900 fölötti könyvállománnyal élek itthon. Pontosabban a moly adatbázis szerint 937 kötettel. Szerinte. Szerintem nem. Ebben a számban nincsenek benne a gyerek könyvespolcon sorakozó közel 200 lélekszámú kötetek, a lapozók és a ISBN számmal nem rendelkező vagy ide föl nem regisztrált könyvek, az úton lévők ...
Hogy, hogy a szöszbe jött össze ennyi kötet? Az jó kérdés. Szép sorban lopták be magukat a könyvespolcomra. Ebből mennyit olvastam már?
Ez még jobb kérdés. Irulok-pirulok, talán ha 30 %-át.
Miből tevődik össze ez a nagy szám? Lássuk csak. Szerintem minden könyvmoly ismerősöm magára fog ismerni a kis listámban.
Magyarázom a lehetetlent:
- Kaptam ajándékba valakitől szülinapra, névnapra, ünnepre, ajándékozásra, kértem valamire ajándék gyanánt.
- Megleptem magam vele. Kárpótlás, mert nem fért rám a kinézett nadrág. Vagy mert szomorú voltam és felvidított. Nem azt kaptam, amire nagyon vágytam, így vettem magamnak valamit. Hát persze, hogy könyvet. Fájdalomdíj volt a műtét, törés, akármilyen fájdalmas beavatkozás után. A köröm letörése és a szerelmi bánat is ér ám.
- Kirándulásból, nyaralásból, könyvfesztről emlék.
- Megtetszett. Gyors, alkalmi vétel volt. Hogy miért? Hát mert csak.
- Akciós volt. Hiába nem lehetett kihagyni, hiszen a 80-70-60-50-40-30-20-10%-os akció kihagyhatatlan. Ugye? Nem szabad ilyen áron ott hagyni. Úgy dobták utánam.
- Csak böngésztem a kiadó/könyves eladó oldalán. Kiáltott utánam, hogy vegyem meg. Ha már fölléptem az oldalra, üres kézzel nem léphetek ki.
- Sokaknak megvan. Nekem miért ne legyen a polcomon akkor?
- Olvastam már könyvtárit/kölcsönt, de olyan jó volt, hogy KELLETT a polcomra!
- Olvastam az írótól már, és az jó volt. Kellett a többi könyve is.
- A sorozat első része megvan, csak be kellett szereznem a többit is. Nem maradhatok befejezés nélkül.
- Ajánlották. Mindenkinek, kifejezetten nekem. Így muszáj volt, na.
- Szerelem volt első látásra a borítója/fülszövege/címe. Belehaltam volna, ha nem szerzem be.
- Kaptam a kiadótól, írótól közvetlenül.
- Dedikált könyv. Azt nem hagyhattam ott.
- Kötelező olvasmány volt vagy lesz.
- Olyan klasszikus, amit mindenkinek olvasnia kell és a polcára tenni, mert társadalmi elvárás.
- Annyira reklámozták. Annyira tolták. Kellett egy próbát tennem vele, tényleg annyira jó-e?
- Annyira leszólták, hogy el kell olvasnom, saját szemmel látni, mennyire rossz olvasmány.
- Film vagy sorozat készül/készült belőle, elsőnek el kell olvasnom ahhoz, hogy megnézhessem.
Nagyjából így kerültek a polcomra ezek a kevés számú könyvecskék.
Pont leltározok. Összeírom mim van meg. Megnézem, mitől válnék el(nem túl szívesen, de helyhiány miatt muszáj lesz).
Elévülnek vajon az akkor nagyon vágyott kedvencek?
Van olyan könyv, ami 2010-s év könyve volt. Megvettem, mert nagyon keresett, olvasott volt. Azóta is ott áll a polcomon. Már nem vágyom rá annyira, új kedvencem van, amit szeretnék.
Kismamás könyveket vettem a kismama korszakhoz, lagzis könyveket a lagzishoz. De már túl vagyok mindkettőn. Viszont a könyveket sosem olvastam el idő hiányában. most mit is kezdjek velük.
Sorozat kezdő kötetei, amik sosem lesznek befejezve. Nem fogom tudni a végét. Így talán el sem kezdeném, nem szívesen.
De mi legyen ezekkel az elfeledett könyvekkel? eladni, ajándékozni sajnálom őket. A helyet foglalják csak. Elolvasom-e őket valaha? Hát, nem biztos.
Viszont sok kincsre leltem pakolás közben, amit ezer éve olvasnék. Ha időm engedi, sorra is veszem őket. Igaz ezt megfogadom minden évben. Mint azt is, hogy csökkentem az olvasatlanok számát és nem veszek új könyvet.
De ember tervez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése