2018. április 23., hétfő

Chuck Wendig Vészmadarak (Miriam Black 1.)




Bevallom töredelmesen, ez a könyv csupán a borítójával fogott meg. Nem igazán szoktam hasonló könyveket olvasni. A fülszöveg sem volt túl impozáns. Na de a borító? Az mindent visz. Így nem volt kérdéses, hogy elolvasom.

Végül kellemesen meglepett. Van benne vér, üldözés, fantasztikum, csúnya beszéd, randa szavak tömkelege...és nekem mégis tetszett. Vaskalapos vagyok ez ügyben. Nem igazán szeretem, olvasom az olyan könyveket, amiben öncélú káromkodás van. Általában pár oldal után félredobom és kész. Legyen szó kortárs vagy akár régebben íródott könyvekről. Nem és nem. Azért olvasok, hogy szavakban bővelkedjek, de nem szitokszavakban. Ahhoz elég hátramennem férj műhelyébe és megvan a szókincs. Nem igazán káromkodom én sem. És nem csak a gyerekek miatt. Nem áll a szám rá. Szóval tőlem messze áll az egész könyv, mint Makó Jeruzsálemtől. De mégis élveztem. A szösz sem tudja miért. 
Miriam, főszereplőnk nem egy csupaszív csajszi, akit szívesen meghívnék a lakásomba egy ebédre. Nem is az a fajta némber, akivel leállnék beszélgetni az utcán. Inkább szorosabban markolnám a táskám és iszkolnék ellenkező irányba. Nem varázsolt el sem a külleme, jelleme, hangulatai, mondanivalója, életútja, életcélja sem. De mégis a könyv a kezembe ragadt. 
Nem izgultam halálra magam, nehogy megmurdáljon szegény. De mégis olvastam tovább. 
A "fantasztikus" képességétől sem estem hanyat. Nem szeretném a magaménak tudni igazán. A leírás, ahogyan látja Miriam mások halálát, na az nagyon szuper volt.
Maga a történet kerete, a világ, amiben él, szintén nem olyan, amiért egyedi jelzőt aggatnék a könyvre vagy letehetetlent. Semmi újdonság. Snassz.

Talán az író ír annyira zseniálisan, hogy mégis kitartottam a könyv végéig mindezek ellenére. Talán. Nem tudnám megmondani ténylegesen, hogy miért olvastam végig. 

Az író, ahogy csűri, csavarja az idegeinket, az tényleg nagyszerű. Pont a legjobbkor a tetőfokán az izgalomnak hátrál meg, más vizekre evez. Majd mikor már leült kissé a történet, újra hajrázhatunk. Így mindig éberséget követel tőlünk.

Végül is jó volt. Nem sorolnám a rossz vagy közepes könyvek közé. Pedig nagyon megpróbált eltántorítani. De mégis legyűrtem és még élveztem is valamennyire. Úgy látszik érdemes az embernek a határait feszegetni és néha tőle nagyon idegen olvasmányt választani. Kellemes meglepetés lehet a vége...

És van folytatása! Szóval megpróbálom azt is legyűrni majd. Mert hiába nem nekem íródott könyv, jó volt ilyet is olvasni. 

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!

Fülszöveg:
Miriam ​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.
És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.
Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

Fumax kiadó
Fordította: Rusznyák Csaba
300 oldal
recenzió


2018. április 22., vasárnap

Könyvfesztivál, te csodás!




Első és eddigi egyetlen Könyvfesztiváli élményem után gondoltam egy nagyot és kitaláltam, hogy idén ellátogatok ismét. Hiszen az előző, 3 éve nagyon jó volt. Csakhogy azóta bőven szaporodott a létszámunk, így idén 5 tagú családként látogattunk ki. Elég merész voltam, hogy ebben a melegben 3 kisgyerekkel kimerészkedtem, ráadásul 140 km-t utazva, apukával, aki nem igazán szereti ezeket a rendezvényeket, tömeget.. 
Arra mindenképpen számoltam, hogy mesekönyv vásárlás nélkül nem is fogom megúszni. Na de ekkora mennyiségre nem számítottam...



Jó, kezdjük az elején.

Első körben egy igen klassz eseményt néztem ki. Naivan úgy gondoltam, apa elbír a három minimanóval, míg én a Twister Média kiadó által meghirdetett Ada féle blogger workshopra megyek. Végül a kicsi 1 évesem maradt nálam, akit úgy 10 percig le is kötötte a magunkkal hozott keksz. 
De utána félő volt, hogy senki sem fog hallani semmit tőlünk, nem csak én. Így fájó szívvel lemondtam az okosságokról. 
Aki bent volt, szívesen meghallgatnám, elolvasnám, mi volt az eseményen.
Ekkor szó szerint, szaladtam egy kört kint. Megtaláltam a "kicsiny" családom többi tagját. Ettünk valamit, aztán újult erővel vetettük bele magunkat a nézelődésbe, vásárlásba.
Míg legkisebbet az érdekelte, hogy szaladhasson, addig a középsőkémet csak az foglalkoztatta, mit lehet megenni. Ezúton is köszönöm a 21. század kiadó könyves csokisságait, amik lefoglalták őt egy darabig. Megnéztem a szépséges standjukat, megnéztem az újdonságaikat. Csak bemutatkozni felejtettem el, hogy én vagyok az Adri könyvmoly...



Megállapítottam, hogy nagylánykám  tiszta anyja. Otthonosan mozgott a tömegben, a könyvek és kiadók forgatagában. Válogatott. Könyveket nézegetett. Színezett. Dedikáltatott írókkal és írónőkkel. Recenziós könyveket kért és kapott. Itt meg kell említenem a Móra kiadót és a Manó kiadót
Köszönjük szépen a szépséges olvasmányokat, pakkot, útravalókat, ajánlókat, dedikálást, rajzokat, könyvjelzőket:! Igazán szép és igényes kiadásokkal gazdagodott a csomagunk. 








Csomó kiadóhoz szerettem volna ellátogatni, de bizony delet ütött az óra és mindenki megéhezett ennyi tudomány, könyv, sétálás után. Némi ebédszünet után még egy helyre tudtam ellátogatni, a Twister Média kiadó szívélyes invitálására. Így esett, hogy millió gyermekkönyvvel tértünk haza és én "csak" egyetlen könyves csomaggal gazdagodtam. Na de az milyen? Hamarosan hozom a bejegyzésem róla. A véremet adtam kibontáskor!




Mindenképpen megjegyezném, hogy a Főnix-Fumax sátor megint pörgős, nagyvilági, élettel teli kis hely volt. Szívesen maradtam volna, mindenkit kikérdezve, lefárasztva. Megnézegettem az újdonságokat. Aztán elkaptam egy rövid interjúra Holden Rose író urat, aki közben a lányokat színezni valóval látta el. 



Szerettem volna még Beninát, Tiszlavicz Marcsit, Wee-t, A. M. Aranth, Ordódy Esther, Krausz Emma és még számos író, írónő grabancát elkapni, de elvesztem a tömegben. 
Szerettem volna még eljutni az Álomgyár, Atlantic Press, Park, Libri, Maxim kiadóhoz is, de az idő elment sajna...
Na de majd legközelebb...




2018. április 13., péntek

Exkluzív interjú Krausz Emmával!





Hamarosan érkezik Krausz Emma első, megjelenő kötete az Osztálykép. 
Így készítettem vele egy exkluzív interjút nektek.

Ki Krausz Emma? Mit mondanál el magadról a nagyközönségnek?Író és mellette hatalmas Star Wars- és Harry Potter-rajongó vagyok. Van egy Oshi nevű cirmos,  betyár macskám. Élvezem a hosszú, gondolkodós sétákat, az esőt, a buszmegállókat és szeretek megfeledkezni egy történetben vagy újabbakat kitalálni.

Elsőkönyves szerzőként rögtön a darázsfészekbe nyúlsz és egy nem könnyű témát választottál a könyved fő vonalának. Nem féltél a fogadtatástól?Volt bennem félsz, de örülök, hogy megírtam, és leadtam a [bekezdés]-pályázatra az Osztályképet. Természetesen izgulok, hogyan fogadják az olvasók, de remélem, hogy sikerült megfogalmaznom vele egy üzenetet: „A valódi boldogság az elfogadással kezdődik.”

Hiszen fontosnak tartom, hogy beszéljünk a közvetlen valóságunkról, próbáljunk elfogadással és megértéssel fordulni a benne élőkhöz. Ez a harmonikus együttélésünk kulcsa. Bízom benne, hogy a könyvben leírtak újabb kérdéseket ébresztenek, és hozzáadnak valamit mások történetéhez.

Mit szólnak a környezetedben, hogy könyved fog megjelenni?Szerencsésnek mondhatom magam, mert a kis-nagy családom mindenben támogat, örülnek annak, hogy megjelenik a könyvem. Bátran fordulhatok hozzájuk, és mindig érdeklődnek, hogyan áll a kézirat, vagy mit is kell tudni az Osztályképről. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire lelkesek és segítőkészek.

Hogyan jött az ötlet, hogy egyáltalán könyvet írj?Gyerekkorom óta szeretek alkotni, kisebbként sok időt töltöttem rajzolással, később, gimnázium végén írással. Kezdetben novelláztam és rajongói történeteket írtam. Utóbbiak sok mindenre megtanítottak, amiket hasznosíthattam a tervezéshez.

Csak pár éve határoztam el, hogy belefogok egy saját, önálló világú történetbe, nagyrészt azért, hogy ezzel még többet tanuljak önmagamról és az írásról. Egy pár töredék a fióknak íródott, mire végeztem az első kéziratommal. De minden erőfeszítést megéri, végső soron vele adhatok magamnak és másoknak is.

A Budapesti Nemzetközi Fesztiválon fogsz debütálni. Izgulsz miatta? Máskor is vettél részt már ezen az eseményen?Rendszeresen, egyetemista korom óta kijártam a Könyvfesztiválra, élveztem, hogy annyiféle újdonság, program vesz körbe, előadásokra is beültem. Most azért is várom és izgulok, hogy találkozzak az érdeklődőkkel, kialakuljon egy párbeszéd az Osztályképről.

Mik a terveid a közeljövőben? Van új téma- és könyvötleted?Nyitott szemmel és füllel járok, gyűjtöm az ötleteket, rendszerezem őket a füzetemben. Emellett az elsődleges célom, hogy megszerkesszem a Pandóra arcai munkacímű történetemet, ami a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és három nővér történetét mutatja be, hogyan boldogulnak a világban. Ennek a szerkesztése is sok mindenre tanít, és a legjobb, hogy mindeközben kikapcsol.

Köszönöm az interjú lehetőségét!

Szeretettel,
Emma

Emmával hamarosan találkozhattok a Könyvfesztiválon, a Millenáris Parkban.

2018. április 2., hétfő

Hermann Irén Dévény ​Anna




Dévény Anna neve sok szülőnek ismerősen csenghet. 
Dévény torna.
Így szerintem már azok is fölkapják a fejük, akik nem szülők, nem kaptak a gyermekeik ilyen kezelést valamilyen okból kifolyólag. 
A dévény módszer egy torna, egy masszás féle, ami sok emberen, gyereken segített. Kitalálója egy igazi úttörő volt. Egy nagyszerű ember.
Saját érintettség miatt is kaptam föl a fejem a könyv címe hallatán. Kíváncsivá tett.  Mindhárom gyerekem kapott Dévény torna kezelést. Dancim túl kötött volt, Vikim hipotón, Andris szintén kötött. Szóval sokat köszönhetek Panni néninek, ahogy sokan hívták és az ő módszerének, tanítványainak. 
Kíváncsi lettem, milyen is volt ő. Sajnos csak volt. Mert nem is oly rég, de itt hagyott minket. Remélem nem csak az emléke, hanem a hagyatéka, a Dévény torna is fenntartja majd a nevét hosszú évszázadokig. 
Elképzelem, hogy nagy hangú, ám szerény nő lehetett, aki imádta a gyerekeket annak ellenére, hogy neki nem született saját. Sok gyermeke lett végül, a mi gyerekeink által. 
Azt viszont el sem tudom képzelni, mennyi gyermeken, felnőtten segíthetett vajon. 
A könyv visszaemlékezés, egy kis magyarázat, életképek, hangulatok, baráti megemlékezés, kevés személyiséggel vegyítve. Talán magából Dévény Annából van a legkevesebb benne. Sajnálatomra. A módszerről lehet olvasni, hogy épült és alakult. A küzdelemről. Mi a háttere. Neves barátokról és ismeretlen kis életkékről, akik a keze által gyógyultak, esélyt kaptak. 
Anna nem lehetett könnyű interjú alany, könyvalany. Megvoltak a szokásai, beidegződései. Nem szívesen beszélhetett magáról. Erős akaratú nő lehetett. 
Vajon a könyv írója hány órát ülhetett ott, Annát hallgatva, a történeteket megismerve, de Annát teljesen sosem?
Vajon milyen gyorsan lopta magát a szívébe Anna?
Mikortól nem csak egy interjú alany volt, hanem majdnem családtag?
Szívesen megismertem volna őt személyesen én is.  Sajnálatomra a könyv nem teljesen adta vissza Annát, a személyiségét, a történetét. Csak egy kicsiny szeletke, amit a kívülállók megismerhettek, amit kaptunk.
Örülök, hogy a kezdeti küzdelmeiről, majd a révbe éréséről, a módszer alakulásáról olvashattam azért. 
Talán ez tükrözi legjobban Dévény Annát! A saját módszere. 

Köszönöm  a könyvet a 21. század kiadónak!

Fülszöveg:

Két ​éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.

21 század kiadó
300 oldal

2018. március 31., szombat

Blogprojekt #7 – Tavasz 2. nap: Tavaszi Book Tag



Blogprojekt #7 – Tavasz 2. nap: Tavaszi Book Tag


1. Virágágyás – a leggyönyörűbb borító
Naomi Novik: Rengeteg a legszebb borító, amit mostanában olvastam.


2. Sonka – a legvastagabb könyv, amit olvastál
Azt hittem, Tolkien Gyűrűk ura című könyve volt a leghosszabb, amit olvastam eddig. Aztán kiderült, hogy nem. Neal Stephenson: Seveneves ​– A hét Éva az, a maga 854 oldalával.

3. Pillangó – a legrövidebb könyv, amit olvastál
Ha a mesekönyveket nem számoljuk, akkor Hugh Howey

Holston a 60 oldalával. 

4. Olvadás – egy könyv, ami melegséggel tölt el
A. O. Esther: Elveszett ​lelkek ez a könyv. Kedves idézetek, aranyos történet, romantika, szépséges borító...
Kellhet ennél több?


5. Zivatar – egy könyv, amin sírtál
Mittelholcz Dóra: Tündérmese ​kis szépséghibával
Ez egy igaz történet és sajnos a vége nem Happy End.

6. Húsvéti nyuszi – egy önzetlen karakter
Hermann Irén: Dévény ​Anna
Életrajzi könyv. Anna egy végtelen önzetlen, csak a gyerekeknek, beteg emberek meggyógyításának élő személy.
7. Tojásvadászat – könyv, amire véletlenül bukkantál rá
Szabó Melinda: Angyalszárny ​és más történetek
Az írónővel ugyan abban az anyukás, vállalkozós csoportban találkoztam, így került hozzám a könyve. Egy igazi kis gyöngyszem volt.



8. Ébredés – egy könyv, ami kihozott egy olvasói válságból
Ha válság, akkor mindig Vavyan Fable regényt veszek elő. Bármelyiket, legyen szó olvasott vagy olvasatlan kötetéről.

9. Hosszabb nappalok, rövidebb éjszakák – egy könyv, ami sokáig ébren tartott, így pillanatok alatt reggel lett.
Ezt passzolnám. A gyerekeim tartanak ébren manapság, nem a könyvek. Értékes az alvás..

10. Locsolkodás kölnivel – egy könyv, ami kezdettől fogva bűzlött
A. G. Hawk: Időtlenségbe ​zárva 
Szerettem volna szeretni. nagyon. De nem ment.

11. Locsolkodás slaggal – egy könyv, ahol nem sejtettél semmit… és aztán nagyot szólt!
Mennyi időtök van? Ez elég hosszú lista lenne, ha mindet felsorolnám.
Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Josh Malerman: Ház a tó mélyén
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma
Anna Lyndsey: Lány a sötétben
Chris Beckett: Sötét Éden
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Amy Harmon: Arctalan szerelem
A. M. Aranth: Oculus
M. R. Carey: Kiéhezettek
Moskát Anita: Horgonyhely

És a többi résztvevő:

2018. március 30., péntek




Csatlakoztam a Blogprojekt csapatához virágos jókedvemben. 
Így ma a borítók is virágosban, tavasziban pompáznak.

Blogprojekt #7– Tavasz 1. nap: Tavaszi borítók


Kedvenc virágos borítóim:




2018. március 21., szerda

TopSzerda5


Mostanában elmaradtam a TopSzerda5 bejegyzésekkel. Valahogy nem villanyoztak föl a témák. De ez egy kedvemre való szerda.
Fantasy-Sci-fi filmek a könyvek helyett.
Gyermek lelkű felnőttek előnyben. Így végre én is labdába rúghatok most.
Csak hogyan álljak meg 5 fölsorolásnál? Húzzak sorsot?
A leghangosabban kiabáló, elsőnek eszembe jutó filmek/sorozatok lesznek az elsők végül.

Nézzük csak. 
Harry Potter
Pont tegnap néztem a Harry Pottert, az jutott eszembe elsőnek.
Jöhet a film sorozata, kiegészítő filmje, könyv, bármi. Annyira nekem találta ki Rowling ezt a témát. Imádom úgy, ahogy van! 



Trónok harca
Másik ilyen kultuszfilm amit imádok és nem tudnám elégszer megnézni, az a Trónok harca. Hajrá sárkányok! amúgy meg már nem tudom kinek szurkoljak. Zseniális könyv és a belőle készült film sem maradt el tőle.




Gyűrűk ura
Ömlengenék erről a filmről, könyvről is pár sort, ha szeretnétek. Csak akkor nem tudnék leállni...
Szóval nem teszem. Nagy kedvenc. Bármikor újra nézős.




A hobbit
Egyszerűen hihetetlen, hogy egy gyerek mesekönyvből milyen varázslatos filmet készítettek.




Legenda
Végezetül pedig gyermekkori kedvencem, a már igencsak poros, elfeledett Legenda.




De ide tudnám sorolni a Shanara krónikákat, Tamora Pierce könyve alapján készült régi sorozata, Eragon és még sokan mások...

2018. március 18., vasárnap

Szabó Melinda Angyalszárny ​és más történetek




Gyönyörűséges borító, kedves, segítőkész író. 
Biztos voltam benne, hogy előre veszem a könyvet az olvasási listámban, ami olyan hosszú, mint a Kínai Nagyfal!

Gyönyörűséges a borítója, viszont nagyon vékony. Sajnálatomra. Könnyen fogyasztható, így a lapok gyorsan elfogynak.
Ennek a könyvnek az olvasási élménye hasonlítani a csoki evéshez. 
Ízlelgeted, ismerkedsz vele. Belelendülsz, kedvet kapsz. Falod és falod. Semmi sem elég belőle. Majd azon kapod magad, hogy menthetetlenül elfogyott. Ráadásul kis alattomos, pont mint a csokoládé. Újra ennél belőle, de nincs már...
Szerencsére a történet nem rak rád plusz kilókat, mint az édesség. Hacsak nem annyiban, hogy az érzés, a hangulat veled marad. Megragadtak a kedves kis történetek. Sokáig velem voltak még. Némelyikük elgondolkodtató volt, míg a másikuk megindító. 
A stílus szintén nagyon fogyasztható és kellemes. Jó volt olvasni. Nem voltak benne első könyvesekre jellemző, ordító hibák. Pedig az írónő első kötete, ha jól tudom. 
Igazán szeretnivaló kis könyv. Könnyed, ironikus, humoros, megindító. Szerethető.

Mivel is jellemezzem a könyvet röviden? 
Kellemes. Nem jó igazán. 
Finom. Nem az igazi, ez sem.
Talán a bájos, az a szó, amit keresek rá. Vagy ezek keveréke.


Kifejezetten kedvenc történetet nem avattam. De szerettem mind, ahogy van. 
Szívemnek kedves lett a könyv. Azt hiszem többször olvasós lesz.

A könyvet köszönöm az írónőnek!

118 oldal
Magánkiadás


2018. március 12., hétfő

Workshop bloggereknek?

Kezdőként nagyon jó lett volna némi útmutató egy recenzió megírásához. 
Mikor megkaptam életem első könyvét és írnom kellett róla, azt sem tudtam hirtelen, hogy hogyan kezdjek hozzá. Az olvasásban jó voltam. Írni is írtam már könyvekről rövid értékelést. De egy recenzió megírása teljesen más. 
Írj a könyvről úgy, hogy hiteles legyen, ne lője le a poént, ne mesélje el teljesen a könyvet, de keltse fel a kíváncsiságot és más is el szeresse olvasni azonnal? Ez olyan lehetetlennek tűnt. Millió kérdésem lett volna. Na de kihez? 
Vajon a kiadók milyen recenziót szeretnének olvasni? 
És az én blogomat olvasók mit olvasnának egy könyvről? 
Ezt a kettőt hogyan egyeztessem össze? 
Mi van, ha nem csupán pozitívak az észrevételeim a könyvről? 
Mennyire ajnározhatok egy általam jónak tartott könyvet?
Mennyit meséljek el róla, hogy ne túl kevés és ne túl sok legyen?
Milyen szempontok szerint értékeljem?
Mire figyeljek oda?

Már nem vagyok kezdő recenzió író, de még ma is nehéz az egyensúlyt megtalálnom. Még most is sokszor emésztem magam, hogy elég jó-e a bejegyzés? Vajon elolvassa valaki? Megveszik az írásom hatására? A kiadó is elégedett-e vele?

Így nagyon megörültem egy fantasztikus lehetőségnek. A Twister Media kiadó és  Varga-Czakó Adrienn egy workshopot hirdetett e témában bloggereknek, erre kíváncsi embereknek. 
Azt hiszem, ott a helyem. Mert minden ember holtig tanul! 
Ha blogger vagy, akkor látogass el a a programra. Szerintem nagyon klassz beszélgetésnek nézünk elébe!

TWISTER Blogger Workshop – Minden, amit a jó könyvkritikáról tudni akartál
Adrienn Varga-Czakó – a Twister Media kiadó közösségi média menedzsere, egyben maga is gyakorló blogger és kritikus – tartja majd a könyves bloggereknek szánt workshopot.
Blogolsz? 
Recenziókat, kritikákat írsz?
Vagy csak tervezed?
Akárhogy is, mindenképpen érdemes lesz ellátogatnod a Blogger Workshopra, ahol többek között megtudhatod, kicsodák is azok a könyves bloggerek és miért fontos a munkájuk, valamint hogy mik egy jól átgondolt, felépített kritika ismérvei. És természetesen még sok minden mást.
Minden program ingyenes és mindenkit nagy szeretettel várnak a szervezők. Gyertek és beszélgessünk!


2018. március 9., péntek

Nap nap után



David Levithan Nap nap után című könyve új borítót kap és film készült belőle. A könyvet már olvastam, így rettentő kíváncsi vagyok, mit sikerült kihozni belőle. 
Március 22.-én fog megjelenni a mozikban. 
Arra vagyok a legjobban kíváncsi, hogy a rengeteg szereplőt hogyan fogják sikeresen megjeleníteni, hogy hűek maradjanak a könyvben szereplő karakterekhez?
És vajon mennyire sikerült hitelesen filmmé tenni a könyves történetet, hogy hű maradjon az eredetihez vagy kicsit még több legyen?
Általában ha a könyvet veszem előre, akkor a szereplők, helyszínek megkreálódnak az agyamban, filmszerűen, és akkor tuti nem fog tetszeni a filmes szereplőgárda. És itt, ugye olvastam már. Igaz az ellenkezőjére is tudok példát.
A filmet veszem előre és akkor azon bosszankodom, hogy valami teljesen más került a képernyőre, mint a könyves tartalom.

Kevés olyan film-könyv páros van mostanában, amit nagyon várok. De ez azért  a listámon van, igencsak elől. Szóval nagyon drukkolok, hogy jól sikerüljön.
A könyv egyébként a Maxim kiadó gondozásában jelent meg. Íme az új külseje: 



Bevallom nekem mindkettő tetszik. 

Fülszöveg:
„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A" jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t.


És itt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel:
https://goo.gl/nRfh66

A nagysikerű könyvbe az alábbi linken tudtok beleolvasni:
https://goo.gl/SRmAjy

2018. március 2., péntek

Catherine Leblanc: Elég ​nagy vagyok már?






Nem is oly rég kaptuk e könyvecskét a Manó kiadótól. Ezúton is köszönjük szépen!
Lányok rögtön birtokukba vették. 
Tetszett neki, hogy elég nagy alakú, könnyű kézbe venni és lapozgatni. Még a legkisebb is ki-kilopja szobájukból titokban, mikor nincsenek itthon. 
Mivel nagyon féltik, így tényleg csak lopva kapja meg a könyvet nézegetni, forgatni. Délutánra mindig visszacsempésszük a lányos szobába. De pszt! Ne mondjátok el a csajoknak e merényletet ellenük és kedvencükké avanzsált könyv ellen.
Persze kis törpémnek komoly feladat a könyv cipelése egy évesen. De azért érdekli annyira, hogy megpróbál vele elszelelni, ha a nagyobbak nincsenek résen eléggé. 
Mondtam már, hogy imádom, mikor baba hangon mondja a magáét és olvas nekem?
Na de hogy maradjunk a könyvnél.

Lányokat először hagytam ismerkedni a könyvvel, magával. Kitaláltak róla saját történetet, a fantáziájuk szerint. 
Így elmondhatom, hogy minden olvasás, minden könyv tanít valamit. Még nekem is. Mert a képek alapján mindkét lány teljesen mást képzelt bele a könyvbe. Persze leírva, egy harmadik változat volt olvasható.
Érdekes, hogy egy mesét képekben mennyire sokféleképpen lehet értelmezni.
Nagylány Danci szerint a nagyfiú mackó haragudott a szülőkre, mert nem fordítottak rá elég időt. Fontosabb volt a főzés, telefon, kistestvér és egyéb elfoglaltságok. Neki nem jutott elég figyelem. 
Görbe tükör lenne lánykám felfogása szerint a mai önmagunkra, a világra ez a könyv? Sokszor látok szülőket telefont pötyögtetni, míg a gyerekük vágyik a figyelmükre.

Viki szerint egy napját írta le a nagyfiú mackó, hogy miket csináltak aznap és csuda jót mókáztak. 
Bizonyítja is középső lánykám pozitív életszemléletét, vidámságát. Semmi negatív dolgot nem látott bele a képekbe. 
Apropó képek. Nagyon aranyos az illusztráció. Nem szeretem a lebutított, elnagyolt rajzokat. Ez gyönyörűséges.
Kíváncsi lennék, hogy Andris mit látna bele a mesébe, ha el tudná mondani nekünk. Ti is? Néha jó lenne tudni baba nyelven.

Ami nagyszerű ebben a kis könyvben Danci szavaival élve az, hogy tanulságos. Szerintem is. 
Fontos a mondanivalója. 
Ahogy mi látjuk a gyerekeinket, néha így és néha úgy. Valamihez túl kicsik szerintünk, míg máshoz túl nagyok. És ők mennyire másként látják önmaguk.
Viki szerint pedig azért nagyszerű e könyvecske, mert könnyen megjegyezhető, miről szól. Szívesen utánozta az olvasásom, tátogta el a szöveget velem. 
Harmadik felolvasásom után már kívülről fújta. 
Túl egyszerű lenne a nyelvezete és a történet? Nem hinném. Néha a kevesebb, több. Ezt is bebizonyította e kicsiny, ám mégis nagy könyv!
Nálunk jó lakása lesz és maradása Catherine Leblanc könyveinek. Mert a másik két részt is beszerzem mindenképpen.

A könyvet köszönjük a Manó kiadónak!

Fülszöveg:

Mindenkinek ismerős probléma, amikor meg kell győznünk a gyerekünket arról, hogy valamit még nem csinálhat, mert még nem elég ügyes hozzá, vagy az túl veszélyes számára. Ebben segít Kismackó legújabb története, amiben őt is néha túl kicsinek vagy túl nagynak tartják a szülei ahhoz, hogy egyedül használja a kést, vagy még mindig cumizzon, esetleg, hogy séta helyett babakocsiba üljön. Az Akkor is szeretnél? és a Megérkezett! című könyvekhez hasonlóan a szerzőpáros itt is sok humorral veszi végig ennek a korszaknak a nehézségeit, mi pedig Szabó T. Anna és fia, Dragomán Pali remek fordításában olvashatjuk gyerekünkkel az ölünkben.


Manó könyvek
32 oldal
FordítottaSzabó T. AnnaDragomán Pali 
IllusztráltaEve Tharlet 

2018. február 22., csütörtök

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék