Bomolj Lakatos Leventével

Lakatos Levente könyveit vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik. De vajon milyen ő maga? 
Sokan, sokféle interjút készítettek már vele, engem most elsősorban a személye érdekel, így nagyrészt ilyen kérdéseket találtok az interjúban, amit vele készítettem.

Milyen gyermekkorod volt? Rossz, élénk kisfiú voltál vagy az ellenkezője?


Budapesten születtem ugyan, az első, megmaradt gyerekkori emlékek Alcsútdobozhoz köthetőek. Már óvodás korom előtt leköltöztettek, aminek két oka volt: apám megcsalta édesanyámat, aki ezáltal egyedül maradt a rengeteg munkával. Illetve a nagymamám mellett sorban haltak meg a szerettei, jót tett neki, hogy volt kivel foglalkoznia. 
Duci gyerek voltam, nem igazán találtam közös hangot a vidéken nevelkedett, folyton a szabadba vágyó gyerekkel. Magamnak való lettem. Persze akadt barátom, de nem lettem „bandavezér”. (nevet) 
Bébiként állítólag folyamatosan ordítottam, és éjszakákat képes voltam átvirrasztani. Utóbbi ugyan ma sincs másképp, a hisztiből azért alábbhagytam. Aztán, mikor cseperedni kezdtem, egyszer anyukám, fürdetés után megelégelte a hisztit, és egy fakanállal rásuhintott egyet a fenekemre. Na, onnantól váltam jó gyerekké, elég volt a fiók felé nyúlnia, és máris haptákban álltam. (nevet)

Mióta olvasol és írsz?

Első olvasmányélményem egy mesekönyv volt. Emlékszem, néhány éve, egy irodalmi rendezvényen feltették ugyanezt a kérdést, és azt hiszem valami egészen más válaszra számíthattak – legalább A kőszívű ember fiait várhatták. Legalábbis máshogy nem tudom értelmezni a csodálkozó arckifejezéseket. (nevet) Nem voltam se csodagyerek, és nem nevelkedtem szépirodalmi nyomás alatt. Ennek ellenére már kicsiként érdekelni kezdett a szöveg. A faluújságban írtam, vers-, és prózamondó versenyeken indultam, majd drámatagozatra felvételiztem.

Jó pasi lévén, hogyhogy nem focizol vagy motorozol mondjuk inkább? Jó pasinak tartod magad?


Nem tartom magam feltétlen jó pasinak. Nem igazán foglalkozom ezzel a kérdéssel, és nem is nekem kell eldöntenem. De azt sem gondolom, hogy a „jó pasiságot” a foci imádatban, vagy motormániában mérnék. Szerintem ez legalább akkora sztereotípia, mint a szőke nők butasága, illetve könnyvérűsége. A férfiasság véleményem szerint pont nem az általad említett tulajdonságokban mérhető, és aki nőként mégis ezek alapján ítél, nagyot csalódhat.

Sportolsz valamit? Van olyan sport, ami kifejezetten közel áll hozzád?


Ezer éve kosárlabdáztam, bicikliztem és úsztam. Előbbi unaloműzés, utóbbi egészségügyileg kötelező volt. Ma már egyik sem motivál. Edzőterembe járok.

Melyik szokásodat tartod a legrosszabbnak és melyiket a legszerethetőbbnek?


Hajlamos vagyok túl sokká válni: nagyon szeretni, nagyon sürgetni, és sorolhatnám... Ez például sokak számára idegesítő lehet. De eközben szerintem ez a legszerethetőbb is bennem... (nevet) Meg kell találnom az arany középutat.

Bizonyára sok lányt érdekel. Jelenleg kivel osztod meg a lakásod?


A családommal élek, egy jól elszeparált részen. (nevet) Nincs egyelőre igényem az elköltözésre. Békén hagynak, és ez pont olyan, mintha egyedül élnék. Nincsenek korlátok, nincsenek szabályok, magamat tartom el. Akkor miért nem költözök? Egyszerű a válasz: nem akarok senkinek bérleti díjat fizetni, ha azt az összeget tehetném, mondjuk egy saját lakás törlesztőjébe is. Miért nem veszek akkor saját lakást? Az első könyvemet önköltségen adtam ki, két hitelt vettem fel, ezek mellett nem szeretném, még eggyel terheli magam. Mindennek el fog jönni a maga ideje. Most nem a magánéletem, illetve a kényelmem a legfontosabb.

Az oldaladon olvastam, hogy magányfüggő vagy. Még mindig így van? Szerinted miért alakult ez így ki? Jobb senkitől sem függni, senkihez sem alkalmazkodni vagy csak nem találtad még meg azt, aki feledtetné ezt veled? Vagy esetleg már megtaláltad álmaid nőjét?


A „magányfüggő” szót a „kapcsolatfüggő” ellentéteként használtam abban az írásban, amit olvastál. Akadnak olyan emberek, akik képtelenek „szerelem” nélkül létezni, és fontos számukra, hogy mindig legyen mellettük valaki. Na, én nem vagyok ez a típus, csak azért nem ismerkedem, hogy legyen valaki mellettem. Egy partner akaratlanul is elvárásokat generál, miközben én magamtól is maximumot várok – csak más területen. Például a kedvesem nyilván azt szeretné, ha rá figyelnék, én pedig tudom, az íráshoz egy külön, saját világban kell léteznem, melybe érthető módon senki nem tudok beengedni. Ha pedig azt érzem, veszélybe kerül a világom – mert mondjuk, nem írok két napig – feszültté válok, majd konfrontálódok. Ráadásul az év nagy részében fordított életet élek, ami azt jelenti, éjjel vagyok ébren, és nappal alszom... Amikor a párkapcsolatosdiról beszélek, mindig Szabó Lőrinc verse, a Semmiért egészen jut eszembe. Tökéletesen jellemez.

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Hogy határoznád meg az igazi szerelmet?


Számomra a testiség és a lelki vonzódás jegyben jár. Mind a kettőnek stimmelnie kell ahhoz, hogy odalegyek valakiért. Éppen ezért abszolút igaznak vélem a közhelyet, miszerint a külső megfog, a belső megtart. Fontos, hogy egész nap kívánjam a másikat, különben elveszítem az érdeklődésemet. Emellett természetesen fontos, hogy intellektuálisan is izgasson, különben semmibe veszem, és csak használom – ez pedig engem is rendkívül zavar.

Szerinted van sírig hű kapcsolat, álomszerelem, a másik feled, szerelem első látásra?


Ez olyan, mint a halál utáni lét: van, ha hiszel benne. Nem vagyok abban biztos, hogy akik évtizedek óta egy párt alkotnak, makulátlan életet éltek. Lehetnek lappangó titkok, fekete foltok... És általában vannak is.


Tudod, sokszor gondoltam, hogy megtaláltam az igazit. Sokszor gondoltam, hogy szerelmes vagyok. De a múltba tekintve csak mosolygok azokon az érzéseken. Ha valakit megszeretek – most ne szerelemre gondolj – képes vagyok rajongani érte. A szépségért pedig alapvetően rajongok. Imádom azt, amikor valamiről, vagy valakiről nem tudom levenni a szememet. És ez a varázs szerelemhez hasonló érzéssel kecsegtet: a birtoklási vággyal.

Mit gondolsz a házasság intézményéről, mint férfi? Egy elavult álomvilág vagy még van megbecsülése a mai világban?


Ígérem, igába hajtom a fejem, ha lesz olyan, aki képes megszelídíteni. (nevet) Az interjú alapján ugyan gondolhatod az ellenkezőjét, én bizony szeretnék szerelmes lenni. Egyébként a legutóbbi kapcsolatom majdnem házassággá fajult. Őrültségnek tűnt, de engem az abszurditások mozgatnak. Gondold csak el, regényírás közben az ember ingerküszöbe folyamatosan magasabbra kerül, ha fizikálisan nem is, mentálisan csaknem mindent átélek, amit leírok...

Szeretnél majd a jövőben gyereket vagy gyerekeket?

Sok egykori osztálytársam szülő már – van, akinek három éves a gyermeke. Én jelenleg elképzelni sem tudom apaként az életemet, és rendkívül csodálom azokat, akik mernek huszonévesen gyermeket vállalni. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy felelősségteljesen, biztonságban terelhetnék egy emberi sorsot. Mert a neveléshez bölcsességre van szükség – hiszen rajtad áll, vagy bukik milyen élete lesz a gyermekednek. És ezen a ponton nem elsősorban az anyagi javakra gondolok...

Nem félsz, hogy csak a hírességet, az írót látják benned a kapcsolataid és nem a pasit?


Tulajdonképpen nem érdekel. Attól, hogy valaki tudja, ki vagyok, és mivel foglalkozom, érdekelhetem komolyan. Ez azért elég hamar – gyakorlatilag már az első szóból, vagy pillantásból – kiderül.

Hogy viseled a nyomulós rajongókat? Bizonyára van ilyen bőven.


Olvasóim vannak, nem rajongóim. Erre allergiás vagyok. (nevet) Legfőképpen azért, mert a rajongó szó éppen a kérdésedben is felvetett sztereotípiákat szül. Az olvasó ember értelmes, érzelmes, és nem viselkedik megszállottként.

Közvetlen kapcsolatot ápolsz az olvasóiddal Nem félsz, hogy túlságosan belefolynak a személyes teredbe? Közvetlenséged másnak értelmezik, mint aminek te szánod?


Elég egyértelmű fickó vagyok. Ha valakitől akarok valamit „olyat” – ágyba vinni, vagy randevúra hívni – azt tudtára adom. Az olvasóim közül egyébként több barátom is akad, sőt, létezik egy csoport a Facebookon, ahol gyakran beszélgetünk egymással.

Hogy fogsz neki egy könyvnek? Egy élethelyzet vált ki belőled egy érzést, amit meg kell írnod vagy pont ellenkezőleg? 


Az írói szokásaimnál gyakorlatilag minden izgalmasabb téma. (nevet) Ötletek villannak fel, amiket lejegyzetelek, majd az összeillőket egy történetté fűzöm. Ezek a villanások lehetnek érzések, benyomások, gondolatok, vagy egy ember tekintete az utcán. Minden hatással van rám, és mindenre figyelek. Ami pedig a legidegesítőbb: mindent továbbfűzök... (nevet) Alapvetően a legrosszabbra készülve állok az élet által elém sodort helyzetekre. Nos igen, a thriller műfaj egy hangyányit paranoiássá tesz. (nevet)

Hogy képzeljünk el írás közben? Szétszórt vagy. Le-lejegyzetelsz, pár mondatot majd a telefonodhoz kapsz vagy molyolsz egy kicsit? Vagy töretlenül írsz, mikor elkap az ihlet, minden kizárva, kedvenc foteledben? 


Éjszakánként írok lámpafénynél – napközben zavarnak a zajok, és a napfényt is nehezen viselem. Csak asztalnál ülve tudok dolgozni, és ha zene szól, az csak idegen nyelvű lehet.

A könyveid elég meredek élethelyzeteket taglalnak, mint az erőszakolás, perverzitás, drogok és a mai civilizáció népbetegségei. Van közeli tapasztalatod is ezekben a témákban, vagy hogy kerültek a látómeződbe?


Természetesen vannak tapasztalataim, ezek mind belekerülnek a regényekbe. Azt azonban, hogy mennyi történt meg valójában, és mennyit fűztem hozzájuk, ha nem haragszol, az én titkom marad. (nevet)

Ráadásul szexuálisan kissé túlfűtöttek. Ami most trendi. Nem féltél bevállalni ezt a közeget, főként, mint férfi író? Talán majdnem kuriózumnak is minősülsz, mert női íróktól olvastunk manapság jobbára.


Három regényem jelent meg, mindháromban meglehetősen markáns a szexvonal. Nem trendet követek, azt csinálom, amit szeretek – és örülök, ha ez tetszik az embereknek. Leginkább egyébként abban különbözök a női szerzőktől, hogy míg ők inkább romantikus témákkal dolgoznak, én a thriller szálra is hangsúlyt fektetek.

Szexualitás. Bevállalós vagy, félmeztelen képeid ezt bizonyítják. Modellkedtél is, nem áll messze tőled. Ezek szerint nem vagy gátlásos?


Egyáltalán nem. Sőt, szeretem a meztelenséget. De emellett szeretem mások gátlását is feloldani. Emlékszel, amikor a Bomlásban Flórián azt mondja Szilviának, hogy a nő, már a lakásba lépve vetkőzzön meztelenre? Ez például szerintem egy nagyon izgalmas szituáció, és talán én is alkalmazon... (nevet)

Szüleid mit szólnak az egyfajta exhibicionizmusodhoz és az elkészült képekhez?

Nem igazán beszélgetünk a munkámról, egyáltalán nem téma. A budapesti dedikálásaimra általában ellátogatnak, gratulálnak, de ennyi. Tudják, hogy csak olyan ötletekkel foglalkozom, amiket alaposan átgondoltam. (mosolyog).

Mi az, ami már neked sem fér bele, szex terén?


Szerintem semmi olyan erotikus viszonnyal nincs gond, melybe két, vagy több nagykorú személy önszántából ment bele. Rendben, ez elég sterilen hangzott, de így gondolom. Az élvezeteknek rendkívül sok színe van.

Keresed a kihívásokat és a veszélyt? 


Nem élek veszélyesen, amit mondtam egy kicsit paranoiás vagyok. (nevet) De azt sem mondom, hogy rettegnék. Egyszerűen józan ésszel mérlegelek. A kihívások viszont izgatnak, igen.

De térjünk vissza ismét a könyves berkekhez. Hogy fogadod a kritikát? 


A kritikát jól, a kritizálást rosszul. Minden emberi alkotásban munka van – még akkor is, ha azt valaki nem ismeri el. Azt hiszem világunk egyik nagy kórsága, hogy a „tisztelet” kihalófélben van. Például minek neveznéd azt, ha valaki úgy ítélkezik a munkád felett, hogy bele sem olvasott? Szerintem bunkóság.

Szerinted a blogok mennyire jó reklámfelületek? Jobb, mint mondjuk a plakát a villamoson?


Mindkettő ugyanolyan fontos eleme egy sikeres kampánynak, hiszen más-más érdeklődésű emberekhez juthatunk el általuk. A köztéri reklám hatalmas lehetőség egy írónak, hiszen olyanok is megismerhetik a nevét, valamint a köteteit, akikhez egyébként nem jutnak el könyves hírek. Ezzel szemben a blogok az olvasó közönség körében nyújtanak hatalmas segítséget. Ráadásul manapság, amikor az ember kétszer átgondolja, mire költi a pénzét, milyen könyvet választ, a vélemény nagy úr...

Hogy képzeled el a jövőd 10 év múlva mint magánember és mint író?

Őszinte leszek, nem igazán gondolkozom ekkora távlatokban, a közeljövőre koncentrálok. Természetesen szeretnék írni, és mint a legtöbb magyar írónak, nagy álmom a külföldi megjelenés.

Milyen jellegű könyvvel lepsz meg minket következőnek? Marad a bevállalós, néhol durva témákat feszegető, szexuális energiát árasztó stílus vagy valami teljesen mást is bevetsz majd a közeljövőben?


A Dr. Lengyel sorozat új kötetén dolgozom, emellett az első regényem, a Barbibébi szereplői is visszatérnek rövidesen – de nem a megszokott formában. Jellemző rám, hogy új utakat keresek, a megszokottság untat.

Szerinted jó példakép vagy az ifjúságnak?

Nem törekedem arra, hogy példakép legyek. Nekem sincs példaképem. Leginkább azért nincs, mert önkéntelenül is példát mutat, én pedig senki másolat nem szeretnék lenni.

Mondj el három dolgot magadról, amit még nem tudhattunk eddig.

Szinte mindig visszafordulok, hogy bezártam-e a kocsiajtót. 
Utálok borotválkozni. 
Nem eszem sót.

Köszönöm szépen az interjút és további sikeres könyvet kívánok neked.