2013. március 5., kedd

Silvana Gandolfi: Rám lőttek



A sok mesés történet után vágytam valami igazira, valami valósra, valami nagyra!
Ezzel a történettel meg is kaptam ezt.

Santino a könyvünk szereplője, aki önhibáján kívül egy nagy maffiavezér célkeresztje elé kerül 6 évesen.
Igazi olaszos könyv, olasz helyszínekkel, olasz mentalitással és olasz maffiával.

Santino családja férfi tagjai  szegénységük miatt bele keverednek mindenféle apróbb bűnbe, aztán a maffia kivégzi őket a kisfiú szeme láttára.
Lesújtó történet, főleg hogy igaz is lehetne.

A kisfiú saját szavaival meséli el a történetet minden megrázó momentumával együtt.
Olyan, mintha személyesen nekem mesélné el egy találkozásunkkor.

A könyvet alátámasztandó játék baba fejek és lábak teszik hátborzongatóbbá az egyes fejezeteket.
Kicsit túlzásnak érzem, olyan horror filinget ad neki.
Pedig maga a mondanivalója is ijesztő. Akár velem és családommal is megtörténhetne.
Azt hiszem, ezek után nem vágyódom annyira a meleg és színes Olaszországban élni.

A kisfiú elveszíti az addigi életét, a családját és dönteni kényszerül, hogy hallgasson kegyesen, mint mindenki vagy legnagyobb titkát fedje fel, a gyilkos kilétét, harcoljon az igazságért?
Nehéz döntés egy ilyen pici embertől.
Sok felnőttnek nem lett volna ennyi bátorsága és tartása azt hiszem, mint neki.
Nem lövöm le a poént, hogy hogy dönt.
Ehhez el kell, hogy olvassátok a történetet.

És hogy ki Lucio? 
Az elején én sem értettem, de valahogy sejtettem, hogy Santinohoz kapcsolható.
Különböző teóriák keringtek a fejemben, de pont az igazi megfejtés jutott az eszembe legutoljára.
Zseniálisan szétbontott mű, ami ugrál az időben, helyszíneket is.
Néhol idegesített ez, és nehezen állt össze az egész történet teljesen, de mégis érdekfeszítő volt.

A szereplők nagyon is valósághűek, az utolsó mondatukig.
Így nem lehet nem szeretni vagy gyűlölni őket.
Rettegtem és gyűlöltem a gonosztól, hiszen nagyon valóságos.

Tetszik a mű nyelvezete, az író találékonysága, a könyv szerkezete, a hangulata.
Mind magával ragad és várod a végkifejletet.
Én ki is olvastam 3 óra alatt.
Nehezen tettem le pihentetni.

És hogy mennyire a fiatalság kezébe való a könyv?
Nem tudom.
Nem hiszem, hogy szívesen a kicsi gyermekem kezébe adnám a könyvet.
Szerintem túl megrázó lenne neki, hiszen nekem is az.
Természetesen, a maga szörnyű valójában írja le a halált, a gyilkosságokat, a bűnözést, a gyermeki rettegést és találékonyságot.

Kedveltem Santino karakterét. Nagyon okos kisfiú, akinek jó a memóriája és igazságérzete.
Kishúgát, ahogy védelmezi, az nagyon édes.
Vadászt is kedveltem, mint az igazság bajnokát.

A könyv fülszövege is rendben van, figyelemfelkeltő.
A borítója pedig impozáns.

A könyvet köszönöm a Pongrác kiadónak!



1. a történet 5/4.5
2. a létrehozott világ 5/5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4
5. kedvenc szereplő: Vadász, Santino
6. akit a legjobban utáltam: maffia
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4
10. a könyv hangulata 5 /4
11. legjobb jelenet:  a jó győzedelmessége
12. legrosszabb jelenet: a gyilkosság
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14. misztikum-
15.  humor 5/3
16.  kedvenc idézet: -

17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve: 12 éves kortól felfele bárkinek
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/3.5
20. összességében 5/4



Pongrác kiadó:  http://www.pongrac.hu/
360 oldal
saját, recenzió
Fordította: Balkó Ágnes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék