Nagy fejtörést okozott a könyv. Tipikusan az az olvasmány, aminél nem azt kaptam amit vártam. Ráadásul az elolvasása után sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e igazán vagy sem.
Azt hittem egy igazi háborús visszatekintés lesz, háborús eseményekkel, ehelyett egy érdekesen megszerkesztett családregényt kaptam, némi alkímiával vagy mesével fűszerezve.
Az erőssége az író mesteri szóhasználata és karakterformálása. Rengeteg szereplőt ismerhetünk meg. Ami a gyengesége is volt egyben. Ugyanis a család terjedelmes szereplőit, több éven át ívelő történetüket nem időrendben adja vissza, hanem össze-vissza. Így nehezen követtem le olykor, hogy most akkor ki-ki után következi, hiába kaptam a könyv végére családfát.
Ezt ellensúlyozta a Hogyan. A mesélő visszaemlékezései színesek, mintha egy baráti, kötetlen beszélgetés során mesélne napról napra egy másik családtagjáról. Vagy esténként a tűz körül hallgathatnánk a család vérrel és szerelemmel megírt sorsát, ami igencsak tragikus majd minden fordulatával.
A rengeteg szereplő közül sok kedvencet avattam és rettegve vártam, a sors milyen csapást mér rájuk.
Mert a könyv ízig-vérig dráma.
Az emberi csalárdság, a gonoszság, a butaság mintapéldánya.
Sokszor a sors irányítója maga a gonosz ember, saját vesztét okozza vagy éppen másét.
A könyv a zsidók üldöztetését is nagyban megcélozza és bemutatja.
Megdöbbentő, hogy mennyi szörnyűség maradt megtorlatlanul. Mennyi ember szenvedett a semmiért.
Csupán csak egy vallás miatt.
A könyvről egy olyan film jut eszembe, amit még gyermekkoromban láttam és majdnem végigsírtam, annyira megrázó volt. Ez a Schindler listája.
Szerelem is volt benne jócskán, néha igazi, néha álszerelem. De feldobta a sok komor részt.
Kellett bele. Csak hogy oldja a feszültséget. Jól fel lett építve ennek a kettőnek a váltakozása.
A misztikus szálak bele szövése is érdekes újdonság, így kitűnik a megszokott családregények sorából.
Nem tudom mit gondoljak felőle. csak egy kis plusz volt vagy több akart lenni és nem lett kifejtve jobban. De enélkül is megállta volna a könyv a helyét.
Viszont terjedelmes és sokszor azt éreztem, hogy feladom. Mindig rossz a vége, nincs jó befejezés, mint a mesékben. Sokszor untam. De többször nem és kitartottam, amit nem bántam meg végül.
Voltak benne ismétlések, vagy csak a hossza miatt éreztem azt, hogy már olvastam erről a témáról.
Hogy hová sorolnám be, az talány. Van benne családregény, dráma, borzalom, szerelem, misztikum...
Így a színessége nem vitatható.
Az író tehetséges, jó mesélő. Remélem kapunk még a kútfőjéből hasonló regényeket avgy még jobbakat.
Így a post végére sem tudom eldönteni, hogy akkor mennyire tetszett most a könyv.
De elgondolkodtató volt, az biztos és monumentális, vastag.
Nem könnyed, butácska olvasmány.
A magyar borító kiemelkedően jól sikerült, nekem telibe talált.
A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…
Idézet:
Az emlékek olykor önálló életre kelnek, képzeletté alakulnak, ízekkel, színekkel, illatokkal, és az érzékiség minden ismertetőjegyével veszik magukat körül, hogy végül a múltból egy teljesen másik valóság bújjon elő, egy soha nem létezett múlt, amely azonban tiszta emlékképekben él tovább, talán még tisztábbakban, mint a valódi események.
Kinek ajánlanám?
Akik tartalmasabb olvasmányra vágynak és bírják az igaz drámát.
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A karakterek
Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
A könyv felépítése, ahogy ugrálunk szereplők és időpontok között.Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
728 oldal
saját, recenzió
Fordította: Papolczy Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése