2013. április 30., kedd

Rupáner-Gallé Margó: Malom a tóparton







Megint egy Margó könyvet hozok nektek.
Hogy miért?
Mert egyszerű, könnyen olvasható, szórakoztató és kikapcsol a súlyosabb olvasmányok után.
Olyan, mint egy jól elkészített limonádé a melegben hűsítőnek.
Jó érzés kézbe venni a szép borítója miatt. És mert jól esett a lelkemnek egy kis könnyed romantika.
Ráadásul az is egy szempont, hogy gyorsan, egy szuszra el lehet olvasni akár egy utazás alatt vagy egy esti TV nézést kihagyva.

A történetről:
Ebben a részben Márai Izidóra találja meg helyét az életben és talán a szerelmét is. Őt ismerhetjük meg jelenleg. Kapunk egy új családot is, akiket érintünk egy kevéssé. És persze a népes kompánia új feladatok  és bonyodalmak után néz.
Egy romos Malmot pofoznak ki nagyszerűen, mint a cím is utal rá.

Csak az eddigi kötetekhez tudom hasonlítani Margó könnyed stílusát.
Az első részhez képest érettebb és érdekesebb, a másodikhoz viszonyítva viszont kevésbé tetszett.

Szeretem a pozitívumot, ami a könyveiből árad. Szeretem, ahogy nem bonyolítja túl a mondanivalót, a kapcsolatokat.
A tájleírásai verhetetlenek. Színesek és igazi tájképet tudok elképzelni általa. Egy szép, romos malmot vagy egy nagy pipacsos mezőt. Nekem, mint kisvárosi embernek ez nem újdonság, de egy nagyvárosi embernek is leírja úgy, hogy ott érzi magát olvasás közben. El tudja képzelni. Érzi az illatokat. Megismeri a vidéki élet apró-cseprő dolgait minden előnyével és hátrányával.
Szeretem a megálmodott helyszíneit Margónak. Szívesen választanám a Márai kastélyt egy esküvő helyszínének vagy a Malmot egy nyaralás színhelyének.
Nem nehéz bele helyezkedni a könyvbe ezáltal.
A humor és a karakterek bájosak. Egyre több apró kis humormorzsát fedezek fel, már bátran használja az írónő . A szereplők nem túl bonyolultak, de egyszerűségük adja a bájukat.

A könyv nyelvezete pedig tetszetős. Kaptam pár meglepő szót is, hogy megint újat tanulhassak.
Ilyen a tavola és a filagóra. Ti tudjátok mit jelentenek?

Amit a legjobban szeretek benne az az, ahogy a nagy családról mindig egy kicsit többet megtudhatunk.
Mindenki életre kel és megkapja a rá jellemző tulajdonságokat.Megismerjük az életét, a botlásait kendőzetlenül elénk tárja. De mindig csak egy valakit ismerünk meg behatóan.
Igazi, hús-vér emberek ők, akik akár a szomszédjaink is lehetnének, ez a jó a sorozatban.
Mindig van egy kis bonyodalom vagy cifraság, de megoldják vagy elviselik az életszeretetükkel.
Nincsenek benne hatalmas tragédiák és olyan sorsok, amiket ne lehetne helyre hozni.

Amiért nem szerettem a könyvet annyira, az Izidóra. Be kell, hogy valljam, ő a legkevésbé szimpatikus számomra a családból.. Kibontakozik az igazi jelleme, de utána sem tudtam megkedvelni.
 Mi nem jönnénk ki túl jól az életben sem, azt hiszem. Ezért tetszett kevésbé talán ez a rész.
Izi kemény és határozott, szeret utasítgatni, bár belül sebezhető nő.
Nem szeretem az ilyen irányításmániás nőket. Valahogy, mindig lázadozni kezdek dacból ellenük.
Anna a legújabb szereplőnk szintén egy üde színfolt, feldobja a család unalmasnak eddig sem mondható életét, egy bájos kis csomaggal. Tesója Dávid, egy igazi pasis pasi. Az eddigi férfi karakterek közül őt tartom a legpasisabbnak. Bár ő is kemény és konok, de csíptem, még ha pár lépésével nem is értettem egyet.
Persze a többiekről is újabb dolgok tudhatóak meg.

Az írónő ismét bele szőtt egy érdekes szálat, a családon belüli erőszak témájával. De csak érintőlegesen, könnyeden, említi meg. Talán jobban is ki lehetett volna fejteni ezt, nehezményezem is hogy ilyen röviden és egyszerűen lezárta. Tudom, hogy nem egy kemény hangvételű, lélektani könyv. De érdekelt volna, ő hogy látja ezt a témát.

Amiért még plusz pontot kap, az a romantikus szál egyszerűsége. Nincs a szereplők közötti húza-vona oldalakon keresztül.
A könyv vége pedig nagyot szólt! Zseniális lezárás volt.
Vajon a következő rész felülmúlja ezt majd? Remélem, kiderül , mi lett a szerelmesek sorsa.

Csak csendben jegyzem meg, a sorozat ára könyvről könyvre nem változik, ami nagy-nagy pozitívum az olvasóknak szerintem.
Bár sajnos a hosszúsága sem.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press/ Aba  kiadónak!


1. a történet: 5/3.5
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3.5
5. kedvenc szereplő: Dávid, Betti
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3.5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: a legeslegutolsó oldal frappánssága
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/4.5
16.  kedvenc idézet : 
" De azt tudom, hogy én mit fogok vele csinálni. Ugyanazt, mint az anyukája húsz végtelennek tűnő perccel ezelőtt  nyomta bele Dávid kezébe a kislányt, aki lassan úgy járt kézről kézre, mint az adó Mátyás király ideje előtt, azzal a különbséggel, hogy az szedték , Pannát viszont adták."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: rózsaszín romantikára vágyóknak
18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5

20. összességében: 5/4


Atlantic Press/Aba kiadó:
saját, recenzió
144 oldal

2013. április 29., hétfő

borító mánia








Egy ideje nem hoztam nektek borítókat.
Most bepótolnám ezekkel a szépségekkel, a lila szín jegyében



McCormick TemplemanThe Little Woods








Amy Plum: Die for Her






Anya Allyn: Paper Dolls







Elora Bishop: Cage the Darlings 







Jennifer L. Armentrout: Half-Blood







Amanda Hocking: Fate

2013. április 27., szombat

Josephine Angelini: Baljós csillagok










Én olyan, de olyan dühös vagyok az írónőre.
A kiadója megtett mindent a könyvért. Gyönyörűséges borító, ígéretes fülszöveg, jó fordítás, hiba mentesség.
De az írónő nem élt vele igazán.
Remek történet lehetne! De csak lehetne.
Ahogy a friss megjelenéseket olvasgattam, rögtön feltűnt e könyv.
Történelem, görögök, fantasy, mi kell más egy jó Ya könyvhöz számomra. Talán semmi.
De sajnos mellé fogtam. Ennél azért több kell.

A történetről röviden:
Helen Hamilton egy parányi szigeten lakik. Próbál észrevétlen maradni az emberek között, ám kitűnik fura tulajdonságaival, amiket próbál elnyomni.
Ez addig működik is, míg egy új család nem érkezik.
Bonyolódnak a szálak, hihetetlen dolgok derülnek ki.
Még te sem hinnéd el. Helen félisten, azaz Leszármazott.
Ami azzal jár, hogy sokkal gyorsabb, erősebb, jobb a hallása és látása, szebb, okosabb és gyorsan regenerálódik.
És ez még csak a kezdet. Újabb és újabb tulajdonságok derülnek ki róla.
A szerelem is meglátogatja, de több szenvedést hoz számára, mint boldogságot.

A szereplők már az elején hemzsegnek, azt sem tudom ki-kicsoda.
Olyan kurtán-furcsán belefog az elejébe a történetnek, magyarázatok, bevezető nélkül. Fura, de elmegy kategória. Az is lehet, hogy csak engem zavart.
Túl sok a szereplő, kevés az adalék, kapkodom a fejem. Miről maradtam le? Én vagyok túl lassú vagy fáradt ehhez?
De azt hiszem nem. Túl sokat akar, rögtön az elején bepasszírozni a keretbe, ami zavaró.

Főszereplőnk és barátnője, akik arra hivatottak, hogy szeressük őket és izguljunk értük, ellenszenvesek.
 Sőt. Még tovább megyek, egyenesen taszítanak.
Helen idegesítő, önző, bugyuta, lassú felfogású.
Kackac pedig igazi tenyérbe mászó alak! De legalább a beceneve vicces.
És ami a legnagyobb bajom a könyvvel, hogy ahogy megismerjük a többi jelenlévő karaktert, egyre jobban kezd hasonlítani a karakterük egy másik könyv szereplőire.
Az írónő arra sem vette a fáradságot, hogy egy kicsit elmaszkosítsa őket, egy kicsit változtasson rajtuk. Egy az egyben ugyan azok a szereplők, ugyan azokkal a tulajdonságokkal, sőt még nagyjából a képességeik is hasonlatosak. Nem tudom, hogy a regény abból a történetből nőtte-e ki magát. Nem tudom, hogy szabad-e ennyire átvenni valamit egy másik könyvből.
Nem vagyok elvakult rajongója annak a könyvnek, de olvastam/néztem. És engem piszokul zavar az egyezés.
A szereplőink változatosak. Van, akit kifejezetten kedveltem, de őt már az eredeti szereplőgárdában is. Van, akit nagyon nem csíptem, köztük van Helen is ugye.
Kíváncsi vagyok, más is felfedezi-e a két könyv között a párhuzamot. Direkt nem is említem, melyik könyv a másik. Szerintem minden olvasó fel fogja ismerni.

A történetről írhatnék litániát is, de megpróbálom röviden leírni az érzéseimet, észrevételeimet, lehetőség szerint nem bántóan…
Imádom a görög-római történelmet. Már kicsi koromban is kívülről fújtam ki-kicsoda és minek az istene, védőszentje.
Ezért duplán ért a csalódás, mikor annyira keveset kapunk ebből a részből, pedig nem egy vékonyka könyvecske. Lett volna hely és idő, bővebben kifejteni, érdekesebben megírni. Van benne olyan fejezet, történés, ami kihagyható lett volna. Hiszen az elején olyan részletes, hogy az elbeszélés nagyon nehezen indul be. Túl sok a felesleges részlet, és kevés a fontos dolog magyarázata.
Ha már a részletekről van szó, túl sok apró részlet nem egyezett, ütötte egymást. Néhol még Matt is gondolatolvasó lett, mert honnan tudhatja akkor, hogy Helen nem vacsorázott, ha ott sem volt?
Zavarosnak találtam sok helyen az egész dolgot. Az írónő igyekezett a történelmi dolgokat pontosan visszaadni, ez ment is. De az apró morzsák nehezen álltak össze.
Néhol sok indoklás kimaradt, vagy nem egyezett. Nem értem a könyv végére is, hogy a méz és a félistenek hogy passzolnak össze? Vagy miért? Mitől sziporka Helen. Azt tudom, hogy a villámok miatt, de miért? Sok tulajdonságukat ki sem használták, pedig megadatott nekik.
Ha olyan gyorsak, miért nem tudtak üldözőik elől gyorsan eltűnni? Vagy regenerálódni egyes dolgok után, mások után pedig igen?
És ez nem az egyetlen dolog. Maradt bőven nyitott kérdés, amiből arra következtetek, hogy lesz folytatása is a könyvnek.

A nyelvezettel nem volt gond, az tetszett. Bár itt is fedeztem fel pár dolgot. Miért olyan fontos, hogy a pénz a ”sütimentes sütis dobozban „volt? Vagy hogyan lehet valamit „nagybetűvel mondani”? Még írni hagyján, de mondani?
Hogyan lehet „elandalogva nézni” valakire? És a „csúszós volt a szeme számára” is igen bizarr kifejezés.

A romantikus szálak olyan, hogy is mondjam? Kevés valósághű tartalmat tartalmaztak. Nem volt igazi. Nem tudtam bele élni magam. Nem éreztem köztük a szikrát vagy a vonzódásnál többet.

Nézzük, mi volt az, ami kifejezetten tetszett és kicsit elbillentette a mérleg nyelvét.
Szerettem a pici görög mitológiai szálakat, még ha keveset is kaptam belőlük.
Szerettem a poénokat a könyvben.
A szereplők fura tulajdonságait élvezettel fedeztem fel én is, velük együtt.
Helen álmaiban való barangolás nagyon hátborzongatóra sikeredett és az egyik legjobb jelenet a könyvben. És még tartogat szerintem meglepetéseket a következőekben.
A harcos részek is jóra sikerültek, bár elég rövidkére.
Tetszett nagyon, ahogy leírta a repülést, ahogy a szemüvegét kereste. Ezek apró kis dolgok, de feldobták a könyvet. Azt hiszem ezt is írom ki kedvenc idézetnek.
Aztán a magyarázat, ahogy a félistenek arca, kinézete hogy öröklődik, alaposan meglepett.

És a legfontosabb. A fúriák. Alaposan felkeltették a kíváncsiságomat.
Egy kis adalék nektek a Wikipédiától róluk:
A bosszúállás véres istennői a görög mitológiában. A legenda szerint amikor Kronosz megfosztotta apját, Uranoszt férfiasságától, az ég vére a földre hullott, és így az apagyilkosság véréből születtek meg az Erinnüszök. Így Gaia és Uranosz gyermekei. A három nőnek kígyók voltak hajuk helyén, kutya fejük és denevér szárnyuk volt, és fekete testük. Az alvilágban lakó Aléktó, Tisziphoné és Megaira, azaz az Erinnüszök meghallgatták a halandók panaszait és a kirívó bűnösöket halálra üldözték, és rézszögekkel kivert korbácsaikkal kíméletlenül és kegyelmet nem ismerve őrjítették meg áldozataikat, akik általában aTartaroszba jutottak. Az ókori világban annyira rettegtek tőlük, hogy már nevük puszta kiejtése is bajt hozhatott, így gyakran nevezték őket Eumeniszeknek, azaz Nyájasoknak. Születésükből fakadóan az Erinnüszök leginkább azokat üldözték, akik apagyilkosságot követtek el, vagy családjuk egy tagját ölték meg.
Így került az üldözöttek közé Oresztész is, aki anyját ölte meg, és az Erinnüszök vadásztak rá. Azonban a mükénéi királyfi szenvedését sokan igazságtalannak tartották, így tárgyalásra hívták a véres kísérteteket Athénba. Az Areiosz Pagosz előtt az Erinnüszök képviselték a vádat Oresztész ügyében, de a tárgyalás végén be kellett látniuk tévedésüket. Athén az Erinnüszök legkedvesebb városa volt, ezért tartották itt a tárgyalást, ugyanis a város úgy tisztelte a három démont, mint Athén kegyes, segítő istennőit. Római megfelelőik a Fúriák voltak.





Nem tudom, ezek után a következő résznél mire számítsak. Elolvassam egyáltalán vagy hagyjam a csudába? Sokaknak tetszett a könyv, engem miért nem érintett meg? Lehet, hogy mostanában túl kritikus vagyok? Pedig nem szeretnék. És ezt a könyvet, annyira szerettem volna szeretni.
Ez az én személyes véleményem csak a könyvről. Tegyél egy próbát, hátha neked jobban fog tetszeni és el tudsz vonatkoztatni a könyv hibáitól.

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/3
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/2.5
5. kedvenc szereplő:Cassandra, Matt
6. akit a legjobban utáltam: Helen és édesanyja, Claire
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Helen álmai
12. legrosszabb jelenet : mikor a vásárlás közben kitessékelik a boltból, nem azon aggódik, hogy bánthatták volna, hanem azon, hogy mit mond az apjának
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4
15.  humor:5/4.5
16.  kedvenc idézet : 
"A kezével megtapogatta a szemüveget, de a feje tetejével ugyanúgy érezte, és amikor belegondolt, rájött, hogy tulajdonképpen végig érezte, hogy ott van. Csak éppen annyira lefoglalta, hogy lásson, hogy közben nem jutott eszébe, hogy érezzen. "

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: bárkinek 14 fölött
18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5

20. összességében: 5/3


saját, recenzió
432 oldal
Fordította: Lacza Katalin

Celia Rees kampány









Egy számomra nagyon kedves írónő könyvei miatt indítom el ezt a kampányt. A napokban írtam róla a blogomon egy rövid életrajzot és ott fedeztem fel, hogy rengeteg nálunk ki nem adott könyve jelent meg.
Évek óta nem olvashattunk tőle semmi újdonság.. Ami rettentő szomorúvá tesz. Hiszen az eddig olvasott könyvei hihetetlenül jók.
De mit tudunk tenni, ha kiadó nélkül maradt?
Kérek mindenkit, hogy olvassa el a műveit, vegye meg a könyveket, ha teheti.
És ossza meg ezt a postot valamilyen formában.
Vegyen részt a Celia Rees kihívásban a molyon.
Vagy ha segítene egy petíciót létrehozni, az is sok segítség lenne.
Ha ismer kiadót, akinek profiljába bele illene Celia Rees munkássága, kérem, jelentkezzen.

Kedves kiadók, szerintem sok lehetőség rejlik e könyvekben.
Kérem, valaki karolja fel az ügyünket.
Szeretnénk tovább olvasni Celia könyvei! És nem vagyok vele egyedül, azt hiszem.

A nálunk még meg nem jelent könyvei:
H.A.U.N.T.S. sorozat 
  • H Is for Haunting (1998)
  • A Is for Apparition (1998)
  • U Is for Unbeliever (1998)
  • N Is for Nightmare (1998)
  • T Is for Terror (1998)
  • S Is for Shudder (1998)
  • Egyéb könyvei 

  • Every Step You Take (1993)
  • The Bailey Game (1994)
  • Colour Her Dead (1994)
  • Blood Sinister (1996)
  • Midnight Hour (1997)
  • Ghost Chamber (1997)
  • The Vanished (1997)
  • Soul Taker (1998)
  • The Truth Out There (2000)
  • Truth or Dare (2000)
  • The Cunning Man (2001)
  • Blood Sinister (2002)
  • The Stone Testament (2007)
  • The Fool's Girl (2010)


















2013. április 25., csütörtök

Életrajz és munkásság : Celia Rees









Új rovatot szeretnék létrehozni.
Egy-egy számomra nagyon kedves író vagy írónő életrajzát és munkásságát szeretném bemutatni nektek.
Az elsőnél Celia Rees-re esett a választásom, tőle már majd minden könyvet olvastam.




Solihullban (angol) született 1949június 17-én Celia Rees.
Jelenleg  Lemington Spában él férjével, Terence Reesszel és tizenéves lányával, Cathrinnel, aki ügyvéd.

Gyermekkora:
Édesapja igazgató egy iskolában, édesanyja otthon maradt. Gyermekeire vigyázott Celia-ra és a bátyára, Roy-ra.. 
Így mesél róla:
Egy közönséges ikerházban éltünk, de volt egy nagy kertünk és közel volt a park, ami bevezetett   a mezőkre és erdőbe. Ilyen volt a táj az én gyerekkoromban. A legtöbbet ott töltöttem a  szabadidőmben és ott játszottam  a barátaimmal.
 Ritkán fordult elő, hogy írjak történeteket akkor még. Viszont  megfigyeléseim, a lelkesedés táplálják a gondolataimat és sokat időzök el a memóriában egy könyv megírásakor.
Az inspirációt, a képzeletem, a régi könyvek, filmek, sorozatok táplálják még nagyrészt.
Bram Stoker Drakula című könyve meghatározó volt számomra.

Majd történelemből és politikából szerzett diplomát a Warwicki Egyetemen. A West Midlands College-ben szerzett tanári képesítést, majd a Birmingham Egyetemen tanári diplomát. Középiskolában tanított 17 évig, ebben az időben kezdett el írni a diákjai kérésére. Jelenleg a Warwicki Egyetemen tanít, igaz már csak részmunkaidőben. Főállású író mostanában.
Tanulmányaiból is rengeteg ihletet merített. Innen a kedvelt történelem utáni rajongás is. A diákjaitól is sokat kapott, ők ösztönözték az írásra, ami nagy szerelme lett végül.

Az írói pályafutásának kezdete: 
Egy mesterképzésre jelentkezett a Birmingham Egyetemen, és az egyik az oktató arra kérte, hogy írjon valamit, és kérdezze meg a tanulókat az iskolában. 
Tetszett nekik. Így elkezdett írni a tanítványainak. 

Az első regénye,Every Step You Take címmel jelent meg 1993-ban .Nálunk még nincs lefordítva. Amit én személy szerint nagyon sajnálok, mert az írónő nagyon jól ír. Remélem, felkarolja valaki a műveit és megjelenik nálunk is.

Az írás mellett rengeteg mindent csinál.
Rendszeres oktató az Arvon alapítványnál, tagja a Society of Author alapítványnak. Elnöke a Gyermek írók és illusztrátorok csoportjának. És számos más csoportban is szerepet vállal.



A nálunk még meg nem jelent könyvei:

H.A.U.N.T.S. sorozat 

  • H Is for Haunting (1998)
  • A Is for Apparition (1998)
  • U Is for Unbeliever (1998)
  • N Is for Nightmare (1998)
  • T Is for Terror (1998)
  • S Is for Shudder (1998)
  • Egyéb könyvei 

  • Every Step You Take (1993)
  • The Bailey Game (1994)
  • Colour Her Dead (1994)
  • Blood Sinister (1996)
  • Midnight Hour (1997)
  • Ghost Chamber (1997)
  • The Vanished (1997)
  • Soul Taker (1998)
  • The Truth Out There (2000)
  • Truth or Dare (2000)
  • The Cunning Man (2001)
  • Blood Sinister (2002)
  • The Stone Testament (2007)
  • The Fool's Girl (2010)





Amik megjelentek nálunk: 
  • Witch Child (2000) → Bűbájos Mary, 2003, Orlando kiadó
  • Sorceress (2002) → Farkasszem 2004, Orlando kiadó
  • Pirates! (2004) → Kalózok!, 2004, Orlando kiadó
  • The Wish House (2005) → Vágyak évadja, 2005, Orlando kiadó
  • Sovay (2008) → Sovay - Az útonálló úrilány, 2010, Orlando kiadó



Személyes kedvencem tőle:




Források: 


2013. április 24., szerda

Élménybeszámoló

Mindig irigykedve olvastam a blogokon és a molyon, hogy molytalálkozókról írtak. 
Sajnos mi errefelé nagyon kiesünk a látókörből, kevés ember molyol, kevés rendezvény van, ahol találkozhatnánk.
És kisgyerekkel még nem merek bevállalni egy Pesti utat, akármennyire is szeretnék.
Így személyesen csak két molyt ismerek.
 Rossz, hogy nem tudok arcokat, nevetést kapcsolni egy névhez.
Ám végül kiderült, hogy pár kedves molyocska pont felénk jön biciklitúrára, így adott volt, hogy találkozzunk.
Sok embernek hétköznap révén nem volt jó az időpont. Velük a későbbiekben összehozunk majd ismét egy napot.
Mi azért kicsit nehézkesen, de sikeresen túl vagyunk a szuper délutánon.
Heten voltunk, mint a gonoszok. Kiegészülve a családtagjaimmal.
A pince hűvöse jól esett a meleg, kaptatóra felbicózásunk után. mert a Hajósi pincéknél tartottuk meg a találkozót végül.
Miután bemutatkoztunk egymásnak (már itt némi humorral felszerelkezve), leültünk kifújni magunkat.
Akik jelen voltak: J_Kovacs,  Knekató, miriel, Independente, chica, bolint  és szerény személyem Judy22.
Lélekben Jeffi is velünk volt, sokat emlegettük.
Csodás kitűzőt és meglepi könyvjelzőket kaptunk ajándékba Knekatóéktól.
Ezúton is köszönöm mindannyiunk nevében, hogy gondoltatok ránk és ekkora örömet szereztetek nekünk.
Miriellel pont előtte beszéltük, hogy nekünk kell ilyen kitűző!
Még süteményt is hoztak. Persze melyik fogyott el a leggyorsabban? Hát az agyoncukros. El is felejtettem, a receptet kérem, de izibe.
Independente, most már MezeiMarcsi matek órájáról lógott a kedvünkért.
 Remélem azért sikerülni fog a vizsgád és nem maradtál le nagyon .
Fojt a duma ezerrel. Irigyeltük a Könyvfesztiválra felmenőket, kevésbé irigyeltük a Pesti lakosokat, könyvekről folyt a téma , utazásokról, anekdotáztunk és rengeteget nevettünk.
Jó kis társaság gyűlt össze, meg kell hogy mondjam. Csend nem sok akadt. Mindig valaki feldobott egy érdekesnek ígérkező témát. Szerintem még most is ott ülnénk, ha nem kapunk észbe, hogy már este van.
Erre szokták mondani, hogy jó társaságba gyorsan telik az idő.

Én ilyen sokat, már rég nem nevettem. Jól esett a lelkemnek, azt hiszem.
Rögtön egy hullámhosszra kerültünk,nagyjából mindenki szóhoz jutott.
Könyvek cseréltek gazdát, jó molyokhoz méltóan.

A hideg bor nem fogyott túlságosan, lévén a társaság nem túl nagy ivó. A sütik viszont kapósak voltak. Képek is készültek, bár nem voltunk szorgalmasak, a jó beszélgetés mellett elsikkadt.
De azért csatolok majd párat a post után.

Remélem meg tudjuk ismételni majd ezt a szuper napot, pár új, lelkes mollyal kiegészülve.
Három nagyon vicces sztorit azért megosztok veletek, csak hogy érezzétek, milyen jól szórakoztunk.
Miriel és J_Kovacs egymás mellett álltak pont a bemutatkozásnál és ugye mindenki mindenkivel kezet fogott, nevet cserélt.  J_Kovacs a végén Mirielnek is bemutatkozott, de a nagy kavarodásba Miriel nevével.
Danci babám félt bolinttól valamiért. Pedig nincs emberevő külseje. Így bújt folyton hozzám vagy az apukájához. majd egy idő után kikiabált neki azért, hogy szia. de rögtön vissza is dugta a fejecskéjét.
Aztán mikor anyósomék is megérkeztek, akkor anyósom szemüveg nélkül jött, nem lát túl jól. szépen bemutatkozott Mirielnek is, aztán vette észre csak, hogy ők ismerik már egymást, férjemmel osztálytársak voltak. Volt nagy kacagás.
Hirtelen ez a három nagyon jó kis sztori jutott eszembe. De kiáltsatok többiek, ha eszetekbe jut még.

Köszönöm minden résztvevőnek hogy eljött és remélem jól érezte magát!



















2013. április 21., vasárnap





Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum című könyve  április 25-én az Agave kiadó gondozásában jelenik meg.


Tartalmából: 
Az utolsó szimulákrum(A hatalom csak eggyel osztható)


A háború dúlta Földön a sors és a körülmények egy különös csoportot hoznak össze: egy fasisztát, aki államcsínyt tervez, egy zongoristát, aki az elméjével játszik a hangszeren, egy First Ladyt, aki mindent a kezében akar tartani, és az utolsó praktizáló pszichiátert. És miközben a társadalom tetején állók a hatalomért marakodnak, az elnyomott alsó osztály kezd magához térni a kábaságból, egyre többet kérdez, egyre inkább tudatára ébred helyzetének és erejének.
Philip K. Dick ebben a regényben is rá jellemző módon időutazásból, pszichoterápiából, telekinézisből, androidokból és neandervölgyi mutánsokból gyúr egy olyan történetet, amelyben összeesküvés összeesküvést ér, és szokás szerint semmi nem az, aminek látszik.


Olvass bele!


Agave kiadó
208 oldal
Fordított: Pék Zoltán
Ára puha kötéses borítóval 2880 ft.

Jövő szerda éjfélig 35% kedvezménnyel lehet előrendelni Az utolsó szimulákrumot Philip K. Dicktől, ráadásul limitált mennyiségben lehet vásárolni egy második könyvet is a szerzőtől féláron. 
Az akció itt vehető igénybe:
 http://www.agavebolt.com/778-az-utolso-szimulakrum.html 
Ha valaki csak az új regényt szeretné előrendelni, azt itt teheti meg: http://www.agavebolt.com/777-az-utolso-szimulakrum.html

Bele tudtok olvasni:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék