Julie Kagawa The Iron King – Vaskirály

Ötöltem- hatoltam, húztam-halasztottam, de nem kerülhetem el, hogy írjak a könyvről. 

Már éppen ideje, mert a blogot ellepik a "töltelék"postok, pedig olvastam is ám.

Elég különös, hogy a könyv meddig üldözött.

Megjelenésekor a Könyvhétre (azt hiszem),vagy Lámpagyújtásra esetleg (de ki emlékszik már) húgom elment, hogy szerezzen nekem egy példányt, de sajnos pár perccel lemaradt és nem tudta megvárni a következő adag érkezését 2 óra múlva.

Így sajna nem került a kezembe akkor, bármennyire is szerettem volna. 

Több alkalmas könyvesbolti nézegetés után is otthagytam, majd végül mikor meg akartam venni, pont elfogyott.

Legeslegvégül utazókönyvként került a kezembe, amit bánok, mert elolvastam, de sajnos nincs saját példányom.

Pedig egy igazán gyönyörűséges borítót kapott, ami már eleve a polcomra kívánkozik, annak ellenére, hogy nehezen fogadtam be a történetet.

Valahogy fura volt az eleje. Tudom ez nem egy blogger megfogalmazásához illik, de nem találok rá szavakat, hogy miért emésztettem nehezen.

A világfelépítés érdekes és csavaros. Tetszett, ezzel nem is volt bajom.

De a „való világ és a természetfölötti között elhúzódó mezsgye olyan parányi volt. Nehezen fogtam fel, hogy egyszer itt vannak, majd ott és nem rázza meg különösebben főszereplőnket, Megant az éles váltás, gyorsan alkalmazkodik mindenhez, pedig elég nyafka és mástól várja a megmentést folyton.

Egy normális életből, egy iskolás lányka hirtelen tündérek és mindenféle lények társaságába találja magát és meg sem ijed?  Hamar túlteszi magát a váltáson, pedig legjobb barátja is nagyot változik. Kicsit olyan hihetetlen a reagálása.

Nem mondom, hogy egyszerű neki. Én sem biztos, hogy megállnám a helyem, de ő nagyon lassan nő fel a feladathoz és fejlődik. Igaz alkalmazkodó mindig és mindenhol.

A végére kezdtem megkedvelni, de csak kezdtem. Van még mit behoznia a következő részekben, hogy valóban szurkoljak neki.

Más szereplők sem kerültek közel a szívemhez. Talán a macskán kívül, Kacoron, akinek a humorát és iróniáját bírtam egyedül.

A két szívrabló pasas( Puck és Ash) még talány számomra. Nem tudok egyértelműen választani közöttük. Kell még némi olvasás róluk…

De azt hiszem szeretni, fogom mindkettőjüket, csak állást nem foglalok még.

A sötét és a fénybirodalom leírása nagyon tetszett, talán az egyik legjobb része a könyvnek. Érzékletes és egyedi.

Masina, a gonosz világa félelmetes és tetszett, hogy a mai gépezetek, mechanikus dolgokkal hozta összefüggésbe az új világot és lényeket az író. Így szintén egy egyedi, érdekes részt kaptunk az alaptörténethez.

Ez az, ami megmenti a könyvet az unalmas kliséktől, ismétlésektől. Nem könnyű tündéres könyvet írni, pláne nem jó tündéres könyvet. Mert ezerszer megírták már.

De itt sikerült egy kicsit mást, egy kis csavart és többet hozzáadni az alap történethez. Ezért is ajánlanám a könyvet azoknak is, akik kinőttek a tündéres korszakukból (jelentem én még nem).

Mindig történik valami izgalmas, mindig új lények és szereplők érkeznek és kapkodhatod a fejed, ha nem akarsz lemaradni. Ez üdítő, a lassan csordogáló, sokszor dagályos tini könyvekhez képest.

Volt, hogy izgultam, mi fog történni vagy éppen berezeltem én is. Viszont egyes szereplőket, lényeket nem tudtam komolyan venni, pedig az író annak szánta őket.

De igazi kaland a könyv olvasása. Hullámzik rendesen. Néhol untam és néhol fogytak a lapok, mert azonnal tudni akartam, mi fog történni.

Mit is hagytam ki?

Történet pipa, szereplők pipa, világfelépítés pipa.

Már megvan. A hangulat és az elmaradhatatlan nyelvezet.

Szerintem mindkettő több, mint rendben van.

A hangulata sejtelmes és sötét. Ijesztő kilátásokkal. 

A nyelvezete is tetszett. Nem alapmondatos, hanem szépen felépített párbeszédek, szép tájleírások, érdekes szereplő bemutatások tarkítják. A humor is fontos szerepet kap, iróniával fűszerezve. 

Ja és majdnem elfelejtettem az érzelmeket, romantikát.

Van benne mindkettő, de nem erre hegyezte ki Julie a könyv fő vonalát.

Elviselhető szinten van a sírás-rívás is.

És nem túl nyálas, erőltetett a szerelmi szál (háromszög talán).

A két férfi nem a megszokott partnernek választható karakter.

Így kíváncsi vagyok ki lesz a tényleges befutó. És még mindig nem vagyok hajlandó választani közöttük.

Némi tanítási vágy is van a történetben. Pár tündérmeséből átvett részletek újragondolása, némi kötelező olvasmány (Szentivánéji álom) kicsi csavarral és a gonosz jövő is meg van jelenítve némileg. És a háttérből, alamuszin bekúszik a fiatalság köztudatába. Hátha kedvet kapnak a könyvek elolvasásához vagy akár kicsit járni a természetben, a megszokott számítógép pötyögtetés helyett(mondom én, aki szintén azt teszem jelenleg!).

Járjunk nyitott szemmel, talán még a  tündérmesék is életre kelnek!

Ja és a bonyodalom megoldása kicsit egyszerűre lett véve. Kicsit nagyobb dobásra számítottam volna a végére. bár az még messze van, számos rész áll még majd rendelkezésünkre.

A történetről:

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. 

Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

1. a történet: 5/4.5
2. a létrehozott világ: 5/4.5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Kacor
6. akit a legjobban utáltam: Masina és Vaskirály
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: -
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Masina udvarában a "hódok" és Megan jelenetei
12. legrosszabb jelenet : 
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : 

"A halandók tökéletességre fejlesztették azt a művészetet, hogy aminek a jelenlétére nem számítanak, azt nem is látják."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: meséket kedvelőknek, akik szeretik kicsit durvábban

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4.5

utazókönyv

Könyvmolyképző

372 oldal

Fordította: Borbás Mária

Agave

Az Agave kiadó Könyvhétre megjelenő újdonságait láthattátok már nálam és azt hiszem már majdnem mindenhol.
Így most a programjukat hozom nektek, hátha kedvet kaptok és kilátogattok.
Na, meg némi újdonságot.

A kiadónk jelen lesz az idei Margó Fesztiválon.
A fesztivál keretében június 7-én, pénteken, 20 órai kezdettel Bartsch Kata és Andrássy Máté előadásában a Budapest Noir szcenírozott felolvasásán vehetnek részt az író rajongói.
A film noir világába helyezett történet egy bűnügyi újságíró fordulatokkal teli nyomozását meséli el, amely során egy meggyilkolt zsidó lány ügyét próbálja feltárni. A rejtélyes bűneset megoldása közben kirajzolódik előttünk az 1930-as évek fasizálódó Magyarországának közege is. A felolvasás akusztikai világát gazdagítja az élőzenés feldolgozás, a szövegrészletek zongora-aláfestéssel hangoznak el. Eközben a kihalt utcák fekete-fehér képei előtt a budapesti éjszaka füstös lokál-hangulata is megelevenedik. A látvány és a zene a felolvasott szövegrészleteket erősíti, egy izgalmas felolvasóest élményét nyújtva. Ráadásul a Magyar Narancs értesülése szerint lehet, hogy Kondor Vilmos is megjelenik az eseményen.
A helyszín: Budapest, Paulay Ede u. 33, 1062

Június 8-án, szombaton, 13.30-tól a Könyvhéten az Oroszlános kútnál Városi titkok, kórházi csodák címmel kezdődik beszélgetés a Prae szerkesztőségének vezetésével, melynek keretében László Zoltán bemutatja az Egyszervolt című művét. A kötetben a magyar mesevilág ismert figurái elevenednek meg napjaink Budapestjében egy izgalmas és elragadó történetben, megmutatva a hazai urban fantasyben rejlő hatalmas potenciált.

16 órai kezdettel dedikálja is a szerző a regényét az Agave Könyvek standjánál. 

Ezt követően 20 órától a Margó Fesztivál keretében egy újabb izgalmas könyvbemutató várja az érdeklődőket az autentikus Hibridart Design Shop & Caféban, ahol részleteket is felolvasásra kerülnek az Egyszervoltból.

Végül, de nem utolsósorban vasárnap délelőtt tizenegy órától délig az Agave Könyvek vezetői kérdezz-felelek programot szerveznek a standnál, és válaszolnak mindenre, amire a rajongók régóta kíváncsiak.
A helyszín: 1 pavilon a Váci utcánál

Ezután jöjjön egy friss hír:
Jeff VanderMeer Annihilation című könyve az idei Londoni Könyvvásár egyik legnagyobb port kavart sf műve.
 Már dolgoznak a megfilmesítésén is. 
Nagy örömmel jelenthetem be, hogy a könyvet Magyarországon mi fogjuk kiadni, a nemzetközi megjelenéssel egy időben, azaz 2014 februárjában.

A kétszeres World Fantasy-díjas Jeff VanderMeer a 2000-es évek egyik legfontosabb amerikai sf írója, a képzeletbeli Ambergris városában játszódó történetei (pl. City Of Saints And Madmen, Shriek: An Afterworld, Finch) rendkívüli népszerűséggel bírnak. Nemcsak emiatt ismerik azonban sokan a nevét: immáron több éve nagy reputációval bíró munkatársa a The Washingon Postnak és a Publishers Weeklynek is, melyekben mindenre körültekintő figyelemmel számol be elgondolkodtató és építő kritikáiban a modern sf legújabb műveiről.

Tartalmából: 

A 2014 februárjában megjelenő Annihilation a Southern Reach-trilógia első kötete lesz, amit még szintén jövőre követni fognak a folytatásai is. A történet egy amerikai kutatócsoportról szól, akik egy furcsa, lakatlan terület felderítésére indulnak a hazájukban, mely egyik napról a másikra jelent meg, a területe folyamatosan bővül, és megmagyarázhatatlan dolgok történnek benne. Az Annihilation szépirodalmi igénnyel megírt, egyszerre klasszikus és modern történet; olyan mintha a Sztrugackij-fivérek és a Lost televíziós sorozat találna egymásra Stanislaw Lem írógépén.

A nálunk még nem kapható könyveinek borítójából egy kis válogatás:

játék

A május hónapi játék utolsó fordulója következik.
Összegzem az eddig négy forduló versikéit, hátha valaki még nem találta ki, vagy nem olvasta az eddigi plusz segítségeket.

Íme, az első rejtvényke:
"Lángoló vörös hajú, vad gyermek ő.

Ellensége a szerelme, és nő.

Lady vagyok,s úrinő.
Váram tövig rombolták és újranő.

Molyos értékelésem egyedüli,
S remélem így olvasóm értékeli."

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A második forduló:

"Iker vagyok én is,  nővérem lányai is ikrek,
bár nem igazán írek.

Van bennem szellem és titokzatos temető,
bár ez nem mindig szívet melengető."

" Nevem egybeforrt egy évszázados szerelemmel,
hogy  ki vagyok így, tudod-e?"

"Bár első sorom félreérthető,
mégis én vagyok a főszereplő."

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A harmadik feladvány:
"Sárkányok és rémek, tőletek úgy félek.
Ne szeress meg senkit, biz isten, hogy neki ennyi."

"Hajam hosszú és majdnem deres,
így a rímem  segítséget leplez."

Borítóm oly barna,
mint a csikó farka."

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A negyedik: 

" Bár borítóm cirádás és díszes
a könyv, mégsem vészes.

Hajam holló fekete,
a cicáim száma a 12 majdnem negyede.

Naplózok és szerelek,
hozzám képest a  MacGyver is gyerek."

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

És az utolsó:

"Utam nehéz és rögös, 

hajam már nem olyan dögös.

Borítóm szörnyű,

bár ez az élet sem túl könnyű. "

Igazak, akik tényleg igazak,
vagy az álmok mondanak inkább igazat?.

Az utolsóhoz van még egy segítség, ha nagyon nem megy senkinek sem.

Nézzük a játék pontos menetét.

Ha tudod az összes megfejtését, akkor várom a judyadry@gmail.com email címre.

Kérném a könyv íróját, címét (vagy legalább a sorozat címét, ha a pontos könyvben nem vagy biztos.) És utána a versikében lévő szereplő nevét.

Ha elsőre nem találod el az összeset, akkor van egy javítási lehetőséged. 

Méghozzá egy pótversike, egy másik feladvánnyal.

Több nincs.

Mindegyik könyvet olvastam, mindegyikről találsz értékelést a blogomon és a molyon is vezetve van, az olvasmányaim listája.

Ez mellé kérem a neved, molyos neved (ha van ilyen) és a kívánságlistádat, ami legalább 20 könyvet tartalmazzon, ha több van rajta, az sem baj.

Ha te vagy a nyertes, akkor a listádról választok neked és meglepetésként küldöm el, de majd csak kibontás után tudod meg, melyik könyvet nyerted a polcodról. 

(Azt terveztem, hogy  a csomag kézhez vételéig nem hirdetek nyertes, csak akkor tudja meg a győztes, hogy ő a szerencsés, ha kézbe veszi a csomagot. Viszont akkor mindenki címére szükségem lenne, és azt hiszem, nem mindenki adja ki szívesen a címét csak úgy. Így elvetettem az ötletet és a pontos könyv lesz csak meglepetés végül.)

Ez mellé még fontos, hogy állandó olvasója legyél a blogomnak.

Nem feltétel, de a facebookos könyves oldalamnak, ha tagja vagy, még nagyobb, azaz dupla  eséllyel indulsz a nyereménykönyvért. Neved kétszer kerül bele a kalapba 

(illetve a random org listájára)

Ha bármi kérdés merül fel, itt vagy emailben is írhattok nekem.

Sok szerencsét mindenkinek!

A játék vasárnap este 10-kor zárul.

Borító mánia

Borítók piros színben láttatva a világot.

Nagy Nikolett Beatrix: Életfogytig

                                                    Elizabeth Richards: Black City

                                                    Colleen Houck: A tigris átka

Patricia Briggs: Megszólít a hold

 

Brodi Ashton: Everneath

Richelle Mead: Vampire academy

Claire Loup: amikor életemben először

                                                      Benjamin Percy: Vörös hold

                                                     Amanda Hocking: Switched

Egybe post

Az utóbbi napokban olvasni olvastam, de írni nem volt időm Danci baba betegsége miatt.
Így egybe hozom a hét olvasmányélményeit. Amúgy sem biztos, hogy külön-külön megtöltenének egy hosszabb postot.
Kettő utazó könyv volt. Illetve egy saját is közéjük keveredett.

Olvasási sorrendben egy utazó könyv az első, ezúton is köszönöm a tulajdonosának, hogy elolvashattam.

Alkyoni Papadaki: A Hold színe

A fülszöveggel nem is fárasztanálak titeket, mert nem is erről szól maga a könyv, 

Inkább az íróról. 

Ez a történet egy cirádás, virágnyelven megfogalmazott tragédia. Tragédia, de nem érintett meg. Egy nagy család nehéz életét mutatja be a nagymamától a számos gyermekig. Talán az okozott gondot, hogy a szereplőket nem éreztem magamhoz közel, így nem tudtam meggyászolni sem őket, nem éreztem a fájdalmuk vagy nem szörnyülködtem tetteiken, eltévelyedéseiken.

Szép gondolatok vannak megteremtve. Szép nyelven is van megírva. A metaforák és mondatok szép barokkosak, cirádásak, egyediek.

Gyorsan olvasható, vékonyka kis könyv.

De tőlem valahogy idegen volt.

Talán egy olyan hármast kapna az ötből az egész. A borítója viszont szépséges.

Íme, egy idézet, ami jellemzi a könyv egyediségét, amiért viszont érdemes elolvasni:

"

 – Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság? 

– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. 
– Az álmoknak is van színe? 
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. 
– Milyen színű az öröm? 
– Fényes, kis barátom. 
– És a magány? 
– A magány az ibolya színét viseli. 
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. 
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. 
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? 
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. 
– Na és a szerelem? 
– A szerelem színe a telihold. 
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. 
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. "

Kairosz kiadó

152 oldal

Fordította: Donáti István

utazó könyv

Második olvasmányom szintén utazó könyv.

Tim Collins: Egy vagány vámpír naplója

fülszöveg: "Chloe ma rám mosolygott matekórán, de ettől előbújtak a szemfogaim, úgyhogy nem mosolyoghattam vissza. Bárcsak kifejezhetném neki az igazi érzéseimet! Mondjuk írhatnék egy verset.” 

Nigel Mullett átlagos, hétköznapi vámpír. Nem túl szerencsés fickó, mert tizenöt évesen változtatták vámpírrá, és így örökké ennyi idős marad. Küzdhet a pattanásokkal, a mutálással és a lányokkal szembeni félszegséggel, amíg világ a világ. 
Ebben a humoros naplóban Nigel arra tett kétségbeesett próbálkozásait, hogy felhívja magára szerelme, Chloe figyelmét, ír a vámpír szülei kínos viselkedéséről (olyan ciki, amikor a szüleid meg akarják harapni a barátaidat), és elkesergi, milyen igazságtalanság, hogy több mint nyolcvanöt éve élőhalott, és még sohase volt barátnője. 
Hogy beolvadjon az emberek közé, kénytelen gót és emós kölykökkel lógni, és állandóan küzd a vágy ellen, hogy Chloe nyakába mélyessze a fogát. 
Sikerül valaha is megszereznie a lányt, akit szeret?

Annyi vámpíros sztori íródott már. Annyi unalmas is, vagy túlságosan csillámló. Üde színfolt volt, ezt a könyvet kézbe venni. Vidámság van a lapjain. Egy Twilight paródia, ami kicsúfolja a vámpírokat és a fokhagymát. Kicsúfolja a vámpírok arany életét humoros módon. Így már nem biztos, hogy minden tini szuper dolognak tartaná a vámpír létet. Szereplőnk kicsit nyámnyila, erő nélkül, nem csillog és a hőn vágyott nők ostroma is elkerüli. A nap nem égeti meg, de a csillámlás helyett pattanások nőnek ki rajta. Vitatkozhatnánk melyik a szörnyűbb. Egyébként a vámpír vonalat leszámoljuk, akkor is egy átlagos tini élete és nyűgje, kérdései elevenednek meg a lapokon. Tetszett az igazi naplós írásmód. viszont Nigel folytonos nyávogása sok volt néhol. Egy pici kis vagányság lehetett volna benne, vagy a címben szereplő vagány szót tegyük már idézőjelbe! Ami még szöget ütött a fejemben, hogy tényleg 15 éves fiút akart az író életre kelteni vagy 100 évest? Mert mindkettőhöz képest túl gyermeteg volt a nyelvezet és gondolkodásmód. Viszont tényleg kikapcsolt pár óra erejéig, főként, ha nem vesszük komolyan a könyvet. Átfutottam hamar a könyvet. Egy napozós délután vagy egy esti szobában ücsörgős napon tökéletes választás. Az illusztráció is remek volt.

Az ötből három pontot ért számomra a könyv

Gabo kiadó:http://www.gabo.hu/hu/                                                                                                                                          222 oldal                                                                                                                                   Fordította: Kövesdi Miklós Gábor                                                                                           Illusztrálta: Andrew Pinder                                                                                                              utazó könyv

Végül utolsónak a saját könyv                                                                                                   Elisabetta Gnone: Shirley varázslatos napjai

fülszöveg: Fenséges varázslatok és csodás kalandok. A második estén a varázslatos napokról, a fenséges varázslatokról, a bátor és dobogó szívekről, a megdöbbentő találkozásokról és az erdő rejtelméről meséltem társnőimnek . Shirley varázslatos napjai – Fairy Oak falujába végre beköszöntött a tavasz. A levegőben már érezhető a nárciszok finom illata, a napok hosszabbak és játékosabbak. De sajnos megérkezik az eső is. És nem csak esik, hanem zuhog, mennydörög, jégeső is hullik, hosszú, végtelenül hosszú napokon keresztül. Ám szerencsére ott van Shirley Poppy, aki a falu gyermekeit jókedvre deríti az új, összetett rejtéllyel. Nagynénje titkos műhelyében az ifjú, de nagy hatalommal bíró, kis boszorkány egy nagyon, de nagyon furcsa receptkönyvre bukkan. Az ősi, meggyűrődött oldalakon nem tojás és liszt alapú receptekről olvashatnak, hanem só kardról, ég szeletről, kő szívről és egy titokról. Az Erdő titkáról. Shirley elhatározza, hogy kideríti miről is van szó, és természetesen sorozatos csodálatos kalandba bonyolódik az ikrekkel, Vaníliával és Pervinkával, és a Kapitány egész bandájával. A gyerekek nagyon jól tudják mennyire veszélyes lesz, de amit majd látnak, és megtapasztalnak, kárpótolja őket minden sebesülésért és félelemért. Mindörökre.

Nem titok, szeretem a gyerekkönyveket. Danci miatt is olvasgatom, tudván, mi az, amit majd ajánlhatok neki és mi az, amit messziről elkerüljön majd. De magam miatt is olvasom őket. Gnone első és második könyvét már szívembe zártam. Nagyon szépen illusztrált, kedves, szívet melengető könyvek. Most a sorozat 5. része került sorra. Igaz így nem sorrendben olvasom őket, de sajnos a két közben eső könyvecskét még nem sikerült beszereznem. Így egy kihívás miatt elkezdtem ezt a részt. Remélem a sorozatom teljes lesz, mire Danci olvasni fog.

A könyv sorozat részei nőnek az íróval is. Már kicsit komolyabb, mint az elején. Ugyan olyan szép a borító, a képek, a kis érdekességek. A megfogalmazás, nyelvezet is bájos és választékos. De most már komolyabb. A fejezetek rövidek, hogy a kisebb olvasni tudó gyerekek se fáradjanak el nagyon. A szereplők újra és újra elbűvölnek. Mindenki kedves, illetve ha nem, annak is nagyon oka van. A mellékszereplőket is kedvelhetjük, hiszen megismerjük őket is behatóbban egy jellemző tulajdonságáról, kinézetéről.                                                 Ebben a kötetben Shirley karaktere volt a kedvencem, de az ikrek sem maradnak le mögötte túl messze.                                                                                                                                          Van benne tanulság is a gyerkőcöknek, tanítás is. Shirley most az állatokra tanít meg bennünket. Szeressük őket, vigyázzunk rájuk és környezetünkre. Minden apró élőlény értékes tagja a kis világunknak. Ahogy a könyv ábrázolja az állatokat, szerintem egy csapásra megkedveli minden gyerek még a vakondot is vagy a rókát. Maga a történet nem túl bonyolult és nem is annyira izgalmas, de nem én vagyok az a kategória, akinek íródott.

Bizton állíthatom, hogy Gnone sorozata az egyik legtündéribb mesekönyv, ami a kislányoknak a piacon kapható. Hogy mennyire kislányoknak, azt elég nehéz behatárolni. Danci baba 2 éves, de a színes lapokat, képeket már most szívesen átlapozta velem. Olvastam fel neki részeket belőle, de csak figyelt, megérteni, nem tudom tudta-e. Én felnőtt létemre élveztem a könyvet. Szóval azt hiszem, elég széles spektrumon ajánlható ez a rész, de a könyv többi kötete is.
Az ötből négy és fél pontot kap tőlem.

Könyvmolyképző kiadó                                                                                                                      264 oldal                                                                                                                                   Fordította: Lénárd Csilla                                                                                                           Illusztrálta: Alessia Martusciello
saját