Rukkola te csodás!

 

 

 Már bizonyára sokakhoz eljutott a Rukkola.

Ezért gondoltam, hogy kíváncsiak lennétek a működtető csapatra és hogy hogyan jött létre. Így meginterjúvoltam őket egy picit.

- Kinek a fejéből pattant ki a rukkola ötlete? Mi alapján vagy milyen minta alapján?

2008-ban született az ötlet, amikor Cziczlavicz Péter és Kovács Adrián között Péter blogjának segítségével történt egy könyvcsere, amit ők rögtön tovább is gondoltak és lefektették az oldal ötletének alapjait. Ezt vettük elő 2012-ben, amikor megkerestek, hogy csatlakozzak hozzájuk és valósítsuk meg az ötletet.

- Hogy kezdtetek neki a megvalósításnak?

Az ország három pontján lakunk, így skype konferenciák tömkelege áll az oldal létrehozása mögött. Minden héten egyszer legalább beszéltünk skype-on hosszú órákig, ahol elterveztünk mindent lépésről-lépésre, megnéztük hogy halad a fejlesztés és mit szeretnénk még hozzátenni. Eközben pedig minden nap óráról órára írásban kommunikáltunk és beszéltük át a következő lépéseket.

- Mennyi munkátok fekszik benne?

Rengeteg. Fél év volt az a munka, amíg el tudtuk indítani az oldalt, az ötletelés, tervezés, fejlesztés rész. Azóta pedig csak egyre sokasodik a munka vele, de kitartunk:)

- Vannak önkéntes segítőitek is?

Jelenleg 20 önkéntes szerkesztőnk van, akik rengeteget segítenek a helpdesk frontján, illetve a facebook kommunikációban is sokszor.

- Gondolom szerettek olvasni, melyik a kedvenc könyvetek? Kedvenc írótok?

zafi: nekem a Galaxis ÚtikalauzStopposoknak a kedvenc könyvem, Douglas Adamstől, ezt a könyvet bárhol és bármikor tudom olvasni.

 Illetve még ebbe a kategóriába esik a Jean-Paul Sartre: Drámák is. De kedvencet választani igazából nehéz ügy, mert adott életkorban, hangulatban, helyzetben mindig más a kedvenc.

csikszem: Hunter S. Thompson könyveiért rajongok, ő írta a kedvencemet is, a Félelem és reszketés Las Vegasban címűt. Állítólag ez volt az első könyv a rukkolán, de én nem emlékszem, hogy rukkoltam volna. :)

tapir: Nem tudnék kiemelni egyet se, több könyv is megfogott az életem folyamán, amik most már semmit nem jelentenek, ahogy változom mindig más kedvenceim vannak. Siheder koromban abszolút Rejtő fan voltam, mindent elolvastam, a Piszkos Fredet legalább hétszer. 

Amit kiemelnék az Dan Millman: A békés harcos útja, ami végül is elindított a filózofiai indíttatású könyvek felé, az elmúlt 10 évben nem is olvastam nagyon más témában. Ami érdekes, hogy pár éve újra elolvastam és felfedeztem benne olyan üzeneteket, amik az első olvasáskor egyáltalán nem jutottak el hozzám, és a későbbi könyvekben fokozatosan bontakozott ki előttem, mígnem szembesültem vele, hogy ez bizony azokban is benne volt. Ez újabb bizonyítéka annak hogy változunk azért, még ha ez kívülről sokszor annyira nem is látszik :)

- Milyen műfajokat szerettek?

zafi: szépirodalom, drámák, ponyva, sci-fi, tulajdonképpen bármi jöhet, amit épp megkívánok.

csikszem: Én sem vagyok túl válogatós. Szeretem, ha történik valami a könyvben, ezért legtöbbször zombisat választok, vagy olyat, amiben bűnözők vannak.

tapir:Minden aminek van valamilyen filozófiai üzenete, lehet az regény vagy önismereti könyv.

- Mennyi könyvetek lapul a polcotok mélyén?

zafi: sosem számoltam még meg, a nappalim fala körbe plafonig tele van könyvekkel, több mint ezer példány lapul ott, de egy nagytakarításkor majd leltárba veszem mindet egyszer csak:)

csikszem: Sok-sok, szépen lezárt üveges szekrényekben, köszönhetően a feleségem könyvszeretetének és precizitásának.

tapir: Még mindig túl sok, de rukkolom majd, hogy fogyjanak :)

- Van olyan könyv, amire nagyon vágytok és nem tudtátok eddig megszerezni?

zafi: fogós kérdés, egy könyvet nem tudok mondani, nagyon szeretem a régi kiadásokat, sorozatokat.

csikszem: Nem tudok ilyet mondani.

tapir: Nem nagyon, ami nagyon érdekel arra áldozok, ha meg nem annyira, akkor úgyis eljut hozzám valahogy, ha nagyon akar :)

- Melyik könyveket ajánlanátok szívesen, ami nem kiemelt könyv és van belőle bőven elérhető, miért?

zafi: bőven nincs belőle, de van pár elérhető példány és zseniális könyv I:B: SInger: Szégyenfolt című könyve. Nem könnyű olvasmány, nem is vidám, ám a történet izgalmas és pont annyira lélektani, amitől elgondolkodsz saját magadon.

csikszem: Bogáti Pétertől Az utolsóembert. Szeretem a posztapokaliptikus témájú könyveket és ez egy olyan darab, ami annak ellenére is izgalmas, hogy nincsenek benne mutánsok.

tapir: A legtöbbért sorban állnak amit ajánlanék, ezért visszatérek a gyökerekhez és gyermekkorom kedvenceiből válogatok:

- Rejtő humora áll a legközelebb hozzám a mai napig, szerintem kötelező olvasmány :)

-Ezüst tó kincse .  Majdnem 40 példány van ebből, és szerintem Karl May legjobb regénye.

Nemerétől amit tudtam mindent elolvastam, tőle a Klausztropolisz-t ajánlanám, mert ez ugrott be tőle elsőnek :)

És ha más sci-fi, akkor a leginkább ezoterikus könyveiről ismert Szepes Máriától ajánlanék a_tibeti_orgona -t, amiben persze vannak rejtett társadalom kritika és ezoterikus utalások is, már amennyire akkoriban lehetett ugye:)

- Saját könyvet töltöttetek ti is fel?

Mi az hogy! A mi hármunk hatvan példányával indult a Rukkola és azóta is rukkolázunk ugyanúgy, mint a többi felhasználónk.

- A rukkolázás és az olvasás mellett jut időtök hobbira ? Mi az?

zafi: Idő nem nagyon jut, de azért kerítek a horgolásra heti egyszer legalább alkalmat.

csikszem: Nem, ez most nem a hobbik kiteljesedésének az időszaka. De ha közhelyes akarnék lenni, akkor mondhatnám azt is, hogy a rukkola a hobbim, mert nagyon szeretek a fejlesztésével foglalkozni.

tapir: A fotózás ami már régóta érdekel, legjobban a természetben egyedül bóklászva tud kikapcsolni. Mára már eljutottam odáig, hogy annyira a technikai része nem is érdekel, csak az hogy megörökítsek valamit, visszaadni a hangulatot amit éppen ott érzek. Valamint az elmúlt években a mixeléssel kezdtem el foglalkozni ami gyerekkori álmom volt de mindig elnyomtam magamban :) bár mióta a rukkola van még a mixert se vettem elő, de ami késik nem múlik.

- Férj/feleség/barát/barátnő mit szól a rukkolához?

zafi: Férj támogat benne, a gyermekeim pedig már happoltak is maguknak mesekönyveket, néha leadják a rendelést nálam, hogy mit szeretnének legközelebb esti mese gyanánt hallgatni.

csikszem: Feleségem támogat, ötletel, elismer.

tapir: Van a családban már olyan, aki használja is.

- Hogyan tudjátok össze egyeztetni a sok munkát, a rukkolát és a családot? Melyikőtöknek van gyereke és mekkora?

zafi: Két kislányom van, Borcsa 8 éves, Dorka pedig 6 éves. Összeegyeztetni pedig muszáj, leginkább akkor foglalkozom a Rukkolával, amikor ők már alszanak.

csikszem: Egy kislányunk van, Zoé, januárban lesz 6. Nehezen megy az egyeztetés, mert nagyon sokat ülök a számítógép előtt. Tudatosan kell kiszakítani magamat, hogy minden nap számára is értékelhető időt töltsünk el együtt.

tapir: Egy fiam van, aki Kristóf és 7 éves és már bejelöltetett jó néhány könyvet happolásra.

- Van olyan nonprofit szervezet, aki segít nektek? Gondolom ez nem kevés összegbe is került, mire létrehoztátok. Esetleg a kedves rukkolázók mivel tudnának nektek segíteni, mivel tudnák megköszönni a  sok munkát és e nagyszerű ötletet?

Saját zsebből hoztuk össze és finanszírozzuk még most is az oldallal kapcsolatos kiadásokat, de örömmel vennénk természetesen, ha valaki anyagilag támogatná a Rukkolát. A rukkolázók abban tudnak segíteni egyelőre, hogy türelemmel várják ki a fejlesztéseket és a helpdesk válaszokat, illetve abban is, hogy egymás közt becsületes rukkolázók maradnak és aktívan részt vesznek a közösségi életben:)

- Mivel buzdítanátok az embereket az olvasásra, a könyvek szeretetére és természetesen a rukkolára?

Talán olyan nagyon buzdítani sem kell őket, hiszen ahogy a Rukkola példája is mutatja, rengetegen szeretnek még mindig olvasni. Az olvasás varázsa, egy még nem olvasott könyvből elénk táruló új világ, új látásmód pedig elég buzdítás az embereknek. A Rukkola ezt segíti, hogy mindenki hozzájusson az áhított könyveihez, hogy minél több világba merülhessen el nyakig.

- Szerintetek hogyan lehetne a pici gyerekekkel megkedveltetni az olvasást minél hamarabb? Kötelező olvasmány egy muszáj könyv, vagy volt olyan amit nagyon szerettetek?

A gyerekekkel az esti meséken keresztül lehet elkezdeni az olvasásra nevelést, minden nap, egész kicsi kortól olvasni kell nekik a szebbnél szebb meséket. Illetve mivel a szülőket másolják, így az sem elhanyagolható, hogy mennyit látják a szüleiket olvasni. A kötelező olvasmányokkal nincs semmi baj, azon kívül, hogy a nevükben ott van a “kötelező” szó, ami már zsigerből ellenállást vált ki a gyerekekből (is).

- Ti miket tennétek kötelező könyvekké?

zafi: egyértelműen Douglas Adams: Galaxisútikalauz stopposoknak című könyvét

csikszem: James Frey Millió apró darabban című könyvét, valamikor a középiskola során.

tapir: Semmit se, egy olyan világról álmodok ahol én dönthetek legalább abban hogy mit olvasok el :)

- Vajon miért olvasnak itt Magyarországon ilyen kevesen, mit gondoltok?

A legtöbben szerintem szeretnének olvasni, csak nincs rá lehetőségük, idejük. Általában az elsők között a könyvek és egyéb kulturális szórakozási formák hullanak ki az emberek életéből, amikor húzni kell a nadrágszíjon. Amúgy nem hiszem, hogy annyira kevesen olvasnának, én rengeteg olvasó embert látok nap mint nap a buszon, metrón.

- Gondoltátok, hogy ekkora sikere lesz az oldalatoknak?

Amikor belevágtunk ekkora sikerre nem számítottunk, de természetesen nagyon örülünk, hogy ilyen nagy igény van rá. Ezek szerint rátapintottunk egy résre, ahol hiány volt, csak magunk sem tudtunk róla.

- Mik a terveitek következőkben? Esetleg további szabályok, fejlesztések...ilyesmi.

Sok-sok évre tervezünk, igazi olvasó közösség létrejöttét látjuk a jövőben, mivel az oldalt alapjában maga a közösség működteti, így csak ez lehet belőle. Vannak terveink, sorra hívnak már most minket könyves rendezvényekre, amiken boldogan részt is veszünk és persze a saját rukkola fesztiválunkat is készülünk megszervezni. Folyton tervezünk újításokat, gyűjtjük a fejleszteni valókat. Figyeljük a facebookon, hogy a közösség milyen ötletekkel áll elő, hogyan és mit szeretnének viszontlátni az oldalon és mi is megpróbálunk afelé közelíteni. A mi célunk is az, hogy élhető és jól használható legyen az oldal, ezt pedig a legjobban a közösség visszajelzései alapján tudjuk megvalósítani.

- Ha valaki szeretne csatlakozni hozzátok, mint segítő, mi a menete ennek?

Örömmel várjuk a lelkes önkéntesek jelentkezését egy bemutatkozó levéllel, amiben leírják, hogy miben gondolják, hogy tudnák segíteni a Rukkola működését, a szekhaz@rukkola.hu címre.

Köszönöm szépen, hogy szakítottak rám egy kis időt, az amúgy is szűkös keretből.

Remélem, hogy a Rukkola tovább virágzik majd...

Végül pedig aki nem regisztrált még, tegye meg.

Egy nagyszerű oldal.

Aki pedig regisztrált már, jó happolást és rukkolást kívánok neki.

Jöjjön tőlem egy kis ajánló a fent lévő, elérhető könyvek közül:

  Nagy kedvencem Gárdonyitól: Egri csillagok 

 További szépirodalom :

 -  Légy jó mindhalálig   

-   Árvácska

 Gyerekeknek :

 - egy kis klasszikus Ablak- zsiráf

- Milne :Micimackója

 A krimik közül :

- John la Carré :Kettős szerepben

- Doyle  

- King Tortúrája 

 

 Romantikusnak 

- Trisztán és Izolda 

- Victoria Holt 

Történelmi:

-  Sába királynője

- Passuth

Akció:

- Delej

- Ken Follett

- Murray könyv 

Vígjáték:

- Miniszter félre lép

- Adrian Mole

Szórakoztató irodalom:

- elmaradhatatlan Fable könyv

- Teréz anyu 

- Beach girl 

Új rovat

Sokaknál láttam már, de azért csak belevágok én is.

Egy új rovatot szeretnék nektek készíteni, amiben a kedvenc borítóimat mutatom be hétről hétre.
A címe Borító mánia lesz.

Az első, ami nagyon megtetszett nekem:

Amanda Hocking: Fate

Forrás:
 http://www.amazon.com/Fate-Blood-Approves-Book-ebook/dp/B003JBHP4G

Lauren Oliver: Mielött elmegyek

Nem vártam nagy lelkesedéssel a könyvet, kezdek besokallni ifjúsági könyvekből.
De meggyőzött a könyv.
Remek volt.

Nem új az ötlet, de így kivitelezve nagyon nagyot szólt.
Élveztem minden percét.
Nagy igazságokat mond el és bemutatja, hogy a tinik mennyire borzalmasan viselkednek egymással.
Egymással hogy bánnak, ha egy kicsit is eltér a többiektől
Megmutatja hogyan megy tönkre egy átlagos fiatal élete, ha valami félre siklik.

Mit tennél, ha tudnád hogy meghalsz és a napot mindig újra élhetnéd?
Kiélveznéd, mindent megváltoztatnál, új életet kezdenél?
Samantha egy átlagos tinédzser , aki a menő kategóriába sorolható.
Nagyszerű barátnői vannak, akik szinte tökéletesek, a pasija a suli egyik legmenőbbje, szüleivel és testvérével nem a legjobb a kapcsolata.
Mindenki féli és csodálja őt.
Ám egy bulis nap nem a legjobban végződik számára, meghal.
Aztán reggel újra ébred, de tudatában van az előző napi halálának.
Aztán újra és újra éli az utolsó napját, mindig máshogy téve, míg nem megtalálja a visszatérései okát.

Szerettem Sam jellemváltozását.
Szerettem visszaemlékezéseit, apró nyomozásait.

A többi szereplő is jól ábrázolt, szinte ismerjük őket, egy barátunkra ismerünk bennük.
Vagy a szomszéd csajra, aki utáltunk és folyton beszóltunk neki.
Ismerősek az élethelyzetek is, amik helyet kaptak a könyvben.
Akár bármelyikünk is szerepelhetne a könyvben, még főszereplők is lehetnénk.

Megrázó könyv.
Hiszen az elmúlással foglalkozik legfőképpen.
Szép gondolatok vannak benne, amik nagy hatást gyakoroltak rám.
Sok idézetet ki tudnék nektek ide írni, de nem teszem.
Találjátok meg a nektek szólót inkább a könyv olvasása közben!
A könyv hangulata magával ragad és beszippant.

A könyv befejezési egy kis csavarral van megoldva és szerettem.

Ajánlanám mindenkinek ezt a könyvet, mert nagyon jó.
Már rég olvastam ilyen jó kis könyvet, ami ennyire a hatása alá vont.

A pillangóhatás meg számomra is érdekes egy jelenség!
Amikor én teszek valami apró dolgot és végig gyűrűzik a szeretteimen, az ismerőseimen és sok mindenki életében ejelentőséggel bír.
Azután ezer apró dolog változtatása is mekkorát számít. Mennyire más lesz mindenki élete.
Még ha nekem nem is tűnik fontosnak.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

történet:10/9
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek, romantika:10/10
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/8
fülszöveg:10/8
humor: 10/7

Ciceró kiadó:http://www.cicerokonyvstudio.hu/
saját, recenziós
416 oldal
Fordította: Heinisch Mónika

Johanna Lindsey : Fagyos tüzek

Bajban vagyok most.
Nem igazán szeretnék elijeszteni senkit sem a könyvtől!
De nekem nem igazán tetszett.
Nem olvastam még az írótól semmit.
Azt tudtam hogy limonádé könyveket ír és nem is vártam mást.
De még így is csalódott vagyok.
Talán túl nagy elvárásaim voltak vele szemben.
Annyira szép a borítója.
 És annyira vártam már. Vikinges. Szerelmes.
És mégsem sikerült megkedvelnem.

Nézzük akkor.
A szereplőket bírtam. Eléggé kidolgozottak.
Igaz a megszokott karakterek, a rossz tulajdonságaikkal kicsit felnagyítva hogy még érdekesebbek legyenek.

Brenna eléggé makacs, akárcsak én, de néhol túlságosan az.
Garrick néha olyan érthetetlen számomra.Őt annyira nem ismerjük meg csak hogy nagy harcos, viking férfi és rettenthetetlen és borzalmasan becsapott.

A humorukat még jobban bírtam. Az viszi a könyv fő vonalát.Élvezetessé teszi a könyvet.
A folytonos marakodásuk néhol fárasztott, de nagy részben jókat nevettem rajta.

Lendületes cselekményvezetés jellemzi.
Így gyorsan haladtam vele. Kikapcsolt. Ezt a funkcióját remekül beváltotta.

Érdekes a vikingek szokásainak, életének bemutatása. Talán még lehetett volna kicsit több is.
Főként ezért szerettem volna a könyvet elolvasni.

Romantikus szál nem vészes,nem nyálas, inkább kicsit erőltettet néhol.

A szex is szerepet játszik a könyvben, ami nem villanyozott fel, még elmegy kategóriába sorolnám. Pironkodók viszont lapozzák tovább.

 Néhol következetlen a könyv, nem igazán életszerű, apróbb bakikkal tarkítva.
De hatalmas nagy taktikai hibák kimaradtak belőle szerncsére.
Fejlődőképes a történet, fog még meglepetéseket szerezni nekünk az írója, úgy vélem.

A történet maga nem rossz, de talán kicsit többet ki lehetett volna hozni belőle.
Tudom hogy hiány van a vikinges könyvek terén és gondolom az író nagyot akart dobbantani.
Kicsit elsiette az írást.
Túl sokat akart bepaszírozni a könyvbe.
Mintha egy kalapba bele tett volna minden klisét, érdekességet és abból halászott volna egyet, még egyet, na még egyet és végül kiborult a fél kalap.

Nyelvezete, leírásai igen élvezetesek.Képszerű, amit mindig értékelek egy könyvben.

De alapjában véve nem volt rossz könyv.
Talán közepesnek kategóriázálnám.

Várom a nagy áttörést és a fejlődést a következő részre!
Van benne hatalmas lehetőség még.

A borítóját említettem már, hogy igen tetszetős.

Köszönöm a könyvet a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó :http://www.gabo.hu/hu/
saját,recenziós
450 oldl
 
történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9
fülszöveg:10/8
humor: 10/9

Lányok a kastélyból és amit a szerzőről tudni kell

Hogyan jött az ötlet, hogy egy még új, friss íróval készítsek interjút?
A Kiskegyedben felkeltette az érdeklődésem egy cikk, pedig nem szokásom Kiskegyedet olvasni.
A cikkben Rupáner-Gallé Margóról volt szó és anyukám szülőfalujáról Hartáról, na meg az akkor, frissen kijött könyvéről...
Rögtön felkaptam a fejem, így természetesen elolvastam a cikket és a könyvet feltettem a beszerzendők listájára.(Lányok a kastélyból)
Közben kiderült hogy több szálon is ismerősnek kellene lennünk és mégsem sikerült eddig még találkoznunk.
Sorsszerűnek éreztem, hogy mindenképpen megkeressem és interjút készítsek vele.
Ami kicsit nehezített a dolgon, hogy  angyali kislánya mellé egy pici újszülött babát is haza vihetett nemrégiben. Így nem akartam zavarni az újdonsült családod.
 De remélem hamarosan élőben is tudunk találkozni, nem csak interneten keresztül beszélgetünk.


Ime az interjú:

– Hogyan kerültél kapcsolatba az írással?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, de minden bizonnyal még valahol az iskolapadban kezdődhetett. Amióta megtanultam a betűket, imádok olvasni, az írással pedig egy eszközt kaptam a kezembe, hogy megírhassak olyan történeteket, amiknek én irányítom az eseményeit és a végkifejletét, illetve az én értékrendem szerint vannak felépítve.

– Hogyan tudod egyeztetni a családot az írással? Hiszen két csodaszép kislányod van és ők bizonyára sok munkát adnak neked.

Erre azt kell válaszoljam: eddig nagyon egyszerűen. Mivel általában késő estétől éjszakába nyúlóan van az az intervallum, amikor írok, így nem okoz különösebb bonyodalmat.

– Van időd mellettük írni máskor is napközben?

Amikor alszanak, vagy amikor Laura elmegy valamelyik családtaggal „csavarogni”, ahogy ő mondja. De ennek az eseménynek egybe kell esnie azzal, hogy Liza aludjon, és nekem ne legyen semmi fontos elintéznivalóm otthon. Erre pedig igen kevés az esély, így általában maradnak az esték.

– Van külön olyan napszak, amikor jobban jön az ihlet?

 Vagy amikor éppen eszedbe jut valami érdekes, papírra veted?

Nagyon ritkán fordul elő olyan nap, hogy ne írnék legalább egy keveset, erre pedig, mint már említettem, leginkább este kerülhet sor. Tehát igen, tulajdonképpen van olyan napszak, amikor mindig írok. Ha eszembe jut valami nap közben, azt sem szoktam papírra vetni, egyszerűen megjegyzem, és adandó alkalommal előhívom.

–Kisgyerekes anyukaként fontosnak tartom már korán a gyerekek olvasási szokásait megalapozni.

 Melyik könyv lesz az, amit feltétlen a gyermekeid kezébe fogsz adni?

A Légy jó mindhalálig. Benne van minden erény és emberi érték, amit én nélkülözhetetlennek tartok, és amiket szeretnék, hogy a gyermekeim számára is ugyanilyen jelentőséggel bírjanak.    

– Te hogyan próbálod majd az olvasás felé terelni őket?

Minden este mesét olvasok Laurának, idővel majd Liza is csatlakozik, illetve már velünk is tartott néhány alkalommal, amikor éppen ébren volt. Szerintem az esti mese egy biztos alap, „terelni” pedig leginkább azzal fogom őket az olvasás felé, hogy én magam is nagyon szeretek olvasni. Úgy gondolom, ha ezt látják a kezdetektől, számukra is természetes lesz.  

– Vannak kedvenc könyveid?

Nem szoktam kedvenc könyveken gondolkozni, de az első, ami most eszembe jut az Saint-Exupéry-től A kis herceg.

– Melyik könyv az, amit feltétlen ajánlanál, miért?

És melyik az, amit nagyon megbántál, hogy elolvastad?

Olyan, amit feltétlenül ajánlanék, sok van, így nehéz választani. Van azonban a könyvespolcomnak egy lakója, ami különbözik a többiektől. A másság abból ered, hogy szinte évről évre újra elolvasom. Nem azért, mert annyira szeretem, hanem azért, mert eddig minden olvasásnál más benyomásom alakult ki vele kapcsolatban. Továbbra is úgy érzem, hogy többször el kell olvasnom ahhoz, hogy egyszer megértsem teljes valójában. Nem véletlenül emlegetik „örök történet”-ként, számomra biztos, hogy az marad. Ez pedig nem más, mint az „Üvöltő szelek” Emily Jane Brontë-tól.

Nem szoktam megbánni a rossz könyvek elolvasását sem, mert még azokból is lehet tanulni, bár akadnak olyanok – mint például a szürrealista és expresszionista művek, vagy Voltaire morbid humora –, amik aztán végképp távol állnak tőlem.

– Van írói példaképed?

Ilyennel sajnos nem szolgálhatok, nem választottam példaképet. Sok írót szeretek, mindet másért-másért, de felnézni igazán csak akkor tudnék bárkire, ha magánemberként is lenne alkalmam megismerni.

– A karaktereket valakiről mintázod, vagy fejben születnek meg?

A karaktereimet nem mintázom konkrétan senkiről, de utólag véltem már felfedezni hasonlóságot bizonyos jellemvonásokban, viselkedésformákban általam ismert emberekkel. Ez azonban nem tudatos, és nem is általános.

– Ha elakadsz az írásban, mi ad inspirációt?

Még nem akadtam el az írásban. Olyan már előfordult, hogy aggódtam napközben, ha a folytatásra gondoltam, mert semmi ötletem nem volt. De amikor leültem a géphez, a történet mindig folytatódott, sokszor még engem is meglepve.

– Egy eldugott kis faluban laksz ( Harta ), szerinted mennyivel volt nehezebb dolgod az írással, mint a Pesten élőknek?

Nem hiszem, hogy nehezebb dolgom volt. Úgy gondolom, nagyon szép helyen élek, egy kedves közösségben, ahol harmónia és nyugalom vesz körül. Ez rengeteg inspirációt ad.

– Jelenleg mit olvasol?

Jelenleg Dr. Csernus Imre Ki nevel a végén? című könyvét olvasom, ami számomra most elsősorban pedagógusként aktuális, de szülőként is roppant a tanulságosnak érzem a jövőre nézve.

– Mesélnél nekünk egy kicsit a most készülő írásodról? De csak ami már publikus...

A Nászajándék Salzburgból a következő kiadásra váró írásom. Ez egy romantikus történet, ami a Lányok a kastélyból című regényem folytatása. A héten lett túl az utolsó korrektúrán, igazán nincs vele több dolgom. Amin ténylegesen dolgozom az a harmadik rész, melyben ezúttal Márai Izadóra életébe pillanthatunk bele, és a „Malom a tóparton” címet viseli.

– Mennyi beleszólásod volt a könyv kiadásából? (Borító és ilyesmik...)

Mindenről kikérték a véleményemet, rendszeresen tájékoztatva vagyok az új fejleményekről. Szerkesztés után is átnézem a könyvet, a jóváhagyásom nélkül semmi lényeges nem változhat. Ezek apró változások, a fő momentumok nem változnak, apróbb igazítások lehetnek, hogy a történet ne fusson mellékvágányra.

– Hobby? Mesélhetnél bőven róla...

Mivel nagyon sok minden érdekel, így hobbim is akad jó pár, más kérdés, hogy időm kevésbé. Amikbe eddigi életem során bele-belecsíptem: szertorna, zongora, éneklés, tánc, aerobic, spinning, hastánc. Ezek olyan dolgok, amiket egy-kettő, esetleg több évig csináltam, de mára már nincs rájuk időm. Amik ma is aktív hobbijaim és szinte egytől egyig gyermekkorom óta elkísérnek, azok az olvasás, a lovaglás, a főzés, a kézműveskedés, és végül, de természetesen nem utolsó sorban az írás.

– Mit szólnak ahhoz a falubeliek, hogy írsz? Családod? Barátok? Rokonok?

Természetesen mindannyian nagyon örülnek, és maximálisan támogatnak mindenben. Bár elsőre sikerült őket meglepnem, mert egyáltalán nem tudtak róla, hogy írok.

– Mondj magadról 3 személyes dolgot, amit megosztanál az olvasóiddal.

Imádom a gyerekeket, pocsék vagyok matekból, és nem vagyok anyagias. Hirtelen ezek jutottak eszembe.

– Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?

A Robinson Crusoe-t, vagy egy cserkész-könyvet. Hátha hasznukat venném.

– Mit szólnál ahhoz, ha megfilmesítenék a könyvedet? Kiket képzelsz el szereplőnek?

Meglepődnék, és nagyon örülnék, de elképzelésem sincs arról, kiket szeretnék szereplőnek. Mivel minden szereplőmről saját kép él a fejemben, természetesen hozzájuk hasonló lenne a legideálisabb. Lévén pedig, hogy nem hírességekről lettek mintázva, egyikre sem hasonlítanak, így valószínűleg általam nem ismert színészek és színésznők jöhetnének szóba, ha engem kérdeznének. De nyilván nem tiltakoznék a hírességek ellen sem, ha arra kerülne sor.

– Melyik könyv az, amire jelenleg a legjobban vágysz most? Hátha valaki olvassa pont az interjúnk és meglep vele.

Nagyon kíváncsi vagyok Trux Béla A templomos lovagjára, bár idő hiányában egyelőre esélyem sincs az elolvasására. Az a könyv nem olyan, amit majd napi egy-két oldalával szeretnék olvasni, úgyhogy még várat magára.

– Mit szeretsz a legjobban az írásban?

Azt, hogy általa megírhatok olyan történeteket, amiket szerettem volna elolvasni, de ez idáig senki nem írta meg.

– Ha bárhol máshol élhetnél, hova költöznél?

Sok hely van, amit szívesen megnéznék, esetleg hosszabb időt is tartózkodnék ott. De nem költöznék sehová, mert az otthonom itt van Hartán, ahol a családom és a gyökereim.

 Egy kis összegzés Margóról a saját szemszögemből.

 Beszélgetéseink által egy roppant kedves és intelligens nőt ismerhettem meg, aki nincs elszállva az ismertség miatt. 

Egy szépséges kis faluból tör az ismeretség felé, közben neveli lányait, háztartást vezet és próbál némi időt magára, az olvasásra is szakítani. Nem hagyta el magát, mer nő lenni és roppant csinos is.

Sokat beszélgettünk gyerekekről, családról és sok közös ismerős, pont is van az életünkben.

Blogot is vezet, igaz nem a könyvéről és a készülő könyveiről, hanem az életébe enged némi bepillantást .

Amit élmény volt olvasni.

 http://lifemagazin.hu/eletmod/babanaplo-1-a-szules-es-liza-erkezese

http://www.kiskegyed.hu/baba-mama/baba-mama/babanaplo-liza-laura-117583

Nagyon szépen köszönöm az interjút és remélem hamarosan a könyvedről is tudok majd írni egy postot.

Gayle Forman:Hová tüntél?

Féltem ettől a könyvtől és vártam is.
Az első részt nagyon szerettem annak ellenére, hogy eléggé belemászott a lelkembe.és  nehéz volt utána más könyvet a kezembe fognom.

Vártam, mert nagyon tetszett az első része.
Féltem, mert egy jó könyv után nagyon el lehet rontani a folytatást.

Szerencsére nem rontotta el az írónk, bár nekem nem ért az első rész nyomába.
Tetszett.
Jó volt, hogy nem Mia szemszögéből látjuk most a dolgokat,hanem Adam-éből.
Így egy kicsit más volt. Ő volt a nagy kedvenc az első történetből is.

Miára haragszom, megértem a fájdalmát, a zavarodottságát de nem azon csattan az ostor, akin kellene.
Annyira más a második részben. Nem az, akit megszerettem.Itt inkább egy önző nőt látok, a zavarodott, szerelmes lányka helyett.
Tudom megvan rá minden mentsége, de akkor is!

Jó volt tudni, hogy most hol tartanak a szereplőink.Olyan érzés volt, mint a meséknél a " Vége " főcím után egy kicsit bekukucskálni hozzájuk még.

Ez a könyv is tele van fájdalommal és érzelemmel, de itt inkább a szerelem és a szerelem elmúlása a fő szál.
Beleillene a romantikus könyvek kategóriájába is.
Nem volt elcsépelt és romantkus a szerelmi szál mégsem ettől függetlenül.
Sejtettem a végét, de mégis szurkoltam nekik.
Ez a történet annyival szerethetőbb és érthetőbb, hogy az ember könyebben bele tudja élni magát a főszereplők sorsába.
Ki ne lett volna még szerelemes, vagy kit ne dobtak volna már. Ugye?
Így szerintem többen is fogják szeretni.
Nem annyira megrázó, mint az első rész.
Igaz itt is van szenvedés és dráma, de annyira nincs sötéten lefestve a dolog.
Talán azért nem szerettem annyira mint a Ha maradnék-ot , mert nem érintett meg annyira.
Nem rágta be magát a szívembe és nem kell rágódnom napokig miatta.
De egy nagyszerű romantikus könyv!

Furcsálltam, hogy Mián és Adam-n kívül a többi szereplő elég keveset szerepelt a könyvben.
Nem zavart, csak a végén vettem észre, hogy csak említve lettek, nem igazán szerepeltek.

A könyv befejezését szerettem nagyon.
De ezek után vajon lesz még folytatása?
Vagy csak ez a két rész szólt erről?
Remélem az író megörvendeztet még , mégha valami mással is.

 Plusz pont jár a fejezetek előtti kis  dalszövegekért.
Imádtam őket, hallottam a zenét is olvasásuk közben .

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

történet::10/8
 helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/9
a könyv hangulata:10/8
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8
fülszöveg:10/9
humor: 10/7

Ciceró kiadó: http://www.cicerokonyvstudio.hu/
saját, recenziós
270 oldal
Fordította: Rudolf Anna

Cat Adams:A vér dala

Nagy sikerkönyv, mindenhol bele ütköztem ebbe a könyvbe, így alig vártam, hogy az Egmont kiadó elküldje nekem.
Ezúton is köszönöm!

A borítója gyönyörűséges! Külön dicséretet érdemel a tervezője.

Az író nem szórakozik, bele dob minket a dolgok sűrűjébe.
Kapkodjuk a fejünk ki kicsoda, de sokszor már feleslegesen, hiszen az illető eltünt a képből.
Mindig új és új szereplők kerülnek a képbe.A másodszereplők is eléggé le vannak írva kinézetre, és természetesen mindenki szép és szexi.

Egy igazi, gyors, pörgős ifjúsági könyvet sikerült fellelnem.
Vámpíros, de nem a szex vagy a nyálas, hősszerelemes fajta végre.
Hanem egy kis izgalom,sok lelkizés és nyafogás  és sok-sok történés.

Celia Graves, a főszereplőnk profi testőr, bár néha nem úgy tünt.
De azért mindig sikerült kijutnia a csávából vagy egy barátja mindig ott terem, hogy kihúzza a bajból.
Az elején furcsáltam is ezt, inkább negatívumként jött le, de a végére kitudódik ennek a nyitja is.
Egy jó kis világot sikerült írónknak össze hoznia. Tetszenek a lények, a szereplők, bár eléggé lassan adagolja az információkat róluk, néha meg abba a hibába esik, hogy nekünk magától értetődőnek kellene lennie valaminek, ami nem az.

A történet gyorsaságát megszakítja néha egy kis fürdéssel vagy bevásárlással, pszichológushoz járással, gondolom fokozni akarja az izgalmat.

Celia hol erős, szókimondó, vicces nő, hol pedig gyenge, akinek minden férfi a segítségére kell hogy siessen.
Az író még nem tudta eldönteni szerintem, igazán melyik kategóriába sorolja őt.
De ettől szerethető, pedig néha igencsak fura megnyilvánulásai vannak.
Lehet, hogy pont ez miatt kedveltem meg igazán?
A nyafogását ki nem állhatom, főként, hogy még nem igazán hullt le a lepel arról mi a baja tulajdonképpen.
Abból remélem a következő részében vissza vesznek kicsit.

A krimi és a nyomozós szál nem túl erős, lenne még mit javítani rajt.
De a humor elveszi ennek is az élét.
Talán az és a szarkazmus a legjobb az egész könyvben a borítón és a vámpíros-démonos-vérfarkasos világon kívül.
A szellemet sajnáltam nagyon, az ő képességeivel szívesen tovább olvastam volna róla.

Kicsit sajnálom a történetet, jobbat vártam tőle.
A következő részt viszont mindenképpen elolvasom, hogy lássam mennyit javult a történet.

Egmont kiadó:http://www.egmont.hu
saját, recenziós
384 oldal
Fordította: Barta Tamás


történet::10/7
 helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek, romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
misztikum:10/8
a borító :10/10
fülszöveg:10/9
humor: 10/8