2018. december 2., vasárnap

Ajándék ötletek könyvimádóknak 1.

Bizony közeleg a karácsony. Adj könyvet, élményt ajándékba! Most pár ötletet összeszedtem, gyermek és felnőtt kategóriában is könyvekből, amik ideális ajándékok lehetnek a fa alá! 
A közös olvasás, a mesék birodalma amit adhatsz, a lehető legjobb dolog a világon!
Az első bejegyzés kifejezetten gyermekkönyvekről szól.

Mesék kicsiknek és nagyoknak:





Skolik Ágnes: A ​csodatermő fa
Anyám öröksége egy csupa jóval megtömött batyu, melyet néha elejtettem, néha felvettem újra. Amikor gyerekként olvastam a népmesék bájos-igaz történeteit. 
Amikor anyaként én meséltem a gyermekeimnek. 
Amikor felnőttként leírtam, amit érzek vagy gondolok. 
Amikor mosolyt próbálok fakasztani egy szóval, örömet szerezni egy verssel. 
Mert anyám örökségét nem tartom meg magamnak. 
Szétosztom, elvetem, hogy más is gazdag legyen tőle.

http://www.skolikagnes.hu/





Hollenczerné Balogh Ilona: Gyöngycsibék ​és barátaik
Egy bájos történet háziállatokról, összetartásról, barátságról Kotyi Katával és társaival.



Szabóné Jámbor Eszter: Az ​5 tornacsuka útinaplója
Hogy kicsoda az 5 tornacsuka? 
Hadd mutassam be őket, szépen sorban. 
Eszter: jogász, tanár és blogger, mesemondó, énekes, szakács, dietetikus, egészségügyi személyzet, fodrász, öltözködési tanácsadó, logisztikus…, azaz ÉDESANYA. 
Robert: kutató, csillagász és katasztrófa-elhárító, nyomozó, ellenőr, személyi edző, sofőr, kertész, navigátor, világutazó…, azaz ÉDESAPA. 
továbbá: Nimród, Noah, Leilani, azaz a GYEREKEK.



Burgmann Detti: Palánkák-Tomi és a kosárlabda

Amíg gyerekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék és önfeledten élvezni annak minden pillanatát. Nekem felnőttként is megadatik ez az érzés, mert kosrálabdázó vagyok. Ez a sport tanított meg a kitartásra, csapatjátékra, önzetlenségre-az életre. Azt hiszem, ettől a könyvtől a gyerekek kedvet kaphatnak, hogy kosárlabdát ragadjanak és JÁTSZANAK.



Christelle Dabos: A ​tél jegyesei
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 
A boltokban a második rész is már, a Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban.







Csapody Kinga: Türelmesek ​lettünk!

Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, miért nem kell mindig versenyezni, vitatkozni, és arról, hogy tényleg megéri egy kicsit türelmesebbnek lenni.





Utazd be a világot, sétálj híres városok utcáin, vagy fedezz fel rég elfeledett földeket! Ismerd meg a világot, játékos formában angolul!





Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak (Rebimesék 1.)


Mesés mesekönyvet ajánlok a 4-10 éves korosztálynak, a huncut, kisiskolás Rebi kalandjaival. Mindenkinek van egy álma, van akinek több is, akárcsak a Rebimesék főhőseinek, akik meg is küzdenek értük. 
Ezek a történetek nem csak a csemetédnek szólnak, emlékeztetnek egy nagyon fontos dologra: arra, hogy ne felejtsd a varázslatot!
A varázslatot, amelyet a karodban tartasz, akit másnap csillogó szemekkel viszel az oviba, iskolába, aki emlékeztet arra, hogy milyen voltál nemrégiben. 
A Rebimesék kis szigete körülölel és megvéd a felnőttek elvesztett varázsvilágától, kedves szereplői csodás szórakozást és együtt töltött időt nyújtanak az egész család számára, két kötetben: az első rész a Bosszantöpp és más furcsaságok, avagy Rebimesék félőseknek és bátraknak, a második rész pedig a Kőből készült emeletes nadrág.




Balázs Ágnes: A beszélő kiskutya

Hányszor hallottad már, hogy ne ugrándozz mesehallgatás közben, ne kiabálj, ne dobolj, ne trappolj, hanem ülj le szépen, és figyelj csöndben? Ha nehezedre esik egy helyben maradnod, ha te is örökmozgó vagy, akkor ezek a mesék éppen neked szólnak! A mulatságos történetek alatt ugrálhatsz, tapsolhatsz, szaladgálhatsz, sőt még kiabálhatsz is, de csak akkor, amikor elhangzanak a feladatokra buzdító szavak.

Móra kiadó





Háy János: Alfabéta és a negyvennégy rabló

Háy ​János egy egészen különleges műfajú, bűbájos humorú, kalandos könyvet alkotott nagyóvodásoknak, kisiskolásoknak, és nem utolsósorban a szüleiknek, amikor megszületett meseábécéje, az Alfabéta és a negyvennégy rabló. Főhőse, Peti nemcsak kíváncsi, de nagyon bátor fiú is. Nem riad vissza egy titkos összeesküvéstől sem, amiben egy föníciai terrorista, Alfabéta, és még Peti szülei is nyakig benne vannak. Sorban kopog be egy bérház ajtajain, hogy kiderítse, melyik mögött ki lakik. Így találkozik az ájtatos manóval, a dzsigolóval, sőt még egy Yetivel is!
http://www.manokonyvek.hu/






Holden Rode:Leonardo lovag

Amikor írni és olvasni tanultam, folyton rám szóltak, hogy ne firkáljak a könyvbe, ne rajzoljak a margóra, de én nem értettem, miért olyan nagy baj ez. 
Most már felnőtt vagyok, így tudom, hogy nem volt baj. Hiszen akkor sajátítottam el a betűket, és nyilván mindenhova írni akartam. 
Rajzold le, ami éppen az eszedbe jut, ha attól jobban tudsz figyelni, húzd alá a lényeget, ha úgy könnyebben megjegyzed! És derítsd ki, hogy a nagy költőnek jól áll-e a szemüveg meg a bajusz! 
Igyekezz sokat olvasni, és firkálj, vagy rajzolj jeleket az érdekes részek mellé, próbálj jegyzetelni, bekarikázni, kiemelni, szóval, tanulj meg tanulni! 
Ez egy olyan könyv, amit úgy olvashatsz, hogy közben mindent szabad. 





Póli Matilda: Futótűz
Milyen lehet csikónak lenni? Mégpedig olyannak, aki képes uralni a tüzet, mi több, ő maga a tűz?
Póli Matilda, aki ismerője és rajongója a lovaknak, érzékletesen mutatja be ezt egy fordulatos történetben.
Főnix, a kivételes adottságokkal rendelkező csikó a prófécia szerint egy nagyszabású küldetésre kiválasztottan született. A história szereplői emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. A fiatal író a táltos csikó megtestesítőjeként viszi az olvasókat megannyi kalandon és megpróbáltatáson keresztül. Útja során igaz barátokra lel, csakúgy, mint ádáz ellenségekre.
Főnix történetét tizenhárom évesen írta a szerző. Látomását képszerűen tárja az olvasó elé, nagy jártassággal formálja meg karaktereit. A kötetet az író saját rajzai ékesítik, illetve egy, a kalandozások nyomon követését segítő térkép is helyet kapott a könyvben.
A regény egy öt kötetesre tervezett sorozat első része, de önálló történetként is megállja a helyét.
Korsós Szabina: Karácsonyi fejtörők
Ez egy pici, A5-ös kisfüzet, ami 4-7 éves gyerkőcöknek szól. Színes borítóval, belül pedig fekete-fehér rajzokkal, telis tele játékos feladatokkal: labirintus, keresd meg a párját, színezd ki, kösd össze a pontokat...


Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni
Sárkányfi, a Sokszögletű Kerek Erdő szelíd, játékos lakója felesleges időpocsékolásnak tartja az alvást. Egy este elhatározza, hogy többé nem hajlandó aludni. Elindul hát az erdőben, hogy társakra találjon az éjszakai időtöltséhez. Különös útja során találkozik Kuruttyal, a békával, Fincivel, a mezei egérrel, Ususszal, az örvös medvével, és Aszklépiosszal, az erdei siklóval, akiknek azonban nem fűlik a foguk az éjjeli játszáshoz. Vajon miért küldik el mindnyájan Sárkányfit? És vajon ha mindenki alszik, akkor Strix, a bölcs öreg szakállas bagoly miért van ébren? Talál-e a kis piros sárkány éjszakai játszótársat, vagy helyette megtanulja, hogy pihenésre mindenkinek szüksége van? Na és milyen ára van annak, ha valaki éjszakánként szeretne ébren lenni? Bíró Szabolcs első mesekönyve ezekre a kérdésekre keresi a választ, és leginkább azoknak a kis sárkányoknak szól, akik szintén úgy gondolják, hogy aludni teljesen felesleges dolog.



Kifejezetten karácsonyi, angol nyelvű könyvek. Imádom a borítójukat!
https://m.facebook.com/English-books-for-children-2378164012224889/

2018. november 30., péntek

Interjú Hidasi Judittal

Nemrégiben olvastam Hidasi Judit könyvét, az Elveszve című krimit.
Mély nyomokat hagyott bennem, így nem volt kérdéses, hogy Juditot meginterjúvolom. 

Az írónő egy olyan könyvet írt, ami az anyaság egyik legnagyobb rémálmát állítja középpontba. Ráadásul ennél még mélyebbre megy. A női szerepvállalás témáját is igyekszik érinteni, egy erős női karakter szemszögéből. Fogadjátok sok szeretettel a beszélgetésünket. Itt olvashatjátok a könyvről a beszámolómat. 





- Hányadik könyvet olvashatjuk jelenleg?
Ez a 6. könyvem, ha beleszámoljuk a novellás kötetem is.
Rozéfröccs, Kilenc, Áprilisi út, Gondolatmappa, Szerelmem lapjai, Elveszve és hamarosan érkezik ennek a folytatása is.

- Az eddigi írásaid főként romantikus történetek. Mi az éles váltás oka?

Már régóta szerettem volna krimit írni. Bár ebben is vannak érzelmek, romantika bőven, de ez egy kicsit más. Kihívás volt számomra.

- Milyen nagy krimi írók inspiráltak? Van olyan író, akit megemlítenél?

Elsősorban Agatha  Christie-t mondanám, aki zseniális női krimiíró. Ő kikerülhetetlen ebben a témában. Számos könyve megjelent, filmek dolgozták föl munkásságát. Izgalmas karakterei megunhatatlanok. Vagy említhetném még Vavyan Fable-t, aki a kortárs magyar írók közül kiemelkedő. A Sherlock Holmes történetek vagy Stephen King szintén olyan írók, regények, akiket nem érdemes olvasni, hanem kell, ha a krimi szóba esik!

-A témaválasztás elég erős. Kifejezetten a női szerepvállalásra, a nők helyzetére, a társadalomban elfoglalt helyükre, az anyára helyezi a hangsúlyt. 

Nagyon fontos téma számomra. A 21. századi nő nehéz helyzetben van. Jelentős a nyomás a társadalomtól, hogy légy nő, anya, dolgozz, ne dolgozz, mennyire építs karriert vagy mennyire ne. Ki a rossz anya? Aki csak a gyermekével van otthon, lemond a munkájáról, frusztrált lesz vagy az, aki dolgozik a családja mellett is? Ki mondja meg, mi a jó és mi nem? 



-A főszereplőd is igen erős női karakter, ráadásul újságíró, mint te. Tudatos volt? 

A főszereplő, mint a történet többi szereplője is, fikció. Csak ennyi a hasonlóság közöttünk, a munkánk. Nem tartom korrekt dolognak, ha másokról mintázok, felismerhetik magukat benne. Valakit nagyon rosszul is érinthet. Erre nagyon oda figyelek. A Rozéfröccs, az első regényem sokkal önéletrajzibb volt, ma már nincs szükségem ilyen mankóra. Illetve itt a fő momentum, hogy a kisfiú egy játszótérről tűnik el, az, ami saját ihletésű. Megtörtént velem is, ami a főszereplővel, csak a miénk szerencsésen végződött. Ez fészkelte be magát az elmémbe és 3 év után jött elő, a könyvem írásakor. Melyik anyának ne lenne az a legnagyobb rémálma, hogy nem figyel pár másodpercig és a gyermeke eltűnik a játszótérről? 

- A történet inkább krimi némi romantikus szállal vagy romantikus krimi?

Az Elveszve alapvetően krimi, de jelentős a romantikus szál is benne. Fontosak az érzelmek, a romantika, a karakterek kapcsolata, ami hajtja előre a könyvet. 

- Nagyon szépen fölépített a cselekményszál. Mesélnél róla?

Úgy írtam meg, hogy a feszültség nőjön, derengjen a vége az olvasónak, legyen sejtése, de ne legyen az olvasó biztos a végkifejletet illetően. Szóljon nagyot a vége. Önállóan olvasható kötet, de vannak benne megoldatlan dolgok is,n mert bizony most jön a legjava! Már előjegyezhető a folytatás is.

- Hogyan képzeljük el nálad az írást, az alkotás folyamatát?

Kicsit kutatok, utánaolvasok a fő témának, majd írok előre egy vázlatot. Mikor megvan a fejemben nagyjából a történet, akkor egy más állapotba kerülök. A szereplőimmel élek, létezek, benne vagyok a történetben és addig írom, még nincs meg a VÉGE szó. Nem szeretem húzni. Még aludni sem érek rá nagyon. Ilyenkor más történetbe sem kezdek bele, csak erre koncentrálok. Az Elveszve első verziója 6 hét alatt lett kész és szerintem a folytatás sem fog sokkal tovább tartani, mert sok izgalom várható, és én is szeretném tovább göngyölíteni a történetet!





Ami már elő is rendelhető itt. Én nagyon várom már a folytatást, hiszen az első könyv is megragadott és nem eresztett jó sokáig, akkor milyen lesz a következő!
Ha egy izgalmas történetet szeretnél olvasni, nosza, rendeld meg!






2018. november 20., kedd

Hidasi Judit: Elveszve






Ez tipikusan az a könyv, amire egy anya felkapja a fejét, köztük én is. Hiszen a legnagyobb félelmét írja meg benne az írónő! 
Így hangzik a fülszöveg eleje: Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása? 
Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte. 

Amennyire féltem a könyvtől, annyira vártam is! Judit valamennyi könyve megfordult a kezemben már, egy kivételével, így nem volt kérdéses, hogy elolvasom ezt is. De az anyai szív érzékeny és nem szeret a félelmeiről olvasni az ember lánya. Voltak fenntartásaim.  Szerencsére a történet jó, az írónő nagyszerűen szövi a szálakat, így a kezdeti félelmem gyorsan tovaszállt. A könyvet még vonzóbbá tette, hogy Judit első ilyen jellegű regénye. Az eddigiek romantikus vonulaton mozogtak inkább, bár ebben a kötetben is megjelenik a romantika, a lélektan, de egy izgalmas krimi szállal párosítva.
Összetettebb, komplexebb. Zseniális, mert mindkettő ki van dolgozva eléggé. A legtöbb könyvben vagy az egyik, vagy a másik szál erős, nem mindkettő. Itt elégedett vagyok az arányokkal. Jól fel van építve. 



A főszereplő egy erős, gondolkodó, érzelmekkel teli, ízig-vérig nő. Újságíró, ami meglehetősen izgalmas munka és bepillantást nyerhettem ezáltal az oknyomozás hátterébe is kicsit. Ezt nagyon élveztem.
Ő egy olyan nő, aki ember tudott maradni egy hatalmas tragédia után is. Esendő, hibákkal teli. De ki hibáztatja érte? Elgondolkodtatott, hogy egy hasonló kaliberű történés után én hogyan éreznék, hogy cselekednék? Tudnám éltetni a reményt? Tudnám az ép eszemet megőrizni? Aligha. Tisztelem érte Dórát, a főszereplőt.
Ahogy halad a regény, az önsajnálatot felváltja a kíváncsiság, a hajtás, a fia utáni vágy. Szépen alakul a karaktere. Bábból kibújik a pillangó.
Érződik, hogy szereti a munkáját, szeretné a világot jobbá tenni, hogy nagy dolgokra hivatott. Csak visszahúzza az a tény, hogy nő, hogy kötelezettségei vannak, elvárások felé, családja van, kételyei vannak, amit a külvilág csak felerősít. Visszahúzza a tény, hogy nem tudja kizárni a férfiakat, a romantikát, a múltat, az érzelmeit. Mennyivel könnyebb lenne ezek nélkül…
Ha elolvasod a könyvet, gondold végig, hogyha Dóra férfi lenne ezzel a munkával, mennyivel könnyebb lenne?! Fényévekkel!
Az írónő feszegeti a társadalmi elvárások, a karrier-család témakört rendesen könyvével.
A férfi szereplők is izgalmasak, bár meglehetősen rejtélyesek. Bevallom, nehezen választanék Dóra mellé párt belőlük. Mindkettő illik hozzá, építi a személyiségét. De mégis, talán egyik sem az igazi, az volt az érzésem.

Rengeteg érzelem fellelhető a könyvben. Túl is csordultam némileg. A végén legszívesebben leültem volna jól kibőgni magam. Az ilyen könyvek megtanítanak értékelni az életem, amim van, a családom, a rendes életem és elfeledteti velem, hogy egy izgalmas kalandra vágyom. Elég olvasni is a kalandot, nem megélni! Értékelem az egyszerűségem, az egyszerű kis életem.

A krimi része kellően izgalmas, lendületes. Érthetőek az összefüggések, követhető a mit-honnan-hová-miért...
Jó nyomozópárost is kapunk ráadásként. Benne vagyunk a sűrűjében mi magunk is. Ami furcsa volt számomra, hogy nem Dóra szerepébe beleélve magam olvastam a könyvet, hanem külsősként néztem a szereplőket. Az előbbit jobban szoktam szeretni, most mégis bejött ez a mód!

A végkifejlet nagyban meglepett. Hatalmas csavar van benne. Elég gyors lezárást kapott, ami akár értékelhető is lenne, hiszen majdnem befejezett a történet. Önállóan is értékelhető könyv. De izgat a következő rész, a miértek legfőképpen. Várom a folytatást, ami már előjegyezhető. Ha ma itt lenne, az is késő lenne…

És egy meglepetés a számotokra!
Judittal készítettem egy interjút a könyvével kapcsolatban. Hamarosan hozom is...
Addig is vegyétek, vigyétek, olvassátok, élvezzétek, döbbenjetek le, érezzétek, izguljatok rajta, mint én.

A könyvet köszönöm az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!


Az Elveszve itt megvásárolható.
Előjegyezhető már a második rész is, itt:



Álomgyár kiadó

336 oldal













2018. november 6., kedd

Csapody Kinga Irány ​a Dunakanyar!


Kinga egy másik könyvét már olvastuk, amit imádtunk is. Itt írtam róla. Aztán fájdalomdíjul megkaptuk ezt a kötetet lányokkal egy projektem kapcsán. 
A stílus felnőttesebb már, idősebb korosztályt is szólít meg a könyv. 
Talán túl sok is az információ ilyen apró csemetéknek, mint az enyémek, nem mi vagyunk a célcsoport. Hosszú is volt nekik és túl sok volt az a dolog, amit nem értettek és folyton visszakérdeztek. Így eléggé nehéz volt elmélyedni a történetben. De hát mese, az mese. És az jöhet minden formában a gyerkőceimnél.
Rengeteget kérdeztek közben, mert a földrajz, történelem még messze áll tőlük. Mondjuk nem baj, ha előre is informálódnak. Kíváncsivá tette őket több dolog után is, így azt hiszem hamarosan mi is nyakunkba vesszük az lábunk és uccu neki...
Ha a történettel egy-két dolog megragadt a fejükben, azzal már csak nyertünk.
Talán inkább a 8-14 éves korosztályt lőném be olvasónak. Viszont a nagyobbaknak, akiknek jó történelmi, földrajzi lecke a kötet, azoknak meg a nyelvezet túl kisgyerekes. 

Ezek ellenére én szerettem, hogy gyönyörű helyekről ír benne és izgalmasan, körítve azokat tudnivalókkal, apró információ morzsákkal. Sok dologra nem emlékeztem vagy magam sem tudtam. Informatív könyvnek mondanám, mint mesének. Szívesen felkerekedtem volna és útnak indulok az említett helyekre családostól, útmutatónak használva a kötetet.
Szerintem arra jó végül is, hogy felkészüljünk egy-egy helyszínből. Hogy némi plusz megmaradjon a gyerekek fejében a könyvben található tartalmakból. Viszont sem könnyed könyv, sem szórakoztató. Útinapló, útikönyv nagyobb gyerekeknek, kiegészítő tanuláshoz talán. 

A képi világa elment. Nem volt túl szép, túlrajzolt, mesés, de szerencsére a gyerekrajzokra, pálcikaemberekre, tésztákra  hajazónál jobb volt. Színes és változatos. A gyerekeim értékelték, az a lényeg. 


Fülszöveg:
„Messze vagyunk még? Mikor érünk már oda?” – ki ne hallotta volna ezeket a kérdéseket az autóban, amikor a család hosszabb útra indult.
Szalma Edit egy bájos, kissé szeleburdi családot álmodott, majd rajzolt meg. A három gyereket, szüleiket és állataikat ezúttal a Dunakanyarba, Visegrádra és környékére kísérhetjük el Csapody Kinga meséivel. Kalandjaikat olvasva sok érdekességet tudhatunk meg Vácról és Szentendréről, Katalinpusztáról, Dömösről és persze Visegrádról is. Részt veszünk lovagi bajvíváson, várat mászunk és függőhídon kelünk át, altemplomba bújunk és még hajókázunk is a családdal.

2018. november 2., péntek

Rene Denfeld: Az ​elvarázsoltak




Nem könnyű erről a könyvről írni. Szerintem nem napokat, hanem heteket ültem az értékelésen. Újra át és átírtam. De végül útjára bocsátom, mert a könyv megérdemli, hogy írjak róla.
Mikor megláttam a fordító nevét, biztos voltam benne, hogy elolvasom. Kleinheincz Csilla nekem a legjobb biztosíték arra, hogy a könyv nagyszerű és tutira nem nyúlok mellé. Fumax kiadó is, úgy általában. De Csilla igazi adu ász. Ahogy forgatja a szavakat, az maga fegyver. Át tudja adni a hangulatot, a stílust is, nem csak szavakat pakol egymásutánban, szövegeket fordít. Mondhatni a könyvei rajongója vagyok. Így némiképp elfogult is vagyok a történettel.
Nos, az írónő (fordító) most is hozta a formáját. A könyv felkavaró, szívig hatoló, meghökkentő, megrázó, szórakoztató...és még órákig tudnám sorolni a jelzőket, de nem teszem.
Tartalmilag megfoghatatlan. Egyensúlyoz a veszélyesen brutális valóság és az elmosódott, megfoghatatlan mese, természetfeletti vagy varázslatos között. Igazán veszélyes könyv, mert így mindenki azt lát bele a történetbe, amit akar.
Érzések garmadáját váltja ki belőlünk. Engem végig a hideg rázott. Nem tudom, hogy Csilla míves szavai ilyenek, vagy maga az író is izgalmas szövegkultúrával rendelkezik...De nem könnyed esti olvasmánynak titulálnám. Pedig úgy indítottam neki a könyvnek. Csak gyors bele kezdek és elalvás előtt olvasok pár oldalt, megnyugvásul, ellazulásnak, kikapcsolódásképpen. Hát nem ez a legalkalmasabb kötet erre. Csak úgy ontja a feszültséget, jó thriller módjára.
Kicsit olyan érzésem volt a természetfeletti részeknél, mintha be lennék rúgva/állva/bódítva. Egy függöny részbe bele kap a szél, fellibben valami, majd vissza is ejti azt. Egy kicsit látok valamit vagy mégsem? Beleképzeltem a dolgokat vagy ott is vannak? 
A szereplők is megfoghatatlanok, kiismerhetetlenek, messziek. De talán ez adja az izgalmasságát a történetnek. Nem a szokványos. A szomszéd is lehetne vagy a sarki zöldséges, de mégis oly távolinak tűnik. Mintha velünk nem történnének ilyen dolgok. Pedig de. Csak ki kell nyitnunk az újságokat vagy bekapcsolni a TV-t.
A szereplők: A Hölgy nagy kedvencem lett érzéseivel, empátiájával, sejtelmességével.
A bukott pap, a bűnösök, az igazgató...mind-mind izgalmas karakterek, akik szép lassan viszik előre a történetet bússágával, töménységével együtt.
Töménységével, mert bizony tömény dráma, fájdalmasság, sötétség. Néhol egy kis fénypászma, de kihuny az is egy idő után. Totális letargia, bizonyosság, hogy ide sosem akarok kerülni.
Nézzük ami biztos. Egy börtön a semmi közepén, ami a legrosszabbnál is rosszabb. Egy élhetetlen élet, ahol eleve mínusszal indultak. Kilátástalanság. Embersorsok. Drámák. 
A dolgok mögé nézet az író. Hiszen a legrosszabban is van egy csipetnyi jó. Ahogy a makulátlan sem teljesen az, van benne némi rossz is. 
Te elképzelted már, hogy milyen lehet az az élet, ahol semmi esélyed? Ahol a megváltó végre vágysz? Mert a halál százszor csábítóbb, mint az élet! Ahol sosincs világos? Ahol mélyen elzárva vagy és sosem kerülhetsz ki? Vajon milyen cselekedet kell ahhoz, hogy annyira bezárjanak, hogy még a kulcsot is eldobják?

Bizony mégsem vagyok elégedett az értékelésemmel. Egy nagy kupac szó Csilla és Rene írásához képest. Nem tudom még csak megközelíteni sem nektek a könyv milyenségét.
Sejtetni, mint az írónő, talán. De nem többet. 
Egy olyan könyv, amin izgulhatsz, drámát olvashatsz, sejthetsz, érezhetsz, várhatsz...
Ha a kézzel fogható dolgokat szereted és a szájba rágós mondatokat, akkor nem a te könyved. Ha a természetfelettit és a drámát nem kedveled, akkor sem ajánlom neked. Viszont ha egy jót akarsz olvasni, akkor vedd kezedbe mindenképpen!

A borítót értem és nem ronda a maga nemében, de nem adja vissza a hangulatot és a tartalmat. 
Elmosódott, ködös, igazi lovakat jobban el tudtam volna képzelni a rácsok mögött.

Köszönöm az élményt a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
“Még a szörnyeknek is szükségük van a békére. Még a szörnyeknek is szükségük van valakire, aki valóban meg akarja hallgatni – és hallani – őket, hogy egy napon megtaláljuk a szavakat, amelyek többek üres dobozoknál. Talán akkor megakadályozhatjuk, hogy a hozzám hasonlók létrejöjjenek.”
A szigorúan őrzött börtön halálsorán raboskodó fogoly egyedüli menedéke a megálmodott szavakban rejlik, a nyelv hatalmán keresztül megteremtett világban. Nincsen neve, nem tudjuk a bűnét sem. De figyel, megérzi azt is, amire mások képtelenek. Látomásai, melyekben aranyszőrű paripák vágtáznak a börtön alatt, és olvadt fémként csurran hátukról a hőség, a börtönélet pusztító erőszakosságával ötvöződnek.
Két kívülálló lép világába: egy bukott Pap és a Hölgy, egy nyomozó, aki eltemetett morzsákat kutat a rabok múltjában, amelyek megmenthetik a kivégzésre várókat. Egy York nevű gyilkos múltjába ásva fájdalmas titkokra bukkan, amelyek felülírják a megszokott elképzeléseket áldozatról és bűnözőről, ártatlanságról és bűnösségről, míg végül a Hölgy saját megdöbbentő múltjára is fény derül.
És a rab várakozik, várja, hogy az ő történetét is meghallgassa valaki.
Mert még a szörnyeknek is van történetük.
Ez a fájdalommal teli, ugyanakkor költői regény emlékeztet a mindannyiunkat összekötő emberségre, és arra, hogy még a legszörnyűbb, rémálomba illő valóságban is létezhet szépség és szeretet.
A kötetet a neves műfordító és írónő, Kleinheincz Csilla ültette át magyar nyelvre.
RENE DENFELD hivatalos munkaköre szerint nyomozó, méghozzá a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel minél alaposabban, hogy minden kétséget kizáróan tisztázza bűnösségük kérdését. Publikált már többek között a világ egyik legrangosabb újsága, a New York Times hasábjain is. Az elvarázsoltak az első regénye, előtte három szociológiai-kulturális témájú kötete is megjelent. Három örökbe fogadott gyermeket nevel.
Fumax kiadó
222 oldal
FordítottaKleinheincz Csilla

2018. október 14., vasárnap

Hajnal Mária: A selyemkendős hölgyek



Van annak valami szépsége, mikor ki nem adott, limitált szériás, ám kézzel dedikált könyv érkezik a postán! Számomra értéke és súlya van az ilyen könyveknek. Szeretem, mikor személyhez szóló ajánlást, rövid írást vagy a nevemet látom dedikált formában bennük. Ezektől megválni sem vagyok hajlandó semmi áron!


Köszönöm Marcsi, hogy pár példányodból egyet én kaptam. Köszönöm, hogy egyáltalán gondoltál rám és megtiszteltél azzal hogy nekem ajándékoztad.

Mikor megérkezett a csomag, kicsit csalódott voltam. Ó, ez csak pár oldalka. De legalább így rögtön bele is kezdhettem, mindent félre tolva, minden előtte álló könyvet félre téve.
Lányok meg is jegyezték a hófehér borítót látva, hogy ez tuti színező. Hát nem. De jó ötlet. Lehet hagyom is nekik, hogy az amúgy is kis számban megjelenő könyvet még egyedibbé tegyék és kiszínezzék. Igazi Adri könyv lesz a Marcsi könyvből.
Marcsi könyveit már olvastam. Nagyjából tudhattam, hogy szókimondásra és érzelmekre számíthatok. De azt nem, hogy ennyire tömény formában kapom. A szívem egy tál volt, amiben a folyadék túlcsordult. 
Igazi érzelembomba ez a könyv. Romantika, elfogadás, gondolatok. Személyes könyvnek érzem, ami valakinek szól. Egy ígéret. Egy szerelmi vallomás.

Több kis történet található benne, amik végül egy egészet alkotnak. 
A hangulata, a stílusa magával ragadó. 
Nem tudnék egyet kiragadni ezekből és külön értékelni, kedvencemnek nevezni. Mindegyik nagy jelentőséggel bírt és mindegyiket imádtam! Egy-egy szót írnék róla azért külön-külön is. csak apró csapongások tőlem.

India című kis novella a különlegességével talán egy kicsit mégis kiemelkedik. Olyan magával ragadó, ihletes. Még illatokat is éreztem az olvasása közben. Átéreztem, megéltem velük a szerelem szépségeit, kínjait, rabságát.

A teve címet viselő riposzt megmosolyogtatott.

Auróra pedig egy csipetnyi varázslatot adott.

A lehetőség címet kapó történet egy nagyon erős novella. A lehetőség, annak elszalasztása, az igazi szerelem, a magasztosság pátosza keveredett. Igazi elegy. Csodáltam a főszereplőjét. Vajon ki ihlette meg?

Mária stílusa mit sem változott az előző kötetek óta. Érzelmes, hangulatos, hangulatkeltő varázslónő ő. 
Finoman bánik a szavakkal, ám súlyuk van. Szeretem a szókapcsolatait, gondolatait, ahogy elénk tárja mindenét, szívét-lelkét adva a könyveiben. 
Talán egyedüli bajom a rövidséggel volt. De azzal nagyon! Hol a további négyszáz oldal, amit olvastam volna még? Ki vitte el?

A könyvet boltban ne keressétek sajnos. Az enyém nem adom, az szent!
Talán az írónőnek kell könyörögnötök, hogy adassa ki, ha hozzá szeretnétek jutni. Márpedig kellene!
Nem értem, ilyenkor hol vannak a kiadók?!
A fák ilyen könyv lapjai után sírnak. Ilyen könyv lapjai szeretnének lenni! 

Köszönöm a bizalmat és a kötetet!

2018. október 10., szerda

Tomcsik Nóra A ​változások kora



Aki rendszeresen olvassa a blogom, tudja rólam, hogy imádom a történelmi és a történelmi jellegű romantikusokat. Ám ettől a kötettől mégis féltem. 

Halogatni nem tudtam, utazó könyvként került hozzám az írónőtől egyenesen, így hamar belevetettem magam a dolgok közepébe. Lehet kellett volna némi idő, míg hangulatba jövök és elmúlik az olvasói válságom.

A könyvet így utólag nehéz értékelnem, mert nem tudom eldönteni mennyire szerettem és mennyire nem. Szétcincálni sem szeretném, mert nem volt rossz. De az a pár dolog, ami nem tetszett, az javítható lenne és akkor az egyik kedvenc történelmi romantikusomként tarthatnám számon. Ez bosszant kicsit.
A közepesnél jobb sokkal, de kedvenc olvasmányként nem aposztrofálnám. Leemelni nem fogom minden évben a polcról. Apró hibái vannak, nem súlyos vétségek. Ám mégis rontotta a képet kicsit. De nézzük akkor a nehezét. 
Remélem nem veszi magára az, aki szereti a kötetet és az írónő sem. Nem célom a bántás! Sőt!

Hosszú, vontatott, lassú sodrású. Ám a nyelvezete, a stílus, a szereplők élvezetessé teszik. Nehezen rázódtam bele, nehezen adta magát, és nem is vékony(utóbbi nem gond, ha gyors, lendületes a könyv). 
Az írónő stílusa kifinomult. Szerettem a leíró részeit, a párbeszédeit.
A szereplők szerethetők, de ingadozók. Néha imádtam, máskor kevésnek találtam, aztán meg túl soknak őket. Néhol a történet erőltetett vagy túl egyszerűen, gyorsan lezárt, máskor annyira olvastatja magát és izgalmas, hogy beránt. Következő kézbevételkor  meg pont ellenkezőleg, nyögvenyelősen olvastam, alig haladva, magam erőszakolva. 
A stílus, a kerettörténet hű a történelmi időszakhoz, amiben játszik. Jó volt egy kicsit abban a korban is "élni". Remekül  bemutatja az anyagi és a más élethelyzetből adódó különbségeket. Az akkori normákat. Pár nagy történelmi eseményből is "merít".
A romantikus rész sántított számomra némileg. Annyira, de annyira drukkoltam, aztán a várt hatás, amiben reménykedtem nem következett be. Igaz, hogy egy sorozat első része és nagyon sok nyitva hagyott dolog van még, de bevallom, kicsit csalódtam. Érzelmek pipa. Azt jól sikerült elkapnia az írónőnek és ábrázolnia. Csak a szerelem nem az, ami a történetben van. Nem éreztem hiteles szerelemnek. Ragaszkodás, megszokás, vágyakozás, felsőbbrendűség elérése...Ezeket éreztem jobban, nem az igazi szerelmet.

Nem tudom mennyire volt az a gond, hogy rossz passzban talált rám a történet. Talán nem is a könyv hibája, hanem tényleg rosszkor került a kezembe. Amúgy is válságos, alig olvasós, fáradt énem jött elő és talán olvasnom sem kellett volna semmit, nemhogy egy olyan könyvet, ami történelmi és szépirodalmi kategória. Kicsit túl sokat akart belepasszírozni az írónő a rengeteg mondanivalójából, érzelmekből, a szereplők kibontakoztatásából...Nagyon remélem nem én szerettem ki ebből a stílusból!

Azt hiszem adnom kell még egy esélyt az írónőnek és jobb passzban elolvasni a folytatást! Köszönöm, hogy elutaztatta hozzám a kötetet!



Fülszöveg:

Anglia ​az 1910-es évek hajnalán. 
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül. 
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük. 
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Magánkiadás
400 oldal
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék