Anthony Ryan A vér éneke

Többen ajánlották nekem a könyvet nagy fantasy rajongó mivoltom miatt. Aztán mindig kevertem a Vér dalával Cat Adamstól és mindig napoltam. Mikor utóbbit elolvastam, ki is ment a fejemből Ryan könyve.
De most, hogy elolvastam aligha fogom keverni őket.
Nehezen rázódtam bele, nehezen kapott el a gépszíj, de mikor megvolt, valósággal fájt a könyv letétele.
Márpedig akkora könyv, hogy egyhuzamban elolvasni lehetetlen, csak ha napokig nem eszik, iszik, alszik és fürdik valaki. Megérné, nem mondom...de sajnos lehetetlen számomra.
 Nekem némileg csorbította a könyvet az, hogy sok sok részletben tudtam elolvasni. Sőt egyszer egy hosszabb szünetet is kellett tartanom. De...
De ez a könyv hű.
Mihez is hasonlítsam? Utoljára talán a Gyűrűk ura mágikus világa szippantott be ennyire. Talán az volt rám ilyen hatással, az a könyv volt ennyire megformált, aprólékos, részletes, ennyire érdekes világú.

Méltó utódja  Tolkiennek vagy George R. R. Matinnak, Anthony Ryan!

Napokig csiszolhatnám a postom a könyvről, mégsem lennék elégedett vele, mert nehéz beszélni/írni egy ilyen volumenű könyvről. És ige, napokig is írtam, többször törölve és újra jívítva. De így sem vagyok elégedett.

Talán a nagyon szőrszálhasogató apró kis nem tetsző dolgokkal kezdem, mert ebből van a legkevesebb.
Rétestésztára van nyújtva a mű.
Néhol túl részletes, míg máshol elnagyolt. Amiért nálam baki, hogy nem mindig abban a részben aprólékos, ami érdekelne. Ami nagyon bökte a csőrömet, azt gyorsan átugorja pár mondattal.
Túl sok a szereplő, akit meg kell jegyezni, mert nagy feladatot kap, majd egy tollvonással ki is húzza őket az író.
Ennyi.

Ezek után szuperlatívuszokba tudnék mesélni a jól megépített, nem szokványos karakterekről, a fantázia világról, az érdekes történésekről, a nyelvezetről, az érzelmekről...Egyszóval mindenről.
Aprólékos könyv, mert minden apró részlet a helyén van. Mindenre figyelt az író. A főhősök jellemétől, a különböző beszédstílusukig, a ruházatukra, az érzelmeikre.
Figyelt a világfelépítésnél, hogy minden passzoljon. Sok kis részlet, utalás később nagy szerepet kap így utólag visszagondolva. Az előrevetítések izgalmasak és sejthető lesz a végkifejlet, ám sok apró csavarral mégsem kiszámítható, mégsem unalmas.
Van olyan részlet, aminél még sötétben tapogatózunk. Az író nem lőtte el első résznek az összes patronját, figyelemfelkeltés céljából. most rághatom a körmöm tovább, hogy mit tartogat még.

Sok szállal építi a műt,de mégis egy főszereplőnk van igazán, az ő szemszögéből látunk mindent.
De most ez tökéletes volt így, nem zavart. Pedig én jócskán szeretem a váltott szemszöges írásmódot.

Ez az a könyv, amit bátran ajánlok női és férfi fantasykedvelőknek is. Mindkét fél igényeit kiszolgálja. Van benne háború, férfi lélektan, verekedések, szenvedés, de a női olvasók számára érzelmek, szerelem, szenvedély és gyűlölet.
Igen széles spektrumban mozog az érzelmek garmadája, szépen kifejezve.

Anthony Ryan nevét meg kell jegyezni és számolni kell vele, mert egy igazi nagy mesélő!
És most jelent meg a sorozat második kötete! Vegyétek és vigyétek!

Köszönöm a Fumax kiadónak ezt a nagyszerű könyvet és az élményt!

Fülszöveg:

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Idézet:
A természet ellen való, hogy az értelem ilyen szépségbe költözzék. Tapasztalatom szerint a szép nők vagy rendkívüli kellemmel vannak megáldva, vagy soha nem látott rosszindulat munkál bennük.

Kinek ajánlanám?                                                                                         

Bárkinek                                                                                                             

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Az aprólékos felépítés, a szereplők

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-

A költészet napja

Ma van a költészet napja.

Bevallom, nem vagyok nagy vers kedvelő. Egy-kettő van, amit igazán kedvelek.

De a költészet napja szóljon a versekről és egy játékról.
Nem kell mást tenned, csak megosztanod kedvenc versedet és email címedet( a nyerés eshetősége miatt) velem.

Végezetül az én kedvencem

Weöres Sándor:
A Tündér
Bóbita, bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.

Bóbita, bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.

Bóbita,bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Friss megjelenés

Cserenkó Gábor:

Nem veled nevetek

A szerző újabb kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül. Iróniával fűszerezett történeteivel átfogó képet kíván nyújtani. Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, megmutatva bennük: milyenek is vagyunk… Az írások esendőségünkről, gyarlóságainkról, kényelmünkről, vágyainkról, félelmeinkről – emberi dolgainkról szólnak.Buktatókról – amelyek a szerző szerint – legtöbbünkkel előfordulhatnak.

Cserenkó Gábor (1978, Kalocsa) könyvtárosként végzett a bajai Eötvös József Főiskolán. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Filmes témájú írásaival, előadásaival sokáig szerepelt a bajai Uránia Mozi műsorán. 2002 óta ír. Novellái, kisprózái elsősorban online fórumokon olvashatók. Első könyve 2012 –ben, Talán a dalok címmel jelent meg.

Molyok, bloggerek és az olvasás 3.

A harmadik és egyben utolsó interjú válaszait olvashatjátok itt.
Köszönöm ezúton is az interjúalanyaimnak a válaszokat.

Bettina_Kincses , aki még eléggé friss molyocska nálunk

– Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben? 
 A szülőkkel csak a baj van és a Legyek jó , de hogyan? :))) nagyoooon szerettem Thomas Brezinat 

– Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad? 
Számomra az olvasás szépsége , hogy kortalan.( jó nem teljesen, mert az ember 5-6 éves korában tanul meg olvasni) Tehát lehetsz 8 vagy 98 ha kezedbe veszel egy könyvet az egy élmény. 
Az olvasás számomra nagyin sok pluszt nyújt: fejleszti a szókincsem, a kommunikáció kepésségem és „okít”. Mindeközben meg jól is érzem magam! :) 

– Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá? 
 Egy nap minimum 1 órát olvasok. A legtöbb amit egy nap olvastam az 9 óra volt egyhuzamban. Átlagosán viszont olyan 2-3 órát olvasok. Egy hónapban…. sokat, mivel ugyebár mindennap olvasok legalább egy keveset. Általában akkor ha utazok, vagy szünet van a suliban és otthon délután miután végeztem a tanulással 

– Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban? 
 Az olvasás nekem olyan mint a macskáknak az alvás: barhoz barmikor" 
Általában kora reggel, délután és késő este olvasok 

– Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál? 
Most így hirtelen meg nem mondom. Egyszer megszámolom, de az sok idő lenne :D 

– Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben? 
Nyomtatott könyvet nem sokat, inkább e-könyvet vásárolok 

– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet) 
Kedvenc íróim Cassandra Clare, John Green es Jennifer L. Armentrout. A kedvenc könyveim a Paper Towns (bar meg csak most olvasom), az Alaska nyomában és a Mennyei tűz varosa :) 

– Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben? 
A Tíz apró lélegzet és a Hopeless . 

– Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb? 
A fantasy, Ya és Na áll a szívemhez igazan közel. Nincs nagyon olyan ami annyira messze áll tőlem, szívesen olvasok sok műfajt és próbálok minél több műfajban olvasni. 

– Olvasol e-bookot is szívesen? 
Igen! Nagyon szeretek e-könyvet olvasni 

– Könyvtárlátogató vagy? 
 Régebben az voltam, mostanában nem igazan, de próbálok változtatni ezen :) 

– Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni? 
 Kicsivel több mint egy éve regisztráltam ezzel a fiókommal, de előtte volt egy amit 2013 nyarán csináltam. Leiner Laura SzJG-en keresztül találtam rá az oldalra(benne volt valamelyik részben). Sok mindent szeretek a molyban de legfőképpen az embereket : nagyon sok kedves, molyt ismertem meg :). Itt mindenki kreatív,őszinte és becsületes. Nem ítél el senki senkit és ez igazan tiszteletre méltó. 

– Olvasol blogokat?Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra?
Van néhány blog amit olvasok, például Deszy árnyvadaszos oldala , Deszy könyvajánlója, REAl thoughts Media Addict stb. 
Legelsőnek mindig a blog külseje fog meg. Ezután persze a tartalom, a blog témája mondanivalója. 
Ha találok valami érdekeset akkor mindenképp visszafogok menni. ;) 



cintiatekla a következő molyom, aki blogot is vezet.
http://teklakonyvei.blogspot.hu/

– Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben? 

Sajnos nem emlékszem rá, mert körülbelül második osztályos voltam. Egy kis alakú, keménytáblás könyv volt, valamilyen dzsungelben játszódott, és az ott élő állatokról szólt, ennyire emlékszem.

– Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad? 

Egy részt vannak olyan előnyei, ami pusztán a kikapcsolódás szempontjából előny, mint például hogy csupa unalmas hülyeség megy a tévében, vagy x órát kell utaznod, akkor elő tudod venni a könyved, és nem unatkozol, sőt. Más előny pedig szerintem az, hogy ha már gyerekkorban elkezd valaki olvasni, akkor rengeteg más területet is fejleszt az olvasás, például a gyerek fantáziáját, vagy a logikáját, felnőttkorban pedig szerintem érezhető a személyiségen, hogy ki nőtt fel könyvvel, és ki távirányítóval a kezében. Nem vagyok orvos, és nem kutattam, hogy mit fejleszthet az olvasás, de érzem magamon is, és az olvasó ismerőseimen is, hogy olyan plusz birtokában vagyunk, ami kincs.

Nekem olyan pluszt ad, hogy nagyon gyorsan el tudok menekülni a valóságból, mert olvasás közben kikapcsol az agyam, és arra koncentrálok, amik a sorokban vannak, nem arra, ami a probléma.

– Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá? 

Változó, például ha egy könnyebb szöveggel van dolgom, és ne adj’ Isten még szünet is van, a könyv meg tetszik is, akkor napi 3-400 oldal megvan, iskolaidőben inkább a napi 2-300, de persze ha fáradt vagyok, nyűgös, akkor az átlag a 150-200. Nyilván nem erre megy ki a dolog, de jó látni mondjuk hajnal kettőkor, amikor érzem, hogy álmosodok, hogy jéé, most kezdtem a könyvet, mindjárt vége. :D Egy hónapban – nyilván könyvtől és oldalszámtól függően – 6-10 könyvet olvasok el, már amit a molyos statisztikáimból kihámoztam.

Időm trolin ülve, órára várva, előadáson ülve, vagy itthon, házi feladat és házimunka után jut az olvasásra, de szerencsésnek tartom magam, mert nem vagyok jelen pillanatban annyira nagyon betáblázva.

– Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban? 

Igazából nekem mindegy, a tömegközlekedést is szeretem, ha lármás az utazóközönség, akkor beteszem a fülhallgatómat, itthon a kanapén elnyúlva is jöhet, de az egyetemi könyvtárat, vagy annak a kávézóját is szeretem. Este szeretek leginkább olvasni, mert akkor csend van, az este az enyém, és annyi időm van, amíg el nem álmosodom (erre néha rásegítek egy kis kávéval :D)

– Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál? 

Tyű, kettőt és könnyebbet :D A Moly szerint 200 kötet környékén járok, de ennél több van, azt tudom, mert sok a gyerekkönyv, illetve nagyon sok nyelvkönyvem van – ezeket nem vittem fel a Molyra.

– Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben? 

Egyre többet, havi átlag 10 könyv kerül a polcomra, ám ezek nagy része – szerencsére – mostanában már recenzió, tehát a féktelen költekezésnek vége. Habár sosem sajnáltam egyetlen könyvemre sem a pénzt, úgy tartom, könyvre költeni befektetés.

– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet) 

A kedvenc íróm Stephen King, tőle olvastam több, számomra meghatározó könyvet is, illetve nagyon szeretem a horrort/thrillert, ő pedig ugyebár a koronázatlan királya a műfajnak. Kifejezetten kedvenc könyvem nincs, sokáig Kingtől A talizmánt mondtam, de az inkább az akkori lelki világomnak volt a kedvence. Meghatározó könyv volt számomra, és a mai napig az, de ahogy öregszem, ahogy többet tapasztalok, ahogy megy tovább az élet, úgy mást tartok fontosnak más dolgokat, és más könyvekben találom meg azt a bizonyos pluszt. Tehát egyetlen kedvenc könyvem nincs, több, meghatározó van.

– Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben? 

A tinikorom két legmeghatározóbbja a már említett Kingtől A talizmán, és szintén a Mestertől az Állattemető. Azt hiszem, Stieg Larsson Millennium-trilógiáját is ide sorolhatom, és lehet, újraolvasás után a mostani időkre is azt tudnám mondani, hogy meghatározó.

– Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb? 

Horror/thriller/krimi, ezeket szeretem nagyon, és a nyálfolyós romantika, amivel ki lehet kergetni a világból.

– Olvasol e-bookot is szívesen? 

Igen, a Blogturné Klub miatt beszereztem januárban egy Kindle-t, s habár szkeptikus voltam, azóta nagyon megszerettem a kis masinát. De ha választanom kellene, akkor természetesen csak a papír alapú könyvek, mert azoknak a varázsát semmi sem adhatja vissza.

– Könyvtárlátogató vagy?

Igen, az SZTE könyvtárába, a TIK-be járok, mostanában egyre ritkábban, mert a turnés könyvek megszaporodtak, így nem úgy válogatom az olvasnivalóimat, mint mondjuk ősszel. Akkor volt többször is, hogy elkapott a hév, és a maximális, 10 kötettel cipekedtem haza.

– Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni?

Egy ideje ismertem már, tudtam róla, mielőtt regisztráltam, de számomra annyira átláthatatlan és bonyolult volt, hogy inkább hagytam. Ma sem értem minden centiméterét, de elmondhatom, hogy tudom használni, ráadásul úgy, hogy barátokat, ismerősöket is szereztem.

– Olvasol blogokat?Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra?

Olvasok blogokat is, igaz, egyre kevesebbet rendszeresen. Katacitát, theodorát kedvelem nagyon, illetve Gabót, ha van náluk új bejegyzés, igyekszem elolvasni, de például kommentelni nem mindig van időm. Könyvek és kávé Annát is szívesen olvasom, illetve Pastel Books Nikit is.

– Mikor kezdtél el blogot írni és milyen késztetés alapján? 

2013 novemberében kezdtem, egy kósza gondolat kapcsán, és nem sok tervem volt vele azon kívül, hogy leirogatom az éppen aktuálisan olvasott könyvről a véleményem. Aztán idővel sok minden megváltozott körülöttem, több időm lett olvasni is, így kezdett növekedni a blog. Egy idő után már inkább az volt a célom, hogy tanácsot adjak, vagy néhány morzsácskát, hogy mit érdemes elolvasni, és mit nem, hiszen rengeteg könyv van, de egy egész emberélet sem elég arra, hogy mindet elolvassuk. Manapság már igencsak kinőtte a blog a kezdeti szakaszt, és egyre többen is olvasnak, így azt hiszem, mondhatom azt is, hogy nem csak a könyveket, de az olvasást is népszerűsítem, hiszen olvasni jó, és ezt a fiatalabbak – ahogy tapasztalom – nem igazán tudják.

– Minden olvasott könyvről írsz postot? 

Amit a saját szórakoztatásomra olvasok, arról igen, ami a sulihoz kell, nem mindről. Igyekszem csak arról írni, amit be tudok fogadni, és általában a kötelező olvasmányok olyanok, hogy nem igazán tudok róluk mit gondolni azon kívül, hogy beteg. Nyilván azok is a tudásom, az épülésem szolgálják, de nem hinném, hogy szégyen lenne, hogy nem tetszenek, és nem értem őket (itt leginkább 14.-18. századi szláv szövegekről beszélünk).

– Mennyi ideig tart egy post megírása átlagosan? 

Sok mindentől függ, van, hogy egy óra alatt kész, értem ez alatt, hogy rá lehetne nyomni a közzététel gombra, de van, hogy napokig elszórakozok vele, mert nem érzem, hogy jó lenne. Az átlag egyébként a két óra, de ebben benne van minden.

– Ha negatív értékelést kell írnod, az könnyebben megy vagy nehezebben? Jobban átírod, húzod-halasztod vagy ugyan olyan, mint amúgy? 

A negatív értékelés is ugyan olyan értékelés, csak arról szól, hogy nekem nem tetszett az adott könyv. Nyilván kulturált formában, ésszerű indokokkal támasztom alá, és nem csak annyit fogok írni, hogy „szar”. Úgy gondolom, hogy ha leírom, hogy miért nem tetszett, abból az olvasó le tudja szűrni, hogy neki lenne-e ilyen problémája, vagy sem, és a negatív értékeléseim általában nem arról szólnak, hogy az olvasóm ne vegye meg a könyvet, hanem hogy én ezt gondolom, vállalom a véleményem, de ettől független ez nem szentírás, hanem csak egy vélemény.

– Vállalsz recenziós könyvet is? Szoktál kapni? Nehezebben írsz róla, mint egy sima saját polcosról?

Vállalok, szoktam is kapni. Eleinte bevallom, nehezebben ment, mert hű, az első ilyen könyv, és jaj, hogy viszonyuljak hozzá, de mára szerencsére nagyon sok ilyen könyv érkezik hozzám, így ugyan úgy megy az írás róluk, mint egy saját könyvről. Attól, hogy a kiadótól kaptad, a történet ugyan az, a könyv ugyan az, és ha nem tetszik, akkor nyilván kulturált formában le lehet, és le kell írni a véleményedet. Ha valaki nem ezt teszi, hanem az egekig magasztalja a recis, nem tetsző könyvet, akkor elveszti a hitelét az olvasói szemében, mint blogger, s onnantól kezdve azt hiszem, lehúzhatja a rolót.

A barátaimnak szoktam egyébként mondani, hogy lehet rólam is ezt gondolják sokan, mert nagyon sok a pozitív kritika a blogon, de ahogy fentebb említettem, kevés egy emberélet ahhoz, hogy elolvass minden könyvet, így igyekszem nagyon megválogatni, hogy mit olvasok, és általában pont ezért sikerül nekem tetsző könyveket választani. Nyilván belekerülhetnek nem tetsző könyvek is a körforgásba, de ezek eddig szerencsére kisebbségben vannak.

http://teklakonyvei.blogspot.hu

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Olyan misztikus a cím. Vajon az író mire gondolt, mikor a címet adta neki? Vagy a történet megírása volt elsőnek és ahhoz keresett valamit?
Nekem valami varázsos dolog jut eszembe róla. 
A sors fonala, ami gombolyodik és elszalad, alakíthatsz rajta némileg, de nem túl sokat, hisz előre meg van írva.

A történet tipikusan Jodi Picoult-os. 
Szeretem a könyveit. 
Ez sem okozott túl nagy csalódást. Talán csak annyiban, hogy követi a jól bevált sémát, újat nem hoz.
Az érem két oldalát mutatja be és végig csak sejtéseink vannak, hogy mi történhetett igazából. Persze a végén van egy nagy csavar, megdöbbenés és ügyvédi per is. 
Ismét nehéz témát boncolgat, amit van aki közel érez magához, tud azonosulni vele és jobban érdekli majd a könyv, van akit hidegen hagy. 
Őt esetleg Picoult stílusa, írásmódja győz meg mégis, mert írni nagyon tud.
Nem ad támpontot, melyik felet válasszuk, ki-ki, akit közelebb érzi magához. Ezt talán már írtam is más könyvénél.
Szeretem, hogy nem ítélkezik. nem áll egyik fél mellé sem, csak leírja.
Szeretem a karaktereit, akiket nagyon lehet szeretni vagy gyűlölni.

Chris és Emily születésük pillanatától együtt növekednek, így várhatóan nagyon közel kerülnek egymáshoz. Talán túlságosan is.
Gus és Melanie a szüleik nagy barátnők. 
Ám egy nap minden megváltozik.
Az elején már érződik a vészterhes légkör, benne rejtve magában a drámát.

Gondolkodtam rajta sokat, hogy mit írjak még a könyvről.
Írjak-e arról, hogy engem  melyik fél sorsa érintett meg igazán?
Talán fontos ez másnak? 
Igazából úgy is mindenki állást foglal majd.
De unalmas post lenne, ha a saját véleményen nem vinném bele.

Szóval én Chris fan voltam az elejétől kezdve. Nem tudom megmagyarázni miért. 
A másik félt kellett volna választanom, lévén lányom van és jobban meg tudnám érteni az ő szemszögüket.
De Emily és anyukája annyira távol álltak tőlem. Hidegek és élettelenek voltak, majdnem számítók. És sajnos ez egyre jobban kiéleződött. 
Chris anyukája, Gus a szertelenségével, vidámságával kedvencem lett.
A két apuka pedig nem lett a szívem csücske. 

Tele van érzelemmel. Túl is csordul talán a könyvből.
A gyermek-anya és gyermek-apa szálak érdekesek voltak, talán mert érintett vagyok. 
A szerelmi párosok már annyira nem tetszettek. A párok mintha el lettek volna cserélve. 
A fiatalok érzelmei pedig kuszák. Én is voltam tini, bele akartam halni apró problémákba. De ennyire azért nem.
De foglalkozik még az öngyilkossággal és még két húzós témával is, ami erőteljesen spoiler lenne, így most nem lövöm le.

A nyelvezet és a fordítás tökéletesre sikerült, mint mindig.
A könyv vastagsága ellenére gördülékeny, gyorsan olvasható, váltott szemszögű olvasmány. 
Imádom, hogy mindenki érzelmeibe bele láthatunk...

A borító...hát hintalovas. Mit szépítsek. Nem értem igazán, hogy miért. Nekem nem adja vissza a történetet. nem passzol hozzá. Inkább egy gyerekkönyvhöz illik.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:
Egy volt a végzetük, más lett a sorsuk

Tizennyolc éven át egymás mellett laktak. Mindent tudtak egymás viselt dolgairól. A Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. A gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Valódi lélektársak voltak de egy nap szörnyű hír érkezik a helyi kórházból. Emily öngyilkos lett. A halálos lövés Chris édesapjának fegyveréből származik. A fegyverben maradt még egy golyó, ezt Chris elmondása alapján neki szánták. Ugyanis a két kamasz titkos egyezséget kötött. A különös tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket. Chris az egyetlen, aki tudja a titkot az egyezségről, de vajon az igazság megmentheti-e a barátságot, és van-e feloldozás? Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről, és a legnagyobb áldozatról, amit a szerelemért hozhatunk.

Idézet:
És szerintem ez a szerelem – mondta halkan Chris. – Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, mégsem változtatna rajta semmit.

560 oldal

Athenaeum kiadó

Fordította: Szieberth Ádám

Interjúm következő alanya

Könyvet ír, illusztrál és képregényeket is rajzol! Na ki lehet a következő interjúalanyom, aki ilyen sokrétű?

Hát Lakatos István, aki a Lencsilány, a Dobozváros és az Óraverzum szerzője.

Köszönöm neki, hogy vállalta a kérdéseim özönét.

- Mit csinál Lakatos István civilben, mikor nem illusztrál vagy ír, esetleg képregényezik?

Egy hónapja végre van civil munkám és az most sokkal fontosabb, mint a rajzolgatás. Amúgy sorozatokat nézek és olvasok.

- Mi a feladata egy illusztrátornak egyáltalán? Kell hozzá előképzettség? Tanulni lehet ezt valahol?

A rajzoláshoz nem árt némi előképzettség, bár nekem nincs. Az illusztrálás azonban nem egyenlő a rajzolással, mert dramaturgiai érzés is szükséges hozzá, továbbá az, hogy az illusztrátor egyáltalán felismerje, alkalmas-e egy szöveg illusztrálására? Hangulatban, stílusban passzol-e a történethez? Több olyan illusztrált magyar könyv is van, amiben a rajzok tönkreteszik a könyvet. Lehet, hogy önmagukban jól néznek ki, de közük sincs, rosszabb esetben meghamisítják a szöveget.

- Mennyire igaz az a hír, hogy ön nem tanult sosem rajzolni?Adott tehetség vagy azért kicsit képezte is magát?

Nem tanultam. Menet közben képezgetem magam, de sokszor el kell fogadnom, hogy bizonyos dolgokat soha nem tudok megtanulni, mert egyszerűen kevés vagyok hozzájuk. Ami megy, azokból próbálom kihozni a legtöbbet, legalábbis a jelenlegi szintemen. Remélem, fogok még fejlődni.

- Illusztrátorként milyen eszközökkel dolgozik legszívesebben?

Mártogatós tollal, tussal, akvarellel, de mostanában áttértem a filctollra. Igyekszem kicsit máshogyan rajzolni, mint eddig, mert már nagyon unom a rajzaimat.

- Ön képregényeket is készít.Mitől lesz egy képregény jó?Manapság menyire tud érvényesülni ez a műfaj? Nincs még leáldozóban a csillaga?

Magyarországon semennyire és soha nem is fog. Az a csillag máshol ragyog, sőt, cseppet sem alsóbbrendűbb, mint egy regény, és a képregények között is úgyanúgy vannak szemetek és remekművek. Én is akarok még képregényt csinálni, de egyelőre még nem tudom, hogyan és kinek. A Lencsilány második részét is meg akarom csinálni és van még egy-két konkrét tervem, remélem, egyszer megvalósulhatnak. 

- Elsősorban írónak vagy illusztrátornak tartja önmagát?

Inkább illusztrátornak. Bár egyre inkább azt látom, hogy ha szívesen, örömmel akarok illusztrálni, akkor magamnak kell megírni a történetet is hozzá. Írónak majd csak öt könyv után nevezném magam.

- A képregények után hogy jött a könyvírás gondolata?

Véletlenül. A két évente megrendezett Aranyvackor gyerekirodalmi pályázaton író-illusztrátor párosokat keresnek és amikor annak idején neveztem, nem sikerült írót találnom, így blöffből írtam három fejezetet. Nem akartam folytatni, végül úgy alakult, hogy azon kaptam magam, hogy meg kell írnom egy regényt. Illetve az is félreértés volt, mert a kiadó képeskönyvre számított, én pedig azt hittem, regényt kell írnom. Végül azt mondták, oké, akkor legyen az. Így lett a Dobozváros.

- Mely művére a legbüszkébb?

A sajátjaimra. Persze nem tökéletesek, egy csomó mindent ma máshogy csinálnék, de így van ez rendjén.

- Sok díjat tudhat már a háta mögött illusztrátorként, képregény rajzolóként és íróként is. Melyik lenne az a díj, aminek a legjobban örülne most?

Nem díjakért csinálom, szóval nincs ilyen. Inkább vegyék meg a könyveimet az emberek, olvassák, szeressék vagy ne szeressék. 

- Szívvel, lélekkel rajzol/ír. Nem fél ettől a nagy kitárulkozástól? Hogy kihasználják?Bántják?

Nem. Illetve: illusztrálni nagy szívás anyagilag, akár össze is csaphatnám, rajzolhatnám mindig ugyanazt (ahogy azt egyesek teszik is), kevesebb munkával is felvehetném a honoráriumomat. De utálnám magam, ha vacak munkát adnék le. Ezért is döntöttem úgy, hogy most már elsősorban csak a saját könyveimet illusztrálom. Csak akkor fogok kivételt tenni, ha nagyon szeretem a könyvet, például bizonyos klasszikusok esetén.

- Az alkotáshoz mi a legfontosabb önnek? Hogy képzeljük el rajzolás vagy írás közben?Csend, nyugalom, előre eltervezett fejezetek vagy megrajzolandók? Vagy spontán, zeneszóval?

Írás közben csendre van szükségem, de rajzolás közben filmzenéket szoktam hallgatni. 

- Sokszor előjön önnel kapcsolatban Tim Burton. Nem unja még az örökös hasonlítgatást?

Dehogynem. Bár szerintem azt már magam mögött hagytam és azért az olvasóknak sajnos mindig kell valami hasonlítási alap, hogy a megfelelő skatulyába tehessék az embert.

- Kedvenc írója, könyve, képregénye, illusztrációja, festménye?

Mostanában Dickens a legnagyobb kedvenc íróm és mostanában fedeztem fel magamnak Robert E. Howardot. 

Kedvenc könyvem általában nincs, meghatározó olvasmányélményeim vannak. 

Legutóbb a Dűne volt ilyen, amit tizenvalahány év után tavaly újraolvastam, illetve Neil Gaiman Szerencsére a tej című könyve. Ezt Skottie Young illusztrálta, akinek nagyon szeretem a rajzait. De az elmúlt fél évben nem nagyon megy az olvasás, a legtöbb könyvet megunom és leteszem.

Húsvét

Nyuszi fészke, barka ága, tojás héja,
kívánok most minden jót a
HÚSVÉTRA!!!!!!!!!!!
Sok locsolót, sok csokit, vidám napos napokat és sok könyvet!
(Mindenki ossza el a jókívánságaim maga szájíze szerint)

Molyok, bloggerek és az olvasás 2.

Következő molyocskám válaszait itt olvashatjátok.

Vascello
– Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben? 
Szabó Magda: Sziget-kék című könyve volt az első, amire emlékszem, ezt még negyedikesen olvastam, a kisgimnáziumi felvételire készülődve. Azóta is kellemes emlék az első olvasás-élményem.

– Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad? 
Számomra egy kiutat ad a való életből, egy kicsit másnak érezhetem magam. Nincs meg a mindennapi stressz, másért kell eközben aggódni.

– Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá? 
Régebben volt egy olyan időszak, hogy naponta elolvastam egy könyvet. Mostanában lényegesen kevesebb időm van olvasni, van olyan nap amikor nem is jut rá időm, de havonta 1-2 könyvet azért ebben a rohanó világban is el tudok olvasni. Éves szinten körülbelül száz könyvet olvasok el.

– Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban? 
Leginkább a kanapén szoktam olvasni és inkább esténként, tévézés helyett.

– Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál? 
Körülbelül 300 könyv van itthon.

– Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben? 
Durván 50 darab kerül újonnan hozzám évente, de sokat cserélek és rukkolázom is.

– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet) 
Kedvenc íróm Jo Nesbo, a Harry Hole sorozatával, Diana Gabaldon (Outlander), valamint nagyon szeretem Kate Morton könyveit is, és még sorolhatnám, mert nagyon sok író/írónő könyveit imádom. Nagy kedvencem Ugron Zsolna és On Sai könyvei is.

– Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben? 
Ez egy nehéz kérdés. Talán nincs is ilyen könyv, ami a kedvenc könyv fölött állna egy szinttel, de talán Diana Gabaldon magyarul eddig megjelent két könyve, ezek közül is a 2. könyv, a Szitakötő a borostyánban. Végigizgultam a könyvet és utána napokig nem bírtam nyugodni tőle.

– Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb? 
Szeretem a krimiket, a könnyedebb sci-fiket, sőt a romantikusokat is. Igazából azt nem tudom mondani, hogy valamelyik stílust egyáltalán nem szeretem, ugyanis minden stílusból megtalálom azt a könyvet, amit szívesen elolvasok, szeretek.

– Olvasol e-bookot is szívesen? 
Volt már rá példa, hogy ebookban olvastam könyveket, de nem jellemző.

– Könyvtárlátogató vagy? 
Egyáltalán nem és nem is tervezek beiratkozni mostanában.

– Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni? 
Sajnos már nem emlékszem, hogy mi volt az első mozzanat a molyra találásomban, de idén leszek öt éve moly. Amit szeretek, hogy új embereket ismerhetek meg, tarthatom velük a kapcsolatot, akikkel könyvekről tudok beszélgetni, nyilván tudom tartani a könyvtáramat, új könyvek után tudok böngészni.

– Olvasol blogokat?Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra? 
Inkább azt mondanám, hogy van pár blog, amiket időnként meglátogatok, de nem rendszeresen. Általában olyan bloggereket szoktam olvasni, akikkel jól-rosszul egyezik az ízlésünk, hasonlóan vélekedünk a dolgokról akár a könyveket, akár a tv-sorozatokat is nézzük. 

A könyvesblogok mellett, jó pár gasztro- vagy életmód blogot is rendszeresen olvasok, az életmódváltás miatt. 

Őket szoktam olvasni leginkább:

 Csenga: http://betuveto.blogspot.hu/ 

Üstökös gondolatai: http://ustokosgondolatok.blogspot.hu/

A molyos, blogos szerzők közül pedig mrsp-től kaptam választ a kérdéseimre.

– Mi az első olvasmány, ami megmaradt az emlékezetedben? 
Az első ilyen E. L. James-től A szürke ötven árnyalata, mert ez az első könyv, amit önszántamból olvastam el, ráadásul angolul. :) 

– Hogy fogalmaznád meg az olvasás szépségét, előnyét? Neked milyen pluszt ad? 
Nem is tudom elképzelni, milyen lenne most az életem, ha nem szeretek bele az olvasásba. Legjobban úgy tudnám leírni az érzést, amit az olvasás ad, mintha egy kád forró vízbe merülnénk el: betakar egy jóleső, melengető érzés, és egyszerűen csak nem akarjuk abbahagyni. 

– Mennyit olvasol átlagosan egy nap, hónapban, évben? Mikor jut időd rá? 
Egy nap átlagosan 50 oldalt olvasok, de van olyan, hogy nem olvasok egyáltalán, és van olyan is, hogy 200 oldalt olvasok el. Így évente nagyjából 200 könyvet sikerül elolvasnom. Mivel még iskolába járok, elég sok időm van olvasni, főleg órákon és a buszon olvasok. 

– Hol olvasol legszívesebben?És mely napszakban? 
Legjobban a buszon szeretek olvasni, nem tudom, miért. A napszak végül is mindegy, de késő délután szívesebben olvasok, mint délelőtt. 

– Az otthoni könyvespolcod hány kötetet számlál? 
Megszámoltam: 277 :) 

– Mennyi könyvet vásárolsz átlagosan egy évben? 
Nem nagyon szoktam vásárolni könyveket, hiszen rengeteg könyvet kapok kiadóktól és cserélgetni is szoktam, így maximum 20-25 könyvet veszek évente. 

– Ki a kedvenc íród, könyved?(több is lehet) 
A kedvenc magyar íróm A. O. Esther, a külföldi pedig F. Scott Fitzgerald és Jodi Picoult. 

– Melyik könyv a legmeghatározóbb az életedben? 
Jodi Picoulttól a Tizenkilenc perc. 

– Mely stílus áll legközelebb és mely a legmesszebb? 
A keresztény irodalom és a történelmi regények. 

– Olvasol e-bookot is szívesen? 
Nem igazán, mert nincs e-book olvasóm, telefonon pedig megterhelő a szemnek. 

– Könyvtárlátogató vagy? 
Eddig az voltam, de mivel százával áll itthon az elolvasandó könyv, idén már nem újítottam meg a tagságomat. 

– Hogy találtál a molyra, mint közösség? Mióta vagy moly? Miért szeretsz a tagja lenni? 
Amikor beiratkoztam a könyvtárba, elkezdtem egy hosszú listát írni, hogy miket akarok majd kikölcsönözni egyszer (amiket azóta sem kölcsönöztem ki…).

 Az újságban látott könyvek fülszövegére kerestem rá, és mindig a könyv molyos adatlapját hozta ki a Google. És egyszer csak felfedeztem, hogy lehet ide regisztrálni. Ez 2013-ban volt. Itt mindig értesülhetek az aktuális megjelenésekről, akciókról, hírekről, millió funkciója van, amiket nagyon jól lehet használni és szeretem vezetni, hogy miket olvastam eddig, amire ez az oldal tökéletes. 

– Olvasol blogokat?Kik a kedvenceid? Mi fog meg egy blogban? Mi az, amiért te visszajársz rendszeresen egy adott blogra? 
Nem igazán olvasok blogokat, csak egyet szoktam: A Books, Biscuits and Tea blogot, de ezt sem rendszeresen. 

– Mikor kezdtél el blogot írni és milyen késztetés alapján? 

2013-ban csatlakoztam a Könyvfalók bloghoz, ahol elkezdtem bontogatni a szárnyaimat mint könyves blogger, de ugyanúgy, ahogy az iskolai csoportfeladatoknál, itt sem tudtam teljesen kibontakozni, nekem saját térre van szükségem, amit az ízlésem szerint alakíthatok, nem szeretek kompromisszumokat kötni és másokhoz igazodni, ezért megnyitottam a saját blogomat (emellett a Könyvfalók társszerkesztője is maradtam). 

http://mostjo.blogspot.hu/

http://konyvfalok.blogspot.hu/

– Minden olvasott könyvről írsz postot? 
Igyekszem. :) A recenziós könyvekről az elolvasás után 2-3 nappal írok, a többi olvasmányomról pedig változó: van olyan könyv, amit tavaly olvastam és még mindig nem írtam róla, egyszerűen nem megy. :) 

– Mennyi ideig tart egy post megírása átlagosan? 
Körülbelül fél óra, de ennek a nagy része a képek és idézetek keresésével megy el. 

– Ha negatív értékelést kell írnod, az könnyebben megy vagy nehezebben? Jobban átírod, húzod-halasztod vagy ugyan olyan, mint amúgy? 
Ha sima olvasmányról van szó, könnyebben írok negatív értékelést, mint pozitívat, a recenziókkal már más a helyzet: ezekről nem szeretek rosszat írni, ezért sokáig gondolkodom, hogy írjam meg a úgy a bejegyzést, hogy inkább a jó dolgokat emeljem ki benne. 

– Vállalsz recenziós könyvet is? Szoktál kapni? Nehezebben írsz róla, mint egy sima saját polcosról? 
Igen, jelenleg 16 kiadóval és 12 szerzővel állok kapcsolatban, akiknek nagy részétől rendszeresen kapok recenziós könyveket (vagyis amint elolvasom az egyiket, kapom a másikat). Ezekről általában könnyebben írok, mert „muszáj”, vagyis nem húzom-halasztgatom, mint a saját olvasmányaimmal. Viszont ott van, hogy az ember meg akar felelni, a legjobbat akarja nyújtani a kiadónak/szerzőnek a „pénzéért”

Köszönöm mindkettőtöknek, hogy vállaltátok az interjút!

Czick Julianna Rendeljünk kalandokat!

Napfény és  Las Vegas!
Ki ne vágyna egy ilyen helyre?

És a borítót illusztráló gyönyörű képek után, ki ne lenne kíváncsi Julianna könyvére?
Hát én az lettem!
Így a nálunk megrendezett könyvbemutatóra is elnéztem a helyi könyvtárba.
Ez két okból meglepő. Ritkán van nálunk egyáltalán könyvbemutató, ami az első ok. 
A második ok, illetve inkább okok a csemetéim. Velük nehéz elmenni, nélkülük még nehezebb eljutni egyáltalán bárhová.
Most a kisebbik lánykám, Viki tartott velem. Az oly csendes kis baba, most igen aktív dumálókával rendelkezett. Nyilván neki is volt hozzáfűznivalója a képekhez és csevegésünkhöz.

A könyvet végül volt oly kedves, Julianna eljutotta utóbb hozzám.

Gyorsan olvasható, pergő cselekményű könyv. Fél nap alatt a végére jutottam.
Színes kis olvasmány tele élményekkel, szép tájleírásokkal, pozitív életszemlélettel, boldogsággal. 
Jó kedvet generál az olvasása. 
Sötét, borongós napokon erősen ajánlott könyv!
A történeteken lehet kacagni, ámulni, hitetlenkedni, oda vágyakozni, kedvet kapni egy nagy utazáshoz, napfényhez vagy babázni.

Julianna stílusa nyílt, vidám, csacsogós, a könyv hasábjain is, akár csak élőben. 
Vibráló egyéniség, én így jellemezném őt!
Választékos leírások, nyelvi szóképek jellemzik pár fura szóhasználattal tarkítva. 
Volt oly szó, amin erősen törtem a fejem, hogy ilyen tényleg van a nyelvünkben vagy Juli alkotta talán?
Viszont engem zavart az időrendben való ugrálás és a sok spirituális bevonzás.
Juli életszemlélete, fejtegetési nagyon jók, megszívlelendők. 
Tényleg ne várjuk a rosszat, mert bevonzzuk. 
Ne akarjunk túl sokat, ne legyenek nagy elvárásaink, csak éljünk a mának és törekedjünk a boldogságra. Ez teljességgel helyénvaló!
Viszont számomra túl sokszor jelenik meg, mint fő motívum a könyvben. 
De ez az egyetlen problémám csak a kötettel.
Szívesen vettem a kalauzolást e mesés helyen. Az apró érdekességeket az utazásról és a helyről. A befogadó család hétköznapjait. És Klárika varázsos kis lényét.
További kérdések merültek fel bennem, amiről a könyv lapjain nem kapunk választ, így hamarosan Julianna is interjúalanyom lesz. Ha valakinek kérdése lenne hozzá, itt vagy emailben(judyadry@gmail.com) megírhatja nekem és biz isten, hogy felteszem neki!

Ne várjunk irodalmi fejtegetéseket, aprólékos jellemrajzokat, nagy történetet. Inkább csak egy nem hétköznapi úti napló, személyes jelleggel felruházva. Juliannásan.

Fülszöveg:
Nem sejthettem, mi vár rám Amerikában. 
Egyet azonban tudtam: ha már egyszer az utazást választottam, akkor a teljes időszak alatt minden a lehető legnagyszerűbben alakul. 
Meggyőződésem -és tapasztalom is folyamatosan-, hogy életünk eseményei a saját döntéseink szerint formálódnak. 
S ha így van, miért ne történtetnénk a dolgokat úgy, hogy azok örömteliek legyenek?…"

Köszönöm a könyvet Czick Juliannának!

176 oldal

recenziós

Magánkiadás, keméntáblás