El nem olvasott és félbehagyott könyvek

Már régóta érik,hogy írjak egy ilyen postot is.
Sajnos a befejezetlen könyvek listája is gyűlik.
Még mindig szentségtörésnek számít nálam egy könyv félbehagyása.Rosszul érzem magam miatta.
De be kell hogy lássam,annyi jó könyv van a világon.Miért vesztegessem az időm olyanra,ami nem nekem íródott.
Sok könyvet azért nem olvasok el,mert végül rájövők hogy nem az én stílusom vagy nem vagyok hozzá a megfelelő passzban.Nem feltétlenül rossz a könyv.Van hogy időm nincs hozzá vagy türelmetlen vagyok a könyvvel és ha nem bontakozik ki hamar a történet inkább félbe hagyom.
Nem szeretem a túl terjengős könyveket vagy a túl száraz történetet.Nem szeretem a túl nyálas vagy a valóságtól túlságosan elrugaszkodottakat. Túl sok szex is zavaró a könyvben.Vagy a nem összeszedettség,zagyválás.Unalmas,kevésbé kidolgozott karakterek ,ki nem dolgozott háttér is zavaró.
Sokszor újra neki kezdek egy régen nem befejezett könyvnek és tetszik később.


Szívesen veszem,ha egy-egy kedvenceteket védelmetekbe veszitek.Esetleg írtok róla olyat,hogy érdemes-e újra bele kezdenem.
Szóval könyvek amiket félbe hagytam vagy el sem olvastam végül:
2011:
Antonia Fraser:A Napkirály és a hölgyek
Garlóczy Márton:Váróterem
Láng György:Primavera
Monica Ali:A muszlim asszony
Tom Wolfe:Kandírozott mandarinzselészínű áramvonal
Toni Morrison:Szerelem
2010:
Alexandre Dumas:A jávai orvos
Bohumil Hrabar:Táncórák idősebbeknek és haladóknak
Boris Vian:Tajtékos napok
Böszörményi Zoltán:Az éj puha teste
Charlotte Bronte:Shirley
Charles Dickens:Két város regénye
Deák Tamás:Don Juan
Dennis Lehane:Titokzatos folyó
Füst Milán:A feleségem története
Frannie Flagg:Sült zöld paradicsom
Horváth Viktor:Török tükör
Kharitón Kallirhoé:Ógörög szerelmi történet
Philip K. Dick:Visszafelé világ
Szepes Mária:A mesés Gondwána
Szilágyi István:Kő hull apadó kútba
Stephen King: A setét torony1-A harcos
Tisza Kata:Reváns
Victor Hugo:A nevető ember
William Gobson:Árnyvilág
2009:
Eric Maria Remarque: Három bajtárs
Gulácsy Irén: Jazabel
Gabriel Garcia Márqez: Száz év magány
John Caldwell: A síró mandzsun
Karafiáth Orsolya: Maffiaclub
LeslyL.Lastex: A dérfarkas bosszúja
Krúdy Gyula: Erzsébet királyné
Nathaniel Hawthorne:A hétormú ház
Stendhal: Vanina Vanini , Vörös és fekete
Umberto Eco: A rózsa neve
Tisza Kata: Doktor Kleopátra

Cecelia Ahern:Bennem élsz

Cecelia Ahern:Bennem élsz


Elnézést a késedelemért,de sajnos nem volt túl sok erőm bepötyögni a postot,tüdőgyulladással fekszem itthon.

A könyv borítója csodaszép,ez vonzotta oda a könyvtárban a tekintetemet és amiért már régóta szeretnék Ahern-től olvasni,tettem is a képzeletbeli kosárkámba rögtön.
Nem a legjobbkor kezdtem el olvasni,ami rögtön ki is derült pár oldal után.A főszereplő hölgy állapotos és elveszíti kisbabáját.Itt gondolkoztam el azon,hogy le is teszem a könyvet,lévén én is babát várok.
De aztán úgy gondoltam talán több van a könyvben mint szenvedés és kitartottam.
Néhol előjön ez a szál,de főként nem erről szól a könyv.Aminek kifejezetten örültem.

A történetről:
Justin Hitchcock, a jóképű, ám morózus amerikai művészettörténész még nem jutott túl a válása okozta sokkon, kiábrándult és depressziós. Az ír fővárosban tart előadást, amikor rábeszélik, hogy vegyen részt egy anonim véradáson. Nem is sejti, hogy önzetlen tettével örökre megváltoztatja az életét…
Joyce Conway, a harmincas évei elején járó, rossz házasságban élő ír fiatalasszony balesetet szenved, az életét egy vérátömlesztés menti meg, ám elveszíti azt, amire a világon a legjobban vágyott: a kisbabáját. Amikor magához tér, különös érzés keríti hatalmába: mintha valaki más életét élné… Az ismeretlen férfi emlékei uralják álmait, de vajon a nyomára bukkanhat valaha az idegennek, hogy megfejtse a rejtélyt?

A humor főszereplőnk édesapja képében jön el.Ő is lett a kedvenc karakterem.Egy kedves,idős úr,akinek fantasztikus humora van.Szeretetéhes és próbálja lányát túljuttatni a nehézségeken minden áron.Szerettem a megnyilvánulásait,amikor ő szerepelt.Szinte ő viszi végig a könyvet,hogy ne legyen túl giccses vagy unalmas.

Megértem Joyce szenvedéseit,bele tudom élni magam,mégis hajmeresztő(inkább hajlevágó) dolgokkal áll elő.Barátnői olyanok akár a Szex és New York szereplői.Válása túl hamar le lett rendezve egy kézlegyintéssel.Így Joyce is kicsit nemtörődömként jön le a képernyőről.Nem értem a mániáját,amikor is üldözi Justint,akitől a vért kapta.Megértem még hogy teljesíti a kívánságait,de hogy utána minek bujkál?


Másik főszereplőnk Justin kicsit neurotikus,nem túlságosan kedveltem meg.
Néhol unalmas volt a könyv,főként mikor ő szerepelt nagyrészt.Mint egy óriás csecsemő aki nem tud a korábbi sérelmein átlépni.
Egyenesen megharagudtam rá,amikor vért adott és közölte hogy ezért hálásnak kellene lennie annak aki kapta és muffint küldeni neki,elhozni a ruháit a tisztítóból...Önző.
Nem hiszem hogy a véradás ezért jó.Egy nemes cselekedet,köszönet nélkül.Már azért is jól kellene éreznünk magunk hogy adtunk vért és segítettünk máson.

Van pár rész ami elnagyolt.Néhol erőltetett a humor és túl sok.
Spoiler
(pl :nekem sok volt a Dóm előtti jelenet).

Nem lett túl sok viszont a misztikus szál.Az alap ötlet jó,de jobban is ki lehetett volna dolgozni
Olvastam már és láttam egy műsort is az emlékező szervekről.Bár vérrel ugyan ez kicsit hihetetlen volt.

A vége kifejezetten idegesített a könyvnek.
Meg kell hogy valljam többet vártam a könyvtől.Jó kikapcsolódás volt,jót szórakoztam,de mégis többet vártam volna.


Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/

390 oldal
könyvtári
10/6