Egy dolog foglalkoztat most nagyon.
Ezt eddig miért nem olvastam?
Tologattam, csak tologattam magam előtt. Nagyon nagy előítéleteim voltak a könyvvel szemben.
Amik szépen le is dőltek, mint egy kártyavár.
Szuper kis könyv volt.
Túl sokat nem tudok írni róla, mert messze nem kiemelkedő. Nem hoz újdonságot. Nem tudok írni a karakterek nagyszerűségéről és egyediségéről. A világ, amibe enged bepillantani, sem új, hiszen ez a valóság. Ez a mai valóság. De azért pár szóban, röviden leírom az érzéseimet a könyvről.
Egy kis nyomozás, némi izgalom, érdekes szereplők, egy kis görög életérzés, könnyedén megírva, szépen kivitelezve.
Ne várjatok Anyegin vagy Coelho magasságokat. Nem is ez a könyv szerepe. Talán nem is ezt akarta nyújtani az író. Kellemesen kikapcsolt. Gyorsan olvasható, haladós könyv.
Nem mondom, hogy nem fért volna rá némi kozmetikázás pár helyen, vagy legalábbis kis ráncfelvarrás, de ettől még jó.
Nem olvastam mostanában krimit, így kellemes felüdülés volt, maga a műfaj is. Kellet már a lelkemnek a sok fantasztikum, a sok szerelmi történet után.
A történet inkább a szereplőkre, az emberi tényezőkre, a külsőségekre teszi a hangsúlyt és a leírásokra, hangulatokra, érzésekre, nem magára a nyomozásra. Ezt kicsit sajnáltam. Szívesen bekukkantottam volna a görög igazságszolgáltatás berkeibe jobban. De majd legközelebb.
A szereplők nem túl erősek, inkább kicsit sablonosak. De ez ne vegye el a kedveteket. Manapság már mindent megírtak, amit érdemes volt.
Bevallom, meglepett a végkifejlet. Valaki teljesen másra számítottam a gyilkos személyében. De hát az a jó, ha meg tud téveszteni, ennyi könyvolvasással a hátam mögött is.
Az írásmód, a stílus, a nyelvezet elfogadható. Gördülékeny, érthető. értelmes és érdekes párbeszédeket tartalmaz. Hihetőek. Élvezhetőek. Az elmerengések, a váltott nézőpont jól megszerkesztett.
A borító szép, bár elég sötét ahhoz, hogy ne kösse le elsőre a figyelmem. Nem hiszem, hogy ez alapján az első könyv lenne, amit kézbe veszek.
Köszönöm az élményt. Több krimit kell olvasnom a közeljövőben. Ez a történet lendületet adott. És újra egy kis bizonyosságot, hogy kis hazánkban, a még kicsi névvel rendelkező íróknak is adjak újra teret.
Ne hallgassak az előítéleteimre!
Fülszöveg:
Egy meleg, kora őszi reggelen Pantelis Baltoumas nyomozót különös esethez hívják. A zakynthosi Navagio-öbölben egy női holttestet találtak a hajóroncs mellett. Az áldozat kilétére hamar fény derül, mikor a férj azonosítja az elhunytat. Pantelis határozottan gyilkosságra gyanakszik, ami a vizsgálatok során be is igazolódik. Az eset nagy visszhangot kelt a görög sajtóban, a lakosság körében pedig az a szóbeszéd járja, hogy a hajóroncs egykori kapitányának szelleme végzett a magyar lánnyal, Hannával. Pantelis nem hisz a kísértetekben, és mindent megtesz, hogy kézre kerítse a valódi elkövetőt, azonban a nyomozást tovább nehezíti, hogy mindeközben saját démonaival is meg kell küzdenie.
Idézet:
Képes vagyok rá, ki tudok mászni a gödörből, fel tudok ülni a szélére, kellő mértékben el tudok tőle távolodni, és vígan fogok nevetni a világra. Nem esek vissza, többet nem!
Magánkiadás
224 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése