Ez a könyv pontosan olyan, mint
amit a borítója ígér.
Üde, színes, hangulatos, romantikus, francia ízig-vérig.
Egy könnyed olvasmány, amiben van szív.
Kalandozás Franciaország macskaköves utcáin,
éttermeiben. Ételek, zenék, épületek.
Bepillantás a francia mentalitásba, életvitelbe.
Egy romantikus mese.
És rengeteg hangulat és hangulat.
Imádtam minden sorát.
Külön piros pont, hogy a történet egy könyv körül bonyolódik.
Könnyen követhető, kikövetkeztethető, ám cseppet sem
unalmas.
Bájos és finom.
Gyorsan elolvasható. Nem jellemzik körmondatok, ám nem is faék
egyszerűségű vagy bugyuta.
Megfelelő határmezsgyéjén helyezkedik el az élvezhetőségnek.
Árasztja magából a boldogságot, pedig nem csupán jó pillanatok
vannak megörökítve a könyvben.
Egy férfi és egy nő könyve, akiknek megvan a maguk élete, bajuk,
sebezhetőségük, de a sors egymáshoz irányítja őket. Mert sors van. Nem lehet,
hogy így túlbonyolítja az élet, sors nélkül e történetet.
Kettőjük szemszögéből láttunk mindent, megismerve ezzel
őket.
A mellékszereplők tovaúsznak rövid időn belül, alig felfedve
önmagukat.
Nem mondom, hogy túl nagy mélységük volt a karaktereknek, de
eléggé fel voltak térképezve, hogy akár megszerethessük őket, ha ahhoz van
kedvünk.
Aurélie egy érdekes hölgy, aki kicsit ragaszkodik minden kis
apróságához, eszményekhez. De szeretnivaló és naiv. Nem mondom, hogy közel állt
a személyisége hozzám vagy néha nem idegesített. De nem volt bugyuta és
vészesen nem cincálta az idegeim sem.
André egy céltudatos úriember, aki áldozata a
fatális vétlennek, az inkognitónak és annak, hogy férfiként
gondolkodik, néha cinikusan és érzéketlenül, nem gondolva bele a
következményekbe. Őt valamennyire jobban kedveltem, mint a hölgyeményt.
Romantika nincs túlbonyolítva, lassan halad, de érezni a
szikrákat, az egymásra találás ígéretét.
Vidám és vicces jelenetek oldják a hangulatot, a drámát, a
kínosságot.
Több részletben olvastam és mindig könnyen visszataláltam a
könyvhöz, nem rekesztett meg a szünet. Mindig jó barátként üdvözöltem. Tudtam
hol szakadtam abba az olvasással. Semmi gondot nem okozott. De egyben, egy
estés olvasásnak is tökéletes.
Ha jókor fogod a kezedbe, ha megkedveled a szereplőket, magadénak
érzed gondjaikat, drukkolsz nekik, akkor bizony
remek szórakozásban lesz részed. Minden adott hozzá.
A hangulat, a táj, az ízek, a szerelem, a humor, a könnyedség és a
remek írásmód!
Párizsba akarok menni, de most rögtön!
A könyv igencsak meghozta hozzá a kedvem.
Egyszer úgyis eljutok...
A könyvet köszönöm a Park kiadónak!
Fülszöveg:
Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha…
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…
Idézet:
Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni.
Park kiadó
288 oldal
saját, recenzió
Fordította: Szántó Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése