Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról…

Nekem valahogy kimaradt a gyermekkoromból ez a könyv. Hallani sem hallottam róla, pedig sokak ikonikus, soha nem feledett, kedvenc mesekönyve. Nem tudom, nálam hogy maradhatott el. Rendszeresen olvastam és sokat. A könyvtárunk összes kötetét kivettem talán. Rengeteg könyvet kaptam is szüleimtől. De ez nem került a látókörömbe sosem. Eddig. Most, hogy gyerekeim vannak, megint büntetlenül mese-könyvezhetek anélkül, hogy meglepődnének sokan.

Aztán mikor olvastam a moly.hu-n, hogy mekkora hiány van belőle és sokan keresik,  még kíváncsibb lettem. Persze amikor újra kiadták, rögtön megszerezni vágytam...
És szerencsésen meg is érkezett a könyv kiadójától.

A lányoknak rögtön megtetszett színessége, az állatos figurái és habókos kis szövegei. Hogy az állatok emberiek, nekik is vannak barátaik, gondjaik, buliznak és mindenféle izgalmas tevékenységet végeznek. Vajon miért gondolhatták a csemetéim, hogy az állatok esznek és alszanak csak? Pedig számos háziállatunk van itthon(macskák, kutya, csirkék, kacsák) és közel vagyunk zöld övezetekhez, rendszeresen túrázunk, erdőt kerülünk. Talán így még közelebb kerültek most hozzájuk, azáltal, hogy rádöbbentek, élnek is, nem csak esznek, alszanak és vannak...

Dancinak az állatok voltak egyébként a kedvencei, hogy ilyen sokan vannak, különbözőek és mégis barátok.
Viki élvezte a vicces kis történeteket. Jókat kuncogott. Értette a poénjait, ami meglep. 3 évesen, akarom mondani majdnem 4 évesen veszi az író humorát, ami néha bújtatott, irónikus. Elképesztő.
Andris pedig mindig cipeli magával mostanában a könyvet. Neki azt hiszem, a színek, rajzok a varázslatosak még, mert felolvasni nem enged belőle, csak lapozgatunk. Na de itt kezdődik az olvasóvá nevelés is, azt gondolom.

Én valahogy fázok az állatoknak emberi dolgokat a szájába adni, emberesíteni őket. A teknős, aki élő kis teknőst kap ajándékba(Franklin, a teknős meséről van szó) résztől konkrétan nem tudom, hogy nevessek, sírjak vagy világgá menjek. Így voltak fenntartásaim a könyvvel rendesen. Szerencsére meggyőzött. Nem emberi tulajdonságokat aggatott az író az állatokra. Nem voltak akkora blődségek sem, mint az előbb említett másik mesekönyvben. Az adott állat egy erőteljesebb, jellemzőbb tulajdonságát erősítette föl az író, így könnyebben felismerhetik, megismerhetik a gyerekek. Nagyon szépek az illusztrációk is, amit hihetetlenül imádok a mesekönyvben. Meglepő, hogy maga az író készítette azokat is. Nagyon ritka, hogy valakinek adottsága van az íráshoz, de a rajzokhoz is.
Szerettem a mesék mondanivalóját, ahogy észrevétlenül apró igazságokat, érdekességeket oszt meg a kis hallgatókkal. Jó, hogy rövidebb mesék vannak benne, viszonylag nagy betűkkel, így az olvasni most tanuló kis ifjúság ideális bevezető olvasmánya lehet szerintem. Már alig várom, hogy hasonló meséket hallhassak az ősszel iskolába menő nagylánykám saját szájából. Igaz, ha lehetséges, ő még jobban várja, mint én.
Elképzelem a szombat esti idillt, ahogy Daniella olvassa a kicsiknek az esti mesét, én pedig a fotelból ülve élvezem a műsort, a pillanatot, a gyengédséget, a légkört és sosem feledem.

A könyvet köszönöm a Manó kiadónak!

Fülszöveg:

Kedves Gyerekek!

Tüsi vagyok, a sün. A barátaimmal itt lakom az erdőben.
Szívesen elmesélem nektek kalandjaimat. Ha érdekelnek benneteket ezek a történetek, olvassátok el a könyvet, és mindent megtudtok az életünkről. Látni fogjátok, mi sohasem akarunk rosszat.
Egymáson is mindig segítünk, így kacagva legyőzzük a bajokat! Nem csoda hát, hogy életünk nagyon vidám. Sőt, az ünneplésre is mindig találunk okot.
Elmesélem nektek, hogyan történik ez nálunk. Meglátjátok, jól fogtok szórakozni.

Sok örömöt és jó mulatást kívánok nektek!

Tüsi, a sün

Manó könyv
88 oldal
recenzió
Fordította: Szőcs Zsóka 
Illusztrálta: Tony Wolf

Csapody Kinga: Türelmesek lettünk!

Már régóta adós vagyok ennek a mesekönyvnek a bejegyzésével. Az első olvasás óta már vagy kétszer kezünkbe vettük, pedig nem igazán vagyunk újraolvasósak. Ritka az a könyv, ami újra előkerül. Igazán szép illusztrációnak, hangulatos stílusnak és jó mondanivalónak, nagyon szerethető karaktereknek vagy izgalmas történetvezetésnek  kell lennie ahhoz, hogy újra kérjék a gyerekeim. Úgy látszik most mindegyik dolog adott volt.

Türelmesek lettünk a könyv címe. Kell is! Hamarosan itt a nyár és bizony elkél a türelem majd a gyerekek és a mi részünkről is! Nyakunkba szakad a nagy szabadság gyerekestől, de a munkánk, a napi teendők, a főzés, takarítás bizony nem várhat. A piciknek türelemmel kell viselni, hogy anya és apa bizony dolgozik vagy dolgát végzi, nem tud minden percben szórakoztatni, csavarogni, játszani. 
Nekünk pedig ezerszer is el kell majd mondanunk ugyan azokat a körmondatokat: Mindjárt jövök! Csak egy perc! Előbb elvégzem ezt és utána jövök!
Szóval csak türelem mindkét féltől!

Nagyon klassz mondanivalója van a könyvnek. Szívesen olvastam a gyerekeknek. Megérintette őket is. 
Daniella rögtön megfogalmazta és összefoglalt kishúgának a történteket. Elmondta neki egyszerűsítve, hogy mi volt a lényege. 
Szóval mondhatom, hogy az 1, 3 és a 6 évesem is ugyan úgy lefoglalta a könyv. 
A legkisebb  hallgatta csak egyelőre. De már látom, ő is szeretni fogja a mese hallgatást, a könyveket, a beszélgetéseket.
Kisebbik lányomnak tetszettek a karakterek. Magukra ismert egyes szituációkban.
Nagyobbik utódom pedig már átlátta a mondanivalót, elmagyarázta, alkalmazta.
(1 évesen türelmesen kivárta, míg befejezem az olvasást, majd elszelelt a mesekönyvvel.)

Alkalmazta az olvasottakat.
Na nem kell csodát várni, de segítettek elpakolni a játékaikat és vagy fél órán keresztül nem "gyilkolták" egymást a szokásos módon. Még azt is mondták, hogy én feküdjek le pihenni, majd ők jól kitakarítanak. Vicces volt fekve nézni, hogy mindent "letörölgettek" popsitörlővel. De nem volt szívem megakasztani a "segítségüket" azzal, hogy rájuk szólok. Hagytam, hogy tegyék a dolgukat, míg szívesen csinálják.

Szerettem, hogy napokra lebontva vannak a kis történetek, így minden nap elő tudtam venni a megfelelő fejezetet. Egyben pedig szépen tanít is, hiszen középsőkém, Viki majdnem megtanulta már belőle a napokat. Imádtam a csütörtöknél a kihagyott részt, ahol a gyerek sajátjává teheti a könyvet azzal, hogy berajzolja, neki mitől nehéz türelmesnek lennie. 
Kinga stílusa könnyed, egyszerű, ám nem lebutított. Nagyon nem szeretem, mikor a gyereknek gügyögnek egy könyvben, butának nézik. Kellenek a szép szavak, körmondatok, hogy szókincset tanuljon a gyerek. Az írónő sikeresen alkalmazza is szerencsére.
Gördülékenyen, könnyen, gyorsan olvasható.

Remélem az író további kötetei is hozzánk kerülnek majd. Főként a Jó gyerek lettem címűre pályázok! Hátha az is hatásos lesz.

Az illusztrációról külön meg szeretnék emlékezni. Pásztohy Panka rajzai aranyosak, ember közeliek, szerethetőek. 

Jön a nyár! Tessék türelmesnek lenni mindenkinek egymással!

Köszönöm a könyvet a Manó kiadónak!

Fülszöveg:

Sziasztok!
Bemutatom a családom. Általában vidám és nyugis nálunk az élet. Persze, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Mármint ahogy szerintem jó lenne. Anyu nyilván mindig mást és máshogyan szeretne, és még az apukám és az öcsém is beleszólnak. Nem egyszerű. Tudtátok, hogy a türelem el tud fogyni, és akkor után kell tölteni? Mi kezdünk rájönni, hogyan lehet ezt megoldani!

Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, miért nem kell mindig versenyezni, vitatkozni, és arról, hogy tényleg megéri egy kicsit türelmesebbnek lenni.

Manó kiadó

48 oldal

Illusztrálta: Pásztohy Panka

Catherine Leblanc: Elég ​nagy vagyok már?

Nem is oly rég kaptuk e könyvecskét a Manó kiadótól. Ezúton is köszönjük szépen!

Lányok rögtön birtokukba vették. 

Tetszett neki, hogy elég nagy alakú, könnyű kézbe venni és lapozgatni. Még a legkisebb is ki-kilopja szobájukból titokban, mikor nincsenek itthon. 

Mivel nagyon féltik, így tényleg csak lopva kapja meg a könyvet nézegetni, forgatni. Délutánra mindig visszacsempésszük a lányos szobába. De pszt! Ne mondjátok el a csajoknak e merényletet ellenük és kedvencükké avanzsált könyv ellen.

Persze kis törpémnek komoly feladat a könyv cipelése egy évesen. De azért érdekli annyira, hogy megpróbál vele elszelelni, ha a nagyobbak nincsenek résen eléggé. 

Mondtam már, hogy imádom, mikor baba hangon mondja a magáét és olvas nekem?

Na de hogy maradjunk a könyvnél.

Lányokat először hagytam ismerkedni a könyvvel, magával. Kitaláltak róla saját történetet, a fantáziájuk szerint. 

Így elmondhatom, hogy minden olvasás, minden könyv tanít valamit. Még nekem is. Mert a képek alapján mindkét lány teljesen mást képzelt bele a könyvbe. Persze leírva, egy harmadik változat volt olvasható.

Érdekes, hogy egy mesét képekben mennyire sokféleképpen lehet értelmezni.

Nagylány Danci szerint a nagyfiú mackó haragudott a szülőkre, mert nem fordítottak rá elég időt. Fontosabb volt a főzés, telefon, kistestvér és egyéb elfoglaltságok. Neki nem jutott elég figyelem. 

Görbe tükör lenne lánykám felfogása szerint a mai önmagunkra, a világra ez a könyv? Sokszor látok szülőket telefont pötyögtetni, míg a gyerekük vágyik a figyelmükre.

Viki szerint egy napját írta le a nagyfiú mackó, hogy miket csináltak aznap és csuda jót mókáztak. 

Bizonyítja is középső lánykám pozitív életszemléletét, vidámságát. Semmi negatív dolgot nem látott bele a képekbe. 

Apropó képek. Nagyon aranyos az illusztráció. Nem szeretem a lebutított, elnagyolt rajzokat. Ez gyönyörűséges.

Kíváncsi lennék, hogy Andris mit látna bele a mesébe, ha el tudná mondani nekünk. Ti is? Néha jó lenne tudni baba nyelven.

Ami nagyszerű ebben a kis könyvben Danci szavaival élve az, hogy tanulságos. Szerintem is. 

Fontos a mondanivalója. 

Ahogy mi látjuk a gyerekeinket, néha így és néha úgy. Valamihez túl kicsik szerintünk, míg máshoz túl nagyok. És ők mennyire másként látják önmaguk.

Viki szerint pedig azért nagyszerű e könyvecske, mert könnyen megjegyezhető, miről szól. Szívesen utánozta az olvasásom, tátogta el a szöveget velem. 

Harmadik felolvasásom után már kívülről fújta. 

Túl egyszerű lenne a nyelvezete és a történet? Nem hinném. Néha a kevesebb, több. Ezt is bebizonyította e kicsiny, ám mégis nagy könyv!

Nálunk jó lakása lesz és maradása Catherine Leblanc könyveinek. Mert a másik két részt is beszerzem mindenképpen.

A könyvet köszönjük a Manó kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenkinek ismerős probléma, amikor meg kell győznünk a gyerekünket arról, hogy valamit még nem csinálhat, mert még nem elég ügyes hozzá, vagy az túl veszélyes számára. Ebben segít Kismackó legújabb története, amiben őt is néha túl kicsinek vagy túl nagynak tartják a szülei ahhoz, hogy egyedül használja a kést, vagy még mindig cumizzon, esetleg, hogy séta helyett babakocsiba üljön. Az Akkor is szeretnél? és a Megérkezett! című könyvekhez hasonlóan a szerzőpáros itt is sok humorral veszi végig ennek a korszaknak a nehézségeit, mi pedig Szabó T. Anna és fia, Dragomán Pali remek fordításában olvashatjuk gyerekünkkel az ölünkben.

Manó könyvek
32 oldal
Fordította: Szabó T. Anna, Dragomán Pali 
Illusztrálta: Eve Tharlet