Rövid, ám annál tartalmasabb, velősebb, megrázóbb könyv. Nem pufogtat közhelyeket, nem próbál meg manipulálni, egyszerűen csak elmeséli a tényeket a maguk valójában. És épp ettől olyan megrázó, valós és brutális. Hiába olvastam tucatnyi ilyen témájú könyvet és hiába az írónője nem profi író, mégis megrázott a történet, talán pont az egyszerűségével. Napokig emésztenem kellett az olvasottakat. Írni még most is nehezen megy róla.
Vajon miért, kiért kényszerültek emberek kivetkőzni emberi mivoltukból és lettek az állatoknál is rosszabbak?
Hogy néztek után tükörbe és hogyan számoltak el lelkiismeretükkel?
De nem csak azok, akik csatlakoztak ehhez, hanem azok is, akik némán hallgattak és nem emeltek szót ez ellen. Hogy bírták?
Más embereket miért alacsonyítottak le tárgyakká, számokká emberségüktől megfosztva?
Sokszor megfogalmazódik bennem, hogy élet-e az ilyen? Lenne-e elég kitartásom, élni akarásom, ha ilyen helyzetbe kerülnék? Hihetetlen, hogy egyszerű emberek túl tudták élni ezeket a borzalmakat ép ésszel.
Egy titkos levélbe, egy életbe, érzelmekbe láthatunk bele. Olyan intim dolog, mintha valaki személyes naplóját olvashatnánk, magánügy. Ám most mégis bepillantást enged nekünk.
Köszönöm.
Talán az emlékezés, a leírás egyfajta terápia a szerzőnek is. Mi pedig megismerhetjük az akkori élet viszontagságait. Emlékezhetünk és szörnyülködhetünk, ráadásul hatalmas hálaimát rebeghetünk, hogy nem éltünk akkor és pont ott.
Köszönöm, hogy részese lehettem rövid ideig.
Dráma, amit mindenkinek olvasnia kellene és tanulnia belőle, hogy újra ne forduljon elő hasonló sem!
A borítója nagyon jól ábrázolja a könyv belsőjét.
Köszönöm a könyvet a XXI. Század kiadó kiadónak!
Fülszöveg:
„Neked talán sikerül, mert fiatal vagy, én nem fogok visszatérni.”
Marceline Loridan-Ivens édesapjának szavai ezek, amelyeket 1944 tavaszán a franciaországi Drancyban mondott az akkor 16 éves lányának, mielőtt az auschwitzi, illetve a birkenaui haláltáborba deportálták volna őket.
A férfinak igaza lett, lányát pedig azóta is kísértik ezek a szavak. Soha nem tudta feldolgozni, ami történt, így most megírta, egyszerűen, szikár stílusban annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretett: haláltáborban meggyilkolt édesapjának.
Loridan-Ivens gyönyörű vallomása az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt.
XXI. Század kiadó
128 oldal
Fordította: Tóth Tímea
recenzió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése