Anthony Ryan A vér éneke

Többen ajánlották nekem a könyvet nagy fantasy rajongó mivoltom miatt. Aztán mindig kevertem a Vér dalával Cat Adamstól és mindig napoltam. Mikor utóbbit elolvastam, ki is ment a fejemből Ryan könyve.
De most, hogy elolvastam aligha fogom keverni őket.
Nehezen rázódtam bele, nehezen kapott el a gépszíj, de mikor megvolt, valósággal fájt a könyv letétele.
Márpedig akkora könyv, hogy egyhuzamban elolvasni lehetetlen, csak ha napokig nem eszik, iszik, alszik és fürdik valaki. Megérné, nem mondom...de sajnos lehetetlen számomra.
 Nekem némileg csorbította a könyvet az, hogy sok sok részletben tudtam elolvasni. Sőt egyszer egy hosszabb szünetet is kellett tartanom. De...
De ez a könyv hű.
Mihez is hasonlítsam? Utoljára talán a Gyűrűk ura mágikus világa szippantott be ennyire. Talán az volt rám ilyen hatással, az a könyv volt ennyire megformált, aprólékos, részletes, ennyire érdekes világú.

Méltó utódja  Tolkiennek vagy George R. R. Matinnak, Anthony Ryan!

Napokig csiszolhatnám a postom a könyvről, mégsem lennék elégedett vele, mert nehéz beszélni/írni egy ilyen volumenű könyvről. És ige, napokig is írtam, többször törölve és újra jívítva. De így sem vagyok elégedett.

Talán a nagyon szőrszálhasogató apró kis nem tetsző dolgokkal kezdem, mert ebből van a legkevesebb.
Rétestésztára van nyújtva a mű.
Néhol túl részletes, míg máshol elnagyolt. Amiért nálam baki, hogy nem mindig abban a részben aprólékos, ami érdekelne. Ami nagyon bökte a csőrömet, azt gyorsan átugorja pár mondattal.
Túl sok a szereplő, akit meg kell jegyezni, mert nagy feladatot kap, majd egy tollvonással ki is húzza őket az író.
Ennyi.

Ezek után szuperlatívuszokba tudnék mesélni a jól megépített, nem szokványos karakterekről, a fantázia világról, az érdekes történésekről, a nyelvezetről, az érzelmekről...Egyszóval mindenről.
Aprólékos könyv, mert minden apró részlet a helyén van. Mindenre figyelt az író. A főhősök jellemétől, a különböző beszédstílusukig, a ruházatukra, az érzelmeikre.
Figyelt a világfelépítésnél, hogy minden passzoljon. Sok kis részlet, utalás később nagy szerepet kap így utólag visszagondolva. Az előrevetítések izgalmasak és sejthető lesz a végkifejlet, ám sok apró csavarral mégsem kiszámítható, mégsem unalmas.
Van olyan részlet, aminél még sötétben tapogatózunk. Az író nem lőtte el első résznek az összes patronját, figyelemfelkeltés céljából. most rághatom a körmöm tovább, hogy mit tartogat még.

Sok szállal építi a műt,de mégis egy főszereplőnk van igazán, az ő szemszögéből látunk mindent.
De most ez tökéletes volt így, nem zavart. Pedig én jócskán szeretem a váltott szemszöges írásmódot.

Ez az a könyv, amit bátran ajánlok női és férfi fantasykedvelőknek is. Mindkét fél igényeit kiszolgálja. Van benne háború, férfi lélektan, verekedések, szenvedés, de a női olvasók számára érzelmek, szerelem, szenvedély és gyűlölet.
Igen széles spektrumban mozog az érzelmek garmadája, szépen kifejezve.

Anthony Ryan nevét meg kell jegyezni és számolni kell vele, mert egy igazi nagy mesélő!
És most jelent meg a sorozat második kötete! Vegyétek és vigyétek!

Köszönöm a Fumax kiadónak ezt a nagyszerű könyvet és az élményt!

Fülszöveg:

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Idézet:
A természet ellen való, hogy az értelem ilyen szépségbe költözzék. Tapasztalatom szerint a szép nők vagy rendkívüli kellemmel vannak megáldva, vagy soha nem látott rosszindulat munkál bennük.

Kinek ajánlanám?                                                                                         

Bárkinek                                                                                                             

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Az aprólékos felépítés, a szereplők

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-