2018. június 21., csütörtök

Taboox, a 18 karikás toboz...



Imádok csomagot kapni. Meglepetést meg még inkább!
Ma voltam oly szerencsés, hogy egy Taboox dobozzal gazdagodtam. Méghozzá Reader elnevezésűvel!
Imádom. Exkluzív és különleges. A Taboox egy erotikus dobozka, ami szigorúan 18 karikás!
Félve kezdtem bele a nyitásába, lévén csemetéim is itthon "nyaralnak" betegség miatt. De semmi olyan nincs benne, ami indiszkrét lenne. Szóval nyugodtan ess neki a postás előtt is.:) Na jó, azért ne. 
Kell hozzá egyfajta csend, nyugalom, magány. Vagy pároddal/férjeddel/feleségeddel közösen nyissatok. Van benne mindenféle dolog, ami erotikus, de mégsem vájkál a magánéletedben. Inkább pikáns. Minden tartalma izgalmas, minőségi. A dobozt kifejezetten nekem csomagolták volna, akkor sem lehetne személyre szabottabb.




Ha még vacillálsz a megrendelésen vagy megrendelted már, de még nem bontogattál, akkor jelzem, hogy most hagyd abba az olvasást! Erősen spoileres lesz a bejegyzés vége!
De kíváncsi vagy, hogy mi van a képeken, ugye?



Most már tutira felcsigáztalak, mit is rejthet a doboz. És azt is kijelentettem, hogy innen, csak saját felelősségre olvass tovább!



Na jó, nem húzlak tovább különféle figyelemfelhívó, ám időhúzó eszközökkel. Csapjunk a lecsóba!



Vi Keeland: A ​beosztott 
Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez...
Felcsigáz.
Rég olvastam ilyen jellegű könyvet. Mostanában mese és ifjúsági könyvekkel töltöm az időmet. Jó lesz egy kis "felnőtt irodalom" is végre! Magamhoz bilincselem éjszakára...
Mert hogy egy extra cuki bilincset is kaptam a dobozzal. Még gondolkodom, mire is használjam...





Az Álomgyár kiadó könyvén kívül még csupa fincsiség került a dobozba. Legnagyobb örömömre, egy már próbált Sweet You termék is dobozba került. Illetve nem ezt a terméküket használtam már, hanem másikakat. Ennek az illata új. Igazi nyári, limonádés, könnyed állagú testgél. Bevallom nem bírtam sokáig magammal és kicsit kencéztem. Isteni. De nem is vártam mást.Vele nem foghatok mellé, mert minőség, finom illatok jellemzik. 

Ajtóra tehető jelző is helyet kapott, amin "ne zavarjanak, olvasok" van. Hát... A kiskorúim még nem tudnak olvasni, így hiába. Egyelőre!

Kaptam még egy üccsit is, ami pezsgővé teszi a napot. Bevallom még sosem ittam Dr Peppert. Ami késik, az eljő...
Olyan mint egy rágógumi folyékony manifesztálódása. Édes, illatos, ragadós.

Aztán egy illatgyertya is a dobozba került. Mennyei illata van. Legszívesebben befalnám, hiába nem arra van. Már férj is el akarta csaklizni az autójába. Eddig még nem láttam ilyet, ami gyertya és masszázsra is jó egyaránt. De más terveim vannak vele...így nem kapja.

Két kitűző is érkezett. Egy kisebb és egy nagyobb kiadás.

A cuki bilincset említettem már? Muszáj még egyszer fölhoznom, na! Annyira cuki és dögös. Fekete, tollas, pihés, puhaság...

Még néhány újság, olvasnivaló ötletekért és a kedves üdvözlő lap. És az elmaradhatatlan kukackák, ami rejti a doboz belsejét. Stílusosan rózsaszín.

Azt hiszem, ez egy olyan doboz, amit nagyon megéri megvenni!
Izgalmas volt bontogatni pironkodva, aztán este férjnek kiselőadást tartani róla, hogy mi volt benne.
Kicsit tartottam tőle, hogy igazi nagy illetlenségek kapnak helyet benne és kellemetlen lesz írni róla. De nem! Sejtelmes, felkorbácsoló, színes, illatos, izgalmas, de semmi esetre sem otromba és illetlen! Imádom!

Köszönöm a Tabooxnak a kellemes meglepetést!
Ha te is kicsit bontogatnál, izgalmassá tennéd sz estéd, megteheted itt!

2018. június 14., csütörtök

Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról…




Nekem valahogy kimaradt a gyermekkoromból ez a könyv. Hallani sem hallottam róla, pedig sokak ikonikus, soha nem feledett, kedvenc mesekönyve. Nem tudom, nálam hogy maradhatott el. Rendszeresen olvastam és sokat. A könyvtárunk összes kötetét kivettem talán. Rengeteg könyvet kaptam is szüleimtől. De ez nem került a látókörömbe sosem. Eddig. Most, hogy gyerekeim vannak, megint büntetlenül mese-könyvezhetek anélkül, hogy meglepődnének sokan.

Aztán mikor olvastam a moly.hu-n, hogy mekkora hiány van belőle és sokan keresik,  még kíváncsibb lettem. Persze amikor újra kiadták, rögtön megszerezni vágytam...
És szerencsésen meg is érkezett a könyv kiadójától.

A lányoknak rögtön megtetszett színessége, az állatos figurái és habókos kis szövegei. Hogy az állatok emberiek, nekik is vannak barátaik, gondjaik, buliznak és mindenféle izgalmas tevékenységet végeznek. Vajon miért gondolhatták a csemetéim, hogy az állatok esznek és alszanak csak? Pedig számos háziállatunk van itthon(macskák, kutya, csirkék, kacsák) és közel vagyunk zöld övezetekhez, rendszeresen túrázunk, erdőt kerülünk. Talán így még közelebb kerültek most hozzájuk, azáltal, hogy rádöbbentek, élnek is, nem csak esznek, alszanak és vannak...

Dancinak az állatok voltak egyébként a kedvencei, hogy ilyen sokan vannak, különbözőek és mégis barátok.
Viki élvezte a vicces kis történeteket. Jókat kuncogott. Értette a poénjait, ami meglep. 3 évesen, akarom mondani majdnem 4 évesen veszi az író humorát, ami néha bújtatott, irónikus. Elképesztő.
Andris pedig mindig cipeli magával mostanában a könyvet. Neki azt hiszem, a színek, rajzok a varázslatosak még, mert felolvasni nem enged belőle, csak lapozgatunk. Na de itt kezdődik az olvasóvá nevelés is, azt gondolom.

Én valahogy fázok az állatoknak emberi dolgokat a szájába adni, emberesíteni őket. A teknős, aki élő kis teknőst kap ajándékba(Franklin, a teknős meséről van szó) résztől konkrétan nem tudom, hogy nevessek, sírjak vagy világgá menjek. Így voltak fenntartásaim a könyvvel rendesen. Szerencsére meggyőzött. Nem emberi tulajdonságokat aggatott az író az állatokra. Nem voltak akkora blődségek sem, mint az előbb említett másik mesekönyvben. Az adott állat egy erőteljesebb, jellemzőbb tulajdonságát erősítette föl az író, így könnyebben felismerhetik, megismerhetik a gyerekek. Nagyon szépek az illusztrációk is, amit hihetetlenül imádok a mesekönyvben. Meglepő, hogy maga az író készítette azokat is. Nagyon ritka, hogy valakinek adottsága van az íráshoz, de a rajzokhoz is.
Szerettem a mesék mondanivalóját, ahogy észrevétlenül apró igazságokat, érdekességeket oszt meg a kis hallgatókkal. Jó, hogy rövidebb mesék vannak benne, viszonylag nagy betűkkel, így az olvasni most tanuló kis ifjúság ideális bevezető olvasmánya lehet szerintem. Már alig várom, hogy hasonló meséket hallhassak az ősszel iskolába menő nagylánykám saját szájából. Igaz, ha lehetséges, ő még jobban várja, mint én.
Elképzelem a szombat esti idillt, ahogy Daniella olvassa a kicsiknek az esti mesét, én pedig a fotelból ülve élvezem a műsort, a pillanatot, a gyengédséget, a légkört és sosem feledem.

A könyvet köszönöm a Manó kiadónak!

Fülszöveg:
Kedves Gyerekek!
Tüsi vagyok, a sün. A barátaimmal itt lakom az erdőben.
Szívesen elmesélem nektek kalandjaimat. Ha érdekelnek benneteket ezek a történetek, olvassátok el a könyvet, és mindent megtudtok az életünkről. Látni fogjátok, mi sohasem akarunk rosszat.
Egymáson is mindig segítünk, így kacagva legyőzzük a bajokat! Nem csoda hát, hogy életünk nagyon vidám. Sőt, az ünneplésre is mindig találunk okot.
Elmesélem nektek, hogyan történik ez nálunk. Meglátjátok, jól fogtok szórakozni.
Sok örömöt és jó mulatást kívánok nektek!
Tüsi, a sün
Manó könyv
88 oldal
recenzió
FordítottaSzőcs Zsóka 
IllusztráltaTony Wolf


2018. június 12., kedd

Rupáner-Gallé Margó Rupáner-konyha ​3.




Én vagyok Margó és könnyű receptjei legnagyobb rajongója. Kevés olyan finomságot tudok mondani, amit még nem készítem el. Így már érthető, hogy rögtön rávetettem magam, mikor megérkezett a kiadótól a legújabb, 3. kötet! Kíváncsian lapoztam végig, olvasás nélkül első körben. Látványos, ízléses. Csak a hangulatot, a képeket ittam magamba. Aztán jobban elmélyedtem benne végül.
 Azt kell mondjam, ez megint egy látványos könyv telis-tele gyönyörű ételfotókkal, kompozíciókkal. 
A legtöbb fotó láttán összefut a nyál a számban és rögtön fakanalat, habverőt kapnék a kezembe. Egyszerűen mindig késztetést érzek, hogy kipróbáljam bármelyik sütit, keltet a blogján járva vagy a könyveit forgatva. Ha sütni szeretnék, mindig az első gondolatom Margó és a bögrései. Nem kell sokat pepecselni, nem kell méricskélni és ritkán fogok mellé.
Na de azt tudni kell rólam, hogy a kelt tészták valahogy nem működnek. A legegyszerűbb alapanyagokból, pontról pontra betartva az utasításokat is majdnem mindig melléfogok. Hol sótlan, hol nem kel meg eléggé, máskor kijön a tálból a túl nagyra kelt tészta, túl sütöm vagy szalonnás lesz a közepe, kifolyik a beltartalom... Van baj rendesen. 10-ből 8 alkalommal majdnem kuka vagy ronda és finom az alapfelállás. 
De próbálkozom...Kitartó vagyok. 

Elég sok recepten végig mentem, kipróbáltam ismét, mielőtt írnék róla nektek. Az arányok, az apró fogások, a receptek rendben vannak. Sok újdonság van benne vagy olyan, ami egy apró csavarral készül és valami teljesen más ízt kapunk így. Imádom, hogy az írónő mer kísérletezgetni a különböző formákkal is. 
Pontosak a receptek. Annyira bosszant, mikor elkészítek egyet és sehogy sem áll össze, nem sikerül. Szerencsére itt nem tapasztaltam. 

Egy észrevételem lenne csak. Kicsit elfogyott. Hiányzik a mögöttes. Az apró kis történetek, amik igazán egyedivé teszik a könyvet. Hiányzott az új, az újdonság. Hiányzott Margó stílusa, finomsága, a meséi, a hangulat. 
Tudott újat mondani a receptes? Tudott! De nem annyit, ami teljessé tenne egy egész könyvet. Kíváncsian várom, milyen újdonsággal rukkolnak elő a kiadóval. Mert bizony azt csicseregte egy madárka, hogy hamarosan valami teljesen mással érkezik az írónő hamarosan. Roppant kíváncsi leszek.
Addig is Bibliaként forgatom tovább a három Rupáner-konyhát nap, mint nap.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

Fülszöveg:
Egyszerű ​és finom – ezzel a két szóval vált a bögrés sikerreceptek legnépszerűbb gasztrobloggerévé és szakácskönyvírójává Rupáner-Gallé Margó.
A Rupáner-konyha sorozat 3. kötetének első receptjei a karácsonyi asztalra valók, de emellett felsorakoznak a „Házilag még finomabb” receptek is , a változatos és expressz tízórai és uzsonnaötletek, a pofonegyszerű sütemények, valamint a hétköznapi ételek gyors és ízletes bögrés változatai.
Margó, aki civilben két kislány mindig rohanásban lévő édesanyja, német tanár és író egyszemélyben, a családias étkeknek és magyaros ízeknek köszönheti átütő sikerét, hiszen legfőbb erénye az egyszerű, gyors megoldások előtérbe állítása, a könnyen beszerezhető hazai fűszerek ismerete, vagyis az, hogy ízes és sokszor pikáns ötletei minden gyakorló háziasszony számára megvalósíthatók.
Harmadik szakácskönyvében egészséges arányban vannak jelen az olyan, minden magyar háztartásban elmaradhatatlan finomságok, mint a karácsonyi bejgli és a mézes puszedli, valamint a nagyon is hétköznapi, de annál népszerűbb házias főételek, jóízű kelt tészták és elronthatatlan édes sütemények.

Atlantic Press kiadó
144 oldal


2018. június 10., vasárnap

Mezei Márk: Utolsó szombat




Márk könyvét még megjelenés előtt kaptam kézhez. Nem is hallottam róla, nem volt a kívánság listámon sem, de kíváncsivá tett. 
Rég olvastam nem romantikus, nem mese, nem fantasy könyvet. Kellett némi "sötétség", drámai elem is, hogy helyrebillenjen az egyensúly. 

Meglepett, zsigerig hatolt a könyv. 
Bús, drámai, szenvedős és szenvelgős, fájdalmas. Igazi korrajz, a sötétebb fajtából. A karakterek izgalmasak ám nem igazán szerethetőek. Az író nem akarta őket megkedveltetni, csak tálalta a maguk valójában őket, érzéseiket, gondolataikat, belső vívódásaikat, drámájukat, kapocsukat.
Ha napfényes, "sun shine" életérzésre vágysz, akkor nem a te könyved. Ha míves mondatokra és az igazi valóságra, a mélyen rejtőző érzelmekre, akkor a te könyved. Nem csomagol semmit fényes, szivárványos csomagolópapírba. Nem ám! A lehető legsötétebb érzéseket tárja elénk kendőzetlenül. A fejükben voltam a szereplőknek. Éreztem az érzéseiket. Féltem, mikor féltek, fájtam, mikor fájtak, szégyenkeztem, mikor szégyenkeztek.
Ami zavaró volt számomra, hogy nincs kezdet és vég. Hiányzott a honnan indult és hová tart. A karakterekben sem éreztem jellemfejlődést. Voltak és kész. Megéltek, éltek. Nincs magyarázat, nincs elő és utó. Mintha ismeretlen embereknek pár perc erejéig bepillanthattam volna az életébe, aztán visszarántottak volna a valóságba. 
Egy fényképet láttam, ami megelevenedett, majd elhalványult és elveszett...

A leíró részeket igencsak imádtam. Jól forgatja az író a tollát. Érzékletes. Annyira vissza tudja adni a hangulatot, az életérzést, a körülményeket, hogy bele borzongtam néhol. Éreztem a fagyost folyó vizét, a hideget, ami a csontig hatol, éreztem a párálást, az ágy melegét.
Talán nagyobb hangsúlyt is fektetett a körítésre, mint magára a történetre. De ezzel nincs bajom. Kicsit túlírt, pont ahogy szeretem.
Nincs megoldás, nincs honnan hova érkezés, nincs Happy End. De ez nagyon nem baj.

Különleges könyv. Komfortzónámon kívüli. De mégis hatott rám. Nem mondhatnám, hogy élveztem, mert ez nem az a történet, amit élvezhetünk. Inkább érezzük.

A borítóval nem igazán vagyok elégedett. Egy a hangulatot, a sötétséget, a hideget bemutató stock fotó érzékletesebb lett volna. Egy fekete-fehér fénykép egy öreg, ráncos kézről, egy silány, öreg ablakpárkány havas tájra nézve...
Nekem ezek jutnak eszembe a könyvről.
Jobban tudhatnánk, mire számítsunk. Ez a külső nem mond semmit. Nem venném kézbe önszántamból. El kell, hogy adja a kötetet nekem, hiszen nem egy fölkapott vagy régi íróról van szó, hanem kortárs alkotóról.

A könyvet köszönöm az írónak és a Kalligram kiadónak!

Fülszöveg:
1944. január 14. Budapest, Nagyatádi Szabó utca 32. A kopott kapu mögött bujkál a zsidó világ egyik legismertebb szellemi vezetője, Áron Rokeáh. Utolsó budapesti estéjén megrázó, áradó erejű üzenettel fordul a híveihez, ami néhány héten belül több kiadásban is megjelenik. A második megjelenéstől kezdve azonban több tucat mondat kimarad az eredeti szövegből. Mi történt? Véletlen? Tévedés? Szándékos hamisítás? Lehetetlen megmondani. A kérdés azonban velünk marad: mit akart mondani a belzi rebbe?
A rabbi búvóhelyétől pár ajtónyira két nő keresi önmagát. Az egyik jó családból származó, művelt zsidó lány, a másik romlatlan, egyszerű cseléd. Egyetemről eltiltott illegális kommunista és mélyen hívő keresztény bejárónő. Nem szerethetik egymást, de nem tudnak létezni a másik szerelme nélkül.
Mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: menjen vagy maradjon? Küzdjön vagy feladja? Az utolsó órák kegyetlen, mégis emberi küzdelmeinek történetét tartja a kezében az olvasó.

248 oldal
Kalligram kiadó

2018. június 2., szombat

Tillie Cole Ezer ​csók




Nagy felelősség előolvasónak lenni. Vagy akár, mint jelen esetben az első olvasók között lenni, még megjelenés előtt. 
Hogyan éreztessem a könyv nagyszerűségét anélkül, hogy "megvett", fizetett tartalomnak gondolnák a blogom olvasói? Hogyan adjam át az olvasóimnak a könyvet és érzelmeket, amiket kiváltott belőlem, anélkül, hogy ne lőjem le a poénokat, a könyv lényegi részeit? Hogyan érjem el, hogy ezt a nagyszerű könyvet minél többen olvassák?
Mert ez a helyzet. Recenziós, előolvasós könyv. Ám annyira fantasztikus történet, teli érzelmekkel, szép gondolatokkal, romantikával, tartalommal, hogy szeretném, ha sokan olvasnák! Ilyen egy igazi drámai, lényegi, zsigeri szerelem. Rózsaszín felhős, csillámpónis, néha hihetetlen. A szerelem, főként a fiatal kori, esztelen, csak szívbeli, zsigeri, meggondolatlan szerelem olyan, mint egy mérleghintán ülni. Egyszer fent, majd lent és újra fent. 
Ez a könyv pontosan bemutatja, milyen érzések kavarognak bennünk. Milyen csapdákat rejthet. Mennyire felemelő érzés. Aztán néha mennyire drámai. Mennyire meghatározhat, alakíthat minket. Alakíthatja a személyiségünk, gondolatvilágunk, az életünk.
És mennyire semmivé lesz egy pillanat alatt, ha úgy hozza az élet.
Nagyon fölkapták a Szürke ötven árnyalatát, mint romantikus könyvet. Az messze nem tartalmaz egy deka szerelmet sem. Megalkuvást, testiséget inkább. Itt nincs megalkuvás. Ez színtiszta barátság, majd az alakul szerelemmé, igazivá, mint a mesékben. Örökkön örökké.
Szerettem mindkét szereplőt. Kicsit klisések és kiszámítható a történet. De cserébe szépen, szívszorítóan, gyönyörűen van megírva az egész.
Visszatérve a szereplőkre, igazán szerettem őket. Poppy egy csupaszív, cserfes csajszi, akivel könnyű azonosulni. Olyan lány, akit mindenki szívesen a barátjának tekintene. Beragyogja mindenki életét. Igyekszik mindenből a legjobbat kihozni. Meglátni mindenben a szépet, a maradandót, a jót. Egy igazi napsugár. Fény.
Rune-t is ez a fény vonzza. Ő egy könnyen befolyásolható, könnyen sötétségbe, depresszióba eső fiú. Szüksége van arra a Poppyra, aki világít neki, beragyogja fényével a sötétségét. Ketten egy egészet alkotnak. Rune sokak számára talán kiismerhetetlen vagy rossz fiú. De szerintem nem. Próbál jó lenni és ez sebezhetővé teszi. Nem igazán érzem benne a rossz fiút. Inkább egy riadt kisfiú, aki próbál felnőni az élethez.
Imádtam, ahogy összenőttek, ahogy egymásra találtak örökkön örökké. Imádtam mind az ezer csókjukat. És az ötletet magát. A nagyiért külön irigység fog el. Na nem azért, mert én is imádom a mamám. Nekem van a legaranyosabb mamám a világon. De Poppyét nagyon csíptem volna.

A könyv tanít. Érzelmekre. Arra, hogy úgy éljük az életünk,  legyen mire emlékeznünk. Legyünk boldogak. Találjuk meg mindenben a szépet és a jót. Legyünk szerelmesek. Higgyünk és soha ne adjuk föl. Merjünk. Tegyünk. Éljünk!
Megtanít arra, hogy milyen a nem álságos, érdek nélküli, tiszta szerelem.
Hogy ne csak jót írjak azért. Kicsit sok. Túlontúl giccses. Aki nem bírja a szerelmes évődéseket, annak nem ajánlanám. Aki nem bírja a drámai helyzeteket és nem akar sírni, az is mellőzze a kötetet.
Mert van benne dráma, könny is jócskán. Erős vagyok, nem fakadok sírásra könnyen, romantikus történetek hatására. De bizony volt olyan, hogy hajnali kettőkor olvasás közben csendesen törölgettem a könnyeim, mikor senki sem látta, hallotta. 
Szép ívű történet, a kellő helyeken bonyodalommal, drámával. Eléggé szerelmetes, eléggé drámai, megfelelő stílusban, szép nyelvezettel megírt mű.
Szeretném hinni, hogy tényleg vannak ilyen szerelmek, amik tűzön-vízen át, örökkön örökké, míg a halál el nem választ...
Szeretném hinni, hogy nem csak mese, a fiatalon megtalált másik felünk.

A fordításért külön puszi Bozai Ágotának, mert remek volt minden egyes sora! Kellő finomsággal megírt fordítás.
Ajánlanám minden fiatalnak, aki érzelmekre vágyik, aki szerembe esne. Ajánlom a szerelmeseknek és az idősebbeknek is, akik újra felidéznék fiatalságuk szerelmét. A drámát kedvelőknek, akik bírják a sírást és nem utolsó sorban az élet igenlőknek is. 

A borítójánál viszont nem tudom ragozni. Szépséges. Imádom! Ha nem olvasnám a fülszöveget, akkor is a birtokomba szeretném tudni. Szerelem első látásra!

Köszönöm az élményt a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg: 
Egy csók egy pillanat. 
De ezer csók élethosszig kitart.
Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…
Twister Média kiadó
Fordította: Bozai Ágota
464 oldal
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.

2018. május 21., hétfő

Csapody Kinga: Türelmesek lettünk!





Már régóta adós vagyok ennek a mesekönyvnek a bejegyzésével. Az első olvasás óta már vagy kétszer kezünkbe vettük, pedig nem igazán vagyunk újraolvasósak. Ritka az a könyv, ami újra előkerül. Igazán szép illusztrációnak, hangulatos stílusnak és jó mondanivalónak, nagyon szerethető karaktereknek vagy izgalmas történetvezetésnek  kell lennie ahhoz, hogy újra kérjék a gyerekeim. Úgy látszik most mindegyik dolog adott volt.

Türelmesek lettünk a könyv címe. Kell is! Hamarosan itt a nyár és bizony elkél a türelem majd a gyerekek és a mi részünkről is! Nyakunkba szakad a nagy szabadság gyerekestől, de a munkánk, a napi teendők, a főzés, takarítás bizony nem várhat. A piciknek türelemmel kell viselni, hogy anya és apa bizony dolgozik vagy dolgát végzi, nem tud minden percben szórakoztatni, csavarogni, játszani. 
Nekünk pedig ezerszer is el kell majd mondanunk ugyan azokat a körmondatokat: Mindjárt jövök! Csak egy perc! Előbb elvégzem ezt és utána jövök!
Szóval csak türelem mindkét féltől!

Nagyon klassz mondanivalója van a könyvnek. Szívesen olvastam a gyerekeknek. Megérintette őket is. 
Daniella rögtön megfogalmazta és összefoglalt kishúgának a történteket. Elmondta neki egyszerűsítve, hogy mi volt a lényege. 
Szóval mondhatom, hogy az 1, 3 és a 6 évesem is ugyan úgy lefoglalta a könyv. 
A legkisebb  hallgatta csak egyelőre. De már látom, ő is szeretni fogja a mese hallgatást, a könyveket, a beszélgetéseket.
Kisebbik lányomnak tetszettek a karakterek. Magukra ismert egyes szituációkban.
Nagyobbik utódom pedig már átlátta a mondanivalót, elmagyarázta, alkalmazta.
(1 évesen türelmesen kivárta, míg befejezem az olvasást, majd elszelelt a mesekönyvvel.)

Alkalmazta az olvasottakat.
Na nem kell csodát várni, de segítettek elpakolni a játékaikat és vagy fél órán keresztül nem "gyilkolták" egymást a szokásos módon. Még azt is mondták, hogy én feküdjek le pihenni, majd ők jól kitakarítanak. Vicces volt fekve nézni, hogy mindent "letörölgettek" popsitörlővel. De nem volt szívem megakasztani a "segítségüket" azzal, hogy rájuk szólok. Hagytam, hogy tegyék a dolgukat, míg szívesen csinálják.

Szerettem, hogy napokra lebontva vannak a kis történetek, így minden nap elő tudtam venni a megfelelő fejezetet. Egyben pedig szépen tanít is, hiszen középsőkém, Viki majdnem megtanulta már belőle a napokat. Imádtam a csütörtöknél a kihagyott részt, ahol a gyerek sajátjává teheti a könyvet azzal, hogy berajzolja, neki mitől nehéz türelmesnek lennie. 
Kinga stílusa könnyed, egyszerű, ám nem lebutított. Nagyon nem szeretem, mikor a gyereknek gügyögnek egy könyvben, butának nézik. Kellenek a szép szavak, körmondatok, hogy szókincset tanuljon a gyerek. Az írónő sikeresen alkalmazza is szerencsére.
Gördülékenyen, könnyen, gyorsan olvasható.

Remélem az író további kötetei is hozzánk kerülnek majd. Főként a Jó gyerek lettem címűre pályázok! Hátha az is hatásos lesz.

Az illusztrációról külön meg szeretnék emlékezni. Pásztohy Panka rajzai aranyosak, ember közeliek, szerethetőek. 

Jön a nyár! Tessék türelmesnek lenni mindenkinek egymással!

Köszönöm a könyvet a Manó kiadónak!

Fülszöveg:
Sziasztok!
Bemutatom a családom. Általában vidám és nyugis nálunk az élet. Persze, ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Mármint ahogy szerintem jó lenne. Anyu nyilván mindig mást és máshogyan szeretne, és még az apukám és az öcsém is beleszólnak. Nem egyszerű. Tudtátok, hogy a türelem el tud fogyni, és akkor után kell tölteni? Mi kezdünk rájönni, hogyan lehet ezt megoldani!
Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, miért nem kell mindig versenyezni, vitatkozni, és arról, hogy tényleg megéri egy kicsit türelmesebbnek lenni.

Manó kiadó
48 oldal
Illusztrálta: Pásztohy Panka

Twister Média- Dobozba zárt világ



A bejegyzés spoileres, a doboz tartalmát illetően.

Tudtátok hogy a Twister Media kiadónak is van könyves doboza?
Nekem hatalmas meglepetés volt, mikor a kezembe kaparinthattam a Könyvfesztiválon, a kiadónak és Adának hála. 



Még sosem kaptam/vettem boxot, így teljesen friss élményként vágtam bele a bontogatásba. Persze nem bírtam kivárni estig, míg haza érek. A gyerekek fantáziáját még nálam is jobban piszkálta, hogy mit rejthet a dobozka, így ők megoldották minél hamarabb a kinyitást.
Millió lila kukacka. Ez mi? Ez van csak benne? Jött a meglepett kérdés tőlük. 
Persze a tömőanyag, ami azért kell, hogy ne csúszkáljon és izgalmasabb, ízlésesebb legyen. Fél Könyvfesztivál lila kukackákban úszott az udvaron tőlünk utána.
De nézzük csak, mit rejtett még a dobozka.


Egy könyvet, amit azóta el is olvastam. 
Krausz Emma: Osztálykép
Talán ezért is most írok csak nektek a doboz tartalmáról, mert szerettem volna a könyvet is véleményezni a bejegyzésemben. Tőlem szokatlan, kicsit messze álló kötet lakott a dobozban, de nagyon örültem neki és utólag nem bánom, hogy elolvastam. Sokat tanított nekem elfogadásról!
Itt tudjátok elolvasni a beszámolómat.



Aztán a dobozban leledzett még jó pár apróság, amivel kényeztetett minket a kiadó és az író. A könyv például több helyen post-iteket tartalmazott, ahol bepillantást nyerhettünk a könyv készülése közbeni változásokról. Imádtam a plusz adalékanyagokat. Olyan, mint egy nagy film kimaradt jelenetei, vicces bakijai, hogyan készült részei. Ez a legjobb az egész filmben, így a könyvet is nagyon földobta. Bennfentesnek éreztem magam, mintha ott lettem volna a könyv születésekor. Aztán  levél is érkezett a csomagban. Köszönöm Krausz Emmának, a könyv szerzőjének! Ez titok, miről szólt. 
Két Twister Médiás könyvjelző, papír alapú is helyet kapott. Azért írom, hogy papír alapú, mert egy nagyon aranyos, rózsaszín gumis könyvjelzőt is kaptam. Sajnos ezt nem áll módomban megmutatni. A kis gézengúzaim elcsaklizták és azon mód el is dugták előlem. Az anyai szimatom még nem túl erős, így azóta is hiába keresem. Ez az ő kincsük lett.
És a könyv után, ami a legjobban a szívembe lopta magát a csomagból, az a könyvtartó, könyv borító táska. Imádom! A színe és a mintája is nagyon izgalmas.
Aztán kaptam még egy csodaszép grafit ceruzát is, ami szivárványos külsőt kapott, hogy még a hegyezés közben visszamaradó forgács is szivárvány színű legyen. Na de gondolhatjátok, hogy ez sem maradhatott az enyém. Elsőbe menő kisleánykám lefoglalta maga számára, hogy menő legyen a sulikezdéskor!

Nagyon találó volt a doboz címe! Ténylegesen egy egész világot zárt magába, amit Emma alkotott, írt!
Meg vagyok elégedve a tartalmával. A könyv és az apróságok is mind teli találatok voltak a részemről!
Remélem hamarosan érkezik hasonló tematikával új dobozuk!
Itt megvásárolhatjátok: ITT


2018. május 11., péntek

Krausz Emma Osztálykép





Azt kell mondjam, hogy szokatlan könyvválasztás volt tőlem. LMBT könyvet még sosem olvastam. Valahogy elkerült. De féltem is írni róla, meg a saját viszonyulásomtól is. Előítéletek, na.
Most sem  saját döntés alapján került a kezembe. Kaptam egy nagyon klassz könyves dobozt a Twister Média kiadótól a Könyvfesztiválon és abban lapult ez a könyvecske pár szépséges dologgal együtt. Azt kell mondjam, hogy könyvesdoboz szűz is vagyok még. Szóval mindenben az első volt ez a csomag, a könyv, az élmény. 




Félve kezdtem bele. De szép lassan meggyőzött, hogy nem mumus a könyv. Nem kell félnem tőle és tartalmától. Ízlésesen megírt. Nem kellett fanyalognom, oldalakat kihagynom, az orrom fölhúzni, mérgelődni és hasonlók. 
Emma írásmódján fel sem tűnik, hogy első könyves szerző. Ízlésesség, kifinomultság jellemzi. Igazán hangulatos könyvet kaptam, amiben hemzsegnek a szép, leíró részek, a metaforák, a hangulatok, érzések.

A karaktereket kifejtettsége nagyon jó. Lassan, oldalakról oldalakra ismerjük meg a szereplőket. És ők igazán látványos karakterfejlődésen esnek át, a könyv utolsó lapjának érkezéséig. Szerettem őket. A kevésbé szívemhez közel állóakat is. nem mondom, hogy a mellékszereplőkről nem olvastam volna többet, mert nem lenne igaz. Olvastam volna róluk is bővebben. De hátha lesz még folytatás, más szemszög, más karakter, ebből a világból. 
Hitelesek a szereplők és a reakcióik, párbeszédeik is. Nem éreztem álságosnak, erőltetettnek egy-egy szituációt vagy a megoldását, mint oly sok könyvnél.
Igazi iskola életérzés fogott el, a jó fajtából. 

A történet vezetés látványos, bár kiszámítható. Igazából nem is vártam nagy csavarokat. Inkább a karakterek és hangulatok viszik el a könyvet a hátukon. És a tanulságok. 
Annyi sok dolgot tanít a könyv. És olyan sok szép gondolat öltött formát a papíron. Elfogadás, szeretet, iskolai konfliktusok, családi drámák, élethelyzetek. 
Emma mindenhez érzékenyen nyúlt. Nem bagatellizálta el egyik szegmensét sem a felsoroltaknak. Magával ragadt a mondanivalójával és faltam az oldalakat. 
Azt hiszem, ez az a könyv, amit minden fiatal kezébe nyomnék, hogy olvassa el. Legyen nyitott. Ne bántson mást, hanem fogadja el olyannak, amilyen. Iskolai életről, elfogadásról, erőszakról, szóbeli bántalmazásról szól nekem legfőképpen a könyv. Aztán a karakterekről. Majd a szerelemről, legyen is szó bármilyen neműek között szövődőről...

Felnőttként hajlamosak vagyunk lekicsinyelni a tinik problémáit. De csak azért, mert minket már más foglalkoztat. De ettől abban az élethelyzetben, az a fontos, az a drámai. Ami nekünk "öregeknek" utólag vicces, kicsinyke dolog, az nekik épp az életet jelenti. A legfontosabb, hiszen abban vannak, abban vannak. Ezt mi hajlamosak vagyunk elfelejteni. Kell pár ilyen könyv és újra nyitottak leszünk az ő problémáikra is.
Hiszen mi is voltunk fiatalok. Nekünk is hasonló gondjaink voltak nap, mint nap. Ugye?
A te osztályodba is volt, akit kiközösítettek? Akit furának bélyegeztek, mert valamiért kicsit más? Nálatok is szövődtek szerelemek, ellenségeskedések? Ugye?
Emlékezz vissza, hogy  milyen volt! Akkor az a világon a legnehezebb élethelyzet volt számodra. Most már más miatt izgulsz, idegeskedsz. De nem kiseb , hanem másabb az a nehézség, dráma.

Nem én voltam korosztály ügyileg a célcsoport, ám mégis szerettem. Az apróbb hibákat elnézem neki. Egy-két apróság volt csak, ami minimálisan zavart . 
Szóval igen kellemes meglepetés volt a könyv. 

Drága Emma! Írj és írj! Te írónőnek születtél!

Legyőztem egy mumusom, az LMBT könyveket. Hurrá!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

Idézet:
-Megfoghatom?- kérdezte. 
Levente szó nélkül bólintott; Ákos ujjával végigsimított a tenyerén. 
-Mennyi sok kusza vonal. Egy forradás, egy szeplő. Tudtad, hogy az emberek tenyere térkép az életükhöz? Csak tudni kell belőle olvasni. 

Twister Média kiadó
256 oldal

2018. május 1., kedd

Kevin Poulsen: Kingpin






"avagy hogyan vette át az uralmat egy hacker a milliárddolláros cyberalvilág felett"

Igazán izgalmas, sokat sejtető cím. Nem vagyok jártas ebben a világban, de érdesnek ígérkezett a cím alapján. Így szépen meg is kaparintottam. 

Ez a borító valami fenomenális! 

Aztán a belső alaposan meglepett...
Nem mozgok otthonosan a számítógépes világban, a bűnözésében még annyira sem. Nem mondom, hogy sokat értettem a könyvből. Talán a felét, ha tényleg megértettem, nem csak elolvastam. Azt sem mondanám, hogy könnyed olvasmány volt. Megdolgoztatott alaposan. A rengeteg név, álnév nem könnyítette meg a helyzetem. Az állandó számítógépes zsargon sem. Mondhatnám, nem adta könnyen magát  a könyv! Megizzadtam, lefáradtam, elzsibbadtam, mire a végére értem.
Talán olvasmányosabb élettörténetre gondoltam, mikor a kezembe vettem a könyvet. Azt hiszem kevesebb szakma, több karakterbemutatás, olvasmányosabb, érthetőbb  formában, jobban célba ért volna nálam. 
De egész kis summa kerekedett belőle, még nekem is, laikusnak.

Ijesztő, hogy mennyire rá vagyunk kattanva a számítógépekre, a virtuális világra. Lassan mindent ott csinálunk. Ott élünk. Eszünk, iszunk, utazunk vele. És mások ezt pillanatok alatt mennyire ki tudják forgatni. Mekkora bűnöző iparág települt erre. Egy-két kattintás és már meg is vagyunk hackelve. De nem csak mi, hanem a Hadipar, hatalmas Bankok vagy akár egy egész ország is. Talán a fontosabb adatokat még a jól bevált kézi módszerrel leírt módon kéne tárolni. Vagy úgy sem, mert annak is van végül is hátránya.
Ijesztő, hogy valaki két sor begépelésével mihez hozzá nem férhet és hatalmas galibát okozhat, csak egy picit kell értenie hozzá...
És a másik, ami a könyv olvasása után leült bennem még, az az, hogy sokan mennyire könnyen, másokkal mit sem törődve jól tudnak élni, azok kihasználásával, átverésével...

Ráadásul fura, hogy a cybervilágban egyen értékű lehet valaki (egy jó számítógéppel, wifivel), ha nem jobb, a másiknál, legyen szó egy egyszerű tinédzserről vagy maffiózóról, többszörös büntetett emberről...

Nem mondanám, hogy Max, főszereplőnk rokonszenves lett volna. Valahogy az utóbbi pár olvasmányom főszereplői ebbe a kategóriába estek. De ez pozitív is valamennyire. Mert kezdtem unni már kicsit a sok ömlengést, a sok jót, a "mindenki tündibündi és rózsaszín álomvilágban él" szereplőket. 

Azt hiszem át is nézem a számítógépem alaposan, mit tárolok rajta, megnézem a vírusirtómat is. Bár egyesek előtt  annyit ér, mint légypiszok az ablakon...

Ezt a könyvet azoknak az olvasóknak ajánlanám elsősorban, akik elég merésznek, okosnak érzik önmaguk a cybervilág és cyberalvilág megértéséhez!

A könyvet köszönöm a Twister Media kiadónak!

Fülszöveg:
A ​cyber-alvilágban futótűzként terjedt a hír: valaki – egy briliáns és vakmerő szélhámos – átvette az uralmat egy online bűnözői hálózat felett, amely dollármilliókat szivattyúzott ki az amerikai gazdaságból.
Az FBI azonnal titkos akciót indított, hogy az új nagyfőnök nyomára bukkanjon. Ügynökségek a világ minden tájáról beépített emberek és kettős ügynökök tucatjait állították csatasorba. A cyber-zsaruk együttes erővel számos gyanútlan hackert csaltak tőrbe, legfontosabb célpontjuknak azonban megvan az a nyugtalanító tulajdonsága, hogy lépten-nyomon kiszagolja besúgóikat, és átlát a terveiken.
A létező legvalószínűtlenebb bűnözőt keresték: egy hippi értékrendjével és egy főgonosz kettős személyiségével felruházott zseniális programozót. Élvonalbeli fehérkalapos hackerként Max „Vision” Butler egyfajta celeb volt a programozói berkekben, aki még az FBI-nak is dolgozott tanácsadóként. Ám feketekalapos „Icemanként” az adathalászok világában kihagyhatatlan lehetőséget látott, amivel próbára tehette rendkívüli képességeit. Országszerte ezer meg ezer számítógépbe hatolt be, és több millió hitelkártya adatot lopott el. Könnyűszerrel feltörte hackertársai gépét is, és az orruk elől csaklizta el csalással szerzett javaikat. Egy sima beszédű szélhámossal karöltve hatalmas bűnszervezetet hozott létre.
És ezt éveken át képes volt látszólag büntetlenül fenntartani, miközben riválisainak folyamatosan ott volt a nyakán a rendőrség.
Ahogy figyelte a folytonos civakodást a csalók besúgók fertőzte közösségben, és látta módszereik hatástalanságát is, épp e bűnözői körök működésképtelenségében kezdte meglátni a végső kihívást: magához ragadja az irányítást, kijavítja a hibákat, és úgy fogja irányítani a dolgokat, ahogy kell – még akkor is, ha ezzel a saját homlokára fest célkeresztet.
Bár a történet voltaképpen egy bűnöző figyelemre méltó felemelkedéséről és a rendfenntartó erők hajtóvadászatáról szól, a Kingpin feltárja egy titokban zajló bűnözési hullám belső működését, amely több millió amerikai életére van hatással. A könyv lapjai bepillantást engednek az online csalás hatalmas szupermarketjeibe, ahol halmokban állnak a hitelkártyaszámok, a hamis csekkek, a feltört bankszámlák, a titkos „postaládák” és a hamis útlevelek. Képet kapunk a hackelés módszereiről – a böngésző biztonsági réseinek kihasználásától, az adathalászaton át a trójai vírusokig, sőt még azon is túl –, amelyeket ezek a csalók mindennapi munkájuk során alkalmaznak, valamint nyomon követhetjük a bonyolult utat, amelyet bejárva a lopott adatokból dollármilliók lesznek. Poulsen mind rendőrökkel, mind pedig bűnözőkkel ápolt figyelemre méltó kapcsolatrendszerének köszönhetően beléphetünk a csendes, elszánt fegyverkezési versenybe, amelyet a rendfenntartó erők a mai napig folytatnak a csalók ellen.
A Kingpin végső soron egy megdöbbentő erejű és széles látókörű utazás az alvilágba, ahol hétköznapi amerikai tinédzserek gyilkos orosz maffiózókkal dolgoznak együtt, és ahol egy egyszerű wifi-kapcsolat több millió dollár értékű aranyat eredményezhet.

Twister Média kiadó
304 oldal
FordítottaSziklai KatalinMártha Dávid

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék