Fülszöveg:
21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük.
Egy sorozat folytatása, amit nagyon vártam már. Bár ne telne el ennyi idő két rész megjelenése között. 21 nap telt el a történetben.Valóságban túl sok is az első kötet olvasása és ez között. Féltem, hogy nem fogom tudni, hol tartunk, mi volt. De alaptalanul. Rögtön kapcsolódtam és a 100-kal voltam a történet közepén. Apropó. Fura, hogy a sorozat filmjében mennyire előrébb járunk. Ez most egyfajta visszatekintés volt, ami nagyon jól esett.
Persze a könyvtől nagyban eltér a film, ami kissé megkevert ismét. De így valami teljesen mást, újat kaptam az ismerős szereplők, történések mellé.
Még mindig Bellamy a kedvencem. Ezzel a résszel erősödött csak ez. Kell a történetbe nagyon. Kedvelem az emberségéd, a megmozdulásait, érzéseit.
Clarke még mindig hol taszít, hol kedvelem. Talán ez nem is baj. Így változatosabb. Jobban fókuszálok rá, hogy megkedveljem.
Octavia karaktere annyira kevés szót kap, hogy sajnálom. Másik nagy kedvencem egyébként ő lenne.
Glass és az űrbéli rész kevésbé meghatározó számomra. Azt annyira nem élvezem. Bár még csak most kezd beindulni az a szál. Hátha. Egyelőre a Földi létüket erőteljesebbnek érzem és meghatározóbbnak.
Szeretem a történetben, hogy izgalmas és mindig történik valami váratlan és meglepő. Meg tud hökkenteni alaposan olykor.
Szeretem a történet akció dús jeleneteit. Hogy sokszor a gyomorom összerándult az idegességtől, mi fog most történni szereplőinkkel, holott tudtam nagyjából.
Szeretem,ahogy ezek a "sérült" "gyerekek" létezni próbálnak a nagyvilágba, sokszor szembe menve a társadalmi elvárásokkal.
Szeretem, hogy tudok, majd mindegyik karakterrel azonosulni.
Szeretem, ahogy éreznek és cselekednek, a szívükre hallgatva, egy új értékrendet próbálva teremteni.
Szeretem a kapcsolathálójukat, ahogy egymáshoz állnak, ismerkednek, szeretnek, gyűlölnek, ezekkel izgalmas pillanatokat teremtve az olvasóknak.
Szeretem, ahogy a Föld kinézetét ecsetelik.
Ahogy apró morzsákból lassan összeáll a nagy kép és keretet kap az egész.
Szeretem, ahogy bújtatott környezetvédelmi nevelés. Mert mindent elveszítünk és így járunk mi is, ha nem vigyázunk az egyetlen Földünkre.
Napestig tudnám sorolni mi mindent szeretek ebben a könyvben vagy az előző kötetében még. De nem teszem.
Hibái vannak?
Azt kell mondjam, még mindig akad pár dolog.
Azt hittem a folytatás már zökkenőmentes lesz és kiküszöböli a picurka hibákat. De még lehetett volna ezen dolgozni.
Talán túl nagy elvárásaim vannak a sorozattal szemben. Nem tudom. Meglehet.
Zavar, hogy ugrálunk ide és oda.
Hogy néha nem tiszták a jelenetek.
Néhol nem túl következetes a megvalósítás.
Túl kevés morzsa jut a világfelépítésből, a miértekből.
De nem nagy a jelentősége.Van, ami feledteti.
Az író stílusa jó.
Képi világa és nyelvezete több mint remek a könyvnek.
Nagyszerűen ötvözi, finoman hangolva a párbeszédeket a leíró részekkel és elbeszélésekkel, visszaemlékezésekkel.
Szeretem a nyelvi finomságait. A jól megszerkesztett párbeszédeket, amik nem bugyuták és fárasztóak.
Megfelelnek a korosztály nyelvezetének.
Szeretem a metaforáit. A színes leírásokat, a környezet ecsetelését.
Csak találgatni tudom, hogy mennyire fog eltérni továbbiakban is a filmtől. Hogy kinek a sorsa hogy fog alakulni. De azt remélem nem kell találgatnom, hogy mikor jön a következő kötet, mert hamarosan. Már várom.
Ja és Team Bellamy!:)
Olvassátok, mert nagyszerű ifjúsági regény, ami szórakoztat, tanít, andalít és felkavar!
A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!
Maxim kiadó
340 oldal
recenzió
Fordította: Őri Péter
