2014. február 17., hétfő

Pergel Zsolt Pizza, szerelem, Mexikó









Nem első könyves író, de valahogy eddig még nem fedeztem fel. Nem tudom, hogy kerülhette el a szenzoraimat Pergel Zsolt.
Aztán ez a szép borítós könyv a  nyárias hangulatával  megtette a hatását és egy könyves játéka.
Felfigyeltem rája vagy inkább polip, hogy maradjak a könyv humoránál.:)
Kellemes, könnyed olvasmány. 
Limonádé férfi módra.
Humoros, öniróniával telt és nagyon pasis. A humora néhol erőltetett,de  olyan "még elmegy, túl pasi ahhoz hogy megértsem" módon.
Csajként néhol nem értékeltem annyira, bár ajánlanám kifejezetten a lányok számára is a könyv olvasását. Már csak annak az okán is, hogy mi jár a becsüs férfiak agyában nap mint nap, mikor pizzát rendelnek tőlünk vagy megpillantanak. 
Nagy igazságokat, tanulságot ne várjatok a könyvtől.
Tele van klisékkel, de kikapcsol, elszórakoztat, néhol megnevettet, néhol a fejünket a falba verős történet.
Főszereplő pasasunk vajon tényleg maga az író? 
Erre roppant mód kíváncsi lennék. Mert ha igen, szegény nagyon peches ember. Ami kátyúba, kellemetlenségbe lehet, bele gyalogol. Nem lát a szeménél tovább, csak néz. Férfi létére eléggé tesze-tosza és kissé nyávogós, egoista. De a legtöbb férfi ilyen, igaz hölgyeim? Van, mikor ezért is szeretjük pont őket. 
Pedig olyan utazásban van része, amiről sokan csak álmodoznak. Olyan helyekre eljut a könyv során, ahol én is szívesen megszállnék, majdnem bármely kellemetlenség ellenére.
A történet nagyjából kiszámítható, néhol mesés elemekkel tarkítva, ami nehezen hihető.
Az utazás jelentős pontjairól szívesen olvastam volna hosszabban, mint turista. Talán megdobta és a jelentősen kurtácska könyvet hosszabbá tehette volna pár oldalkával.




A nyelvezete különös, de szokható. A helyesírási hibák nem zavartak, még a szándékosan,direkt módon benne hagyottak sem ez egyszer.

A leírások színesebbé tétele hiányzott még nekem a tartalomból nagyon, hiszen a színes szóképek, a már-már magam előtt látott tájak, emberi kinézetek miatt szeretem főként az olvasást.

A szereplők egyszerűek, klisések és semmi különleges nincs bennük. Akármelyik szomszédom lehetne bármelyik főszereplő. Kifejezett kedvencem nem lett.
Eleinte inkább unszimpatikus volt a férfi főhős. De megbarátkoztam vele, bár szeretni nem szerettem meg.

A könyvet az apróbb hibái ellenére gyorsan kivégeztem és még élveztem is.
Legközelebb bővebben kérném kifejteni az egész történetet!

A könyvet köszönöm szépen az írónak!



Fülszöveg:
Könnyed hangvételű, humoros történet egy fiatal férfiről, aki első pillantásra beleszeret egy lányba. Felhagy miatta addigi megszokott, unalmas életvitelével, és követi őt Mexikóba, ahol számos izgalmas és veszélyes kalandban lesz része. Gengszterek, barátok, barátságos gengszterek színesítik a történetet, amely nemcsak a levegőben és a szárazföldön, hanem a víz alatt is zajlik. A főhős kedvét a verés, a késelés és a golyózápor sem veszi el a folytatástól. Elszántan tör előre a célja felé, miközben megismerjük Mexikó néhány varázslatos helyszínét: Mexikóvárost, Taxcót, Acapulcót. Csetlő-botló kalandorunknak mindemellett önmagával is meg kell küzdenie. Az izgalmas kalandok során a szerelmi szál is bonyolódik, s a végén garantált a meglepetés.

Idézet:

-

Kinek ajánlanám? 

Bárkinek, de a könnyed olvasmányra vágyóknak leginkább.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Humor

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Bővebben megírható lett volna, terjedelmesebb kifejtésekkel, több leírással.
Aposztróf kiadó
166 oldal
saját, recenzió





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék