2013. december 23., hétfő

Ünnepek és mindenféle




Az idei év nehéz volt minden szempontból számomra.
Sajnos az év vége fele nem írtam nektek annyit, mint szerettem volna.
Főleg magán okból kifolyólag.
De ígérem, hogy jövőre gyakrabban jövök friss bejegyzésekkel, több meglepetés is lesz a blogomon.
Ezúton is köszönöm minden olvasómnak a kitartást.
Köszönöm a kiadóknak és az íróknak a rengeteg gyönyörűséges recenziós könyvet, amik nélkül a blogom igencsak egysíkú lenne.
Köszönöm a molynak és a blogosoknak, hogy tagja lehetek a csapatnak!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!


2013. december 22., vasárnap

Kelemen Zoltán Első 21 novella






Az író maga küldte el nekem a könyvet. Ezúton is köszönöm neki a lehetőséget.

Igazi meglepetése is az idei évnek. A borítója alapján valami sötét történetekkel teli könyvre számítottam, amitől rettegni fogok, aludni viszont nem. Mert a borító igazán ijesztő és sejtelmes. Nekem kifejezetten tetszik.
 Ennek ellenére néhol ironikus, néhol vicces, néhol pedig egyedi kis novella került a kezembe,  vegyesen. Sejtelmesnek sejtelmes, az biztos.
Az erősségük és hogy melyik, mennyire tetszett, váltakozó. Lett kifejezett kedvencem is és olyan is akadt, ami nem érintett meg kicsit sem.
Az időbeli elhelyezések is váltakozóak, mint a helyszínek is.
Volt itt Egyiptom és modern angyalos történet is, keverve a vallásokat szintén. De politika és sok érdekes ötlet is helyet kapott.
Nagyon színes kis könyv, egyedi képzelőerővel megáldott íróval.

Így igazi keveréket kapunk, ami felcsigáz és folytatását várnánk a novellának vagy bővebb kifejtését, máskor meg pont elegendő.
A nyelvezete szintén egyedi, de megszokható és élvezhető.
Gyorsan és könnyen olvasható, az egy ültő helyben fogyasztása kicsit sok. Inkább novellánként ajánlanám.

Nem vagyok nagy novella kedvelő és kicsit mást is vártam, így borítékolható volt a csalódás. Nem nagyon, csak kicsit ért. Nem a történetekkel volt bajom, hanem inkább a műfajjal. 
Rá kell jönnöm, hogy jobban szeretem a kibontott, részletesebb történeteket. A rövid novellák világa nem az enyém. Viszont jó volt egy ilyen stílust is repertoáromba tűzni idén.
Tiszta szívvel ajánlom a rövid, lényegre törő történeteket kedvelő olvasóknak, akik szeretik a kicsit sötétebb dolgokat, amik nem mindig boldog véggel végződnek.




Fülszöveg:
„– Képzelődöm. 
– Egyáltalán! Ki tudlak juttatni innen, csak feküdj le az ágyra, és bízd rám magad.” – olvasható Kelemen Zoltán egyik novellájában. A fantasy, sci-fi, misztikus történeteket tartalmazó kötetet kézbe véve az olvasónak is hasonló érzése támad. A tanácsot megfogadva olyan világba látogathat el, amelyben a fantasztikum és a realitás közötti határ összemosódik, amelyben elképesztő egyszerűséggel és magától értetődőséggel zajlanak az olykor megdöbbentő és váratlan események. A szerző alapvető értékeket állít mérlegre, megkérdőjeleződik az élet valósága, fontossága, az ember felsőbbrendű volta, a „normális”. Már pedig ki az, akit ne érdekelne, miként feszíthetőek szét a közhelyek, a megszokottság, és hogy milyen törvények szabják meg a képzelet határait? A novellákra bízva magunkat beléphetünk ebbe a kérdésekre kérdésekkel válaszoló, titokzatos világba, hogy végül sokkal biztosabbak lehessünk bizonytalanságunkban.

Idézet: -
Kinek ajánlanám? 
Az éltesebb korú embereknek ajánlanám, a tömör, érdekes, sötét novellákat kedvelőknek szintén.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Színessége, változatossága

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

136 oldal
saját, recenziós
IllusztráltaKelemen Zoltán

Az író FB oldala:
https://www.facebook.com/kelemen.zoltan.908

Ahol a könyv meg is vásárolható:

Bolti ár:
http://bookline.hu/product/home.action?
id=126381&type=22&_v=Kelemen_Zoltan_Elso_21_novella http://xantusz.hu/els-21-novella.html Szerzői ár (írói oldal): https://www.facebook.com/akepzeletvalosaga.kz



Nemere István is írt a könyvről, talán ő jobban le tudja írni a könyvről a lényeget.
http://ujkonyvek.egologo.transindex.ro/2013/10/29/borongos-es-felelmetes-erdelyi-mesek/

2013. december 9., hétfő

Kiera Cass A Párválasztó








Már jó pár napja ülök a bejegyzés fölött, mert egyszerűen nem tudom vissza adni a könyvet.
Ráadásul mindig közbe is jött valami, amikor írni tudtam volna róla. Így elég nehéz visszaemlékezni, hogy mit is akartam megemlíteni.

A könyv nagy publicitást kapott. Úgy gondoltam, hogy nekem nem fog tetszeni, de hát annyian olvassák vagy olvasni akarják, nem akartam kimaradni. Elvárásokat viszont nem támasztottam felé..
A borító szép.
A fülszöveg egy Való Világos és Nagy Ő műsoros keveredés egy kis modern világgal keverve. Szóval sok jóra nem számítottam...

Gondolkodtatok már azon, hogy milyen dolgok miatt kezd el tetszeni egy könyv és mik alapján nem?
Én két dologra vagyok nagy háklis. Kell egy jó világ, a misztikus szál érdekes és egyedi legyen, továbbá a másik dolog a szereplők kidolgozottsága. Nem szeretem, mikor lógnak csak a levegőben, nem ismerem a gondolataik és ők maguk  sötét szellemek maradnak. Mikor idegesítők vagy bugyuták szimplán. Mikor semmi eredetiség nincs bennük.

Ezek alapján a könyv minden szempont szerint teli találat volt.
Az összes általam fontosnak ítélt pontnak eleget tett magas szinten.

Tetszett az érdekes modern és mégis régies világ, ahogy keveredett. Imádtam hogy királyok kormányoznak, de kasztrendszer van indiai módra. Megfelelő elegy, hogy érdekes legyen. Nem egyedi, de ilyen ötvözettel nem találkoztam még, így hordoz magában mégis egyediséget. Érdekes a kettősség szembeállítása.
Szerintem megtalálta az író a megfelelő arányokat. Nem írta túl. Nem volt túl drámai. De mégis volt benne bánat és szenvedés, az élet árnyoldalai is, mellé kontrasztot alkotva a csillogás, gazdagság.
Ez már a második kettősség a könyvben.
A harmadik a boldogság volt. Lehet egy gazdag ember is boldogtalan és egy szegény ember is boldog. 
Aztán összekuszálódnak a szálak. Végül ki is lesz boldog és ki nem?
Előbb- utóbb megtudjuk azt is. Szintén sorozattal állunk szemben, így még sok dolog vár megfejtésre. Sok dologból csak egy csipetnyit kaptunk, amit olvastam volna még tovább.




A történet gyors. Néhol kicsit lógott a levegőben, túl későn kaptuk meg a fontos információkat, hogy elhelyezzük a világban az egészet térben és időben.
Akció dúsnak és körömrágósnak nem mondanám. de kellemes, szórakoztató könyv.



A szereplők kidolgozottak. Vannak érzéseik. Néha furán viselkednek, így meglepetéseket is okoznak szép számmal.  Viccesek. Éreznek, szeretnek, sírnak és nevetnek a könyvben. 
America bugyuta neve ellenére nagy kedvencem lett a női főszereplők sorában, pedig nekem nem könnyű megfelelni ez ügyben. Barátságos, csupa szív hölgy, akinek nyitva a szeme a világ gondjaira. természetes és nem erőltetett.
Maxton herceg is szeretni való, bár kicsit még félszeg, nem igazán férfias és jelentősen naiv.
Mintha ketten szerepet cseréltek volna. A nő tanítja a férfit a világra, a szerelemre.
Kettősük jó kis jelenetekkel tarkítja a történetet.
A mellékszereplők sokan vannak, mégis eléggé ki vannak azért gyúrva ahhoz, hogy érdekesek legyenek számunkra.

A hangulata is igencsak tetszetős.  Olyan magával rántós és el nem eresztős.
A nyelvezet is több mint rendben van.
Aprólékos, részletes. A ruháktól az épületek leírásáig, a szereplők kinézetéig mindent megtalálunk.
Élvezhetők a párbeszédek és nem fárasztóak vagy unalmasak. Csajosak. Humorosak.

Egy modern tündérmese a hercegről és a mesebeli világról. Ám nem minden arany, ami fénylik. Az árnyoldalak is jelen vannak ott, ahol a világosság és a sziporkázás.
Nekem teli találat volt a könyv, ami elvarázsolt, kikapcsolt, szórakoztatott.
Talán túl hamar vége lett.

Spoiler!

Amiért haragudtam, az a váratlanul felbukkanó régi/ új szereplő. Nem kellett volna. Vagy nem így.

Spoiler vége


Ez az egyetlen dolog, amit nem szerettem csak a könyvben. 
Igényes könyv, remek a szórakoztató irodalom berkein belül.
Remélem a folytatással is ilyen elégedett leszek.
Azt hiszem az mellé, hogy kedvenc, még újraolvasós is lesz.


A könyvet köszönöm a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó: http://www.gabo.hu/hu/
360 oldal
saját, recenziós
FordítottaGázsity Mila

Fülszöveg:
Harmincöt lány. Egy korona. Egy lehetőség, ami az életben csak egyszer adódik. A Párválasztóban részt vevő harmincöt lány számára ez életük legnagyobb esélye. Egy lehetőség arra, hogy kiszabaduljanak abból az életből, amibe beleszülettek. Hogy belépjenek egy világba, amiben csillogó ruhákat és felbecsülhetetlen értékű ékszereket hordanak. Hogy palotában lakjanak és a csodás Maxon herceg szívéért vetekedjenek egymással. America Singer számára azonban kész rémálom Kiválasztottnak lenni. Azt jelenti ugyanis, hogy hátat kell fordítania titkos szerelmesének, Aspennek, aki egy alsóbbrendű kasztba tartozik. El kell hagynia az otthonát, hogy beszálljon az ádáz közdelembe egy koronáért, amire nem is vágyik. Egy palotában kell élnie, amit a lázadók erőszakos támadásai fenyegetnek állandóan. Aztán America megismeri Maxon herceget. Lassan megkérdőjelezi addigi terveit, és rádöbben arra, hogy az élet, amiről mindig is álmodott, talán köszönő viszonyban sincs a jövővel, amit korábban még csak el sem képzelt volna.

Idézet:
– Jól van? Mert mintha kissé feszült lenne – jegyezte meg Maxon. 
– Önt a síró nők hozzák zavarba, engem pedig az, ha hercegekkel sétálok – feleltem vállat vonva.


Kinek ajánlanám? 
Bárkinek, de igen csajos, romantikus könyv.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Szinte mindent. Szereplők, a világ, a nyelvezet, a hangulat.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
A háromszög...
























2013. december 2., hétfő

Elizabeth Richards: A sötétség városa







A könyv totális káoszt hagyott maga után.
Kicsit csalódott is vagyok, meglepődtem, tetszett is, és nem is.
Na, ezt bogozzátok ki, ha tudjátok.
Magam sem tudom, hogy értékeljem a könyvet és azt sem, mennyire tetszett, hogy pontozzam.
A borítója felülmúlta az elképzeléseim, oly szépséges.
A belső már korán sem ért el ekkora tetszést.
fura érzésem volt végig, mintha nem egy író követte volna el. Létezik az ilyesmi?
Míg a világ fantasztikus volt, kidolgozott, érdekes és borzalmasan tetszett, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla. Tetszett a sötétsége, a hangulata az egész világfelépítésnek.. Az új lények is megkapóak voltak, kedvencemmel a nordinokkal egyetemben. A különleges képességek és minden összeszedett volt, egy tökéletes egészt alkotva.
Nagyszerű társadalom bírálat is egyben. Bemutatja az emberi gonoszság határait meglepő nyerseséggel ábrázolva.
Sok égetően fontos dolgot is bele sző a történetbe, mint a faji és társadalmi különbségek, a drogok...



Más részről pedig sok a hiányosság.
A szereplők jelleme kevés volt számomra és megfejthetetlen. Nem tudtam őket megkedvelni. Hiányoztak az érzelmeik, a gondolataik, hogy mit, miért tesznek.
Inkább gyerekesnek tűntek, egy kislány tollából. Néhol fejetlenség és következetlenség fogadott.
Az írónőnél az volt az érzésem, hogy hiába gonosz a világ, igazán gonosz karaktert nem mert beletenni a könyvbe. Aki annak számított, annál később megmagyarázta, hogy teljességgel érthető, miért ilyen és nem is olyan rossz ő igazából.
A párbeszédeik viccesek voltak, de sajnos a rossz értelemben. Lehet, hogy sírnom kellett volna inkább?
Bugyuták és nagyon alap kifejezések. Érthetetlenség. Ezt ütötte a szépséges kifejezések, a leíró részek tökéletes ábrázolása.

Annyira egyik dolog követte a másikat, hogy az átvezetések kiradírozásra kerültek volna?
Néhol apró dolgok felnagyításra kerültek, amik teljességgel feleslegesek voltak, míg az igazán kifejtésre váró gondolatok, élethelyzetek le lettek rendezve két sorral. Pedig vágytam olvasni még tovább, mondjuk az újszerű vallásról. Helyette inkább a romantikus szálon volt a hangsúly.
A romantikus részt ugye vagy nagyon szereti az ember egy könyvben, vagy nem. Én jelen esetben inkább a nem felé hajlok. Tetszett, ahogy két teljesen ellentétes közegbe született ember szeretni kezdi egymás. Az HOGYAN-nal volt bajom. Egyik percben utálják egymást, nem változik semmi, majd már szeretik mégis a másikat. Hogy is van ez? Nem éreztem az igazi szerelmet közöttük. Hiányzott az igazi folyamat, ahol fokozatosan bele szerettek egymásba. Inkább közhelyes volt és sokszor ismételt. De legalább nincs benne szerelmi háromszög.




Némelyik részt pörgettem rendesen és faltam a sorokat, majd olyan területre értem, ahol untam és legszívesebben letettem volna a könyvet. Kész kínszenvedés volt. Majd ismét egy nagyon jó rész következett.
A csavarok kikövetkeztethetőek, semmi meglepő nincs a könyvben. Végig sejtettem a dolgokat.
Lesz folytatás. Reményem szerint kicsit összeszedettebb lesz és minden téren hozza majd a fantasztikus világ erősségét.

A könyvet köszönöm a Maxim kiadónak!

Maxim kiadó
saját, recenzió
392 oldal
Fordította: Béresi Csilla

Fülszöveg:
Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyd ki!



Idézet:
Ez a szív kezdete, ez életünk dele. Vérem lesz véreddé, örökkön örökké.

Kinek ajánlanám? 
Egyértelműen ifjúsági könyv

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A világ

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
.A szereplők kidolgozottsága, a románc, párbeszédek









Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék