Köszönet

Meg szeretném köszönni kedves olvasóim, hogy átléptük a 100000 álomhatárt.
Mikor belekezdtem a blog írásba, sosem gondoltam volna, hogy ekkora számot el fogok érni...
Igyekszem továbbra is változatos könyveket olvasni és írni róluk.
És persze továbbra is szívesen veszek bármilyen javaslatot!

Újévi fogadalmak és Katus Attila könyv

Katus Attila: Formáld magad!

Az emberek 70%-a(ha nem magasabb ez a százalék) azt fogadja szilveszterkor,hogy egészségesebben étkezik, nem nasizik, lefogy.Ez alól én sem vagyok kivétel, bár én már december elején el is kezdtem az óvatos diétázást és mozgást, mert úgy éreztem, hogy a második kislányom születésekor rajtam maradt pluszt le kéne dolgozni.

Rengeteg könyvet olvastam ebben a témakörben már. Sok diétát kipróbáltam, sokféle mozgást is, legalább háromszor sikerült is lefaragni azokat a plusz kilókat.

Így gondoltam elolvasom a könyvet, bele nézek kicsit, újat nem tud mondani. De mégis tudott.

Nagyon jól, részekre tagolja a mondanivalóját. Könnyen vissza kereshetünk, bele olvashatunk a minket érdeklő részekbe ezáltal. Alaposan körbejár szinte mindent, ami fontos a fogyáshoz, egészségesebb életvitelhez. Megismerhetjük őt magát, az életútját a könyvben, ez mellé nagyon jó kis életvezetési tanácsokat kapunk, sok tippet, okos tanácsokat a mozgáshoz és az étrendhez.

A fogyókúrázók nagy része elrontja a diétáját, nem túl kitartó és meg is unja. Fejben dől el, az a nagy igazság. Ez mellé ha betartjuk az okos tanácsokat, tényleg lehet fogyni. Ha éhezünk vagy egyoldalú diétát csinálunk, az hosszú távon nem egészséges és nem megoldható, persze hogy nem sikerül betartani. Ha a mozgást is rögtön ezerrel elkezdjük és nem tartjuk a fokozatosság elvét, kibukunk, megint csak nem fog menni a diéta.Ez a könyv világosan, érthetően leírja a buktatókat, amiket érdemes elkerülni. 

Ír némi anatómiát, érthető megfogalmazásban, képekkel illusztrálva. Ír javaslatokat. Ír arról, miben sportoljunk, milyen intenzitással, ha betegek vagyunk vagy kismamák, mit mozogjunk,mikor mozogjunk...

Ami nekem hiányzott és talán az egyetlen baja a könyvnek, az a végén lévő nyúlfarknyi kis képes mozgásforma. Sokkal több gyakorlat elfért volna a könyvben. Mind otthon végezhető, mind konditermes. A sportolás lehetséges változatait is bővebben ki lehetett volna fejteni, melyiket kinek ajánlják és nem volt túl változatos, csak pár mozgásformát vett bele a könyvbe.

Ez mellé leírja, hogy hogyan étkezzünk. Viszont nem írja le csak nagy vonalakban, hogy mit kerüljünk, mit ehetünk mikor . Esetleg egy minta étrendet is felvázolhatott volna. És így lenne igazán kerek a könyv.

De bátran ajánlom mindenkinek, aki foglalkoztat a téma, mert így is igazán sokoldalú könyv.

Fülszöveg: Tarts velünk, és légy része Katus Attila Formáld magad programjának, melyet Attila szakemberek segítségével dolgozott ki és épített föl. 

A Formáld Magad! c. könyv útmutatóul szolgál Neked, és minden nap segítséget ad a folyamatos változáshoz, egy új életmód kialakításához, a közös sikerek eléréséhez.

A könyvet, amelyet éppen a kezedben tartasz, Neked írtam. Most biztosan felmerül Benned a kérdés, hogy tudod-e majd használni, ha nem vagy szakmabeli. A válaszom: természetesen igen! Sőt, leginkább azokat szeretném megszólítani a könyvemen keresztül, akik nem szakemberek, hanem hétköznapi, az egészségükkel törődő, a táplálkozásukra odafigyelő, sportolni szerető személyek, mint amilyen feltételezem Te is vagy!

Emellett azonban fontosnak tartom, hogy írásom mind a tágabb értelemben vett szakma képviselői, mind pedig a tisztelt kollégák körében érdeklődést keltsen. Bízom benne, hogy ők ugyancsak izgalmasnak, érdekesnek találják majd, és sok új, hasznos információval tudok szolgálni számukra is.

Kiknek szól tehát ez a könyv?
Egyszóval: Mindenkinek!

kezdőknek, újrakezdőknek;
fiataloknak, középkorúaknak, idősebbeknek;
sportolni vágyóknak, sportimádóknak, sport-szkeptikusoknak,
az egészséges életmód híveinek;
és azoknak is, akik már feladták a sportolást vagy az egészséges táplálkozást, esetleg csalódtak,
vagy akik nem tudják, hogyan vágjanak bele az életmódváltásba.

Minden út az első lépés megtételével kezdődik. Rajta hát, gyere velem, induljunk el együtt! – Katus Attila 

Idézet: 

-

Kinek ajánlanám?      

Mindenkinek                                                                                      

                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Sokoldalú és világosan fejezi ki magát, jól tagolt részekkel

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

még bővebb kifejtése az étkezésnek, több mozgásforma

könyvtári

276 oldal

Ha már 30 percet mozogsz, akkor már tettél az egészségedért!:)

Marie M. Hancúrcica társra talál

A könyv témáját nézve erotikus. Nem ez az első ilyen könyvem, így nagy elvárásaim nem voltak. Lévén, túl sok jó könyvet a témában még nem találtam.
A borítója érdekesre sikeredett, nekem kifejezetten tetszik.
A belsőről... hát....izé...nos.
A beharangozója és fülszövege nagyon jó,de a fele sincs benne a történetbe. 
Nincs olyan mélysége sem a történet mondanivalójának, sem a szereplőnek.
Vártam, hogy valódi pikáns, erotikus részek lesznek benne vagy az erőszak után pszichológiai  kap szerepet  túlnyomó részben. Ehelyett kaptam egy naplót, amit egy olyan hölgyike írt, aki finoman szólva is kicsapongó. 
Igyekeztem nem előítéletes lenni, nem lenézni és sajnálni vagy hasonló, de nagyon nem ment.
Fiatal, keresi az útját. Ez rendben is van. Nem vagyok prűd sem. De hogy egyszerre 6-7-8 pasit tartson vagy még többet csak a hancúrozás kedvéért és jön az álszent dumával, hogy társat keres. 
Na ne!
Az én gyomrom és mentalistásom ezt nagyon nem vette be. A vége is olyan elszállós, rózsaszín cukormázas volt. 
Nagyon nehezen fejeztem be, mert sok résznél a falhoz vágtam volna a könyvet vagy éppen nagyon untam. Pedig az író jól írna, élvezetes lenne, ha másról szólt volna. 
Nem mondom, hogy egy-két idézet nem volt jó. Párat szívesen kijegyzeteltem volna, mert igaz, érdekes volt és nem olyan felszínes, mint a főszereplő.
Apropó főszereplő. Nem tudom, tényleg az író-e, de nekem rettentően unszimpatikus volt.
És amitől kirázott a hideg, az a könyvben felejtett smiley ikonok.  Elfogadott telefonos üzenetben, de nem egy irodalomban megjelenő könyvben! 
A neveknél is értem, hogy nem szerette volna az eredeti nevükön a szereplőket( én sem örülnék, ha egy ilyenben viszont látnám a nevem), de könyörgöm, magyar író, magyar történet, legyenek már magyar nevek!
Az erotika is csak utalás szintjén van jelen. nincs benne egy valamire való szex jelenet sem.

Kinek ajánlom mégis? Aki szereti a naplókat. Aki szereti olvasni, hogy egy nő hogyan tud férfifaló lenni. 

Utóirat:
A másik nemnél sem elfogadott részemről ez az életvitel, de egy nőnél még gázabb számomra.
Maga a netes társkeresés és buktató, hogy miért nem lett egy pasi több szexnél, jól van megírva. Ez a része még élvezhető is lenne , ha nem egy nap 4 pasival rendezné le. Vagy én vagyok maradi így 30-on túl? 
És mielőtt meggyanúsítana valaki, irigy pláne nem vagyok, én sosem szeretnék volna így élni.

Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg: Nem mindennapi könyvet tart kezében az olvasó: a kronologikus blogbejegyzésekből összeállított kötet a női lélek mélységeibe kalauzol. Szerzőnk, a bloggerinából íróvá avanzsált MARIE M. megosztja velünk kétségeit, gondolatait, érzelmeit, benyomásait. Intim részletekben bővelkedő írása lerántja a leplet az online társ- és partnerkeresés zavarba ejtő miliőjéről is, miközben hősnőnk egyik férfi ágyától a másikig sodródik. Hogyan éli meg mindezt belülről? Vajon megtalálja-e a nagy Őt (ez-e a célja egyáltalán)? És önmagát? Vezet-e valahová a „teremtés koronái" közötti, féktelennek tűnő szexuális kalandozás?

Idézet: Egy dolog teljesen biztos: egy stabil alapokon álló kapcsolatba aligha képes betörni egy harmadik személy, akármekkora is benne az igyekezet.

Kinek ajánlanám?      

Egyszerű szórakozást kedvelőknek                                                                                        
                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

 A borítója

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

Maga a történet bosszantó volt

Álomgyár kiadó

recenzió

350 oldal

R. Green és a pikáns erotika

R. Green könyve egy fb oldalon jött szembe velem. Érdekes borító és 18-as karika.

Sok könyvet olvasok ezen témában, lévén most legnagyobb korszakát éli. Így kíváncsivá tett. Hamarosan el is olvasom majd, de addig is egy interjút hoztam nektek az íróval.

- Mit lehet tudni rólad, mint magánember?
- Szülésznői diplomát szereztem Győrben, jelenleg nővérként dolgozom. Felvidék egyik városában élek férjemmel, aki Vajdaságból származik, de ez egy másik és hosszabb történet

- Mikor jött a késztetés, hogy könyvírással kellene foglalkoznod?
- Ha röviden válaszolnék, annyit mondanék, hogy ez csak úgy lett.
Na, mégis megpróbálom bővebben kifejteni…
Tényleg úgy volt, hogy végeztem a takarítással, lehasaltam a kanapéra és elkezdtem írni. A fehér papír lassan betelt, összeállt első novellám.
Utána jött még néhány. Aztán lettek támogatóim, folytattam.
Valahogy május közepén kezdtem keresgélni a világhálón az írással kapcsolatos dolgok után, és ott találtam egy írói tanfolyamot, amin június első hétvégéjén részt is vettem. Az is óriási kaland volt számomra. No, mindegy
Onnan mikor hazatértem, még több biztató emberre leltem, akik „hajtottak”, hogy de igenis képes vagyok hosszabb lélegzetvételű művet, történetet írni. Szóval, azután máshogy álltam hozzá.
Bocsi, nagyon az elején kezdtem  Szóval tavasszal kezdtem el írni, és tele vagyok még ötletekkel.

- Miért pont erotikus regény?
- Hú… hát… röviden annyival zárnám le, hogy megírom, amit mások, vagy sokan, kimondani se mernek. Ahogy a könyv fülszövegében is benne van, mindenkiben ott lapul az érzelem, a vágy a bujaság, az élvezet és a gyengédség iránt.
Ezeket pedig életben kell tartani.

- Magánkiadásba jelent meg. Ez volt a legegyszerűbb járható útja a kiadásnak vagy csalódtál a meglévő kiadókban?
- Ez érdekes… Mivel nincs tapasztalatom, úgy gondoltam, aki csak úgy ki akar adni egy könyvet, azzal úgyse foglalkoznak. Meg nem is akartam kiadóknál kuncsorogni.

- A borító saját tervezés?
- A borítóhoz kértem és kaptam is segítséget. Én egy másik képpel vágtam volna neki, de ez jobban tetszik. Ez nagyon szexi.

- Az erotikus regények berkein belül fogsz továbbra is tevékenykedni vagy más stílusban is fogsz írni?
- Mindenképpen az a tervem, hogy annyi stílusba, amennyibe csak lehet, belekóstoljak, de ez nem azt jelenti, hogy az erotikus írásoktól elzárkózom. Elárulom, imádom írni az arcpirító részeket.

- Kiknek ajánlanád legfőképpen a könyved?
- Kiknek? Hát mindenkinek!
Korlátoztam magam valamilyen módon ezzel a + 18-assal. Alsó korhatár van, de elárulom, van már két tizenöt-tizenhat éves fiúolvasóm is. (persze akikről eddig tudok)
Talán úgy mondanám, hogy annak ajánlanám, aki szereti az erotikával megfűszerezett történeteket.

- Elég meredek a stílusválasztás, tudja a közvetlen környezeteden kívül más is, hogy megjelent a műved? Nem okoz nehézséget a reklámozásban?
- Meredek?
Lehet!
Főleg első kiadásra kerülő művel?
Igen, meredek!!!  De utólag se bánom…
A legközvetlenebb környezetemen kívül más is tudja, de igyekszem tenni arról, hogy minél több ember, ismeretlen is tudjon róla.
Eléggé az elején vagyok ennek az egésznek, szóval még ütközöm nehézségekbe, de ismerve magam, megoldom ezt a „problémát” is.
Bele kell rázódnom a marketingbe. Ha mondhatom, így.
De bevallom, egyre több segítőkész és jólelkű emberrel találkozom, akik támogatásukról biztosítanak.

- Mesélj egy kicsit az írási szokásaidról? Milyen körülmények között jött létre első kiadott könyved?
- Nincs konkrét napszak, amikor írok. Van, mikor korán kelek, hajnalban állok neki, van, mikor délután, van, hogy este. Ha tudok, az éjszakás műszakokban is pötyögök. Olyankor is szeretek.
Természetesen közben zene szól. Ritka, mikor néma csendben írok. Néha teázom közben, néha nasizom

Első könyvem? Nagyjából úgy, ahogyan a rövidebb írásaim is. Leültem, ölembe vettem a laptopot, vagy elé leültem az asztalhoz, és írtam. Összeraktam a fejemben, mit is akarok, elkészítettem a vázlatot, és aztán csak írtam. Sokszor korán keltem, vagy későn feküdtem, de megérte. Kezemben tartom a könyvem!


Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! További sok sikert kívánok!

R. Greenről olvashattok bővebben:

http://zoldisegek.blogspot.sk/

https://sites.google.com/site/zoldisegek/home/bemutatkozas

A könyvet pedig itt tudjátok megrendelni: 

konyvek@kreativkonyvek.eu
animum.animum@mail.com

Új év, új post

Most egy visszaemlékezős postot kellene írnom arról, hogy mit olvastam, mit nem bírtam végig szenvedni, miket vásároltam vagy fogadalmat tenni az új évre. De nem teszem ezt inkább hosszan. Aki követte a blogom, tudja mindezeket nagyjából.
Sok könyv van a hátam mögött, bár nem annyi amennyit szerettem volna.
Pontosan 98 megjelent és 4 még várat magára, előolvastam.

A kedvenceim: 
Tiffany Reisz: Az angyal

J. A. Redmerski: Az örökké határa

Gail Carriger: Changeless – Változatlan

Vivien Holloway: Mesterkulcs

George R. R. Martin: Varjak lakomája

Lakatos Levente: Aktus

Az abszolút citromdíjas:

Shayla Black – Lexi Blake: A rabul ejtett szűz

Lassan végzek a tavalyi év megkezdett könyveivel. Mit is olvassak az év első könyvének? Valami nagyon jó kellene, hogy az idei évben csak csupa jó könyvet olvashassak. Ajánljátok nekem kedvenc könyveiteket...
És igyekszem sorra venni őket.

Az interjúkat is igyekszem folytatni. Idei is várom az ajánlásaitokat. Annyit mondhatok, hogy 3 jelöltem már van.
Köszönöm, hogy idén is olvastok.

Boldog új év!

     Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Új év

Egy kis számvetés így év végén.

Az idei évben jelentős visszaesés volt tapasztalható az olvasott könyvek számát illetően.
Ennek rengeteg oka van.
Talán két jelentősebb közülük : második pici molyom érkezése és az, hogy sok olyan könyvet is olvastam, ami még nem jelent meg(számát illetően kb 8 kötet).
Egyszóval amit olvastam az 92 kötet volt.
Tavaly a dupláját.

Továbbra is igyekeztem semmit sem félbehagyni, de már nem ment. Egyre könnyebben elengedem a nem nekem való könyveket. Régen majdnem hogy fizikai fájdalmat okozott. De egyre gyakrabban futok bele olyan könyvekbe, amiknél nem is értem, hogy kerültek egyáltalán kiadásra. Még én is jobbat írnék...De nem kínozlak titeket inkább ilyennel.

Igyekszem minden témában, stílusban olvasni, de így visszanézve jelentős túlsúlyban vannak a fantasyk.:) Nem hiába a kedvenc könyveim ebből kerülnek ki.

Túl sok beszerzésem most nem volt, ez egy igen visszafogott év volt. Konkrétan 6 db kötet került csak a birtokomba.
Viszont kaptam rengeteg gyönyörű recenziós könyvet a kiadóktól vagy maguktól az íróktól. Köszönöm ezúton is nekik. Hisz ez élteti a blogot legfőképpen. Bár itt is jelentősen visszavettem magamból és nem kértem annyit, mint régebben.

Sok könyvet elolvastam és végül nem készült róla post.
Utólag már nem hiszem, hogy pótolni fogom. Előre nézek. Igyekszem majd többet írni, ha időm és a törpilláim engedik.

Játékok is voltak és interjúk is bőven.
Idén olvashattatok:
Lakatos Leventéről, Hajnal Máriáról, Zakály Viktóriáról, Gaura Ágnesről, Lylia Bloomról, Nógrádi Gáborról, Kelemen Zoltánról

Ígérem meg fogom tartani ezt a jó szokásom. Továbbra is szívesen veszem, ha kommenteltek, ötleteket adtok a blog gördülékenyebb működéséhez, esetleg olvasnivaló könyveket vagy akár interjú alanyokat ajánlotok.

Köszönöm, hogy velem tartottatok!

Minden kedves olvasómnak békés, boldog karácsonyt kívánok!
Köszönöm az íróknak és a kiadóknak a sok csodás könyvet, olvasnivalót!

Lakatos Levente: Aktus

Hol is kezdjem.
Levente, Bomlása volt az a könyv (és az összes többi könyve), amire azt mondtam, hogy nem olvasom el. Soha. Tutira.
Aztán mégis rábeszéltek. Szerencsére.
Az a fránya előítélet.
Tetszett és nagy kedvencem lett.
Így az Aktust, pláne az előzmény novellák olvasása után, már nagyon vártam.
Az író volt oly kedves és a megjelenés előtt eljuttatta hozzám. Ezúton is köszönöm, hogy azon kevesek egyike lehettem, akik előre megismerhették a történetet.
Bár egy ideje már ülök a bejegyzésen sajnos.

Óriási  örömömre hosszabbra is sikeredett, mint a Dr Lengyel sorozat előző része.
És még miben más?
Összetettebb. Két teljesen elérő történet egy könyvben, ami összefonódik a végén. A két szál eltér a korosztályi besorolásban, eltér majdnem hogy még a stílusban is. Egyik 20 évesek szerelmi története, életcéljuk kitűzése, a másik pedig 30-sok új életkezdése és  egy nyomozás  lebonyolításával megspékelve.

Ami a legjobban tetszett:
Egy zseniális húzással még izgalmasabb.
Ugyanis a vége az elején is megjelenik, nagy vonalakban. Csak annyira, hogy borzalmasan várjuk, kivel mi fog történni. Egy kis bepillantás a jövőbe.
Ráadásul teljesen másra számítottam, más szereplőknek tulajdonítottam a konfliktust. 
Így Levente  megfőzött, hiszen nincs is jobb egy eredeti csavarnál a könyvbe. A kiszámítható könyvek olyan unalmasak. Itt nem volt időm unatkozni.

A karaktereket nem lehet, nem szeretni, nem izgulni értük. Vagy éppen ellenkezőleg.
Összetettek. Nem lehet senkit csak jó, vagy rossz embernek elkönyvelni. Levente nem esett abba a hibába, hogy a szereplői egyszerű, nívó alatti fazonok. Gondolkodnak, éreznek, döntéseik és cselekedeteik hol jók, hol pedig rosszak. Mint nálunk, hús vér embereknél ez szokás.
Az interjúba említettem már, hogy ki a kedvencem, kit miért szeretek vagy miért nem. Nem ismételném önmagam.
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2014/12/aktus-megjelenes.html
Nem tudom eldönteni, hogy az izgalmas nyomozópáros vagy a fiatal szerelmesek részét szerettem-e jobban. Talán az utóbbiakért szorongtam a legjobban, de mégis közelebb állt a másik páros hozzám. 
Viszont elmondhatom, hogy rengeteg érzést váltottak ki belőlem.
És ez jó. Azt érzem, hogy hétről hétre átfolynak rajtam az olvasmányok, maradandó nyomot sem hagyva.
Itt jó pár sorára emlékszem kívülről is, egyszeri olvasás után! Mi lenne, ha párszor még elolvasnám(ami nem kizárt még).
Adott mélységet a szereplőknek. Nekem pedig gondolkodni valót ismét. 
A kimondottan izgalmas krimi és a romantikus részek mellett mondanivalója is van. 
Kitárgyalható könyv, amit megbeszélhetünk azon ismerőseinkkel akik olvasták. 
Vagy egy egyszerű beszélgetésbe is bele szőhető a szituáció és ki, mit gondol róla. 
Főleg a féltékenység, a női kiszolgáltatottság témája köré van szőve a történet. Alaposan beleásva magát a mélységeibe.

A szex is szerepet kapott természetesen, de minimál szinten. Azok a parányi részek viszont kicsit sem prűdek. Lényegre törőek, szókimondóak, megizzasztóak, erotikusak...

A könyv borítójáért és a hosszúságáért még egy plusz pont jár.

Fülszöveg:
A tragédia, amelyről egyikük sem tehet, mégis az árnyékában kell élniük. A kegyetlen igazság, amely mindkettejüket egyszerre roppanthatja össze. És a visszavonhatatlan ígéret, amely garantálja, hogy találkozásukkor fény derül a titokra. 

Anna, a húszas évei elején járó táncterapeuta életcélja, hogy segítsen sebzett lelkű embertársain. Lélektánc névre keresztelt kurzusának ajtaja mindenki előtt nyitva áll, ám a jóhiszeműségével visszaélnek. Egy este titokzatos fiatal férfi érkezik a foglalkozásra, megjelenése fenekestül felforgatja Anna nyugodt életét. Pedig ekkor még nem is sejti, hogy Richárd súlyos titka az ő múltját, jelenét és jövőjét is alapjaiban írja át. Szenvedélyes kapcsolatuk időzített bomba, amely azonban nem csak egyszer robban…

Laura, a rendőrség kötelékéből frissen kilépett, harmincas évei elején járó gyilkossági nyomozó önmagát és a boldogságot keresi. Felfedezőútján, amelyet a karizmatikus kriminálpszichológus, dr. Lengyel Dávid személye keresztez, egy több évtizedre visszanyúló gyilkossági üggyel szembesül. Laura ismét kénytelen különbséget tenni vélt és valódi vágyai között. Főleg az után, hogy végre találkozik a számára tökéletes férfival…

A dr. Lengyel-sorozat harmadik kötete birtoklási vágyról, bűnről és megbocsátásról szól – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.

Idézet:-" Azt várom, hogy ha szeretsz, segítesz megtalálni engem ebben a káoszban- "

Kinek ajánlanám?                                                                                                       Szigorúan 18 éves kor felett                                                                                          

                                                                                                                
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A történetvezetés, karakterek

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből

-

Ulpius kiadó
890 oldal

Aktus

Nagy szerencse ért és elolvashattam Lakatos Levente Aktus című új történetét, még megjelenés előtt.
Jelentem, holnap fog megjelenni. Ajánlom figyelmetekbe, mert remek könyv. Következő nap a post is érkezik róla.
De addig is egy kis beharangozó és Levente interjúja következik, hogy kedvet kapjatok.
Az interjú közben pár idézetet is fellelhettek.

1,5 év telt el nagyjából, talán kicsit több, az előző regényed óta. Mi változott körülötted?

Minden, és semmi. (nevet) Szakmailag nagyon tartalmas másfél évet tudhatok magam mögött, a Bomlás hatására számtalan kapu kitárult előttem, őszintén szólva felkészületlenül ér a koncentrált figyelem, de természetesen nagyon örülök neki. Amellett, hogy egyre több pozitív visszajelzést kapok az írásaimról, a Bomlás idén több közönségdíjat nyert, köztük az Aranykönyvet is elhozta, ami különösen nagy megtiszteltetés. Azóta, amikor mélypontra csúszom, rendre az Aranykönyv díjra pillantok, mert az a szobor egyértelmű bizonyítéka számomra annak, hogy érdemes a meggyőződésem mentén haladnom előre. Rendkívül hálás vagyok az olvasóimnak, amiért szeretik és ajánlják a regényeimet. A siker ellenére azonban megmaradtam annak a pasasnak, aki képes minden földi jóról lemondva hónapokig a szobájában gubbasztani, hogy egy számára helytálló új regénnyel rukkolhasson elő. Engem az eredmények ösztönöznek arra, hogy még többet kihozzak magamból. Hogy fejlődjek. Bízom benne, hogy ez az Aktusból is érződik.

Az Aktus merőben más, mint az előző könyved. Miben más?

Nem gondolnám, hogy merőben más, legfeljebb szerkezetében tér el az eddigi regényeimtől. Eddig leginkább azzal az igencsak elterjedt krimidramaturgiával dolgoztam, amelyet az angolszász, és a skandináv írók is előszeretettel használnak, most viszont egy kicsit átszőttem a szálakat. Nagyon sarkosan megfogalmazva eddig krimit írtam csipetnyi romantikával, most egy romantikus regény született némi krimi szállal. De te, aki már olvastad a regényt tudhatod, ez az állítás sem teljesen fedi a valóságot, hiszen a krimiszál egy fejünk felett lebegő, bármikor lesújtható kardként kíséri végig a sztorit, majd a legváratlanabb pillanatokban lecsap, hogy mindent miszlikbe aprítson. Miközben egyébként én azt mondom, romantikus regényt írtam, egy kedves barátom szerint az Aktus egy nagyon komoly dráma. Az előolvasók véleménye alapján ez a regény hajlamos az olvasója lelkéhez idomulni.

Mennyiben függ össze az előző könyvekkel? Azok olvasása nélkül is érthető?

Igaz, az Aktus a dr. Lengyel-sorozatom harmadik kötete, de a részek külön-külön is hiányérzet nélkül elolvashatók. Igyekszem kötetről-kötetre felidézni a karakterrel korábban történt eseményeket, visszautalok ügyekre, de azok csattanóit természetesen nem lövöm le. Persze akadnak lineárisan zajló események, például Fényes Laura és Lengyel Dávid kapcsolata, de igyekszem regényről-regényre izgalmas fordulatokkal tarkítani a viszonyukat.

Semmiképpen nem szeretnék sablonregényeket írni, ha például valaki elolvassa a három dr. Lengyel történetet, láthatja, a sorozatosság ellenére sem használok kaptafát. Ezt a változatosságot a jövőben is szeretném megőrizni, rengeteg technikai fogás, nézőpont és hangsúlyozás érdekel. Az sem kizárt, hogy a következő regényem egy kutya szemszögéből meséli el a történteket. Jó, ez nyilván túlzás… (nevet)

Dr. Lengyel karaktere ebben a könyvedben is főszereplő, de nem egyedüli. Tervezel csak ráépülő könyvet is írni?

A Bomlásban dr. Lengyel kapott kiemelt szerepet, az Aktusban inkább csak az őt körüllengő legendával foglalkozom. A Bomlást követően annyi olvasó kezdett kötődni a kriminálpszichológus karakteréhez, hogy szó szerint fejfájást okozott, miként tudok vele a jövőben dolgozni, hiszen elég egy rossz lépés, és dől a bálvány – rombolni pedig nem szeretek. Végül úgy láttam jónak, hogy mivel a Bomlásban viszonylag sokat elárultam a karakterről, és másfél év alatt (valós időben játszódnak a regényeim) nem érhette egy egész, új könyvre elengedő impulzus, izzadságszagú erőlködés helyett rendhagyó módon hozom újra színre.

Az, hogy lesz-e kizárólag dr. Lengyel köré épülő könyv, nem tudom neked megmondani. Leginkább azért nem, mert most egészen más történtek dolgoznak bennem.

"- Ez volt a visszavágó. A fehér királynő sakk-mattot adott a fehér királynak."

Sok szereplős az Aktus, hogy tudtál úgy lavírozni, hogy mindenki egyforma szerepet kapjon, egyforma hangsúllyal?

Négy nézőpontból írtam a regényt, és megfogadtam, jó ideig nem vágom hasonló méretű fába a fejszémet. (Nevet) Nehéz négy különböző hangon "megszólalni", ám nem is a stílus, sokkal inkább a karakterek egymás mellett elbeszélésének megjelenítése jelentett kihívást. Akad például egy olyan jelenet, ahol két szereplő játszik, de azt kétszer, két nézőpontban dolgoztam fel. Miközben dobálják egymásnak a verbális labdát, a lelki ívükkel is foglalkozni kellett, hiszen minden egyes szavunk hatással van a másik emberre.

Az Aktusnak van egy előzmény novellája is, ami kapcsolódik hozzá. Hol keressék az olvasók?

Öt előzménynovella született az Aktushoz, ezeket a weboldalamon olvashatják az érdeklődők. A regény írása során annyira megkedveltem az Anna+Anton párost, hogy eszembe jutott, jó volna papírra vetni kapcsolatuk előzményeit. Az Aktus után azonban csak ismételtem volna magam, hiszen a regényben minden előzménynovellát summázok, ezért döntöttem úgy, hogy inkább ajándékként osztom meg ezeket az írásokat.

http://lakatoslevente.hu/

-" Azt várom, hogy ha szeretsz, segítesz megtalálni engem ebben a káoszban- "

A fiúk és lányok közül, melyik szereplő áll legközelebb hozzád?

Én általában olyan főszereplőkkel dolgozom, akiket kedvelek, ezért nehéz súlyozni, de Richárd és Anton közel állnak hozzám. Ez meglepő válasz lehet, hiszen tökéletesen ellentétes pólusúak, de azt hiszem, éppen a saját kettősségemet osztottam szét közöttük. Anton egy vad, néha nyers figura, Richárd vele ellentétben egy illedelmes, tisztelettudó fiú.

Az eddigi olvasók egyébként rendkívül szerteágazóan választanak a regényből kedvenc karaktereket: a harminc év felettiek jellemzően Fényes Laura sorsáért izgulnak jobban, a fiatal felnőtt generáció tagjai pedig Antonékhoz kötődnek inkább, de ez semmiképpen sem tekinthető mintának, a legkülönfélébb felsorolásokkal találkozom. Neked ki volt a kedvenced?

Talán Laura a nők táborából. Mondjuk korban ő áll hozzám a legközelebb.

A férfiaktól Dr Lengyel egyértelműen.

Annát csíptem legkevésbé. Antont féltettem. Richárdnál vegyes érzéseim voltak. És volt egy karakter, aki erősen dühbe hozott.

Elég nehéz a könyv témája, mennyi kutatómunka áll mögötte?

Őszintén szólva nem a könyv témája mögötti kutatómunka vett el rengeteg energiát, hanem az, hogy az Aktus tulajdonképpen két regény, a megosztottság ráadásul stílusban, és a karakterek életkorában – ezáltal a lelkivilágukban – is élesen elválik egymástól. Az egyik rész Fényes Laura története, aki harminc felett járva igyekszik ismét önmagára találni. Benyomásaim alapján az önkeresés kritikus kérdés a harmincas éveink elején, a nyomozónővel ezeket a kérdéseket járom végig némi erotikával fűszerezve. A másik rész a húszas éveik közepén járó szereplők köré épül, divatos szóval élve New Adult stílusú. Ennek a kettősségnek, valamint az ezeken belüli, összesen négy nézőpontnak a kidolgozása emésztett fel rengeteg munkát.

Nem félsz belenyúlni a darázsfészekbe és olyan témákat boncolgatni, melyek számtalan vitát generálhatnak, sokak érzékeny lelkét érintheti. Ennek fényében kinek ajánlod és kinek nem a könyvet leginkább?

Szerintem egy könyv akkor jó, ha komolyan elgondolkoztat, és átértékelteti velünk az életünket, vagy legalább megkérdőjeleztet bennünk bizonyos lépéseket. Ha újszerű nézőpontokat ad, és ezáltal szélesebbre tárja előttünk a világot. Én amondó vagyok – amellett, hogy azt hiszem, az Aktusban például akadnak azonosulásra alkalmas karakterek –, hogy olvasóként nem feltétlenül kell az első betűtől az utolsóig valamely karakter bőrébe képzelni magunkat, sokkal inkább az általuk feldobott témákat érdemes elkapni, és magunkban körüljárni. Vallom, hogy a legkevésbé szimpatikus karakterek, vagy a legvitatottabb témák is hozzáadhatnak az olvasókhoz.

Az Aktus alapgondolata a női alávetettség kérdése. Vajon a nőkben eredendően kódolt tulajdonság a férfi szolgálata? Hol válik el az önszántukból adott, és a férfiak által elvárt és ki is használt mennyiség? Szeretném, hogy ha csak másodpercekre is, de az emberek eltűnődnének az életen. Az életünkön. Az életükön.

"A férfi, aki a távolléte ellenére másfél évig hatással volt Laurára, délibábként elmosódott..."

Van benne szex, de a tőled megszokottól eltérően, lényegesen kevesebb. Így alakult csak, vagy direkt így alakítottad?

Esetemben nem a szex határozza meg a sztorit, hanem a történet igényel néhol erotikát. Nem úgy ülök le a gépemhez, hogy akkor most egy szexszel teletöltött regényt vetek papírra. Ha a történet, illetve a karakterkészlet nem kívánja meg, elképzelhető, hogy kihagyom a szexet.

Aztán még egy furcsaság tőled, van benne romantika is. A jövőben várhatunk tőled más romantikusra hajazó regényeket is, pszichológiai témák nélkül? Vagy egyszeri esetként, plusz dolognak írtad bele.

Nem nagyon hiszem, hogy létezik romantika pszichológia témák feszegetése nékül. Persze jó lenne, ha az ember szabadon, felhőtlenül merülhetne bele a párkapcsolatába, de valljuk be, mindig aggodalmaskodunk. Az ember áhítozik a boldogságra, de nagyon nehezen hiszi el, ha megadatik. A szikrázó napsütésben folyton azt figyeljük, mikor jön felhő. Tehát az általad említett pszichológiai témák a regényeim alapkövei. Azt gondolom, ez érezhető volt mind a négy kötetben.

Azt, hogy műfajilag milyen történeteket írok a jövőben továbbra sem tudom neked megmondani. Jelenleg is igénylem a folytonos megújulást. Amint mondtam, nem szeretnék zsáneríróvá válni.

Anton és szerelme között van egy ritkaságnak nem mondható féltékenység. Te a magánéletedben mennyire tartod ezt elfogadhatónak? Milyen mértékben nem káros még, és honnan sok?

Ha figyelmesen olvasod a regényt, kiderül, hogy Anton féltékenységét valójában Anna fújja nagyra. A fiú valójában csak több időt szeretne tölteni a szerelmével, eközben meglepetésre készül, melynek elérése érdekében keveredik azokba a szituációkba, melyeket Anna félreért. Ez a kettős nézőpont lényege: látod, hogy melyik fél mire gondol, hol beszélnek el egymást mellett. A féltékenységről egyébként hasonlóan gondolkozom, mint Anton.

" A volna a legnyakasabb élősködő, amely életünk végéig a lelkünkbe vájt csápjaival szipolyoz. "

A Barbibébi még ifjúsági könyv volt, az utóbbi történeteid már messze felnőtt kategóriásak. Az olvasótábor szélesedett ezáltal szerinted, vagy azok a fiatalok már felnőttek az újabb olvasmányokhoz, az újabb könyveidhez?

A Barbibébi 2010-ben jelent meg, azóta eltelt négy év. Akik akkor mondjuk tizenhét évesen megkedveltek, mára leérettségiztek, és vagy felsőoktatásba járnak, vagy dolgoznak. Van, akinek családja lett, és akad, aki külföldre költözött. Tehát igen, mindenképpen felnőttek. De az én közönségemet soha nem kizárólag az ifjúság jelentette. Az emberek szerettek rám skatulyákat húzni, mai is sokan azt hiszik, "tinilányoknak" írok. Ez nem annyira jó, szeretném is levetkőzni, pláne, hogy én soha nem ifjúsági szerzőként gondoltam magamra. Sőt, a Bomlás óta gyakran negyven, illetve ötven fölöttiektől kapok elismerő üzeneteket. Lassan harminc éves férfi vagyok, természetes, hogy komolyabb témákkal is foglalkozom. Ahogy nekem az is egyértelmű, hogy érik a karakterkészletem. A Barbibébi írása idején a húszas éveim elején jártam, merész vállalkozás lett volna a harmincasok szemszögéből szólnom, ahogy például most kifogna rajtam, ha tizenhét évesek fejével kellene gondolkoznom. Tudom, merre tart a fiatalok világa, azt hiszem lépésben is vagyok velük, de fogalmam sincs például, hogy milyen táblagépekkel és közösségi médiával felnőni. Ami huszonnyolc éves fejjel végeláthatatlan lehetőségtengernek látszik, számukra teljesen természetes. Hiteltelennek érezném magam.

Mit gondolsz, az Aktus mennyivel kap majd nagyobb olvasóközönséget, mint az eddigi köteteid?

Nem nagyon gondolkozom ezen a kérdésen. Természetesen egy író folyton a közönsége gyarapodásáért fohászkodik, de nem szabad belebolondulni ebbe a vágyba. Nem lehet erőltetni az olvasók figyelmét, vagy az érdeklődésüket, meggyőződésem szerint hagyni kell a könyvnek, hogy hasson. És bizony van, amikor a könyv - lehet az bármennyire kiváló - egyszerűen nem hat. Például vegyük a LoveClub című regényemet, ami többek szerint az egyik legjobban sikerült munkám, viszont a közönség a Bomlást sokkal jobban szerette. Ez a hatás az, amit zenei területen mostanában például x-faktorként emlegetnek – szerintem ez több fejleszthető, illetve fejleszthetetlen képesség, szorgalom, valamint rengeteg szerencse közjátékaként alakulhat ki, és nagyban múlik a közönség befogadás-hajlandóságán. Ezért is vagyok rendkívül hálás azért, hogy az olvasóim keresik, és várják az újabbnál újabb történeteimet, nélkülük nem élhetném az álmaimat.

Az Aktus után pihenést tervezel karácsonyra vagy újult erővel veted bele magad egy másik könyvbe?

Nem vagyok egy pihenős típus. (Nevet) Sokan morgolódtak, amiért az Aktus másfél évig íródott, majd végül meglepődtek, hiszen egy 890 oldalas regény született ez idő alatt. Nem hiszem, hogy elpazaroltam volna az időmet. Most sem tétlenkedem, dolgozom a Szigor munkacímű projektemen, és előkészítem a Barbibébi folytatását. Számomra is meglepő, mennyire sokan várják tőlem ezt a regényt.

" Mindenki meghal, de nem mindenki él. "

Mit olvasgatsz mostanában?

Legutóbb A szerelem húrjai című regényt olvastam, illetve elkezdtem egy Jodi Picoult könyvet. Az igazat megvallva, most nincs túl sok időm olvasni, a rengeteg munka mellett aktívan tanulok angolul, ez elég sok időmet felemészti. Szóval minden sejtemmel a jövőre koncentrálok, azt hiszem izgalmas évnek néznek elébe.

Köszönöm az interjút és további jó alkotást!

És egy igazi 18-as karikás:

" A nyakát cirógató forró lehelettől lúdbőrözik hüvelye, akár egy szirmait bontott, harmatcseppes virág, befogadón várja a férfit. Úgy dönt, ha szavakkal nem értik meg egymást, a testével magyarázza el: ebben a felállásban csak a főnökasszony létezik. "