2018. október 14., vasárnap

Hajnal Mária: A selyemkendős hölgyek



Van annak valami szépsége, mikor ki nem adott, limitált szériás, ám kézzel dedikált könyv érkezik a postán! Számomra értéke és súlya van az ilyen könyveknek. Szeretem, mikor személyhez szóló ajánlást, rövid írást vagy a nevemet látom dedikált formában bennük. Ezektől megválni sem vagyok hajlandó semmi áron!


Köszönöm Marcsi, hogy pár példányodból egyet én kaptam. Köszönöm, hogy egyáltalán gondoltál rám és megtiszteltél azzal hogy nekem ajándékoztad.

Mikor megérkezett a csomag, kicsit csalódott voltam. Ó, ez csak pár oldalka. De legalább így rögtön bele is kezdhettem, mindent félre tolva, minden előtte álló könyvet félre téve.
Lányok meg is jegyezték a hófehér borítót látva, hogy ez tuti színező. Hát nem. De jó ötlet. Lehet hagyom is nekik, hogy az amúgy is kis számban megjelenő könyvet még egyedibbé tegyék és kiszínezzék. Igazi Adri könyv lesz a Marcsi könyvből.
Marcsi könyveit már olvastam. Nagyjából tudhattam, hogy szókimondásra és érzelmekre számíthatok. De azt nem, hogy ennyire tömény formában kapom. A szívem egy tál volt, amiben a folyadék túlcsordult. 
Igazi érzelembomba ez a könyv. Romantika, elfogadás, gondolatok. Személyes könyvnek érzem, ami valakinek szól. Egy ígéret. Egy szerelmi vallomás.

Több kis történet található benne, amik végül egy egészet alkotnak. 
A hangulata, a stílusa magával ragadó. 
Nem tudnék egyet kiragadni ezekből és külön értékelni, kedvencemnek nevezni. Mindegyik nagy jelentőséggel bírt és mindegyiket imádtam! Egy-egy szót írnék róla azért külön-külön is. csak apró csapongások tőlem.

India című kis novella a különlegességével talán egy kicsit mégis kiemelkedik. Olyan magával ragadó, ihletes. Még illatokat is éreztem az olvasása közben. Átéreztem, megéltem velük a szerelem szépségeit, kínjait, rabságát.

A teve címet viselő riposzt megmosolyogtatott.

Auróra pedig egy csipetnyi varázslatot adott.

A lehetőség címet kapó történet egy nagyon erős novella. A lehetőség, annak elszalasztása, az igazi szerelem, a magasztosság pátosza keveredett. Igazi elegy. Csodáltam a főszereplőjét. Vajon ki ihlette meg?

Mária stílusa mit sem változott az előző kötetek óta. Érzelmes, hangulatos, hangulatkeltő varázslónő ő. 
Finoman bánik a szavakkal, ám súlyuk van. Szeretem a szókapcsolatait, gondolatait, ahogy elénk tárja mindenét, szívét-lelkét adva a könyveiben. 
Talán egyedüli bajom a rövidséggel volt. De azzal nagyon! Hol a további négyszáz oldal, amit olvastam volna még? Ki vitte el?

A könyvet boltban ne keressétek sajnos. Az enyém nem adom, az szent!
Talán az írónőnek kell könyörögnötök, hogy adassa ki, ha hozzá szeretnétek jutni. Márpedig kellene!
Nem értem, ilyenkor hol vannak a kiadók?!
A fák ilyen könyv lapjai után sírnak. Ilyen könyv lapjai szeretnének lenni! 

Köszönöm a bizalmat és a kötetet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék