Hajnal Mária: A selyemkendős hölgyek

Van annak valami szépsége, mikor ki nem adott, limitált szériás, ám kézzel dedikált könyv érkezik a postán! Számomra értéke és súlya van az ilyen könyveknek. Szeretem, mikor személyhez szóló ajánlást, rövid írást vagy a nevemet látom dedikált formában bennük. Ezektől megválni sem vagyok hajlandó semmi áron!

Köszönöm Marcsi, hogy pár példányodból egyet én kaptam. Köszönöm, hogy egyáltalán gondoltál rám és megtiszteltél azzal hogy nekem ajándékoztad.

Mikor megérkezett a csomag, kicsit csalódott voltam. Ó, ez csak pár oldalka. De legalább így rögtön bele is kezdhettem, mindent félre tolva, minden előtte álló könyvet félre téve.
Lányok meg is jegyezték a hófehér borítót látva, hogy ez tuti színező. Hát nem. De jó ötlet. Lehet hagyom is nekik, hogy az amúgy is kis számban megjelenő könyvet még egyedibbé tegyék és kiszínezzék. Igazi Adri könyv lesz a Marcsi könyvből.
Marcsi könyveit már olvastam. Nagyjából tudhattam, hogy szókimondásra és érzelmekre számíthatok. De azt nem, hogy ennyire tömény formában kapom. A szívem egy tál volt, amiben a folyadék túlcsordult. 
Igazi érzelembomba ez a könyv. Romantika, elfogadás, gondolatok. Személyes könyvnek érzem, ami valakinek szól. Egy ígéret. Egy szerelmi vallomás.

Több kis történet található benne, amik végül egy egészet alkotnak. 
A hangulata, a stílusa magával ragadó. 
Nem tudnék egyet kiragadni ezekből és külön értékelni, kedvencemnek nevezni. Mindegyik nagy jelentőséggel bírt és mindegyiket imádtam! Egy-egy szót írnék róla azért külön-külön is. csak apró csapongások tőlem.

India című kis novella a különlegességével talán egy kicsit mégis kiemelkedik. Olyan magával ragadó, ihletes. Még illatokat is éreztem az olvasása közben. Átéreztem, megéltem velük a szerelem szépségeit, kínjait, rabságát.

A teve címet viselő riposzt megmosolyogtatott.

Auróra pedig egy csipetnyi varázslatot adott.

A lehetőség címet kapó történet egy nagyon erős novella. A lehetőség, annak elszalasztása, az igazi szerelem, a magasztosság pátosza keveredett. Igazi elegy. Csodáltam a főszereplőjét. Vajon ki ihlette meg?

Mária stílusa mit sem változott az előző kötetek óta. Érzelmes, hangulatos, hangulatkeltő varázslónő ő. 
Finoman bánik a szavakkal, ám súlyuk van. Szeretem a szókapcsolatait, gondolatait, ahogy elénk tárja mindenét, szívét-lelkét adva a könyveiben. 
Talán egyedüli bajom a rövidséggel volt. De azzal nagyon! Hol a további négyszáz oldal, amit olvastam volna még? Ki vitte el?

A könyvet boltban ne keressétek sajnos. Az enyém nem adom, az szent!
Talán az írónőnek kell könyörögnötök, hogy adassa ki, ha hozzá szeretnétek jutni. Márpedig kellene!
Nem értem, ilyenkor hol vannak a kiadók?!
A fák ilyen könyv lapjai után sírnak. Ilyen könyv lapjai szeretnének lenni! 

Köszönöm a bizalmat és a kötetet!

Tomcsik Nóra A ​változások kora

Aki rendszeresen olvassa a blogom, tudja rólam, hogy imádom a történelmi és a történelmi jellegű romantikusokat. Ám ettől a kötettől mégis féltem. 
Halogatni nem tudtam, utazó könyvként került hozzám az írónőtől egyenesen, így hamar belevetettem magam a dolgok közepébe. Lehet kellett volna némi idő, míg hangulatba jövök és elmúlik az olvasói válságom.

A könyvet így utólag nehéz értékelnem, mert nem tudom eldönteni mennyire szerettem és mennyire nem. Szétcincálni sem szeretném, mert nem volt rossz. De az a pár dolog, ami nem tetszett, az javítható lenne és akkor az egyik kedvenc történelmi romantikusomként tarthatnám számon. Ez bosszant kicsit.
A közepesnél jobb sokkal, de kedvenc olvasmányként nem aposztrofálnám. Leemelni nem fogom minden évben a polcról. Apró hibái vannak, nem súlyos vétségek. Ám mégis rontotta a képet kicsit. De nézzük akkor a nehezét. 
Remélem nem veszi magára az, aki szereti a kötetet és az írónő sem. Nem célom a bántás! Sőt!

Hosszú, vontatott, lassú sodrású. Ám a nyelvezete, a stílus, a szereplők élvezetessé teszik. Nehezen rázódtam bele, nehezen adta magát, és nem is vékony(utóbbi nem gond, ha gyors, lendületes a könyv). 
Az írónő stílusa kifinomult. Szerettem a leíró részeit, a párbeszédeit.
A szereplők szerethetők, de ingadozók. Néha imádtam, máskor kevésnek találtam, aztán meg túl soknak őket. Néhol a történet erőltetett vagy túl egyszerűen, gyorsan lezárt, máskor annyira olvastatja magát és izgalmas, hogy beránt. Következő kézbevételkor  meg pont ellenkezőleg, nyögvenyelősen olvastam, alig haladva, magam erőszakolva. 
A stílus, a kerettörténet hű a történelmi időszakhoz, amiben játszik. Jó volt egy kicsit abban a korban is "élni". Remekül  bemutatja az anyagi és a más élethelyzetből adódó különbségeket. Az akkori normákat. Pár nagy történelmi eseményből is "merít".
A romantikus rész sántított számomra némileg. Annyira, de annyira drukkoltam, aztán a várt hatás, amiben reménykedtem nem következett be. Igaz, hogy egy sorozat első része és nagyon sok nyitva hagyott dolog van még, de bevallom, kicsit csalódtam. Érzelmek pipa. Azt jól sikerült elkapnia az írónőnek és ábrázolnia. Csak a szerelem nem az, ami a történetben van. Nem éreztem hiteles szerelemnek. Ragaszkodás, megszokás, vágyakozás, felsőbbrendűség elérése...Ezeket éreztem jobban, nem az igazi szerelmet.

Nem tudom mennyire volt az a gond, hogy rossz passzban talált rám a történet. Talán nem is a könyv hibája, hanem tényleg rosszkor került a kezembe. Amúgy is válságos, alig olvasós, fáradt énem jött elő és talán olvasnom sem kellett volna semmit, nemhogy egy olyan könyvet, ami történelmi és szépirodalmi kategória. Kicsit túl sokat akart belepasszírozni az írónő a rengeteg mondanivalójából, érzelmekből, a szereplők kibontakoztatásából...Nagyon remélem nem én szerettem ki ebből a stílusból!

Azt hiszem adnom kell még egy esélyt az írónőnek és jobb passzban elolvasni a folytatást! Köszönöm, hogy elutaztatta hozzám a kötetet!



Fülszöveg:
Anglia ​az 1910-es évek hajnalán. 
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül. 
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük. 
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.

Magánkiadás
400 oldal

Sarah Pinborough 13 ​perc

Olvasok egy kis könnyed ifjúsági könyvet, gondoltam én. 
Az író pedig nagyon nem így okoskodott erről. Átejtett a palánkon több soron is. Már az eleje hátborzongatóan indul. Azok a leíró részek...Még most is lúdbőrös vagyok tőle. Aztán visszatérünk a normál keretek közé és majdnem normális ifjúsági regénnyé szelídül a történet. De csak majdnem. A nyugodt felszín alatt érzed a lüktetést. Érzed, hogy valami izgalmas fog történni. Valami olyan fog kiderülni, amire álmodban sem gondoltál volna... És tényleg.
Kedves kis szereplők. Átlagos lányok, szülők, tanárok. Minden a normális mederben folyik. Hétköznapi iskola történések, szekálások, kiközösítések. Semmi olyan dolog, ami ne történne meg minden nap ma is bármelyik iskolában. Szomorú, hogy ez a normális, de ez van. Ám az író zseniálisan csavarja a történteket. Nem szeretném lelőni az izgalmak okozóját és a csavart sem. Egy kicsit sem. Ha tudom, akkor olvasás közben tövig rágom a körmöm. Ittam a lapokat, sorokat a végén. Ha galád lennék, rögtön a végére lapozok, mert annyira szerettem volna tudni, mi lesz a vége.
Ha kiszámítható történetre vágysz, ne ezt a könyvet válaszd!
Manipuláció a köbön. Az író megszeretette velem a karaktereket, majd egy tollvonással visszavonta, aztán megint bizodalmat adott és megint elvette. A végén már senkinek sem hittem és nem tudtam kit csípjek! Tisza hideg zuhany!
Mesteri az írónő. Az igazi nagyok jutnak eszembe róla, mint King például.

Remek tanító, a könyv. 
Nekünk felnőtteknek megmutatja, milyen egy tini társadalom. Milyen valós problémákkal találkoznak, milyen gondoktól szenvednek. Mire figyeljünk szülőként. És még rengeteg dologra rámutat.
A fiataloknak megmutatja az élet illékonyságát, a barátságok változásait, az élet valós veszélyeire figyelmeztet és arra, hogy nem minden arany, ami fénylik...

Azt hiszem nekem ebből az a legnagyobb tanuláság, hogy ne vágyjak vissza ifjúságomba. Nem volt rossz, de jó sem. Visszahozta a ókori emlékeimet és nem a pozitívakat.
Azt hiszem ma meg pláne nem szeretnék fiatal lenni.

A könyv remekül ki van dolgozva, minden apró részletig. Hihető szereplők, hiteles történések, mai kori gondok. A leíró részekért külön piros pont, mert nagyon átjött a hangulat általa. Szerettem az írónő stílusát, még a borzongást is. Vajon mennyit dolgozhatott vele, hogy a szókincs, szleng, a párbeszédek a a mai kor tinijeinek és nekünk idősebbeknek is pont megfelelőek legyenek? Hogy tényleg hiteles legyen az egész, úgy ahogy van? 
Pszichológiai thrillernek is remek volt, nem csak az ifjúsági műfajban. 
Rejtélyes, izgalmas, lendületes, kikövetkeztethetetlen. Azt hittem tudom, mi lesz a vége. És nem!

Film készül belőle! Ha jól eltalálják a szereplőket, akkor izgalmas néznivaló is fog kerekedni belőle! Tuti vevő leszek arra is! 

Imádom a könyv borítóját. A szín, a megjeleníteni kívánt hatás, a mondanivaló átjön róla teljesen.

Köszönöm a 21. század kiadónak a könyvet!

Fülszöveg: Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat. 
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között… 

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. 
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. 

400 oldal

21. század kiadó

Fordította: Tomori Gábor

Szabóné Jámbor Eszter: Öt tornacsuka útinaplója

Egy nagyon színes, vidám könyvecske érkezett a minap hozzánk. Lányok örömmel vették birtokba. Nem szabadultam és rögtön egy ültő helyünkben el kellett olvasnom nekik az összes történetet, nem volt megállás. 

Egy család rövid kirándulásairól olvashatunk, azaz öt pár tornacsuka lépéseiről.  Lányok már itt meg lettek véve, hiszen mi is pont ennyien szoktunk útra kélni, még ha nem is tornacsukában. Könnyen magukénak érezték. Simán kiosztották a szerepeket, színek szerint a történetben, ki-kicsoda. 
Örömmel nézegették a személyes fotókat is, amik a történetekhez voltak rendelve. Mindegyik helyszínt felvették a kis bakancslistánkra kiránduló ötletnek. A szöveges részt értette a kicsi és a legnagyobb is, emészthetősége okán. Ám cseppet sincs lebutítva, gyerekes nyelvjárásban előadva, aminek viszont én örültem. A huszadjára elolvasott, leegyszerűsített nyelvezetű, butácska könyvektől néha falra mászom. Szerencsére ez közérthető, emészthető, szerethető. 
Amiért én szerettem még, az az, hogy egy család életébe enged bepillantást, akik úgy élnek mint mi. Személyes, személyes elemekkel. Ugyanakkor nagyszerű helyszíneken jár, adja el őket úgy, hogy kedvem lett volna felülkerekedni és azonmód meglátogatni. Pr könyvnek is elmenne. Remélem a mesélt helyszínek tulajdonosai is honorálták a nagyszerű ajánlást. Ennél jobb reklám nem is kell! Életszerű, életszagú.

Gondolnátok, hogy a könyv egy blogból született, nőtte ki magát?
5Sneakers 
Kukkantsatok be mindenképpen.
Hétköznapi, 3 gyerekes anyuka mindennapjai, pont mint nálunk.

Az illusztrációt szerettem. Barátságos, figyelemfelkeltő, színes, gyerekbarát, mint ahogy a teljes könyv is az volt. Széles spektrumúnak mondanám az életkort is, akiknek ajánlanám a könyvet. Én szívesen olvasgattam, a legkisebb is szívesen hallgatta, lapozta, de a  nagylány is odakucorodott hozzám és még újrázni is akarat... 
Viszont nem esti mese, mert fölkorbácsolja a figyelmet és arra buzdít, hogy menj, élj, kirándulj, élvezd a napot, láss világot!

Köszönjük az élményt és a könyvet Eszternek, az írónőnek! Kívánunk sok kalandot, kirándulást a családdal és még több megírandó könyvet!


Fülszöveg: 

Hogy kicsoda az 5 tornacsuka?
Hadd mutassam be őket, szépen sorban.
Eszter: jogász, tanár és blogger, mesemondó, énekes, szakács, dietetikus, egészségügyi személyzet, fodrász, öltözködési tanácsadó, logisztikus…, azaz ÉDESANYA.
Robert: kutató, csillagász és katasztrófa-elhárító, nyomozó, ellenőr, személyi edző, sofőr, kertész, navigátor, világutazó…, azaz ÉDESAPA.
továbbá: Nimród, Noah, Leilani, azaz a GYEREKEK.

Mi ez? Egy újabb mesekönyv? Talán…
A gyerekeknek mesekönyv, a szülőknek iránytű!
Mert mindannyiunknak egy a célja:
boldog gyermeket nevelni!
Tartsatok velünk!

76 oldal

llusztrálta: Bösze Anita

recenzió