Azt kell mondjam, hogy szokatlan könyvválasztás volt tőlem. LMBT könyvet még sosem olvastam. Valahogy elkerült. De féltem is írni róla, meg a saját viszonyulásomtól is. Előítéletek, na.
Most sem saját döntés alapján került a kezembe. Kaptam egy nagyon klassz könyves dobozt a Twister Média kiadótól a Könyvfesztiválon és abban lapult ez a könyvecske pár szépséges dologgal együtt. Azt kell mondjam, hogy könyvesdoboz szűz is vagyok még. Szóval mindenben az első volt ez a csomag, a könyv, az élmény.
Félve kezdtem bele. De szép lassan meggyőzött, hogy nem mumus a könyv. Nem kell félnem tőle és tartalmától. Ízlésesen megírt. Nem kellett fanyalognom, oldalakat kihagynom, az orrom fölhúzni, mérgelődni és hasonlók.
Emma írásmódján fel sem tűnik, hogy első könyves szerző. Ízlésesség, kifinomultság jellemzi. Igazán hangulatos könyvet kaptam, amiben hemzsegnek a szép, leíró részek, a metaforák, a hangulatok, érzések.
A karaktereket kifejtettsége nagyon jó. Lassan, oldalakról oldalakra ismerjük meg a szereplőket. És ők igazán látványos karakterfejlődésen esnek át, a könyv utolsó lapjának érkezéséig. Szerettem őket. A kevésbé szívemhez közel állóakat is. nem mondom, hogy a mellékszereplőkről nem olvastam volna többet, mert nem lenne igaz. Olvastam volna róluk is bővebben. De hátha lesz még folytatás, más szemszög, más karakter, ebből a világból.
Hitelesek a szereplők és a reakcióik, párbeszédeik is. Nem éreztem álságosnak, erőltetettnek egy-egy szituációt vagy a megoldását, mint oly sok könyvnél.
Igazi iskola életérzés fogott el, a jó fajtából.
A történet vezetés látványos, bár kiszámítható. Igazából nem is vártam nagy csavarokat. Inkább a karakterek és hangulatok viszik el a könyvet a hátukon. És a tanulságok.
Annyi sok dolgot tanít a könyv. És olyan sok szép gondolat öltött formát a papíron. Elfogadás, szeretet, iskolai konfliktusok, családi drámák, élethelyzetek.
Emma mindenhez érzékenyen nyúlt. Nem bagatellizálta el egyik szegmensét sem a felsoroltaknak. Magával ragadt a mondanivalójával és faltam az oldalakat.
Azt hiszem, ez az a könyv, amit minden fiatal kezébe nyomnék, hogy olvassa el. Legyen nyitott. Ne bántson mást, hanem fogadja el olyannak, amilyen. Iskolai életről, elfogadásról, erőszakról, szóbeli bántalmazásról szól nekem legfőképpen a könyv. Aztán a karakterekről. Majd a szerelemről, legyen is szó bármilyen neműek között szövődőről...
Felnőttként hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a tinik problémáit. De csak azért, mert minket már más foglalkoztat. De ettől abban az élethelyzetben, az a fontos, az a drámai. Ami nekünk "öregeknek" utólag vicces, kicsinyke dolog, az nekik épp az életet jelenti. A legfontosabb, hiszen abban vannak, abban vannak. Ezt mi hajlamosak vagyunk elfelejteni. Kell pár ilyen könyv és újra nyitottak leszünk az ő problémáikra is.
Hiszen mi is voltunk fiatalok. Nekünk is hasonló gondjaink voltak nap, mint nap. Ugye?
A te osztályodba is volt, akit kiközösítettek? Akit furának bélyegeztek, mert valamiért kicsit más? Nálatok is szövődtek szerelemek, ellenségeskedések? Ugye?
Emlékezz vissza, hogy milyen volt! Akkor az a világon a legnehezebb élethelyzet volt számodra. Most már más miatt izgulsz, idegeskedsz. De nem kiseb , hanem másabb az a nehézség, dráma.
Nem én voltam korosztály ügyileg a célcsoport, ám mégis szerettem. Az apróbb hibákat elnézem neki. Egy-két apróság volt csak, ami minimálisan zavart .
Szóval igen kellemes meglepetés volt a könyv.
Drága Emma! Írj és írj! Te írónőnek születtél!
Legyőztem egy mumusom, az LMBT könyveket. Hurrá!
A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!
Fülszöveg:
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Idézet:
-Megfoghatom?- kérdezte.
Levente szó nélkül bólintott; Ákos ujjával végigsimított a tenyerén. -Mennyi sok kusza vonal. Egy forradás, egy szeplő. Tudtad, hogy az emberek tenyere térkép az életükhöz? Csak tudni kell belőle olvasni.
Twister Média kiadó
256 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése