Vidéken is van élet. Néha.
Egy közeli csendes, kis faluba invitáltak minket író-olvasó találkozóra egy plakáton, továbbá Fábián Janka írónő az oldalán. Rögtön éreztem a késztetést, hogy nekem mennem kell. Imádom Janka munkásságát és jó lenne végre felnőtt program is, ami könyves, gyerekek nélkül. Végül úgy alakult, hogy mégis legkisebbel érkeztem és könyves barátnőkkel.
A könyvtár helyét sem tudtam eddig, így kellemes meglepetésként ért szépsége, tisztasága, csalogató mivolta. A könyvtári személyzet szívesen, mosolygósan invitált minket. Azt kell mondjam kicsinysége ellenére nagyon jól fölszerelt könyvtár. Szívesen nézelődtem. Hívogató volt a polcokon látott rengeteg sorozat, régi és új kötetek, a gyermek részleg, a szépirodalmi, ifjúságival együtt. sok kedvencem fedeztem föl a polcokon és olyanokat is, amiket régóta szívem vágya elolvasni.
Hamarosan érkeztek az emberek.
Ekkora közönségre nem is számítottam. Taktikusan a hátsó sort választottam, lévén kismaszat nem mindig csendes és nyugodt. Ha menni kell, ne kelljen kerülgetnünk senkit. Ne zavarjuk, zökkentsük ki az írónőt, kérdezőt, hallgatókat. Az első fél órát főként hátul töltöttem a kispadon, nagyokat fülelve, némi bababeszéd közepette. Aztán Andris elfáradt és elaludt a karomban. Így már kérdezni is tudtam, nem csak hallgatózni és persze nem csak ringatni, hanem leülni is.
Janka végtelenül kedves, emberséges és az intellektusa a válaszaiban is erősen megnyilvánult. Egyenes, de nem fennhéjázó. Barátságos, ám nem túl bőbeszédű. Csak a megfelelő információkkal lát el, nem a lényegről eltérve millió felé kitekintve, mint oly sokszor vettem észre íróknál.
Sok izgalmas részletet osztott meg a munkafolyamatokról, készülő regényéről, terveiről. Szívesen válaszolt néhol butácska, néhol kicsit indiszkrét kérdésünkre is. Nem bújt ki a válaszadás alól a fájó kiadóváltások kapcsán sem.
Azt hiszem nem csak szórakoztató, hanem informatív is volt e beszélgetés. Nem csak egyoldalú ráadásul.
Jól éreztem magam és hamar elröppent az idő.
Manóm is élményekkel telve ment haza. Noha ő a kultúrát még nem itta magába, de Janka cuki kutyáját megismerte, jól körülnézett és szokta a könyvtár hangulatát, ráadásul jól kipihente magát.
Hiába, nem lehet elég korán kezdeni.
A kép forrás Janka írói fb oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése