Sok ifjúsági, gyermekkönyvben nincs jelen a szülő. Mintha valaki kiradírozná egy fél életét. Jobb esetben mindenkinek van egy vagy két szülője, nevelő szülője, nevelő családtagja. de a könyvekben miért nincsenek sosem beleírva?
El van mismásolva az ő szerepük, életük. Vagy épp annyira vakok, hogy soha semmit sem vesznek észre, még azt sem ami kiszúrja a szemüket.
Szinte minden könyvben a szülők inkompetensek, átlátszóak, nemtörődömök, naivak, buták, nem támogatók, zsarnokiak, gyűlölködők, valami nagy defektjük van vagy csak egyszerűen alkoholisták, drogosok, leléptek a nagyvilágba gyermeküket hátra hagyva.
Vajon miért van ez így?
Könnyebb megírni egy tini sztoriját úgy, hogy nincs jelen a szülő? Kevesebb macera? Jobban magyarázza az ifjúság fura élethelyzeteit.
Könyörgöm, mutasson valaki egy olyan könyvet, amiben jó szülők vannak! Valahogy mostanában egyet sem találtam.
A tini korszak amúgy sem egy sétagalopp. A hormonok, az életút keresése, a szerelem, a barátok, a felnőtté válás...
Rossz szülők nélkül is van elég bajuk a fiataloknak. Miért magyarázzuk minden könyvben a szülők butaságával, hogy a tini ilyen helyzetben van?
Engem, mint anyukát igenis bánt.
Tudom sok szülő, nem jó szülő. Vagy rosszá válik. Vagy csak a tini szemében rossz, az ifjúvá válás során. De a könyveket nem csak serdülők írják. A felnőtt könyv író, miért nem visz bele jó szülői példát is?
Úgy szeretnék végre egy olyan könyvet olvasni, ahol a szülők, igenis jók, mindent megtesznek csemetéjükért, aki ezt értékeli is, szereti őket. Ne legyen már utópisztikus a jó szülő.
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése