2013. július 12., péntek

Agave kiadó és a működése













Nem titkoltam eddig sem, hogy az Agave kiadó az egyik szívem csücske.
Mindig pontosak, frissek, szépek a borítók és kevés könyvük nem fogott meg.
Miattuk még a rettegett sci-fi műfajába is bele kóstoltam.
Most sikerült elcsípnem a csapatot, egy rövid interjú erejéig.

Mikor alakultatok pontosan?
 Csurgó Csaba: Pontosan tíz éve, 2003-ban alakultunk, és csak reménykedtünk benne, hogy tíz év múlva ott fogunk tartani, ahol most tartunk. Ugrás volt a semmibe, de komolyan gondoltuk, makacsul hittünk az elképzeléseinkben, úgyhogy meglett az eredménye.

Hány fős a csapat?
 CsCs: A szerkesztőkkel, fordítókkal, grafikusokkal együtt körülbelül harmincan lehetünk, de nyilván ennél jóval kevesebben vagyunk, akik nap mint nap együtt dolgozunk, működtetjük a kiadót.

Egy könyv kiadásáig hány folyamaton megy keresztül és ez nagyjából mennyi munkaóra?
 CsCs: Kezdjük ott, hogy valaki elolvassa a könyvet, aztán döntünk róla, fordítóhoz kerül, szerkesztőhöz, tördelőhöz, korrektorhoz, közben a grafikus dolgozik a borítón, azon összeveszünk, kibékülünk, újra összeveszünk, újra kibékülünk, a marketinges csapat kitalálja, hogyan népszerűsítsük a könyvet, aztán előbb-utóbb az a könyv kinyomtatva csak megérkezik a boltokba. Rengeteg munkaóra, nem tudom. De bármennyi is legyen, megéri, mert a végén ott a könyv, az olvasók szeretik, és ez a lényeg.

Egyaránt foglalkoztok magyar és külföldi könyvekkel is. Mennyire tér el a két folyamat egymástól? Melyiket könnyebb megszerezni?
 CsCs: Ez változó. A legfontosabb különbség, hogy ha magyar szerzőről van szó, ott általában lehet beleszólásunk a könyvbe. Külföldi szerzők esetében természetesen kész szöveggel dolgozunk.

A külföldi szerzők könyveit mi alapján választjátok ki? Ott mennyi szabadságotok van a fordításban, új borítóban?
 CsCs: Hogy mi alapján választunk? Egyfelől nézzük, hogy mire lehet kereslet a magyar piacon, másfelől a személyes ízlés befolyásol minket. Mi olyan könyvet nem adunk ki, amit nem szeretünk, ami nem tetszik nekünk. Úgy szoktam mondani, hogy minden egyes Agave-könyvért valaki rajong a kiadóban. A borítókkal kapcsolatban többnyire teljes szabadságot kapunk, de vannak szerzők, például John le Carré, akinél egyeztetési kötelezettségünk van.

Új kéziratokat fogadtok vagy ti keresitek meg az ígéretesnek ígérkező szerzőket? Vagy csak a meglévő írók könyvei férnek bele a repertoárotokba?
 CsCs: Új kéziratokat is fogadunk, és mi is kerestünk már meg szerzőket. Magyar szerzőkkel kapcsolatban ahhoz tartjuk magunkat, hogy nem szeretnénk angolszász környezetben játszódó regényeket, legalább valamilyen magyar vonatkozása legyen a történetnek.

Mire figyeljen oda egy kezdő író szerintetek, ha sikeres akar lenni?
 CsCs: Erre nehezen tudok röviden válaszolni. Ha meg akarom úszni a kérdést, akkor azt mondom, hogy sok mindenre. A szöveg minőségére mindenképpen, ott kezdődik minden. Eredetiség, átgondoltság. Szeretjük látni, ha valaki komolyan veszi az írást, akkor is, ha éppen könnyű műfajban dolgozik. És nyilván, ha a sikeresség volt a kérdés, akkor igenis figyelembe kell venni, hogy mennyire eladható a könyv. Jó könyvet lehet írni e nélkül, sikereset nem hiszem.

Van kialakult profilja a kiadónak vagy vevők vagytok valami frissre, újra is?
 CsCs: A kiadó profilja a minőségi szórakoztató irodalom, ami ebbe belefér, az jöhet. Ezt szeretjük, ehhez értünk, és a jövőben is ezzel szeretnénk foglalkozni.

Mennyiben más az Agave kiadó a többitől?
 CsCs: Nem tudom. Nem szeretjük másokhoz hasonlítgatni magunkat. Egyáltalán nem nagyképűségből, hanem mert semmi értelme. Csináljuk, amiben hiszünk, csináljuk úgy, amilyenek vagyunk, aztán lesz belőle valami. Például figyelünk az olvasói visszajelzésekre. De nem azért, mert ez valami marketingtrükk, amit egy szaklapban olvastunk, hanem mert ilyenek vagyunk, ebben hiszünk, szeretjük, ha az olvasók elégedettek.

Eddig melyik a legsikeresebb Agave könyvetek?
 CsCs: Mondok néhány szerzőt inkább. 
Suzanne Collins, Steven Saylor, Neil Gaiman, Laurell K. Hamilton, Kondor Vilmos.

Nagyon nagy mostanában a bloggerek recenzió kérési aránya. Ők mennyire tudnak szerintetek segíteni egy könyv eladásában?
 Velkei Zoltán: Az mindig jó, ha egy könyvvel többen és többen akarnak foglalkozni. Én azt gondolom, hogy most nagyon népszerű lett könyvekről blogolni, és emiatt helyenként érezhető néha visszaesés a színvonalban - lehet, hogy ezzel most megbántok valakit, de sok oldalnál abszolúte érződik, hogy csak az ingyen könyvekért csinálják. Ettől független a színvonalas, kreatív blogoknak mindig örülünk.

A kiadó hogy határoz meg egy jó recenziót? És mi az, ami nem fér bele nálatok?
 VZ: Ezen még csak nem is gondolkodtunk, tényleg. Nincsenek elvárásaink. Maximum személyes preferenciát tudok mondani. Szeretem például, ha egy kritika összeszedett és a személyes vélemény kifejtése mellett objektív is, helyén kezeli a könyvet. Szeretem, ha valaki úgy ír, hogy élvezet legyen elolvasni. Pláne szeretem, ha valaki három bekezdésben el tud mondani mindent, ami fontos. Amit nem szeretek: a feltételezéseken alapuló értékelést és az ostobaságot.

Milyen új megjelenésekre várhatunk még a Könyvhét után?
 VZ: Hadd kerüljem meg a választ azzal, hogy mutassak egy linket a blogunkra:
Nem akarom bemásolni ide az egész szöveget :)

Köszönöm szépen az interjút fiúk.
Jó volt kicsit belelátni a kulisszák mögé.
Kívánok sok sikeres évet még a kiadónak!













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék