Egy könyvtáros szemszögéből

Kifejezetten szeretek könyvtárba járni. A sajátságos atmoszféra, a könyvek illata, a válogatás öröme és a felfedezések. Ha ehhez egy barátságos könyvtáros is rendelkezésemre áll, akkor még szívesebben.
Fontosnak tartom, hogy a kislányomat is már most ( két és fél éves) hozzászoktassam ehhez a millióhoz. Ma már ő is nagy várakozással áll elébe a könyvtári kiruccanásunknak, amit havonta legalább egyszer megteszünk, de inkább sűrűbben.
Megvan a jó része annak, ha sajátunk, birtokolunk egy könyvet, az már igaz. De nem tarthatjuk a polcunkon a világ összes könyvét. Van amit nem is érdemes.:) Így a könyvtár ideális hely ilyen szempontból. kihozom a kívánt könyvet, kiolvasom és ha nagyon tetszik, meg is veszem. Ha nem, akkor nem terheli a lelkiismeretemet újabb pénzköltés.


Olvasni szerető emberként mindig érdekelt, hogy a könyvesbolti eladók és a könyvtárosok hogy élik meg a mindennapokat, szeretik-e a munkájukat...
Így az utóbbit, kedves könyvtárosunkat, Annát kaptam tollhegy végre és faggattam ki.

- Mesélj kicsit magadról. 
- Hajóson, egy dél-magyarországi kisvárosban vagyok jelenleg főállásban könyvtáros. Könyvtárunk tavaly nyílt meg, és mivel településünkön közel két évtizeden át szünetelt a szolgáltatás, az elsődleges cél jelenleg az, hogy a lakosságot újra "becsábítsam", és rászoktassam az olvasásra.
http://www.bacstudastar.hu/hajos
https://www.facebook.com/pages/V%C3%A1rosi-K%C3%B6nyvt%C3%A1r-Haj%C3%B3s/188013448047478?fref=ts
Emellett középkori viking-varég életmód-rekonstrukcióval, hagyományőrzéssel is foglalkozom, a környékbeli Varajti Hagyományőrző Egyesület tagjaként a csapattal lépek fel országszerte, főleg a nyári szezonban.
http://www.kalocsaineplap.hu/hu/kalocsa/varajti_hagyomany_orzes_ijasz_sport_egye

- Már kicsi korodtól kezdve tudatosan könyvtárosnak készültél vagy csak így hozta az élet?
-Tudatosan nem készültem erre a pályára, viszont olvasni mindig is szerettem. Érettségi előtt, a jelentkezési papírok beadásakor választottam az informatikus-könyvtáros szakot. Első sorban erre volt a legnagyobb esély, hogy felvesznek, és testhez állóbban éreztem, mint mondjuk egy szabad bölcsész szakot, és reálisak voltak az elhelyezkedési lehetőségek is.
Aztán az egyetemi évek alatt megszerettem a szakmát, a könyvtári rendszert.

- Ha nem könyvtárosként, akkor mit dolgoznál szívesen? - Régész lennék, az biztos. Az igazi nagy gyerekkori álmom.

- Mit szeretsz legjobban a munkádban? -Természetesen a könyveket A viccet félre téve: kreatív, hiszen változatos programokat 
kell kitalálni és lebonyolítani, különféle emberekkel találkozom. Vannak nyugodtak napok, 
amikor elmélyedhetek egy jó könyvben, és vannak igazi pörgős napok is. Tehát változatos is.
Negatív oldala: A különféle statisztikák naprakész vezetése nem a szívem csücske. Valamint nincs túl nagy 
lehetőségem a karrierépítésre. Néha ez zavar, néha nem.

- Akkor elég korán kezdted az olvasást is gondolom.
-Igen, anyukámnak köszönhetően egész kicsi koromtól kezdve "könyvmoly" vagyok.

-Melyik az első olyan könyv, ami a kedvenced lett, ami megmaradt az emlékezetedben?
-Tagadhatatlanul én is a Harry Potter-nemzedék tagja vagyok, így ez a sorozat vált gyerekkorom abszolút kedvencévé. :)

- Milyen stílusban olvasol szívesen és hogyan tudsz meggyőzni valakit, hogy próbálja ki ő is az adott stílust?
- Első sorban a fantasy, urban fantasy, mágikus realizmus és a horror-thriller műfaj áll hozzám legközelebb.
Sokszor elvakult vagyok a legkedvesebb szerzőimmel, könyveimmel szemben, viszont nem szeretem "tukmálni" a kedvenceimet. Csak aki vitt már ki hasonló műfajú, témájú könyvet, azoknak merem ajánlani. A történelmi romantikus műveket favorizáló középkorú hölgynek azért nem reklámozom Neil Gaimant. Bár, ki tudja :)

- Szívesen ajánlasz más olvasnivalót a könyvtárba betérőknek akkor?
- Igen. Számos olvasó fordul hozzám azzal a kérdéssel, hogy ajánljak valami "jót" mondjuk egy adott témában.

- Meg tudod nagyjából tippelni, hogy a hozzád betérő olvasó körülbelül milyen könyveket fog választani?
- Aránylag nem nehéz megsaccolni.

- Mit szólsz ezekhez a váltakozó olvasási trendekhez? Követed te is?
- Könyvtárosként az a véleményem, hogy aktuális trendek, divatok ide vagy oda, az a fő, hogy olvassanak az emberek. Kicsik-nagyok egyaránt.
Megpróbálom követni, hiszen akkor tudok én is naprakész lenni, sikerkönyveket, bestsellereket ajánlani. Könyves blogokat, portálokat bújok, hiszen nem szeretnék lemaradni.

- Melyek most a legnépszerűbb, legkeresettebb könyvek a könyvtárunkba?
- Népszerűek a dokumentum-regények, a romantikus és ifjúsági regények és persze a fantasy-k. A Szent Johanna Gimiből sosincs elég példány.

- Van nálunk egy nagyon jó kis kezdeményezés a jóvoltodból, amit Könyvklubnak hívnak. Minden héten összegyűlik az olvasni szerető kis társaság, ahol megbeszéljük az éppen olvasott könyveket és jókat csacsogunk. Hogy jött a Könyvklub ötlete?
- Még az egyetemi évek alatt jártam néhány alkalommal a bölcsészkar kedd délutáni könyvklubjába, és mikor munkába álltam Hajóson, titkon reméltem, hogy itt is össze tudok hozni egyet. Szerencsére rajtam kívül akadt három lelkes jelentkező; és bár nem bővült a létszám, egy nagyszerű társaság jött össze.

-Szerinted mivel lehet a legjobban ösztönözni, rávenni a mai fiatalokat, gyerekeket az olvasásra?
- Iskolai könyvtáros kolléganőmmel próbáljuk megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, hiszen általános iskolás korban lehet legjobban megfogni őket pár "jól irányzott" olvasmánnyal.
Játékos könyvtári órákat, versenyeket, olvasásnépszerűsítő programokat szervezünk, de szerencsére sok diák van, akik mindenféle noszogatás nélkül is rendszeresen járnak hozzánk újabb és újabb könyvekért.

- Könyvtárosként volt tapasztalatod fura kérésekhez?
-Természetesen. Mint a legtöbb szakmámban vagy szolgáltatóhelyen, én is szembesülök pár furcsasággal.

- Melyik könyvtári szituáció volt a legviccesebb? - Nem kifejezetten vicces, de aranyos esetek, amikor az idősebb, nyugdíjas korosztály
érdeklődik a számítógép-használat iránt, valamint próbálkoznak az internethasználattal. Valamint megmosolyogtató, amikor a főként általános iskolás diákok keresik az angolos hangzású címeket. Mivel nálunk a német nyelv oktatása a hangsúlyos, mindig bajban vannak a nevekkel, címekkel. Egy kislány fél éven át "feruák"-ot keresett, de nem tudta, cím-e ez, vagy szerző neve, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy ezt eszik-e vagy isszák. Aztán nyitva volt az asztalomon egy könyves katalógus, a leányzó pedig kiszúrta a 'Fairy Oak' könyvsorozatot... volt nagy meglepetés De legalább fény derült a rejtélyre, és könyvtárközi rendeléssel azóta három kötetet is elolvashatott.

- Elégedett vagy a könyvtár forgalmával? - Nem Egy könyvtáros, főleg kisvárosban, sosem lehet elégedett a forgalommal. De azért persze nem panaszkodhatom, hiszen a település több, mint 12%-a van jelenleg beiratkozva, és legtöbben aktív könyvtárhasználók is. Szeretném, ha ezek a statisztikák kicsit javulnának.


- Bátran ajánlod a szakmádat a fiataloknak vagy inkább óva inted őket?
- Természetesen ajánlom, főleg a könyvet szerető fiataloknak. Változatos, és számos kihívásokkal meg kell küzdeni a könyvtárosoknak az információs technológia fejlődésével. Az elhelyezkedési lehetőség talán nem a legkönnyebb, de azt hiszem, manapság ez nem csak a szakmabelieket érinti.

Köszönöm szépen az interjút . 
Remélem más kíváncsi olvasóm kérdését is sikerült feltennem egy könyvtárosnak és kicsit sikerült ezzel az interjúval kedvet hoznom a könyvtárosi munkához vagy csak egyszerűen egy kis kiruccanást a helyi könyvtárba.

Jodi Picoult: Vezeklés

Megtévesztően idillikus borító, amiből egy romantikus történetre asszociálhatnánk. De nem az!
Durva és félelmetes, mert bizony akár igaz történet is lehetne, megtörtént eseményeken alapul.
Nincs itt rózsaszín cukormáz, nincs romantika, csak fájdalom, félelem, gyűlölet az egyik oldalon. Kegyetlenkedés a másikon.
Nehéz olvasmány, a szó szoros értelemben véve, és amúgy is. Lelkileg megterhelő.

Picoult könyveinél megszoktam, hogy mindig érdekes témát boncolgatnak, különféle szereplők bőrébe bújva, a másik oldalt is láttatva. Most sem volt ez máshogyan.
Jó könyv volt, a témája ellenére is. Elégedett voltam vele.
Sokan azt mondják, hogy egy kaptafára készülnek Picoult kisasszony könyvei és egy idő után unalmasak, kiszámíthatóak. Én nem értek egyet velük.
Mindig izgalmas a témaválasztás, a szemszögek, idősíkok váltakozása.
A szereplők tényleg nagyon hasonlóak, a bajaikat leszámítva mind szerethető karakterek. De én még sem tudom megunni a könyveit. Talán két kötet maradt ki az eddig nálunk is megjelent sorozatából és reményeim szerint azokat is sorra vehetem hamarosan.
A majd 600 oldalát kiolvastam volna két nap alatt, ha nem a kórházban tengődve, az oldalakat gondosan beosztva kell lapozgatnom. Gyorsan haladható, könnyen emészthető a nyelvezete, ám nem bugyuta.

 Lelkileg igencsak megterhelő történetet kapunk a múltból és egy egyszerű, kicsit butácska részt a most-ból.
Ha már így elárultam magam, akkor kitűnik, hogy nekem a múlt szálai jobban tetszettek és a szereplők is.
És hogy miről szól? A zsidóüldözésről, a holokausztról és a túlélők harcáról, az emberi butaságról a túléléshez kellő kitartásról, az emberi gyűlöletről és butaságról, gonoszságról.
Ezek mellett az emberi kapcsolatok kusza szálai is körbefonják a történetet.
A múlt szereplői valahogy közelebb kerültek hozzám. Emberibbek, kevésbé megkomponáltak és műk.
Minka igazi túlélő, szertelen, kedves és kitartó. Őt nagyon megszerettem. Rettegtem minden egyes lap alján, hogy vajon mi fog történni vele a következőnél!
Még a fő gonosz karaktere is megfogott, még ha máshogyan is, mint Minka.

Minka plusz története egy meglepetés szál, ami igen csak döbbenetet váltott ki belőlem. Nem igazán illik a könyvbe, de bele került és elfér. A végére nagyon tetszett ez az apró újdonsága is Picoultnak.
Erről többet nem is írnék, a meglepetés ereje maradjon meg a könyvet választóknak, akik kedvet kapnak hozzá jelen beírásom alapján.

A jelen történései nekem erőltetettek voltak és Sage karaktere is szenvedős. Nem tudtam megérteni őt.
Nem tudtam sajnálni. Valahogy hiányzott  belőle valami fontos dolog. És a múlt eseményei miatt az őt ért katasztrófák olyan aprónak tűnnek. kidolgozatlanabb, mint a másik része a könyvnek.
A szokásos jogi, nyomozói rész most elég satnyára sikerült. nem tudom szándékos volt-e. Bár bevallom nem is hiányzott.
A szerelmi szál nem túl jelentős és szerintem teljességgel felesleges is volt bele. De ez csak az én szerény véleményem. Nem kell minden könyvbe szerelmi szál!

Tetszett, ahogy a könyv végén egybe olvadt a múlt és a jövő. Sejthető volt, bár azért még egy apró fordulatot kaptunk az írónőtől.
És a nagy etikai kérdés. Megbocsássunk vagy sem? Jogunk van megbocsátást adni vagy sem?
Ezt mindenki maga döntse el a saját vérmérséklete alapján.

A borító választást abszolúte nem értem. Tanácstalan is vagyok. szép, szép, de nem érzékelteti a történet sötétségét, bánatát.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!


Fülszöveg:
Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?

Idézet:
Néha nem kell más, hogy visszaváltozzunk emberré, csak valaki, aki annak lát bennünket – bármilyen visszataszító alakban is mutatkozunk előtte.
Kinek ajánlanám?                                                                                                        
Csak azoknak, akik bírják az érzelmeket, az etikai kérdéseket, a mérhetetlen emberi butaságot és az érzelmi megterhelést. Ugyanakkor egy jó könyvet szeretnének elolvasni.                                                                                                                       
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Picoult utánozhatatlan stílusa és a múlt szálai.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

A jelen karakterei kicsit kidolgozatlanok.

578 oldal

saját, recenziós

Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/

Fordította: Babits Péter

Antti Tuomainen: A gyógyító

Érdekes könyv. Szól valamiről, de igazán mégsem az alap téma fogott meg benne. 
Krimi, de nem a krimi szál a legerősebb. 
Poszt apokaliptikus, de valahogy mégsem az...
Az érzelmek, két ember kapcsolata, és annak a leírása, a kételyek, a vágy, a hiány és a hasonló dolgok megjelenítése a legerősebb a könyvben talán. Bár az író nem hiszem, hogy ezt a hatást akarta elérni a könyvével.
Talán csak szövögette a történetet és ez sült ki belőle.

Maga a krimi része, a nyomozás, a "gonosz" elfogása elsikkadt. Talán nincs túl jól megírva sem. Csapong. Nem fejti ki bővebben. Nem olyan érdekes, mint lehetett volna. Egy közepes Reno filmhez tudnám hasonlítani, ahol az alap adatok hiányoznak ahhoz, hogy mi magunk is bekapcsolódjunk a nyomozásba. Csak megéljük(jelen esetben elolvassuk). Jobban szeretem azokat a krimiket, ahol én is társ vagy szereplő vagyok. Ahol gondolkodhatom a "megfejtésen".Nyomozhatok én is. Összefüggéseket kereshetek.

Gyorsan olvasható, tömör könyv. Kevés a felesleges szócséplés. Viszont a gyengéje is, mert hiányoznak a színesebb vagy inkább sötétebb, nyomasztóbb leírások, a benyomások magáról a világról, ami félresikerült az emberek hibájából. Feldobta volna a könyvet.
Így poszt apokaliptikus részek sem túl erősek. Pedig sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle, volt benne ráció. Igazán nagyon jó az alap sztori. Csak hiányos.

Térjünk vissza most arra, hogy miért is tetszett mégis a könyv. A szereplők miatt. 
Tapani egy nem túl szimpatikus szereplő, akihez fokozatosan kerülünk közel, ismerjük meg és észrevétlenül megkedveljük.
Johanna a másik szereplőnk, aki nincs jelen az eseményeknél, csak férje visszaemlékezései alapján. Ő már az elején szerethető karakter. Ami az érdekes, hogy a vége felé kezdtem megutálni őt, vagy nem érteni inkább, a helyesebb kifejezés.
Kettőjük kapcsolata egy normális, bármely házasságnak megfelelő közeg. De mégis szívmelengetőek a visszaemlékezések. Az apró utalások. Az élethelyzetek.
Nagyon szerettem, mikor kettőjükről volt szó a könyvben.
Jó kis kontrasztot alkotott a benti légkör, az otthon melege, egy kapcsolat életereje és a kinti, felbomlóban lévő, kies, féktelen, pusztító világ hidege.

Értek meglepetések, kaptam orbitális csavart is. Így mégis elégedett vagyok a könyvvel.

A stílusa férfias, nyers, bár mégis érző, gondolkodóba ejtő, ijesztő és hihető is egyben a jövő, amit jósol.



Posztapokaliptikus = ez egy látomásszerű világkép, egy olyan végítéletszerű jövőkép, mely egy világméretű katasztrófa miatt (lehet az atomháború, valamilyen hatalmas természeti katasztrófa, gyilkos vírus, idegenek támadása stb.), egy világméretű katasztrófa után látunk olyannak, amilyen. Ez általában mindig egy baljós, sivár jövőkép, ezáltal elgondolkodtató is egyben...

Fülszöveg:
Két nappal karácsony előtt Helsinki a klímaváltozás kegyetlen hatásai ellen küzd. Az apokalipszis nem kíméli a lakosságot: a metróalagutak elöntve, az utcákon lángolnak az elhagyott autók, tombol a malária, a tuberkulózis, az ebola és a pestis. Az emberek Norvégia és Finnország legészakibb részei felé menekülnek, ahol még úgy-ahogy elviselhetőek a körülmények. A társadalmi rend felbomlott, a rendőrség helyett privát cégek felügyelik a közbiztonságot. Tapani Lehtinen azon kevesek közé tartozik, akik még hajlandóak és képesek is a városban maradni. Mikor a felesége, Johanna, a helyi bulvárlap újságírója eltűnik, kétségbeesve indul a keresésére. A nyomok alapján egyre biztosabbnak tűnik, hogy az asszony eltűnése kapcsolatban áll a „Gyógyító” néven ismert sorozatgyilkossal, aki után épp nyomozott. Újabb és újabb titkok bukkannak fel Johanna múltjából, amelyek egyre nyilvánvalóbban összekötik az egész várost rettegésben tartó gyilkosságokkal. Ha már minden más elveszett, vajon meddig tart ki két ember között a bizalom?

Idézet:
Mindaddig elégedett voltál, amíg úgy gondoltad, mindent tudsz, amit tudnod kell. Most viszont látod, hogy nem tudsz mindent, és ez rossz érzés. Nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy egyáltalán mennyit érdemes tudni bizonyos dolgokról.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        

Nehéz kérdés. Inkább férfiaknak, bár az érzelmi töltet elég magas.                                                                                                                            

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A két főszereplő kapcsolata

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Bővebb kifejtésre várt a poszt apokaliptikus része

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/
saját, recenziós
280 oldal
Fordította: Márk Sarolta

Író-olvasó találkozó

Sajnos mostanában sem erőm, sem időm a bloghoz leülni és írni.
Olvasok én, bár azt sem olyan ütemben, mint szeretném.
Elnézést kérek minden követőtől, olvasótól ez miatt.

Ám most egy olyan eseményen voltam, amiről érdemes mindenképpen tudósítást írnom.
Kicsiny városunkban kevés a kulturális rendezvény, ezért nagyon megörültem, mikor a helyi könyvtár író-olvasó találkozót hirdetett meg egy általam már ismert szerzővel Rupáner-Gallé Margóval.
Ismerhetitek őt a blogom interjús részéről, de több ízben írtam a könyveiről is véleményt, ajánlót.

Lelkesen készültünk a Könyvklub tagjaival  erre az eseményre.. .
Sajnálatosan más nem is jelent meg az eseményen, csak mi. Viszont így bensőséges csevegés lett belőle süti, kávé-tea és friss eper kíséretében.
Kifaggattuk Margót az írási szokásairól, a karaktereiről és bizony a most készülő könyvéről is nagy izgatottan. De szó volt a mennyei finomságokat tartalmazó blogjáról is, a mi éppen aktuális lekvár vagy szörp projektünkkel egyetemben. 
http://rupanerkonyha.cafeblog.hu/
Könyv ajánlások cseréltek gazdát.
 Érintettük a mai diákokat, a családot, a könyvkiadást, a könyvtárakat, az olvasást,sőt!  
Fejben összeraktuk a legkelendőbb, a mai trendnek legjobban megfelelő könyv receptjét is.
Persze képeket is készítettünk.
Jól éreztük magunk és nagyon hamar elröppent az idő. Szinte túl gyorsan is.
Margóról bebizonyosodott, hogy egy tündér. Olyan szerethető, mint a könyve szereplői.
Színes, vidám egyéniség, akivel jókat lehet nevetni és trécselni.

Ahogy Margó látott minket:
"A találkozásom a hajósi könyvklub 4A-jával: Adrival, Angélával, Annával és Anikóval nagyon szuper élmény volt. Muffin, tea, és eper mellett a két óra szinte elrepült. Jó társaságban lehet jót beszélgetni, egy összeszokott, mosolygós, olvasni szerető kis csapattal pedig pláne. Bevallom, kicsit irigy is vagyok. Szuper dolog heti egyszer így összejönni, és könyvek között, könyvekről beszélgetni. Nagyon szívesen meséltem a lányoknak a "Lányokról", és válaszoltam a kérdésekre, amik többször gondolkodóba ejtettek, és még annál is többször megmosolyogtattak. Egy szó, mint száz, nagy élmény volt, amit mindenképpen ismételni fogunk, ahogyan abban meg is állapodtunk!"

Ta-mia Sansa A menekülés éve

Ta-mia Sansa neve már bizonyára ismerősen csenghet, ha sokat szörföltél a blogomon. Több ízben is készítettem vele interjút.
Olvastam is kéziratait, így nagy örömmel vártam az újonnan megjelenő új/régi könyvét.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy sosem sorrendben jutottam hozzá az eddig megírt történeteihez, így fura volt most a kezdetek kezdetéről olvasni. Érdekes volt, hogy egyes könyvei bár összetartozók, mind más fázisban mutatták meg a világokat, amiket az író megálmodott. mind más kidolgozottsággal bír és látszik a fejlődés.
Ami nagyon feltűnő volt, hogy ez a könyve krimisebb, mint amihez eddig hozzá voltam szokva tőle.
Viszont  ismerősen csengnek a megszokott, szépen felépített, egyedi karakterek.
A kíméletlen hajszolásuk a végkifejlet felé.
Írónk nem bánik kesztyűs kézzel a történetének szereplőivel. Hajszolja őket, kegyetlen dolgokon mennek keresztül, megkeményednek és érdekes átalakulásokon mennek keresztül.
Nem feltétlenül pozitív a főszereplő, amit én kifejezetten csípek. Jelen esetben is lehet szeretni és nem szeretni egyaránt. Én hol erre az oldalra sodródtam, hol arra , Sandra kapcsán...
A kíméletlenségét jobban szerettem és azt az énjét, mint e szelíd, szerelmes részét a hölgynek.

A hangulatok, az érzelmek, érzések keltésének nagymestere Sansa, legyen szó félelemről, szerelemről vagy bármi másról.

A másik nagy erősségét  csak minimálisan csillogtatta meg most. Hiányoltam is a nagyszerűen felépített világ, az új, kitalált fajok egyvelegét.
Most nagyon keveset kapunk még belőle. Csak megmutatja az író, hogy mire képes.
Viszont az az apró, már eleve nagyot szól. Pavonis faj egyes tulajdonságai felcsigáztak, meghökkentettek.

A vége miatt kicsit csalódott vagyok. Túl gyorsan le lett zárva a krimi szál,és sajnálatomra a fantasztikus szál is. Még lehetett volna tovább szőni a gondolatokat, a cselekményt...
Tudom, nem akartak rétestésztát. lehet hogy csak én éreztem túl gyorsnak a befejezést annak tükrében, hogy olvastam volna még tovább.

Végig ébren tartotta a figyelmem a cselekmény. Mindig történt valami izgalmas vagy igazán érdekes fordulat, esetleg egy új adalék a megismeréshez.
Szerettem, hogy ilyen mozgalmas és lendületes az egész könyv.
De legjobban Sansa egyedi, felismerhetetlen stílusa tetszett a könyvben. Szerintem 100 olvasmányból is meg tudnám keresni az ő keze munkáját, annyira jellegzetes.

Külön köszönöm, hogy Sansa dedikálva bocsátotta a rendelkezésemre!
Remélem még sok könyvét tarthatom a kezemben!

http://tamiasansa.blogspot.hu/
Delta Vision kiadó:
376 oldal
recenzió, saját

Fülszöveg:

A XXII. században az emberiség több álma is valóra válik: létrejön az Egyesült Országok Szövetsége, amely a világ összes államát egységbe tömöríti, és megtörténik a kapcsolatfelvétel egy értelmes idegen fajjal is. Úgy tűnik, az emberiség beléphet az aranykorba, de ez csak a látszat. A Szövetséget üzleti érdekek kusza hálója szövi át, és a vezetők legtöbbjének egyetlen célja van: mindenkit engedelmes bábbá formálni.

Ebben a világban éli a gazdag, unatkozó feleségek felszínes mindennapjait Sandra Manul, akiről csak kevesen tudják, hogy valójában a múltja elől keresett menedéket a magas rangú Ítélő, James mellett. Miközben az árnyak, amelyek elől elfutott, utolérik, olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek nem csak a saját, hanem az egész emberiség sorsát megváltoztatják.

A Gender krónikák első kötete, A menekülés éve bevezető egy olyan világba, ahol a hagyományos nemi szerepek és az egyensúlyi társadalom ütközik össze egymással – mindez pedig egy olyan jövőben történik, amely akár könnyen valósággá is válhat.

Idézet:Könnyebbnek tűnik elmenekülni a problémák elől, mint megoldani őket. Pedig nem az. Mert ha szembenéz az ember a démonaival, akkor megsemmisülnek, még ha hosszú és nehéz is a folyamat, amíg felvállaljuk tetteinket és szembenézünk önmagunkkal.

Kinek ajánlanám?                                                                                                          Mindenkinek.                                                                                                                            

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A karakterek megformázása.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

-

Felolvasó est

Cserenkó Gábor felolvasó estet tart Kalocsán!
Remélem sikeres lesz, és sokan részt fognak venni rajta.
További információ:

Hogyan készítsünk egy jó könyvből jó filmet, és hogy ne!

Mostanában nagyon sok jó könyvet megfilmesítenek. És kevésbé jókat is.
Eddig is trendi volt, de most valahogy még jobban. Vagy csak nekem tűnik úgy.
Mindig kíváncsian várom, hogy mit sikerült alkotniuk. Félve, rettegve egy-egy kedvencemnél.

A post apropóját pár hatalmas könyv kedvencem megfilmesítése szolgáltatja.
Ciceró kiadó A Beavatott című nagy sikerű könyve volt az  egyik, a másik Tolkien Hobbitja, a harmadik pedig az Agave kiadó Vámpírakadémia sorozatának első része.
Igaz idén volt már Csontváros és az Éhezők viadala második része is. Nem beszélve még sok könyv adaptációjáról, ami hamarosan érkezik, vagy már megjelent csak elsiklottam felette( Outlander, A szürke ötven árnyalata).

Persze vitatkozhatnánk, mikor beszélünk jó filmről.
Attól jó egy film, hogy hűen követi a könyv eseményeit vagy sokat változtatnak rajta, az sem gond.
Én az előbbit kedvelem. Nem szeretem mikor a könyvet felismerhetetlenségig megváltoztatják.
Nem szeretem, mikor nem adja vissza a film a könyv hangulatát.
De pocsékba tudja vinni, mikor nagyon nem odaillő szereplőt választanak, esetleg a képi világ meg sem közelíti az általam megálmodottakat.

Nézzük az általam említett három könyvet, ami remekül bemutatja a három végletet.

A Beavatott egy nagyon jó könyv, talán kicsit egysíkú. A film remekül megalkotta a képi világot, a szereplőkre sem lehet panaszom, nem változtatott hatalmasakat magán a cselekményen és bemutatta egy kicsit más szemszögből is a könyvet.
Teljességgel meg voltam elégedve vele. Az idei év egyik legjobb filmje, megkockáztatom.
Ide sorolnám az Éhezők viadala második részét is ebbe a kategóriába.
Izgalmas volt, nézhető. A könyv olvasása nélkül is megállta a helyét.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

A Hobbit annak a mintapéldánya, mikor a film túlszárnyalja merészen a könyvet. A könyv jó volt, de egy mese inkább. A film viszont színes lett, izgalmas. A képi világ valami mesés. Igazi filmmé nőtte ki magát, nem mese kategória. Ritkán mondok ilyet, de jobb volt, mint a könyv. Másik ilyen élményem a Csontváros. könyvben közepes volt, de a film miatt kedvet kaptam a folytatásokat is elolvasni.
A film, a könyv olvasása nélkül is élvezhető.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A Vámpírakadémia megnézése után legszívesebben elsírtam volna magam. A könyv dögös, vicces, izgalmas.  A filmben egyedül talán a szereplőket találták el, bár Lissa nem lett kedvencem. A többi siralmas volt. Tini, rózsaszín filmet készítettek belőle. Nyoma sincs az izgalomnak, a megvágások döcögősek, az érzelmi részek unalmasak és szikra nélküliek. A párbeszédek sokszor unalmasak vagy érthetetlenek. Aki nem olvasta a könyvet, egy kukkot sem fog érteni belőle. Aki meg olvasta a könyvet és szerette, annak fájni fog, ha nem tud elvonatkoztatni tőle. mintha nem is egyről beszélnénk. A hangulatát teljesen megváltoztatták, ami haza vágta az egész filmet.
Igaz sejthettem volna a filmes plakát megjelenésekor már.

Ezek után borzalmasan kíváncsi leszek, hogy az általam kedvelt Outlander hogy fog debütálni. De még jobban kíváncsi leszek A szürke ötven árnyalata filmre. Már a könyv sem érte el nálam a két csillagot az ötből, vajon a filmmel javítanak rajta vagy még rosszabb lesz?