Nyereményjáték

Egy gyereknapi nyereményjátékra szeretnélek invitálni benneteket!

Itt található:
http://konyvfalok.blogspot.com/2012/05/gyereknapi-nyeremenyjatek-2012.htmlhttp://konyvfalok.blogspot.com/2012/05/gyereknapi-nyeremenyjatek-2012.html

Könyvajánló

Mostanában nagyon sok új könyv jelenik meg.

Ezért össze állítottam nektek egy kis válogatást azokból, amiket én feltétlen el szeretnék olvasni.

Ciceró kiadó:

Ally Condie :  Crossed - Összefonódva  

Megjelent már. Az első részét olvastam, hiszen olyan hihetetlenül szép volt a borítója. Így nem kétséges, hogy olvasni fogom ezt a könyvét is, amint lehetséges.

Lauren Oliver :  Mielőtt elmegyek  

Megjelent. Első könyvét nagy élvezettel olvastam, igaz ez egy kicsit más témát dolgoz fel, de feltétlen kell a polcomra ez a könyve is.

Lauren Oliver : Pandemonium
 Ősszel fog megjelenni. Már nagyon várom. A nagy sikerű Delírium dísztópiás regény második része.És mivel az első rész a kedvencem lett, itt sem nyúlhatok mellé, azt gondolom.

Veronica Roth :  A beavatott  

megjelent már. Annyira szép a borítója és nagyon felcsigázott a bevezetője is. Remélem hamarosan elolvashatom és beváltja a hozzá fűzött reményeimet.

 Josephine Angelin i:  Baljós csillagok 

Júniusban jelenik meg. Azaz hamarosan.

Érdemes lesz bele kukkantani mindenképpen

Gayle Forman  :  Hová tűntél? 

A nyár folyamán jelenik meg és nem kétséges hogy el fogom olvasni.

Bár nem tudom, tud-e olyan jó lenni, mint az első része.

Gabo kiadó:

Jean Sasson: Fiamért mindent

Talán z egyik legjobban várt könyv.Már régóta nem olvastam hasonló témájú könyvet és nagyon várom, hogy mennyiben fog eltérni vagy hasonlítani a nagy elődjeire.

Hidasi Judit:Áprilisi út 

Lépten nyomon ebbe a könyvbe botlok, így biztos hogy el kell olvasnom, nem lehet véletlen.

 Ken Folett:Évszázad trilógiájának 2 része

Az első könyvnél úgy voltam, hogy nem fog annyira tetszeni, mint a Katedrális.

Aztán mégis, bár teljesen más, mint az.

 

Egmont kiadó:

Nalini Singh:Angyali vadász 4. Angyalkard

Előkészületben van a borítója még .

Igaz az első részeit sem olvastam még, de tervben vannak mindenképpen.

 Michael Grant: Köddé váltak 2. Éhség

Az első részének igen egyszerű borítója van és pont ezért szeretném elolvasni.Így nem kérdéses hogy a másodikat is el szeretném majd.

Hunyady József : Az égig érő vár

Hunyady könyveiről eddig nem sokat hallottam, így mikor egy barátnőm padlásán megláttam a kidobandók között, gyorsan meg is mentettem.
Fülszövege alapján jónak ítéltem, mégis az én polcomon is sokáig  porosodott.
Amiért mégis elkezdtem olvasni, az az Egri Csillagok Gárdonyitól.
Annyira jó volt, hogy vágytam még egy hasonlóan jó könyvre.
Így ezt a könyvet vettem a kezembe.
Ennek az a hátránya, hogy nem tudok az összehasonlítástól elvonatkoztatni.
Így ez alapján értékelem a könyvet.

Igaz elfogult vagyok Gárdonyi könyvét illetően.

Ugyan olyan jó, magyaros könyv.
Ugyan annyira izgalmas, pörgős, hangulatos.
Ugyan olyan jók a karakterek, a hősök.
Tele van mindenféle érzelemmel.
Jó volt ismét egy kicsit régiesebb szóhasználatú könyvet olvasni, amiben nincs semmi vámpír meg hasonlók.

De.
Van de, is sajnos.
Nekem az Egri Csillagokhoz képest volt egy kis hiányérzetem és volt ami nem tetszett a könyvben.
Amit hiányoltam az az emberek külseje.
Nem igazán tudtam elképzelni őket, mert túl sok információt nem kaptam róluk.
Ami nem tetszett, az a sok német és török szó.
Igaz van szószedet a könyv hátuljában és személy szerint tudok németül is, de aki nem?
Annak minden harmadik mondat után keresni kell mit jelent a mondat vagy egy-egy szó?
Így azét elég fárasztó.

Néhol olyan furcsán zárja le a dolgokat, túl röviden, mg máshol annyira bő lére ereszti, hogy unja az ember.

SPOILER!!!!!

Ilyen például Julika halála, aminek túl sok mondatot nem szentel.
Viszont a törökök gúnyáját és kinézetét,hova tartozásukat van hogy oldalakon keresztül taglalja.

SPOILER VÉGE!!!!!

 A könyv borítója eléggé semmitmondó szín és minta alapján is.

történet::10/9

helyszín:10/9

 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8

érzelmek:10/7

 a könyv hangulata:10/8

a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7

 a borító :10/5

saját

480 oldal

Kossuth kiadó

Böszörményi Gyula: Zsófi és az elnévtelenedett falu

A könyv borítója borzalmasan elrettentett az olvasástól.
Megrendeltem a könyvet, a jó ára alapján, azután ott csücsült olvasatlanul a polcomon hetekig-hónapokig.
Úgy gondoltam, hogy nekem nem fog tetszeni a történt, hiába ifjúsági könyv.
Talán nem csak a borító miatt, hanem mert Böszörményi felnőtt könyvét elkezdtem valamikor, de pár oldal után letettem, annyira érdektelen volt számomra.
Így hatalmas meglepetés volt olvasni ezt a könyvét.

Az elején jókat kacagtam a fura neveken és dolgokon. Irtó  ötletesek.
Néha még férjnek is felolvastam belőle, pedig nem szokásom.

A történet aranyos, jól meg van írva.
Nem mindig tudtam hogy most mi fog következni, meg tudott lepni az író.

Tetszenek az egyedi, érdekes szereplők.
Egyet sem tudnék kiemelni, mert egytől egyig szerettem őket, még a gonoszakat is.

A világ, amit létre hozott az író, nagyon jól meg lett írva, innen-onnan kicsit csippentve más könyvekből, amiket kifigurázott.Mellé pár eredeti, új, szokatlan ötlet, lény.

Nagyon kevés reklámot kap ez a könyv, szerintem érdemes lenne kicsit több embernek kézbe venni.
Nagyon jól szórakoztam olvasása közben és ténylegesen kikapcsolt.
Csak azt vettem észre, hogy fél nap után elfogytak az oldalak.

Kedves gyerekek, ifjúság tessék kézbe venni.
Harry Potterre hasonlít, de ez a miénk,ez jobb annál.
Felnőttek, akik mertek gyerekek lenni, olvassátok el bátran.

Az már bizonyos, hogy Böszörményi össze ifjúsági könyvét be fogom szerezni elolvasásra.
Aztán remélem a csemete is szeret majd olvasni, mert mennek majd az ő polcára.

Gergő könyveket nem olvastam még, amik ennek a könyvnek az előzményei tulajdonképpen, de így is érthető, követhető volt.
Zsófi könyveknek viszont ez az első része.

A borítót, mint már említettem elrettentő példaként tudnám állítani, szerintem szörnyű.

történet::10/9

helyszín:10/9 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/10

érzelmek:10/8

 a könyv hangulata:10/9

a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9

 a borító :10/4

saját

248 oldal

John Green:Alaska nyomában

Azért esett a választásom erre a könyvre, mert a napokban hasonló borítójú könyvet olvastam, ami nagyon tetszett nekem.
Gondoltam, hátha ez is hasonló vonulatú, csak más kiadótól.

Hasonló. De még sem teljesen.
Ennek a könyvnek is van mondanivalója, ifjúsági könyv létére. Van tanulsága.
Inkább mégis felnőtteknek ajánlanám, hiába ifjúsági könyv.
Annyira könnyen elfelejtik a felnőttek ,milyen nehéz volt gyereknek, tininek lenni.
Milyen nehéz volt barátokat szerezni.
Milyen nehéz volt a temérdek változással, kérdéseinkkel megbirkózni.
Milyen nehéz volt felnőni!

Ez a könyv bepillantást mutat a felnőtté válás rögös útjaiba, a tinik lelki világába és nehézségeibe.

A szereplők nekem nem különösebben lettek kedvenceim, nem tudtam őket megszeretni.
Mindegyik önző, csak magával foglalkozik.
A könyv feléig nem igazán tetszett a történet sem.
Azt hittem hogy csak egy csomó tini szenvedését fogom olvasni végig.
Aztán jött egy csavar a történetbe, ami megbolygatja a kedélyeket.
Számítani lehetett rá, hogy valami nagy fog történni, de erre nem számítottam.
Ami érdekes, hogy a végén nem derül ki, hogy miért is történt az, ami történt.

A fiatalok csínytevéseit néhol humorosnak találtam, de volt ahol alaposan túllőttek a célon!

Miles hobbija  nagyon tetszett, eredeti ötlet volt!
Jó volt olvasni, hogy egy hétköznapi fiú burája alatt, egy nem mindennapi ember lapul, de még ki kell onnan törnie.

A könyv meglepő tagolása kap egy plusz pontot.
Nekem az Azután tetszett jobban.Az Előtte kicsit unalmas volt.

A könyv borítója érdekes, de nem akadna meg a szemem rajta és nem venném le a polcról az miatt, pedig érdemes.

A könyvet köszönöm a Gabó kiadónak!

történet::10/7

helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8

érzelmek:10/9
a könyv hangulata:10/7

a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/7 

 

Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/

248 oldal
Fordított: Rindó Klára, Szabados Tamás

Nalini Singh-Ilona Andrews-Sharon Shinn-Meljean Brook: A sötétség angyalai

Négy író, négy története van ebben a könyvben.
 Mi ez, ha nem hívogató?

Kész hullámvasút a könyv, mert míg egyik történet szenzációs, addig a másik sablonos, a harmadik giccses, a negyedik idegborzoló a jó értelemben.

Legjobban Ilona Andrews története az Alfák varázsolt el. 
Tetszett az új koncepció, a nem megszokott dolgok, lények.
Tetszett, hogy sosem tudhattam előre, mi fog történni.
Azt sajnáltam a legjobban ,hogy rövid volt, olvastam volna még tovább.
A romantikus szál egyszerű, de nem zavart.
A szereplők érdekesek, jók és rosszak egyaránt.
Jó lett volna megtudni többet  a világukról, a keletkezésükről, a kezdetekről.
Azután, hogy mi történt velük továbbá.
Sajnos az írónő könyvei még nem jelentek meg önállóan nálunk, de remélem hogy hamarosan elkezdik a sorozatát és az is ilyen jó lesz.

Meljean Brook:Mennybemenetel című története volt a második a képzeletbeli tetszési listámon.
Imádtam Radha képességét és kinézetét.
A történet nincs túl jól kibontakoztatva, de ha nagyobb terjedelmet kaphatott volna, tarolt volna  ifjúsági körökben.
Itt is szerettem volna még többet megtudni a háttérről, a lényekről, harcos jeleneteket olvastam volna még szívesen.Túlontúl sokat elvitt a romantika része.

Nalini Singh: Angyal és farkasa harmadik lenne a listámon.
Lehet hogy csak túl sokat vártam tőle, mert nagyon dicsérik a könyveit.
Szépek a metaforái, jó a nyelvezete, de nekem túlontúl romantikus, nyálas volt.
Nem volt benne semmi izgalom, csavar ami feldobta volna a történetet.
Pedig nem lenne rossz, ahogy ír az író.
Ezután kíváncsi vagyok a többi könyvére is, ennek fényében.

Sharon Shinn:Éji dal című  könyve került a legalulra.
Az igazat megvallva nem volt benne semmi, ami érdekelt volna. Nem volt izgalom, nem tetszett a romantikus kibontakozás, a szerző nem építette fel a szereplőket annyira, hogy érdekeltek volna különösen.
Maga a világ, amit felépített nagyon jó lett volna, de akkor is nagy nagy hiányjel van bennem a történet olvasása után.

Összességében nem bántam meg a könyv olvasását. Eredeti ötletek, eredeti nyelvezet jellemezte legtöbbször.
Izgalmasságot, romantikát is kaptam, némi szexszel fűszerezve.

A könyv borítója érdekes, de semmi különös.
Gyorsan haladós, senkit ne térítsen el a könyv hossza!

Köszönöm a könyvet az Egmont kiadónak!

Egmont kiadó:http://www.egmont.hu
saját, recenziós
416 oldal
Fordította: Barta Tamás, Bottka Sándor Mátyás

Gayle Forman Ha maradnék

A könyv borítója keltette fel az érdeklődésemet.

Nem tudtam mit várhatok a könyvtől, csak azt, hogy besorolása ifjúsági könyv.

Ez ne riasszon el senkit, szerintem széles körben ajánlható olvasmány.

Ajánlom az ifjúságnak, a szülőknek, az időseknek, az autóvezetőknek...

Egy nagyon megrázó könyv.

Szép és tanulságos mondanivalója van.

Nehéz írni róla úgy, hogy ne áruljam el a fő mondanivalóját, a kerettörténetet.

De nem szeretném semmi képpen sem.

Szeretném, ha mindenki elolvasná a karcom után.

Sőt, szerintem ez az az ifjúsági regény, amit kötelezővé tennék.

 Érdekes ez mostanában a második olyan könyv, amit felvetetnék a listára.

(Másik: a Tizenhárom okom volt)

A szereplők szokványosak, kicsit bele vannak tuszkolva a sztereotípiák közé, de szerethetőek.

Alakulnak, változnak, gondolkodnak, és legfőképpen éreznek, tele vannak igazi érzelmekkel.

Jártatok már úgy, hogy minden szép, minden tökéletes és egyszer csak bumm, beüt a mennykő és minden tönkre megy, minden jó elszáll? Oda a tökéletesség, oda a boldogság, a biztonság?

Na ez a könyv pont ilyen, pont erről szól.

Hogyan tud egy ici-pici dolog akkorát fordítani az életeden.

.

Mia, a főszereplőnk szörnyű nagy választás elé van állítva.

Végül szerintem jól dönt, én is így döntenék, bár a fájdalmasabb oldalát választja, a nehezét

Ezért becsülöm.

Egyszerűen nem tudtam a nem úgy olvasni a könyvet, hogy ne gondolnám magam bele az ő helyébe.

Van akinek sikerült?

Végig azon gondolkoztam, hogy én mit éreznék, mit választanék...

Ez az író nagyszerűségét dicséri.

Pontosan bele tudunk helyezkedni a történetbe.

A romantikus szálat annyira nem értékeltem, de értem hogy miért került bele. Egyfajta vissza húzó erő.

De nekem valamiért az mégsem tetszett.

A fülszöveg nagyon félreérthető, így eléggé más nyomon jártam, mást képzeltem a könyvről, mikor megszereztem.

A borítója nagyon tetszik, de szerintem nem illik a könyv komoly mondanivalójához.

És ami érdekes, most kezdek el egy másik könyvet (Alaska nyomában) és nagyon hasonlít a kettő egymáshoz...

"Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.

 Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?"

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

Ciceró kiadó:http://www.cicerokonyvstudio.hu/

saját, recenziós

258 oldal

Fordította:Rudolf Anna

történet::10/9

 helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8

érzelmek:10/9
a könyv hangulata:10/7

a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/7

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság

Megint napok óta adósotok vagyok egy bejegyzéssel.

Bizonyára olvasóim között sokaknak van testvére 
Tudjátok milyen az, amikor szerettek valakit, de mégis gyűlölitek vagy haragszotok rá mégis.
Ismeritek a köteléket, ami össze köt benneteket mindezek ellenére.


Ez a könyv legfőképpen erről szól.
A családról , a bonyolult családi kapcsolatokról, az egyszerű emberek gondjairól, bajairól, megesett hibáikról, esendőségükről, útkeresésükről.


Három lánytestvérről szól ez a történet, akik egy fura családba születnek.
Édesapjuk csak Shakespeare műveivel válaszol, abban a világban él szinte.
Édesanyjuk szórakozott jelenség.
Náluk semmi sem normális. Néha nincs vacsora. Más iskolába is járnak, mint a megszokott.
A nevük is a nagy író műveiből való! 
 Rose (Rosalinda – Ahogy tetszik), Babb (Bianca – Makrancos Kata) és Cordy (Cordelia – Lear Király).


Végül betelik a pohár és  fellázadnak, a maguk módján. 

Eltávolodnak egymástól, majd egy váratlan dolog össze hozza őket ismét.
A három lány nem felhőtlen kapcsolata előtérbe kerül megint.
Jönnek a hatalmi harcok, mint gyermekként.
Miközben mindegyiküknek meg kell vívnia a saját harcát is.
Mindhármuknak súlyos  döntéseket kell hozniuk .


A könyv nagyon jó családábrázolás.
Tetszettek az idézeteke.
Sok érdekes dolgot felvet.
Például a nevünk mennyire határozza meg a sorsunk?
Vagy mennyire merjünk mások kárára is ön megvalósítani?-Rose
Kapunk-e megbocsátást, ha túllőttünk a célon?-Babb
Mikor horgonyozzunk le és mikor meneküljünk?-Cordelia 

Kedvenc szereplőm Cordy és Rose voltak.
Annyira ott éreztem magam velük a veszekedéseik közepén, mint a negyedik családtag.
Babb volt a legellenszenvesebb számomra, őt nem tudtam megkedvelni.


Nekem nagyon tetszett a könyv, érdemes elolvasnia mindenkinek.

A borítója olyan gyerekesnek tűnik, a könyv mondanivalója után.

történet::10/8
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek:10/9
 a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/6

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


Athenaeum kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
saját, recenziós
408 oldal
Fordította:Nagy Gergely

Május 12!

Figyelem, figyelem!
Május 12-én, Pongrác napkor a Pongrác kiadó egy hatalmas meglepetéssel készül a könyvet szeretőknek!
Fél áron kapható lesz aznap minden könyvük!
Le ne maradj!

Móra Ferenc:Ének a búzamezőkről

Már napok óta tartozok nektek ezzel a bejegyzéssel,de csak nem akart magától elkészülni idő hiányában.

Régóta hányódik a polcomon a könyv,így a minden hónapban egy magyar olvasmány keretein belül ez akadt a kezembe, amit nem bántam meg.
Nem vidám könyv, tele van szomorúsággal, halállal, de mégis megéri elolvasni.
Móra nagyon jól ír, érzékletesen, tele hangulattal, érzelemmel.

Az első pár oldalra nehezen álltam rá, mert nem könnyű, mai a nyelvezte, de utána ment mint a karikacsapás.
Megszoktam és megszerettem.
Olyan jó volt olvasni arról a régi korról, a szokásokról, a tájról, az egyszerű emberek szenvedéseiről a fent maradásért, a nagyszerű tájszólással, rég elfeledett szavakkal.

Tetszettek az emberi kapcsolatok, a karakterek.
 Nehéz sorsok, nehéz ember életek.

  A karakterek nagyon jók, szívembe véstem őket egytől egyig.
Mátyás lett a kedvenc szereplőm, ő annyira emberi ember. 
Okos, a maga módján, idős létre még van mersze tanulni a fiataloktól. Szerettem a mondásait, humorát.

Van benne némi misztikusság is, a halált érdekesen ábrázolja.

Amit sajnálok, az a sok tragédia, ami a könyvben van.
Sírni tudtam volna több résznél is. de hát ez volt akkor a magyar valóság, a való világ. Az igazi való világ!
Tele van érzelemmel, amit te is átveszel.
Mikor mosolyogni kell, te is azt teszed, majd a következő oldalon pont sírni lenne kedved.
 Én sokszor inkább sírtam volna...

Ami nem tetszett, az az volt, hogy olyan egyszerűen tudomásul veszik egy ember halálát, az elmúlást. Nem foglalkoznak vele hosszabban.
Igaz abban a korban az természetes volt, hiszen nem volt idejük keseregni, de nekem ezt mai ésszel nehéz felfogni.

Sajnálnám, ha kimarad az életemből.

A borítója szépen érzékelteti Móra világát a szép cirkalmas címmel együtt.

Egy kis idézet:
"
Otthon,az én hazámban,szikkadt és száraz a föld,nem álmodik a paradicsomról,és elérhetetlen magasságban boltozódik fölötte a félénken kékülő ég.Otthon,az én hazámban nem virágzanak kaméliafák,nem nevezik el a tereket a megváltásról,és nincsenek megváltott emberek,akik kacagva csókolódzanak az élettel,-csak lehajtott fejű,szomorú és fáradt emberek vannak.
Otthon,az én hazámban csak a búzamezők mernek még harsogón zöldülni,a szélesen kiterített bársonyszobrok a teremtő Isten asztalán,betakarói és elsimogatói a sebeknek,amiket ember ekéje vágott a földeken és Isten ekéje az embereken.
Otthon,az én hazámban,az alvó akácok,a kipattant szemű jegenyék alatt,az aranyszőke vadvizek mentén ma nagy ünnepük van a lehajtott fejű,szomorú és fáradt embereknek.A pusztai harang szavára előbogárzanak a piros cserepes házakból és nádtetejes viskókból a Ferencek és Mátyások,az Etelek és Rozák,kézen fogják a Péterkéket és Marikákat,és föláradt homokon,tocsogós semlyékeken keresztül lassan topognak a szűzmáriakék és szentjózsefsárga lobogók után a búzamezők koszorújában,lehajtott fejjel,szomorúan és fáradtan."

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek:10/10
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/8


saját
Kossuth kiadó
312 oldal

Neked is megéri!

Neked is megéri!
Jövő héten kedden és szerdán az Antikváriumban ingyenes házhoz szállítás lesz!
Aki 5000,10000,15000 Ft felett vásárol, választhat egy plusz könyvet egy listáról!

Jay Asher:Tizenhárom okom volt...

.

Egy kedves molytársamtól kaptam molynyuszira a könyvet.

Régóta vacilláltam, hogy vajon nekem való könyv vagy sem?

De így nem maradt kérdés, hogy elolvasom.

Egy igen fontos és aktuális témát boncolgat, az öngyilkosságot.

Ezért nehéz lesz nekem úgy írni a könyvről, hogy ne vonjak párhuzamot a saját életem és a könyv között.

Igen. Sajnos nekem is van benne részem. Na nem én szerettem volna komolyan öngyilkos lenni.

Igaz szerintem minden tini eszébe jut néha és eljátszik a gondolattal, még az is, akinek komoly oka nincs.

Nekem sajnos édesapám halt meg így. Amiért én évekig haragudtam rá. 11 éves voltam ekkor és nem hiszem, hogy ez a jó megoldás a gondok kiküszöbölésére.

Gondoltam a könyv majd megmutatja a másik oldalt is, kapok némi magyarázatot belőle.

Talán kicsit jobban megértem az okokat.

Az elején haragudtam Hannahra, olyan kis piszlicsáré indokokra alapozza tetteit. 

Olyan dolgokra, amik mindegyikünkkel megesnek és túl lehet jutni rajta.

Aztán kezd durvulni a helyzet és egyre nagyobb és rosszabb dolgok derülnek ki.

De ez nekem még mindig nem megfelelő indok a tetteire.

A szőnyeg alá söpri a dolgokat, ahelyett hogy megoldaná a megfelelő fórumon.

Nem kaptak elégtételt a sérelmesek és akik hibáztak, nem kapták meg a megfelelő büntetést ezzel.

Szerintem nem döntött jól Hannah.

Amit nem értek, hogy mindezek közben, hol voltak a szülők? Nem vettek észre semmit a lányukon? Hol voltak a barátok, az iskolai felnőttek, a szomszédok vagy akárki?

Egyértelmű jeleket küld a lány, hogy vegyék már észre!

 Neki mondanivalója van! Senki nem mutatott neki segítő jobbot.

Bár mintha nem is szeretné, mert minden mögött valami rosszat keres és ellök magától mindenkit.

Vajon mikor ötlött az eszébe, hogy mit tegyen? Hogyan tervezte el és hajtotta végre a tetteit?

Miért nem tudta kimondani , a nevén nevezni azt, amit tervezett?

Nagyon érdekes megoldással dolgozik az író, kettős narrációval, régmúlt technikát bele vonva(magnó).

Ami rokonszenvessé teszi a könyvet.

Ráadásul szerintem jó tanulság, mert érzékelhetjük, hogy az itt maradottak mit éreznek és gondolnak, de Hannah az öngyilkos tinink is miért tette ,a mit tett, mit érzett közben.

Remélem, hogy a könyv, nem éri el az ellenkező hatást és ez miatt dönt valaki úgy, hogy véget vet életének.

mert ahogy olvastam, az is megfogalmazódott az agyamban, hogy nem érzik-e jó mókának, viccesnek, érdekesnek, elégtételnek a sérelmeik miatt Hannah tetteit?

 Remélem nem.

A borítója tetszik, bár nem igazán tükrözi nekem a könyv komoly mondanivalóját.

Azt kívánom mindenkinek, hogy ne érezze az itt maradottak fájdalmát sohasem, de az öngyilkos táborba se kelljen sosem bele kerülnie.

Ha mégis, gondoljon arra, hogy gyáva dolog. Ez nem megoldás. megfutamodás!

Gondoljon arra, hogy van aki szereti és neki mekkora fájdalmat okozna tettével!

saját
Könyvmolyképző
260 oldal
Fordította:Farkas Orsolya

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/6

Anna Dale:Boszorkányoknak suttógó

Olyan jó volt egy boszis könyvet olvasnom végre.
Nagyon szeretem őket, e mostanában kevés akadt a kezembe.
Ez a könyv is úgy landolt a könyvtáramba, hogy az Alexandrába 70%-os akció volt, mikor nyaraltunk, és nem akartam haza jönni könyv nélkül.
Ezután csak állt a polcomon egy jó ideig.
Most pedig egy-két kihívás miatt került a kezembe.

Ifjúsági könyv, de én lehet még lejjebb sorolnám.
Egy bájos, aranyos kis könyvecske, amit biztos a kislányom polcára fogok tenni.

Tetszett a könyv bája, humora, lendülete.
A szereplők is aranyosak.
A főszereplők csetlés- botlása is humoros.
Bár semmi különös nincs bennük, kicsit a megszokott, sablonos figurák.
Twiggyit szerettem meg a legjobban és a cicákat.

Tetszenek a misztikus, boszorkányos ötletek( láthatatlan boszi tinta....)

Nincsenek benne nagy fordulatok, meglepődések, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztam olvasása közben.
Bátran ajánlom gyerekeknek, minden korosztálytól.

A történetről:
Vajon mi lehet az oka, hogy olyan kevés boszorkány él manapság? Bizony, nagyon figyelmesnek kell lenni ahhoz, hogy észrevegyünk akár egyet is, amint a söprujén utazik az éjszakában. Valahogy nagyon megfogyatkozott a számuk – és ezt maguk a boszorkányok sem értik.
Joe például még egyetleneggyel sem találkozott élete során, és nem is gondolja, micsoda boszorkányos kalandok várnak rá, amikor morcosan utazik a vonaton Canterbury felé – ott kell ugyanis töltenie a karácsonyt az anyjánál és mostohaapjánál, amikor pedig o sokkal jobban szeretett volna Londonban maradni.
Ám a vonaton egyszer csak különös dolgok történnek – s aztán Joe Canterbury helyett egy fura városkában, egy gyanús társaság kellős közepén találja magát, s gyorsan barátságot köt egy helyes kislánnyal, Twiggyvel, aki a helyi Árvacsalán Boszorkány Szövetség tagja.
S innen aztán egymást követik a váratlan fordulatok: Joe megtanul söprűn utazni, s ez a tudománya meg a kezdő, de tehetséges boszorkány, Twiggy varázsmondókái segítenek abban, hogy leleplezzenek egy összeesküvést, amelynek célja az ősi varázskönyv eltűnt lapjának megszerzése. Az egész világ veszélybe kerülhet, hogyha azt az oldalt gonosz boszorkányok kaparintják a kezükbe.

saját
Európa könyvkiadó
232 oldal
Fordította: Sári Júlia

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

Raana Raas:Csodaidők1-Az ogfák vöröse

Még egyik könyvről nehezen és keveset tudok írni, erről a könyvről oldalakat tudnék. De nem teszem, mert erőteljesen spoileres lenne és azt nem akarom.

Hogy hogyan került hozzám ez a könyv, mikor nem az én műfajom?
Hát ez jó kérdés.
Olyan mint az Éhezők Viadala.
Sokat hallottam, olvastam róla és úgy döntöttem azért sem olvasom el, aztán végül mégis, mikor a molyon irtóra nagy akciót hirdetett az írója.
Gondoltam elolvasom az első részt, megnyugodok
hogy nem tetszik, nem maradok le semmiről és nem kell megvennem a többi részét, ezt pedig elcserélem majd.
Hogy mekkorát tévedtem. :)
 Már az elején éreztem hogy bajban vagyok. Ez bizony jó könyv.És van még további 3 része.
Úgyhogy kezdjük is rögtön a legnagyobb hibájával.
Ez egy nagy sorozat és hogyan fogom én az összes részt megszerezni és mikorra?
Hiszen fűt a vágy, hogy tudjam mi a befejezése, hogyan alakul a szereplők sorsa.
és várnom kell rá.

Nem egy egyszerű, gyorsan olvasható, tini könyv. Aki annak képzeli, csalódni fog.
Választékos mondatok, értelmes szereplők, jó párbeszédek, kitűnő leírások.

Nagyon jó maga a történet ,helyszíne, felépítése.
Az író minden apró dologra oda figyelt és szép lassan adagolja nekünk a részleteket is a világról.

Tetszettek az érzelmek, a nem mű dolgok.

Legjobb a könyvben az az, hogy a mai családpolitikát és rendszert is más köntösbe borítja és keményen bírálja.
Hiszen az Ibsen modell most is létezik kis hazánkban.
Most is létezik a vallási, faji megkülönböztetés, az egyes népek felsőrendűségi eszményei.

Tetszettek a nyelvek, a bolygók, a különleges család modellek, a jól megformált karakterekkel együtt.Mindegyiküknek fontos mondanivalója van.
 Jó volt hogy minden szereplő árnyalt, nem csupán jó vagy rossz.

A misztikum is megjelenik a könyvben, ami nagyon tetszett nekem. Nem sablonos.

Tetszettek a nyelvi finomságok, a filozófiai elemek...

Egyszóval nem ömlengek többet, jó a könyv és kész!
Személyes kedvenc lesz ezután.

Viszont néha nehezen követtem, vissza olvastam.
Nem lehet össze csapni fél nap alatt a könyv olvasását, az is biztos.

A címmel nem igazán vagyok így utólag kibékülve, de a könyv borítója csodaszép!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/9
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9

saját könyv
Animus kiadó, Shremeya kiadó
448 oldal

Conn Iggulden:Az uralkodó-Róma kapui

Conn Iggulden:Az uralkodó-Róma kapui

Már vágytam ismét, egy jó történelmi olvasmányra, és meg is kaptam ettől a könyvtől.
Mindig érdekelt Julius Caesar élete. Érdekelt mi igaz a rettegett hírnevéből és mi nem. Milyen ember volt ő pontosan. Mitől lett ő olyanná
.
Bár a könyv nem teljesen hű az igazsághoz, de nem vette el az élvezete értékét.
 Nem szeretem általában azokat a könyveket, amik hozzá tesznek vagy elvesznek az igazságól, de itt nem érezhető, nincsen tele bakikkal.
Megfelelő részben ad hozzá dolgokat vagy vesz el. Szerintem nem lehet bele kötni.

Izgalmas könyv.
Az elején nem is tudjuk, hogy ki is főszereplőnk, csak egy kedves, rokonszenves, de kicsit kakaskodó ifjút ismerhetünk meg, hű barátjával.
Aztán fokozatosan ráismerünk ki is ő, de akkor már késő, rokonszenvükbe fogadtuk, nem működnek az előítéleteink.


Néhol kemény olvasmány, sok durvaság van benne, de az annak a kornak a jellemzője., tudomásul kell vennünk, ha olvasunk róla.
Vannak nagyon rokonszenves figurák benne. Szerintem jól sikerültek a karakterek. 
Nem csupán jók vagy rosszak, hanem megmutatják apróbb jellemhibáikat is, amik később nagyobb hibáikká nőnek ki vagy gyengeségeikké.

 A könyv jó példája az összetartozásnak, a hűségnek és odaadásnak, a kitartásnak minden esetben.

 Szívesen merültem el a korban. Együtt sétáltam a  harcos katonákkal Róma utcáin, velük harcoltam a nagy csatákban.


Van benne némi romantika is, de nem vette el a könyv igazi mondanivalójáról a figyelmet.


Tetszettek benne a harcolós részek, az hogy izgalmas könyv, nincs idő pihenni közben, hiszen folyton történik valami.


Amivel egyedül gondom volt, hogy sokszor az írásjelek el lettek nyomtatva.
Sok helyen kérdőjel van a kijelentő módban íródott sorok végén.


A borítója is tetszik,.


És amiért még jobban szeretem ezt a könyvet, az az, hogy bizony sorozat, végig mutatja a nagy Caesar életét szinte a végéig, ha jól tudom.
A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!


történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

Gabo kiadó:http://www.gabo.hu/hu/
recenzió, saját
477 oldal
Fordította: Bihari György

Andreas Gößling: 333-A démonkapu

Andreas Gößling: 333-A démonkapu

A borítója és a címe miatt választottam ezt az olvasmányomat.
El sem olvastam a fülszövegét, így nem tudtam mit várhatok.
Egy felnőtt, komoly olvasmányt vártam, ijesztő belsővel, de nem így van.
Inkább egy ifjúsági könyv, izgalmas, érdekes belsővel.
Tetszik a világ, amit az író megálmodott. Ez viszi el a könyv 90 %-át.
Van némi hiányossága is, de elenyésző.

Túl sok értékelést nem olvastam a könyvről, de így legalább nem befolyásolták a véleményem sem erre, sem arra.

A karakterek jók, bár némileg kidolgozatlanok.
Hiányolom az érzéseiket, gondolataikat.
Kedvencet nem tudok így megnevezni.

Főszereplőnk kissé naiv, de szép lassan tudatára ébred és a saját szintjét is megugorja.
Némi jellemfejlődés is tapasztalható. Amit én sok könyvben hiányolok. Itt megvan.

Van benne némi romantika, de nem a nyálas fajta, pont a megfelelően adagolva.
Ifjúsági és felnőtt szinten is.

A világ viszont teljesen elvarázsolt.
Szerettem az elvarázsolt erdőt, az öregek titkos társaságát, a boszikat.
A különös világot, amire valami nagy veszély leselkedik.
Szerettem a fura démonokat, a lényeket.


A könyv nyelvezete nem túl egyszerű, nem kétszavas mondatokból áll, amik bugyuták, mint a legtöbb ifjúsági könyvben.
Tetszik a nyelvezete.

A könyv poénjai is tetszenek, némi iróniával fűszerezve.

A fordítónak meg külön köszönet a jó fordításért!

A könyv végén a csavar mesteri!

Továbbá tetszettek benne a nem szokványos nevek.

A borítója nekem személy szerint nagyon tetszik. Az idei év második legjobb borítója!

A történetről:
Démonok, alkimisták, titkos társaságok és mágikus rituálék…
Egy ősrégi átok, amely most megfogan.
A tizenöt éves Damian igazán nem így akarta eltölteni a szünidejét. Nem tudta, hogy mágusok, alkimisták és szabadkőművesek leszármazottja. Nem gondolta volna, hogy az ősrégi varázslatok és rituálék valóban működtek, sőt, a megfelelő módon használva ma is ugyanakkora az erejük, mint régen.
Arra pedig, hogy neki kell megtörnie egy átkot, amely 333 évvel ezelőtt szállt a családjára és kisvártatva megfogan, igazán nem számított. A varázslat ellen viszont csak varázslattal harcolhat. Az ehhez szükséges, rég elfeledett varázslatos formulákat egy mágikus tárgy segítségével első kézből ismerheti meg: a múltban.
Az átjárók azonban veszélyesek, néha nem csak az használja őket, akinek szabad lenne…

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/10
misztikum:10/8
humor:10/8

saját, recenzió
496 oldal
Fordította:Bottka Sándor Mátyás

Lilian H. AgiVega:Második Atlantisz

Lilian H. AgiVega:Második Atlantisz

Szégyenszemre valakinek vettem húsvétra( egy kedves molyocskának) és nem bírtam ki, hogy ne olvassak bele.
De onnan már magától értetődő volt, hogy végig olvasom.
Igyekeztem is az olvasásával, hogy időben oda érjen a könyv.

A történet alapötlete nagyon jó.
Bár nekem a kivitelezéssel volt némi gondom.
Kicsit csalódott is voltam.
Valami nagyobb szabásút, misztikusabbat képzeltem el és nem tini vonulaton egy mesét.
De ez az én hibám, nem az íróé.


Olyan fura volt, hogy magyar a főhősünk, aki bele csöppen ebbe a nem éppen megszokott világba.
Lehet hogy csak azért, mert megszoktam a sok külföldi írót, külföldi szereplőkkel, nevekkel.

Tetszett a sellő-tündér konfliktus, az író ahogy elhelyezi a szereplőket a történetben.
A világuk nagyon jól fel volt építve, egyszerűen imádtam.

A szereplőkkel volt legfőképpen gondom, néhol idegesítettek a folyamatos rinyálásukkal:szeretem-nem szeretem vagy mégis szeretem?
Valahogy nem tudtam őket megszeretni.
Volt olyan rész, ami borzasztóan nevetséges volt( mikor például pipilni tanul a sellő fiú).
Én azt kihagytam volna.

Talán Spirot és Aengust kedveltem meg legjobban, de főként az utóbbit.
Remélem ő lesz a második rész főszereplője.

Fergetegesre sikerültek a sellő és tündér jellemzők.
Imádtam a színes szárnyaikat a tündéreknek.
Imádtam a sellők épületeit, egész Atlantiszt.

Jók voltak a könyvben a leírások, ott éreztem magam a tenger fenekén vagy éppen harcra készülvén a tündérek seregében.

Voltak benne jó poénok,cikis égések is. Amik szintén feldobták a történetet, karakterek gyengeségeit feledtetve.

A történet pörgős, sodró lendületű, magával ragadja az olvasót.

Cirka 500 oldalas, nem is gondoltam volna ,én egy kis vékonyka könyvnek gondoltam.

A könyv borítója nagyon szép lett!
Ami viszont bosszantott, hogy puha kötéses könyv és a sorok vége annyira bent helyezkedett el, hogy nem lehet szépen olvasni, csak ha megtöröm a könyvet.

A könyvért köszönet az írónak.
Egy jó példája annak, hogy mi is tudunk új ötletekkel, különleges könyvet írni, nem csak a külföldi íróink.

A történetről:
Atlantisz nem pusztult el, és lakói szigetük elsüllyedésekor nem lelték halálukat a tengerben. Alulmaradtak azonban a harcban, melyet volt rabszolgáik, a tündérek vívtak ellenük, épp ezért most sellőkként kell élniük a víz mélyén.
A rabszolgák lázadása óta eltelt tízezer év alatt az atlantisziak minden tudása és bölcsessége a feledés homályába merült. Emlékezetük szerint mindig is sellőként éltek Atlantiszon, s nem is tudnak a tündérek létezéséről.
Ám az egykori rabszolgák még mindig bosszúra szomjaznak, és a sellők teljes pusztulását kívánják. A két nép több ezer éves konfliktusának kellős közepébe csöppen bele a tizennyolc éves Elel, aki barátjával és édesapjával Írországba látogat.

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9
misztikum:10/8
humor:10/7

kölcsön, ajándékba
478 oldal
Aba Könyvkiadó

Richelle Mead:A szukkubusz dala

Richelle Mead:A szukkubusz dala

Mead könyveit vagy nagyon szeretni vagy nagyon utálni lehet.
Fantasyiket ír, némi szexel, néhol pedig tömény szexel ízesítve.

Már vártam nagyon, hogy megérkezzen a saját példányom.
Vártam, hogy valami újjal, valami mással rukkoljon elő, fantasy terén az író.

Egy most induló sorozata, ami szerintem jól sikerült.
A stílusa változatlan,viszont egy új lénnyel ismerkedhetünk meg, ebben a történetben.
A Szukkubusszal. Van aki nem hallott róla?
Nos, én meglepődtem , mikor olvastam róla.
Eddig elkerülte a figyelmem ez a lény. Rengeteg lehetőséget tartogat magába, amit az írónő ki is használt.

A szukkubusz egy démoni lény, női testben, aki a férfiakra a romlást hozza el, bájaival elcsábítja őket, az energiájukkal táplálkozik.

Jelen esetben Georgina, a főszereplőnk, egy érző szukkubusz, aki nem igazán szereti a munkáját, hiszen ő nem gonosz.
Egy rossz alku miatt lett az, ami, de csupán nemes szándékkal.
Ki is derül a történet sodrásában, hogy miért választotta ezt az állapotot, a sok előnyével és bizony hátrányával is.
Rengeteg előnye van aszukkubusz létnek, hiszen olyan alakot ölt, amit szeretne, nem hízik, nem öregszik.
Viszont lelkileg megviseli őt.

E lény mellé kaptunk még pár halhatatlant( a megszokott vámpír vonulaton kívül van itt démon, angyal, nephilim is) . Némelyikük feltűnésénél elsőnek jót vidultam, de aztán túltettem magam rajta (kisördög).
Mindegyiküket kicsit megismerjük, megszeretjük, de érezhetően csak mellék szereplők, bár ki tudja. A következő részben talán megismerhetjük őket, mert nagyon szórakoztatóak, érdekesek.
Egyszóval a karakterek prímák.
Kedvencem Carter volt, az angyal, aki rácáfol angyali mivoltára, hiszen laza, szurkálódó.
De Georginát is szerettem nagyon, mert érző lény, szókimondó és gondolkodik is, néhol kicsit lázad, néhol naiv.

A történet izgalmas, sodró, lendületes. Bár néhol egy kis tájleírást vagy hasonlót én hiányoltam.

A romantikus szál nem túl érzelmes, nem csöpögős, aminek kifejezetten örültem.
Ráadásul egy sereg érzelmet is kapunk a szerelem, romantika mellett.

Van benne szexjelenet, ami túlfűtött, de még az elviselhetőség határain belül, nem pörgött túl az írónő.

Humor és irónia van benne bőven, jókat kuncogtam olvasás közben.
Nagyban feldobja a történetet.

Annak ellenére, hogy felnőtt könyv, még tanulsága is van.
Nem mindig minden fekete vagy fehér. A jó és a rossz között néha elmosódik a határvonal.

Hogy kis negatívot is említsek, a gyilkos utáni hajszában bizony én hamarabb rájöttem, ki a tettes, mint az eszes és szuper halhatatlanok.


Engem az írónő megvett!
A befejezés pedig borzalmasan idegesítő, mert most meddig kell várnom a következő részre , hogy mi az a inkubusz?
Sejtésem szerint Georgina férfi megfelelője, de majd kiderül.
Addig is ülhetek tűkön.

A borítója tetszik. Érdekes, nem a megszokott! Olyan képregényes.

történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8
misztikum:10/8
humor:10/8

saját, recenzió
340 oldal
Agave kiadó:http://www.agavekonyvek.hu/
Fordító:Török Krisztina

Egy régen várt interjú

Egy igazi csemegét hoztam nektek, kedves olvasóim.
Kedvenc írónőmmel készítettem egy rövid interjút, aki hozta a sziporkázó, kedves stílusát és a humorát.
Fogadjátok sok szeretettel!

Egy rövid ismertető Meseanyónkról: Vavyan Fable-ról, hiszen róla szól ez az interjú.
Polgári neve: Molnár Éva
(Édesanyám lánykori neve is az!:) )
Született: 1956. március 20.
Férjnél van, egy fiúgyermek édesanyja.
Eredeti foglalkozása: ápolónő (akárcsak Agatha Christie-é).
Első regénye: A Halkirálynő és a kommandó
Hivatalosan 1987. március 21-én jelent meg nyomtatásban az első Fable történet.
Ez éppen 25 éve történt, tehát jubiláltunk idén!
Horoszkópja: Kos, Skorpió aszcendenssel

Mint minden írótól, tőled is meg kell kérdeznem az unalomig ismételt kérdéseket, hátha valaki nem ismer még téged,
amit azért erősen kétlek.

- Honnan az írói álneved, a Vavyan Fable ?

A Bánfalvy Éva nevezetből képeztük, anagramma gyanánt.
Fiktív történetekhez fiktív név dukál, jeligére.

- Mikor kezdtél el írni és minek a hatására?

Tizenegy éves voltam, már minden hozzáférhetőt elolvastam (otthoni és gyermekkönyvtár), és unatkozni kezdtem.
Ez vezetett első zsengéim megírásához.
A többi regényt azért követtem el, mert épp ilyen történetek/fantasyk olvasására (is) vágytam, és ezeket senki más
nem írta meg nekem.

- Melyik kiadónál jelentek meg a legelső írásaid?

A Szépirodalmi Könyvkiadónál és az Ifjúsági Könyvkiadónál jelentek meg első regényeim.

- Kedvenc gyermekkori és felnőtt könyveid, íróid?

Gyermekkorom olvasmányai: A legyek ura, Goldingtól. A 22-es csapdája Hellertől.
Felnőttként Kosztolányi, Hrabal, Vonnegut, Chandler, Rejtő, Márai és még sokan mások.
Mindent olvasok, ami érdekel, miként eddig is, világéletemben.
Nem vagyok műfajsznob, csak a nívóhoz ragaszkodom.

- Van olyan könyv, amely formálta az életfelfogásod vagy változtatott rajtad egy kicsit?

Tömkelegnyi. De hát épp ezért írják a könyveket.
Meg persze a szórakoztatásért, ezt már az ókorban is így tudták.
"A költők vagy használni vagy szórakoztatni akarnak" - mondta Horatius.
Hozzáteszem: azt kedvelem leginkább, ha az
írónak mindkettő sikerül.

- Mi motivál írás közben?

A mesélési kedv. Ha ez rám tör, bezárkózom, és írok.
Az életből és a képzeletemből merítek.
Ők jól egymás alá játszanak.

- Ennyi szereplő, figura megalkotásakor honnan merítesz ötleteket?

Tíz dekát innen, fél kilót onnan.
Jól kifigyelem őket, vagy pedig a tollamra kéredzkednek.

- Van, aki még kiadás előtt elolvashatja a kéziratot?

A szerkesztő, természetesen. És van néhány tesztolvasóm.

- De irigylem őket. :))
Mit éreztél, amikor az első könyved a kezedben tartottad?

Hű! Huhhh! Orgazmusfélét. Azóta is, valamennyinél.
Ez kárpótlás azért, mert a regény foganása, kihordása nem épp sétalovaglás.
A megírás már inkább.

- Mi ad ihletet, ha elakadsz?http://www.blogger.com/img/blank.gif

Bármi. Ha elakadok, nem erőltetek semmit, mással foglalkozom, aztán úgyis szembejön a megoldás, megüzenődik/lediktálódik a folytatás.
Mindnyájan ezrével kapjuk naponta az inspirációt.
Némelyünk hasznát tudja venni, némelyünk meg nem ért belőle.

- Gondolkodtál már azon, hogy milyen korosztályból kerül ki az olvasói köröd legfőképpen?

Nem nagyon kell gondolkodnom ezen, az ide írott levelekből-
(Az írónő oldalán: http://www.fabyen.hu/
-nagyjából kiderül. Úgy tetszik, több generáció is érdeklődik irántam.

- Szerinted a Fable-könyvek milyen korosztálynak, és nemnek szólnak?

Nemigen töprengek ilyesmin, amikor írok, de lehet, hogy bizonyos részeknél alkalmazni fogom a tévés-karikás
megoldást. A statisztikák alapján több nő olvas, mint férfi.

- Melyik könyvedet írtad leghosszabban és melyiket legrövidebben?

A Varázscsókot hordtam legtovább, a Mesemaraton első verzióját 3 hét alatt írtam meg, az egy nagy kiszakadás volt.

- Ha választhatnál, melyik könyved világába utaznál el?
Mely szereplőként?

Most is éppen utazóban vagyok.
Ha visszavágyom egy világba, folytatást írok, ha új világra sóvárgok, új mesébe költözöm.
Mivel minden figura bőrét felhúzom, míg írok róluk, mindegyikük én vagyok arra az időre.

- Hogyan tudod ezt a rengeteg jobbnál jobb sziporkát?
Egyszerűen hihetetlen a megfogalmazásod, annyira egyedi, annyira Fable-s, annyira utánozhatatlan.

Egyszerűen jönnek, ilyen viszonyban vagyok a nyelvvel. Többen kifogásolják is a szóalkotásaimat. Emiatt nem hagyom magam feszélyezni, engem nem zavar a gazdag szókincs.

- Az életben is ilyen gyors, frappáns válaszaid vannak minden helyzetre?

Helyzettől függ.

- Jöjjön egy kis magánélet.
Úgy képzelem el, egy gyönyörű farmon laksz több kutyus és ló társaságában, rengeteg zöld növénnyel körülvéve, esetleg egy erdőhöz közel.
Közel vagyok az igazsághoz?

Közel jársz az igazsághoz, van erdő, rét, oxigén, állatok.
Ahogy szinte mindenkinek errefelé. Ezért vidék.

- Milyen hobbid van az írás mellett?

Lovagolok, utazgatok.

- Nagy állatbarát és állatvédő is vagy.
Mit gondolsz, hogyan tehetnénk számukra jobbá ezt a világot?

Irgalommal, szeretettel, tudatlanságunk mérséklésével.

- Honnan ez a nagy állatszeretet?

A szívemből.

- Ki a legnagyobb kritikusod az olvasóid mellett?

Én. Fellengzősen hangzik, de így kell lennie: az írás zártkörű cselekedet.
Most Kepes Andrást idézem: "Aki szigorúbban mér engem, mint én önmagamat, az rosszindulatú."

- Megtaláltad már a saját Belloqodat, vagy még keresed?

Találtam hasonlót.

- Önmagad és családod védelme érdekében nem vagy médiaszereplő, vagy csak nem szereted a médiafelhajtást?

Is, is. A mostani média hullócsillag-gyártásban érdekelt.
A magánéletemre, miként mindenki más, én is kényes vagyok.
"Mindenem a tiétek. A magánéletem az enyém"- mondta Hofi.

- Családod mit szólt ahhoz, hogy írni kezdtél, és ilyen nagy sikereket értél el?

Elfogadták, velem együtt.

- Mi lennél, ha nem író?

Elmebeteg.
Tudom, magas labda volt, hallom a halk mormolásokat, miszerint: most is az...

- Tudom, nem illik ilyet kérdezni, de melyik a kedvenced a könyveid közül?

Mindig a legújabb.
Most éppen a nemsokára megjelenő új könyvem, a Barbárság tengere.
Ami egy fantasy.

Egy kis ízelítő belőle:
Az Álmok Tengeréből megismert tusázó, Sandon útra kel, hogy világot lásson, és az Ylonia szabadságáért vívott küzdelemben perzselt lelke megújhodhassék.
Lepereg róla Virtuo, a szemer varázsló figyelmeztetése, miszerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Õ valóságos élményeket kíván, s meg is kapja: Qrbunn rablókirályságban köt ki, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és még a kéretlenül mellé szegődött útitársait is képtelen lerázni. Rátalál Skelo, a harcolást elõjelzõ csontszellem
- és egyéb mágikus dolgok is történnek...


Nagyon szépen köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre.
Egy nagy álmom vált valóra. :)
Remélem, hamarosan a kezünkben tarthatjuk az új könyvedet.

Aki eddig nem olvasott még Fable-könyvet, annak teljes szívből ajánlanám!
Próbálja meg, merüljön el varázslatos fantasy könyveiben, vagy a humoros, egyedi, nyomozós könyveiben.
Bátran ajánlanám nőknek és férfiaknak is, 10 éves kortól 99-ig. :)
Sok könyve megjelent már, és biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja közülük a neki valót.
Hihetetlenül egyedi írásmód, szerethető karakterek, egyedi, színes világok és poénok, irónia garmadája várható egy-egy könyvétől.

Ha rajtam múlna, felvenném a nevét a középiskolás kötelezők közé mindenképpen.

Fable anyónk, annak ellenére hogy zárkózott a média számára, rajongói elől nem zárkózik el.
Saját blogján napi rendszerességgel beszélget velük, mindenkihez van egy kedves szava.
Így érthető, hogy sokan nem csupán a könyveiért, hanem önmagáért is szeretik.
Könyvei és ő megtalálható http://www.fabyen.hu/ oldalon.

Gárdonyi Géza:Egri csillagok

Gárdonyi Géza:Egri csillagok

Igencsak újra olvasós könyv.
Már iskolában, mikor kötelező volt, nagy kedvenc volt.
Később kétszer is újra olvastam felnőtt fejjel.
De most megint igazán jól esett a szívemnek, lelkemnek, magyarságomnak ez a könyv.
Kicsit elvesztem mostanában a sok ifjúsági könyv bűvöletében.

Gárdonyi írásait nagyon szeretem.
Szeretem ahogy ír. A könyvei hangulatát.

Nem értem, miért nem szeretik sokan kötelezőként ezt a könyvet?
Ami talán ellene szól, az a harcnál a sok név, ismeretlen ember, akikről nem tudunk meg szinte semmit, csak egy-egy hőstettüket.

Van benne odaadó szerelem, ami a romantikus szerelmes könyveket kedvelőknek tetszik.
Van benne harc, ami az izgalmat kedvelő fiúknak/férfiaknak való.
És egy nagy adag magyarság is helyet kap!

Hosszúsága, töménysége ellenére gyorsan el lehet olvasni.

Kedvenc szereplőm Sárközi a cigány ember.
Feldobta a nehéz, harcokkal teli sorokat pár beszólásával.
Jókat kacagtam rajta.

Bizony történelmi könyv is, ami izgalmasan bemutatja nekünk az Egri várvédők kitartását és dicsőségét.
Ha ők nem lettek volna, talán még most is török uralom alatt lennénk.

Nem ragozom tovább, ez a könyv sokáig kedvenc lesz még.
És bizony két példányban is a polcomon van, ami azt bizonyítja olvasni fogom még.

A történetről:
A mű születése Gárdonyi egri alkotóéveihez kötődik, 1901-ben látott napvilágot. Ez volt egyúttal az író első érdeklődésre számot tartó terjedelmesebb alkotása is. Előzménye Gárdonyi munkásságában nem lelhető fel, hiszen az író csupán a millennium után kezdett érdeklődni a magyar történelem eseményei iránt. A regény cselekménye közel két évtizedet fog át: 1533-ban Dél-Bakonyból indul, s az 1552-es hatalmas túlerővel szemben aratott egri végvári győzelemmel zárul. A jobbágyfiú Bornemissza Gergely felcseperedik, Cecey Évában párra talál, királyi hadnaggyá emelkedik. Kalandregény, hősi és szerelmi történet, historikus korrajz a török időkből.


történet::10/9
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

saját könyv
493 oldal

Patricia Briggs:A vér kötelez

Patricia Briggs:A vér kötelez

Az írónő nem kegyelmez nekünk, nem magyaráz, rögtön a közepébe vág és a mély vízbe dob .
Aki nem olvasta az első részt, az nehezen éri utol majd a történetet és hogy ki kicsoda...
De szerintem önmagában is élvezhető és érthető.

Mercy végre öntudatára ébred és tesz is önmagáért valamit.
Persze megint olyanba csöppen, ami túlnő rajta és veszélybe sodorja a lányt.
Szerintem most bevállalósabb, okosabb , mint az első részben.
De ez mellett sebezhető is maradt lelkileg és testileg .
Még mindig nem találja a helyét, nem tudja kihez tartozzon, hol a helye, kit is avathat bizalmába.
Ami kis híján az életébe és barátai életébe került.

A többi szereplőt csak felületesen írta bele írónk, de azért róluk is becsempész egy-két tudnivalót, érzéseket, gondolatokat.

A világ még mindig tetszik. Sőt, most még jobban.
Több részletet is megtudunk róla.

Kapunk egy jó kis vérfarkas családod, minden előnyével, hátrányával.
Szuper pasikat. El tudom képzelni őket, kockás hassal, tele erotikával és haraggal.
Nehéz lehet oda figyelni hierarchiára.

Most a vámpírok is kicsit több helyet foglalnak el a történetben.
Ez mellett egy új lénnyel is ismertséget köthetünk , a többi mágikus lény mellett.

Ami nem tetszett, hogy a főszereplőnkbe tucatnyian szerelmesek.
Az kicsit elcsépelt. Nem is igazán szerelmi háromszög, hanem inkább sokszög.
Bár nem tudjuk pontosan még, ki az aki csak érdekből szereti főhősünket és ki igazából.
Egyenlőre nem tudom kinek is szurkoljak.

Néhol voltak benne nagyon durva, érzékletes részek is, amit azért kihagytam volna.

Ami tetszett hogy végre egy farkasos-vámpíros sztori és nincs tele szexel, van történés, van benne érzelem.

Kedvencem szereplőm Mrs. Hanna lett ebben a részben.Nagyon szerettem szétszórtságát, még ha nem is ő a főszereplőnk.

Gyorsan lehet olvasni, lendületes könyv.
Bár figyelni kell, ha az összefüggéseket is érteni akarod, nem csak olvasni.

Nekem a borítója is tetszik. Talán jobban is, mint az elsője, bár hangulatban nagyon eltér a kettő.

A történetről:
Mercynek mindenfelé vannak barátai, még a legsötétebb helyeken is. És most az egyiküknek tartozik egy szívességgel. Beleegyezik, hogy testőrként a jó barátjával, Stefannal tartson, amikor a vámpírnak egy üzenetet kell átadnia egy fajtatársának. De ez az új vérszívó távolról sem mindennapi, ahogy a benne élő démon sem az. A démonlovas vámpír olyan mészárlást rendez a városban, amilyet Tri-City települései még nem láttak, és ez a titkos vámpírközösséget is leleplezéssel fenyegeti, így a helyi vámpírkirálynő Mercyhez fordul segítségért. Egy prérifarkas nem lehet ellenfél egy démon számára, de Mercynek több titkos fegyver is lapul a tarsolyában.

történet::10/8
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Agave kiadó
304 oldal
Fordította:Farkas Veronika

Margit Sandemo:A titokzatos erdő

Margit Sandemo:A titokzatos erdő

Nagyon olcsón rendeltem ezt a könyvet.
Vágytam már rá régóta.
Viszont nagy csalódás volt, így jó, hogy nem volt drága.
Egyszer a vékonysága miatt csalódtam. Azt hittem, ennél kicsit vaskosabb lesz.
Aztán valahogy nem fogott meg a stílusa, a történet, a szereplők, egyszóval semmi sem benne.

A szereplők egyszerűek, nem eget rengetőek, alig tudunk meg róluk valamit a kinézetükön kívül. Nincs jellemfejlődés, nincs változás, sem mélysége a szereplőknek.

A történet vázlatos, sablonos, mintha az írónő bele kapott volna több dologba is, de nem fejezte volna be.
Elviekben egy sorozat, így kap tőlem egy esélyt a következő része is, de nem mostanában.
Hátha ott kicsit többet kapunk mindenből.
Amiért végig olvastam az a két lény utáni kíváncsiságom volt, és érdekelt az erdő titokzatossága, a Farkasok népe.

A szerelmi szál gyengécske.

A könyv nyelvezete igen egyszerű szintén. Semmi különös.

A könyvnek nincs olyan hangulata, ami megfogott volna, ha a többi nem.

A borítója sem túlzottan szép, elmegy kategória.

A könyv besorolása inkább egyszerű romantikus könyv, mint fantasy szerintem. De romantikusnak is igen gyengécske.

Amiért plusz pontokat kap, az az, ahogy a természetet ábrázolja a könyv.

történet::10/6
helyszín:10/9
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/6


saját
Tuan kiadó
285 oldal
Fordító:Csikász-Kollár Zsuzsanna

Pat Walsh:Crowfield átka

Pat Walsh:Crowfield átka

Már nagyon sok jót hallottam a könyvről,így mikor a Tescós könyvesboltban a töredék árért szembe jött velem, persze hogy meg kellett vennem.
Sokáig ott hányódott a polcomon. Mindig megnéztem, aztán vissza is tettem a polcra.
Most egy kihívás során kaptam az a feladatot, hogy ezt a könyvet olvassam el.Köszönöm szépen annak aki választotta nekem, mert rövid, ám nagyon jó kis olvasmány volt.

Egy könyv, ami se nem mese, se nem felnőtt olvasmány.
Egyik percben úgy éreztem, hogy mese, ifjúsági regény, majd pár oldallal később inkább felnőtt olvasmánynak gondolnám.

A történet jó.
A könyv hangulata olyan,mintha egy nagy takaróval beborítanának egy vacogós, télies estén.
Kifejezetten télies olvasmány.
Egy forró csokival a kézben nagyszerű.

A szereplőket nagyon szerettem egytől egyig.
Még a morgós,morcos tündért is.
Tündért írtam? Igen, bizony azt írtam.
Mert ebben a történetben az is van, és sok kis állat, ismeretlen teremtmény, még angyal is. A kedvencem a kicsi hobb volt.Ő egy kicsi kis szőrös lény, ami állat félig, félig pedig emberke, vagy a kettő között valami.
Nekem is kell egy mindenképpen!

De ez nem viszi el rossz felé a történetet. Pedig ettől féltem.

Kétségtelenül a legerősebb a könyv hangulata és a szereplők. A történet nem túl bonyolult és kikövetkeztethető.
Nem rágjuk tövig a körmünket izgatottságunkban. És szerelmi román is elmaradt belőle, aminek én nagyon örültem.

Sokat megtudunk a világról, főként egy különös erdőről és egy még különösebb apátságról.

Egyetlen egy réz volt, ami borzolta az idegeimet.
Spoiler

Nem szerettem azt a részt, mikor a tündér megöli a kis állatokat!

Spoiler vége!

A borítója híven tükrözi a könyv tartalmát, hangulatát!
a könyv végén nagyon jó a szószedet.
Viszont meghökkentem azon,hogy a trágyadombot is kiírták.Van aki nem tudja mi az?

A történetről:
1347 telén járunk. Will tizennégy éves, és a Crowfield-apátságban él és dolgozik, miután az egész családja meghalt egy tűzesetben. Egy nap, miközben tűzifát gyűjt az erdőben, Will furcsa nyöszörgésre lesz figyelmes: egy csapdában egy addig soha nem látott, sérült jószágot talál, amit visszavisz az apátságba, hátha a hajlott hátú Csiga testvér tud segíteni az állatkán – amiről kiderül, hogy nem is állat, hanem hob, azaz a tündérfélék egy fajtája.

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/10
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/9
a borító :10/9


Lybrum kiadó
saját
240 oldal
Fordította:Hudácskó Brigitta

Angela Carter:Esték a cirkuszban

Angela Carter:Esték a cirkuszban

Hát. Nem is tudom hogy tetszett a könyv vagy sem.
Talán a kettő határmezsgyéjén.
Kicsit meglepett a tartalom, mert nem ezt vártam a cím alapján.

Pedig nagyon megörültem, mikor megláttam a címet.
Ki ne szeretné a cirkuszokat?
Ki ne lenne kíváncsi a kulisszatitkokra?
Én bizonyosan kíváncsi vagyok.
Ám mégsem azt kaptam teljesen.
Cirkuszt ugyan, de nem a hagyományosan vett cirkuszt.
Ez a könyv inkább a Rémségek Kicsiny Cirkusza, tele fura lényekkel.
A bohócok sem hagyományos bohócok, az állatidomár is kicsit más, nem beszélve a többi lakóról, köztük főszereplőnkről a Szárnyas angyalról!
Megismerhetjük a fontosabb cirkuszi szereplők életét egy interjú köntösébe bújtatva.

Néhol fura volt a könyv, kicsit szürreális. Néhol pedig normális.
A szereplők érdekesek, színesek. Minden árnyalatuk, rezgésük benne van a könyvben.
Talán ők viszik el a könyv nagyját, nem a történet.
Egy kis románc is megtalálható benne,egy álruhás bohóc és hősnőnk személyében.
A könyv szókimondó.
Nem kendőzi el a romlást, romlottságot, a trágárságot. Meghökkenti az embert.
Tele van utalásokkal.
Minden valamit jelképez, csak észre kell vennünk a történet mögött.

A könyv nyelvezete érdekes, figyelemfelkeltő.

A borító tökéletesen jellemzi a könyv tartalmát.

Ám hogy negatívumot is mondjak, néhol untatott és nehezen rágtam át magam rajta, néhol pedig előtört és rohant, alig győztem olvasni.

A történetről:
Angela Carter 1984-ben kiadott regénye egyszerre játékos, ironikus, érzelemgazdag történet és lebilincselő olvasmány. Főszereplője Fevvers, a szárnyas nő, aki puszta létével felforgatja a századforduló Londonját és Európáját. A légtornásznő fordulatos és lélegzetelállító kalandjait követve eljutunk a női szörnyek múzeumába, egy szentpétervári hercegi kastélyba, egy szibériai finnugor törzs mágikus realista világába, de legfőképpen a cirkuszba, ahol találkozhatunk kártyajós kismalaccal, gyáva erőművésszel, a világ leghátborzongatóbb bohócaival, tudós majmokkal és keringőző tigrisekkel. És közben izgulhatunk, hogy egymásra talál-e Fevvers és a jóképű amerikai riporter, aki bohócnak áll, hogy leleplezze a légtornásznő titkát. A Carter által teremtett feledhetetlen figurák megelevenedése, a mesemotívumok és az irodalmi utalások sokasága a pikareszk történet kavalkádjában kivételes műélvezetet nyújt.

történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

A könyvet köszönöm a Magvető kiadónak!

Magvető kiadó:http://kiadok.lira.hu/kiado/magveto/
saját,recenzió
464 oldal
Fordítás:Bényei Tamás

Lauren Oliver:Delírium

Lauren Oliver:Delírium


Ismét egy ifjúsági könyv és dísztópiás is egyben.
Egyre jobban kezd nekem bejönni ez a műfaj.
A végén még a sci-fi is sorra kerül majd, hátha megkedvelem azt is.
http://www.blogger.com/img/blank.gif
A könyv jó. Nagyon jó!
A szereplők szerethetőek, érdekesek, nem sablon szereplők, tudnak vétkezni, hibázni is, szenvednek és szeretnek is.
A világ nagyon jól fel lett építve.
El tudnám képzelni mint jövőt, bár iszonyúan szenvednék ott.
Vajon hasonló vár ránk is?
Azért ez a sok hasonló könyv?
Így adagolják be nekünk?

Ally Condie : Matched című regénye jut eszembe erről a könyvről.
Na nem azért mert annyira hasonlók, hanem azért, mert hasonlóan jók és hasonlóan jól megkomponált világjövőt jósolnak.

Mit is írjak nektek a könyvről úgy, hogy ne lőjem le a lényeget?
Az alcímmel teljesen egyet kell, hogy értsek.
"Nincs halálosabb kór a szerelemnél !"

De ezért jó.
Igaz fáj,de édes emléke is megvigasztal minket.
Hátha még szeretünk és szeretve is vagyunk.
Az mindent megér, bármilyen szenvedést,bármilyen áldozatot.
Ezt veszik el a Delírium szereplőitől.
A szerelmet halálos kórnak bélyegzik és 18 éves kor után kitörlik az életükből, rengeteg szabályt kapnak helyette.
Nincs választási lehetőségük.
Sok hazugság leple alá rejtik ezt a csodát és még sok más fontos dolgot, mint a szabadságot, a költészetet...

Nagyon jó a téma választás!
Ki hogy döntene, ha lenne választása?
A bizonytalan,de szabad szerelmet választaná, ami néha boldogtalanná teszi az embert vagy a szerelem nélküli életet, ami talán nem boldogtalan, de nem is szabad, érzés nélküli?

Főhősünk Lena eleinte elégedett az életével, majd egy véletlen folytán kinyílik a szeme.
Utána már bármire képes.
Változik, fejlődik a karaktere.
Egy mimóza, mindenbe bele törődő, magát rondának tartó , félős lányból Alex, egy a szerelmes, boldog, szép hölgyet farag, mikor kinyitja a szemét a világuk hibáira, korlátjaira.
A rendfenetartók eddig megvédték, most pedig az ellenségei.
Ami eddig az élete megkeserítője volt, most kiderül hogy hatalmas hazugság.

A könyvben megfelelő arányban van az izgalom, a szerelemmel.
A barátság, az ellenségekkel.
A küzdelem és a feladás.

A könyv hangulata bámulatosan magával ragadja az olvasót.
A mondanivalóját is megértjük, mint egy tanmese.

Nagyon szép versek,idézetek is fellelhetőek a könyvben.

Az írónő szóhasználata,metaforái is nagyon tetszetősek.

A borítója az,amivel nem vagyok elégedett a könyvnek.
Valami mást el tudtam volna képzelni, de ezt valahogy nem.
Nem illik nekem a történethez.

történet::10/9
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/7
izgalom:10/9

A könyvet köszönöm a Ciceró kiadónak!

Ciceró kiadó:http://www.cicerokonyvstudio.hu
saját,recenziós
408 oldal
Fordító:Heinisch Mónika

M.C.Scott:A római kém

M.C.Scott:A római kém

Már iszonyatosan vártam a postást.Szegény majd meg szakadt ezzel a nehéz könyvvel a táskájában.
Kikaptam a kezéből és már cafatokra is szaggattam a borítást.
Nem bírtam várni egy percet sem.
Rögtön neki is kezdtem az olvasásának,pedig eléggé megrettentem a könyv vastagságától.
De nem volt miért.

Egyszerűen nem értem hogy a Boudica sorozat miért nem lett sikerkönyv?
Vagy az író ír jobban azóta?
Mert ez a könyv fantasztikus.
Érdekes , hogy míg az előzőt az Alexandra kiadó adta ki,addig az új könyvet az Agave kiadó.
És bizony nem nyúltak mellé.
Sokak kedvence lesz ez a könyv!Köztük az enyém is.

Hihetetlenül izgalmas a történet,szerte ágazó,sok szereplős és még ez sem tudja elrontani.
Ha sok a szereplő,akkor általában nem valami kidolgozottak a karakterek,de itt igen.
Nagyon jó karaktereket vonultat fel a történet.
Kedvencem Math az utcagyerek és Hannnah a gyógyító.

Ami a könyv erőssége még,az az hogy bármi is van benne,az nagyon jól fel van építve.
Legyen szó fogathajtásról,amit annyira jól leír az író,hogy együtt száguldunk a lovakkal és a fogattal.
Talán még fel is tudnánk egy lovat szerszámozni.
Ismernénk minden csínját-bínját a fogat hajtásnak.
Vagy esetleg a kémekről,kémmé válásukról legyen szó?
Történet közben eggyé válunk a szereplőkkel és úgy érezzük közben,hogy mi is kém tanoncok vagyunk .
Itthon azt vettem észre hogy lopva hátam mögé lesek,hátha követ valaki.
Ami ugye lehetetlenség!
Ez mellett kapunk egy kis misztikumot is.
Jóslatokról és szibillákról,megérzésekről és álmokról.
Talán azokat a részeket élveztem a legjobban.

Van benne a sok erőszakon,harcon,csatán kívül romantika is és némi szerelmi háromszög vagy inkább sokszög.

Van aki nem az akinek látszik.
Ki tudsz igazodni azon hogy ki kicsoda is valójában?

Rómát,Nérót és Róma felégését is megkapjuk a könyvben.Hiszen erről szól a könyv nagyrészt.
Kapunk egy esetleges magyarázatot,hogy hogyan égett le Róma.
Kíváncsiak vagytok rá,hogy ki keze által?

Jézusról és a kereszténység kezdetéről is vannak benne részek.

Egy könyvben benne van minden,ami egy könyvet jó krimivé,jó szórakoztató irodalommá tesz,van benne csata,izgalom,romantika és némi önmarcangolás,szenvedés is.

A történelmi részek aránya pont megfelelő.
Még nem unalmasan szócséplő,hanem érdekes annak is,aki nem kedveli a történelmet.
Aki pedig szereti mint én,felkelti az érdeklődését pont annyira,hogy még kicsit kutathasson utána ha nem ismeri pontosan a részleteket.
Szerintem eléggé hű a történelemhez is,csak egy kicsi van a hozzá nyúlva,ami még nem zavaró.

A könyv úgy ér véget,hogy akár folytatható is,amit én szívből remélek.
És mint olvastam a kiadó honlapján,várható folytatás.
Remélem nem kell sokat várnunk a következő részre.

A borítója nekem tetszik.
Semmi faxni,semmi figyelemfelkeltő,túlságosan rikító színek,esetleg egy ember.
Hanem pont a megfelelő kialakítás,ami utal a történetre.


A történetről:
Krisztus után 64-ben Róma ura Néró, aki szívesebben lenne színész vagy szekérhajtó, mintsem a Birodalom császára. A kiismerhetetlen, szenvedélyes és veszélyes uralkodó száműzte Senecát, az egyetlen embert, akiben bízhatott, majd őrültekkel és összeesküvőkkel vette körbe magát. Amikor egyre nagyobb tömegekhez jut el a prófécia, amely szerint a Mennyei Királyság csak akkor érkezik el, ha Róma lángokban áll, Nérónak külső segítségért kell folyamodnia.http://www.blogger.com/img/blank.gif


Köszönöm az Agave kiadónak!

történet::10/8
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8
izgalom:10/9

Agave kiadó:http://www.agavekonyvek.hu/

saját,recenzió
592 oldal
Fordító:F.Nagy Piroska

Két könyves játék nektek

Sziasztok.Hoztam nektek két nagyon jó játékot,amik érdekesek és bizony könyvet lehet nyerni velük
http://videkielet.hu/blog/videki_elet/nagy-konyvvadaszat

http://www.50konyv.blogspot.com/

Karin Slaughter:Sebek

Karin Slaugter:Sebek

Ez a könyv sokkoló!

Olvastam már az előző részét a könyvnek a Nadragulyát.
Az tetszett a maga kendőzetlen szókimondásával,így nem volt kérdéses,hogy ezt is el fogom olvasni.
A történet nem rossz,a szereplők jók.
A főszereplők nem lopták be a szívembe magukat ennek ellenére.
Az előző rész talán jobban tetszett.
Ott kedvelhetőbbek voltak a szereplők is valamiért.

Keveset fogok írni erről a könyvről,mégpedig azért,mert a könyv háttértörténete nagyon idegesített,irtóra felbosszantottam magam vele.
Az írónő hozza a borzalmakat megint rendesen,de itt olyanról van szó,amit az én gyomrom már nem vett be.
Érzékeny lelkületűeknek és szülőknek nem nagyon ajánlanám a könyvet,mert itt szó van gyerekek molesztálásról,gyerekpornóról, anya-fiú szexről,megerőszakolásról...
Nekem ez már sok volt minden szempontból.
Ez mellett az író lendületesen ír,izgalmas és élvezhető.
Talán több benne a lelkizés mint az első részben.Ami engem nem zavart.
Gyorsan olvasható ,pedig elég terjedelmes könyv.
Amiért a sok szenvedést én mégis kibírtam,az azért volt,mert reménykedtem benne,hogy el lesznek fogva a tettesek és minden a helyére kerül.
De akkor nem ilyen témájú könyvet kellett volna kezembe fognom valószínűleg,hanem valami romantikusat esetleg.
Mert bizony nem rózsaszín lányregény vége van az biztos.

Ami eszembe jutott a könyvről,az az,hogy vajon tudjuk biztosan hogy milyenek a szomszédaink?Biztos hogy a szomszéd anyuka aki olyan barátságosan köszön mit csinál a zárt ajtók mögött?
vagy a barátságos idős,nyugdíjazott óvónéni a másodikon?
Vajon egy kisvárosban is ismerünk mindenkit alaposan?

A borító valami rémes szerintem.
A történetről:
Heartsdale kis porfészek a semmi határában. Az augusztusi hőségben a görkorcsolyapályánál egy fiatal lány összeszólalkozik a barátjával, mindez lövöldözésbe torkollik – látszólag egyszerű eset, de Jeffrey Tolliver nyomozó ezennel szörnyű bűnténybe keveredik. A boncolásnál kiderül, hogy a lány szexuális zaklatásnak és rituális csonkításnak is ki volt téve, de a család és a barátok eltitkolnak valamit a múltból, ami nyomra vezethetné Tollivert. A hallgatásnak nagy ára van, a szadista újabb áldozatot szed, és a nyomozó szörnyű sejtése beigazolódik; azok, akik a szálakat mozgatják, közelebb vannak, mint hinné…

történet::10/7
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/5
izgalom:10/9

Ulpius kiadó
saját könyv
493 oldal
Fordító:Berta Ádám

Interjú ismét

Kép:Will Hubbell: Krétai tenger című könyvének borítója

Ismét megörvendeztetlek titeket egy interjúval,de most nem egy íróval,hanem egy fordítóval készítettem,hogy egy kicsit más legyen mint a megszokott!

Interjú alanyom Tánczos Csaba.

Mindig érdekelt,hogy egy megírt kéziratból hogyan lesz könyv,egy külföldi könyvből hogyan lesz magyar könyv.
Így most egy kicsit erről olvashattok,na meg fordítónk életéről.



-Mesélj magadról,mit tudhatunk rólad?

Magamról nagyon nehezen és kín keservvel írok csak.De akkor röviden.
Tánczos Csaba vagyok, nős és két pici gyermekem van, Athena (2,5 éves) és Ricsi (4,5 éves).
Végzettség szerint programozó vagyok, de szeretek inkább rendszertechnikával és érdekes szoftverekkel, vagy ha nem szakmáról van szó, akkor inkább humán területekkel foglalkozni .

-Hol tudjuk a munkáidat megtekinteni?

Saját weboldalt mindig is akartam, de ez valahogy eddig mégsem jött létre... Valahogy úgy, ahogy a Légy jó mindhalálig c. könyvben, amikor a Misi annyira szép dolgokat akart írni naplója üres lapjaira, hogy végül, ha jól emlékszem, nem írt semmit.
Oké, van egy weboldal, a www.voyagepublishing.us ami egy könyvkiadó vállalkozás, a Voyage Publishing lapja, és ezt én csinálom.
De ez nem én vagyok, csak az egyik “megjelenésem”.

-Kint élsz külföldön,mi vitte arra az utadat?

Mindig is ki akartam jutni külföldre.
Már egész kicsi koromban lenyűgözött, ha egy rokon, vagy ismerős jött, aki máshol, más országban él.
Ezt csak tetézte, mikor később elfogott a számítógépes láz, és éjjel-nappal a Sinclair Spectrum meg a ZX-81 rejtelmeit bújtam, na meg az angol számítógépes magazinokat…
Nem értettem, azok a magazinok miért nem kaphatók itthon, miért beszélnek olyan másként azok a külföldiek, és miért nem megyünk mi sosem oda?
És mindig a német…
Nem érdekelt a német, pedig sokkal több anyag volt németül elérhető, mint angolul. Oroszról persze nem is beszélve, bár visszatekintve jobban ki kellett volna használni az orosz tanulással töltött időt.

-Akkor ennek köszönheted számítógépes munkád is ?

Igen.Emlékszem a sok-sok besötétített szobában töltött napra, amiket a gép mellett töltöttem.
Talán időpazarlás volt bizonyos szempontból, de máskülönben meg kiéltem a játékprogramok iránti vágyaimat, és később ez már nem tudott megfogni.
És ami megmaradt, az mind pozitív.
Egyrészt a programozás, meg a különböző alkalmazások szeretete, ami szakmát adott a kezembe, másrészt az angol szöveg szeretete, melyet az akkoriban népszerű kalandjátékoknak tulajdonítok.
Ma már nincsenek ilyenek, nem is tudják a fiatalok, mi az.
Szövegeket olvasni a képernyőn, és ügyefogyott parancsokat írogatni be, aminek hatására történik valami: új szöveg jelenik meg…
Pedig ez volt a csúcs.
Ahogy egy könyv is milliószor gazdagabb a filmnél, úgy a szövegek misztériuma is hasonló érzést kelt. Nem látunk grafikát, nincs hang, és akció, csak egy néhány mondattal megfogalmazott meghökkentő helyzet, és síri csönd…
És ez él, mert úgy változnak a dolgok, a környezet, a szereplők, ahogy kiadjuk a parancsokat.
Ezek a játékok nagyon sokat jelentettek nekem, és sosem feledem őket.
Talán azért is szeretek lassan olvasni…
megrágni egyes szavakat, kifejezéseket.
Élnek, hangulatuk van, mint egy hegygerincen, végig lehet mászni a hosszabb kifejezések kacifántjain, és mindig más az élmény.
És mintha várnám, hogy második, harmadik olvasásra megváltozik a szöveg…

-Már akkor is szerettél olvasni?Miket?

Komolyabb könyveket akkoriban nem nagyon olvastam meséken kívül.
Egész későn, 13 évesen is Hetvenhét magyar népmesét olvastam, Szinbádot, és valamikor akkor tájt a Gyűrűk urát is.
Nem érdekelt, hogy milyen hosszú, vagy komoly egy könyv, hanem a hangulat, a cselekmény, a néhány szereplő fogott meg, akikről szó volt.
Kicsit később a fantasztikus könyvekre vetettem rá magam, és sok kellemes órát szereztek nekem Arthur C. Clarke, Lem, vagy Nemere művei, és jól emlékszem Zsoldos Péter Ellenpont c. művére, mely egészen eredeti volt.
Vagy persze ott volt a Galaktika, melyből az egyik legemlékezetesebb, legmeghökkentőbb fantasztikus “mese” , az Orff falai közt. c. alkotás jut eszembe, amit – későbbi nagy csodálkozásomra – H.P. Lovecraft, a világhírű amerikai horroríró (de nem egyszerűen csak az) írt, akit csak jóval később fedeztem fel.
Valamikor 17 éves korom körül nálam is valami “kiverte a biztosítékot”, és kicsit megbolondultam.
Ez abban nyert kifejezést, hogy filozófiai könyveket kezdtem olvasni, furcsa, elvont filmeket néztem, és mindenféle gondolatokat irkáltam naplókba.
Ekkor úgy érzem mélyen belegondoltam bizonyos elvont kérdésekbe, és úgy éreztem, hogy én vagyok a világ ura.
A dolog egy idő után “elmúlt”: felocsúdtam ebből a kábultságból, és bár a mélység tapasztalatát sosem feledtem el, a normálisabb, hétköznapibb dolgok felé fordultam megint.

-Hogyan alakult a további sorsod?

Kicsit hamar elvesztettem az édesanyám, és lehet, hogy emiatt rövid ideig kórházban is voltam 18 évesen.
Ott olyan halálközeli élményem volt, ami az egész életemre kihatott.
Furcsa dolog ez, de valamiféle választóvízen keltem akkor át, és hála Istennek megmaradtam.
Azóta – amellett, hogy nagyon fontosnak tartom az egyéni teljesítményt és erőt – úgy tartom, hogy sorsunkat (legalábbis az enyémet) nem mi, hanem valami magasabb hatalom vezérli.
Azelőtt is, és azután is mindig vonzódtam a misztikum iránt, s ebben egyre inkább hittem.
Hogy földi létünk semmiség – a nagy dolgok nem itt dőlnek el, és a végtelen tényleg minden irányban végtelen.
18 évesen, egy számítástechnikai középiskolából való kikerülés után egy nyomdában kezdtem dolgozni, és mellette tovább tanultam a programozást.
A nyomdában kicsit ijesztő volt elsőre, mert egy ősi cégről volt szó, mely egész más piaci feltételek közt élte meg hőskorát, mint a 90-es évek eleje, és nem is maradt sokáig talpon.
Közben átkerültem a MATÁV-hoz, és mivel nagyon érdekelt maga a technika, és a néha esti, néha nappali tanfolyamok mellett irtó sok kis alkalmazást írtam, amikre nagyon büszke voltam, nem mentem főiskolára.
A katonaság után, melyet viszonylag érdekes környezetben töltöttem főleg programírással és főtiszteknek való segédkezéssel, az internet betörésekor váltottam, s egy olyan vállalatnál kezdtem dolgozni, mely a nulláról indult.
Itt megtaláltam mindazt amit kerestem: jobb fizetést, internetet, és angolt.
Angolt minden mennyiségben.
Mert addig sosem tudtam az angollal Kizárólagosan foglalkozni, és szükségem volt rá, hogy valahogyan előrelépjek a nyelvben.
Nemsoká letettem a középfokút, de rájöttem, hogy nem tudok angolul, s mivel az angol környezet is “bemagyarosodott” a cégemnél, mivel magyar ügyvezetőt kaptunk és minden kezdett kicsit megalapozódni, világossá vált, hogy külföldön tudok csak rendesen megtanulni beszélni.
Korábban sokat használtam az IRC-t, a mai chat programok ősét, és érdekes módon sokat dobott a beszédkészségemen (pedig ott is csak írogat az ember), de még nem eleget.
Az is kezdett világossá válni, hogy Magyarországon túl nagy a zűrzavar, és a rendszerváltás óta eltelt 5-6 évben nem történt számottevő pozitív változás, ezért nem ártana pár évig külföldön, angol területen dolgozni.
Már korábban is próbáltam kijutni más utakon, pl. megpályáztam egy washingtoni pozíciót még a MATÁV-on keresztül, de sajnos a dologból nem lett semmi.
Utána egy Amerikába műszaki szakembereket kiközvetítő céggel is próbálkoztam, de közölték velem, hogy nem elég jó a végzettségem (pedig a kedvükért egy egész nyarat végigtanultam, és produkáltam egy, a Kandó főiskola által kiadott képesítést is).
Közben jártam Bostonban, és elhatároztam, hogy oda valahogy, bármi áron vissza kell jutnom.
És utána sikerült a dolog…
Valahogy megértették a cégemnél, hogy ki akarok kerülni hosszabb távra, illetve mind a külső, mind a belső helyzet úgymond kedvezett a dolognak.
Ma már biztos jóval nehezebb lenne az ilyesmi, mikor a munka inkább nyugatról keletre vándorol, s nem fordítva.
Jó szakemberekre szükség volt az anyacégnél is, és helyileg már nem is tudtam igazán tovább fejlődni, így kézenfekvő volt, hogy kiköltözzem egy időre, ha arra van lehetőség.
Először el se hittem a dolgot, de kaptam vízumot, és egy “csereprogram” max. egy éves idejére kiköltöztem feleségemmel együtt.
Az amerikai létezés persze nagyon más volt, és megint rá kellett jönnöm, hogy nem tudok angolul.
Kellett hozzá pár év, hogy kicsit megalapozzam a dolgot, és ami a legfontosabb, ne legyen semmiféle kisebbségi érzésem, ha valamit nem mondok tökéletesen jól, csak mondjam (ezért Londonban, ahol egy hétig voltam csak, szerették büntetni az embert, de Amerika, mint tapasztaltam nagyvonalúbb).
Az egy évet sikerült meghosszabbítanom még eggyel, majd már meg sem kellet hosszabbítsam. Persze a vízum gondokat jelentett, mert minden véges e Földön, sajnos a vízumok is…
de idővel sikerült a dolgon felülkerekedni, és azt hiszem megint a Gondviselés nyújtotta értem vigyázó kezét, mert nem igazán tudtam a módját, az az iránti vágyon túl, hogy hogyan fogom amerikai hivatalos létezésemet kőbe vésni.
De bevésetett.



-Hogyan jött az ötlet,hogy könyveket fogsz fordítani ?

A fordítás mindig is tetszett, de sosem láttam értelmét…
Mindaddig, míg rá nem jöttem, hogy a tudást használni, hasznosítani kell, és ennek kézenfekvő módja olyan kedvenc olvasmányaimat lefordítani és közzétenni Magyarországon, amik talán sosem jelennének meg egyébként.
Van egy bátyám, aki nem mondanám, hogy lusta, de angolul olvasni igenis lusta.
És felbosszantott, hogy akármilyen olvasmányomról meséltem neki, nem értette, és nem is nagyon érdekelte, pedig tudom, hogy tudna olvasni angol könyveket is.
Ez is piszkált, aztán a sok számítógépes munka mellett egyszer csak elhatároztam, hogy a kell egy kis egyensúly is az életembe, amellett, hogy meg kell osszam bizonyos olvasói élményeimet másokkal.
És miért ne alapítsak erre egy vállalkozást, ahol olyanra szabhatom a dolgokat, amilyent – a cég jól megkonstruált jövőképe alapján – én diktálok?
A dolog sok tekintetben még mindig csak álom, mert a könyvkiadás ma nem a legjobb üzlet, s ez néha azt jelentheti, hogy egyenesen zsákutca.
De hiszem, hogy a dolog működőképes, és egy-két egyébként teljesen elérhetetlen alkotás közzétételével valami örök értéket hozunk létre.
Emellett pedig azt is hiszem, hogy bár az ésszerűség a modern világ alapja, ha visszatekintek, életemben nem az ésszerű döntések hozták a legnagyobb sikerélményeket, hanem a megérzések, az őszinte odaadás, az érzések, élmények értékelése és a hit a jövőben, valamiben, ahova még nem ismerem az utat.
Valami, valaki majd segít. Nekem csak meg kell próbálni.
A cég olyan sikerélményt ad, melyet talán semmihez sem hasonlíthatok, nem beszélve arról, hogy a kicsit közelebbről megismert írók, akik műveit nagyon nagyra értékelem, akikkel interjúkat készítek, és betekintést kapok életükbe, és a könyves világ más, egyéb vonatkozásai, mint promóciók készítése, elfeledett, egyedülállóan hatásos könyvek felfedezése egészen új távlatokat nyitnak meg.
Szerintem mindenkinek kell valami ilyesmi, ami eltér a mindennapjaitól, amiben kiteljesedhet, s ahonnan új ötleteket meríthet.

Miként választod ki mit fordítasz le vagy a munka talál meg téged ?

Sokáig gondolkodtam, mit tudnék tenni Magyarországért.
Nagy szavak, nem kellene dobálóznom velük, de azt hiszem van értelmük.
Mint átlagember, a szavazati jogomnál nincs sokkal több hatalom a birtokomban, amivel jobbíthatnám kis országunk jövőjét.
Viszont ha mást nem, le tudok fordítani és ki tudok adni olyan történelmi könyveket, amelyek nem csak élvezetesek, de ismeretterjesztők is egyben.
Már korábban is lekötöttek filozófiai és társadalmi kérdések, melyek miatt sokszor nem tudtam szórakoztató irodalmat olvasni.
De néhány éve kicsit beleástam magam az amerikai alkotmány kialakulásának történetébe, és azóta ez a “jószág” nem ereszt.
Egyrészt teljességgel lenyűgöző, hogy ez az ország egy felfelé ívelő csillag, s tényleg egyedi helyet foglal el a világ országai közt.
Másrészt úgy érzem, hogy fontos elsődleges források alapján megismerni a világ első modern demokráciájának történetét.
Az alkotmány, mint Amerika megalapításának ha úgy tetszik 0-s kilométerköve mindent valahogy helyre tesz. Érdemes vele foglalkozni, kialakulásával, azzal, amit mond, és azzal, hogy miként viszonyultak hozzá az évek folyamán.
Valamiért fennmaradt, és működik. Van benne valami “Végtelen”, valami örök.
A cégemnek is a végtelenség a szimbólumát választottam, mert szerintem minden végtelen, ami igazán fontos ezen a világon.
Szóval az alkotmány végül is iránytű, s igazán ezzel kapcsolatban szeretnék – igaz dolgokról – mesélni. Sok mást is szeretnék, de hát az idő és energia igazán egyszerre csak egyvalamit tesz lehetővé, főleg, ha az embernek nem ilyesmiből származik a megélhetése, és igen sok áldozatot kell hoznia érte.
A könyveket én találom meg, mert erre a témakörre koncentrálok.
Erre rácáfol az első könyv, William Hubbell Krétai tenger c. regénye, de az a másik példa: a könyvek is megtalálnak engem, mert tudnék mondani néhányat, amit le kellene fordítani, mert ismerem és régebben is ismertem őket, csak vagy nincs rá kapacitásom, vagy nem sikerült utánajárni a jogi feltételeiknek.
És persze elsőnek nem is akartam egy nehezebb szövegű és környezetű könyvvel kezdeni, hisz mindennek, az én fordításomnak is fejlődnie kell
És még valami…
a múlt, mint valami örvény magával húz.
Rohanó világunkban szerintem érdemes a múltat kutatni, mert sokszor ott vannak a válaszok, amiket keresünk.
A jövő fontos, de hogyan érthetnénk meg, ha jelenünkkel se megyünk sokszor semmire, és múltunkat meg próbáljuk elfelejteni? Szóval nekem minden sokkal értékesebb, ami MÁR megtörtént, bár ha arra gondolunk, hogy sokak szerint a lélek halhatatlan, a múltbeli események egyáltalán nem veszthetnek aktualitásukból.
Ha megnézzük a könyvpiacot, akkor azt látjuk, hogy csak bizonyos írók bizonyos könyvei jelennek meg.
Ki diktálja mindezt?
Jó ez így?
Akár igen, akár nem, szerintem érdemes körülnézni, hogy milyen könyvek vannak a világban, és ha egy girbegurba úton találtunk valami igazán érdekeset, akkor azokhoz ragaszkodni, még ha nem is bestsellerek.
Ez minden piacra igaz, de ha azt veszem, hogy valószínűleg sok százszor annyi angol nyelvű könyv létezik, mint magyar, akkor igencsak könnyű olyat találnom, ami magyarul még nincs meg, valamiért rendkívüli, sőt, esetleg olyan témát feszeget, amiről egyszerűen nincs is (aktuális) magyar könyv.
Szóval nem nehéz a választás, inkább a rendelkezésre álló idő, erőforrások és saját vágyaim, amik néha hátráltatnak.
Itt van a Krétai tenger, melynek szerzője nem egy világhírű fantasy könyvet írt. Folytatnom kéne azokkal, és szeretném is.
De most a történelem, az amerikai történelem, egy valaha sosem létezett nép sosem létezett államrendszere és drámája az a téma, amit úgy érzem, hogy végig kell követnem.

-Mennyi változtatási jogod van?
Mire figyelsz egy fordításnál?Mit csinálsz azokkal a részekkel,amik magyarul borzasztóan jönnek ki?

Változtatási jog gyakorlatilag nincs, ezt legalábbis eddigi szerződéseim szigorúan kikötötték.
Persze ez nagyban szubjektív is, mert sokszor nem lehet az eredeti szöveget ugyanúgy megjeleníteni más nyelven, akár a formai, akár a szigorú tartalmi szempontokat vesszük.
És az, hogy egy gondolat megfogalmazását (vagy inkább újrafogalmazását, hisz más nyelvről van szó) ki hogy látja, csinálja, érzi, nehéz általános szabályok közé szorítani.
Meg hát persze az ember fejlődik is.
Nyilván, aki hivatásos fordító, annak jóval könnyebb dolga van, és talán azt is mondhatjuk, hogy magasabb a vele szemben támasztott elvárás.
Vagy ha rendkívül igényes műveket veszünk, ahol a stílus még inkább egységet képez a tartalommal – az ilyesmi fordítása nagyon nehéz dolog, s bele sem kezdenék.
A nagyon nehéz részeket át kell szabni.
Ebből nagyon sok fajta van, lehet egyetlen szó, melyet nem, vagy nem úgy használ a magyar.
Vagy lehet szólás, melyre megint csak valami frappáns magyar megfelelőt kell találni.
És ott vannak olyan, – sokszor stilisztikai – elemek, egy-egy nagyon hosszú mondat, vagy pont az ellenkezője, sok kicsi tőmondat halmaza, melyek szerencsétlenül hangzanak magyarul.
Az első könyvnél még nagyon tartottam magam az eredeti szöveghez, de ezen már változtattam, és kicsit szabadabban átfogalmazom a dolgokat, már amennyire ezt a helyzet, mondatszerkezet megköveteli.
Számomra a prioritási sorrend a fordításnál a következő:
1. pontosság és teljesség (a tartalom 99.9%-ig ugyanaz legyen, és semmi se maradjon ki, illetve semmi több ne legyen a lefordított szövegben)
2. Ne legyen semmiféle helyesírási vagy elgépelési hiba
3. A stílus legyen élvezetes, legalábbis passzoljon a tartalomhoz.
Ezekből már az első kettő óriási energiabefektetést igényel, miután a mértékegységek, személy- és földrajzi nevek stb. fordítása szintén nem mindig triviális feladat, míg a harmadik a legnehezebb. A stílus tekintetében szintén meg lehetne különböztetni több szinten.
Alapszinten kézenfekvő, hogy ne legyen szóismétlés, a használt szavak legyenek színesek, változatosak, Magasabb szinten pedig már tényleg nehéz a dolog, mert gördülékenynek kell lennie az írásnak, illetve, akár a zene, lélekkel kell, hogy szóljon.
A kihívást – több kevesebb sikerrel – úgy szoktam kezelni, hogy már magánál a fordítandó könyv kiválasztásánál olyat próbálok választani, amely nem annyira a bonyolult szövegre, hanem inkább a mondanivalóra, esetleg hangulatra koncentrál. Látszik, hogy sok könyvet tudatosan úgy írnak – még ha igényes szövegekről is van szó –, hogy nem használják ki bennük a nyelv adta összes lehetőséget, így előre megkönnyítvén a könyv más nyelvekre való lefordíthatóságát.
Tehát már az eredeti nyelven íródott műnél valamennyire meghatározott, hogy milyen sikeres lehet egy külföldi kiadás, illetve mennyibe kerül az elfogadható fordítás.

-Melyik könyv az,amire büszke vagy hogy fordíthattad?
Van olyan amit nagyon szívesen lefordítanád?

Mindegyik! Nekem egy valóra vált álomban nem az álom részletei a lényegesek (jelen esetben, hogy melyik könyvre sikerült szerződést kapnom, és különösebb korábbi referenciák nélkül), hanem az, hogy megadatott nekem a bizonyos álom, a fordítás és a kiadás, melyet sosem feledek, és örökké elkísér.
Ez a dolog örök, s bármi történhet utána az életemben, nem csak úgy érzem, hogy eggyé váltam a könyvvel és végigéltem az író gondolataival lefestett világot, hanem hanem arról is bizonyságot ad, hogy valami örök szépséget hagyok hátra, ahogy azt sokan mások tették előttem.
Szerintem minden könyv ami megfog minket mély, és érdemes a további elemzésre.
A legjobbak tartalma örök, és végtelen, nem csak egy véges történet, mese, krimi, dráma, hanem megérinti ismert és ismeretlen világaink csúcsait, ahová talán jelen életünkben máshogy nem juthatunk el.
Nos nagyon sok könyv van, amit szívesen fordítanék vagy fordíttatnék.
Annyira sok, hogy a dolog nem is megoldható sajnos, anyagi és időkorlátok miatt. Érdekel a fantasztikum és az ezotéria, de konkrétan mégis a történelmi téma fogott meg, mert számomra teljesen új élmény volt Amerika kialakulásáról, intézményeiről, régi mindennapjairól olvasni, amelyek teljesen mások voltak attól, amit ma látunk. Amerika fontos mérföldkő a történelemben, de óriási szegénységből és kilátástalanságból kezdte.
Régen is, ma is félreértik. Ezért szeretnék visszamenni a kezdetekhez, és átadni azt az életérzést, amikor még nem is létezett.
Utána is van számos téma, mely megszilárdulásával, államrendszerével, tapasztalt kihívásaival kapcsolatos, melyek némelyikén más országok mind a mai napon nem kerekedtek felül. És vannak kevésbé ismert időszakok is, melyek egy-egy különleges részletét, pl. egy-egy személyt kiemelve egy hangya szemszögéből láthatjuk be egy egész évszázad lényeges mozzanatait.
Az Édentől nyugatra c. könyvet (mely sci-fi) mindig terveztem lefordítani, de megtette más.
Ezért választottam helyette a Krétai tengert, mert hasonlónak gondolom és az Édentől nyugatra után olvastam, mikor valami hasonlót kerestem (ismerjük az érzést, hogy befejeztünk egy nagyon jó könyvet, és nem tudunk betelni vele, valami nagyon hasonlót akarunk?).
Aztán ott van a XIX. század végi Amerika “rabló bárók” korszaka, megannyi elképesztő történettel.
Fontolgatom az Astor család történetét, illetve érdekes Vanderbilt, Morgan stb. mágnások története, mely rávilágít a dúsgazdag pénzmágnások születésére, gondolatvilágára, és hatására a társadalomra.
Amellett a vadnyugati – valós – történetek is vonzanak, s nem csak azért, mert káprázatos kalandokról olvashatunk bennük, hanem azért is, mert egykor minden “vadnyugat” volt, legalábbis Amerika keleti partsávjától nyugatra.
Szerencse fiait, hamis kártyásokat és betyárokat vonzott mindig a törvény nélküli föld, ahol sokszor a helyi, közösségi törvények mégis sokszor jobban működtek, mint a mai megoldások, ahol mindenki rendőrökre mutogat.
Vannak sokan negatív szereplők is, akikről jó lenne könyvet megjelentetni, mert – bár nem erényes életükkel tüntették ki magukat – sokat lehet tanulni módszereikről, gondolkodásukról és éltető környezetükről – talán ma is aktuális gondolatok, mikor a XX. században megannyi csirkefogó vezetett egész országokat.

Egyetértek H.P. Lovecraft látásmódjával is, miszerint nem csak a szépet kell megmutatni, hisz önmagában ugyanolyan semmitmondó, mint a nyár, ha nem ismerjük a tél kegyetlenségét, vagy a napsütés, ha nem tapasztaljuk a sarki lét több havi sötétségét. A nagy alakjaink – a zsenik – élete alakulhatott pozitív, vagy negatív irányba. Viszont zsenialitásukhoz, függetlenül a sorsuktól és választásaiktól, nem fér kétség.

-Milyen végzettség vagy tudás kell egy fordítói munkához?

Magyarországon jelenleg nem szükséges külön végzettség ahhoz, hogy valaki fordítson. Persze a dolog kockázatot rejt magában, mert félrefordításokból problémák adódhatnak.
Ezért is tartom legfontosabbnak a fentebb írt tartalmi pontosságot és teljességet. Persze az sem mindegy, hogy mit fordít valaki és milyen gyakran teszi ezt, tehát egy műkedvelői szintű fordítási tevékenység – amit én folytatok – semmi esetre sem áll egy szinten az újságírással vagy hivatásos írói tevékenységgel.
Azonban általában véve a végzettség szerintem túl nagy hangsúlyt kap mindenhol, és egyáltalán nem feltétlen áll összhangban a tudással vagy valaki képességeivel.
Arra ösztönöznék mindenkit, hogy függetlenül attól, hogy mikor és mit tanult intézményes keretek közt, folyton keresse az újat saját képzelete és érdeklődése kincsei közt, s ne elégedjen meg azzal amit a sors, vagy vélt jövőképe diktált neki. Én is lefutottam a maratont kétszer is, és igaz, hogy csak 5 óra alatt, de minden átlagember teljesítményét valahogy többre értékelem a hivatásos, tapasztalt szakértőkénél vagy profi sportolókénál, mert ők kevesen vannak, és “mi többiek” ugyanolyan fontosak vagyunk, ha nem fontosabbak.
Az iskola fontos dolog, de saját gondolataink, érzelmeink, vágyaink fontosabbak. Rousseau egyenesen elvetette a tömegoktatást, aminek – ha belegondolunk – túl sokan esnek áldozatul.
Persze ellentmondásosan hathat, amit mondok, hisz én is ismeretterjesztő könyvekre szeretnék koncentrálni, de csak azt akarom mondani, hogy a tudás és a végzettség sokszor nem fedi egymást.
Tudás tekintetében fontosnak tartom, hogy a fordítónak egyrészt legyen jó fogalmazási képessége anyanyelvén, érdekelje az olvasás és az írás, és ismerje elég magas szinten az adott idegen nyelvet ahhoz, hogy viszonylag nagyobb gondok nélkül tudja az olvasottakat értelmezni.
Tapasztalatom szerint egy bizonyos nyelvezetű, stílusú könyv lefordítása után hasonló, vagy annál egyszerűbb nyelvezetű művek fordítása nagyságrendekkel gyorsabban és jobb eredménnyel történhet.
Nekem is voltak és vannak olyan gyermekbetegségeim, amik talán elkerülhetetlenek, illetve a hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodás eredményei.
Viszont úszni csak medencében lehet megtanulni, és nem árt, ha néha mély a víz. Többek közt ezért is akartam belevágni a fordításba.
Mert vallom, hogy minden értékes tevékenység több célú.
A fordítás nem csak elérhetővé tesz olyan műveket magyarul, amik talán sosem lennének azok, nem csak maradandót alkot, ami elválaszthatatlan lesz valaki életművétől, nem csak segít, támogat olyan írókat, akiknek eddig nem hallatszott a hangjuk nálunk, hanem segíti is a két nyelv ismeretének elmélyítését és nevel a pontos, szabatos, szép, idegen szavaktól lehetőség szerint mentes fogalmazásra. Sokan nagyon magas szinten ismernek egy nyelvet, de más nyelveket nem.
Vagy megismernek más nyelveket, de anyanyelvükkel csak gondolati, elméleti síkon kapcsolják össze.
Ha le kell írni mások számára érthetően és élvezhető módon kell elmesélni egy más nyelven írt élményt, azon túl, hogy mi értjük a leírtakat, akkor nem mindennapi területre evezünk.
Ha nehéz is néha, nekem nagyon tetszik ez a munka.


-Milyen munkafolyamatok vannak vele?

Meg kell kapni a szerződést, mely sokszor nehéz, hosszú folyamat. És drága.
Miután a kiadók és szerzők előleget kérnek, és bizonyos példányszámhoz és formátumhoz kötik a kiadás lehetőségét.
Tehát általában már ilyenkor eldől a könyv formátuma (kötés) és nagysága.
Sajnos a szöveghez nem jár engedély képekre is, így azok külön utánajárást igényelnek. Ez sajnálatos, mert így sok kép, ami egyébként emeli egy mű színvonalát, nem jelenhet meg. Le kell fordítani a nyers szöveget, át kell alaposan nézni, és írni, illetve ki kell javítani az idegen kifejezéseket, mértékegységeket, elnevezéseket.
Sokszor a fordítás nem is megy egy menetben, mert bizonyos kifejezések csak később tisztázhatók. És bizony át kell fogalmazni.
S a legfontosabb: javítani, javítani, javítani.
Erre mindig kell valaki, aki alaposan átvizsgálja a szöveget és helyére teszi az elnézésekből, óhatatlan elgépelésekből vagy egyéb forrásból származó hibákat.
S ha ez mind megvan, akkor – a borító elkészítése mellett – a szövegnek – képekkel együtt – át kell esni a nyomdai előkészítés igen bonyolult folyamatán, képek előkészítésén és egyéb kiegészítések
pl. tárgymutató összeállításán. Azt már csak a nyomtatás követi, s utána szállítás illetve raktározás.

-Ki kezén megy még át előtted vagy utánad egy könyv?

Minden könyvet én választok, más nem látja őket előttem, bár arra ügyelek, hogy sokan lássák, mert vagy igen jó nevű alkotásokat célzok meg, melyek alulreprezentáltak, vagy olyasmit, ami –bár régi –, ritkaság.
A szöveg szerkesztése és a nyomdai előkészítés után szerkesztő nézi meg az anyagot, illetve én magam.
Ezután már csak formai ellenőrzésen kell átmennie a nyomdai kivitelezés alkalmával, illetve az eredeti kiadó is általában köteles példányokat kap, és az írónak is szokás küldeni mintapéldányt.

-Mik az eddigi munkáid?

Egyelőre egy, a Krétai tenger c. sci-fi jelent meg Will Hubbelltől, aki már 9 regényt írt, mind gyermek, sci-fi és fantasy könyveket, és számos könyvét több nyelvre is lefordították.
Tervben van a könyv második részének, az Idő tengerének a megjelenése is.

-Terveid a jövőre nézve?

Nos miután elsősorban ismeretterjesztő könyveket akartam megjelentetni, ez évben van tervben két gyöngyszem:
William H. Hallahan: A nap, amikor véget ért a forradalom című regénye
Paul Lockhart: Valley Forge kiképzőmestere megjelenése
Mindkettő az amerikai függetlenségi háború időszakáról szól: az előbbi a végjátékra koncentrálva nyújt lebilincselő élményt, és ismertet meg minket Amerika első, legnagyobb erőfeszítésével illetve a harc mindennapjainak szereplőivel és egyéniségével, az utóbbi pedig Európa egyik jeles, bár kicsit elfeledett katonatisztjének szemszögéből meséli gyakorlatilag ugyanazt a történetet: ő (nevét rövidítve) Friedrich Wilhelm von Steuben báró, aki a történelem egyik legnagyobb hadvezérétől, Nagy Frigyestől tanulta a hadművészet fogásait, s európai katonai pályafutása után hosszú nehézségekkel teli évek után kivándorolt (az akkor még nem is létező “Amerikába”), felkészítette az egész amerikai hadsereget, és az író szerint ez az egyedülálló, kicsit különc, hányattatott sorsú de mindenképpen kivételesen tehetséges porosz tiszt tevékenységével talán többet tett Amerika létrejöttéért, mint bármely más tiszt Washington vezérkarában.
Ezeken túl még nem tudom mi lesz, mert az egész kiadást hobbiként űzöm, és bizony ez (sajnos) nagyon drága dolog.

Nagyon szépen köszönöm a betekintést a családi életedbe és az igencsak érdekes munkádba!

http://voyagepublishing.us/