Angela Marsons: Elfojtott sikoly

Esküszöm én próbálkoztam. Nagyon-nagyon erősen. 

De nem ment.

Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet. Magába szippantott és csak fogytak az oldalak.

Hátborzongató, ijesztgetős, szívfájdító, megrendítő, durva és mégis imádtam.

Ezer klisét felvonultat az írónő a nyomozó személyében? 

(Jellemzően csak a munkájának élő, traumatikus nőszemély, akinek még macskája sincs, de imádja ellenben a kávét, őt viszont kevesen, pedig csupa szív, a tüskéi alatt).

Na és? 

Imádtam, mert humoros, nagyszájú, szerethető kis paprikajancsi  hölgyben! 

Munkamániájánál már csak a "kedvesen" ironikus, pikírt megjegyzései a nagyobbak. 

Kevesen érték el nálam ezt a hatást, hogy nem csak megkedveltem, hanem erősen foglalkoztatott a jövője is.

Szeretnék még olvasni róla.

A mellékszereplők is izgalmasak. Sokukat megkedveltem. 

De volt, aki még homályban maradt előttem egyelőre.

Humoros. Kapaszkodjatok meg, de a könyv thrillersége ellenére humoros! 

Ráírnám a borítójára, hogy nyomokban feszültséget és meglepően sok humort tartalmaz.

Fordulatokkal teli.  Gondolatébresztő. Drámai. Megrázó.

És még rengeteg jelző eszembe jut a könyvről, ami nagyszerűen jellemzi. 

De ha egy szóban kéne összefoglalnom, akkor a bravúros jelenik meg rögtön lelki szemeim előtt.

Rég olvastam ebben a témában könyvet. 

Rég olvastam ebben a témában ilyen nagyon jó könyvet.

Már a beharangozó kezdet sem egyszerű. Árad belőle a baljóslatú hangulat, a félelmetes és szívszorító jövő előképe.

Tipikusan az a történet, ami nem ereszt el, még az olvasás abbahagyása után sem. Mert bele eszi magát a gondolataidba. Azon kapod magad, hogy már nincs kezedben a könyv, de még mindig nem alszol (pedig kellene, mert rögtön itt a kíméletlen reggel), csak agyalsz és agyalsz a történéseken.

Nincs olyan pontja a könyvnek, mikor alkalmas lenne félretenni, mert folyton történik valami jelentőségteljes. Lazán, de rohamos tempóban halad. Mondhatom azt, hogy gyors folyású történet. Mit gyors? Szélsebes!

Pihenni nincs idő. Folyamatosan éberen tartja az olvasó figyelmét, nem hagyja lankadni. Néha jó lett volna végig gondolni, mi is történt, mit tudtunk meg, hátha én is összeraktam volna a krimi morzsák darabjait. De valahogy folyton előttem jártak a nyomozók fél lépéssel. Így kapitálisan lemaradtam, csak a fejem tudtam kapkodni, hogy hogyan vonták le ezt a következtetést, hogy jöttek rá egy-egy fontosabb dologra.

Figyelni kell, mert összetett történet.

Sok apróság fontos, amiről nem is gondolnánk. Ha a karakterekre, nyelvezetre figyelünk főként, akkor elsikkadunk fontos darabkák fölött.

Végig bizonytalanságban tartott az írónő, teljesen mást sejtetett számomra végnek a történet.

Viszont egy észrevétel. Nehezen állt össze egésszé.

Szót emeltem már a történetről, a szereplőkről, de maga a krimi szálról még nem igazán, csak szőr mentén. Most pótolnám e hiányosságomat is.

Erős, követhető, ugyanakkor néhol sikerült belebonyolódnom, elveszteni a fonalat. 

Fordulatos, okozott több meglepetést is. 

Kitalálható, ha nagyon oda figyelsz, nekem mégsem sikerült.

Egyszóval jól megírt. 

Pont a határán mozog a túl sok és túl kevésnek!

Megfelelő felépítés, megfelelő történések, elegendő adalékanyag áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmünk, kellően rejtélyes legyen mégis. Van, ami a képzeletünkre van bízva. Pont ahogy szeretem.

Nyelvezete igényes. 

A leírásokból nincs túl sok, hogy elnyomja a könyv pergő ritmusát, de megfelelő teret ad a képzeletnek. Nem nyelvújító, de véltem benne felfedezni egyediséget.

Ami még kimaradt eddig, az a téma. Durva témát választott írónőnk alapnak, de tudta úgy kivitelezni, hogy nem dühített fel, a gyomrom is egyben volt, mégis megérintett, elborzasztott. Nem részletezte a véres valóságot, csak elképzeltette. Ki-ki annyit lásson, mélyedjen el benne, amennyit bevesz a gyomra.

Ugyanakkor nem kicsinyli le, nem vicceskedi el és a felületesség is távol áll tőle.

Ideges leszek, ha egy fájó, nehéz témát választanak és teátrálisan lekezelik. Nem kell elmélyedni benne, de ne kezeljük normálisnak az ilyen dolgokat. Ne térjünk pikk-pakk napirendre felette.

Itt szó sincs róla szerencsére. Megfelelően kezeli a helyzetet, nem csak alapnak a könyvhöz.

Sokszor azt érzem könyvbújás közben, hogy erőltetett a történet, karakterek és minden, mintha nem hobbyból, szeretetből írták volna, hanem kényszerből.

Itt ezt nem tapasztaltam. Érződik a könyvön, hogy a létrehozója élvezte, szerette és gondot fordított könyvére és nem csak muszájból követte el.

Szép a külföldi borító, de a magyar sokkal szebb és mutatósabb!

Azért lessetek rá és mondjátok meg ti, melyik nyerte el jobban a tetszésetek.

Fülszöveg:

Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették a részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak… 

Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni. 
Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal.

Idézet:

Sok tudós töprengett már a nagy kérdésen, hogy a pszichopata vajon annak születik, vagy azzá lesz?

General Press kiadó

360 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Karen Akins Időhurok

Időutazás, színes, látványos borító, feltűnő fülszöveg. 

Mi kellhet ennél több?

Gondoltam ez az én olvasmányom lesz.

Eszembe juthatott volna, hogy már a mások által nagyon favorizált, Az időutazó felesége sem jött be kellőképpen.

Ráadásul a könyv besorolása nem igazán az én korosztályomba tartozik.

De nem szegte kedvem, gondolkodás nélkül belevetettem magam az olvasásba. Végül nem is a korosztályi különbség miatt nem lett kedvenc, hanem teljesen más okokból kifolyólag. 

Úgy éreztem magam az olvasás közben, mint egy időutazó, akit elküldenek egy küldetésre, mindeközben teljesen homályban hagyják, hogy hová kell mennie, mit kell csinálnia, mikor jöhet haza, mikor ér a végére a küldetésnek... 

Egyszerűen bedobtak a mély vízbe úgy, hogy nem tudok úszni és mentőkötelem vagy övem sincs. Kissé fuldoklom. Aztán néha dobnak felém egy-két kis kavicsot, ingerkedve,  hátha elérem és kimenekülök. 

Kevésbé szóvirágosan jellemezve, sokszor elvesztem a könyvben, nem is kicsit. Néhol túl lassan és későn adagolja az írónő a történet kertének szálait, a körülményeket. Néhol pedig dömpingben zúdítja ránk és azt sem tudjuk, mire figyeljünk, mely dolog a fontos, mely kevésbé. Ez mellé kapjuk ugye az időben utazást, aztán a múlt szálait. A végén szépen össze van minden fésülve és megérthetővé válik. De addig is számtalanszor lapoztam és lapoztam vissza, 

Ráadásul több, apróbb részletben olvastam és így teljesen szétesett a fejemben minden, nehéz volt összerakosgatni. Ezért talán felületesebben is bújtam a könyvet, mint máskor.

Nem teljesen a történet hibájának rovom fel, hogy nem értettem az összefüggéseket mindig, nem voltam vevő az utalásokra és így nem kötöttünk közeli barátságot a történettel. Bennem is volt hiba. 

A karakterek értékelhetőek, még ha zavaros is sokszor a körülmény.

Bree-t szerettem következetessége, nagyszájúsága és önfejűsége miatt. Belevaló, igazi "tökös", vad főszereplő. 

Nem kesereg, nem kér a megmentésből, hanem ha kell,  káromkodik, ha kell, verekedik vagy nyúlcipőt vesz fel.

Néhol túl csajos is volt és tinis számomra, de ez tényleg csak a korkülönbségünknek tudható be.

Szerethető, félthető és kacagni is tudunk rajta. Nem nyávog, bár élcelődik. Ironikus, ugyanakkor használja a fejét is néha.

Finn annyira nem lopta még a szívembe magát. Aranyos, kedves, de tartottam végig tőle. mintha bármelyik pillanatban tudna egy kellemetlenebb dolgot cselekedni Bree számlájára. Hogy is írjam? Talán az a helyes kifejezés, hogy túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.

Kettőjük kémiája alakulóban. Nem túl sok és nem túl kevés.

Tetszett, ahogy lassan haladnak, változnak együtt. A sok körülmény, ami megteremtődik számukra, elvarázsolt. Ahogy éltek is vele.

A mellékszereplőkről olvastam volna még többet. Gondolom lesz még alkalmam rá a sorozat folytatásában. Van, aki kellőképpen magára irányította a figyelmem, van benne potenciál...

Rengeteg szót írtam fel a könyv olvasása közben jegyzetelésképpen. Csak pár a füzetkémből:

Bongás, repülő tehén, iskola keretein belüli időugrás, vonatos utazás, segítő ketyere, mobil autó, chip...

Mind olyan dolgok, amik igazán érdekessé teszik az amúgy már elégszer ismételt időutazást.

Az iskola nagyon jó keretet ad a történetnek, szívesen olvastam volna még róla többet. 

A világ felépítése alakul. Néhol kicsit logikátlan vagy én nem láttam át kellően, de nem rossz. Szánhatott volna az írónő arra is több időt, teret!

A fordulatok jelentőségteljesek és abszolúte nem mindig kiszámíthatóak, ez felüdülés számomra.

A lendületességet is felróhatom a pozitív oldal számlájára.

A nyelvezet, szleng, humor szintén a helyén volt.

Amit nem tudtam hová tenni, az a halászlé. Egy kód akar lenni? Hogy kerül a könyvbe, hisz oda nem illő. Félrefordítás? Tisztelgés a fordító hazája számára?

Az ötletek nagyon jók. 

Időugró iskola...és ezért is ajánlanám mindenkinek! 

Nekem eszembe sem jutott volna így nyúlni ehhez a témához, egyediséget kölcsönözve neki.

Vannak hibái. De nem eget rengetőek. Semmi olyan, amin ne lehetne felülemelkedni.

Szórakoztató, vicces, könnyed, ugyanakkor érdekes témát választott, egyedi látásmóddal kombinálva. 

Az írónő stílusa pedig friss, üde.

A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Fülszöveg:
A tizenhat éves Bree Bennis olyan iskolába jár, ahol az időutazás kötelező tantárgy, és szó szerint veszik a történelmi kirándulásokat. Miután háromszor is kudarcot vall a XXI. századba tett félévi küldetésén, mert véletlenül túszul ejt egy fiút, már az ösztöndíja forog kockán. 
Amikor visszaszökik a múltba, hogy hallgatásra bírja a fiút, nem megy elég messzire: Finn közben három évvel idősebb lett, ráadásul meg van róla győződve, hogy szerelmesek egymásba Bree-vel, vagyis a lány jövőbeli énjével, aki közel sem tartja olyan elviselhetetlennek. Még tovább bonyolódik a helyzet, amikor Bree akaratán kívül magával viszi Finnt a XXIII. századba, majd rájön, hogy valaki üldözi, aki nem csak őt akarja tönkretenni, hanem a múltat, a jelent és a jövőt is.

Idézet: 
– Hé! Egy kicsi tehenet láttam elrepülni az ablakod előtt ma reggel. Egy tehenet! 
– Pegamúnak hívják őket. Biztos valakié volt. Hírhedt szabadulóművészek. 
– Én is akarok egy pegamút. 
– Nem fogsz kapni. 

328 oldal
Gabo kiadó: http://www.gabo.hu
Fordította: Heinisch Mónika

Gyönyörű Budapest

Nagy divatja van most a felnőtt színezőknek. Én is bele bolondultam e műfajba, így kíváncsi lettem, hogy jön létre egy-egy színező. Kifaggattam egy magyar szerzőt róla. Fogadjátok sok szeretettel Hommonai Zoltánt a Gyönyörű Budapest készítőjét!

Mit tudhatunk rólad, mint magánember?

Már több mint harminc éve része az életemnek könyvek készítése, kiadása. Elsősorban tankönyvekkel foglalkoztam. Írtam és adtam ki foglalkoztató, gyakorló munkafüzeteket kicsi gyerekeknek, de voltak gimnazistáknak szóló ,,komoly’’ tankönyveim is. 

Aztán jött a tankönyvkiadás államosítása… 

Több éve Amerikában élek családommal, s itt is gyerekkönyvekkel foglalkozom elsősorban.

Honnan jött az ötlet, hogy színezőt készíts?

Egyszer csak megjelent a médiában, hogy mennyire sokan érdeklődnek a felnőtteknek szóló színezőkönyvek iránt. Persze rögtön jött az ötlet, hogy készítsek egy könyvet. Felmerült egyebek között – a trendeket követve – hogy valami viragos, állatos könyvet rajzoljak. De aztán arra gondoltam, megmutatom Budapestet, hiszen kevés gyönyörűbb város van tőle a világon.  

Már tavaly ősszel megjelent az USA-ban a Beautiful Budapest. Sokan szeretik, nemcsak a magyar gyökerekkel rendelkező itt élők, hanem mások is. S persze ezután jött a magyar kiadás Gyönyörű Budapest címmel.

Magad is színezel vagy közeli családtag esetleg?

Nagyon ritkán ülök le színezni, a rajzolás a szerkesztés, a munkám kitölti a teljes időmet. S ha van egy-két órányi szabadidőm, akkor inkább úszni megyek. A családom tagjai sem színeznek.

Szerinted mi a fő vonzereje a színezésnek? Miért lett felnőtt elfoglaltság is?

Régen volt a horgolás, kötés, hímzés, de ez kiment a divatból, részben kiszorította a tévé, hiszen tévézés közben nem  lehet hímezni...  

A férfiak leültek a komputer elé és ott is ragadtak, a nők szappanoperákat néztek. 

De persze ezt is meg lehet unni. Ekkor bukkant fel a színezés. 

Nem kell hozzá sok minden: jó színezőkönyv, és megteszi eleinte bármilyen színes ceruza is. 

(Más kérdés, hogy ma már a Dariusz kincse sem lenne elegendő, ha a drágább színező készletek mindegyikét akarjuk megvenni...) 

Nem beszélve arról, hogy a mostani pénzhajhász, rohanó világban nagyon jó leülni egy csendes sarokba, és színezni. 

Nyugalom,  békesség...  Belefeledkezve az alkotásba! 

Saját készítésű rajzok vannak benne vagy a szerkesztés a te fő műved?

A rajzokat többnyire fényképekről készítettem, de nem komputertechnikával, hanem kézzel. Persze a szerkesztést és a válogatást is teljes egészében magam végeztem.

Mennyi munka van a megtervezéstől az elkészült kötetig? Milyen munkálatok kapnak helyet egyáltalán? 

Mennyivel másabb, mint egy könyv megírása és nyomtatása?

Egy ilyen terjedelmű könyv elkészítéséhez körülbelül másfél-két hónap munka kellett. Az adatgyűjtéstől kezdve az utolsó lapok betételéig sok-sok munkaóra van benne. S mivel a saját cégem a könyv kiadója, így még ezután jöttek a hozzá kapcsolódó teendők. Elsősorban a marketing. 

A könyvkiadás - mint általában minden más terméknél – legfontosabb része a reklám. Lehet bármilyen jó egy könyv, de ha nem tudod eljuttatni az olvasókhoz, színezőkhöz, fabatkát sem ér. S a megjelenéstől számítva ez mindennapos feladat.

Mi alapján döntötted el, hogy mely képek jelenjenek meg végül és melyek nem?

Igyekeztem olyan képeket beletenni, amit Budapestről általában ismerhetnek külföldön is. De persze olyanok is kaptak benne helyet, melyek színezése komoly kihívást jelent. Megmondom őszintén, azokra a rajzokra kevés vállalkozó szellemű alkotó/színező vállalkozott.

Talán tehettem volna bele olyan jellegű rajzokat, mint virágok stb., de szerintem e könyv szellemisége nem engedi ezt meg. 

De helyet kapott benne a Szent Korona színezése. Azt hiszem a kiszínezése magasztos feladat mindenki számára.

Mi a terved, lesz folytatása a színeződnek? 

Vannak új gondolatok, ötletek?

Mindenképpen szeretném a folytatást. 

Már félig kész a Gyönyörű Magyarország színező. 

Ebben helyet kapnak tájképek mellett a hazánkra jellemző állat- és növényfajok. 

Több oldalt kap a Balaton, a Hortobágy, a matyó és kalocsai minták. És persze nem szigorúan egyenes vonalhúzással készülnek a rajzok, mint a Gyönyörű Budapestben, hanem játékosabb, könnyedebb, szabadabb színezésre lehetőséget nyújtó rajzok lesznek benne.

S még egy tervezés alatt álló könyv készül, illetve még kettő. Azért írom így, mert szeretnék a felnőtteknek való megjelenés mellett egy kamaszoknak szóló színezőt is kiadni. 

Ennek címe pedig: Színezzük ki nagypapát! 

Olyan rajzok szerepelnek majd benne, mint történelmi személyiségek, események (pl. csaták stb.), történelmi helyszínek.

Remélem, hogy a virágos, mandalás színezők mellett, vagy ráunva azokra, ezt is szívesen fogják színezni!

Magyar Költészet Napja

Reményik Sándor

Hogy jő az ihlet?

Hogy jő az ihlet? Ezt kérdezte tőlem
Kiváncsin valaki.
Hát - néha úgy jő, mint a langy eső
És néha, mint a villám,
Mely erdőre csap tölgyfát gyujtani.
Van rá eset,
Hogy harsonát fú és dobot veret.

Máskor úgy érezem,
Mint egy cirógató, szelíd kezet.
Azután megragad,
Borzongat, dideregtet, mint a láz,
A pokol mélységéig megaláz
Az égig felemel.
Majd én vagyok a "hangulat-halász",
Kire a végtelenség rálehel.

S. J. Watson A másik én

És megint ezt csinálom. Végig rágtam magam a könyvön, de ezernyi másról írnék, más dolgok járnak a fejemben. Számolatlanul mennek a napok anélkül, hogy hozzá kezdenék. Aztán nagy nehezen nekiállok az értékelésnek és nem tudok gátat szabni a fejemből kiáramló gondolatoknak, jönnek csőstül és mindenféle rendszert nélkülözve. Kellene már egy rendszer, ami szerint írom az értékelésem, mert követhető, de kusza az egész. Ebből mondjuk látszik, hogy nem tervezem meg előre, szívből jön a dolog és érzelmekből. Nem másolom, nem más gondolatait közvetítem. De esküszöm, dolgozom rajta, hogy legyen egyfajta keret, ha már a stílusom megtaláltam és talán a helyesírásom, központozást is, van esély, hogy a rendszer is megérkezzen!

A borító eléggé bizarr. De ezért is figyeltem fel a könyvre.

A fülszöveg is impozáns. A vastagsága kissé eltántorító. A témaválasztás pedig nem éppen a könnyed, tavaszi olvasmányok listáját gazdagítja. De hát kellett egy magvas olvasnivaló is!

Először azt hittem velem van a baj, hogy nem érint meg a történet és a főszereplő. Majd a könyvet okoltam. Talán nincs olyan jól megírva.

Végül megtört a jég és elkezdett beindulni a cselekmény és az érzelmi reakcióim is. 
A végén pedig totális döbbenet, meglepődés. 
Utólag visszagondolva szépen felépített rendszer szerint van megírva. Lassan adagolja az infókat, éppen hogy csak csepegteti a feszültséget. A szereplőket is lassan kedveljük/utáljuk meg. Van egyfajta íve. 

Jól álcázza magát a könyv. Könnyeden kezd, azt gondolnánk, itt nem lesz semmi mondanivaló, semmi csavar és semmi feszültségkeltő dolog, nem kapunk érzelmeket a nyakunkba és értékelhető szereplőket sem. Csak csendben csordogál és könnyen felejthető lesz.
Aztán mégis előugrik minden, mint a nyúl a cilinderből, hogy TADAMMM, itt vagyok!

Az elején semmilyen szereplőkbe életet lehel a történet. Ahogy haladunk előre, úgy változnak és változnak. Egyre jobban kezdett érdekelni, mi lesz a sorsuk, és ragadott magával a könyv. 
Julia egy átlagos háziasszony, átlagos, megszürkült házassággal, egy gyermekkel. Akár te is lehetnél vagy a szomszédasszonyod!
Majd az átlagos életet kizökkenti egy gyilkosság és főhősünk nem középszerű reagálása erre. Nekem kissé fura volt, ahogy Julia rendezi és dolgozza fel a tragédiát. Kevésbé életszerű, ám felettébb izgalmasabb, mint a normális megoldás. Na de manapság mi a normális?
Abba a csapdába estem hogy néhol sajnáltam, néhol megértettem, de azért el is ítéltem párszor. Ő akár én is lehetnék. Eljátszottam a gondolattal, én mit tennék máshogy, mit éreznék, cselekednék az ő helyében. 
Férje olyan megfoghatatlan, sötét folt volt. Nem tudtam sem megkedvelni, sem megutálni. De így nyitott voltam a gyanúsítgatására is és Julia tetteit könnyebben mentettem fel. Talán ez is volt a koncepció.
A fiúk, aki az elején felületes szereplőnek tűnt, szintén nem hagyott mély nyomokat bennem. Olyannyira, hogy még a nevét sem tudnám megmondani, ha nem keresném most vissza. Igazi kamasz létére viszont nagyon felhúzott több húzásával is! Előre rettegek, hogy a lánykáim is ilyenek lesznek. De van még 10 évem legalább rá, hogy hozzászokjak a gondolathoz és edződjek.
Barátnők is annyira mellékszereplők és szürkék voltak, hogy fel sem figyeltem egyikükre sem.
De hohó, van itt még egy szereplő, akit nem mutatnék be részletesen. 
Annyit árulnék csak el róla, hogy ő okozott pár kellemes és felettébb kellemetlen érzést is. Többször is megingatott hitemben. Rengeteg érzelmet váltott ki belőlem...
Szerintem ő viszi el a könyv színe-javát!

Izgalmas témákat feszeget a könyv. 
Csak címszavakban pár: 
droghasználat és a következményei
alkoholizmus és függőség
gyermeknevelés nehézségei, buktatói
erotika, a gyönyör és erőszak vékony határmezsgyéje
gyilkosság, a körülmények létrejötte, a következményei és amit hagy maga után
internetes ismerkedés és annak rejtelmei, buktatói, veszélyei
megtévesztés, csalás, becsapás, titkok rejtegetése, hazugság és másokra gyakorolt hatásai
házasság, annak csődje, nehézségei, hullámvölgyei
megcsalás és következményei, érzelmek, a hozadékai
barátság és az meddig terjedhet

Sok csavart tartalmaz. 
Nyomozhatunk, találgathatunk, agyalhatunk a történéseken, ami jó egy kriminél! 
Nem mondom, hogy mind kitalálhatatlan, de azért több maradt a végkifejletig talányban, mint gondoltam volna. Okozott meglepetéseket. 

A nyelvezet, a leírás módja, a hangulatkeltés, feszültség fokozás, az érzelmek ábrázolása több volt, mint okés. Élvezhető. Elmerülhetünk benne. Néhol túl sok volt számomra, de másnak szerintem pont megfelelő arányú lesz. 
Az én azt a tanulságot szűrtem ki belőle, hogy "Vigyázz, mit teszel fel az internetre önmagadról, mert könnyen bajba sodorhat!" továbbá "Nem biztos, hogy valakit tényleg elég jól ismersz, könnyen megtéveszthet, becsaphat. És egy döntéseddel az egész élet felépített dolgait romba döntheted egycsapásra, ha úgy adódik.
Elgondolkodtató könyv.

Az író pedig zseniálisan megvezetett, az apró morzsáiból nem tudtam kirakni a képet, pedig ő mindent megtett érte, hogy kideríthessem. Egyszerűen nem ment. Pedig így utólag visszagondolva az elejtett utalásokból, egyértelműnek kellett volna lennie.
Az első olvasott könyvem az írótól, így felveszem a listámra mindenképpen a nevét, hogy ne feledjem!

Ha izgalomra vágysz, ha megfagyasztanád a vért az ereidben, ha egy nem hétköznapi életútról olvasnál, ha szeretsz nyomozni, ha társkeresőzől vagy szívesen használod az internet adta lehetőségeket, facebookozol vagy más hasonló oldalakat látogatsz és használsz szívesen, akkor ez a te olvasmányod!

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.

Idézet:

Végül is mindnyájan erre törekszünk így vagy úgy. Hogy a legmegnyerőbb arcunkat mutassuk másoknak, és elleplezzük az igazi énünket, a lélek sötét bugyrait.

Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/

568 oldal

Fordította: Gellért Marcell

Tavaszi zsongás=könyvvásárlás?

Ki ne ismerne legalább egy olyan személyt, akinek folyton viszket a tenyere egy jó kis könyvvásárlásra online vagy személyesen?
Én ismerek egyet minimum. Ha tükörbe nézek megláthatom. De persze több ilyen személyt is ismerek.
A kutyák-macskák bezsonganak ilyenkor tavasszal. 
Én is, csak könyvvásárlásra. 
Bár nem kell hozzá feltétlen tavasznak lenni, elég ha csak egy átlagos nap van. Ha csúnyán esik az eső, vagy fúj a szél. Ha jó kedvem van, avagy pont túl rossz. Ha süt a nap vagy esik a hó...
Ez valami kémia lehet.
Sokan cipőket vásárolnak vadul tonnaszámra vagy mást.
Nekem a könyvek jutottak. 
Elmegyek akármilyen boltba, elsőnek tuti, hogy könyvet keresek, nézek, vagy ha nem, akkor is az jár a fejemben, milyen könyvet vegyek meg következőnek.
Mi teszi vajon ezt egy átlagos, viszonylag normális emberrel, hogy kivetkőzik magából és nadrág helyett is könyvet venne?
Még az sem visszatartó erő, hogy a polcomon csücsül kb 400 olvasatlan kötet, amikre szintén nagyon vágytam. 
De az a múlt. Majd egyszer a végére érek azoknak is. 
Mégis kell egy új, egy nagy szerelem, egy másik kötet, egy sorozat következő része, egy álomborítós...
Lehetne talán az olvasás mellékhatásának nevezni!
Bár soha rosszabb mellékhatást!
Csak ki ne nője a lakást a sok könyv.
Vajon magyarázható a tavasszal ez a betegség? Talán.
Vagy az olvasás vakká, beteggé is tesz, nem csak boldoggá?
Egyszer lehet csinálok egy postot az olvasás mellékhatásairól!:)
Legyetek jók és vásároljatok sok könyvet!

U. I.: És közeleg a Könyvfesztivál!

Egyszer tuti így fogok járni. Betemetnek az olvasatlan könyvek!

Színek és színezők

Elkészültem pár színezéssel és gondoltam megosztom veletek is, hátha kedvet kaptok e művelethez.
Zselés tollat, tűfilccet és lyra ceruzákat használtam.
Na és egy helyen pasztell krétát.

Partvonal kiadó színezője Marjorie Sarnat: Baglyok

Kár tagadni, imádom a baglyokat és nagyon ötletes hátteret kaptak e kis állatok. Legközelebb valami nagyon elrugaszkodó, meredek színezésre gondoltam.

Partvonal kiadó színezője Lindsey Boylan: Éjjeli erdő

Nagyon tetszik, hogy fekete a háttér. Viszont nehezíti is a dolgot, mert így túl sötét színeket nem használhatok.

                  Millie Marotta: Káprázatos trópusok

Érdekes minták, bár túl sok a növény benne.

George R. R. Martin: A hivatalos Trónok harca-színezőkönyv

Viki baba is bele segített a színezésbe. Egyenlőre eddig jutottam.

És újabb szépségekkel bővült a színező állományom:

Táltos Tamara: Színezd ki Magyarországot!

Eileen Rudisill Miller: Sütik és tortacsodák ( Szintén a Partvonal kiadó jóvoltából)

És egy nyereményjátékon is szereztem egyet, de meg nem ért el hozzám, az pedig a Kincses Óceán.

Jean-Gabriel Causse: A színek hatalma

Színes könyv.
Viccet félretéve nagy sok izgalmas dolgot tudhatunk meg a színekről és azok ránk gyakorolt hatásáról, múltról és a jövő elővetítéséről.

Azt hittem, hogy a könyvet megeszem reggelire. 
Hogy a szokásos színek ránk gyakorolt hatása taglalása után semmi mást nem tartalmaz majd, csak pár színt és kész. 
Ezért kellemes meglepetés volt, hogy tudományosan, mindenféle körmagyarázatokkal, kutatások, felmérések eredményével támasztják alá a színek hatalmát. 
Nagyon sokféle kutatást használt föl a könyv. Így szerintem a megírását rengeteg munka előzte meg, ami érződik is rajta.
Volt mit emésztgetni, mert nagyon informatív.
Volt minek utána nézni, gondolkodni rajta. 
Bevallom kíváncsivá is tett. Utána néztem dolgoknak, kutakodtam színek után.
Nagyon izgalmasan vezet be a múlt és a színek kapcsolatába, hogy mely népcsoportnál mit jelentenek egyes színek. 
Űrkutatástól az irodákig, a saját házunkon használt előnyös színekig minden van benne.
Olvasmányos, bár elég lassan haladtam vele, mivel kicsit tömény élmény.
Jól, fejezetekre bontva lehet keresni a minket érdeklő témák, színek között. 
A képek, grafikák is sokszínűek, hogy maradjunk a színes kifejezéseknél.

Hallottatok már a szinesztéziáról vagy az optikai csalódásokról?
A színek és a hőmérséklet kapcsolatáról?
Tudjátok pontosan hány szín létezik? 
Emlékeztek még az iskolás színkeverésekre rajzórán?
Hány fő színt különböztetünk meg?
Tudjátok, hogy egyes börtönökben milyen színt használnak falszínnek, nyugtatásképpen?
Minden megtalálható a könyvben.
Minden vetületét alaposan körbejárjuk a témának.

Bevallom ruhák terén sosem néztem, hogy milyen hatása van rám, a viselt színnek. 
Viszont a szobák, helységek falát tudatosan festettem olyanra, amilyen. 
Nem gondoltam volna, hogy a boltban megvásárolható áruk csomagolásának színe, a bolt falát díszítő árnyalatoknak is ilyen sok jelentősége van vagy hogy mi jelentősége a kórházak színeinek.

A könyv kötése erős, a felosztása remek és a borító szépséges.

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak!

Fülszöveg:

A Csillagok háborúja bölcs Jedi lovagjai biztosan nem véletlenül harcoltak színes lézerkardokkal. Valószínűleg ők is tudták, hogy a szín igazi fegyver lehet. De miért fontosak a színek? Hogyan befolyásolnak minket a hétköznapjainkban? Hogyan tudjuk használni bűvös erejüket?

A színek tudatos használata mindenki számára ajánlott, akit érdekel, milyen színhatásokkal próbálnak még többet eladni egy boltban, a lakásunkban milyen szerepet játszanak a színek, vagy hogyan legyünk kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek az általunk viselt tónusok gyógyító erejétől.

Ebben a könyvben minden benne van, amit a színek hatalmáról tudni kell, lehet vagy illik. Hasznos, szórakoztató, és helyenként kellően meglepő!

Fordította: Schnedarek Réka
152 oldal
Partvonal kiadó