Könyvfalók játéka

 Nem tudom, hogy tudjátok-e, de a Könyvfalók csapatát is erősítem (gyengítem).

Egy játékot szeretnék nektek megmutatni.

 Szavazás.
És hogy miről is szavazzatok?
Kedves blogolvasóink, egy kis játékot indítunk nektek.
Mindenki szavazhat három kategóriában, három darab jelöltre.

- három kedvenc idei olvasmányt
- három kedvenc blogbejegyzést tőlünk.
- három kedvenc könyvborító

December végén zárjuk a szavazást.
A szavazók között egy könyvet sorsolunk ki, aminek kiléte  egyenlőre még titok (természetesen a blog írói nem nyerhetnek, bár kíváncsi vagyok, az ő kedvenceikre.

 Itt találjátok az oldalt, ahol szavazni tudtok!

http://konyvfalok.blogspot.hu/

Oliver Bowden: Reneszánsz

Ez a sorozat egy játékból nötte ki magaát.
Lehet hogy azért is, mert nem ismerem, de nekem a könyv teljességgel unalmas volt és néhol érthetetlen.
A történet érdekes lett volna, de nem olvasmányosan van megírva.
Pedig annyira jó a témaválasztás.
Szívesen olvastam volna a főszereplőről, ahogy megtanulja nehéz és veszélyes mesterségét az orgyilkosságot, a lopakodást, erőnlétet...
Olvastam volna róla, nem csak az ámokfutásáról , azaz arról hogy kiket öl meg hogyan.

Egy egyszerű leírás, néhol hiányos cselekménnyel.
Így elveszett az izgalom és a lényege.

A szereplők érzései, látásmódjuk nagyban hiányzik.

Sokszor tudnom kellene valamit, de én nem tudom. Honnan is? Hiszen a kapkodásban kimaradt a magyarázata. Vagy a leírása is. Pedig nem aludtam, vissza is olvastam keresve, de nem találtam.
Olyan részeket túlságosan taglal, amik nem lényegesek és a lényeges dolgok meg lemaradtak.

A női főszereplők is csak nevek, de arcok nélkül.

Ami esetleg érdekes benne, az a városok bemutatás, Leonardo érdekes találmányai, a térkép utáni vadászat.
Bár ott is hiányos sajnos.
Olyan korban játszódik,amit kedvelek és érdekesen be is mutat a könyv.
Érdekes emberekkel találkozhatunk, mégha egy pillanatra is (Mediciek, Leonardo da Vinci, Sfoza...)

És amiért érdemes esetleg időt szánni rá, az az, hogy egy kicsit mád oldaláról mutatja be a kereszteslovagokat, a Borgiákat..

Többet nem is mondok a könyvről, nem szerettem volna nagyon lehúzni, de mást nem tehettem.

Nem tudom, hogy adjak-e esélyt a következő résznek mert hatalmas nagy csalódás volt számomra.
Mindenesetre egy darabig biztos nem nézek a következő rész után.
Elég volt végigszenvednem.

történet:10/6
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek, romantika:10/4
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/6
humor: 10/7
a borító :10/9
fülszöveg:10/8

Fumax kiadó
saját
476 oldal
Fordította: Körmendi Ágnes

Laura Cooper: Hastánc

Próbáltam úgy olvasni a könyvet, mint egy laikus, nem mint hastáncoktató.

Jól összerakott és fordított könyv.
Nagyon szépek a képek, ezáltal színes, érdekes könyv.
Részletes a bevezető, a hastánc múltjáról és a keletkezéséről. 
Ami szerintem nagyon fontos a tánc elkezdése előtt.
Tetszik az etikett része is, mert így megtanul "viselkedni" a hastánchoz méltón a táncos.

Sok hastáncelem megtalálható benne, bár több is elfért volna benne, ha nem egy oldalt szentelnek egy mozdulatnak. 
Néhol nehéz laikusként megtanulni a leírás által. De lehet hogy csak nekem okozna gondot, mert vizuális típus vagyok.

Van benne szó az öltözködésről, különféle stílusokról , zenéről , koreókról is.

Amit én hiányolok belőle, az az élettani bemutatás, hogy mire jó a hastánc a szórakozáson kívül.
És az ellenjavallatok.
Látunk benne kismami táncost is.
Így azt feltételezheti az olvasó, hogy bárki, bármikor elkezdtheti.
De azért mégha minimális is, de van ellenjavallat.

Viszont továbbra is azt mondom, hogy kezdőknek nem ajánlott könyvből elkezdeni hastáncot tanulni, inkább egy jó tanárt keressünk.
Ő javítja a hibáink, segít abban ami nem megy.

Két idézet a könyvből:

 A tánc elemi része a misztikum, fantázia és érzékiség. hastánc alkalmas arra, hogy sok más érzelem mellett egyedülállóan nőies módon felszabadítsa ezeket a lelkünkben.
Sajnos azonban a hastánchoz világszerte negatív megbélyegzés társul. 
A táncosok közösségének nagy bánatára sokan, akik nem ismerik e tánc történetét és gyakorlatát, sokszor a burleszkkel, sztriptízzel és egyéb magamutogató műfajokkal azonosítják a hastáncot.

 Minden kifinomult dolognak megvan a maga olcsó utánzata, és a hastánc sem kivétel ez alól.
A hastánc létjogosultságát egyaránt megkérdőjelezték a hastánckosztümbe öltözött csalók és a média eltorzított hastáncábrázolása.
Mégis, amíg vannak a világon vérbeli hastáncművészek, a hastánc becsülete visszaállítható!
Magának a táncosnak kell a közönség és a táncosok véleményét formálni és megmutatni, hogy mi is az igazi hastánc- és mi nem az.

Borító mánia és ráleltem

Egy gyönyörűséges borítót hozok ismét nektek.
Ráadásul a könyv fülszövege is sok jót igér

B.B.Vayk:

A fekete láng ura I. - A Vízgömb

Abban a korban, amikor a Természet Fenséges Erői - a Nap, a Szélkirály, az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő - még felbukkannak a föld felszínén, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az emberek világa. Mindeközben Robert Ground, egy fiatal halandó békésen éli unalmas mindennapjait egy egyszerű faluban. Aztán egy napon minden megváltozik: Tűz az ő életét is feldúlja, és elvesz tőle mindent. A fiú útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány, akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legkegyetlenebb tűzfajzat, aki kegyvesztetté vált uránál, és sötét küldetést vállalt, hogy bizalmát visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik el őket, akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és legsötétebb vidékeit. És miközben kirobban a fekete láng pusztító háborúja, Robert nem csupán a legfőbb gonosszal találja magát szemben, de megismeri múltjának hihetetlen titkát is

Ilona Andrews Mágikus:találkozás (Világok peremén 1.)

Nehéz szülés volt… azt kell hogy mondjam.
Nagyon nehezen barátkoztam meg a könyvvel.
Majdnem abba is hagytam.
Az eleje olyan kesze-kusza, kevés a magyarázat a világról.
Perem, Töredék, Mágia -egyszerűen nem tudtam összerakni a képet. Lehet én vagyok nehéz felfogású?

Néhol következetlen.
A szereplők közül csak a két gyerkőcöt kedveltem meg az elején, a többieket sanda szemmel méricskéltem.
A romantikus szál nagyon… olyan…nem is tudom hogy mondjam..nyálas és sok

De végül elolvastam.És meglepődtem.

A közepe fele kezdett tetszeni  észrevétlenül, szinte azt sem tudnám megmondani pontosan mikor és miért.

Ami abszolúte tetszett benne az a  mágikus dolgok.
A varázslások, a különleges lények és dolgok.
Imádtam a varázslatokat, a kis fickók különleges tulajdonságait.
Jack és Georgie a kedvenceim lettek. Ő értük érdemes elolvasni a könyvet.
Igazi gyerekek, akik ugyan olyan csínytevéseket csinálnak, mint az emberek, csak ők kaptak egy érdekes adományt is mellé.

Rose kitartó erejét csodáltam, de nekem ő néhol túl sok volt.
Lord Declan Camarine erős, férfias, rejtélyes , mint a férfi főszereplők általában... igazából ellenvetésem nem volt vele kapcsolatban.

Talán a mágia elfedte előlem a könyv többi hibáját idővel.:)
Mert a végére szárnyakat kaptam és pillanatok alatt elfogytak az oldalak.

Az izgalmi szintemet nem dobta meg, nincs benne túlcsorduló erotika, csak egy hangyányi.

 A humorát a könyvnek és a leírásait, nyelvezetét nagyon szerettem.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet:10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/9
a borító :10/9
fülszöveg:10/8

Egmont kiadó: http://www.egmont.hu/
392 oldal
saját, recenziós
Fordította: Márton Andrea

Cayla Kluver: A legenda fogságában

A Vérző Hold örökösei második része.
Nagyon izgalmas résznél hagytuk abba az előző kötetet, bár nem voltam a könyvvel teljesen megelégedve.
Így egyértelmű volt, hogy elolvasom a következőt is.
Kíváncsi voltam, hogy alakul a szereplők sorsa, hogyan fonja az írónő a szálakat, kin látok majd fejlődést, kit szeretek meg jobban.

A leírás még mindig túl sok, de már valamennyit mérséklődött. Vagy már immúnis voltam rá.
Jobban tudtam élvezni mint az elejét. Talán azért, mert tudtam mire számíthatok.

Kicsit több az akció, a lendület.
De nem főszereplőnőnknek köszönhetően.
Mert ő  még mindig olyan butácska, önző.
Kimarad mindenből.
De látok némi fejlődést,  próbál a könyv vége felé igazi, felelős királynő lenni.

SPOILER

Sajnos sok jó szereplőt elveszítünk, kiket megkedveltem.
Harmadik részben el nem tudom találni, hogy mi lehet majd.
Mert bizony lesz harmadik rész is.
Esetleg Alera és Narian összejnnek? És az fog tartani egy egész könyvön keresztül?
Remélem nem tippelek jól.

SPOILER VÉGE!

A szerelmi "majdnem" háromszögünk nem tetszett.
Sajnáltam szegény királyt, akármennyire is próbálta sötéten leírni az írónő, valahogy én kedveltem.
Végig reménykedtem , hátha...

A misztikus dolgok már jobban ki lettek fejtve, de még mindig hiányzott belőle egy csipetnyi.
A legendát végre teljes egészében ismerhetjük.

Még a retteget ellenség másik felét is megkedveltem, nem tudom normális-e.
Róla lehet szívesebben olvasnék, mint Aleráról.
Valahogy ő olyan érdekesnek tűnik.

A nyelvezetével és a humorral elégedett voltam, az felhozta a könyvet teljesen.

Vastagsága ellenére gyorsan haladós, lendületes könyv.

A borítója megint szépségesre és találóra sikerült.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónk!

Athenaeum kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját, recenziós
454 oldal
Fordította: Bihari György

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/8
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8
logika,következetlenség: 10/7

Richelle Mead :A szukkubusz éjszakája

Nagyon örültem a könyvnek, mikor megérkezett.
Az első résszel nem voltam teljesen megelégedve, de most jobban szerepelt.

Már tudom, hogy nem úgy olvastam az első részt , ahogy kellett volna.
én egy izgalmas fantasyt vártam, ami komoly könyv.
De helyette teljesen mást kaptam.
Nem kell véresen komolyan venni.
Mert akkor bizony eléggé sok hibát találnánk benne.
Inkább vegyük könnyedebre, szórakoztatóbra.
Nézzük a humort, a lendületes cselekményt, a szereplőket inkább.
Érezzük jól magunk az olvasása közben, vegyük a poénokat.
Azaz egy igazi humoros, pergős történetet vegyünk alapul, amiben van némi halhatatlanság.

A nyomozós rész még mindig elég gyenge. De nem is az a lényege a történetnek szerintem.
Az kell a napi tanulság kibontakozásához és kell ahhoz hogy ne csak humor, szereplők és a szex vigye el a történetet.
Mert van ám benne egy kis tanulság is.
Vigyázzunk kikkel ismerkedünk meg, vigyázzunk a drogokkal és jól  nézzük meg kitől mit fogadunk el (randidrog).
Ez a kisebb tanulság nagyon jó figyelmeztetés az ífjúságnak és nem amolyan tanítónéni, felelősségteljes szülős, hanem az ő világukon keresztül szól nekik.
Így jobban megfogadják.

A romantikus szál is kicsit satnya, bár már sokkal jobb mint az első részében.
Seth még mindig nem fejlődik, nem értem mit keres halhatatlanunk életében.
Annyira nem illenek össze.
Mead próbálja megmagyarázni nekünk, de még nem győzött meg teljesen.
Talán majd...

Imádtam a régi karaktereket és az új szereplő, Bastian is nagyon el lett találva.
A legjobb részek közte és Georgina között jöttek létre.
Cartert még mindig imádom és a vámpír fickókat is, na meg a bandáról ne is beszéljünk.


Gyors, könnyed olvasmány, faltam az oldalait és nagy nehézségekbe ütközött hogy letegyem a könyvet és végre aludjak is egy kicsit.
Párbeszédek, az írás stílusa rendben van.
Viszont sok volt az ismétlés.
Voltak olyan momentumok, amik majdnem minden fejezetben helyet kaptak. (ilyen Georgina szenvedése, hogy vajon szerelmes-e Sethbe, vagy hogy miért nem szexelhetnek)
Remélem ki lesz küszöbölve a következő részében már.
Mert egyszer elég elmondani nekünk, megértjük ám.

Van benne erotika, eléggé falrengető, de nem esett túlzásba az író.
Csak némiképp pirultam el.

A humort említettem már, de nem elégszer.
Nagyon jó.
Lendületes, csípős, beszólogatós, irónikus...
Pont ahogy kell!
Volt ahol hangosan felrötyögtem.
Egy másik könyvnél egy ilyen nyilvánvaló dolog idegesített( Kenyonnál a görög isten édesanyjától személyit kap és Tb kártyát ajándékba), de itt könnyesre nevettem magam a lejárt McDonald'sos utalványom.
Mert jó volt hozzá a körítés.


A világról már egy kicsit többet tudhatunk, de még várok...
Biztos lesz még csavar abban is.

A borítója ismét nagyon ütősre sikerült.
Illik az első jellegéhez.

Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!

Agave kiadó :http://www.agavekonyvek.hu/
saját, recenziós
304 oldal
Fordította :Török Krisztina

történet:10/8
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
 humor: 10/10
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Cayla Kluver: A vérző Hold örökösei

Szemtelenül fiatalon kezdte el a történetet megírni az írónő( 14 éves korban).
Ezért úgy is álltam neki, hogy semmi jót nem vártam.
Talán ez a könyv  olvasásának és élvezőzésének  lényege.
Találtam bakikat, hibákat, de nem zavart annyira az író kora miatt.
Lehet elnézőbb voltam így, mint kellene, de nem zavar.

Mesés történet.
Amit nem tudtam eldönteni, hogy ifjúsági vagy még fiatalabbaknak íródott?
Fiataloknak talán azért nem ajánlanám, mert túl hosszú és vastag könyv.
Ifjúságinak viszont eléggé egyszerű.
Felnőttként is élveztem, de éreztem végig, hogy nem az én  korosztályomnak íródott.

Nézzük a negatív dolgokat címszavakban
Túl sok leírás, összefüggések, hiányok, túlbonyolítás, felesleges szócséplés, kimaradás...

Túl sok benne a leírás. Meglepő, hogy ilyet írok, de így van.
Egyfolytában azt taglalja a szerzőnk hogy ki milyen ruhában van és mi hogy néz ki.
Ehhez túl gyorsan váltakoznak a jelenetek, hogy ennyi leírás legyen benne szerintem.
Sokszor felesleges és megakasztja a történet menetét.

A szereplők tetszettek, főként a testőrkapitányok és a rejtélyes idegen.
Alera a hercegnő néhol értetlen kis liba, de alakul a végére.
Remélem a hamarosan olvasandó második részben kicsit alakul még a csajszi.
Akkor pont szerethető lesz.
 Narian férfi szereplőnk rejtélyes, talán túlságosan is. Nem tudom hova tenni egyenlőre.

Imádom a várkisasszonyos, hercegnős történeteket.
Ez is az, így nyert ügye van nálam alapból.
Jó a misztikus rész is, bár nincs eléggé kifejtve, remélem többet kapunk majd belőle.
Szeretnék bele varázslást és további titkokat.
Na meg igazi szerelmi szálat, ez még csak egy kezdő kis valami volt.
Szeretnék több akciót, amit nem csak megemlít az író, hanem benne vagyunk.

Olyan hullámvasút érzésem volt végig, mikor olvastam.
Megemelkedünk a székből, mert végre most történni fog valami, jaj, mégsem, pedig azt hittem.
Nem, mert kimaradunk belőle, csak mesélés után hallhatjuk, nem vagyunk ott.

A világ tetszetős, akár élnék is ebben.
Bár a megszokott női nem elnyomását nem biztos hogy bírná a gyomrom.

Talán a nevekkel voltam a legjobban kibékülve.
Nagyon érdekesek és nem elcsépeltek.

A nyelvezete is jó.
Tetszett a humor benne, amit megcsillogtat néha a szerzőnk.

A borítója tetszetős, hamar ráirányítja magára a szemet.

Összességében jó volt, de nagy nagy kérdőjelek vannak bennem és hiányérzetek.
Remélem ez elmúlik még...
Viszont nem olyan szörnyű, mint olvastam egy-két értékelésben.
Hamarosan jövök a második résszel is, most olvasom pont.


A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját, recenziós
452 oldal
Fordította: Bihari György

történet:10/7
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/6
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
humor: 10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/8

Ta- mia Sansa interjú

Egy nagyszerű könyvet, illetve kéziratot olvastam a napokban és miután az írónővel megbeszéltük a benyomásaim a könyvről, kiderült, hogy rokon lelkek vagyunk, nagyon hasonló a gondolkozásunk és néhol az életutunk is.

Egyértelmű volt, hogy ő lesz a következő interjúm alanya.
De ez egyszer egy kis segítséggel.
Molyos társaim is feltehették a kérdéseiket Sansának, így segítve az én dolgomat  és a kíváncsiságukat kielégítendő.

Ha tetszik nektek, következőnek javasoljatok az interjúimhoz ti alanyokat és kérdéseket. 

Az én kérdéseim Sansához: 

-Az írói neved hogyan találtad ki?
Volt köze a Trónok harca Sansájához?
Először rajzhoz használtam a Sant, de attól tartottam, hogy az eléggé elterjedt, könnyen kiválasztható név, és akkoriban publikáltam őket, ezért hozzátettem a végéhez a nevem monogramját, így lett Sansa, aztán ebből lett a Sansa.
 Régóta ezen a néven szignózom a rajzaimat, aztán, amikor megkérdezte a kiadó, hogy milyen néven szeretném, ha megjelenne a regény, akkor három verziót ajánlottam fel lehetőségként: Sansa, Snyehola, Ta-mia Sansa (egy világ kompatibilis keresztnevet biggyesztettem a Sansa elé), és a kiadó az utóbbi mellett döntött.
 Maradok már ennél, ha lehet, ami az írást illeti.
 Ebből következik, hogy nincs köze a Trónok harcához, arról a Sansáról akkor hallottam először, amikor valaki feltette ezt a kérdést (hogy miért ilyen ellenszenves karaktertől kölcsönöztem a nevem). 

- Olvastad azt a könyvet egyébként?
Mennyire kedvelt karakter Sansa?
Nem olvastam, szerintem mostanában nem is fogom. Talán egyszer. 
Úgy tudom, ellenszenves figura. Így jártam.
 

- Hány évesen jutott eszedbe, hogy írj?
Mikortól számítod az írói pályafutásod?
Kiskölyökként írogattam, ha azt annak lehet nevezni, hogy a nehézkes ákombákomjaimmal „illusztráltam” a történeteimből rajzolt képeket, ugyanis lecsaphatatlanul rajzmániásnak születtem.
 Gondolni mindig gondoltam arra, hogy majd írok (egyszer általános után produkáltam is egy miniregényt, meg iksz évente megembereltem magam egy-egy novella erejéig, amelyek el is vesztek, hála az égnek).  
A rajz miatt azonban animációban, képregényben elképzelve építgettem fejben a Gender Krónikák világát, az írás inkább csak „lehetne úgy is” verzió volt. 
Nem hiszem, hogy lett volna ebből az egészből bármi is, ha nem ötlik fel bennem 27 évesen, amikor gépíró suliba jártam, hogy ha már úgyis szövegeken kellene gyakorolni a vakon gépelést, jobb mókának tűnik egy saját ötletet megírni, mint kész cikkeket másolgatni.  Az osztályból elég sokan el is kérték készülés közben, és így abba sem hagytam, kérték az új fejezeteket. Így született a Sötét Hórusz.
 Úgyhogy igazából 2007 nyarától írok, azóta nem hagytam abba, a hetedik regénynél tartok az eltelt öt és fél alatt. Ha datálni kell valahonnan, akkor innen lehet. 
Amit mindenképpen ekkor tapasztaltam meg, az az, hogy írni számomra sokkal nagyobb élmény (ha beindul a történet), mint a rajzolás. 

- Van aki segített, támogatott benne?
Hatalmas pluszt adott, hogy amikor elkezdtem írogatni az első regényemet, akkora érdeklődés övezte az osztálytársak által. 
Később a moly olvasók is sokat támogattak a közvetlenségükkel, érdeklődésükkel, visszajelzéseikkel. 

- Ki vagy kik a kritikusaid?
Most első körben molyok , és néhány régi ismerős. 

- Van olyan történet, ami a kukába landolt végül?
Nincs. Ötlet akad, amit elvetek fejezetvázlatolás közben, de ha valami túléli a kockás füzetet, tehát megállni érzem a logikai vázat, az el is készül.
 Hogy a jövőben is így lesz-e, nem tudom. Remélem. 

- Melyik napszak a legkedvezőbb az íráshoz?
Nincs napszakhoz kötve. Az elején inkább este, mert nem szeretem csinálni, olyankor húzom-halasztom a dolgot, még egy bányában követ törni is vonzóbb tevékenységnek tűnik, de miután beindul a történet, az összes kihasználható szabad perc, akár az alvás, társas kapcsolatok rovására is. 
Leülök olyankor akár tíz percre is macerálni a Word -ot, olyankor csak az érdekel, kizárólag a sztorira tudok figyelni.

- Hol szoktál írni?
Van egy megszokott kis kuckód, jegyzetfüzeted, laptopod vagy mikor hol és cetlikre írod az ötleteid?
A Sötét Hóruszt, az Utolsó áldozatot és az A menekülés évét még asztali gépen írtam, a Forradásokat, 
Első áldozatot, és a Lélektelent már laptopon. Az íróasztalom mögött.
 Nem cetlizek, azok elvesznek, összekeverednek, és a többi... 
Fejezetvázlatos füzete van mindegyik regénynek, és azt az írás közben nem csak akkor hordom magammal, amikor verem a billentyűzetet, hanem azzal kelek-fekszem. 
Amíg írok, mindig mindenhol a kezem ügyében van, úgyhogy a pár hónap alatt, amíg készül a regény, viharvertre nyúzom. 

-Kikről mintázod a szereplőid?
Te is szerepelsz bármelyik könyvedben burkoltan esetleg? 
Nem mintázok senkiről szereplőt, legalábbis nem egy az egyben. 
Tulajdonságok, jellemvonások ragadnak meg, és azokból gyúrok bele egy-egy karakterbe. 
Nem, nem szerepelek – persze saját eseményeket, megoldatlan problémákat, érzelmeket és világképeket szoktam egy-egy figurának kölcsönözni, de egy az egyben soha nem jutna eszembe magamról mintázni karaktert. 
Az olvasók a falat kaparnák az első ötven oldal után tőle, ha a fejembe venném ezt az őrültséget. Unalmas figura lennék regényhősnek, az tuti. 
Száz oldalakon keresztül rajzolgató, író, zenét hallgató, olvasó főhős? Jujj!
 

- Kedvenc író, könyv?
Melyik író a példaképed?
Kedvenc íróim Isaac Asimov és Stephen King, tőlük kedvencek: az előbbitől talán a Leszáll az éj, az utóbbitól a Tortúra. 
Példakép írók közül? Inkább Asimov.   

-Van olyan hős, aki lennél szívesen?
Hát szívesen cserélnék sorsot, életet egy időre dr. Fredda Levinggel a Kalibánból (Roger Macbride Allen), de szerintem sokat találnék az elmúlt évek olvasmányaiból, ha keresgélnék.

- Mesélj a személyes kis könyvtáradról, hogyan válogatod össze az olvasmányaidat?  Mik lelhetőek fel a polcodon, amik kedvencek?

Van komplett King sorom, és az Asimov gyűjteményes kiadás is megvan. 
Szeretem még Ráth-Végh István könyveit, de mindenféle könyvem van, olyanok is, amiket egy időben szerettem, ma már ki lehetne velük kergetni a világból. 

- Az íráskor vannak zenék, amiket hallgatsz?
 Társítasz egy-egy zenét/albumot a könyveidhez?
Igen, minden regényhez összeválogatok egy kb. száz-százötven számból álló albumot, olyanokat, amelyek hangulatilag, szövegileg illenek az elképzeléseimhez. 
Aztán, amíg írom a könyvet, azt hallgatom. 
Ez akkor szívás kicsit, ha elhúzódik a sztori. De segít ráhangolódni, plusz évek után is kellemes emlékeket idéz, ha véletlenül meghallok egy régi könyvhöz kötődő számot. 

- Mondj három személyes dolgot magadról, amit megosztanál az olvasóiddal.
Ébredés után pár órán keresztül nem vagyok éppen használható, szóval nagyon nehezen kelek fel agyban.
Irritál az alkohol szaga. Bármilyené.
Viszont a terpentin és a gépolaj illatáért rajongok. 

- Mi a legnagyobb vágyad?
Vidám társaság a nap egyik felében (szóval jól érezném magam egy nyüzsgő melóhelyen), nyugalom, friss kávé és írás a nap másik részében. Körülbelül ennyi kell ahhoz, hogy le se nagyon lehessen törölni a vigyort a képemről.

- Hol élnél legszívesebben, ha nem Magyarországon?
Talán Németországban.

- Van kabalád?
Nincs. 

-Hobbi?
Az írás az első számú hobbim. A rajz a második. És úgy másfél éve elkezdtem ékszereket készíteni fémből, fából, agyagból, gyöngyökből.
 Az egyik mellékkarakterem ékszerész volt a Forradásokban, és gondoltam, szívesen kipróbálnám a dolgot. Aztán annyira megtetszett, hogy maradt, mint hobbi. 

- A sci-fin kívül milyen műfajban vagy otthon még írásban és akár olvasásban is?
Írni csak sci-fit írok, de olvasni szeretek még horrort, kultúrtörténetet, szakkönyveket (pszichológia, csillagászat, vagy ami éppen az adott regényhez kell), és a lélektani írásokat. Horrort írni is szeretnék egyszer. 

- Rossz tulajdonságod, fóbiád?
Évi kétszer amnéziába esem, és elhanyagolom a kapcsolataimat – amikor benne vagyok egy könyv sűrűjében.
Fóbia? Hm, fóbiának számít, ha nem tudok mit kezdeni a szófukar, kedvetlen emberekkel? Egy darabig produkálom magam, próbálom a másik felet bevonni a kommunikációba, aztán, ha nem tudom őket kizökkenteni, hamar fel is adom. 

- Legnagyobb könyvcsalódásod?
A portobellói boszorkány Coelho-tól. Az volt valami!
 Előtte sose hagytam félbe könyvet, és úgy is viszonyultam a kérdéshez: ha egyszer elkezdek valamit, végig is olvasom. No, a fickó alaposan megizzasztott, majd kiütéssel győzött. Heteken (talán hónapokon át) próbáltam elolvasni azt a könyvet, mert nem akartam engedni abból, hogy könyvet nem hagyok félbe. 
Olyan praktikákat is bevetettem, hogy a naponta másfél órás távolsági járatra nem vittem mást magammal, de röpke néhány bekezdés után már az ezerszer látott fák-bokrok is jobban vonzották a tekintetemet, mint az a regény.
 Sokat küszködtünk egymással, aztán feladtam. Ezzel azt is, hogy nem hagyok félbe könyvet: ma már, ha száz-százötven oldal után nem tudok összehaverkodni a sztorival, szemrebbenés nélkül búcsút intünk egymásnak. 
De Coelho volt az első ilyen élményem, és valószínűleg azért ráz ki tőle a mai napig a hideg, mert nagyon sokáig kényszerítettem magam rá, hogy folytassam.

Most már azt mondom, az olvasás, szórakozás, kikapcsolódás, nem kínzóeszköz.

- Melyik könyvedre, kéziratodra vagy a legbüszkébb?
A Lélektelenre. Egyelőre. (Szerintem mindig a legutolsó áll a legközelebb hozzám). 

Egy kis fekete-fehér:

-         könyvtár vagy könyvvásárlás

         könyvvásárlás

-         e-book vagy könyv

          könyv

-         E/1 vagy E/3

         E/3 

-         fekete vagy fehér

fekete

-         kutya vagy macska

macska

-         cola vagy ásványvíz

ásványvíz

-         csoki vagy süti

         Egyik sem. Nem eszek finomított cukrot tartalmazó dolgokat.  

-         zöldség vagy gyümölcs

zöldség

-         futás vagy séta

séta

-         történelmi vagy fantasy

       történelmi

-         romantikus vagy erotikus

         erotikus 

-         tél vagy nyár

           tél 

-         magas vagy lapos sarkú

lapos

-         jobb vagy bal kéz

          jobb kéz

-         szőke vagy fekete férfi

        Szőke. (Merek én mást választani szőke férj mellett? 

–        Párizs vagy Róma

        Párizs

Algernon kérdései:

- Hogyan alakult volna Cat sorsa, ha Vil nem teszi azt, amit?
Hú, mivel Vilam tetténél Cat már erkölcsileg nyakig volt a szószban, gyanítom, annyiban fut be más karriert, hogy a magánélete rendezettebben alakul.
 Talán a politikai pályafutása mellett fontos szerepet kapott volna az életében a családja is. Talán. Mindenesetre jóval gazdagabb ex gyűjteménnyel bírt volna. 

- A hőseid nagy részét nem lehet bekategorizálni, Catnek is vannak pozitív, ill. negatív tulajdonságai, megnyilvánulásai. Szerinted melyikhez áll mégis kicsit közelebb?
Az én szememben az áldozatai által inkább pozitív, mint negatív karakter.
 Ettől függetlenül a tettei elítélendőek. 

- Lehetett-e volna más végkifejlete a könyvnek – tudjuk, hogy az Első áldozatot előbb írtad, és ott voltak már utalások a múltra?
Igen, ha nem az Első áldozatot írom először, amiben utaltam a korábbi eseményekre, akkor valószínűleg kevesebb halottal zárul a Lélektelen. 
Így ragaszkodnom kellett az okozathoz az okok mesélésénél. 

- Minden fejezet elején van egy részlet Cat Turney naplójából.
 Ezeket nem lehet valahol olvasni teljes terjedelmében, vagy tervezed-e megírni őket?
Nem szeretek egyes szám első személyben írni, így biztos vagyok abban, hogy nem írom meg külön Cat naplóját.
 Arra viszont gondoltam, hogy a belső trilógia záróköteténél, az Egyensúlynál visszaköszönhetne a Lélektelen szerkezeti felosztása, és ott is naplórészletekkel nyitnám a fejezeteket. 
De ez még csak ötlet, lehet, hogy kukában landol, mint ötlet. 

- Cat alakjában sok hasonló vonást vélek felfedezni Nekhti Starr-ral, a Sötét Hórusszal. Bár ezer év telik el kettejük között, mégis ismerősek néhol a vonásaik. Tudatos-e?
Vannak közös vonásaik, de úgy gondolom, hogy a közös jellemzőik, a bizalmatlanságuk, az elszántságuk inkább keresendő a hasonlóan tragikus múltban, mint a személyiségükben. Aztán lehet, hogy tévedek. 

- Cat megkapja a boldogságot?
 Tapasztalatból tudjuk, karaktereidnek nem mindig jár a happy end. 
Nála is ez lesz a helyzet?
Nem tudom, hogy boldogságnak számít-e igazán, amilyen sorsot szánok neki.
És spoilerezni se szeretnék, főleg azért nem, mert még csak fejben lejátszott meccsről van szó, akár teljesen máshogy is alakulhat a dolog, mint tervezem most.
Ez függ az aktuális külső ingerektől, a belső lelkiállapotomtól is, amikor írom a történetet.

Timucica kérdései:

- A Lélektelen című könyvben melyik szereplő a kedvenced, illetve melyik karaktert utálod a legjobban, és miért?
A kedvenc karakterem Atlenco Lanadan (persze a főhős mellett). 
Akit a leginkább utáltam, az Vilam Peret-Sa, és azért, ami. 
Egy kiszámíthatatlan, messiástudatos egoista – tipikus bántalmazó. 
Nem szívesen barátkoznék egy ilyen alakkal, még akkor se, ha igazi méz-máz tud lenni, amikor a dolgok a saját világképe szerint alakulnak. 

- Tekintve, hogy a legtöbb szereplőnek nehéz sorsot szánsz, melyik karaktert könnyebb megírni számodra, amelyiket szereted, vagy amelyiket nem?
Amelyiket szeretem. Ettől függetlenül is. 

- Ha még nem olvastam a Lélektelen című kötetet. Mivel tudnál meggyőzni, hogy olvassam el?
Nem tudom. Fogalmam sincs, talán felhoznám érvként, hogy nem szokványos figurákkal, világgal találkozhat, ha elolvassa. 

- Az eddig elkészült hat kötet (A menekülés éve, Első áldozat, Sötét Hórusz, Forradások, Utolsó áldozat és Lélektelen) közül melyik áll hozzá a legközelebb?
A Lélektelen. Azért, mert egyrészt ezt írtam legutóbb, másrészt azért is, mert ennél nem nagyon kellett várnom a löketre (hogy beinduljon a sztori, és már én is írni akarjam bármi áron). Igaz, ebben a Nano is szerepet játszott, ott nem volt idő halogatni, és az is igaz, hogy ennek az elkezdését tologattam a legtovább. 
És persze azért is, mert ez az egyetlen, amit valaki miatt írtam. 

- Ha választanod kellene, melyik szereplő bőrébe bújnál legszívesebben?
Cat Turney. 

- Sokszor előfordul, hogy a történet vezetése folyamán a sztori végül teljesen más irányt vesz, mint ahogy eredetileg tervezted? 
Melyik volt eddig a legnagyobb ilyen “fordulat”?
Nem, nem nagyon. Általában ott kötök ki, ahol akarok, közben szoktak gubancok akadni (rájövök, hogy a karakter az adott lelkiállapotban, szituban nem fogja azt csinálni, ami a számomra kívánt végkifejlethez vezetne. Olyankor kénytelen vagyok valamivel rávenni, hogy arra menjen, amerre szeretném, mert nem akarom, hogy a személyiségével idegen döntést hozzon). 
A legnagyobb a Hóruszban volt. 
Rájöttem, hogy Nekhti túlságosan megkedvelte Ma’atot, és amíg a főkormányzó életben van, ő nem fog nekiállni a bosszúhadjáratának. 
Úgyhogy kénytelen voltam megölni a karaktert, hogy Nekhti azt csinálja, ami a számomra kívánt irányba viszi az eseményeket. 

-Mely emberi tulajdonságokat tartod a legrosszabbnak, illetve a legjobbnak? 

Legrosszabb:

1, Fizikai erőfölénnyel, hatalommal való visszaélés, bántalmazás

2, Elvakult egoizmus

3, Fanatizmus

Legjobb:

1, Humorérzék

2, Erkölcsi tartás

3, Empátiakészség

  Chiara kérdez:

-         -Mikor és hol lesz a következő író-olvasótalálkozó?

Sajnos nem tudom. Szervezni kéne, de nem vagyok egy szervezőzseni.

– Mikor lesz olvasható a Prentiest hős fiai?

Remélhetően január környékén. Még idén be szeretném fejezni december végéig, de még át is kell majd nézni, mielőtt kiadom a kezemből bétázásra.

– Mikor jössz újra (és remélhetőleg most már végleg!) Pestre lakni?

Az első adandó alkalommal.

Köszönöm a kérdéseket és persze Sansának az őszinte  válaszokat is.
Ahol az írónő rajzai és könyvei után tudtok olvasni.
http://tamiasansa.blogspot.hu/
http://sansarajzok.blogspot.hu/

Feltétlen szerezzétek be egy könyvét! 
Azért csak egyet egyszerre, mert menthetetlenül a rabjai lesztek és utána már nincs megállás...

Pár ékszer képét is kiteszem, amiket meg lehet venni: