Simone Cave-Dr. Caroline Fertleman: Az okos baba

Gombos Edina fémjelzi a könyv sorozatot. Kíváncsivá tett és el fogom olvasni a többit is.

Külalakra tökéletes. Nagyon szép kis könyv. 

Színes és látványos.
Jó a fordítás is. Egy helyen találtam egy kis bibit.

Babáknál az érzékelést érzékinek írták, ami azt hiszem nem helyénvaló.

Jó a felosztása is.  Szerintem pont a megfelelő szakaszokra bontotta le a babák fejlődését.

Tetszik, hogy olyan interaktív. Vannak benne receptek, ötletek. Leírja, hogy melyik játék mit fejleszt. 
Jelölni is tudjuk, hogy a gyermekünk szerette-e a játékot vagy sem.

Viszont sok újat nem mutatott .
Olyan játékokat mutat be, amit önmagunk is nap mint nap csinálunk, csak nem tudjuk, hogy ezzel fejlesztjük a kicsinket.  Legalábbis én nekem alap, hogy már piciként is beszélek hozzá, mozgok vele, mondókázunk, táncolunk és énekelünk, játszótérre viszem...

Lehet, hogy valakinek ez nem természetes?
Viszont az  a könyv mellett szól, hogy nem pénzigényes.Nincsenek benne olyan fejlesztők, amikért súlyos tízezreket kellene fizetnünk, hanem otthoni dolgokkal, pár száz forinttal is megoldhatóak, saját kézzel.

Sok az ismétlés, majdnem ugyan azt mutatja be, egy egész pici eltéréssel.
Például többféle sütése (gyömbéres keksz, tortadíszítés, kenyér gyúrás) külön fejezetben, amit szerintem egybe lehetett volna gyúrni.

Pár témában viszont nem értettem egyet a könyvel.
Tudom olyan könyv úgysem készül el sosem, amivel 100%-n egyet értek, csak ha én írom meg.
De attól megkíméllek titeket.

Néhol nagyon merész dolgokra biztat szülőket.

Ilyen például a babahordozás (bevallom én is használtam babahordozó kendőt és imádtuk babámmal).De én úgy tudom, hogy a baba hordozásánál 3 hónapos kortól még nem engedik hogy kifelé fordítsuk, ártunk a gerincének vele, csak jóval később.  És a kendő egészségesebb az újszülötteknek mint a kenguru. De nem vagyok orvos, ők biztos jobban tudnák.

Továbbá és nem szívesen fürdőznék együtt pár hetes csecsemőmmel a fertőzésveszély miatt. 
Később igen, de olyan korán még nem. Most lehet, hogy erre csak én vagyok érzékeny, de nem tenném.
Aztán a baba rugós hintába tevését is túl korainak tartom.Vagy én nem igazán mernék még bele vágni kicsi lányommal egy közös kenyérsütögetésbe, még magamban sem, nehogy vele.
Tudom minden szülő más, más az ingerküszöbe.Ami nekem horror, másnak természetes és fordítva.Ezek ellenére szépen összegyűjtötte nekünk a könyv egy csokorba, hogy hogyan tudjuk babánk hétköznapjait megszínesíteni, hogy ne terheljük túl és mire figyeljünk a visszajelzéseinél.

Mire vigyázzunk játékok alkalmával, ami veszélyt hordozhat magában.

Összességében nem volt rossz könyv, sőt.

Van, akinek nagy segítség lehet akár.

Látványos és szép kiadás.

Azt hiszem, a pontozást most leegyszerűsíteném, itt nem helyénvaló.

5 pontból 4 pont a könyv.

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak!

saját, recenzió

208 oldal

 Fordította: Hertendi Márta, Palkóné Tabi Katalin

Partvonal kiadó : http://partvonal.hu/

Hugh Laurie: A balek

Ez egy igazán férfias könyv. Ami nem is baj, mert nagyon elnőiesedett mostanában a blogom a sok romantikus és fantasy könyvvel.

Imádom Laurie-t Dr. House-ként, így kíváncsi voltam az irományára is, bár túl sok jót nem vártam tőle.
Ebben megerősített  a molyos százaléka is.
De akkor is ezt nekem el kell olvasnom!
Így Rukkolán mikor sikerült megkaparintani, örültem neki.

Sokak egekig magasztaltál és sokan nagyon csúnyán lehúzták.
Na, én egyik tábort sem fogom gyarapítani.
Egy jó közepes könyv.

Gördülékenyen ír Laurie, igazi férfias, angol humorral, amit sokan nem értékelnek, vagy nem szeretnek, esetleg nehezen értik meg.
Tisztára olyan, mint Dr. House-ként, olyan rossz fiús humor és mégis jó néhol, de csak egy picikét.

Gondolom sejtette, hogyha kijön egy könyvvel, akkor annak szólnia kell egy nagyot, mert kritikusak lesznek az olvasói, vele talán duplán is.
Igyekezett nagyon izgalmas és vicces könyvet összehozni, de engem nem győzött meg teljesen.
Néhol erőltetettre sikerül a nagy igyekezet.

Számomra a sok politika és etikai fejtegetés fárasztó volt.
Inkább férfias vonulat a könyvben.
Viszont tartalmas, olyan valós témáról ír, ami sajnos nagyon időszerű.
Így fajsúlyosabb, nehezebben emészthető, de van mögöttes tartalma is a könyvnek.
Ehhez elég érettnek kell lenni és persze nem egy nyári, könnyed olvasmánynak hinni, mielőtt bele kezdesz.

A szereplők nem rosszak.
Thomast nem lehet nem szeretni, ha kedveled a rosszfiúkat, akik azért nem velejükig romlottak, még menthetőek.
De igazán nem érintett meg a sorsa, nem reszkettem érte és annyira azért nem kötött le a könyv, hogy ne tegyem le az álmosságtól, mert nem bírom kivárni, hogy mi lesz a vége.

A vége eléggé zavarosra sikeredett, azt hiszem a második felétől.
Kimaradnak fontos részek, magyarázatok számomra.
Van benne logikai és egyéb baki is.
De még az elfér kategórián belül van.
 

1. a történet 5/3
2. a létrehozott világ 5/4
3.  helyszín 5/3
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utálta : -
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3
8.  erotika 5/2.5
9. dráma, drámaiság 5/3
10. a könyv hangulata 5 /3.5
11. legjobb jelenet:  
12. legrosszabb jelenet: A tetőn lévő jelenet a végén
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4
14. misztikum -
15.  humor 5/4.5
16.  kedvenc idézet: -17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : főként Dr. House rajongóknak, férfiaknak, a mély, tartalmas krimit kedvelőknek
18.  fülszöveg 5/3
19. a borító 5/4
20. összességében 5/3.5

Kelly kiadó
334 oldal
saját, Rukkolás
Fordította: Ördögh Bálint

Lefkovics Péter: Magáért beszél

Nyertem még december végén egy könyvcsomagot.
A csomagban ez a könyv is helyet foglalt.

Kellett már egy kis vers  az életembe, az olvasási listámra.
Nagyon ritkán veszek kézbe ilyen olvasmányt.
Nem azért, mert nem szeretem egyáltalán a verseket, hanem azért, mert nehéz eltalálni a kedvem.
Ritkán találok olyan verset, amire azt mondanám, hogy ez ott van.
Nekem kell, hogy legyen mondanivalója, értelme, ríme és egyfajta lüktetése.
Fülbemászó legyen és könnyen megjegyezhető.

Ez a könyv nagyon modern mind kívülről, mind belülről.
A borító  figyelemfelkeltő a maga majd nemhogy ürességével, fehérségével.
A mondanivalójuk a verseknek legtöbbször a mai világ gondjait, hibáit tárják fel.
Van itt celebekről szó,Lao-ce ről, de az író önmagáról is vall.
Sokszínű.
Nagyon vegyes érzésem volt olvasás közben..
Volt, ami megfogott rögtön, volt amin jót szórakoztam, de olyan is volt, ami megbotránkoztatott és nem tetszett.
Írtam feljebb hogy magasak az elvárásaim.
Egyszóval hatottak rám a versek és egy jó versnek az a dolga!
Tetszett a felosztásuk is, az anagrammák.is.

A kedvenceimet meg kell, hogy osszam veletek, remélem kedvcsinálóak.

"Inkább

Akad ember, ki értem kilincselne,
és akad, aki inkább meglincselne
ilyen az ember, szeretik, gyűlölik,
csak közönyös ne legyen inkább senki. "

" Híd az elődeinkhez

A jelenem: a tudatom és a lélek,
A múltam: a szellemem és az emlékek.
Én vagyok az örök élet, mert nem félek,
Hogy valaha is kihal az emlékezet. "

" Vetés
El vetnivaló a harag,
az uszító irigység, a gyűlölet magja,
s az elvet valló, nagyhangú kirekesztők hangja,

ám el vetnivaló a mag,,
a megbékélés s a megértés magja,
a csendes odafigyelés, a segítőszándék magja. "

Itt nem pontozok semmilyen módon sem.
A verses kötetekhez nem való a pontozás.

Álomgyár kiadó
saját, nyeremény könyv
160 oldal

Gail Carriger : Soulless – Lélektelen (Napernyő Protekturátus 1.)

Utazókönyvként kaptam.
Húztam-halasztottam valamiért.
Mostanában kifogtam a pöttyös könyvek legalját, így azt hiszem ettől tartottam most is.
Aztán két napja mégis a kezembe vettem, ideje lenne már tovább küldeni.

Azt hiszem, bajban vagyok. Én ezt a könyvet nem akarom tovább küldeni, annyira jó volt.
Jókor is talált meg.
Kellett már egy igazán könnyed, humoros kis olvasmány a sok nehéz mondanivalójú vagy éppen fantasy vonulat után.
Nem gondoltam, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni.
Az elején nehezen indul, rögtön a lecsóba csap az író és nem ismerjük a világot, így  fura.
De hamar megszokjuk a tempót és rájövünk, hogy ezt a könyvet nem szabad véresen komolyan venni.
A humor, valami frenetikus.

A világ érdekes, amit kopíroz és egy kicsit megcsavar az írónő.
A fantasy világ fő színe-java megjelenik, de egy kicsit másként.
Sok olyan momentumot is megtudhatunk róluk, amit az eddigi könyvekben nem említenek, mert nem tartják fontosnak.
Néhol összemosott tulajdonságokat, lecserélt vagy felnagyított, esetleg törölt.
Kaptunk eredeti, új varázsos lényt is.
Alexiát.
Nem lövöm le a poént, hogy ő micsoda.
De annyit mondhatok, hogy a főszereplőnk egy igazán vidám, céltudatos, jó beszélőkéjű vénlány.
És persze nyakig benne van minden gyanús dologba.
Megkedveltem őt.

Szívszerelmét is nagyon bírtam a beszólásaival.
Kettőjük veszekedései meg vitték  prímet rendesen.
A parázs vitáik élők voltak és szintén humorosak.

Akeldama egy mellékszereplő, de mégis ő lopta be a szívembe magát legjobban.
Egy olyan lény, aki nem csillog és nem igazán gyilkos, hacsak nem divat-gyilkos.
Egy pár szó tőle nektek, csak hogy tudjátok mit hagytatok ki, ha még nem olvastátok a könyvet:
"kis uborkám...", "nárciszom" , elragadó morzsám"...
Meg kell szakadni a nevetésben!

Találtam benne apró hibákat, de csak szőrözésre jók, nem annyira szembetűnőek.

Tetszettek továbbá a tudományos eszközök, amik benne vannak a könyvben, a lélek méréséről az eszmecsere, a monocikli és más régi korabeli eszközök.
Hiszen egy igazi viktoriánus korabeli regényt kapunk annak minden szépségével, meg hátrányával egyetemben.
Néhol néztem is, hogy mi micsoda, de Google, jó barátunk segített benne.
Ti tudjátok mi a kravátli vagy a tornűr?
Ha nem, olvassatok utána, de rögtön  vegyétek kézbe e könyvet is!
Nekem kedvenc lett.

Ami egyedül nem tetszett benne, az a végén az esküvő utáni hazafelé vezető út.
Kihagyható lett volna és akkor a kissé fiatalabb korosztály is nyugodtan kézbe vehette volna.

A borítója nekem nem igazán igazodik a könyv történelmi hűségéhez.
A fülszöveg pedig nem adja vissza a könyv könnyed humorát és az alapján nem is olvastam volna el.

1. a történet 5/4.5
2. a létrehozott világ 5/5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/5
5. kedvenc szereplő :Akeldama, Alexia
6. akit a legjobban utáltam :ilyen nincs
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8.  erotika 5/4
9. dráma, drámaiság 5/4.5
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet:  Akeldama összes
12. legrosszabb jelenet : a végén a kocsiban történő mutatvány
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4.5
14. misztikum 5/4.5
15.  humor 5/5
16.  kedvenc idézet :
" - De Alexia, vámpírt akkor sem ütünk meg. Se napernyővel, se mással."

" - Rémes lehet szegénynek- szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. - Emberek gondolkodnak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus."

17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : fantasy rajongóknak az ifjúsági kategóriától felfelé
18.  fülszöveg 5/3
19. a borító 5/4
20. összességében 5/4.5


Könyvmolyképző
utazó könyv
374 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

Interjú

A következő interjúm egy olyan íróval készítettem, aki a születésnapját ünnepli ma.

Ezúton kívánok neki boldog születésnapot!

Ő nem más, mint Hartman Ágnes, azaz a mi szeretett AgiVegánk, írói nevén Lilian H. AgiVega!
Ő írta nekünk a Második Atlantisz, az Elveszett tündérfalu és a Bermudák királynője címet viselő trilógiát.
Itt még többet megtudhattok a könyvekről és szerzőjükről: : http://www.masodikatlantisz.hu/







De jöjjenek az én kérdéseim, amik foglalkoztatnak vele kapcsolatban.

-Köszönöm, hogy elfogadtad az interjút.

Mesélj magadról egy kicsit. Nem mint író, hanem mint magánember.

Mi az, amit megosztanál velünk a családodról és magadról.

Azt hiszem, nem sok izgalmas mesélni való van rólam mint magánemberről, de azért megpróbálok összeírni pár dolgot, hátha valakit érdekel mégis .

Keresztény ember vagyok, a hitem fontos része az életemnek.

A családi állapotomról elég legyen annyi, hogy még mindig szőke hercegemet és leendő kis tündéreim apját keresem (egyre csökkenő lelkesedéssel, a felhozatal sajnos elég hervasztó).

Szeretek mindent, ami szép, leginkább a természetet – ezért is egyik kedvenc fotótémám a tájképfotózás (azon belül is a vízesések hosszú expozíciós fotózása).

Szeretek olvasni, írni (naná), rajzolni és világot látni. 

Érdekel a csillagászat és az ókori történelem és mitológia (főleg a görögöké).

Szeretek nyelveket tanulni (az angol és a német után már jó pár éve birkózom az orosszal, igazából konkrét cél (nyelvvizsga-kötelezettség) nélkül – csak mert élvezem, hogy valami újat és remélhetőleg hasznosat tanulok.

Szeretek repülni, imádom a magasságot és a sebességet (ellenben extrém sportokkal nem próbálkoznék, sőt autót és egyéb járművet sem vezetnék – túlságosan álmodozó típus vagyok, attól tartok, egy hirtelen támadt izgalmas sztoriötlet elterelné a figyelmemet az útról, és egy karambol kellős közepén találnám magam. 

A fantáziám ilyen esetekben akár közveszélyes is lehetne. ;)

Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget – ezt tartom az összes emberi tulajdonság közül talán a legfontosabbnak. Inkább legyen valaki kíméletlenül őszinte velem, minthogy eltitkolja az igazat csak azért, mert nem akar megbántani.

 -Gondoltad kiskorodban, hogy író leszel?

Dehogy. Tény, hogy már az általános iskolában is nagyon élveztem, ha fogalmazási feladatot kaptunk, de nem szerepelt a terveim között, hogy könyveket írjak.

 -Hogy indult el az írói karriered?

2001-ben kezdtem regényhosszúságú fanfictionöket publikálni (angol nyelven) a fanfiction.neten. 

Olvasóim már ekkoriban biztattak, hogy érdemes komolyan foglalkoznom az írással.

 Így aztán hat-hét évnyi fanfices „gyakorlás” után belevágtam a Második Atlantiszba.

-Ki bátorított, mi adta meg a végső lökést az írás felé?

Egyrészt a fanfiction.netes olvasótáborom, másrészt – mindenkinél erősebben – édesanyám

-Családod mit szólt hozzá, hogy író leszel?

Édesanyám örült, hiszen ő jóval korábban hitt benne, hogy sikerülhet, mint én magam.

 Édesapámmal nem túl szoros a kapcsolatom, és bár hangsúlyozta, hogy szép és hasznos dolognak tartja az írást, sosem éreztem részéről a lelkesedést. 

Még a könyveimet sem olvasta. (Azaz az elsőt elkezdte, és pont a legizgalmasabb résznél, Atlantisz ostromának kezdeténél abbahagyta). 

Persze, eleinte fájt és bosszantott, de rájöttem, hogy nem haragudhatok rá: ő végtelenül realista, egyszerűen nem veszi be a gyomra az olyan történeteket, amelyek nem valós eseményeken/személyeken alapulnak. Viszont édesapám második felesége szereti a könyveimet – a másodikat és a harmadikat előolvasóként is olvasta és lektorálta.

-Az írás  a fő munkaköröd vagy mást is dolgozol? Milyen a civil foglalkozásod? Mit tanultál?

Magyarországon jó, ha három vagy négy ember van, aki meg tud élni az írásból.

 Természetesen van civil foglakozásom: ügyvezetői asszisztens vagyok. 

Egyébként meg közgazdasági diplomával rendelkezem. (Igen, tudom, a közga(rá)zdálkodás olyan messze áll a fantasy írástól, mint ide a Proxima Centauri...)

-Mivel foglalkozol, mikor nem írsz éppen vagy dolgozol? Mi a hobbid?

Mint az első kérdésnél is mondtam, az olvasás, fotózás, rajz (bár ez egyre kevésbé, mert nagyon időigényes tevékenység), utazás.

- Hogy képzeljük el, milyen szisztéma szerint írsz?

Minden leendő regényről van a fejemben egy vázlat. 

Tudom, mi a kiinduló állapot, és hogy nagyjából hova kell a történet végére eljutnom. 

Tudom, hogy van néhány esemény, amelyet feltétlenül el kell helyeznem a könyvben, de hogy a startkő és a célállomás – valamint a fontos check-in pontok – között hogyan navigálok, azt előre általában nem tudom. Sokszor pillanatnyi hangulataim vezérelnek, amelyek – hála Istennek – eddig még mindig jó felé terelték a cselekményt, azaz még sosem sikerült magam „sarokba írnom”.

 - Van kedvenc időd vagy helyed, ahol e tevékenységet folytatod?

Nincs. Amikor megszáll az ihlet, akkor írok (persze csak ha éppen van rá időm és alkalmam). 

A legrosszabb, amikor olyankor „támad” az ihlet, amikor nincs a közelemben billentyűzet (vagy legalább papír-ceruza), vagy éppen a körülmények nem engedik, hogy leüljek és kiírjam magamból, ami kikívánkozik.

-Miért ezt a műfajt választottad?

Mármint a fantasyt? Egyszerűen mert ez áll a lényemhez a legközelebb.

 Sosem tudnék pl. történelmi regényt írni, mert annak túlságosan is tényszerűnek kell lennie (habár édesapám valószínűleg sokkal többre értékelné, ha inkább azt írnék). 

Romantikus regényeket sem tudnék írni – persze a könyveimben mindig akad romantika, de hogy csak a szerelem körül forogjon a cselekmény... na nem, az nekem nem megy!

- A karaktereid ismerőseid közül kerülnek ki vagy kipattannak a fejedből?

Is-is. Nagy részüket senkiről sem mintáztam, de Azaész karaktere – aki köré tulajdonképpen az egész Második Atlantisz világát felépítettem – egy közeli ismerősömön alapul (mármint az első kötet elején szereplő ellenszenves Azaész, hiszen a karakter idővel megjavul – sajnos az a bizonyos ismerősöm nem mondhatja el magáról ugyanezt).

 Richárdnak pedig a családi hátterét (híres színész papa, aki Amerikában taníttatja fiát, és elintézi neki, hogy tizenévesen reklámokban szerepeljen)  egy volt osztálytársamról mintáztam (fontos megjegyeznem: a jellemét nem!)

-Hogy jött ez a téma a könyveidnél? Eddig nem nagyon találtam sellős könyvet, főként nem tündérekkel kombinálva.

Hát éppen ez az: úgy gondolom, rajtam kívül senki sem írt még sellős+tündéres könyvet, ezért is gondoltam, hogy majd akkor én. 

 A sellőket Disney Kis hableánya óta szeretem, a tündérek pedig azért lopták be magukat a könyv lapjaira, mert 2006 nyarán – amikor a Második Atlantisz még csak egészen halovány ötlet volt a fejemben – Írországban jártam, és beleszerettem abba a vidékbe. 

És mivel az ír földdel automatikusan összekapcsolódik a kelta mitológia a tündéreivel együtt, a sellős történet kiegészült tündérekkel.

-Hogyhogy magyar szereplőkkel és ismerős, közeli helyekkel álmodtad meg a történetet és nem valami távoli egzotikus szigettel? Hiszen manapság ez a divat.

Azért egzotikus, távoli helyszínek is akadnak a trilógiában

 (Európában Santorini, a norvégiai Romsdal, vagy akár az olaszországi Capri szigete, Európán kívül pedig a Bermuda-háromszög).

Az viszont tény, hogy egyszerűbb volt számomra olyan helyszínekről írni, ahol én magam is jártam (az általam kitalált helyszínek kivételével mind ilyen).

A magyar karakterek szerepeltetése pedig azért volt kézenfekvő, mert saját nemzetem attitűdjét ismerem leginkább – ha pl. Elel, az apja és Ricsi német vagy brit lett volna, biztosan több gondot okoztak volna nekem. Spiro kivétel: ő görög, és mégis annyira NEM görög... 

-Téged is megtalálhatunk a történetedben?

Azt mondják, az író minden karakterében ott van.

 Az én esetemben ez az erősen negatív karakterek kivételével valószínűleg igaz is lehet. 

Egyszer egy igen jó emberismerő azt mondta, ha pofátlanabb és fiú lennék, hasonlítanék Aengusre.

 Elel pedig... nem is tudom, ő egy nehezen megfogható karakter számomra, talán pont azért, mert mélyen legbelül sok mindenben hasonlít rám.

 -Szoktad változtatni menet közben a megálmodott történetet?

Persze, de nagy és durva változtatások nem jellemzőek. Az előzetes vázlathoz általában ragaszkodom.

 -Kedvenc filmjeid?

Külföldiek:

Star Wars (a régi trilógia)

Disney: Aladdin, Kis hableány, Eszeveszett birodalom, Mulan, A szépség és a szörnyeteg, L'ecsó

Ben Hur

a Sissi-trilógia

A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka

Titanic

Shrek (1+2)

Jégkorszak

Így neveld a sárkányodat

az Anne-sorozat

Elfújta a szél

Sztárom a párom

Aludj csak, én álmodom

Oscar

Mamma Mia!

Pretty Woman

a Csendőr filmek (különösen a Csendőr és földönkívüliek)

A magyarok közül pedig:

Liliomfi

Egy bolond százat csinál (a Latabár Kálmán-féle verzió)

-Melyik kedvenc könyvedet filmesítenéd meg?

A Temeraire-sorozatot feltétlenül (Peter Jacksonnak már évek óta van rá megfilmesítési joga, de még semmit sem hallani arról, hogy mikor lesz belőle bármi konkrétum).

Az Artemis Fowl sorozatot (már vagy nyolc-tíz éve szó volt róla, hogy megfilmesítik, de még semmi sem történt!)

A Bartimaeus trilógia.

-Ha úgy adódna, engednéd, hogy a te könyveidet is megfilmesítsék? Kik játszanák a főszerepeket?

Engedném, de nem biztos, hogy akár a legfejlettebb komputeres technikával is tökéletesen hiteles sellőket tudnának kreálni – mármint ha emberek játszanák.

 Lehet, hogy egy teljes mértékben digitális animációs film szerencsésebb lenne.

Ha viszont mégis élőszereplős, akkor egy pár karakter esetében tudnám csak megmondani, kit látnék szívesen a szerepben:

Meandra: Amanda Seyfried (amint megláttam őt a Mamma mia!-ban, tudtam, hogy ő Meandra)

Azaész: tíz éve Warnerék forgattak egy rövid Tarzan sorozatot, abban a srác nézett ki pont úgy, ahogy Azaész az én fejemben (őt Travis Fimmel alakította, de ma már nem úgy fest... )

Elel: őt tíz éve remekül eljátszhatta volna Milla Jovovich. Ma már nem. :

Richárd: az első könyvem szerkesztője, Tamási Izabella mondta egyszer azt, hogy az idősebb (pl. második könyvbéli) Richárd Kamarás Iván külsejével jelenik meg a lelki szemei előtt. 

És az az igazság, hogy Kamarás tényleg nem lenne rossz választás – persze fiatalabb kiadásban.

-Ha már könyvek, akkor az olvasás nem maradhat el. Olvasni is szoktál, gondolom. Mik a kedvenc könyveid? Melyik könyvek azok, amikből ihletet merítesz?

A kedvenc könyveim:

- a Harry Potter sorozat (majdnem minden kötete)

- az Artemis Fowl sorozat (majdnem minden kötete)

- a Temeraire sorozat (majdnem minden kötete)

- a Bartimaeus trilógia első két része

- a Stephanides testvérek görög mitológiás könyvei (ezek magyarul sajnos nem jelentek meg)

- a Sharpe-sorozat (kb. a felét olvastam a húszrészes sorozatnak, sok nagyon jó része van)

-Biff evangéliuma

- Monte Cristo grófja (legalábbis tizenévesen nagy kedvenc volt, ma már nem tudom, mennyire szeretném...)

...és hogy melyekből merítettem ihletet? Talán leginkább az Artemis Fowlból, hiszen az is tündéres történet.

-Szerinted miért olvasnak ilyen keveset a mai emberek?

Részben azért, mert rohanó világban élünk, amelyben az értelmes elfoglaltságokra nem sok idő marad, részben pedig azért, mert szerintem – meg lehet kövezni a véleményemért – általános- és középiskolában túl sok emészthetetlen könyvet nyomnak le a gyerekek torkán, amelyeknek köszönhetően sokuk megutálja az olvasást. Komolyan újra kéne gondolni a kötelező olvasmányok listáját.

-Ha már felhoztad a kötelező olvasmányokat, van kedvenced?

Az Egri csillagok. 

Háromszor is olvastam! 

Ami még kimondottan tetszett anno (17 évesen), az a Bűn és bűnhődés.

 Féltem tőle, hogy utálni fogom, mint a kötelezők nagy részét, aztán megdöbbentem, ugyanis nem tudtam letenni.

-Írói válság ért már utol? Ilyenkor mit teszel?

Igazi, komoly írói válságom – olyan, amikor az ember hosszú ideig képtelen írni – még nem volt.

 2010-ben jelentős változások történtek a munkahelyemen, amelyek mindenkit nagyon megviseltek lelkileg, akkor nehezebben ment az írás, sokat szenvedtem emiatt a Bermudák királynőjével, de végül túl lettem rajta, és csak egy kicsit lett tőle sötétebb a harmadik könyv, mint az első kettő.

Egyébként pedig ebben a mini írói válságban az segített, hogy átolvastam a kézirat addig megírt részét, és abból merítettem ihletet a folytatásához.

-Mesélj a jövőbeli terveidről. Maradsz a későbbiekben is a hasonló stílusú könyveknél?

Igen, ismét fantasyban gondolkodom, bár következő könyvem egy kicsit a sci-fi-sebb irányba megy el (de ettől még nem lesz sci-fi, mivel tudományosnak semmiképp sem mondanám. Ha úgy vesszük, a Star Wars sem sci-fi, hanem egy űrben játszódó fantasy.)

-Nagyon szép és érdekes borítót kaptak a könyveid. A borítókhoz mennyi közöd van?

Én rajzoltam őket (kivéve az első kötet hátán szereplő korallt és tengeri csikót, azokat a kiadó grafikusa pakolta oda).

 -Jöjjön egy fura kérdés. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Egy csodalámpát egy minimum háromkívánságos dzsinnel.

 De ha ez nem megy, akkor egy e-book olvasót kifogyhatatlan aksival és ezer könyvvel, meg egy fényképezőgépet szintén kifogyhatatlan aksival és egy extra-hiper-szuper nagyméretű memóriakártyával. 

- Azt lehet tudni, hogy miről fogsz írni következőnek?

Egyenlőre titok, hogy min dolgozom.

Köszönöm a vidám és őszinte válaszokat.

Remélem, hamarosan hallunk rólad megint, egy új könyv kapcsán.

Addig olvasson bele mindenki a trilógiába, mert érdemes.

Én is hamarosan kezdem a második részt.

Rhonda Byrne: The Secret – A Titok

Gondolkoztam, hogy írjak-e róla postot vagy sem.
De ebben a hónapban nem voltam valami aktív így bekerült végül a listámra.

A könyvet úgy vettem egy kedves táncos ismerősömtől.
Szépséges könyv.
Szép a borítója.
A régies, pergamenhatású lapok, fényes kivitelben egyszerűen mesések.
Szépek az illusztrációk, színes a könyv tőle.
Ennyit a külsőről, most jöjjön a belső.

Nagyon jó az elgondolás, ami köré épül a könyv.
Íme a fülszövege:
Nemzedékről nemzedékre örökítették, mohón sóvárogtak utána, elvesztették, ellopták, hihetetlen pénzekért adták-vették. Az évezredes Titok tudói olyan történelmi nagyságok voltak, mint Platón, Galilei, Beethoven, Edison, Carnegie, Einstein és még sok más feltaláló, teológus, tudós és elismert gondolkodó. De most végre fellibben róla a fátyol

Ez alapján egy izgalmas krimire számíthatnánk.
De nem.
 Nagyon becsapós a fülszöveg.

 Vannak benne nagy igazságok, például hogy ha jó kedvünk van, bevonzzuk a jó dolgokat. 
De ez apróságokra igaz csak.
Ha az emberek látják, hogy kiegyensúlyozottak vagyunk, vidámak és mosolygósak, akkor szívesebben érintkeznek velünk átragad rájuk is a pozitív energiánk.
Ha úgy állunk hozzá a naphoz, hogy bizony ez egy jó nap lesz, akkor nagy százalékban így is történik.
De nem akadályozzuk meg ezzel a katasztrófákat vagy a balszerencsét.

Ami nem tetszett a könyvben az az volt, ahogy ömlengtek néhányan, hogy mióta használják a Titkot, azóta milliomosok és mindig csak jó történik velük. 
Ez nem igazán hihető. Becsapás, önálltatás..
És persze ha nem így alakul az életünk, akkor rosszul értelmezzük a Titkot, nem megfelelően használjuk.


A nyelvezete tetszett.
Mondanivalóját kicsit szájbarágósan fogalmazza meg. Ismétel s ismétel.
Nyakatekerten ugyan azt mondja el többször is.

Nagyon jó idézeteket tudnék ezek ellenére kiírni belőle.

Hát nem volt az év olvasmányélménye az tuti.
Nem az én könyvem.
Ettől nem leszek milliomos, sőt boldogabb sem.
Lehet hinnem  kéne benne.
De én azt vallom, hogy dolgozni is kell azért, hogy elérjük amit szeretnénk, nem csak várni rá és vágyni rá.

1. a történet 5/2.5
2. a létrehozott világ -
3.  helyszín -
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/2
5. kedvenc szereplő : -
6. akit a legjobban utáltam -
7. érzelmek, érzések,romantika 5/3
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság -
10. a könyv hangulata 5 /3
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet :-
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/3
14. misztikum 5/2
15.  humor 5/2
16.  kedvenc idézet :

17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve :akik hisznek a gondolat teremtő erejében
18.  fülszöveg 5/2
19. a borító 5/5
20. összességében 5/4.5

Édesvíz kiadó
saját
184 oldal
Fordította: Cziczelszky Judit

Catherine Fisher: Incarceron

A szépséges borítója felkeltette az érdeklődésem.

Az elején sokat nyúztam, darabokban tudtam csak elolvasni, sokáig húzódott.
A kölcsön könyvet végül visszaadtam a gazdájának.
Aztán a kedves Pongrác kiadó elküldte nekem a könyvet. Ezúton is köszönöm nekik!

Így újra elkezdtem.
Az elején vontatott, nehéz bele helyezkedni a történtbe. 
A második felénél viszont annyira pörgősre, izgalmasra sikerült, hogy alig bírtam letenni.
Így a végére megkedveltem a történetet.

Igen érdekes és eredeti ötleten alapul, a világ létrehozása is tetszett. 
Ijesztő, de nagyon is elképzelhető jövő.
A múlt és a jövő találkozása, így jellemezném a könyvet röviden.
Nekem tetszett maga az Incarceron világa is és a kinti világ kettőse is.
Hogy melyikben élnék, természetesen inkább a kinti világban.
Bár nem tudom, hol boldogabbak az emberek igazán.

A szereplők is egész jók. 
Megkedveltem őket, főként a benti világ szereplőit.
Nehéz életük van, nehéz törvények és mégis vigyáznak egymásra.
Igaz hús, vér emberek hibáikkal és erényeikkel együtt.

Kedvencem Finn volt talán az álmaival és az "út "keresésével.
Keiró kiismerhetetlenségét is szerettem, ő elvileg negatív szereplő, de nekem nem volt egyértelmű.
Claudiát viszont nagyon nehéz volt szeretni. Nekem  ő inkább önzőnek tűnt , mint egy segítőkész lánynak, akit a világa megmentése érdekelne.
Mellékszereplőink is érdekes figurák.
Kapunk egy olyan szereplőt is, aki útmutatása során sokat szerepel, de őt magát csak legendákból ismerjük .,Fel is csigázta az érdeklődése.
A börtön, mint szereplő nagyon ijesztőre sikeredett, bevallom hallottam a hangját, éreztem a piros szemek fürkészését. 
Olyan, mint a jövőbeli számítógépeink amikor élnek, gondolkodnak és persze elromolnak. Mert ami gépből van, az el is romolhat, irányíthatatlanná válik.

Nagy csavarokat kaptunk a történetben. Néhol kiszámítható volt, hogy mi fog történni, majd jött még egy csavar és elámultam.
Okozott meglepetéseket bevallom, pedig engem már nehéz ebben a stílusban meglepni. 

Hátborzongató a könyv hangulata végig. Olyan lúdbőrözős.

A nyelvezete rendben volt.
Itt megragadnám az alkalmat, hogy dicsérjem az egyes fejezetek előtti verseket, idézeteket.
Nekem nagyon tetszettek, kicsit rávezettek a következő mozzanatokra, megmutatták a fejezet tervezett hangulatát és cselekményt vetítettek előre. De csak egy kis titok szeletet kaptunk, nem többet.

Viszont néhol kicsit elnagyoltnak találtam a kidolgozást. 

Például hiányzott a Saphientek magyarázata. Kik ők? Amolyan pap félék vagy vezetők?
Vagy az Incarceron különböző világainak létrejötte. Kíváncsi lettem volna rájuk.

Tudom, sokat rejt még ez a történet és lesz folytatása is.
Az eredeti nyelven Sapphique a címe. Hogy hozzánk mikor kerül lefordításra, azt még nem lehet tudni.

Ezek után nem csodálom, hogy már tanácskoznak a könyv megfilmesítésén is.
Azt hiszem a filmesek ezzel a könyvvel nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen a könyvek keltette érzéseket nehéz lesz pontosan eltalálni, hogy ne legyen egy tucat fantasy vagy túl horroros sem. Azt hiszem talán a második verzió felé hajazzon, én azt szeretném.
De pontos adatokat nem találtam, hogy mikorra kerül a mozikba.
Légyszi-légyszi az Incarceron Jack Nicholson hangja legyen!

A könyvet köszönöm a Pongrác kiadónak!

1. a történet 5/4.5
2. a létrehozott világ 5/5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/4.5
5. kedvenc szereplő: Finn, Jared, Keiró
6. akit a legjobban utáltam: Sia királynő, Attia
7. érzelmek, érzések,romantika 5/4.5
8.  erotika -
9. dráma, drámaiság 5/4.5
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet: 
12. legrosszabb jelenet: -
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/4.5
14. misztikum 5/5
15.  humor 5/4
16.  kedvenc idézet :
" Mély a kétségbeesés kútja. Egy szakadék, amely elnyeli az álmokat. Egy fal, amely a világ végét jelöli. Mögötte várom a halált. Mert mindaz, amit tettünk, végül ide vezetett."
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve: fantasy rajongóknak az ifjúsági kategóriától felfelé
18.  fülszöveg 5/5
19. a borító 5/5
20. összességében 5/4.5

Pongrác kiadó
saját, recenziós
544 oldal
Fordította: Zubovics Kata

Pasquale Festa Campanile: A szerelmes boszorkány

Gondolkoztam, hogy írjak-e a könyvről.
Végig olvastam vagy inkább végig szenvedtem.
Csak azért nem hagytam félbe, mert az előző könyvel is így jártam és nem akartam tele lenni félig olvasott olvasmányokkal.

Nem tetszett.
Hogy miért?
A szereplő egy önző, buta, nagyravágyó libuska, aki nem volt szimpatikus nekem.
Nem ismerjük meg igazából és megkedvelni sem sikerült.
Nincs benne semmi egyedi vagy érdekes.

A boszorkánysága érdekelt volna, de keveset tudunk meg róla.
Inkább csak a régi babonákra épülő karikatúra.
Pedig nagyon vágytam egy jó boszorkányos, varázslatos, füvekkel és bájitalokkal dolgozó női olvasmányra.
Itt a hölgy inkább csak a szépségét használja ki és a természetben jártasságát.

Egy boszorkány szerelméről kellett volna, hogy szóljon, de itt nem is éreztem szerelmet csak birtoklást, vagy megbabonázást.

Boszorkányunk falusi lányból később kurtizán lesz.
Hát nem lépett feljebb nálam így sem a szeretem listán sajnos kedves Isidóra vagy Dorisia.
Sőt.
Ahogy előadja, nem tudjuk megkedvelni ezen a területen tevékenykedő hölgyeket sem.

A történet furán van elmesélve..
Inkább csak leírás. Semmi regényesség vagy naplószerű nincs benne.
 Csapongó.
Felszínes.
Szórakoztatónak kellett volna lenni. De engem csak bosszantott.
 Még jó hogy gyorsan haladtam vele és humoros volt.
Ami tetszett benne, a Isidóra humora és ahogy vissza vágott az ellenségeinek.
Bár abba inkább furmányosság volt, mint bosziság.
Tetszett, ahogy leírja annak a kornak az előnyeit és hátrányait. Igen korhű könyv.

1. a történet 5/3
2. a létrehozott világ 5/3
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/2
5. kedvenc szereplő : -
6. akit a legjobban utáltam : Isidóra
7. érzelmek, érzések,romantika 5/2
8.  erotika 5/3
9. dráma, drámaiság 5/1
10. a könyv hangulata 5 /2.5
11. legjobb jelenet: a csacsis
12. legrosszabb jelenet : -
13.. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/3
14.. misztikum 5/2.5
15.  humor 5/3
16.  kedvenc idézet :-
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve : 16 feletti nőknek
18.  fülszöveg 5/4
19. a borító 5/3
20.. összességében 5/2

Magvető kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját
302 oldal
Fordította: Zsámboki Zoltán

Alice Hoffman: Galambok őrizői

Mindig este elalvás előtt jutnak eszembe a jó ötletek egy posthoz.
De persze akkor már le van kapcsolva a gépem és nem kezdek el jegyzetelni.
Vagy legalább olvasása közben, de egyszerűen nem tudtam elszakadni a történettől.
Pedig ez a könyv igazán megérdemelte volna.
Mert éjjel olyan jól összeállt a kép a fejemben.
De reggelre, huss, elszállt.
Azért megpróbálom a tudatomból kipréselni a halvány kivonatát.


Ez a könyv olyan, mint egy ragadós, sötét anyag ami rád ragad és nem ereszt.
Ugyan olyan sötét hangulatú, fojtogató, nyomaszt, szívja az energiád.
De körül vesz és kényelmesen meleg, jó benne elkucorodni. A tiéd. Hozzád tartozik.

 Na, annyira nem jó a hasonlatom, mint a könyv írójának.
Annyira érzékletesen ír.
Élők és érdekesek a metaforái és hasonlatai.
Otthonosan mozog ebben a világban, természetesen ír megrázó, fájdalmas dolgokról.
És a nyelvezete!
Szépséges, cizellált mondatok.
Nem tűntek el a fordításban, így a fordító munkáját is dicsérnem.
Annyira szép szóvirágokban írja le egy állat, mint egy táj vagy nő szépségét, hogy látjuk magunk előtt. Festményként vagy élőként.

Hangulat.
 Azt hiszem idén megtaláltam azt a könyvet, ami hatott rám, ami a szívembe markolt.
Van, méghozzá értékes mondanivalója!
Lefekvés után, a két olvasás között is a könyv története és szereplői jártak a fejemben.
Velük éltem én is.
Nem egy tucat könyv! Szomorú, sötét hangulatú, tele árulással, halállal, szenvedéssel.
De nekem mégis tetszett. Pedig többnyire az ilyen könyveket elkerülöm.
 Most jól tettem, hogy nem.

A szereplők nagyon ötletesen vannak összerakva. Egyediek.
Fájdalmas az életük, tele van szenvedéssel és szörnyűségekkel, de ők akkor sem törnek meg, akkor is szeretnek és akkor is védik, akiket védelmezniük kell.
Akkor is élik az életük tovább.
Mernek szembe szállni emberrel, végzettel és istenükkel is.

A történet, pörgős és igazán élvezhető.
Amiért még nagyon szerettem, az a boszorkányság.
Nem volt túllihegve, pont a megfelelő formában kaptunk belőle, hogy érdekesnek találjuk.
Mégsem ez volt a fő erénye  könyvnek, hanem a szereplők.

Kedvencem Yaya (Yael) volt és Sirah. Az ő karakterük állt hozzám legközelebb a történetben. az ő sorsuk érdekelt a legjobban.

A tájak, amit bebarangolunk a történet által pusztítóak, de gyönyörűségesek a maguk nemében.

Vallások és fanatizmus, szerelem és háború, ami az emberi háttér mögött van még.
Érdekes vallásokat ismertem meg, amiket egyáltalán nem vagy csak részben ismertem eddig.
Érdekes dolog a vallásnak ez a sokszínűsége. Mennyire más és mások az emberek tőle.
Mennyi mindent magyaráztak félre a vallás által.
Vagy mikre nem vetemedtek a vallásra kenve.

Nem tudom, hogy lett-e volna elég erőm ehhez a fajta túléléshez, babonasághoz, vallási fanatizmushoz.
Biztos én is lázadtam volna.

A könyvön érződik, hogy nem fércmunka.
Az írónő megdolgozott vele.
 Kutatott és sok forrást felhasznált.
A karakterek közül van aki kitalált, de vannak olyanok is, akik egykor biztos léteztek, még ha máshogy is viselkedtek és éltek.
Tetszik, hogy sok dolognak utána nézett.

Annyi hiányérzetem volt, hogy a hónapokat és a nagyobb ünnepeket a végén le lehetett volna nekünk írni egy kis szószedetbe, hogy tudjuk, mi mit takar.

Még oldalakat tudnék írni a könyvről, de nem teszem.
Egyszerűen csak ajánlom.
Mert ez olyan könyv, amit egyszer mindenkinek el kell olvasnia.
De inkább többször, mint egyszer.

Két nap alatt elolvastam, gyorsan haladtam vele, bár arra vágytam, hogy a lapok sose fogyjanak el.
Hiába olvasok már más könyveket, a szereplők és a történet hatása alatt állok még most is.
Nehéz lesz ezt a könyvet felülmúlnia egy másiknak idén.

A borítója is mesés, annyira eltalálták a hangulatot és a mondanivalóját.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

1. a történet 5/5
2. a létrehozott világ 5/4.5
3.  helyszín 5/5
4. szereplők,karakterek megformázása,hitelességük 5/5
5. kedvenc szereplő: Yael
6. akit a legjobban utáltam: rómaiak, Eleazer
7. érzelmek, érzések,romantika 5/5
8.  erotika 5/4
9. dráma, drámaiság 5/5
10. a könyv hangulata 5 /5
11. legjobb jelenet: Amikor Yael elengedi az oroszlánt, vagy mikor a római katonát győzi meg
12. legrosszabb jelenet : mikor önmagát pusztítja el a nép
13. a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete 5/5
14. misztikum 5/5
15.  humor 5/3
16.  kedvenc idézet :-
17. kiknek ajánlom,melyik korosztály és nem könyve: minden nőnek, akit érdeklik a vallások, szigorúan 16 felett
18.  fülszöveg 5/5
19. a borító 5/5
20. összességében 5/5

Maxim kiadó: http://www.maximkiado.hu/
saját, recenzió
512 oldal
Fordította: Bozai Ágota


Spoiler
A vége hátborzongató.
sokat gondolkoztam rajta , mit tettem volna a kis közösség helyében, ha ekkora csapdába vagyok.
De azt hiszem a hősi, harc általi halált választottam volna inkább, mint hogy szeretteim halálát magamra vállaljam, vagy hagyjam hogy a saját népem pusztítsa el.
Vagy akkor már inkább a rabszolgaság.
Tudom hogy ez önzőség részemről és a félelem mondatja.
De inkább legyek gyáva és élő rabszolga, mint egy elvágott nyakű nő, aki végig nézi gyermekei halálát.
Spoiler vége

Egy kis Agave

Az Agave háza táján sok érdekesség várható mostanában.
Sok friss megjelenés, továbbá több könyvet is megfilmesítenek.

Kaptunk egy kis csemegét.
Ray Bradbury R, mint rakéta című novellája,  csütörtökön jelenik meg Fahrenheit 451 és más történetek címmel .
Ebből olvashattok egy kis kedvcsináló előleget a linkre kattintva.

Ray Bradbury 

Valamint négyórás minisorozat formájában fog elkészülni Philip K. Dick Hugo-díjas Az ember a fellegvárban című regényének a televíziós változata, ami a Syfy digitális csatornán lesz majd látható.

John le Carré-filmadaptációkkal kapcsolatban is vannak hírek.
 Pár héttel ezelőtt bejelentették, hogy A mi emberünk (Our Kind Of Traitor) főszereplője Ewan McGregor lesz, most pedig Ralph Fiennes személyében (Skyfall, A felolvasó, Harry Potter stb.) egy újabb nagy színész csatlakozott a szereplőgárdához. 
Én személy szerint örülök mindkettőjüknek, mert nagyszerű színészek.

 

  

Emellett megkezdődtek a tárgyalások a Suszter, szabó, baka, kém folytatásáról.

Kikerült az internetre az első kép Az üldözött című  filmből. 
 íme:

Tervezett megjelenések  2013-ban:
január
Georges Simenon: Aki a vonatokat nézte
február
Dashiell Hammett: A tizedik nyom
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
John Scalzi: Szellemhadtest
március
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve
John le Carré: A panamai szabó
China Miéville: Embassytown
Könyvhét
Scott Turow: Ártatlan
második félév
Dan Simmons: The Rise Of Endymion