2018. július 16., hétfő

Donászi Franciska Kalandozásaim ​Budapesten




Bevallom, Budapest nem tartozik a kedvenc városaim közé. Sőt. Gyomorgörccsel megyek föl bármikor, mikor arra visz az utam. Valahogy mindig csak a rossz oldalát mutatja. Nem látom benne a szépségét. Biztos van, csak a sötét oldala, a tömeg, a rengeteg autó, a tömegközlekedés, a szagok, a morcos fejek elveszik a kilátást a jó elől. Így nagyon kíváncsi voltam, Franciska megtud-e győzni, olyan oldalát bemutatni a városnak, amit én nem ismerek még.

Igazán hangulatos Pesti körsétára vitt az írónő. Inkább kis személyes történetekre gondoljatok, amibe bele szövi a várost is. Nem turista bemutatóra. Érezni a sorokból, hogy szereti a várost. 
Már-már majdnem teljesen meggyőzött, hogy szeressem én is. Majd meglátjuk a következő fennlétünk során, mennyire sikerült leküzdenem az ellenérzésemet azért.
Nem mondom, hogy nem érződik rajta, hogy blogos bejegyzésekből született. Merthogy eredetileg blogra születtek a kis epizódok, amiből a könyv is lett. Nem olvastam, nem ismerem a könyv előéletét, de most már kíváncsi vagyok. 

Kicsit hiányzik a könyv kerete, a történet kezdete és vége. Mint egy mese elejét és pont a befejező részét, a csattanót kitépnék. 
De ez ne tántorítson el senkit. 

Az írónő lendületesen tárja elénk emlékei tárházát. Hangulatos, remek írások keletkeztek tollából.
Szerettem a finom humort, a stílust, ahogy megírta az egészet.

Fura kritikai megfogalmazás a társadalmunk felé, a Budapesti emberek felé. Sok a program leírás, mi tetszett neki, mi nem. Én erről csak álmodozom, hogy eljussak egy-egy színházi előadásra, kiállításra, fotókiállításra, így még a rosszul elsült dolgokért is csak irigykedni tudok.  
Máskor hétköznapi eseményekről ír nem hétköznapian, stílusosan, izgalmasan.
Viszont nem nevezném hétköznapinak az életét...
Izgalmas, színes, mozgalmas.
Köszönöm a tárlat- és Budapest vezetést, a hangulatot!


Fülszöveg: A ​Kalandozásaim Budapesten az első blogom szerkesztett, kibővített változata.
2009 nyarán költöztem Budapestre, ekkor kezdtem blogolni. Rajongva szerettem azt a várost, és azért akartam róla írni, hogy megmutassam, minden hibája ellenére mégis mennyire szerethető. Három évvel később pedig azért hagytam abba a bloglást, mert már nem tudtam róla többé semmi jót mondani. Rosszat meg nem akartam.
Ez a naplószerű összeállítás visszaad valamit a nagyvárosi életből és mesél azokról a helyekről, ahol szinte mindenki megfordul, aki Budapesten lakik. Ahogyan a blogot évekkel később újraolvastam, rájöttem, hogy egy olyan időszakot rögzítettem benne, ami ma már nem létezik. Akkoriban gyakori vendég voltam a nagy múzeumokban. Szinte minden hónapra jutott egy szenzációs kiállítás, ami miatt hajlandóak voltak az emberek sorban állni az utcán. Ma már nincs sehol semmi. Írok a Zöld Pardonban egy koncertről. Mára lerombolták a ZP-t is. Amikor Pestre érkeztem még újságíró voltam, aztán közben a pályát is el kellett hagynom.
A Kalandozásaim Budapesten megmutatja a várost egy idealista bölcsészlány szemén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött Budapestre. És aki végül elmenekült onnan.
98 oldal
Magánkiadás

2018. június 28., csütörtök

Móra kiadó új sorozata


Eddig minden könyv kapott egy külön bejegyzést, de erről a sorozatról muszáj egyben megemlékeznem, annyira összetartoznak. A Móra kiadó gondolt egy merészet és fiataloknak(lányoknak elsősorban) készített egy egész sorozatot. Olyan könyvek, amik átmenetet képeznek a kisgyermek és ifjúsági könyvek között. Kevés hasonlót találni a piacon, így kifejezetten örültem neki. Nem én vagyok a célcsoport, de élveztem és legalább feltérképeztem és magaménak tudhatom akkorra, mikorra a lánykáim is ebbe a korba lépnek. Még van 6-8 évem, hála az égnek. De tudom, hogy a Móra kiadó által kiadott köteteket bátran a kezükbe adhatom majd! Nem bugyuta, leminimalizált szókinccsel operáló sorozat, hanem tartalmas, mondanivalóval felszerelt, hús-vér karaktereket felvonultató, a mai valós problémákat földolgozó, érzelmes könyvek ezek. Nincs műgond és instant szereplők benne. Sem elcsépelt beszélgetések. Mégis igazi, élő, hihető, a mai korba könnyen beilleszthető az egész.
Romantika, érzelmek, barátságok, az életút és önmagunk keresése annál inkább megtalálható benne.

A kötetetek egyenként is beszippantottak ebbe a világba, de egymás után annyira jó volt olvasni őket, hogy ihaj! Igazán fiatalnak éreztem magam. Átéreztem a gondjukat, bajukat. Velük együtt nevettem, izgultam. 
Azt is elárulom a bejegyzés végére, hogy melyik lett a négy könyv közül a személyes kedvencem.
De addig is nézzük külön-külön is a történeteket röviden.


Jenny McLachlan:Szerelem ​a parketten (Katicalányok 1.) Bea könyve
Fülszöveg: Bea ​Hogg tehetséges, szenvedélyes, ám igen gátlásos kamaszlány. Amikor a Tini sztárok viadala című tehetségkutató műsor táncosokat keres egy tévéműsorba, kedvet kap, hogy jelentkezzen. Sajnos legjobb barátnője, Kat cserbenhagyja, és beáll a legundokabb osztálytárs, Pearl Harris csapatába. Bea azonban nem hagyja magát, és amikor végül az iskola legmenőbb pasijával, Ollie Matthewszal nevez be a versenyre, a lánynak nem csak a táncverseny miatt kell izgulnia. Ollie és Pearl ugyanis állítólag együtt járnak…

Beával könnyű volt azonosulni. Magamra ismertem benne. Fiatalnak félszeg voltam, de mindenem volt a tánc. Szerettem volna valahová tartozni, népes baráti társaságot magam mögött tudni. Szegény főszereplőt annyira tudtam sajnálni sokszor. Átléptek fölötte, a barátai hanyagolták, eltaposták, félre lökték, kigúnyolták. Tipikusan olyan közegbe élt, ami sajnos nagyon sokszor jellemző a mai ifjúsági társadalomra. Így visszanézve több év tárlatából kicsinységnek tűnik. Pedig nem az! Meghatározza a későbbi életét egy lánynak, hogy milyen közegben él, milyenek a társas kapcsolatai. Egy életre elkíséri az akkori minta. Szívesen kísértem nyomon Bea apróbb változásait. Nagyon szép jellemfejlődésen esik át! Örülök, hogy a sarkára állt végül és megtalálta a helyét. Igazi pozitív példa minden fiatal előtt, mint ahogy a könyv története is. 
Sajnáltam a könyv rövidségét. Olvastam volna még táncos próbákról, Bea lelkivilágáról, bensőbb gondolatairól. 

Olyan ez, mint a főzés, egy csipetnyi szerelem, útkeresés, sikeres önfelépítés, némi iskola, barátok, intrika, ellenségek, jó írásmód és kész a könyv!
Jó kikapcsolódást hozzá!
176 oldal
FordítottaMagyari Andrea



Jenny McLachlan: Levelek ​a padlásról (Katicalányok 2.) 
Betty könyve
Fülszöveg: 
Betty Plum még sosem volt szerelmes. De mintha áramütés érné, amikor új fiú érkezik a suliba, Toby ráadásul meghívja az alakuló zenekarába énekelni. Betty kétségbe esik, hiszen Katnek már megígérte, hogy vele indul az iskolai fesztiválon. Kat megsértődik, és Betty Tobyn is egyre kevésbé tud kiigazodni, akire ráadásul Pearl is rástartolt. Bárcsak élne még az anyukája, hogy tanácsot kérhessen tőle! 
Amikor megtudja, hogy anyja ráhagyott a padláson egy titkolt levélcsomót a saját szerelmi történeteivel, Betty a levélköteget olvasva még inkább összezavarodik. Segíthetnek-e neki édesanyja történetei, hogy kiigazodjon a saját életében? Amit érez, az valóban szerelem? Milyen lesz az első csók? És segít-e megoldani az ilyen helyzeteket egy réges-régi Bettye Swann-lemez?


Ez a könyv kicsit megosztott engem. A legnagyobb meghatódást és a legnagyobb idegességet is kiváltotta belőlem. Imádtam a leveles részeket, a visszaemlékezéseket, az anyai tanácsokat, meséket. Én is anya vagyok. El tudom képzelni, (bár nagyon nem szeretnék ilyen helyzetbe lenni), ahogy az édesanya előre gyártja a kis levélkéket és közben az alvó gyermekét nézi. Szívszorító és sosem szabadna az életnek ilyen helyzetet produkálnia. Így aztán annyira nem is tudtam Betty "barátja" lenni, vele együtt követni az eseményeket, hanem külsősként láttam. Viszont mindezek ellenére Betty valahogy mégsem lett a szívem csücske. Nem tudnám igazán megmondani miért. Talán mert nem hisz a saját szívének, szemének, hanem görcsösen meg akar felelni a külvilágnak, egy ideálisnak elképzelt tévképzetének és nem a valódit keresi? Elképzelhető. De ez betudható fiatalságának is. A partnere kezdetektől nem nyerte el a tetszésem. Úgy éreztem, hogy valami nincs rendben vele...
De ezeket leszámítva egy nagyszerű történetet olvashattam. 
Érzelmekkel van tele a könyv. igazi, megérthető, átérezhető érzelmekkel.
Móra kiadó
400 oldal


Sarah Strohmeyer: Menő csajok klubja

Fülszöveg:

A ​stréberségnek ára van: ritkán vagy tőle népszerű. Ám a tizedikes Gigi, Bea és Neerja elhatározza, hogy változtat ezen. El akarják érni, hogy ne holmi ködös emlék legyen a nevük a majdani gimis évkönyvükben. Gigi utál közönség előtt szerepelni, mégis elindul a diákképviselő-választáson, többek között azért, hogy kiköszörülje a hírnevén esett csorbát, mert megvádolják azzal, hogy csalt a nagy félévi kémiadolgozat során. Bea jelentkezik a sícsapatba, pedig a családja a bátyjának évekkel ezelőtti hódeszkás balesete miatt ezt egyáltalán nem támogatja. Az indiai származású, kedves és a bájgúnár, üresfejű, divatmajom Justinba őrülten szerelmes Neerja színészi babérokra tör, csak hogy együtt lehessen Justinnal a próbákon… 

Ez a könyv igazán berántott a sztoriba magával. Én voltam az egyik legjobb barátnőjük, aki szívesen meghallgatta minden csivitelésük, gondjuk, bajuk. Én voltam a negyedik a csapatban. Szorítottam, hogy sikerüljön révbe érniük. Annyira végig izgultam a történetet, hogy egy szuszra elolvastam! Azaz, hajnali kettőig fent voltam, bele feledkezve az időbe! Pedig rám nem jellemző a józanság mellőzése, hiszen reggel 6 hamar itt van három kisgyerekkel...
De a könyv ébren tartott. Pörgött  a történet folyamatosan. Mindig történt valami, ami miatt még pár oldalt olvastam, aztán újra...Igazán izgalmas, mozgalmas könyv. 
A legvonzóbb benne az, hogy nem egy személy van a középpontban csak, hanem többen alkotnak egy egészet. Változik a szemszög, a történet folyása. Lendületes lesz ezáltal.



Barbara Dee: Ne kavarj Francesca!
Fülszöveg:
Mintha földrengés rázta volna meg Evie (13) életét, amióta Francesca a szomszédba költözött. Ez a vadóc lány őrült cuccokat aggat magára, és kizárólag olyasmit csinál, amit fontosnak érez. A házi feladat persze nem tartozik ebbe a kategóriába. Francesca (saját bevallása szerint) pontosan tudja, ki mire vágyik, és semmi rossz nincs abban, ha valaki (mondjuk, ő maga) a színfalak mögül irányítja az eseményeket. Még ha ehhez időnként lopásra, hamisításra vagy némi lódításra van is szükség. 
A mindig kötelességtudó Evie hol elbűvölve, hol elborzadva nézi, mi sül ki a közös terveikből. De az is biztos, hogy az élet már nem lesz olyan unalmas, mint korábban… 
Fordulatos és vicces történet egy szenvedélyes hazudozó amazon és egy földhözragadt, de kiemelkedni vágyó lány különleges barátságáról. Különösen, miután belép a képbe a fagyizó dögös pultos fiúja…

Ez a könyv különleges volt. Nem igazán a szerelemről, útkeresésről szól számomra, hanem a különcségről, a másságról és az igazi barátságról!
Jó volt olvasni, hogy két teljesen különböző helyről érkező, más neveltetést kapott, más elveket valló lányka hogy barátkozik össze, csiszolódik, alakítgatja aprókat a másik személyiségét! Az egyik finomodik, levetkőzi a nemtörődömségét, vadócságát, míg a másik a könnyebb utat, túl beletörődő egyhangúságát változtatja meg. Egyensúlyba kerülnek.
Viszont a mellékszereplőktől bevallom, falnak mentem volna legszívesebben sokszor!
Sok fordulatot tartalmazott a könyv, amire nem számítottam. 

 216 oldaloldal
FordítottaMagyari Andrea

És elérkeztünk a végéhez! Szerintetek melyik könyv lett a kedvencem?
A 4 könyvből 3-t bármikor újra olvasnák. Az az egy sem rossz könyv, de inkább szomorú rész uralkodott jobban a történetben, mint a könnyed, fiatalos.
Na? Fogadjunk hogy nem jöttél rá?
Menő csajok klubja a nyertes! Egy igazi bohókás, vidám, társasági könyv, több szereplővel, izgalmas történésekkel, fordulatokkal.

Ha elmúltál 10 éves és még nem vagy 100, akkor neked íródott a könyv sorozat! na jó, 100 fölött is olvasható.
Válassz bátran saját kedvencet és számolj be róla, hogy melyik lett a befutó!

Köszönöm a könyveket a Móra kiadónak!

2018. június 27., szerda

Christelle Dabos A ​tél jegyesei (A tükörjáró 1.)




Nem hittem, hogy könyv tud még újat mutatni nekem, elámítani és olyan mélységekbe röpíteni, mint a Gyűrűk ura. Ráadásul egy ifjúsági könyv? Biztos nem!
Ez a könyv márpedig mégis! Nincs kiemelkedő újdonság benne. Nem operál felejthetetlen karakterekkel. Nem egyedi fantasy vonulatot visz. Mégis megragad és nem ereszt. Két héttel ezelőtt olvastam és azóta is hatással van rám. Eszembe jutnak apró szikrák, beszólások, mondatok, összefüggések, a hangulata. Az írónő nagyszerűen csűri-csavarja a szavakat! Elképesztő "látványvilágot" tár elénk, élénk fantáziáján és írói tehetségén keresztül. Kicsit az volt az érzésem, hogy az apró részleteket innen-onnan elcsente, de csak az elején. Utána tovaszállt ez az érzés.

Méltó utódja Harry Potternek, a Gyűrűk urának és az Álomhajszának. Olyan könyv, amivel számolni kell! Remélem akkora sikere is lesz!
Egyszerűségével, ám mégis rafinált kidolgozásával olyan könyv, amit bátran a kezébe adnék mindenkinek. Lehet férfi, nő vagy egy tini!
Mindenki megtalálja benne azt, ami a kezébe ragasztja a kötetet!
Tiszteletre méltó hosszúságú és mégis kiolvastam 3 nap alatt. Ha tehettem volna, alvás helyett is olvasom. Nehezen tettem le utazás közben is. Férj szólt rám, hogy haza értünk, kiszállsz még a kocsiból ma?
Hiába, megfogott a könyv.

Kidolgozás annyira aprólékos. Minden a helyén van benne. A történet elhelyezése, a világfelépítés, az atmoszférája gondosan megkomponált és alaposan, a részletekig , logikus, összefüggő. Alapos volt az író. Nem találtam semmi belekötni valót, még nagyítóval sem. 
A szereplőket amilyen nehezen szerettem meg, annyira nagyon a szívemhez nőttek a végére.
Az elején tartottam a távolságot tőlük. Biztosra vettem, hogy a főszereplőn kívül senki sem fog érdekelni, érdekesnek lenni. Ophélie, a hősnőnk egy fiatal, esetlenke lány, aki tudja, érzi hogy valami nagyra hivatott, pedig ő csak élné a saját életét, mindig hókuszpókusz, bonyodalom nélkül. Csak hát annak a fránya életnek is van beleszólása! Vele az elejétől kezdve rokonszenveztem. Tipikusan olyan nő, amilyen én is vagyok, így könnyű vele azonosulni. Az az érdekes, hogy nem igazán az ő bőrébe bújtam bele. Az írónő ügyes írásmódjával elérte, hogy apránként ismerjem meg, mint egy vele tartó kis szellem vagy barát. 
Szürke kis egyszerű lány a felszínen, ám alatta igazi női hős. Nem dagad a muszkliktól, a nyelve sem penge éles, de nem is a könnyen elnyomható, folyton megvédeni kellő hölgyemény. Mindig jókor van jó helyen. Jó emberekkel barátkozik. Tudja kinek higgyen, nem ámítja el a széptevés, a dolgok mögé lát. Igyekszik vállalhatóan, elvei szerint élni. És bizony ennek a kishölgynek varázsos képességei is vannak ám, amit nagyon irigylek! Olyan átalakuláson megy át a könyv VÉGE feliratáig, hogy az tankönyvbe illő. De becsapós ám. Ő ilyen volt az elejétől is, csak nem tudta bizonyítani nekünk, mert nem volt lehetősége rá. 
Thorn, a férfi szereplő igazi kemény dió és talány az olvasóknak. Míg Ophélie szívét beveszi, addig minket is lassacskán meghódít. De mivel is? Nem igazán tudnám megmondani. De szerintem hősnőnk sem.
A mellékszereplők is szerethető karakterek, a maguk módján. Fogjuk rá!
Jegyezd meg, hogy itt mindenki más, mint akinek gondolnád! Mint ahogy a történet során is rájössz, hogy semmi sem az,  aminek kinéz. Valami mögöttes mindig van. Egy igazi ámítás az egész. Akár görbe tükör is lehet a valós világ számára. 

Bevallom, a könyv annyira komplex, hogy kicsit túlmutat az ifjúsági történeteken. Ezzel nem butáznám le a tiniket, mielőtt valaki félre érti, hanem azt mondom, hogy mind nyelvileg, mind a történet kidolgozásában erős könyv. Nem butácska. Figyelni kell és nem felületes, könnyed olvasmány, hanem élvezhető ám összefüggésekkel teli, nyelvezetileg is izgalmas megoldásokkal dolgozó, profi karaktereket fölvonultató, aprólékos történet, szép vonalvezetéssel.

Repes a szívem, ha arra gondolok, hogy van még további része is a könyvnek. Bizony egy sorozat. Remélem eposzi hosszúságú, írja tovább a szerző a folytatásokat és hozzánk is el fog jutni. Mert ha nem, abba a szívem szakad meg. Bármikor újra olvasnám vagy folytatnám...
Azt hiszem figyelemmel kell kísérnünk a francia írókat ezután, ha ilyen csemegék kerülnek ki a tolluk alól!

Ha egy könyvet vehetnél csak meg ebben az évben, akkor ez legyen az!

A borítója remekül jellemzi a történetet. Talán valami sejtelmesség hiányzik belőle és ámítás, ami a történetben benne van.

A könyvet köszönöm a Kolibri kiadónak!

Fülszöveg:
Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül. 
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt? 
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… 
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. 
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.


Kolibri kiadó
580 oldal
FordítottaMolnár Zsófia

2018. június 21., csütörtök

Taboox, a 18 karikás toboz...



Imádok csomagot kapni. Meglepetést meg még inkább!
Ma voltam oly szerencsés, hogy egy Taboox dobozzal gazdagodtam. Méghozzá Reader elnevezésűvel!
Imádom. Exkluzív és különleges. A Taboox egy erotikus dobozka, ami szigorúan 18 karikás!
Félve kezdtem bele a nyitásába, lévén csemetéim is itthon "nyaralnak" betegség miatt. De semmi olyan nincs benne, ami indiszkrét lenne. Szóval nyugodtan ess neki a postás előtt is.:) Na jó, azért ne. 
Kell hozzá egyfajta csend, nyugalom, magány. Vagy pároddal/férjeddel/feleségeddel közösen nyissatok. Van benne mindenféle dolog, ami erotikus, de mégsem vájkál a magánéletedben. Inkább pikáns. Minden tartalma izgalmas, minőségi. A dobozt kifejezetten nekem csomagolták volna, akkor sem lehetne személyre szabottabb.




Ha még vacillálsz a megrendelésen vagy megrendelted már, de még nem bontogattál, akkor jelzem, hogy most hagyd abba az olvasást! Erősen spoileres lesz a bejegyzés vége!
De kíváncsi vagy, hogy mi van a képeken, ugye?



Most már tutira felcsigáztalak, mit is rejthet a doboz. És azt is kijelentettem, hogy innen, csak saját felelősségre olvass tovább!



Na jó, nem húzlak tovább különféle figyelemfelhívó, ám időhúzó eszközökkel. Csapjunk a lecsóba!



Vi Keeland: A ​beosztott 
Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez...
Felcsigáz.
Rég olvastam ilyen jellegű könyvet. Mostanában mese és ifjúsági könyvekkel töltöm az időmet. Jó lesz egy kis "felnőtt irodalom" is végre! Magamhoz bilincselem éjszakára...
Mert hogy egy extra cuki bilincset is kaptam a dobozzal. Még gondolkodom, mire is használjam...





Az Álomgyár kiadó könyvén kívül még csupa fincsiség került a dobozba. Legnagyobb örömömre, egy már próbált Sweet You termék is dobozba került. Illetve nem ezt a terméküket használtam már, hanem másikakat. Ennek az illata új. Igazi nyári, limonádés, könnyed állagú testgél. Bevallom nem bírtam sokáig magammal és kicsit kencéztem. Isteni. De nem is vártam mást.Vele nem foghatok mellé, mert minőség, finom illatok jellemzik. 

Ajtóra tehető jelző is helyet kapott, amin "ne zavarjanak, olvasok" van. Hát... A kiskorúim még nem tudnak olvasni, így hiába. Egyelőre!

Kaptam még egy üccsit is, ami pezsgővé teszi a napot. Bevallom még sosem ittam Dr Peppert. Ami késik, az eljő...
Olyan mint egy rágógumi folyékony manifesztálódása. Édes, illatos, ragadós.

Aztán egy illatgyertya is a dobozba került. Mennyei illata van. Legszívesebben befalnám, hiába nem arra van. Már férj is el akarta csaklizni az autójába. Eddig még nem láttam ilyet, ami gyertya és masszázsra is jó egyaránt. De más terveim vannak vele...így nem kapja.

Két kitűző is érkezett. Egy kisebb és egy nagyobb kiadás.

A cuki bilincset említettem már? Muszáj még egyszer fölhoznom, na! Annyira cuki és dögös. Fekete, tollas, pihés, puhaság...

Még néhány újság, olvasnivaló ötletekért és a kedves üdvözlő lap. És az elmaradhatatlan kukackák, ami rejti a doboz belsejét. Stílusosan rózsaszín.

Azt hiszem, ez egy olyan doboz, amit nagyon megéri megvenni!
Izgalmas volt bontogatni pironkodva, aztán este férjnek kiselőadást tartani róla, hogy mi volt benne.
Kicsit tartottam tőle, hogy igazi nagy illetlenségek kapnak helyet benne és kellemetlen lesz írni róla. De nem! Sejtelmes, felkorbácsoló, színes, illatos, izgalmas, de semmi esetre sem otromba és illetlen! Imádom!

Köszönöm a Tabooxnak a kellemes meglepetést!
Ha te is kicsit bontogatnál, izgalmassá tennéd sz estéd, megteheted itt!

2018. június 14., csütörtök

Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról…




Nekem valahogy kimaradt a gyermekkoromból ez a könyv. Hallani sem hallottam róla, pedig sokak ikonikus, soha nem feledett, kedvenc mesekönyve. Nem tudom, nálam hogy maradhatott el. Rendszeresen olvastam és sokat. A könyvtárunk összes kötetét kivettem talán. Rengeteg könyvet kaptam is szüleimtől. De ez nem került a látókörömbe sosem. Eddig. Most, hogy gyerekeim vannak, megint büntetlenül mese-könyvezhetek anélkül, hogy meglepődnének sokan.

Aztán mikor olvastam a moly.hu-n, hogy mekkora hiány van belőle és sokan keresik,  még kíváncsibb lettem. Persze amikor újra kiadták, rögtön megszerezni vágytam...
És szerencsésen meg is érkezett a könyv kiadójától.

A lányoknak rögtön megtetszett színessége, az állatos figurái és habókos kis szövegei. Hogy az állatok emberiek, nekik is vannak barátaik, gondjaik, buliznak és mindenféle izgalmas tevékenységet végeznek. Vajon miért gondolhatták a csemetéim, hogy az állatok esznek és alszanak csak? Pedig számos háziállatunk van itthon(macskák, kutya, csirkék, kacsák) és közel vagyunk zöld övezetekhez, rendszeresen túrázunk, erdőt kerülünk. Talán így még közelebb kerültek most hozzájuk, azáltal, hogy rádöbbentek, élnek is, nem csak esznek, alszanak és vannak...

Dancinak az állatok voltak egyébként a kedvencei, hogy ilyen sokan vannak, különbözőek és mégis barátok.
Viki élvezte a vicces kis történeteket. Jókat kuncogott. Értette a poénjait, ami meglep. 3 évesen, akarom mondani majdnem 4 évesen veszi az író humorát, ami néha bújtatott, irónikus. Elképesztő.
Andris pedig mindig cipeli magával mostanában a könyvet. Neki azt hiszem, a színek, rajzok a varázslatosak még, mert felolvasni nem enged belőle, csak lapozgatunk. Na de itt kezdődik az olvasóvá nevelés is, azt gondolom.

Én valahogy fázok az állatoknak emberi dolgokat a szájába adni, emberesíteni őket. A teknős, aki élő kis teknőst kap ajándékba(Franklin, a teknős meséről van szó) résztől konkrétan nem tudom, hogy nevessek, sírjak vagy világgá menjek. Így voltak fenntartásaim a könyvvel rendesen. Szerencsére meggyőzött. Nem emberi tulajdonságokat aggatott az író az állatokra. Nem voltak akkora blődségek sem, mint az előbb említett másik mesekönyvben. Az adott állat egy erőteljesebb, jellemzőbb tulajdonságát erősítette föl az író, így könnyebben felismerhetik, megismerhetik a gyerekek. Nagyon szépek az illusztrációk is, amit hihetetlenül imádok a mesekönyvben. Meglepő, hogy maga az író készítette azokat is. Nagyon ritka, hogy valakinek adottsága van az íráshoz, de a rajzokhoz is.
Szerettem a mesék mondanivalóját, ahogy észrevétlenül apró igazságokat, érdekességeket oszt meg a kis hallgatókkal. Jó, hogy rövidebb mesék vannak benne, viszonylag nagy betűkkel, így az olvasni most tanuló kis ifjúság ideális bevezető olvasmánya lehet szerintem. Már alig várom, hogy hasonló meséket hallhassak az ősszel iskolába menő nagylánykám saját szájából. Igaz, ha lehetséges, ő még jobban várja, mint én.
Elképzelem a szombat esti idillt, ahogy Daniella olvassa a kicsiknek az esti mesét, én pedig a fotelból ülve élvezem a műsort, a pillanatot, a gyengédséget, a légkört és sosem feledem.

A könyvet köszönöm a Manó kiadónak!

Fülszöveg:
Kedves Gyerekek!
Tüsi vagyok, a sün. A barátaimmal itt lakom az erdőben.
Szívesen elmesélem nektek kalandjaimat. Ha érdekelnek benneteket ezek a történetek, olvassátok el a könyvet, és mindent megtudtok az életünkről. Látni fogjátok, mi sohasem akarunk rosszat.
Egymáson is mindig segítünk, így kacagva legyőzzük a bajokat! Nem csoda hát, hogy életünk nagyon vidám. Sőt, az ünneplésre is mindig találunk okot.
Elmesélem nektek, hogyan történik ez nálunk. Meglátjátok, jól fogtok szórakozni.
Sok örömöt és jó mulatást kívánok nektek!
Tüsi, a sün
Manó könyv
88 oldal
recenzió
FordítottaSzőcs Zsóka 
IllusztráltaTony Wolf


2018. június 12., kedd

Rupáner-Gallé Margó Rupáner-konyha ​3.




Én vagyok Margó és könnyű receptjei legnagyobb rajongója. Kevés olyan finomságot tudok mondani, amit még nem készítem el. Így már érthető, hogy rögtön rávetettem magam, mikor megérkezett a kiadótól a legújabb, 3. kötet! Kíváncsian lapoztam végig, olvasás nélkül első körben. Látványos, ízléses. Csak a hangulatot, a képeket ittam magamba. Aztán jobban elmélyedtem benne végül.
 Azt kell mondjam, ez megint egy látványos könyv telis-tele gyönyörű ételfotókkal, kompozíciókkal. 
A legtöbb fotó láttán összefut a nyál a számban és rögtön fakanalat, habverőt kapnék a kezembe. Egyszerűen mindig késztetést érzek, hogy kipróbáljam bármelyik sütit, keltet a blogján járva vagy a könyveit forgatva. Ha sütni szeretnék, mindig az első gondolatom Margó és a bögrései. Nem kell sokat pepecselni, nem kell méricskélni és ritkán fogok mellé.
Na de azt tudni kell rólam, hogy a kelt tészták valahogy nem működnek. A legegyszerűbb alapanyagokból, pontról pontra betartva az utasításokat is majdnem mindig melléfogok. Hol sótlan, hol nem kel meg eléggé, máskor kijön a tálból a túl nagyra kelt tészta, túl sütöm vagy szalonnás lesz a közepe, kifolyik a beltartalom... Van baj rendesen. 10-ből 8 alkalommal majdnem kuka vagy ronda és finom az alapfelállás. 
De próbálkozom...Kitartó vagyok. 

Elég sok recepten végig mentem, kipróbáltam ismét, mielőtt írnék róla nektek. Az arányok, az apró fogások, a receptek rendben vannak. Sok újdonság van benne vagy olyan, ami egy apró csavarral készül és valami teljesen más ízt kapunk így. Imádom, hogy az írónő mer kísérletezgetni a különböző formákkal is. 
Pontosak a receptek. Annyira bosszant, mikor elkészítek egyet és sehogy sem áll össze, nem sikerül. Szerencsére itt nem tapasztaltam. 

Egy észrevételem lenne csak. Kicsit elfogyott. Hiányzik a mögöttes. Az apró kis történetek, amik igazán egyedivé teszik a könyvet. Hiányzott az új, az újdonság. Hiányzott Margó stílusa, finomsága, a meséi, a hangulat. 
Tudott újat mondani a receptes? Tudott! De nem annyit, ami teljessé tenne egy egész könyvet. Kíváncsian várom, milyen újdonsággal rukkolnak elő a kiadóval. Mert bizony azt csicseregte egy madárka, hogy hamarosan valami teljesen mással érkezik az írónő hamarosan. Roppant kíváncsi leszek.
Addig is Bibliaként forgatom tovább a három Rupáner-konyhát nap, mint nap.

A könyvet köszönöm az Atlantic Press kiadónak!

Fülszöveg:
Egyszerű ​és finom – ezzel a két szóval vált a bögrés sikerreceptek legnépszerűbb gasztrobloggerévé és szakácskönyvírójává Rupáner-Gallé Margó.
A Rupáner-konyha sorozat 3. kötetének első receptjei a karácsonyi asztalra valók, de emellett felsorakoznak a „Házilag még finomabb” receptek is , a változatos és expressz tízórai és uzsonnaötletek, a pofonegyszerű sütemények, valamint a hétköznapi ételek gyors és ízletes bögrés változatai.
Margó, aki civilben két kislány mindig rohanásban lévő édesanyja, német tanár és író egyszemélyben, a családias étkeknek és magyaros ízeknek köszönheti átütő sikerét, hiszen legfőbb erénye az egyszerű, gyors megoldások előtérbe állítása, a könnyen beszerezhető hazai fűszerek ismerete, vagyis az, hogy ízes és sokszor pikáns ötletei minden gyakorló háziasszony számára megvalósíthatók.
Harmadik szakácskönyvében egészséges arányban vannak jelen az olyan, minden magyar háztartásban elmaradhatatlan finomságok, mint a karácsonyi bejgli és a mézes puszedli, valamint a nagyon is hétköznapi, de annál népszerűbb házias főételek, jóízű kelt tészták és elronthatatlan édes sütemények.

Atlantic Press kiadó
144 oldal


2018. június 10., vasárnap

Mezei Márk: Utolsó szombat




Márk könyvét még megjelenés előtt kaptam kézhez. Nem is hallottam róla, nem volt a kívánság listámon sem, de kíváncsivá tett. 
Rég olvastam nem romantikus, nem mese, nem fantasy könyvet. Kellett némi "sötétség", drámai elem is, hogy helyrebillenjen az egyensúly. 

Meglepett, zsigerig hatolt a könyv. 
Bús, drámai, szenvedős és szenvelgős, fájdalmas. Igazi korrajz, a sötétebb fajtából. A karakterek izgalmasak ám nem igazán szerethetőek. Az író nem akarta őket megkedveltetni, csak tálalta a maguk valójában őket, érzéseiket, gondolataikat, belső vívódásaikat, drámájukat, kapocsukat.
Ha napfényes, "sun shine" életérzésre vágysz, akkor nem a te könyved. Ha míves mondatokra és az igazi valóságra, a mélyen rejtőző érzelmekre, akkor a te könyved. Nem csomagol semmit fényes, szivárványos csomagolópapírba. Nem ám! A lehető legsötétebb érzéseket tárja elénk kendőzetlenül. A fejükben voltam a szereplőknek. Éreztem az érzéseiket. Féltem, mikor féltek, fájtam, mikor fájtak, szégyenkeztem, mikor szégyenkeztek.
Ami zavaró volt számomra, hogy nincs kezdet és vég. Hiányzott a honnan indult és hová tart. A karakterekben sem éreztem jellemfejlődést. Voltak és kész. Megéltek, éltek. Nincs magyarázat, nincs elő és utó. Mintha ismeretlen embereknek pár perc erejéig bepillanthattam volna az életébe, aztán visszarántottak volna a valóságba. 
Egy fényképet láttam, ami megelevenedett, majd elhalványult és elveszett...

A leíró részeket igencsak imádtam. Jól forgatja az író a tollát. Érzékletes. Annyira vissza tudja adni a hangulatot, az életérzést, a körülményeket, hogy bele borzongtam néhol. Éreztem a fagyost folyó vizét, a hideget, ami a csontig hatol, éreztem a párálást, az ágy melegét.
Talán nagyobb hangsúlyt is fektetett a körítésre, mint magára a történetre. De ezzel nincs bajom. Kicsit túlírt, pont ahogy szeretem.
Nincs megoldás, nincs honnan hova érkezés, nincs Happy End. De ez nagyon nem baj.

Különleges könyv. Komfortzónámon kívüli. De mégis hatott rám. Nem mondhatnám, hogy élveztem, mert ez nem az a történet, amit élvezhetünk. Inkább érezzük.

A borítóval nem igazán vagyok elégedett. Egy a hangulatot, a sötétséget, a hideget bemutató stock fotó érzékletesebb lett volna. Egy fekete-fehér fénykép egy öreg, ráncos kézről, egy silány, öreg ablakpárkány havas tájra nézve...
Nekem ezek jutnak eszembe a könyvről.
Jobban tudhatnánk, mire számítsunk. Ez a külső nem mond semmit. Nem venném kézbe önszántamból. El kell, hogy adja a kötetet nekem, hiszen nem egy fölkapott vagy régi íróról van szó, hanem kortárs alkotóról.

A könyvet köszönöm az írónak és a Kalligram kiadónak!

Fülszöveg:
1944. január 14. Budapest, Nagyatádi Szabó utca 32. A kopott kapu mögött bujkál a zsidó világ egyik legismertebb szellemi vezetője, Áron Rokeáh. Utolsó budapesti estéjén megrázó, áradó erejű üzenettel fordul a híveihez, ami néhány héten belül több kiadásban is megjelenik. A második megjelenéstől kezdve azonban több tucat mondat kimarad az eredeti szövegből. Mi történt? Véletlen? Tévedés? Szándékos hamisítás? Lehetetlen megmondani. A kérdés azonban velünk marad: mit akart mondani a belzi rebbe?
A rabbi búvóhelyétől pár ajtónyira két nő keresi önmagát. Az egyik jó családból származó, művelt zsidó lány, a másik romlatlan, egyszerű cseléd. Egyetemről eltiltott illegális kommunista és mélyen hívő keresztény bejárónő. Nem szerethetik egymást, de nem tudnak létezni a másik szerelme nélkül.
Mindenki ugyanarra a kérdésre keresi a választ: menjen vagy maradjon? Küzdjön vagy feladja? Az utolsó órák kegyetlen, mégis emberi küzdelmeinek történetét tartja a kezében az olvasó.

248 oldal
Kalligram kiadó

2018. június 2., szombat

Tillie Cole Ezer ​csók




Nagy felelősség előolvasónak lenni. Vagy akár, mint jelen esetben az első olvasók között lenni, még megjelenés előtt. 
Hogyan éreztessem a könyv nagyszerűségét anélkül, hogy "megvett", fizetett tartalomnak gondolnák a blogom olvasói? Hogyan adjam át az olvasóimnak a könyvet és érzelmeket, amiket kiváltott belőlem, anélkül, hogy ne lőjem le a poénokat, a könyv lényegi részeit? Hogyan érjem el, hogy ezt a nagyszerű könyvet minél többen olvassák?
Mert ez a helyzet. Recenziós, előolvasós könyv. Ám annyira fantasztikus történet, teli érzelmekkel, szép gondolatokkal, romantikával, tartalommal, hogy szeretném, ha sokan olvasnák! Ilyen egy igazi drámai, lényegi, zsigeri szerelem. Rózsaszín felhős, csillámpónis, néha hihetetlen. A szerelem, főként a fiatal kori, esztelen, csak szívbeli, zsigeri, meggondolatlan szerelem olyan, mint egy mérleghintán ülni. Egyszer fent, majd lent és újra fent. 
Ez a könyv pontosan bemutatja, milyen érzések kavarognak bennünk. Milyen csapdákat rejthet. Mennyire felemelő érzés. Aztán néha mennyire drámai. Mennyire meghatározhat, alakíthat minket. Alakíthatja a személyiségünk, gondolatvilágunk, az életünk.
És mennyire semmivé lesz egy pillanat alatt, ha úgy hozza az élet.
Nagyon fölkapták a Szürke ötven árnyalatát, mint romantikus könyvet. Az messze nem tartalmaz egy deka szerelmet sem. Megalkuvást, testiséget inkább. Itt nincs megalkuvás. Ez színtiszta barátság, majd az alakul szerelemmé, igazivá, mint a mesékben. Örökkön örökké.
Szerettem mindkét szereplőt. Kicsit klisések és kiszámítható a történet. De cserébe szépen, szívszorítóan, gyönyörűen van megírva az egész.
Visszatérve a szereplőkre, igazán szerettem őket. Poppy egy csupaszív, cserfes csajszi, akivel könnyű azonosulni. Olyan lány, akit mindenki szívesen a barátjának tekintene. Beragyogja mindenki életét. Igyekszik mindenből a legjobbat kihozni. Meglátni mindenben a szépet, a maradandót, a jót. Egy igazi napsugár. Fény.
Rune-t is ez a fény vonzza. Ő egy könnyen befolyásolható, könnyen sötétségbe, depresszióba eső fiú. Szüksége van arra a Poppyra, aki világít neki, beragyogja fényével a sötétségét. Ketten egy egészet alkotnak. Rune sokak számára talán kiismerhetetlen vagy rossz fiú. De szerintem nem. Próbál jó lenni és ez sebezhetővé teszi. Nem igazán érzem benne a rossz fiút. Inkább egy riadt kisfiú, aki próbál felnőni az élethez.
Imádtam, ahogy összenőttek, ahogy egymásra találtak örökkön örökké. Imádtam mind az ezer csókjukat. És az ötletet magát. A nagyiért külön irigység fog el. Na nem azért, mert én is imádom a mamám. Nekem van a legaranyosabb mamám a világon. De Poppyét nagyon csíptem volna.

A könyv tanít. Érzelmekre. Arra, hogy úgy éljük az életünk,  legyen mire emlékeznünk. Legyünk boldogak. Találjuk meg mindenben a szépet és a jót. Legyünk szerelmesek. Higgyünk és soha ne adjuk föl. Merjünk. Tegyünk. Éljünk!
Megtanít arra, hogy milyen a nem álságos, érdek nélküli, tiszta szerelem.
Hogy ne csak jót írjak azért. Kicsit sok. Túlontúl giccses. Aki nem bírja a szerelmes évődéseket, annak nem ajánlanám. Aki nem bírja a drámai helyzeteket és nem akar sírni, az is mellőzze a kötetet.
Mert van benne dráma, könny is jócskán. Erős vagyok, nem fakadok sírásra könnyen, romantikus történetek hatására. De bizony volt olyan, hogy hajnali kettőkor olvasás közben csendesen törölgettem a könnyeim, mikor senki sem látta, hallotta. 
Szép ívű történet, a kellő helyeken bonyodalommal, drámával. Eléggé szerelmetes, eléggé drámai, megfelelő stílusban, szép nyelvezettel megírt mű.
Szeretném hinni, hogy tényleg vannak ilyen szerelmek, amik tűzön-vízen át, örökkön örökké, míg a halál el nem választ...
Szeretném hinni, hogy nem csak mese, a fiatalon megtalált másik felünk.

A fordításért külön puszi Bozai Ágotának, mert remek volt minden egyes sora! Kellő finomsággal megírt fordítás.
Ajánlanám minden fiatalnak, aki érzelmekre vágyik, aki szerembe esne. Ajánlom a szerelmeseknek és az idősebbeknek is, akik újra felidéznék fiatalságuk szerelmét. A drámát kedvelőknek, akik bírják a sírást és nem utolsó sorban az élet igenlőknek is. 

A borítójánál viszont nem tudom ragozni. Szépséges. Imádom! Ha nem olvasnám a fülszöveget, akkor is a birtokomba szeretném tudni. Szerelem első látásra!

Köszönöm az élményt a Twister Média kiadónak!

Fülszöveg: 
Egy csók egy pillanat. 
De ezer csók élethosszig kitart.
Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…
Twister Média kiadó
Fordította: Bozai Ágota
464 oldal
Megjelenés időpontja: 2018. június 12.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék