Rupáner-Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban

Margó eddig megjelent összes könyvét olvastam már, csak ezt és a legújabbat nem, így ideje volt orvosolni a problémát.

Igazából lerendezhetném az egész postot azzal, hogy a sorozatában, amit eddig kifogásoltam ugyan úgy maradt, és ami az erőssége volt, tetszett a történetben, az is maradt.

De hát igazán rövid leírás és kedvcsináló lenne ekkor.

Úgyhogy azért kicsit kifejteném bővebben is.

Betti ennek a résznek a következő főhőse (Izidóra szálát is visszakapjuk egy bepillantás erejéig).

Eddig őt kedveltem a legjobban a talpraesettsége, nagyszájúsága miatt. 

Na vajon miért is? Valakire emlékeztet, csak tudnám kire? :) 

Á, már meg is van. Hát nagyjából hasonló karakter vagyok én is. Aprócska, nagyhangú, beszólogatós, aki nem tudja sosem tartani a száját. Ritkán mond humorost, de az nagyot szól akkor. Bár igaz, hogy én nem gyűlölöm a férfi nemet, de olyan vagyok sokszor, mint a sündisznó vagy a kaktusz. Az éles beszólásaimról vagyok híres én is.

Szóval azt hittem, hogy ez a könyv lesz a kedvencem.

De mégsem. Betti nekem túlontúl idegesítő volt, most hogy ő került a rivaldafénybe.

Néha azért valaki leállíthatta volna. Remélem, én nem vagyok ilyen. Valaki erősítsen azért ebben meg.? Ennyire nem, ugye?

Mert bizony sokszor felidegesítettem Betti miatt magam, mikor csak hajtogatja a magáét és nem hagy szóhoz jutni senkit sem. De megtalálta a zsák a foltját, mint ahogy Betti is azt, amit keresett az életben.

Túl görcsösen akart az álmait és boldog lenni, így majdnem lemaradt az nagybetűs ÉLETRŐL!

Nem kell túlbonyolítani. Egy kérdés.

Boldog vagyok-e így, vagy sem?

Főszereplőnk túlgondolkodta az egészet.

Tipikusan egy nyuszikás vicc jut eszembe róla, de nem írom ide, ha valakit érdekel, dobjon egy üzenetet.

A többi karakter szerethető, bár nekem még mindig nem túl mélyek igazán. 

Ráadásul valahogy ebből a részből hiányzott nekem a bonyodalom. Némileg hiányérzetem maradt a könyv olvasása után. Elmaradt az ijedelem, vagy ami után örülnünk kellene a boldog vagy kevésbé boldog befejezésnek.

A romantikus szál is túl kiszámítható volt, nem okozott semmi meglepetést.

Viszont Margó még mindig nagyon szépen fogalmaz. Imádom az apró kis morzsákat, amikkel eléri a megfelelő hangulatot.

Szeretem, ahogy hangulatba hoz a könyve. 

Még lekvárt is neki álltam készíteni, mert kedvet kaptam az előző könyv olvasása közben.

És most kedvem lett sétálni egyet Budapest utcáin, megnézni pár igazán szép látványosságot.

Pedig nem igazán szeretem a zsúfolt Pestet. De olyan kedvcsinálóként írja le, hogy még talán tetszene is andalogni a szürkületbe és nem a táskámat szorongatnám.

A pozitív életszemlélet, és amitől igazán Margós a könyv, azt visszakaptam ebben a kötetben is. 

Szeretem, ahogy olvasni kezdem, és jobb kedvre derülök tőle. Egy kis romantikát csempész a hétköznapokba.

Nem túl vastag, így élvezhető egy-két oldal erejéig is, ha nincs időm, de egy este alatt kiolvasva is eléri a hatását és kikapcsol, hangulatba hoz.

Az író megint csepegtetett némi morális kérdést is.

Most a szépségversenyek kisgyerekeknek volt az, amit érdekesen bele szőtt a történetben és száz százalékosan egyet kell értem vele. De nem fejteném ki jobban, nem ez a post fő célja jelen esetben. Lehet, hogy volt más is, de ez az, amit nagyon megjegyeztem a szál kibontakozása közben.

A szépséges, a sorozat eddigi részeihez hű borító maradt, mint ahogy a vastagság (inkább vékonyság) és az ár is.

Fülszöveg:
Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább. 
Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 


A könyvet köszönöm az Atlantic Press/Aba kiadónak!

1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3.5
5. kedvenc szereplő: ikrek
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Bettiék perlekedései
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/4.5
16.  kedvenc idézet : 

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: rózsaszín romantikára vágyóknak

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

Atlantic Press/Aba kiadó:
saját, recenzió
142 oldal

A következő rész, ami már meg is jelent!