Bevallom töredelmesen, ez a könyv csupán a borítójával fogott meg. Nem igazán szoktam hasonló könyveket olvasni. A fülszöveg sem volt túl impozáns. Na de a borító? Az mindent visz. Így nem volt kérdéses, hogy elolvasom.
Végül kellemesen meglepett. Van benne vér, üldözés, fantasztikum, csúnya beszéd, randa szavak tömkelege...és nekem mégis tetszett. Vaskalapos vagyok ez ügyben. Nem igazán szeretem, olvasom az olyan könyveket, amiben öncélú káromkodás van. Általában pár oldal után félredobom és kész. Legyen szó kortárs vagy akár régebben íródott könyvekről. Nem és nem. Azért olvasok, hogy szavakban bővelkedjek, de nem szitokszavakban. Ahhoz elég hátramennem férj műhelyébe és megvan a szókincs. Nem igazán káromkodom én sem. És nem csak a gyerekek miatt. Nem áll a szám rá. Szóval tőlem messze áll az egész könyv, mint Makó Jeruzsálemtől. De mégis élveztem. A szösz sem tudja miért.
Miriam, főszereplőnk nem egy csupaszív csajszi, akit szívesen meghívnék a lakásomba egy ebédre. Nem is az a fajta némber, akivel leállnék beszélgetni az utcán. Inkább szorosabban markolnám a táskám és iszkolnék ellenkező irányba. Nem varázsolt el sem a külleme, jelleme, hangulatai, mondanivalója, életútja, életcélja sem. De mégis a könyv a kezembe ragadt.
Nem izgultam halálra magam, nehogy megmurdáljon szegény. De mégis olvastam tovább.
A "fantasztikus" képességétől sem estem hanyat. Nem szeretném a magaménak tudni igazán. A leírás, ahogyan látja Miriam mások halálát, na az nagyon szuper volt.
Maga a történet kerete, a világ, amiben él, szintén nem olyan, amiért egyedi jelzőt aggatnék a könyvre vagy letehetetlent. Semmi újdonság. Snassz.
Talán az író ír annyira zseniálisan, hogy mégis kitartottam a könyv végéig mindezek ellenére. Talán. Nem tudnám megmondani ténylegesen, hogy miért olvastam végig.
Az író, ahogy csűri, csavarja az idegeinket, az tényleg nagyszerű. Pont a legjobbkor a tetőfokán az izgalomnak hátrál meg, más vizekre evez. Majd mikor már leült kissé a történet, újra hajrázhatunk. Így mindig éberséget követel tőlünk.
Végül is jó volt. Nem sorolnám a rossz vagy közepes könyvek közé. Pedig nagyon megpróbált eltántorítani. De mégis legyűrtem és még élveztem is valamennyire. Úgy látszik érdemes az embernek a határait feszegetni és néha tőle nagyon idegen olvasmányt választani. Kellemes meglepetés lehet a vége...
És van folytatása! Szóval megpróbálom azt is legyűrni majd. Mert hiába nem nekem íródott könyv, jó volt ilyet is olvasni.
A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!
Fülszöveg:
Miriam Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.
Fumax kiadó
Fordította: Rusznyák Csaba
300 oldal
recenzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése