Hamarosan érkezik Krausz Emma első, megjelenő kötete az Osztálykép.
Így készítettem vele egy exkluzív interjút nektek.
Ki Krausz Emma? Mit mondanál el magadról a nagyközönségnek?Író és mellette hatalmas Star Wars- és Harry Potter-rajongó vagyok. Van egy Oshi nevű cirmos, betyár macskám. Élvezem a hosszú, gondolkodós sétákat, az esőt, a buszmegállókat és szeretek megfeledkezni egy történetben vagy újabbakat kitalálni.
Elsőkönyves szerzőként rögtön a darázsfészekbe nyúlsz és egy nem könnyű témát választottál a könyved fő vonalának. Nem féltél a fogadtatástól?Volt bennem félsz, de örülök, hogy megírtam, és leadtam a [bekezdés]-pályázatra az Osztályképet. Természetesen izgulok, hogyan fogadják az olvasók, de remélem, hogy sikerült megfogalmaznom vele egy üzenetet: „A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”
Hiszen fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közvetlen valóságunkról, próbáljunk elfogadással és megértéssel fordulni a benne élőkhöz. Ez a harmonikus együttélésünk kulcsa. Bízom benne, hogy a könyvben leírtak újabb kérdéseket ébresztenek, és hozzáadnak valamit mások történetéhez.
Mit szólnak a környezetedben, hogy könyved fog megjelenni?Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kis-nagy családom mindenben támogat, örülnek annak, hogy megjelenik a könyvem. Bátran fordulhatok hozzájuk, és mindig érdeklődnek, hogyan áll a kézirat, vagy mit is kell tudni az Osztályképről. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire lelkesek és segítőkészek.
Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán könyvet írj?Gyerekkorom óta szeretek alkotni, kisebbként sok időt töltöttem rajzolással, később, gimnázium végén írással. Kezdetben novelláztam és rajongói történeteket írtam. Utóbbiak sok mindenre megtanítottak, amiket hasznosíthattam a tervezéshez.
Csak pár éve határoztam el, hogy belefogok egy saját, önálló világú történetbe, nagyrészt azért, hogy ezzel még többet tanuljak önmagamról és az írásról. Egy pár töredék a fióknak íródott, mire végeztem az első kéziratommal. De minden erőfeszítést megéri, végső soron vele adhatok magamnak és másoknak is.
A Budapesti Nemzetközi Fesztiválon fogsz debütálni. Izgulsz miatta? Máskor is vettél részt már ezen az eseményen?Rendszeresen, egyetemista korom óta kijártam a Könyvfesztiválra, élveztem, hogy annyiféle újdonság, program vesz körbe, előadásokra is beültem. Most azért is várom és izgulok, hogy találkozzak az érdeklődőkkel, kialakuljon egy párbeszéd az Osztályképről.
Mik a terveid a közeljövőben? Van új téma- és könyvötleted?Nyitott szemmel és füllel járok, gyűjtöm az ötleteket, rendszerezem őket a füzetemben. Emellett az elsődleges célom, hogy megszerkesszem a Pandóra arcai munkacímű történetemet, ami a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és három nővér történetét mutatja be, hogyan boldogulnak a világban. Ennek a szerkesztése is sok mindenre tanít, és a legjobb, hogy mindeközben kikapcsol.
Köszönöm az interjú lehetőségét!
Elsőkönyves szerzőként rögtön a darázsfészekbe nyúlsz és egy nem könnyű témát választottál a könyved fő vonalának. Nem féltél a fogadtatástól?Volt bennem félsz, de örülök, hogy megírtam, és leadtam a [bekezdés]-pályázatra az Osztályképet. Természetesen izgulok, hogyan fogadják az olvasók, de remélem, hogy sikerült megfogalmaznom vele egy üzenetet: „A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”
Hiszen fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közvetlen valóságunkról, próbáljunk elfogadással és megértéssel fordulni a benne élőkhöz. Ez a harmonikus együttélésünk kulcsa. Bízom benne, hogy a könyvben leírtak újabb kérdéseket ébresztenek, és hozzáadnak valamit mások történetéhez.
Mit szólnak a környezetedben, hogy könyved fog megjelenni?Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kis-nagy családom mindenben támogat, örülnek annak, hogy megjelenik a könyvem. Bátran fordulhatok hozzájuk, és mindig érdeklődnek, hogyan áll a kézirat, vagy mit is kell tudni az Osztályképről. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire lelkesek és segítőkészek.
Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán könyvet írj?Gyerekkorom óta szeretek alkotni, kisebbként sok időt töltöttem rajzolással, később, gimnázium végén írással. Kezdetben novelláztam és rajongói történeteket írtam. Utóbbiak sok mindenre megtanítottak, amiket hasznosíthattam a tervezéshez.
Csak pár éve határoztam el, hogy belefogok egy saját, önálló világú történetbe, nagyrészt azért, hogy ezzel még többet tanuljak önmagamról és az írásról. Egy pár töredék a fióknak íródott, mire végeztem az első kéziratommal. De minden erőfeszítést megéri, végső soron vele adhatok magamnak és másoknak is.
A Budapesti Nemzetközi Fesztiválon fogsz debütálni. Izgulsz miatta? Máskor is vettél részt már ezen az eseményen?Rendszeresen, egyetemista korom óta kijártam a Könyvfesztiválra, élveztem, hogy annyiféle újdonság, program vesz körbe, előadásokra is beültem. Most azért is várom és izgulok, hogy találkozzak az érdeklődőkkel, kialakuljon egy párbeszéd az Osztályképről.
Mik a terveid a közeljövőben? Van új téma- és könyvötleted?Nyitott szemmel és füllel járok, gyűjtöm az ötleteket, rendszerezem őket a füzetemben. Emellett az elsődleges célom, hogy megszerkesszem a Pandóra arcai munkacímű történetemet, ami a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és három nővér történetét mutatja be, hogyan boldogulnak a világban. Ennek a szerkesztése is sok mindenre tanít, és a legjobb, hogy mindeközben kikapcsol.
Köszönöm az interjú lehetőségét!
Szeretettel,
Emma
Emma
Emmával hamarosan találkozhattok a Könyvfesztiválon, a Millenáris Parkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése