2017. április 26., szerda

Borítót, könyvcímet vegyenek szerdánként


A mai borító mustra az érdekes borítók szerdája.
Hogy én mit értek az érdekes szón konkrétan? A meglepőt, az újdonságot legfőképpen. Íme a kedvenceim ebben a témában.


1. Az első ez a baglyos. Ő inkább könyvvédő borító. De annyira szép, élethű, hogy muszáj volt a felsorolásba betennem.
A készítőnek több remek munkája is akad. Mit nem adnék egyért legalább én is.

                       
 http://www.boredpanda.com/polymer-clay-book-covers-mandarin-duck-aniko-kolesnikova/


2. Ez a kötet a perforáció és olló miatt került a fölsorolásba.
Egyszerűen mindig késztetést érzek, hogy a megjelölt helyen kivágjam.



3. Egy másik érdekesség. Nem tudom eldönteni, hogy pikkelyek, lyukak, sejtek vagy mik találhatóak a könyv külsején, Akármik is, mutatós azért.




4. Ez a borító talán magáért beszél. Se nem szép, se nem jó. De érdekes és figyelemfelkeltő a maga csupaszságával, csúnyaságával.




5. Ezen a külsőn lett volna mit javítani. A szín, a forma, a szöveg betűtípusa, a kép...egyszóval minden meghökkentő.






6. A szín és a fő motívum is meglepő. Jól szimbolizálja a könyv belsejét, de akkor is. Nem kicsit meglepő.



2017. április 24., hétfő

Kurt Hörtenhuber: Oups sorozat



"Bárhová tartasz is, a szíved vezessen!"





Egy napon kis csomag érkezett, amit lánykáim örömmel bontogattak. Imádnak csomagot bontani, hát még ha az nekik jön és van benne nekik való valami, akkor pláne.
Négy cuki, kis alakú könyv érkezett benne. 
Lányok rögtön lecsaptak rájuk. Kedvencük  a könyvben lévő boríték volt, amiben kártyák vannak elhelyezve. A könyveket elolvastuk, már talán el is lettek felejtve, de a kis kártyák újra és újra elolvasásra kerülnek.

Az én véleményem a sorozatról:
Aranyos kis grafika. Nincs túlrajzolva, nem túl színes. Pont a megfelelő arány figyelemfelkeltéshez egy kisebb gyereknek, ám nagyobbak sem dedósozzák még le így. A kis főszereplő nagyon aranyos. Személy szerint tetszik, hogy emberke formájú. Oups a szívemhez nőtt az olvasások alatt. Kis vidám fickó, nagy igazságokkal, sok napfénnyel, boldogsággal. A mellékszereplők is könnyen megkedvelhetőek.
Nincs túl sok szöveg. Nincs tele zsúfolva. Rövid kis fejezetek tarkítják, így könnyűvé téve a kisebbeknek is a felolvasást. Nem unnak bele a hosszúságba.
A betűtípus kifejezetten kedvenc lett a képek alatt. Nem tudom, láttam-e már könyvben ilyet.
Tetszik a felépítés. 
Szöveg, másik oldalon kép és egy kiemelt idézet. Szerintem csuda klassz így.




Tanulságos történetek, aranyos tanításokkal, megmosolyogtató kis idézetekkel, amit magukévá tehetnek a kicsik. 
Viszont nekem, mint felnőtt, túl sok. 
Mintha minden csupa fény és boldogság lenne, ha úgy élsz. De talán gyerekeknek ezt kell látni a világból, nem a rosszat, a sötétet.
Bár mintha túl sok jót akartak volna egy kötetbe zsúfolni. Nem tudom, így a fele eljut-e legalább a gyerekek tudatáig. A kevesebb, néha több elv elég lett volna. Inkább a 4 kötet helyett lett volna 8, ennyi tanulsággal, jó tanáccsal. 
Apró hibákat is felfedeztem benne, ami elenyésző. A gyerekeknek fel sem tűnt.
Praktikus a kötet mérete, így bármikor betehetem a táskámba és utazáshoz, doki látogatáshoz ideális.

Aranyosak a kis történetek, a szereplők, ezért mindenképpen ajánlanám gyerekeknek, felnőtteknek is. Szebbé teheti a napotokat. Ha megfogadjátok a benne lévő tanácsokat, akkor még szebb lehet.
Egy igazi boldogság és napfény bonbon, tele pozitív megerősítésekkel. Több ilyen könyv kellene, ami ennyire ontja magából a jót, a kedveset, egyszerűen megfogalmazva, mire figyeljünk a boldogságunk miatt.




Viki, a leendő három évesem szerint a könyv:
Anya kérek még Oupsot!(upszt az ő nyelvén)!
Cuki manóka.

Danci, a hamarosan 6 éves nagylányom szerint:
Oups aranyos figura és vicceseket mond néha. A kártyákat nagyon szeretem, amik a könyvben vannak. 
A rajzok nagyon aranyosak.
Tetszik az egész könyv.
Jó volt, hogy anyu elolvasta. Vidámabb lettem tőle.
És befér a táskámba, így magammal tudom vinni az oviba is!





A könyveket köszönjük a Dabasi Nyomdának!

Fülszöveg:
Oups érdeklődéssel figyelte távcsövén keresztül a Földön élő embereket. Csakhogy minden egyes alkalommal szomorúan kellett megállapítania, hogy odalent egyre nagyobb méreteket ölt az elégedetlenség: „Vajon miért rohannak folyton a földlakók? És minek marakodnak annyit? Hiszen olyan gyönyörű bolygón élnek, aminél szebbet senki sem kívánhatna magának!"
Nem értette, hogyan különbözhetnek annyira az emberek az ő bolygójának lakóitól. A Szívbolygón ugyanis a szeretet a legnagyobb érték – a veszekedésről, az irigységről, a rosszakaratról Oups honfitársai hírből sem hallottak. Éppen ellenkezőleg: az ott élők számára az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha másoknak örömet szerezhetnek, és segíthetik egymást. Nem is ismerik a szomorúságot!
Hát igen, azt csak a kicsi Oups ismeri, aki saját magának barkácsolt távcsövet, hogy elláthasson vele az emberek szépséges bolygójáig…
Most azonban nagy elhatározásra jutott: elutazik a Földre, hogy kiderítse, miért nehezítik meg a saját életüket az ott élő zaklatott, rohanó emberek, és mi az oka a folytonos háborúskodásnak…
Reálszisztéma Dabasi Nyomda
Fordította: Szabó Andrea · 
Illusztrálta: Conny Wolf
52 oldal

2017. április 20., csütörtök

Interjú

Olvastam egy megrázó, ám szépséges történetet, amit majdnem én is átélhettem. 
Egy olyan kis könyvet, amit mindenkinek olvasni kéne! Egy segély kiáltást és segíteni akarást!
Úgy gondolom a koraszülött babáknak, a nekik segítő helyeknek, embereknek több figyelem és segítség kellene!
Gyöngyvér története után izgatta a fantáziám továbbra is, én hogyan segíthetnék. Érdekelt, ők hogy élték meg és most hogy vannak. Ezúton is köszönöm az interjút!
De neked is olvasóm. Olvasd el! Segíts, ha tudsz egy megosztással, adománnyal, bármivel!



- Az ember nem gondolja, nem várja, hogy valami gond lesz a terhességével, a szüléssel vagy a babával/babákkal. Nálad mennyire volt ijesztő a hirtelen faktor? Hogy nem tudtál felkészülni rá? Vagy volt figyelmeztető jele a koraszülésnek? Fel lehet erre egyáltalán készülni?
Arra a számítottunk, hogy nem negyven hét lesz a terhesség – ikreknél általában a 36-37. héten már várható a szülés –, de koraszülésre egyáltalán nem. A terhességem, bár a dupla teher miatt érezhetően sokkal fárasztóbb volt, mint az előző három alkalommal, teljesen problémamentes volt végig.

Amikor megindult a szülés – elfolyt a magzatvíz – valódi, klasszikus sokkot kaptam. Mindannyian bepánikoltunk, férjemmel és a húgommal együtt, aki ott volt, és segített.
Fogalmam sem volt, és szerintem még sokan nem tudják, hogy a koraszülések nagy hányadánál semmilyen előjele, vagy kimutatható oka nincs az idő előtti szülésnek. Tehát gyakorlatilag bárkinél előfordulhat – egészséges, kiegyensúlyozott, önmagára és a magzatára vigyázó kismamáknál is. Jó lenne, ha erről minél több várandós kismama tudna, és nem csak a „sima” szülésnek, hanem a koraszülésnek is utána olvasna, hogy ne legyen teljesen ismeretlen, ezáltal még félelmetesebb ez a helyzet sem.

A sokk szerintem úgysem kerülhető el, de legalább tudni fogják a szülők, mire számítsanak, mi vár rájuk. Ilyen szinten fel lehet picit készülni. Remélem, a PIC-i történet ebben az alapvető tájékozódásban is tud segíteni.




- Hogy lehet túltenni magát az embernek azon, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte?
Úgy, hogy az élet nem áll meg. A napi teendők teljesen lekötik a figyelmet. Nem érünk rá azon töprengeni, vagy háborogni, vagy kétségbeesni, hogy mi miért történt – az ember teszi a dolgát, mert muszáj cselekedni. Utólag nézve nagyobb teljesítménynek tűnik, mint ott és akkor.
Mint a gyereknevelés is általában. Az ember terhesen még fél, hogy mit fog csinálni az újszülöttel, majd egy egyéves, kétéves, iskolás gyerekkel. Aztán amikor ott van a baba, már az aznapra figyel, teszi, amit tenni kell – nap nap után. Ahogy adja magát, lépésenként.

Ráadásul láttunk nálunk sokkal rosszabb, reménytelenebb helyzetben levő családokat, sokkal kisebb, betegebb, fejletlenebb babákkal. Az ő szemszögükből nézve mi irigylésre méltó helyzetben voltunk. Az anyaszálláson megismert édesanyákról nem is beszélve. Elképzelésem sem volt korábban, milyen iszonyú betegségek is léteznek, miken mennek keresztül például a gyógyíthatatlan, sokszor halálos beteg gyerekek szülei. Csodáltam őket, de azon imádkoztam, sose kerüljek az ő helyükbe. Ilyenkor hálás voltam, hogy a mi bajunk csak múló probléma, a mi nehézségeinknek biztosan vége lesz, ahogy telnek a napok. Persze ez akkorra igaz, amikor már túl voltak a picik az életveszélyen.

- Mi volt a legrosszabb az egészben?
A legelső két nap. Az, hogy egymást érték az újabb és újabb megrázkódtatások, és a baj csak nőtt, mint egy dagadó forgószél, ami mindig felkap valamit, amitől az egész még vadabbul pörög. Először maga a szülés megindulása, aztán az orvosi hiba miatti krízishelyzet, aztán, hogy nem lélegeztek, aztán hogy elvitték őket, aztán az ödémájuk, aztán a hiányuk, a hirtelen súlycsökkenés, szívprobléma, és sorolhatnám. A legrosszabb az volt, hogy nem tudhattuk, a PIC-es orvosok sem, mi jöhet még, mikor jön végre a fordulat.

Pozitív hozadéka volt?
Több is. Az egyik, hogy átértékelődtek a dolgok. Újra mind tudtuk, mik a valóban fontos dolgok, és mik a lényegtelenek. Jobban figyeltünk egymásra, a nagyobb gyerekeinkre, jobban értékeltük a nagyszülői és minden egyéb segítséget, amit kaptunk. És persze magát az életet, a legnagyobb ajándékot.

A kézzelfogható pozitívum – találóan öröm az ürömben – hogy hamarabb regenerálódtam. A terhesség legnehezebb két utolsó hónapját, ami egy ikerterhességnél nem semmi, „megúsztam”, és, a babák nélkül töltött órákban igazán, (tudatosan) tudtam pihenni, erősödni – testileg és lelkileg egyaránt.

Na és persze, hogy megismertem a koraszülött osztály életét és dolgozóit, és most a kampánnyal segíthetek a koraszülöttes szülőknek és remélem, a PIC fenntartását lehetővé tevő Alapítványnak is.



- Mit tanácsolsz azoknak, akik még előtte állnak?
Hogy tájékozódjanak. Ez a legfontosabb. Ha tudják, mi vár rájuk, zökkenő mentesebben fognak telni a napok, kevesebb kétségbeeséssel és aggódással. És hatékonyabban. Nagyon sokat tehet a szülő is, de sokszor ennek nincs tudatában.

Ha tudnák a szülők, mennyit számít a baba gyógyulásában, gyarapodásában az érintésük, a fáradságos munkával lefejt anyatej, de még a puszta jelenlétük is, biztosan nem fordulna elő, hogy a legtöbb apró korababát napokig nem látogatják, vagy ha igen, akkor is csak pár perc erejéig.

Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyek velük, amennyit csak lehet.

- Az írásoddal támogatást kérsz a koraszülött kórháznak. Mire lenne a legnagyobb szükségük? Mit kellene fejleszteni leginkább e nemes gesztussal?
Dr. Nagy Éva, a Beteg Újszülöttekért Alapítvány elnöke nemrég összeírta nekem, egészen pontosan, hogy most mire van legégetőbben szükségük – a kampány weboldalára is feltettem, hisz ha látjuk, mire fordítják a pénzt, sokkal szívesebben adományozunk:
5db oxigén cella Maquet respirátorhoz – kb. 150.000 Ft darabja, 3db  párásító – kb. 560.000 Ft egy darab, infúzió transzfúzió melegítő, kékfény lámpa állvánnyal, szenzorok a betegmegfigyelő monitorokhoz, és pelenka, ami a mindennapi ellátáshoz nélkülözhetetlen, és sajnos mindig kevés van.



- Hogy alakul most a családi életetek? Az emlékeken kívül emlékeztet még bármi is a kórházi időszakra?
 Az ikrek egy hónap múlva már ötévesek lesznek, középső csoportosak, hál’istennek makkegészségesek. Az első években még többször szenvedtek visszatérő légúti betegségekkel, volt komoly tüdőgyulladásuk is pár hónaposan, de szerencsére – ahogy az orvosok megjósolták – ezt négyéves korukra „kinőtték”.

Ma már a társaiktól semmiben nincsenek lemaradva, sem növésben, sem ügyességben, beszédben, vagy értelmi-érzelmi tekintetben. Sőt!
Lehet, hogy ez a három bátyjuknak is köszönhető. A neurológusunk, amikor megtudta, hogy otthon ennyi nagytesó van, azt javasolta, hogy az intézményi korai fejlesztés helyett tegyük le őket a nappaliban a gyerekek közé, ennél hatékonyabb módszerre ugyanis nincs szükség.

Ez valóban bevált. Andris és Gergő erős, eleven, vagány kissrácok, az óvónők és a mi legnagyobb örömünkre.

A koraszülött intenzívnek örökké hálásak leszünk értük, az életükért.

Nagyon bízom benne, hogy a PIC-i kampánnyal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy minden ide kerülő korababából egészséges kisgyermek váljon. Ehhez kérjük a segítséget. Sok pici sokra megy!


Rád is számítunk! Kattints és nézd meg, hogy tudsz segíteni: www.patakgyongyver.hu

2017. április 19., szerda

Heti blog bejegyzések




Nem vagyok egy nagy időre beállítottan író ember. Nem igazán szeretem a megszokottat, a rendszerességet. De most mégis megpróbálkozom vele.
Igyekszem minden szerdán különböző borítókat, könyv címeket más tematika alapján összeválogatni nektek.
Mint a legszebb, legrondább, legijesztőbb, legmeglepőbb, legsárgább...és így tovább.
"Borítót, könyvcímet vegyenek szerdánként" néven keressétek.



2017. április 11., kedd

John Corey Whaley Kobak





Te mit tennél, ha kiderülne hogy nagyon beteg vagy? Halállal végződő betegséged van, de egy kísérleti lehetőség miatt lefagyasztanának, aztán valamikor kiolvasztanak és a fejed más testhez varrják? Megtennéd?

Ez a könyv pontosan erről szól. Travis hátra hagyja barátait, szüleit, az életét, a betegségét és elalszik. Úgy gondolja, mire új testet kap, addigra minden szerette eltűnik már az életből. Ám hamarabb kap új lehetőséget az élettől, mint várta volna.
Ami neki egy perc, a többieknek több változásokkal teli megélt idő.
Így persze hiába csöppen bele Travis újra a nagyvilágba, meg kell keresnie önmagát újra, új célokat kell kitűznie, elengedni a múltat.
Nem könnyű dolog. De egy új esély, amivel élni kell. Mindezt nagy górcső alatt végzi, mert mindenki kíváncsi a csodafiúra, amitől még nehezebb.

Végig azon gondolkodtam, hogy melyik jobb, elaludni pár évre, aztán egy teljesen új testtel, egy új életbe visszajönni vagy az ismerőstől, a megszokottól elköszönni végleg?
Új lehetőséget kapsz egy más életre, egy olyan elköszönésre, ami még tűrhető vagy a régit befejezed cseppet sem méltósággal, de a hátad mögött a megélt élettel, semmi riasztó jövőképpel?
Miután végig olvastam a könyvet, sem tudom, hogy cselekednék.

A történet tele van emlékekkel, fájdalommal, rettegéssel.
Párhuzamosan írja a friss élet történéseit és kalandozik vissza a múlta, majd összeér a kettő.
Érzések kavalkádja. Aki nem akar érzésekről olvasni, az bizony ne ezt a könyvet olvassa!
Ezt a hátborzongató témát mégis megfelelő empátiával és kellően könnyeden, viccesen tálalja az író. Tele van etikai, morális kérdésekkel, mégis könnyed olvasmány.
Vicces jelenetek, szép, érzelmes részek, jó beszélgetések vannak benne barátságról, szerelemről. A történések is kínosak, viccesek, ám megindítóak, sírásra buzdítóak néhol.
Travis élete sehogy sem egyszerű, ám azon kapom magam, hogy irigylem kicsinykét. Kap egy jó hátteret, amiért érdemes visszajönnie, küzdenie. Igaz barátokat, szerelmet, szerető családot. 

Travis jelleme szépen ki van bontva. Kedvelhető és könnyű azonosulni vele. Nincs túl lihegve. Nem tökéletes. Hibázik is olykor, de még mekkorákat. De ettől emberibb csak. Jellemfejlődése szépen felívelt.
A mellékszereplők is szerethetők. Itt is szép megoldásokkal dolgozott az író. Nem szabvány karakterek instant tulajdonságokkal(a cilinderből bármikor előránthatóak). Hanem mindenki szépen megformált, sebezhető, szerethető, gyűlölhető, hibázó egyén.

Nincs tele orvosi utalásokkal, magyarázatokkal, kórházi jelenetekkel. A "hogyant" nem tudjuk meg. Csak a következményeket.
Bevallom én szívesen olvastam volna az orvosi hátteret is. Hiába, a Vészhelyzeten és Grace klinikán nőttem fel.
De akkor elvesztette volna éteri könnyedségét maga a történet. Inkább a megélt dolgokról, a lelki háttérről olvashatunk jobban.

Az író szépen szövi gondolatait. Megfelelő arányban keveri a lazaságot, a vidámsággal és drámával, feldobva megfelelő számú viccel, párbeszédekkel és visszaemlékezésekkel, kitekintésekkel. 
Tetszik, ahogy ír. A szóhasználata, a megfogalmazásai, a metaforái, a párbeszédei mind valósak, követhetőek, szépek, finomak, szórakoztatóak.

A könyv borítója kellően tükrözi a tartalmát. Bár bevallom nekem a kis perforáció és olló jele mindig arra késztet, hogy ott kivágjam:)

És azt tudtátok, hogy Travis élete hamarosan megismételhető lesz?
Na a fagyasztás és abból való felébresztés még utópia, de hamarosan elkezdik az első fejátültetést:
http://www.origo.hu/egeszseg/20150913-emberi-fejatultetes-transzplantacio-sergio-canavero-valerij-szpiridonov.html

Kíváncsi lennék milyen lehet ugyan azzal a megszokott fejjel, gondolkodással, de egy teljesen új, idegen testben ébredni...

Nos, ez egy igen tanulságos könyv volt, megfelelően fűszerezve, ám mégis könnyed kivitelezéssel, ám nem elbagatellizálva a témát.

A könyvet köszönöm az ÉTK- Merit kiadónak!

Fülszöveg:
„Képzeld ​csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.” 
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. 
A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe. 
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét. 
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.


Idézet:
Visszatértél, és elvárod, hogy mindenki pontosan olyan legyen, mint amikor elmentél. De ez nem olyan egyszerű, érted? Kényszerrel nem vehetsz rá minket arra, hogy olyanok legyünk, mint amilyennek szerettél minket.

ÉTK- Merit kiadó
256 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin



2017. március 25., szombat

Kass Morgan: Huszonegy ​nap



Fülszöveg:
21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük.

Egy sorozat folytatása, amit nagyon vártam már. Bár ne telne el ennyi idő két rész megjelenése között. 21 nap telt el a történetben.Valóságban túl sok is az első kötet olvasása és ez között. Féltem, hogy nem fogom tudni, hol tartunk, mi volt. De alaptalanul. Rögtön kapcsolódtam és a 100-kal voltam a történet közepén. Apropó. Fura, hogy a sorozat filmjében mennyire előrébb járunk. Ez most egyfajta visszatekintés volt, ami nagyon jól esett.
Persze a könyvtől nagyban eltér a film, ami kissé megkevert ismét. De így valami teljesen mást, újat kaptam az ismerős szereplők, történések mellé.

Még mindig Bellamy a kedvencem. Ezzel a résszel erősödött csak ez. Kell a történetbe nagyon. Kedvelem az emberségéd, a megmozdulásait, érzéseit.
Clarke még mindig hol taszít, hol kedvelem. Talán ez nem is baj. Így változatosabb. Jobban fókuszálok rá, hogy megkedveljem.
Octavia karaktere annyira kevés szót kap, hogy sajnálom. Másik nagy kedvencem egyébként ő lenne.
Glass és az űrbéli rész kevésbé meghatározó számomra. Azt annyira nem élvezem. Bár még csak most kezd beindulni az a szál. Hátha. Egyelőre a Földi létüket erőteljesebbnek érzem és meghatározóbbnak.

Szeretem a történetben, hogy izgalmas és mindig történik valami váratlan és meglepő. Meg tud hökkenteni alaposan olykor.
Szeretem a történet akció dús jeleneteit. Hogy sokszor a gyomorom összerándult az idegességtől, mi fog most történni szereplőinkkel, holott tudtam nagyjából.
Szeretem,ahogy ezek a "sérült" "gyerekek" létezni próbálnak a nagyvilágba, sokszor szembe menve a társadalmi elvárásokkal.
Szeretem, hogy tudok, majd mindegyik karakterrel azonosulni.
Szeretem, ahogy éreznek és cselekednek, a szívükre hallgatva, egy új értékrendet próbálva teremteni.
Szeretem a kapcsolathálójukat, ahogy egymáshoz állnak, ismerkednek, szeretnek, gyűlölnek, ezekkel izgalmas pillanatokat teremtve az olvasóknak.
Szeretem, ahogy a Föld kinézetét ecsetelik.
Ahogy apró morzsákból lassan összeáll a nagy kép és keretet kap az egész.
Szeretem, ahogy bújtatott környezetvédelmi nevelés. Mert mindent elveszítünk és így járunk mi is, ha nem vigyázunk az egyetlen Földünkre.

Napestig tudnám sorolni mi mindent szeretek ebben a könyvben vagy az előző kötetében még. De nem teszem.
Hibái vannak? 
Azt kell mondjam, még mindig akad pár dolog. 
Azt hittem a folytatás már zökkenőmentes lesz és kiküszöböli a picurka hibákat. De még lehetett volna ezen dolgozni.
Talán túl nagy elvárásaim vannak a sorozattal szemben. Nem tudom. Meglehet.
Zavar, hogy ugrálunk ide és oda.
Hogy néha nem tiszták a jelenetek. 
Néhol nem túl következetes a megvalósítás. 
Túl kevés morzsa jut a világfelépítésből, a miértekből.
De nem nagy a jelentősége.Van, ami feledteti.

Az író stílusa jó. 
Képi világa és nyelvezete több mint remek a könyvnek.
Nagyszerűen ötvözi, finoman hangolva a párbeszédeket a leíró részekkel és elbeszélésekkel, visszaemlékezésekkel.
Szeretem a nyelvi finomságait. A jól megszerkesztett párbeszédeket, amik nem bugyuták és fárasztóak. 
Megfelelnek a korosztály nyelvezetének.
Szeretem a metaforáit. A színes leírásokat, a környezet ecsetelését. 

Csak találgatni tudom, hogy mennyire fog eltérni továbbiakban is a filmtől. Hogy kinek a sorsa hogy fog alakulni. De azt remélem nem kell találgatnom, hogy mikor jön a következő kötet, mert hamarosan. Már várom.
Ja és Team Bellamy!:)

Olvassátok, mert nagyszerű ifjúsági regény, ami szórakoztat, tanít, andalít és felkavar!

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

Maxim kiadó
340 oldal
recenzió
Fordította: Őri Péter











2017. március 24., péntek

Patak Gyöngyvér: Segíts te is egy PIC-it!



Egy ingyenesen letölthető történetet olvastam, ami kicsit az elevenembe vágott. Akár én is lehettem volna a történet főszereplője. Vagy akár te vagy a párod/feleséged is!
Talán ettől is jó a könyv. Meg az emberi tényezőtől és a jó, érzékletesen író Gyöngyvértől!

Egy nő várandóságát, annak gyorsan, talán túl gyorsan lezáró végét, a szülést és a PIC osztályon történő túlélést írja le. Emberi, Fájdalmas. Nem vagyok egy nagy síró. Na jó, talán mióta megvannak a csemetéim gyakrabban sírok történeten, reklámon. De mindezt a hormonokra fogom.
Ezen a rövidke könyvön viszont háromszor is sikerült. Az óvodába készültem a picivel, hogy elhozzuk a két nagyot sétálva, a szép időben. Majdnem elkéstem. Mert a lapok nem fogytak és nem tudtam abba hagyni. Hajtott a vége és a kíváncsiság. 
Meghatódtam, együtt féltem az íróval. Ezernyi emléket és érzést váltott ki belőlem a történet. A saját képeim köszöntek vissza.
Szépen van megírva. Nem tudom, hogy egy durva és brutális szülést hogy lehet érzékletesen, ám szépen leírni, de az írónőnek sikerült.
Nem a hideg tényeket vázolja fel egyszerűen, hanem líraian írja le a körítést is. Nem túl giccses és rózsaszín, álomfelhős és mákporos. De nem is hideg és kíméletlen.
A tények mellé szépségesen leírja a "mellékes" körülményeket, az apró kis örömöket, a világot körülötte, ami tovább rohan, csak ő lassul le. 
Leírja érzéseit, félelmeit, vágyait. 
És leírja a babák küzdelmét, állapotát. Kíméletlenül, nem kendőzve el semmi rosszat, ami a szülését és a babák korai életét, az ő napjait kíséri.
Rövidke, ám annál velősebb, tartalmasabb.
Gyomorig és szívig hatoló.




És a legszomorúbb, hogy ilyen formában kell segítséget kérni egy kórháznak! Egy szülő kér! Egy szülő ad. Ő fogalmazza meg, hogy ez így nem jó.
Emberi mulasztás és nemtörődömség. Anyagi és eszköz hiány. Amit könnyen orvosolni lehetne!
Mennyi hasonló életút, történet lehet még. Ami elkeserítő.
Mi kell még, hogy az illetékesek észbe kapjanak és segítsenek!
Nekünk anyáknak kell kézbe vennünk a dolgokat, és hallatni a hangunkat, hogy jobb legyen?

Utólag elolvasva Gyöngyvér másik ingyenesen letölthető, szintén az anyaságról szóló történetét rá kellett jönnöm, hogy hangzatosan, ember közelien ír. És az életből meríti a történetet, így még közelebb hozza hozzánk azt.

Köszönöm, hogy beavatott az élete e intim pillanataiba. Részese lehettem fél óráig. Átérezhettem minden szegmensét.
Kívánok a családnak minden jót!
A most küzdő babáknak és anyukájuknak pedig minden erőt, egészséget és kitartást!



A két történet elérhető itt: http://patakgyongyver.hu/

A koraszülött osztályokról pedig itt: http://koraszulesmegelozes.hu/korasz%C3%BCl%C3%B6tt-intenzivek-orszagszerte

2017. február 28., kedd

Keresem, keresem...


Társszerzőt keresek az Adri könyvmoly könyvei blogra, illetve vendégpost írásra booktagek, filmkritikák, könyves postok és hasonló témakörben.
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu
Továbbá van egy mindenes blogom, ahol elmélkedek, oda jöhet divattól a gyermeknevelésig bármi, ha kedvetek tartja…Ő még gyerekcipőben jár.
http://adriarnyoldal.blogspot.hu/

Nagy tervek!



Hát igen. (Annak ellenére, hogy mondatot nem kezdünk háttal...)
Bizony az én polcom is így roskadozik az olvasatlan könyvektől. Akik voltak már nálam, bizonyítani is tudják. 240-nél abbahagytam az olvasatlan könyveim számát. Lehet jobban jártam volna, ha azokat számlálom, amiket olvastam már. Jó, azért ilyen is van ám jócskán!
Nagy fába vágtam a fejszém, avagy mit terveztem erre az évre elolvasni post következik ebből adódóan.
Persze nem hiszem, hogy teljes a lista. Tuti valami fontos könyvet kihagytam. És új megjelenések sem kerültek fel, vagy idő közben beszerzett, megszerzett, megkapott, reci és egyéb kölcsön, könyvtári könyvek sem. 
Ráadásul ez a szám kicsit ijesztő. 





Vajon sikerül teljesítenem vagy lányok és minimoly kicsit keresztül húzza a számításaim? 
Majd meglátjuk. A terv megszületett. Év végén referálok, hogy sikerült. 
Addig is kérnék némi biztatást és aki szívesen olvasna velem, írjon bátran. Akár saját polccal vagy az enyémről csemegézve… 

Kibeszéljük, megbeszéljük. 
Nem ígérem, hogy mindegyikről írni is fogok ám.
Ujjakat csuriba! 
És a polcom: 
https://moly.hu/polcok/a-nagy-terv



2017. február 20., hétfő

Soman Chainani Jók ​és Rosszak Iskolája





Szokatlan mese felnőtteknek, ami kielégíti gyermeki énem mese utáni sóvárgását, de felnőtteknek való fantasy őrületem is. A mese és a felnőtt valóság határmezsgyéjén egyensúlyoz, hol egyik oldalra billentve a mérleg nyelvét, hol másikra.
Mesének kicsit sötét, néha horrorisztikus és nem túl happy endes.
Sima fantasy könyvnek meg néhol banális és romantikus és mesés, mesei elemekkel tarkítva.
Korosztályt sem tudnék belőni igazán, kinek ajánlom.
Mert egyaránt el tudom képzelni egy 12 éves korosztály kezében, de én mint erős 30-s is szívesen olvastam és izgultam rajta.
Nézzük miért.

A karakterek érdekesek. Szívesen követtem nyomon megismerésüktől az első kötet lezárásáig a változásukat, jellemfejlődésüket vagy éppen vissza fejlődésüket.
Semmi sem az, aminek látszik. Folyton változások és változások jönnek a lapok során a szereplők jellemében, érzéseiben.
Sophie egy szőke, kedves, szép és bájos tündérke, akit mindenki szeret. Ő lenne a jó?
Vagy Agatha? Őt mindenki elkerüli, nyomasztó helyen él, nem túl barátságos és sötét, elhanyagolt a kinézete.
Ti mit tippelnétek?Melyikük a jó?

Igaz, hogy tipikus jó és rossz harca, mint ahogy a címe is mutatja, de meglepően kicsit fonák módon. 
A jó a rossz, és fordítva. Vagy mégsem? 
Bizarr, mert folyton változtak az érzéseim a szereplők irányába. Nem tudtam eldönteni, hogy ki az igazán jó és ki az igazi rossz. Inkább a körülmények áldozata jobban a két barátnő, akikről szól a könyv. 
Nem tudtam végül egyiküket sem nem kedvelni, még rossz, vélt rossz és jó tulajdonságaik megítélése alapján sem. Inkább néha kevésbé, máskor jobban szerettem őket.
A történet kettőjük barátságáról, harcáról, útkereséséről szól mesei elemekkel, boszorkányokkal, farkasokkal, hercegekkel és hercegnőkkel, na és meglepően sok szarkazmussal, viccel beszólásokkal, poénos történésekkel megtoldva, hogy kellően szerethető történetet kapjunk.
Változatos és színes a szereplők kavalkádja, annyi szent
Sok kedvencet avattam mellékszálon is.

Meglepő, az tuti az egész történet, ahogy van.
A kerettörténet innen-onnan cseppenként ellopott, összetákolt, ám mégis meglehetősen működő, pedig néhol erősen vérzik több sebből is. 
Néhol konkrétan hasonlítgatni is tudnék. 
Ám máskor meg akkora újításokkal, új dolgokkal apellál, hogy feledtem az előző apróságokat.
Van itt minden, mint a jó boltban. Meseíró toll, Gazgató és kerek erdő...


Az illusztrációkért külön köszönet, mert csodaszépek!
A mondanivalóért, az erkölcsi normák elénk tárásáért szintén plusz pont jár, mert úgy tálalja írónk, hogy nem unalmas, nem "hegyi beszéd" stílusú, hanem élvezetes.

Izgalmas, fordulatos, egyenesen meglepő a sok fordulat, nem várt akadály. Kiszámíthatatlan és előre nem megjósolható. Ezekért kifejezetten szerettem.

Egy elemet említettem már, aminél kicsit ingott a léc. 
A másik, ami esetleges buktatója lehetett volna a könyvnek, azok a néhol bugyuta karakteri kidolgozások, sztereotípiák, beskatulyázások. De ezt elkendőzve, inkább kifigurázásnak vélem és így már nem is döcög a történet. Sőt! Még élvezetesebb, hogy a megszokott és elvárt normáknak görbe tükröt mutat az író.
És persze fityiszt a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak " tézisnek!
Ami a mesék mögött van...
Te hogy értelmezed?
Ki a jó és ki a rossz? 
Rossz az, aki naiv? 
Vagy az a rossz, aki önző? 
Az netán, aki rosszat cselekszik, bár nem bántásból, hátsó szándék nélkül?
Esetleg az a rossz, aki annak tartja önmagát? 
A körülmények összejátszása miatt lesz valaki rossz?
Vagy a rossz társaság teszi azzá?
És mitől jó a jó?
Talán a könyv végére megleled a választ, ha tudsz a sorok között olvasni. Vagy mégsem...
Igazából ennél a könyvnél én sem vagyok semmiben sem biztos. mert a fekete és fehér együtt lehet szürke és a fekete is lehet jó választás, mint ahogy a fehér rossz!
De az biztos, hogy jól szórakoztam a könyv olvasása közben, még ha alaposan meg is lepett a tartalmával. 
Elvarázsolt? Naná!
Kikapcsolt? Tutira!
Jókat kacagtam? Azt ám!
Egyszóval mindenkinek ajánlom e sorozatot, aki szeretne valami szokatlant, valami mást olvasni mesés köntösben!

A lényeget majd elfeledtem. 
Boldogan éltek míg meg nem haltak!
Egy frászkarikát! Folytatás érkezik...Mert van élet az után is!

A borító meseszép! A tervezőt nagy dicséret illeti!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Idézet:
– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.

Twister Média kiadó
584 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno
http://iacopobruno.blogspot.hu/

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék