Sok íróval készítettem már interjút. Ezúttal egy könyves barátnőmet szeretném meglepni vele, mert tudom, hogy nagyon kedveli a szóban forgó írónő könyveit. Remélem magára ismer a könyves barátnő!
Köszönöm Fejős Évának hogy vállalta a meglepetést és az interjút!
Fotó: Hajdu András
- Első könyvét álnéven adta ki, majd utána saját néven publikált. Mi volt a váltás oka?
– 1999-ben, amikor a Holtodiglan megjelent, azt mondták a kiadóban, hogy érdemesebb lenne angolos álnevet választani. Ezt nem igazán értettem, de úgy gondoltam, ha ezen múlik, akkor legyen így. Én akkor is úgy gondoltam, hogy a magyar olvasókhoz magyar szerzői néven is lehet szólni, sőt. De ez már a múlt... 2008-ban, a Bangkok, tranzitot természetesen már a saját nevemen jegyeztem, akkor már senki sem mondta, hogy jobb lenne szerzői nevet választani, és így azokat az olvasóimat is elérhettem, akik már újságíróként esetleg ismerték a nevemet, netán szerették a cikkeimet, a hangomat.
- Nagyon csajos könyveket ír, ugyanakkor korosztályi besorolásra elég széles. Nem gondolt esetleg műfaji váltásra vagy a férfiak által is emészthetőbb stílusra? Vagy ez áll önhöz a legközelebb?
– Meglepően sok férfi olvasóm van, az összes olvasómnak körülbelül tizenöt-húsz százaléka férfi. Néha mondják is, hogy lehetne "férfiasabb" borítót is készíttetnem, illetve most már elfogadták, megszokták a színes, talán a nőket jobban megszólító borítóimat. Arról is gyakran kapok visszajelzést, hogy az olvasóm (nő) megveszi a könyvemet, majd később a párja, sőt a szülei is elolvassák. Amúgy pedig elég gyakran férfi a főhősöm, például a Cuba Librének egy idős kubai emigráns férfi az egyik hőse, a Karácsony New Yorkban szinte csak férfiszemmel láttatja a történetet, és a most készülő Úton hozzádnak az egyértelmű főszereplője fiatal férfi, egy huszonnyolc éves ügyvéd. A vonal, amit képviselek, egy kicsit a krimi irányába mozdul, igazán mindig a krimi vonzott, és szerintem szép lassan be is hoztam a krimiimádatomat az írásba. Azt gondolom, nemcsak az a krimi, amikor sorozatgyilkosok ölik halomra az embereket – sőt úgy gondolom, hogy a regényírás egyik alapja, hogy tud-e a szerző krimit írni. Hozzám (az írásban :D) közel áll a feszültség megteremtése, adagolása, fokozása, ezt sokan már a Bangkok, tranzit vagy a Hotel Bali olvasásakor is megjegyezték, pedig ezek a regények a skatulya szerint a "női regények" sorába illeszkednek.
- Mely műfaj az, amit sem írni, sem olvasni nem olvas szívesen?
– Hozzám nem állnak túlságosan közel a még nagyon fiatalok életrajzi kötetei. Természetesen vannak kivételek: Rafael Nadal életrajzi könyvét például szívesen olvastam, de az úgynevezett "celebkönyvek" nem érdekelnek.
- Szebbnél szebb helyeken játszódnak a történetei. Mindegyik helyen járt már? Legszívesebben melyik könyvbéli helyszínen telepedne le?
– Csak olyan helyszíneket hozok be a történeteimbe, ahol már jártam, és ahol jól éreztem magam. Két "szerelmem" van, ahol sok-sok hónapot el tudok (tudnék :D) tölteni: Bangkok, illetve bármelyik olasz város.
- Nagyon szépek, színesek a könyvei borítói. Mennyi részben saját ötletek?
– Együtt szoktunk ötletelni a borítóimat tervező Juhász Gáborral, néhány borítóillusztrációt eleve én választok ki (így volt ez a hamarosan megjelenő Úton hozzád, vagy például a Száz éjjel vártam borítójával), de együtt dolgozunk, sok-sok ötleten megyünk végig, és Gábor már ismeri az ízlésemet, tudja, hogy merészebb borítótervvel is előállhat, mint ahogy például a Mert nekünk szeretnünk kell egymást esetében történt.
- Melyik történetét filmesítené meg és kik játszanák a főbb szerepeket, ha bármit lehetne kívánni?
– Erről már leszoktam, még a Bangkok, tranzit írásakor gondolkoztam rajta, és abban ma is szinte töretlenül biztos vagyok, hogy előbb-utóbb valamelyik regényem filmvászonra kerül majd – azonban ez nem rajtam múlik, és azt hiszem, nem is feltétlenül magyar produkció lesz. Nekem az is elég, ha írás közben filmszerűen látom a cselekményt, a szereplőimet, és roppant jólesik a visszajelzés az olvasóimtól, amikor azt mondják-írják, hogy úgy pergett előttük a történet, mintha filmet látnának.
- Spontán író, akit megihlet egy helyszín, egy érzés és aszerint változik a történet, vagy előre vázlatol, tervez?
– Nem szeretem megtervezni a történeteimet, sokkal nagyobb erő van abban, amikor írás közben a történet alakítja magát, amikor a szereplők "életre kelnek", és én szinte hátradőlve figyelem, hogy mit csinálnak, hová tartanak, merre vezetnek a szálak. Úgy érzem magam írás közben, mintha én is ott lennék láthatatlan szereplőként velük, és csak kísérném őket.
- Nagyon termékeny író. Hogy jut ideje önmagára, nőnek lenni, a családjára, az írásra?
– Elég jól megtanultam összpontosítani. Annak idején, amikor még az első regénykézirataimat írtam, például tudtam, hogy egy-egy nyaram van arra, hogy elkészüljek vele, mert utána jön a suli. Persze egész évben írtam, de voltak olyan időszakok, amikor időm is volt rá, és akkor akár napi nyolc órában csak a regénnyel foglalkoztam. Most, hogy főállásban írok, illetve vezetem a kiadómat, én osztom be az időmet, és igyekszem úgy beosztani, hogy jusson időm mindenre: a páromra, a mozgásra, kutyázásra, a kiadói dolgokra, az olvasásra, és az írásra. Egyébként nagyon gyakran éjszaka írok, olyankor csend van, és jobban alakul a történet, nem kell másra figyelnem, telefont felvennem, e-mailekre válaszolnom...
- Egy új kiadót hozott létre, ahol saját és külföldi regényeket is kiadnak? Úgy érezte, megérett a változásra az élete, hogy ekkorát váltott?
– Mindig fájt egy kicsit, ha olvastam angolul egy jó regényt, és később nem jelent meg magyarul. Amikor a kiadómat, az Erawant létrehoztam, már tudtam, hogy nemcsak a saját könyveimet, hanem külföldi szerzők műveit is szeretném megjelentetni magyarul, olyan műveket, amelyek nekem nagyon tetszettek angolul. Jó, hogy elhozhatom az olvasóimnak magyarul ezeket a köteteket... Sőt már van egy másik magyar szerző is a kiadómban: egy fiatal lány, Tolnai Panka, aki a Zűrös társaság című e-könyvével mutatkozott be az olvasóknak, és hamarosan jön nyomtatásban a folytatás. Panka tiniregényt ír, de a visszajelzések szerint nemcsak a tinik, hanem a szüleik is élvezettel olvasták a Zűrös társaságot, és év végén Huszti Gergő is bemutatkozik az első regényével.
Mely regények azok, amik kiadása nagy álma?
– Ha elolvasok egy jó regényt, szeretném kiadni, ez természetes. Van olyan amerikai szerző, akit szerintem az olvasóim nagyon kedvelnének, imádom a műveit, de másnál vannak a jogok. Emiatt nem vagyok bánatos, lecsúsztam róla, ez van, és szívesen elolvasom magyarul is a műveit, de persze angolul azonnal, ahogy egy-egy új könyve megjelenik. Remélem, hogy a Házas-társas szerzőjének, Matthew Normannek hamarosan kiadják Amerikában a második regényét, és azt mindenképpen szeretném elhozni a hazai olvasóknak. A Házas-társast a férfi olvasók is nagyon kedvelték, én pedig imádom a szerző iróniáját, humorát és történetvezetését.
- A kiadó az e-könyvek felé is nyitott? Úgy érzi naprakészebb a könyves világ már az e-könyvekkel?
– Minden könyvünk egyszerre jelenik meg nyomtatásban és e-könyvben, sőt a kiadói webshopunkban is nagyon nagy sikerrel működik az e-könyv áruházunk. Ahogy említettem, Tolnai Panka első regénye csak e-könyvben jelent meg, nem mondom, hogy ezzel "felrobbantjuk" a piacot, de lassan-lassan elérjük, amit szeretnénk. Karácsonyra a Máskülönben itt maradnék című kisregényemet szintén csak e-könyvben jelentettem meg, és meglepően nagy példányszámban fogyott el. A Fejős Éva-olvasók egyébként gyakran e-könyvben és nyomtatásban is megveszik a regényeimet: nyomtatott könyvben azért, mert jó kézbe venni, igényes a kivitel, és, ahogy írják, "jó érzés", hogy ott van a polcon. De emellett egyre többen e-könyvben is megvásárolják a köteteimet, hogy akár a telefonjukon olvashassák, amikor utaznak, vagy várakoznak, és azért, hogy ott legyen az olvasójukon az összes kedvenc könyvük. Én is ilyen vagyok: a kedvenc szerzőim köteteit megveszem nyomtatott és e-verzióban is. Azt gondolom, hogy az olvasók egyre inkább felismerik, hogy az olvasmányélmény ugyanolyan, akár kijelzőn olvasnak egy történetet, akár bele tudnak lapozni, végig tudnak simítani a könyv lapjain.
- Haza viszonylatban merre halad a könyvkiadás és az e-könyvek?
– Azt mondták korábban, hogy majd akkor fognak elterjedni az e-könyvek, ha egyre többeknek lesz profi e-könyv olvasójuk. Én azt látom, hogy az okostelefonok (és a tabletek) új perspektívát nyitottak, és olyanok is vásárolnak e-könyvet, akik maguk sem akartak pár hónapja vagy egy-két éve belépni az e-könyves világba. Ma az okostelefonoknak egyre nagyobb a kijelzőjük, és egyáltalán nem kényelmetlen olvasni rajtuk (még ha nyilván egy profi e-könyv olvasón a legkényelmesebb – bár én például a tabletemen olvasok, és a Kindle-ömet elajándékoztam, mert nekem jobban kényelmesebbnek tűnik a tablet).
– John Grishamtől a Gray Mountain-t.
- Van olyan író, kinek művei nagy hatással voltak önre mind írásilag, mind életszemléletben?
– Sokan, persze. Hogy csak néhány példát mondjak: Nick Hornby, Anna Gavalda, John Grisham, Szabó Magda, Matthew Norman, de szerintem minden szerző, minden kötet hat rám, minden olvasmányból tanulok szerzőként és olvasóként is.
- Min dolgozik most, azt megtudhatjuk?
– Az Úton hozzád című regényemen, amelynek a főhőse egy zöldfülű magyar ügyvéd, aki belekeveredik egy súlyos környezetszennyezési ügybe. Mindenütt falak állnak az útjában, a vidéki polgármester hulladéklerakója körül nagy a baj, de az ügyvéd előtt a falak betonból magasodnak... A környezetszennyezéssel kapcsolatban sajnos valós példáknak is utánanéztem, és szakmai segítséget kaptam a hazai Greenpeace-től is. Nem szeretném elmesélni az egész történetet, de az biztos, hogy izgalmas lesz a regény.
Fotó: Bognár Péter
Nagyon szépen köszönöm, hogy kicsit ismét többet tudhattunk meg önről, a kiadóról és a könyveiről!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
