2017. november 30., csütörtök

Vavyan Fable: Szamurájszív




Oly rég olvastam már Fable meseanyótól.
Ha nincs kedvem semmihez, ha olvasási válságban szenvedek, akkor mindig az ő, még nem olvasott könyveit veszem célba. A polcom roskadásig. Talán két regénye nem lelhető fel még nálam. Így most arra gondoltam, idén még nem vettem kezembe tőle semmit, akkor nosza. 
Meglepett. 
Nem a szóhasználat, a stílus, a hangulat, az írásmód, a szereplők vagy a történet. 
Az változatlan, jellegzetes és kedvelhető. Most is szerettem. Lovak, állatsereglet, rend őrei, szerelmek, gyilkosok, nyomozás, lövöldözés és hasonló ínyencségek.
Na de mikor lett meseanyónk ilyen véresszájú/kezű vagy inkább tollú? 
Eddig is voltak elborult fejek, fura sorsok, hülyefejűek és maffiózók...Na de most? 
Tobzódunk az elme roggyantakban. De nem ám akármilyenekben. 
Vér, vér és mindenütt vér. Halottak és haldoklók...
Eddig bátran ajánlottam akárhány éves embereknek, akik olvasni tudnak. De a régi 11 éves önmagamra visszaemlékezve bizony merő rémálmaim lettek volna, ha az új regényt lopkodom el anyuék polcáról. Elrettentem volna. Örökre eldugtam volna Fable könyveit a legsötétebb polc leghátsó részébe. Mennyivel kevesebb lennék e humor és szívbéli könyvek nélkül.
Ez a kötet már erősen korhatáros.
Vagy ennyire kell a túltolás, hogy az ingerküszöbünk elérje? Eléggé romlott a világ, hát fessük le még romlottabbá?
Jól szórakoztam, nem mondom.Olyanra sikeredett, mint a megszokott. Csak egy kicsit több. Talán nagyon több.

Szeretem, hogy Denisa és Kyra is jelen vannak a könyvben, sok régi ismerőssel egyetemben. Szeretem, hogy akció dús. Ingeres. Viháncolós. Humoros. Ironikus. Szereplős.


Na tessék. Most is ezt csinálom. Hogy mit? Ha Fable regényt olvasok tele leszek fura szóképekkel, metaforákkal. Átveszem kicsit a stílusát. Ez a bejegyzés is nagyban passzol a könyv stílusához, csak negyed annyira jó.


Fülszöveg:

A ​történet egyik szálán nyár tombol. Fertő Cityben Vis Major és Kyra, az összeszokott zsarupáros sorozatgyilkost üldöz a vegyes hírnevű nyomozó, Don’Gelo egységével. Magánéletük épp rendben volna, ám egy este Vis Major nevelt fia összeverve vánszorog haza. Betoppan Kyra anyja, és bár nem tartóztatják, gyökeret ereszt a házban. Ráadásul a párosnak estéről estére viszolyogtató bűnesetekkel akad dolga. Don’Gelóval is addig folytatódik együttműködésük, mígnem az életük horrorrá csúnyul.
A korábbi szálon tél van, nagy hó, karácsony. Kyráék együtt töltik az ünnep napjait Denisával és Belloqkal a befagyott tónál, terveik szerint a gyerekekkel korcsolyázva, szánozgatva. Csakhogy Borulat City külterületén megkergül egy elkötött paripa, és egy megzavart orvvadász lenyilazza lovasát. Egy pszichopata Halálos Misszióra készül a hóviharban, rendőrök lekaszabolásával kezdve küldetését.
A négy zsaru belecsöppen a hajszába, és a pokol még több bugyrot tartogat számukra.
A Halkirálynő és a Vis Major sorozat hősei közösen mélymerülnek a téli eseményekben. A történetmesélő Kyra ezúttal a megszállott pszichopaták naplóit is felhasználja az események felidézéséhez.
Vigyázat! Csak erős szívűeknek!

Idézet:
A két ebállat – a kicsi és a behemót – földöntúli örömmel üdvözölt bennünket. Harmadik házőrzőnk, a piros farkú jákó papagáj szárnylengetve totyogott elénk a fűben: 
– Szia kapitány! Szia élet! – rikoltozta zúgó géphangon. – Jaj, ezek a hülye kutyák!
A kevésbé domesztikáltak nem rohantak elénk. Vis Major nem is a kertlakó mókust, a mosómedvét vagy a nemrég hozzánk szegődött macskákat hiányolta.
380 oldal
Fabyen kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék