2017. március 25., szombat

Kass Morgan: Huszonegy ​nap



Fülszöveg:
21 nap telt el, mióta a százak a Földre léptek – évszázadok óta az elsőkként –, és csak úgy élhetik túl a harcot az ismeretlen ellenséggel szemben, ha összetartanak. Izgalom, ármánykodás, harc, amely során titkok derülnek fényre, hitek rendülnek meg és a százaknak számos próbatételt kell átvészelniük.

Egy sorozat folytatása, amit nagyon vártam már. Bár ne telne el ennyi idő két rész megjelenése között. 21 nap telt el a történetben.Valóságban túl sok is az első kötet olvasása és ez között. Féltem, hogy nem fogom tudni, hol tartunk, mi volt. De alaptalanul. Rögtön kapcsolódtam és a 100-kal voltam a történet közepén. Apropó. Fura, hogy a sorozat filmjében mennyire előrébb járunk. Ez most egyfajta visszatekintés volt, ami nagyon jól esett.
Persze a könyvtől nagyban eltér a film, ami kissé megkevert ismét. De így valami teljesen mást, újat kaptam az ismerős szereplők, történések mellé.

Még mindig Bellamy a kedvencem. Ezzel a résszel erősödött csak ez. Kell a történetbe nagyon. Kedvelem az emberségéd, a megmozdulásait, érzéseit.
Clarke még mindig hol taszít, hol kedvelem. Talán ez nem is baj. Így változatosabb. Jobban fókuszálok rá, hogy megkedveljem.
Octavia karaktere annyira kevés szót kap, hogy sajnálom. Másik nagy kedvencem egyébként ő lenne.
Glass és az űrbéli rész kevésbé meghatározó számomra. Azt annyira nem élvezem. Bár még csak most kezd beindulni az a szál. Hátha. Egyelőre a Földi létüket erőteljesebbnek érzem és meghatározóbbnak.

Szeretem a történetben, hogy izgalmas és mindig történik valami váratlan és meglepő. Meg tud hökkenteni alaposan olykor.
Szeretem a történet akció dús jeleneteit. Hogy sokszor a gyomorom összerándult az idegességtől, mi fog most történni szereplőinkkel, holott tudtam nagyjából.
Szeretem,ahogy ezek a "sérült" "gyerekek" létezni próbálnak a nagyvilágba, sokszor szembe menve a társadalmi elvárásokkal.
Szeretem, hogy tudok, majd mindegyik karakterrel azonosulni.
Szeretem, ahogy éreznek és cselekednek, a szívükre hallgatva, egy új értékrendet próbálva teremteni.
Szeretem a kapcsolathálójukat, ahogy egymáshoz állnak, ismerkednek, szeretnek, gyűlölnek, ezekkel izgalmas pillanatokat teremtve az olvasóknak.
Szeretem, ahogy a Föld kinézetét ecsetelik.
Ahogy apró morzsákból lassan összeáll a nagy kép és keretet kap az egész.
Szeretem, ahogy bújtatott környezetvédelmi nevelés. Mert mindent elveszítünk és így járunk mi is, ha nem vigyázunk az egyetlen Földünkre.

Napestig tudnám sorolni mi mindent szeretek ebben a könyvben vagy az előző kötetében még. De nem teszem.
Hibái vannak? 
Azt kell mondjam, még mindig akad pár dolog. 
Azt hittem a folytatás már zökkenőmentes lesz és kiküszöböli a picurka hibákat. De még lehetett volna ezen dolgozni.
Talán túl nagy elvárásaim vannak a sorozattal szemben. Nem tudom. Meglehet.
Zavar, hogy ugrálunk ide és oda.
Hogy néha nem tiszták a jelenetek. 
Néhol nem túl következetes a megvalósítás. 
Túl kevés morzsa jut a világfelépítésből, a miértekből.
De nem nagy a jelentősége.Van, ami feledteti.

Az író stílusa jó. 
Képi világa és nyelvezete több mint remek a könyvnek.
Nagyszerűen ötvözi, finoman hangolva a párbeszédeket a leíró részekkel és elbeszélésekkel, visszaemlékezésekkel.
Szeretem a nyelvi finomságait. A jól megszerkesztett párbeszédeket, amik nem bugyuták és fárasztóak. 
Megfelelnek a korosztály nyelvezetének.
Szeretem a metaforáit. A színes leírásokat, a környezet ecsetelését. 

Csak találgatni tudom, hogy mennyire fog eltérni továbbiakban is a filmtől. Hogy kinek a sorsa hogy fog alakulni. De azt remélem nem kell találgatnom, hogy mikor jön a következő kötet, mert hamarosan. Már várom.
Ja és Team Bellamy!:)

Olvassátok, mert nagyszerű ifjúsági regény, ami szórakoztat, tanít, andalít és felkavar!

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

Maxim kiadó
340 oldal
recenzió
Fordította: Őri Péter











2017. március 24., péntek

Patak Gyöngyvér: Segíts te is egy PIC-it!



Egy ingyenesen letölthető történetet olvastam, ami kicsit az elevenembe vágott. Akár én is lehettem volna a történet főszereplője. Vagy akár te vagy a párod/feleséged is!
Talán ettől is jó a könyv. Meg az emberi tényezőtől és a jó, érzékletesen író Gyöngyvértől!

Egy nő várandóságát, annak gyorsan, talán túl gyorsan lezáró végét, a szülést és a PIC osztályon történő túlélést írja le. Emberi, Fájdalmas. Nem vagyok egy nagy síró. Na jó, talán mióta megvannak a csemetéim gyakrabban sírok történeten, reklámon. De mindezt a hormonokra fogom.
Ezen a rövidke könyvön viszont háromszor is sikerült. Az óvodába készültem a picivel, hogy elhozzuk a két nagyot sétálva, a szép időben. Majdnem elkéstem. Mert a lapok nem fogytak és nem tudtam abba hagyni. Hajtott a vége és a kíváncsiság. 
Meghatódtam, együtt féltem az íróval. Ezernyi emléket és érzést váltott ki belőlem a történet. A saját képeim köszöntek vissza.
Szépen van megírva. Nem tudom, hogy egy durva és brutális szülést hogy lehet érzékletesen, ám szépen leírni, de az írónőnek sikerült.
Nem a hideg tényeket vázolja fel egyszerűen, hanem líraian írja le a körítést is. Nem túl giccses és rózsaszín, álomfelhős és mákporos. De nem is hideg és kíméletlen.
A tények mellé szépségesen leírja a "mellékes" körülményeket, az apró kis örömöket, a világot körülötte, ami tovább rohan, csak ő lassul le. 
Leírja érzéseit, félelmeit, vágyait. 
És leírja a babák küzdelmét, állapotát. Kíméletlenül, nem kendőzve el semmi rosszat, ami a szülését és a babák korai életét, az ő napjait kíséri.
Rövidke, ám annál velősebb, tartalmasabb.
Gyomorig és szívig hatoló.




És a legszomorúbb, hogy ilyen formában kell segítséget kérni egy kórháznak! Egy szülő kér! Egy szülő ad. Ő fogalmazza meg, hogy ez így nem jó.
Emberi mulasztás és nemtörődömség. Anyagi és eszköz hiány. Amit könnyen orvosolni lehetne!
Mennyi hasonló életút, történet lehet még. Ami elkeserítő.
Mi kell még, hogy az illetékesek észbe kapjanak és segítsenek!
Nekünk anyáknak kell kézbe vennünk a dolgokat, és hallatni a hangunkat, hogy jobb legyen?

Utólag elolvasva Gyöngyvér másik ingyenesen letölthető, szintén az anyaságról szóló történetét rá kellett jönnöm, hogy hangzatosan, ember közelien ír. És az életből meríti a történetet, így még közelebb hozza hozzánk azt.

Köszönöm, hogy beavatott az élete e intim pillanataiba. Részese lehettem fél óráig. Átérezhettem minden szegmensét.
Kívánok a családnak minden jót!
A most küzdő babáknak és anyukájuknak pedig minden erőt, egészséget és kitartást!



A két történet elérhető itt: http://patakgyongyver.hu/

A koraszülött osztályokról pedig itt: http://koraszulesmegelozes.hu/korasz%C3%BCl%C3%B6tt-intenzivek-orszagszerte

2017. február 28., kedd

Keresem, keresem...


Társszerzőt keresek az Adri könyvmoly könyvei blogra, illetve vendégpost írásra booktagek, filmkritikák, könyves postok és hasonló témakörben.
http://adrikonyvmoly.blogspot.hu
Továbbá van egy mindenes blogom, ahol elmélkedek, oda jöhet divattól a gyermeknevelésig bármi, ha kedvetek tartja…Ő még gyerekcipőben jár.
http://adriarnyoldal.blogspot.hu/

Nagy tervek!



Hát igen. (Annak ellenére, hogy mondatot nem kezdünk háttal...)
Bizony az én polcom is így roskadozik az olvasatlan könyvektől. Akik voltak már nálam, bizonyítani is tudják. 240-nél abbahagytam az olvasatlan könyveim számát. Lehet jobban jártam volna, ha azokat számlálom, amiket olvastam már. Jó, azért ilyen is van ám jócskán!
Nagy fába vágtam a fejszém, avagy mit terveztem erre az évre elolvasni post következik ebből adódóan.
Persze nem hiszem, hogy teljes a lista. Tuti valami fontos könyvet kihagytam. És új megjelenések sem kerültek fel, vagy idő közben beszerzett, megszerzett, megkapott, reci és egyéb kölcsön, könyvtári könyvek sem. 
Ráadásul ez a szám kicsit ijesztő. 





Vajon sikerül teljesítenem vagy lányok és minimoly kicsit keresztül húzza a számításaim? 
Majd meglátjuk. A terv megszületett. Év végén referálok, hogy sikerült. 
Addig is kérnék némi biztatást és aki szívesen olvasna velem, írjon bátran. Akár saját polccal vagy az enyémről csemegézve… 

Kibeszéljük, megbeszéljük. 
Nem ígérem, hogy mindegyikről írni is fogok ám.
Ujjakat csuriba! 
És a polcom: 
https://moly.hu/polcok/a-nagy-terv



2017. február 20., hétfő

Soman Chainani Jók ​és Rosszak Iskolája





Szokatlan mese felnőtteknek, ami kielégíti gyermeki énem mese utáni sóvárgását, de felnőtteknek való fantasy őrületem is. A mese és a felnőtt valóság határmezsgyéjén egyensúlyoz, hol egyik oldalra billentve a mérleg nyelvét, hol másikra.
Mesének kicsit sötét, néha horrorisztikus és nem túl happy endes.
Sima fantasy könyvnek meg néhol banális és romantikus és mesés, mesei elemekkel tarkítva.
Korosztályt sem tudnék belőni igazán, kinek ajánlom.
Mert egyaránt el tudom képzelni egy 12 éves korosztály kezében, de én mint erős 30-s is szívesen olvastam és izgultam rajta.
Nézzük miért.

A karakterek érdekesek. Szívesen követtem nyomon megismerésüktől az első kötet lezárásáig a változásukat, jellemfejlődésüket vagy éppen vissza fejlődésüket.
Semmi sem az, aminek látszik. Folyton változások és változások jönnek a lapok során a szereplők jellemében, érzéseiben.
Sophie egy szőke, kedves, szép és bájos tündérke, akit mindenki szeret. Ő lenne a jó?
Vagy Agatha? Őt mindenki elkerüli, nyomasztó helyen él, nem túl barátságos és sötét, elhanyagolt a kinézete.
Ti mit tippelnétek?Melyikük a jó?

Igaz, hogy tipikus jó és rossz harca, mint ahogy a címe is mutatja, de meglepően kicsit fonák módon. 
A jó a rossz, és fordítva. Vagy mégsem? 
Bizarr, mert folyton változtak az érzéseim a szereplők irányába. Nem tudtam eldönteni, hogy ki az igazán jó és ki az igazi rossz. Inkább a körülmények áldozata jobban a két barátnő, akikről szól a könyv. 
Nem tudtam végül egyiküket sem nem kedvelni, még rossz, vélt rossz és jó tulajdonságaik megítélése alapján sem. Inkább néha kevésbé, máskor jobban szerettem őket.
A történet kettőjük barátságáról, harcáról, útkereséséről szól mesei elemekkel, boszorkányokkal, farkasokkal, hercegekkel és hercegnőkkel, na és meglepően sok szarkazmussal, viccel beszólásokkal, poénos történésekkel megtoldva, hogy kellően szerethető történetet kapjunk.
Változatos és színes a szereplők kavalkádja, annyi szent
Sok kedvencet avattam mellékszálon is.

Meglepő, az tuti az egész történet, ahogy van.
A kerettörténet innen-onnan cseppenként ellopott, összetákolt, ám mégis meglehetősen működő, pedig néhol erősen vérzik több sebből is. 
Néhol konkrétan hasonlítgatni is tudnék. 
Ám máskor meg akkora újításokkal, új dolgokkal apellál, hogy feledtem az előző apróságokat.
Van itt minden, mint a jó boltban. Meseíró toll, Gazgató és kerek erdő...


Az illusztrációkért külön köszönet, mert csodaszépek!
A mondanivalóért, az erkölcsi normák elénk tárásáért szintén plusz pont jár, mert úgy tálalja írónk, hogy nem unalmas, nem "hegyi beszéd" stílusú, hanem élvezetes.

Izgalmas, fordulatos, egyenesen meglepő a sok fordulat, nem várt akadály. Kiszámíthatatlan és előre nem megjósolható. Ezekért kifejezetten szerettem.

Egy elemet említettem már, aminél kicsit ingott a léc. 
A másik, ami esetleges buktatója lehetett volna a könyvnek, azok a néhol bugyuta karakteri kidolgozások, sztereotípiák, beskatulyázások. De ezt elkendőzve, inkább kifigurázásnak vélem és így már nem is döcög a történet. Sőt! Még élvezetesebb, hogy a megszokott és elvárt normáknak görbe tükröt mutat az író.
És persze fityiszt a "Boldogan éltek, míg meg nem haltak " tézisnek!
Ami a mesék mögött van...
Te hogy értelmezed?
Ki a jó és ki a rossz? 
Rossz az, aki naiv? 
Vagy az a rossz, aki önző? 
Az netán, aki rosszat cselekszik, bár nem bántásból, hátsó szándék nélkül?
Esetleg az a rossz, aki annak tartja önmagát? 
A körülmények összejátszása miatt lesz valaki rossz?
Vagy a rossz társaság teszi azzá?
És mitől jó a jó?
Talán a könyv végére megleled a választ, ha tudsz a sorok között olvasni. Vagy mégsem...
Igazából ennél a könyvnél én sem vagyok semmiben sem biztos. mert a fekete és fehér együtt lehet szürke és a fekete is lehet jó választás, mint ahogy a fehér rossz!
De az biztos, hogy jól szórakoztam a könyv olvasása közben, még ha alaposan meg is lepett a tartalmával. 
Elvarázsolt? Naná!
Kikapcsolt? Tutira!
Jókat kacagtam? Azt ám!
Egyszóval mindenkinek ajánlom e sorozatot, aki szeretne valami szokatlant, valami mást olvasni mesés köntösben!

A lényeget majd elfeledtem. 
Boldogan éltek míg meg nem haltak!
Egy frászkarikát! Folytatás érkezik...Mert van élet az után is!

A borító meseszép! A tervezőt nagy dicséret illeti!

A könyvet köszönöm a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg:
Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.
Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Idézet:
– Buta ötlet egy hercegnőtől, hogy egyedül szálljon szembe egy boszorkánnyal – mondta Tedros; verejtéke homlokáról Agatha rózsaszín ruhájára csöpögött.
– Hol van? – kérdezte Agatha rekedtes, gyenge hangon. – Biztonságban van?
– Nem jó ötlet az sem egy hercegnőtől, hogy egy boszorkány hogylétéért aggódjon – mondta Tedros, erősebben szorítva a derekát.
Agatha gyomrában mintha pillangók cikáztak volna.
– Tegyél le! – követelte.
– Még rosszabb ötlet egy hercegnőtől.
– Tegyél le!
Tedros engedelmeskedett, és a lány elhúzódott tőle.
– Nem vagyok hercegnő! – csattant fel, gallérját igazgatva.
– Ha te mondod – szólt a herceg, és tekintete lefelé mozdult.
Agatha követte… és meglátta, hogy lábát teljesen felhasogatták a tüskék; fényesvörösen csorgott a vére.
Tedros elmosolyodott.
– Eeeegy… kéééét…. háááá….
Agatha a karjába ájult.
– Kifejezetten hercegnő – jegyezte meg.

Twister Média kiadó
584 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno
http://iacopobruno.blogspot.hu/

2017. február 12., vasárnap

A. O. Esther Gombnyomásra ​3.




Az első két rész elbűvölt, magával ragadott, egyszóval imádtam. Így nagyon húztam e könyv olvasását, nehogy véget érjen a sorozat vagy csalódás érjen. Utóbbira azt tudom mondani, hogy is-is. Valamennyire csalódás volt, de kellemes meglepetés is.
Második könyv volt, amit bepakoltam a kórházi pakkba, szerencsémre. lekötött és elszórakoztatott, bár túl hamar a végére értem.

A sorozat e része ismét akció dús, izgalmas, sodró lendületű, gyilkos, vérengzős, humoros, szerelmes és erotikus is, pár morális kérdéssel, társadalom kritikával megspékelve, nagyszerűen megírva.
Egyik percben szerelmetesen andalgunk a párral, majd fél szempillantás alatt valami akciójelenetben találjuk magunkat.
Tudott még meglepetéseket okozni és fokozni az első két rész feszültségét Eszter, az írónő.
Sokszínű és ámulatba ejtő a stílus, a világ, amit megalkotott és tovább építgetett.
Gyorsan kivégeztem, sodró lendülete miatt és vitt előre a humor, a karakterek is. Még ha lassabban is indult be a történet, mint vártam volna.

Véresebb, kegyetlenebb történések is helyet kaptak, ami meglepett, mert nem jellemző Eszter stílusára.
Így valamennyire ellensúlyozta a sok szerelmes, rózsaszín percet, igaz, ami igaz.
De akkor is szokatlan ez az írónőtől.

A szereplők változatosak, izgalmasak.
Régi kedvenceim maradtak továbbra is maradtak ugyan azok. De újabb szereplőt is avattam e csapatba. 
Viszont nem árulom el, hogy ki ő. Az én titkom marad.
Szerettem, ahogy végül a sorsuk alakult, ahogy formálódott a jellemük, ahogy újabb és újabb tulajdonságaik kerültek felszínre.
Itt is azt tudom csak mondani, hogy a karakterek szintén sokszínűek és változatosak. Van itt mimóza, megmentésre váró leányzó, de erős, kikezdhetetlen női karakter is.
Mindenki választhat, ki áll közelebb hozzá és az ő fejezeteit fokozottan várhatja. 
A pasik. Nos. Igaz, hogy lényegében női regény, de el van látva pasikkal bőven. Ez a kötet közelebb visz hozzájuk és több részt kapnak a könyvben. 
Viszont némi kritikával élnék a sok ömlengés után. 
Ennyire kedves, erős, modoros, szerelmes, papucs pasik nem léteznek, főként nem ilyen tömegével, egy kupacban. Vagy igen? Inkább utópia ez. Vágyálom, amire minden nő vágyna. De csak vágyna, mert ilyen pasik a valóságban nem léteznek. Egy hangos szó, egy beszólás, egy félreértés, egy akármi sincs a párok között? Mindent ráhagynak álmaik nőjére? Semmi pasi hiszti? Semmi féltékenykedés? Semmi rossz szokás?
Átnevelő táborba küldöm férjet a Gombnyomára férfi társasághoz akkor:)
Ráadásul túl sok, túl giccses, túl rózsaszín, hogy senki sem hal meg, csak a rosszak(igaz azok tonna számra) és mindenki párra lel, örök szerelemmel. 
Lehet nekem nem jó az ingerküszöböm, de nekem még várandósan, rózsaszín felhőket kergetve is sok volt. 
És a sok szerelem, történés mellett elsikkadtak az új szereplők jellemkibontásai, a régiek pedig nagyon keveset mutattak önmagukból, a szerelmen kívül.
Ráadásul ez a sok jó és szép és romantika a világ kifejtésének rovására ment. Sokkal többet olvastam volna Manipuráról, hogy Mia mitől más, az ő  múltjáról, a szörnyek keletkezéséről, nagyi fantasztikus képességéről és így tovább...
Valószínű a következő kötetben mindenre magyarázatot kapunk, ami most még homályban maradt.
Szurkolok a csapatnak, bár nem tudom ezen kívül miről lehet még írni a következő könyvben. Remélem nem a szerelmi évődésükről, vagy összeveszésükről-kibékülésükről, csiki-csukiról.

A borító és annak színe ismét telitalálat volt! Gyönyörűséges és túlszárnyalhatatlan.

És akkor érkezzen a jó hír. Bizony kicsit feljebb elszóltam már magam.
A következő kötetben...
Folytatás érkezik, aminek nagyon örülök. 
És utánnyomás is, kicsit más köntösben, így nem lesznek hiánycikkek a sorozat egyes kötetei.
Amit nagyon, de nagyon várok. 
A kisebb bakik nem vették el a kedvem Eszter varázslatos világától. Sőt! Meghozták! Alig bírom kivárni, hogy megkaparinthassam a folytatást!

Köszönöm a könyvet az írónőnek!

Fülszöveg:
Miután ​a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…

Idézet:
– Smink holmi? 
– Az…, de nem akármilyen! – kuncogott Mia. – Csókálló, időtálló, esőálló, szélálló, mutánsálló – sorolta nevetve. – Komolyan. Szegény csomagot végigrángattam egész Manipurán, a mutánsokkal teli alagúton, a folyón, a sáron, és meg sem kottyant neki.


Decens Magazin Média
606 oldal

2017. február 6., hétfő

Neal Stephenson Seveneves ​– A hét Éva





ltem a könyvtől nagyon.
Ugyanakkor vártam is. 
Egy ekkora, ikonikus, a sci-fik sci-fije könyvet kihagyni bűn, még ha nem is nagyon vág a profilomba a műfaja. 
Ráadásul a vastagsága igazi, jól kifejtett világot ígért.
A kórházba menet első könyv volt, amit bepakoltam. 
Nem éppen rózsaszín leányálmos-babavárós-boldogságos könyv. 
De mégis a negyedétől elhelyezkedtem az olvasmányba, megszoktam a stílusát, a temérdek szereplőt megkedveltem. A tömeges tudnivalót is feldolgoztam vagy épp átsiklottam fölötte néha, ha nagyon messze állt tőlem vagy nem érdekelt. Ekkor jutottam arra, hogy nem untatott és érdekelni kezdett, mi lesz a végkifejlet.

Aprólékosan kidolgozott, minden pici részletet megosztó könyv. Ebben nem tévedtem. Mindenben precíz és alapos, legyen szó túlélésről, űrutazásról...
Egyedül a szereplők lélektana, gondolatai hiányoztak számomra kicsit. Sok a leíró rész, technikai elemek, tudományos magyarázatok. 
Nem mindig és nem mindenkinek lesz világos minden rész. Ettől néha butácskának éreztem magam. De ezen, ha túllépsz, akkor élvezni fogod a könyvet!

Nem mondom, hogy szélvész gyorsasággal kapjuk a történéseket. Kissé túlírt és lassú folydogálású történet. 
De a számos, alapos információ
áramlás miatt ez érthető és talán nem is baj.
Végig fenntartja a feszültséget az író. 
Csigázza az érdeklődésünk, majd altatja a tudományos blablával. Aztán ismét megcsillant valamit, ami felkelti az érdeklődésünk és újult erővel vethetjük bele magunkat az olvasásba.
Ami külön tetszett, az a 7 Éva kapcsolata, a jövőjük és sorsuk alakulása. Az ő konfliktusuk miatt is olvastam végig. A kapcsolati hálójuk valami eszement. Ki szeret kit és ki-kit nem...
Valami viszont nagyon hiányzott belőle. Az emberi tényező, humor, irónia, párbeszédek. Az emberközeliség. 
A szereplők hullanak és néha csak egy sort kapnak megemlékezésül, semmi különös gyász, visszaemlékezés, ráeszmélés.
Igaz, ami igaz, milliók tűnnek el és arra sem fecséreltek a főszereplők túl sok időt, akkor egy-egy embernél miért lenne nagyobb a visszaemlékezés, megemlékezés? Ezen megrökönyödtem kicsit.
Azt feltételezem, az író könnyebben veszi a technikai akadályokat, sokszínűséget, mint az emberi tényezőt, az érzelmeket, megélést. Vagy a férfiaknak akart kedvezni azzal, hogy hanyagolta, minimalizálta ezeket.

Azon agyaltam olvasás közben, hogy mennyi az igazságtartalma a történetnek?
Vajon tényleg ennyivel elől járunk már? 
Mindezeket véghez tudnánk vinni egy esetleges hasonló katasztrófa után?
7 ember DNS-ből egy új civilizációt építhetnénk föl? 
Egy "kis dobozban" eléldegélhetnének az emberek évtizedekig?
Ezen kivül még számos kérdés fogalmazódott meg bennem, vastagsága ellenére is. De ez a jó egy könyvben. Nyitva hagyott  részek, teóriák, vadul cikázó gondolatok...
Legalább kicsit gondolkodóba ejtett.

A vége annyira más stílusú, mintha valaki eltérő író írta volna. Inkább egy külön könyvet érdemelne a lezárás. Elhanyagolható és pár sorban elég lett volna vagy ahogy írtam, teljesen új kötetben.

A stílus érdekes és az írásmód is. Olyan "szokni kell" fajta. De élvezhető.

Így végezetül annyit adnék útravalóul, hogyha kézbe veszed e könyvet, legyen kitartásod, szokd, ismerkedj vele, emelkedj fölül a sok technikán, fizikán, űrutazáson és ne vágyj nagy érzelmekre, karakter-központúságra, humorra, ellenben kapsz egy izgalmas sci-fit.

A könyvet köszönöm a Fumax kiadónak!


Fülszöveg:
„A ​Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.”
A Föld napjai meg vannak számlálva. A világ nemzetei az elkerülhetetlennel és a vészesen fogyó idővel versengve összefognak, hogy nagyszabású tervet dolgozzanak ki az emberiség megmentésére – messze a légkör felett, a bolygóközi űrben.
A maroknyi, gondosan kiválasztott túlélőnek előre nem látott technikai veszélyekkel és kihívásokkal, újabb és újabb katasztrófákkal kell szembenéznie. A könyörtelen univerzum a végsőkig próbára teszi találékonyságukat és felkészültségüket az űrben lebegő törékeny komplexumban, amely az emberi faj túlélésének utolsó záloga.
Azonban mégis az emberi természet árnyoldalai és kiszámíthatatlansága válik végső próbatételükké. A Nemzetközi Űrállomás legénységének önmagát kell legyőznie igazán. A kozmikus kataklizma és az eltelt évszázadok alatt a felismerhetetlenségig összeégett anyabolygó pedig türelmesen vár a visszatérésükre…
A Hét Éva pedig válaszol hívására.
Idézet:
Az elme humort felismerő algoritmusai minden jel szerint akkor is futnak a háttérben, amikor ennek semmi hasznát nem lehet venni.

Fumax kiadó
854 oldal
Fordította: Galamb Zoltán

2017. február 2., csütörtök

Szabadságra mentem, gólyahír

Bizonyára észrevettétek, hogy egy egész hónapja csend van a blog háza táján. 
Ennek egy kis 4 hetes kórházazás és némi gólyahír az oka. De olvastam, és amint időm engedi, hozok értékelést Neal Stephenson: Seveneves-A hét Éva és A. O. Esther: Gombnyomásra 3. kötetéről. Blackout című könyvet is olvastam, de az még bizonytalan, hogy írok-e róla. Hamarosan, talán pár óra alvás után újult erővel olvasok újra.
Addig is pusszantás mindenkinek. 

Bemutatom legifjabb molypalántát Andrást, aki 3950 és 58 cm-s paraméterekkel rendelkezik.




2016. december 30., péntek

2016 legjei


Szilveszteri postot írni én nem tudok...na de nem is akarok.
Viszont egy év végi összegzős, legek post jöhet.
Mert van az a könyv, amire érdemes megemlékezni.
Bizony nem mindig sikerült csak egy leget választani, ami jó.
Sok emlékezetes könyvet kaptam az idén kézbe. Viszont még több könyv van, ami vár rám a polcomon még olvasatlanul. Remélem minél hamarabb sikerül is olvasni belőlük.
Köszönöm a sok recenziós példányt a kiadóknak és az íróknak, írónőknek. Végtelenül hálás vagyok, hogy megtiszteltetek a bizalmatokkal. A mulasztásaim igyekszem majd pótolni.
Bár nem tudom a blog mennyire fog olajozottan működni harmadik gyerkőcke érkezése után. Na és az olvasás sem fog menni ennyire gyorsan talán. De majd próbálkozom.
Az idei évben a molyos számadás szerint 116 könyvet vettem a kezembe, ami pontosan a mai napon 32606 oldalt jelent. Van, amit nem jelöltem, mert nem volt molyon vagy hasonló.
És ki tudja pontosan mennyi lesz még szilveszterig. Remélem még két könyv belefér a számadásba, amik itt most nincsenek feltüntetve. Párat hagytam csak félbe, amire büszke vagyok. Viszont a régi könyveket kiszorította a kortárs irodalom jelentősen.
Mindkettő szívügyem. Remélem a hazai írók, a friss, kezdő írók és a régi szépirodalom is hasonló mértékben kerül majd jövőre terítéken.
Na de akkor nézzük a legeket!

Az év legjobb sorozata, befejezése:
Ann Aguirre: Horda

Az év legviccesebbje:
Csabai Márk: A hatlövetű

Amire mindig emlékezni fogok:
Lois Lowry: Az emlékek őre
Amy Harmon: Arctalan szerelem

A legszebb borítója:
Sara Raasch: Hó, mint hamu
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Legmesésebb:
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Legfélelmetesebb könyve az idei évnek:
John Cure: Hontalan lelkek

Legmeghökkentőbbje:
Moskát Anita: Horgonyhely
Dragomán György: A pusztítás könyve

Legjobb, legegyedibb kötete:
Benyák Zoltán: Csavargók dala

Legszebb kötete:
George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között
Kleinheincz Csilla: Ólomerdő

Legjobb fantasyje:
Cecelia Ahern: A Vétkes
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Az év legromantikusabbja:
Nicolas Barreau: A nő mosolya
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Legjobb sci-fije:
A. M. Aranth: Oculus
Chris Beckett: Sötét Éden

A legjobb krimije:
Csabai Márk: A hatlövetű
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Erotikusok legje:
Lakatos Levente: A tiltás gyönyöre

Legjobb szakácskönyve:
A Street Kitchen bemutatja: Fördős Zé a konyhában
Borbás Marcsi: A sűrűje

Legjobb steampunk könyve:
Vivien Holloway: Végtelen horizont

Legjobb történelmi kötete:
Pusztai Andrea: A sárkányölő
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Legjobb magyar könyve számomra:
Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Legjobb külföldi könyv számomra az idén:
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Az év legérdekesebb befejezése:
M. R. Carey: Kiéhezettek

És az év citromdíjasa, amit végig sem bírtam olvasni:
E. L. James: Grey

Boldog új évet kívánok mindenkinek!


2016. december 29., csütörtök

Bogár Erika Végtelen ​Mezők Vándora





Egy gyorsan olvasható, rövid és könnyed délutáni könyv, ám megtévesztő. A belsője nem ezt tükrözi. Rövid és velős.
Bevallom az én értékelésem is rövid lesz.
A könyv tele van érzelmekkel, mondanivalóval, gondolkodni is lehet rajta jelentősen.
Igaz, nagy részt nem túl vidám végük lett a kis részleteknek, ám mégsem lettem szomorú.
Apró, rövidke történetek, ám majdnem mindegyik megérintett egy pár perc erejéig. És mégsem éreztem dühöt, csalódottságot, bút és bánatot. Inkább csak felemelt.

Vannak mese szerű, fantasy és valós történetek is benne.
Ám mindegyiknek van tanulsága, megfejteni valója.

Erika stílusa ki tud teljesedni a könyvben, rövidsége ellenére is. Előző, hosszú kötetét olvastam, amit szintén szerettem, de leltem benne hibákat. Most ez a könyv sokkal jobban tetszett. Azt kell mondjam megérett az írásmódja, kifinomultabb, összeszedettebb és aprólékosabb. Jobban fejezi ki magát és elénk tárja mélyebb érzéseit is. Szereplői kevésbé kifejtettek, ám így is szerethetők, követhetők, féltőn olvassuk történetük szálát.
Nem vagyok nagy novella kedvelő, de most igazán jól esett!


Személy szerinti kedvencem egy szerelmes rész volt a vadász és egy állatorvos lány között, természetet, erotikát csempészve bele. Imádtam és többször is átolvastam.

Egy szépséges borító, még több történet és egy jó kiadó kellene Erikának. A körítés és reklám hiányzik-e könyvnek. 
Annyira megérdemelné a nagyobb felhajtást, ismeretséget.

Jó, hogy ezt vettem kézbe karácsonyi olvasnivaló gyanánt. Felüdített, megrendített, könnyeket csalt a szemembe, de érzésekkel töltött meg!

A könyvet köszönöm az írónőnek!

Fülszöveg:
„Bogár Erika minden itt olvasható novellájában megtalálhatóak a mély érzelmek, az örömök és a fájdalmak, az emberi gyarlóságok, a becsület vagy a becstelenség, és az Olvasó rádöbben: szinte alig létezik mai életünkben olyasmi, ami az idők során képes radikálisan változni. Az önzés, a kegyetlenség, az erőnkkel való visszaélés mindig létezett, és létezni is fog. 
Ám hiába tudatosítjuk mindezt önmagunkban, mégsem érzünk az írónő novelláinak elolvasása után letargiát, legfeljebb némi léleképítő szomorkás ízt, ami ugyanúgy a magasabb szintre emelkedés irányába képes az emberi pszichét fordítani. 
Jobbá lenni, és jobbá tenni másokat és magunkat! –, ez villan elsőnek az Olvasó elé, ha a novellák esetleges burkolt célját boncolgatja.”


Publio kiadó
recenzió
104 oldal

2016. december 28., szerda

Csabai Márk A ​hatlövetű


Hát ez laza volt. Faltam mint más a töltött káposztát!
Humoros, vicces, poénos, poéngyáros, laza, tréfás, vidám, muris, szellemes, nevetséges, mókás, szórakoztató, mulatságos, komikus, bohókás, poénos, jópofa, kacagtató, bohó, röhejes...
Hamar ki is végeztem, mint írónk a történet szereplőit oldalakról oldalakra.
A szereplők? Na azok aztán voltak valamik. Nem tudtam eldönteni, hogy szatírát olvasok vagy ténylegesen valós karakterek léptek életre a könyv lapjairól.
Az baj, ha mindenkit csíptem, még azokat a csúnya rosszfiúkat is? A percenkénti csörtéik remek szórakozást ígértek, csak tartott volna tovább a könyv...

Emánuel. Szegényt még a neve miatt is szánom. De kotnyelessége, bénázásai miatt az első oldaltól kezdve szívembe zártam. Esetlen, de szerethető. Igyekszik nyugis életet élni, de mindig valamibe bele keveredik. Rosszkor, rossz helyen. De szép fejlődésen megy keresztül. A végére a tutyimutyi fiúkából majdnem tökös legény lesz, a jó nevelésnek köszönhetően. Vagy csak sodródik az árral és én látom rosszul?

Bevallom azért kellett néha némi szünet, mert a túl sok volt a humorbonbon és a szóképek, hasonlatok. 
Ezt tényleg én írtam le? Bizony. Én pötyögtem be a billentyűzeten. Minő meglepetés. Eddig sok könyvnél sokfélére panaszkodtam, de hogy nekem túl sok legyen a hasonlat, arra nem emlékszem. Azt hittem abból sosem elég. Talán Vavyan Fable műveinél éreztem csak ezt az utóbbi időben, hogy kicsit sok a szófordulat. Kell némi pihenő emésztgetni.

A történet szintén humoros és száguldóan üde, gyors folyású.
Még egy dolgot tudnék írónk számlájára felróni hibának. A női nem igen ritkán tette tiszteletét, és azt is negatív formai módon, a könyv hasábjain. Kérem szépen ez diszkrimináció. Tessék folytatást írni és kedves, segítőkész, normális nőket is bele írni. Sőt! Mi több. Író/majdnem nyomozó és hullajelöltünk mellé tessék egy nyomozó nőt adni a második részben, de íziben! És persze további jópofa rosszfiúkat.
És persze az is legyen ilyen száguldóan gyors folyású és jó történet, kacagtató részekkel, szatírával és iróniával telve!

Köszönöm a lehetőséget, a nagyszerű kikapcsolódást Márknak és az Athenaeum kiadónak!
Fülszöveg:
A történetünkhöz adott egy fiatal író, Gyulai Emánuel, s A hatlövetű című gengszterregénye. 
De mi tegyen egy szerző, amikor a hősei egyszer csak bekopognak az ajtaján, s laposra verik a fejét, aztán a következő snittben már kénytelen hol egy rablásos bűncselekmény szálait kinyomozni, hol maga is rabolni, esetleg gyilkolni? 
Kedves írók, figyelem! Vigyázzanak, milyen történeteket írnak, hiszen van rá esély, hogy pillanatok alatt ott találják magunkat művük fikciós és valódi szálainak szövevényében. 
Rablás, gyilkosság, bűnözőbandák, vádalku a rendőrséggel, és egy gyönyörű PR-os lány, Imola… A szex, a pénz és a hatalom tényleg szétválaszthatatlan? 
A csattanót persze nem lőjük le, de annyit elárulunk, hogy mint a hasonló történetekben, vastagon gurul a forint is, és szép számmal akadnak, akik szaladnak utána.


Idézet:
Valaminek a vége, az mindig valaminek a kezdete is. Biztos vagyok abban, hogy ezzel a gondolattal valaki retekre szedte magát, de tény, hogy igaza volt.

Athenaeum kiadó
388 oldal
recenzió

2016. december 27., kedd

Howard L. Braden Ammara







Igazi keményvonalas, férfias, férfiasan megírt sci-fi, így tőlem messzebb nem is állhatott volna a történet. De legyűrtem. Jobban mondva inkább ő engem. Elég hosszú ideig olvastam.
Nem volt rossz. 

De iszonyat messze állt tőlem stílusban, történetben, megírásban. 
Ha jobban szeretném a sci-fit, mint műfajt, valószínűleg jobban is tetszett volna. 
Izgalmas és fordulatos a történet. 
Jó kis dolgokkal operál. Néha hihetetlen, de mindenképpen újszerű és meglepő.
De túl gyors a történések sorozata. Nem győztem kapkodni a fejem.
A szereplők az én ízlésemnek nincsenek eléggé megformálva, kifejtve, így nem tudtam megkedvelni őket egy hangyányit sem. Ki sem emelnék külön-külön szereplőket.
De végül is mit vártam egy férfi írótó? Nem lehetnek benne nyálas fejtegetések, érzések kavalkádja, túlírás, mert igencsak meglepő lenne.

Mondanivalója nagyon tetszett és a filozófiai fejtegetései, a jóra való törekvések is.
Hihetőnek tűnnek a tudományos, űrhajózási részek. Bár nekem túl sok volt és sokszor érthetetlen vagy követhetetlen. Ez nem tudom abból adódik-e hogy tudatlan vagyok e téren(még ha nem jó érzés is ezt bevallani) vagy idegen tőlem a közeg.
Az írásmód lebilincselő és egész jó, első könyves szerzőként. Csak dicsérni tudom. Nincsenek közhelyek, ezredik ismétlések. Felnőtt stílus, felnőtt szereplőkkel. Az író nem nézi butának az olvasót. Ezt sejteti a hangzásával, írásmódjával, a párbeszédekkel is. Viszont a leíró részek csapongóak. Néhol túl sok, néhol meg igényeltem volna a továbbiakat, de nem kaptam meg.
Amit még nagyon csíptem benne, az a humor. Sokszor a vicces beszólások, élethelyzetek nagyon felhozták a könyv apró hiányosságait, hibáit.

Továbbá annyira egyet tudok érteni az íróval. Hiszem, hogy van a földön kívül más faj, aki segített nekünk fejlődni, életben maradni. Mintha az alapkoncepció a fejemből pattant volna ki.

Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet!
Nagyon elkélnek ilyen kortárs írók magyar földön!



Fülszöveg:
Az Ammara egy lebilincselően izgalmas, megható, egyúttal megszívlelendő gondolatokat, mély életfilozófiát is felvonultató tudományos-fantasztikus kalandregény, melynek üzenetéhez életet lehet igazítani. Howard L. Braden regénye magába szippant, a történet a szerző különös stílusának köszönhetően filmszerűen megelevenedik az olvasó lelki szemei előtt páratlan olvasási élményt nyújtva. 
A napjainkban játszódó történetben Robert Lance asztrofizika-professzor egy kutatás élére áll, majd az emberiség legnagyobb rejtélyével szembesül, hogy a végén a feje tetejére állítsa a világot és a melléje szegődők életét. A kalandok során feltárulnak az emberiség keletkezésének titkai, miközben a történet az alapvető önismereti kérdések és az élet értelmének határait feszegeti.

Idézet:

Ajánlom e könyvet az emberiségnek, hogy mutasson utat és adjon hitet, valamint azoknak az ezreknek az elkövetkező korok során, akik majd rádöbbennek arra, hogy nekik, róluk íródott.

360 oldal

Publio, Révai Digitális
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék