2013. október 21., hétfő

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai









Amikor a múlt és a jövő találkozik, hatnak egymásra.

A könyv gyönyörűséges borítójával és a fülszövegével megvett magának. tudtam, hogy nem lehet rossz könyv és milyen igazam volt!

Két szálon fut a cselekmény, ami megfelelő időközönként váltakozik, felcsigázva az embert.
Mindkettő történet mást adott nekem, más stílusúak és mégis összetartoznak.
A múltba játszódó történet volt a kedvencem, annak ellenére, hogy sötét, drámai és szomorú.
Izgalmas végig. Izgultam, mi lesz a főszereplő Beattie Blaxland életének sorsa.
Nehéz sorsot szán neki az élet. Küzd az életben maradásért, küzd a rossz döntései ellen. Szegény családból emelkedik fel magasra, de élvezni nem élvezi igazán, hisz a múltja nem engedi.
Nem szeretem a drámákat, de ez mégis megfogott.
Ráadásul remek társadalom bemutató. Élethűen megmutatja annak a kornak a sajátosságait, nehézségeit. 
Szívbemarkoló és nagyon hihető történet. Azt hiszem nem Beattie az egyetlen nő, aki ilyen sanyarú életre kényszerült a kor bigottsága miatt. 
De vajon melyik kor az, ahol nem mindig a nők a kiszolgáltatottak? Kevés ilyenre emlékszem.
Egyszóval ez a rész mélyebb és élvezhetőbb, kidolgozottabb, több mondanivalója volt számomra.


Emma a jelen kor balerinája, aki felszínes és sikerhajhász. Míg egy szép nap máshogy nem dönt a sors.
Ez a szál kevésbé volt kidolgozva, kár érte. Pedig volt benne is lehetőség. Hiába volt romantika és dráma, az érzelmek hiányoztak nekem. És ahogy alakult belül Emma. Kizárt az írónő a lényegből, ezt éreztem.
Ebben a részben a tánc szeretete és annak elhagyása egy baleset miatt, tetszett leginkább.
Át tudom érezni ennek a fájdalmát. Hiszen egy ideje én is szüneteltetem a nagy álmom, a táncot és fáj. Emmának pedig végleg búcsút kell mondania neki.
Könnyedebb és kevésbé érdekfeszítő, mint a másik epizód.
Egyszerű romantikus könyvnek elmenne,  ha másiktól külön választanánk.De semmi kirívó érdekesség, vagy egyediség nem lenne benne.

De a kettő egyensúlyban van. Kiegészítik egymást. Mikor a dráma túlcsordul és nem bírunk többet elviselni, akkor Emma jön a könnyed romantikájával és egy időre fellélegezhetünk. Aztán mikor pont túl sok a szerelem, visszakapjuk a másik részt .

A jelen kor hiányossága kivételével semmit nem találtam, ami ne tetszett volna.
Igazán jó, könnyed olvasmány, ami azért mélységeket is kapott.
Tetszik a nyelvezete, a párbeszédek és leírások egysége.
 A táj leírások hangulatosak voltak és érzékletesek.
A szereplőkkel is meg voltam elégedve, jól kidolgozottak, főleg a múltbéli jellemek.
A könyv vége kicsit szirupos, de ami a jó benne, nem teljesen lezárt, így hagy némi teret a további folytatásnak vagy a gondolatainknak, mi hogy fejeznénk be. Ezt kifejezetten szerettem.




A borítót már említettem, hogy szépséges.
A fülszöveg viszont kicsit megtévesztő és túl sokat tár fel. A kevesebb figyelemfelkeltőbb lett volna talán.



Fülszöveg:
Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?

Idézet:
"Mert amikor a dolgok rosszra fordulnak, az erősek továbbmennek."


Kinek ajánlanám? 
A drámákat és szerelmeket taglaló, könnyű, történelmileg korhű könyveket kedvelőknek.
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A múltban játszódó szál és a tájleírások.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
A jelenben játszódó szál kevésbé kidolgozottsága.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

saját, recenzió
542 oldal
FordítottaBerta Ádám












Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék