2012. szeptember 28., péntek

Jill Hathaway : Slide-Mások szemével


A könyv fülszövege nem a legjobb, lelövi a nagy poénokat.
Aki még nem olvasta a könyvet, annak ajánlanám hogy hagyja ki az elolvasását.
Ez alapján tuti nem vettem volna a kezembe.
Viszont annyira megosztó volt a könyv, hogy nekem is muszáj volt bele olvasnom.
és hála a Rukkolának sikerült is megszereznem.
Ráadásul megint egy teli találatos borító.

Tetszik maga a történet, a normálisnak kinéző, átlagos kisváros és a normálisnak tűnő emberek.
De persze megint nem az semmi sem, aminek látszik.
Egy ifjúsági könyv, de nem a megszokott vámpíros, csillámos sztori.
Ez inkább sötét hangulatú, sok érzelmi töltettel tele szőtt könyv, tanulságos életutakkal, érdekes és  borzalmas életekkel.

Teszik főszereplőnk érdekes tulajdonsága.
Az író nagyon jól nyűlt hozzá ehhez a történetben.
A szereplők eléggé egyszerűek, semmi sem meglepő velük kapcsolatban.
Talán ezt a részt még lehetett volna fejleszteni.
 A krimi és a szerelmi szál nem túl erős, de nem is erőltetett, mint jellemző az ifjúsági könyvekben.
De ennyit a negatív véleményről a postban.
.
A könyv lendületes, magával ragadó.
Gyorsan olvasható, letehetetlen.
Van tartalma, van tanulság.
Jók a párbeszédek. Nincs tele nyomva cikornyás, barokkos körmondatokkal, de túl egyszerűnek sem titulálnám.

Nem erőltet ránk semmit, pedig igencsak érdekes, a mai fitalaságot érintő problémákat hoz elő.
De csak érinti őket, nem erre hegyezi ki az egészet. Nem próbál valaki pártjára állítani, csak elgondolkoztat.
Akár lehetne tinik iskolai kötelezője is, amit utólag megbeszélhetnének .

Nem is vártam volna, hogy pont ez a könyv hoz vissza megint.
Mert már annyira nem volt kedvem mostanában olvasni.

Ha jól csiripelték a madarak, lesz folytatása is!

saját
Egmont kiadó
250 oldal
Fordított: Barta Tamás

történet::10/9
 helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek: 10/9
romantika:10/7
 a könyv hangulata:10/9
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/9

2012. szeptember 23., vasárnap

Jodi Picoult: Gyere haza


Ahhoz hogy értsétek a postom, kicsit bele kell mennem a vallás és az én kapcsolatomba.
És csak utána írok konkrétan a könyvről.

Szóval. Hiszek Istenben, próbálok úgy élni, ahogy helyesnek tartaná.
Viszont az egyház némely álláspontjával nem értek egyet.
Ilyen az abortusz, a fogamzásgátlás...
Nem hiszem, hogy valaki attól jobb keresztény , ha minden vasárnap a templomba megy és utána onnan kijöve rosszindulatúan pletykál, másokat kibeszél, bánt.
Nem hiszem, hogy Isten csak a templomban van, szerintem máshol is jelen van.
Nem hiszem, hogy bántani kellene azokat az embereket, akik nem keresztények vagy másik, mint a többség.
Szóval ilyen az én viszonyom a kereszténységge.
Előrebocsátom nincs meleg vagy leszbikus barátom, ismerősöm, vagy legalábbs nem tudok róla.
Nem utálom és ítélem el őket, amíg nem kell az enyelgésüket végig aszisztálnom, mint ahogy ők sem láthatják, hogy az utcán kérkednék a férjem és a köztem lévő szerelemről.

Picoult megint valami izgalmas, egyedi témához nyúlt, mint mindig.
Mindig megmozgatja az olvasók fantáziáját, valahogy kikényszeríti hogy álláspontot foglaljunk valamelyik fél mellett a tárgyilagossága mellett is.

Kicsit hatásvadász, de szerethető ez a története is.
Adva van egy férfi és egy nő, kik egykor szerették egymást, gyermekeket akartak, de sehogy sem sikerül nekik.
Ez és még megannyi apró kis dolog ez mellett.sajnos a kapcsolatuk végét jelenti.
Zoé szimpatikus számomra.Szerethető nő, azért küzd, mint minden nő.
Ksbabát szeretne.Meg is értem őt, nem tudom mi lett volna velem, ha kiderül, hogy nem lehet kisbabám.
A munkája érdekes és izgalmas.Ad egy kis melegséget a rideg történet mellé.
Sok fontos, érdekes dolgot megtudhatunk a zeneterápiáról.
Feldobta a történetet.

Max, testvére árnyékában él.Próbál felnőni hozzá, elfogadni a szeretetét, megfelelni neki is és feleségének Zoénak is.
Eközben mégis valami másra vágyik, másmilyen ő, mint amilyen szerepet játszik..
Alkoholista titokban, és rendkívül befolyásolható.
Taccsra teszi a válása és a többszörös kudarc a babaprojektben.
Pont a megfelelő időben kerül egy vallási fanatikus karjaiba.

Clive tiszteletes. Nos, ő volt a számomra a legellenszenvesebb az egész történetben.
Annyira nem egy tiszteletesre hasonlít nekem.

Zoé megtalálja a boldogságot, egy nő oldalán.
Vanessa boldoggá teszi, csak egyvalamit nem tud megadni ő sem neki, egy kisbabát.

De van három embriója Zoénak lefagyasztva Maxtől.
Már-már minden adott a könnyű, boldog életükhöz.
Ám Max, a befolyásoltságnak köszönhetően úgy dönt, nem nekik szánja a babákat eltévelyedett mivoltuk miatt, hanem az Istenként tisztelt Clive tiszteletes sugallata által a nagyra becsült testvérének és annak angyali feleségének. 
És innen kezdődik a vesszőfutásuk.
Reflektorfénybe kerülnek az embriók megszerzésének bírósági tárgyalása miatt.

A könyv megint végig megy sok jelentős, vitát gerjesztő témán.
Címszavakban:melegek és jogaik, a lefagyasztott embriók emberek-e már vagy még nem, vallás, szexuális molesztálás, abortusz...

Ezek ismeretében  Zoé és Vanessa nem igazán hétköznapi, de szépen kibontakozó szerelmét megkedveltem.
Nekik szurkoltam a könyv végéig.
Néhol felhördültem, néhol dühöngtem és vitába szálltam volna én is.
Azt hiszem elérte az író amit akart. Egy kis polgárpukkasztást.

A történet jó.
Él, bele képzelhetjük magunkat, álláspontot választhatunk, szurkolhatunk...

A szereplők jól ábrázoltak, bár némelyik mellékszereplőről többet is meghatottunk volna.

A borító érdekes.
Első ránézésre nem is tűnik fel mi van a képen, csak a színek tűnnek fel.

És egy mondás, ami eszembe jutott a könyvről:
"Egy nő két dologért tesz meg mindent.
Azért hogy legyen gyereke és hogy ne legyen!"

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!


történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8

Athenaeum kiadó :http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/
472 oldal
saját, recenziós
Fordította: Sóvágó Katalin

Nevada Barr: 13 1/2


Nevada Barr: 13 1/2  cím, semmit sem árul el a történetről, olyan semmilyen.
Utazó könyvként került hozzám, fülszöveg elolvasása nélkül, csak ajánlás alapján.
Meg is lepődtem, nem ezt vártam.
Habos, könnyű krimit vártam.
Helyette kaptam egy izgalmas, de nem igazán habkönnyű olvasmányt.
A borítója sötét és figyelmet keltő, a bensője szintén sötét, de élvezhető.

Az elején nem tudtam követni a nevek kit is takarnak vagy külön személyek-e. Több szálon fut a történet és csak a közepén áll össze egy egésszé.
Valamit még a történet  mögé akartam látni, ami nem is volt.
Szükségtelenül megbonyolítottam magamnak, hogy minden sarokban kerestem valami félelmetest pluszban...
A történet nyomasztó, de jól megírt.
Inkább lelkileg kavar fel, mint a gyomrodat. Bár..
Eléggé kiszámítható a történet és sejthető a végkifejlet .
Nem kell hozzá sok ész, hogy megfejtsük mi a vége.
A karakterek jól ábrázoltak, árnyaltak.
Tökéletesen bemutatja az eredendő gonoszságot, ami kisarjad és egyre jobban elburjánzik, növekszik, elborít mindent végül.
A gonosz elméjében bent lehetünk, így izgalmas megtudni belső titkait.
Jó, hogy a többi szereplő érzéseit, gondolatait  is megismerhetjük.

A fejezetek elötti újságkivágások szörnyűek.
Talán azokat emésztettem meg a legnehezebben, mert olyan igaznak tűntek.

A könyvvel gyorsan lehet haladni, bár nehéz olvasmány minden szempontból.

Az időbeli ugrálást nehezen viseltem, amúgy sem szeretem egy könyvben sem.

De elolvasnám újra, nem tartana vissza a könyv sötét  mondanivalója.

történet::10/8
 helyszín:10/7
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
 érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/8
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/9
durvaság: 10/8
lélektani rész erőssége:10/9

Cor Leonis kiadó
kölcsön könyv, utazó könyv
324 oldal

2012. szeptember 17., hétfő

Szex, szex és szex: E. L. James, Cathryn Cooper és Valérie Tasso

Mostanában végig vettem a polcomon várakozó erotikus könyveket.
Gondoltam úgyis itt az ideje, a Szürke ötven árnyalata nagy sikere után.
A hármat egyszerre ajánlom vagy inkáb nem ajánlom nektek.

Kezdjük a kevésbé népszerű könyvekkel, hogy felcsigázzalak titeket a híres és hirhedt könyv eljutásáig.


Cathryn Cooper :Pajkos mesék 1.

"Erotikus történetek, más-más íróktól, különféle helyszíneken és korokban, különböző szereplőkkel és különféle szituációkban. Ha szexuális fantáziáját színesíteni óhajtja, ez a könyv sokat segíthet, egyben kitűnő és önfeledt szórakozást nyújt."
 Idézet a könyv fülszövegéből.

Színesíteni semmit sem tudtam de azért próbálkoztam az elolvasásával.
Neki kezdtem, de egy ilyen olvasmányt nem cipelhetsz magaddal a táskádba, nem olvashatod a buszon vagy az orvosi váróba anélkül, hogy csúnyán ne néznének rád.
Kis faluban...Bár szívesen megnéztem volna az emberek arcát, mikor meglátják mit olvasok...
Így prűdség ide vagy oda, én esténként kezdtem el olvasni belőle részeket.
Azért részeket, mert egyszerre nem bírtam..
Nem az a fajta olvasmány, amit fogok és kivégzek pillanatok alatt.
Több apró történetből áll, de legtöbbször igencsak gyengére sikeredtek, gyengék, befejezetlenek, kidolgozatlanok,
Az író meglepően jól fogalmaz, nem volt gond a szóhasználattal, a mondatokkal.
Néhol irultam, pirultam, néhol nem hatott meg.
 Mindenesetre gyorsan túl adtam rajta.
 Rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem az én műfajom.


történet::10/7
helyszín:10/8
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/6
erotika: 10/ 8
durvaság: 10/8

Valérie Tasso :Egy nimfomániás naplója 

Bele kezdtem ugyan, de pár oldal után feladtam és el s adtam, illetve elcseréltem
Furábbnál furább szószerkezetek tarkítják.
Kedvet nem hoz az erotikához, hanem inkább taszít.
Pedig végig olvastam a Ward sorozatot, az még elment, de ez még szódával sem.

történet::10/6
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/5
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/6
a borító :10/7
erotika: 10/6
durvaság: 10/7


E. L. James:A szürke ötven árnyalata

Nézzük a nagyvadat... :)
Ezt a könyvet nagyon szeretik és nagyon utálják.
Nem tartok lépést a divattal, így nem tudom jelenleg melyiket illik...
Inkább az én benyomásaimet írnám le nektek.

Az elején kedves kis romantikus regénynek tűnik, bár megtévesztő, mert nem az.
Szerintem abban nincs romantika, hogy igazodok a másik fél minden elképzeléséhez, ő meg megvesz kilóra.
Hősnőnknek sem tetszik, de mégis belemegy. De miért?
Úgy tűnik van esze , nem rajong az ilyen kapcsolatokért, van helye az életben ,életcélja, munkája, szerető családja és barátai.. Akkor miért?
Erre sehogysem kapunk választ, ne is keresd a sorok között.
A főszereplő férfinkért nagyon oda kéne lennem, mert titokzatos, észvesztően szép és gazdag.
De nem érzem azt, amit illene.
Pedig megboldogult fiatal koromban vonzott ez a típus, de csak messziről (hála az égnek férjnél vagyok, mégpedig rendes férjnél!)
Inkább csak taszít. Megmondani nem tudom miért.
Nem a sötét vágyai miatt, ami azért a végére kiderül, hogy annyira azért nem sötétek.
A két fél közötti szerződésen nehezen rágtam át magam, vicces volt, de fárasztó olvasni. Annyira furán van megszövegezve.
Az üzenetváltásaikon sokat kacagtam, kellett bele a humor és irónia. Azt az  Anastasia-t kedvelem és
Christiant.
De mintha teljesen más emberek lennének amúgy.

Más.
Túl rövid idő alatt és túl szerelmesek lettek egymásba, ebben én annyira nem hiszek.
Ráadásul nem hiszem hogy ez szerelem lenne, esetleg vonzódás.
Ráadásul Anastasia a végén nem értem mitől kapja fel a cukrot és vágtat el lóhalálában? Eddig is erről volt szó, mit várt?
A pasi szavai mögött sem kellett olvasni, világosan megmondta, mit tud adni neki és mire vágyik.
Vagy a szokásos tipikus női mentalitás, hogy "azért is megváltoztatom, majd én!" ?

Nézzük a szex részeket.
Néhol hangosakat röhögtem, páromnak felolvastam sorokat, amit nem szoktam...:)
Durvábbra vártam, azt hittem fogok tanulni új dolgokat, azt hittem rettegni fogok.
Erre kapok egy kis fenékpaskolást. Mi ez , valami vicc?
Pedig a beharangozóban durva szexről volt szól.
Szerintem itt nem volt semmi ilyen.
Egy kicsit érdekes volt a pasi érdeklődési köre és ennyi.
Ami nálam a legdurvább volt..
Nem is tudom leírjam-e. Kényesebb gyomrú olvasóim kicsit görgessenek lejjebb!

A mensi alatti szex. Na az durva volt, nem venné be a gyomrom, pedig tudom, hogy vannak olyanok, akiknek ez normális. Nálam már "nem fér bele " kategória!

Ami idegesített, az a" Szentszar" és társai milliószor elolvasva.
Az elején még vicces volt, utána már bosszantott , a végén eljutottam a legvégsőkig, azt hittem lerakom inkább.

Hősiesen végig szenvedtem a könyvet azért.
Ez nem az én műfajom. nem értem mit esznek ennyien rajta, mitől lett sikerkönyv.
Egyszerű kis könyvecske, ami se nem romantikus, se nem ízig-vérig pornó.
Azt hiszem sajnálnám a pénzt rá, ha megvettem volna, de e-olvasóban olvastam, így nem zavar annyira.
Kíváncsi vagyok a további részeire is, hátha lesz egy kis fejlődés és kiderül miért "sötét"lelkű a mi főszereplőnk, tovább tudnak- e lépni, szerelembe esnek-e, igaziba és talán még a hősnőnk szókincse is gyarapszik kicsit.
Esetleg én is meglepődök, meghökkenek, tanulok újat.


Hát így vissza olvasva érdekes post lett.
Ember legyen a talpán, aki el tudná dönteni, hogy a legutóbbi könyv tetszett-e nekem vagy sem.
Bevallom én sem tudom.
Talán egy jó közepesre értékelném.

A borítója jó lett, diszkrét.
A  címválasztással sem értek egyet.

történet::10/7
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9
erotika: 10/7
durvaság: 10/8



2012. szeptember 13., csütörtök

Nyeremény

Vége a napnak és majdnem elfelejtettem kihirdetni a játék három győztesét!
Szóval Random sorsolóval sorsoltam.
Így akik nyertek:



1. Podmaniczky Anna
2.Timus
3. Muszkalay Edit

Köszönöm a résztvevőknek a helyes megfejtéseket!
És ne csüggedjen, aki most nem nyert.
Igyekszem megint valami jó kis játékot kitalálni nektek!

Peter Mayle: Még mindig Provance


Olvastam már az írótól, akkor magával ragadott.
Most sem volt ez másképpen.

Hogy miről szól a könyv?
Az égvilágon semmiről és mindenről.

A könyv inkább hangulatot, illatokat, ízeket közvetít.
Mesél és mesél.
Bele pillanthatunk a helyi gasztronómia  életébe, a piacok sokszínűségébe, a különös francia szokások és mentalitás összevisszaságába.
De hasznos tippeket kapunk az olívaolaj,a fekete paradicsom, a szarvasgomba felhasználásairól.
Dugóhúzó és kések, táj és ehető kertek elkészítéséig bámiről szó esik.
Mintha az író ülne egy asztalnál és mesélne nekünk .
Francia szavakkal és mondatokkal nyomatékosítaná mondanivalóját, amiből egy kukkot sem értünk.
szebbé, érdekesebbé teszi a könyvet, viszont a fordítás hiánya, akár egy függelékbe megnehezíti az olvasást.

Kapunk borválasztási , piacozási és étterem kalauzt is a könyvhöz.

Bár egyszer eljuthatnék arra a tájra.

"Milyen kár, hogy a fényképezőgép nem képes megörökíteni az illatokat, mert egy remek, forró nyári nap Haute Provence-ban minden ízében van olyan emlékezetes, mint a napfénybe olvadó levendula- és zsályamezők látványa. Szikkadt föld és szikla, a gyógyfüvek fanyarsága, a meleg szellő, a fűszeres forróság illata – a táj lepárolt esszenciája."

Tökéletes nyári olvasmány.
Gyorsan haladtam vele.
Ami a mellékhatása, hogy folyton éhes voltam tőle.
Szóval szigorúan csak teli pocakkal olvasandó!

A borítója is hangulatos, hűen tükrözi a belbecset.

történet::10/9
 helyszín:10/10
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/9
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/9

Ulpius kiadó
256 oldal
saját
Fordította: juhász Viktor

Csaba Adrienn : Judy – Szemtől szemben – Igaz történet egy lányról, aki újjászületett


Nem szeretem Judyt különösebben, mint embert, a zenéit viszont régen nagyon szerettem.
Így a könyvet gondolkodás nélkül leemeltem egy kisbolt polcáról.
Majd halogattam és halogattam.

Bevallom autóbalaeset óbiás vagyok!
Rettegek, hogy egyszer utolér és nem egy kisebb koccanás keretében (mert az már megtörtént).
Sokszor autókázás közben látom lelki szemeim elött, hogy mi fog történii, ami persze nem történik meg , hála az égnek.
Talán ezért is halogttam a könyvet.
Most erőt vettem magamon és elolvastam.

Becsülöm és tisztelem, hogy mennyi mindent túlélt lelkileg és testileg is.
Túlélt minden szenvedést, a rengeteg beavatkozást, az esélyt , hogy meghalhat vagy a karrierje nem indul be ás lemondhat az álmairól.
Közben a közönség semmit sem vett észre a benne lezajló folyamatokról.
Ment és csinálta, mindig új cél lebegett a szeme elött.
Most boldog, családja van, pici kislányt nevele és szerintem elérte a z éneklésben is, amit szeretett volna.
Nagyszerű könyv, mert bemutatja, hogy küzdjünk minden áron egy célunk eléréséért. sikerülhet!
Megmutatja, hogy mindent túl lehet élni, csak akarni kell.

Viszont különösebben még mindig nem kedveltem meg őt valamiért.
Nem tudom megmondani miért ellenszenves.
Talán a média formálja őt ilyenné a szemembe?
Nem tudom.

Megrázó képek kaptak helyet a könyvben, így csak erős idegzetű olvasóknak ajánlanám.
Egy ilyen könyv után az ember természetesen elgondolkozik, hogy ő vajon mit tenne a helyében?
Tudna így harcolni? Lenne ennyi akaratereje?
Felülértékeli ilyenkor saját életét.
Az apró, piti dolgok miatti siránkozásai ilyenkor eltörpülnek.



Könnyen, gyorsan haladható kis könyv.
Amit sajnáltam, az az, hogy kimaradt belőle a miért megválaszolása.
Nem tudjuk meg, hogy ki hibázott vagy mi történt pontosan azon a végzetes napon.
Viszont az érzéseibe, a gondolataiba, félelmeibe bepillantást mer engedni, ami bátor dolog tőle.

Szerintem szép volt a baleset előtt és bár már ne úgy néz ki, nem az az ember köszön vissza a tükörbe, de most is egy szép nő.

Merj küzdeni céljaidért!

192 oldal
saját

történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
 a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8




2012. szeptember 6., csütörtök

Liza Dalby :Gésa


Egy gyönyörűséges borító és már kész is lettem.
Csak tudnám honnan került hozzám.?
Ezek szerint nagyon régen szerezhettem valahol, mert nem is emlékszem már semmire a könyvről.
Bele is kezdtem gyorsan, amikor előbányásztam a könyvespolcom mélyéről.

Imádom a gésákról szóló , történeteket!
Eddig nem sikerült túl sok jót vadászni.

A könyv hemzseg a szépséges illusztrációktól és képektől.
A borítója is remek munka.

Rengeteg érdekességet tudunk meg a gésákról, az őket körülvevő mítoszról, az életükről, társas kapcsolataikról, belügyeikről és igen, még a szexuális szokásaikról is.
De szót ejt a különböző szokásokról, vallásról, a piszkos pénzügyekről, a zárt társadalmukról, a törvényes és törvénytelen gyermekekről és életükről, atanulásról, de még a gyönyörűsége ruhákról, színükről is.
Ezen kívül sok gésa életébe is bepillanthatunk. Megismerhetjük nem csak a munkájukat, hanem magukat az embereket is.

Liza Dalby, az írónő  nem csak interjút készít velük, és nem csak kérdőíveket töltet ki velük, hanem igazi gésává fogadják, tanul velük és tanul tőlük.
 Egy fiatal amerikai egyetemistából Kyotó elegáns , keresett nője lesz.
Megismerteti velünk a gésává válás rögös útjait, buktatóit és nehézségeit.

Ami viszont az én szívfájdalmam, az az, hogy ez bizony nem regényes formában történik meg, hanem inkább dokumentumregény.
Száraz és apró betűs.
Nehezen emészthető, nehezen haladós könyv.

 történet::10/6
 helyszín:10/9
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
 érzelmek,romantika:10/8
 a könyv hangulata:10/8
 a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
 a borító :10/10
 misztikum: 10/6
hitelessége: 10/9

Ulpius kiadó
359 oldal
saját
Fordította: Gellért Marcell

Élőhalottak_Charlie Houston és Charlaine Harris

Kissé el vagyok maradva a könyvek postjával.
Így most kettőt egyben írok meg nektek.
Amiért hasonló a témájuk, a kiadójuk is azonos  és a nevük is kísértetiesen hasonlít, de teljesen eltérőek ezen kívül.




Charlie Huston:Félholtak

Egy igazi férfias olvasmány.

Már régóta porosodik egy nagy leárazás után a polcomon, amit úgy gondoltam sosem fogok elolvasni, így ment a rukkolára és valaki happolta is.
 Így gyors bele kukkantottam és végig is olvastam azután.
Meglepődtem. Sőt, nem is ez a kifejezés a legjobb. Inkább megdöbbentem.
Egy férfi főszereplő, aki vámpír, nem csillog, nem nyálasan szerelmes, hanem szókimondó, harcias, durva ember, ráadásul nem is szépfiú...
Hű. Ritka az ilyen.
A könyv nem érzelmeskedik, nem romantikázik, hanem bele vág a lecsóba és rögtön a közepén találjuk magunkat egy nagyon durva akciónak.
Nem finomkodunk. Tele van csúnya beszéddel és a történet sem kispályás.
Kösse fel a gatyáját a szépreményű olvasó! Mert amit kap az kőkemény szex, kőkemény életben maradás, zombik, bocsánat agyzabálók, gonosz és kevésbé gonosz emberek, lények, akció és verekedés...
A poénok, az írónia szuper benne, így azt nagyon élveztem.
Volt pár gyomorforgató jelenet, na azt kihagytam volna legszívesebben, de hozzá tartozik a történethez.
Szóval érzékeny lelkűeknek szigorúan tilos olvasni!

történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/8
érzelmek,romantika:10/6
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8
misztikum: 10/7


Ulpius kiadó
saját
388 oldal
Fordító: Tóth Bence



Második könyvem e-olvasóval olvastam végig.
Bele kezdtem a sorozatba, de szörnyű élmény volt, így  könyvet sem vettem meg.
De e könyvben megkaptam egy ismerősömtől.
Így ez lett a kísérleti alanyom.
Charlaine Harris: Inni és élni hagyni
Hát. Tanakodtam, hogy mit is írjak róla.
Sokak kedvence.
Senkit sem akarok megbántani, de nekem nem igazán tetszett.
Na a filmnél egy fokkal jobb volt (mondjuk nem is volt nehéz, mert az egy vicc volt vagy egy paródia,  szerintem).
De nem tudtam megkedvelni a szereplőket sem, sem a történetet.
A főszereplőnk butácska, nem igazán kedvelhető. Pedig annyira jó tulajdonsága lenne.
Remélem ezt a késöbbiekben kihasználja az író.
Vámpírunk olyan semleges, olyan semmilyen.
A kutyánk is érdektelen.
A romantika számomra nulla.Erotikus regénynek is kevés.
A nyomozásról meg inkább ne is beszéljünk...
A vége a könyvnek, na az volt ami talán jól sikerült. Végre egy kis izgalom.
Amúgy egy gyorsan olvasható, egyszerű, könnyed olvasmány.
Jó közepes talán.

Mit esznek benne a rajongók vajon?
Szívesen meghallgatom az érveiket a sorozat mellett.
Mindenesetre kap még egy esélyt a következő résszel, aztán majd meglátjuk...

 történet::10/6
 helyszín:10/7
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
 érzelmek,romantika:10/7
  a könyv hangulata:10/8
  a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
  a borító :10/8

 misztikum: 10/6

 Ulpius kiadó
saját
414 oldal
Fordította: Binder Natália


2012. szeptember 3., hétfő

Nyereményjáték



Egy nyereményjátékot hirdetek  a Kísértés Rt írójával karöltve.
Három válaszra kell helyesen válaszolnotok és a judyadry@gmail.com email címre elküldenetek.
Majd a helyes megfejtők között random sorsolok pár, eredeti Kísértés Rt -ben szereplő illusztrációt dedikálva.

A kérdések:
- mikor jelent meg a pontosan a Kísértés Rt?
- hány éves  a szerző?
- milyen foglalkozást úz a Ksértés Rt főhősnője?

2012. szeptember 2., vasárnap

Julius Verne:Némo kapitány


Julius Verne, azaz Verne Gyula

Én kis buta, azt hittem hogy magyar író.
Pedig nem.

Egy kedves molyos ismerősömtől kaptam kölcsön.
Köszönöm neki ezúton is.

Mindig érdekelt a víz alatti élet, így régóta áhítoztam erre a könyvre.
Viszont mgvenni nem szerettem volna.

Csalódás is volt, meg nem is.Nem igazán tudom eldönteni merre billenjen a mérleg nyelve igazán.

A történet remekül van megírva.
Szeretem a kalandokat, szeretem a fura figurákat benne.
A szereplők rettentően érdekesek és furcsák.
 Conseil különösen a szívembe lopta magát éleslátásával és hidegvérével.
Bár sokat nem tudunk meg róluk igazán.
Részletesebben is leírhatta volna az író őket, a gondolataikat, érzéseiket.
De ez még nem igazán hibája  a könyvnek...

Sok érdekes vízi élőlényt ismerünk meg és osztályozunk.
Viszont a sok állat és osztályozás elviszi a történet gyorsaságát, érdekességét.
Unalomba fullad. Megállítja a történet sodrását, lendületét.
Talán ezért nem tudják sokat átrágni magukat rajta.
Erőt kell venni magunkon vagy kihagyni azokat a részeket, ha zavarnak, mert ez mellett egy igazán meseszép és érdekes olvasmány.

Annyira körül néznék a víz alatt én is.Szelném a habokat a Nautilussal.

Hihetőnek tűnik a történet, az író annyira jól megírta, néhol korát felülmúlva(néhol pedig utólag kiderült, nagy tévedések árán).

történet::10/8
helyszín:10/10
 szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/7
érzelmek,romantika:10/7
a könyv hangulata:10/8
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8

kölcsön könyv
472 oldal

2012. szeptember 1., szombat

Kísértés Rt avagy interjú a szerzőjével!


Kíváncsi vagyok, hányan találtátok el a legújabb interjúalanyom személyét!
Remélem sokan.

Köszöntlek a blogomon Viktória!
Nem olvastam még a könyvedet (Kísértés Rt. ), de a beszerzendőm listájának az elején tanyázik mindenképpen!

- Mit érdemes tudni rólad, amit megosztanál az olvasókkal? 
Magánélet, ilyesmik...természetesen, csak  amit publikusnak tartasz..
 Huszonnégy éves vagyok, Budapesten élek, és idén szeptembertől kezdem a doktori tanulmányaimat az ELTE-n középkori és reneszánsz angol irodalomból.
A szobámat félezer könyvvel és hatvanhét polcmacskával osztom meg.

 - Az szép szám. Akkor nem csak az írás a nagy szerelmed, hanem az olvasás is.:)
Akkor biztosan van kedvenc íród és könyved?-
 Egy darab íróra nem tudnék rábökni, de ha könyv, akkor Neil Gaimantől és Terry Pratchett-től a Good Omens (Elveszett próféciák). Minden évben terítékre kerül.

- Én is tervezem elolvasni majd...
Mikor kezdtél el írni pontosan? És mi vitt ez a pálya felé?
-  Egészen kicsi koromtól körülvettek a történetek - némelyiket készen kaptam, de akadt, ami tőlem származott. Többször megpróbálkoztam azzal, hogy papírra vessem ezeket a meséket, de komolyabban csak nyolc évvel ezelőtt kezdtem el írni. Azt hiszem, a döntő pillanat akkor jött el, amikor körvonalazódott a fejemben egy történet, ami annyira tetszett, hogy el akartam olvasni... aztán rájöttem, hogy még nem írta meg senki.

 -Melyik hős lennél a történeteidben?
- Kétféleképpen tudok válaszolni erre.
.1 hogy kire hasonlítok:
A Kísértés Rt.-ből talán Serene, de ebben nem vagyok biztos.
Az Őrült Hold alattban egyértelműen Lancaster.

2. hogy ki lettem volna szívesen:
 A Kísértés Rt.-ből azt hiszem, Lucifer: mindig lenne kéznél tűz, hogy ne vegyen meg Pandora hidege.
Az Őrült Hold alattban Lord Stephen: kényelmes állás lehet a világ urának lenni.

 - Hol szoktál írni és mikor száll meg az ihlet?Van olyan napszak, amikor különösen menni szokott az írás?
 -  Alapvetően bárhol és bármikor: legyen az ebéd közben, egy órán, a villamoson, az éjszaka közepén az ágyamban...
 értelemszerűen sokszor nincs lehetőségem, hogy azonnal papírra/monitorra vessem, ami eszembe jut, de mindig van nálam füzet és toll e célra.
Általában éjszaka könnyebben megy az írás; ilyenkor még az sem tarthat vissza, ha hivatalosan már alszom: megesett már, hogy úgy ébredtem, hogy a tenyeremen félálomban írt sorok szerepeltek.

 - És mi az ami kapcsol  teljesen?
 -  A zene, a filmek és az olvasás. Tulajdonképpen bármi, amit passzívan lehet élvezni.

 - Mit teszel akkor, ha nem jut eszedbe semmi a következő történetedhez?
-  Félreteszem egy időre, és igyekszem nem gondolni rá.
Eddigi tapasztalataim szerint minél jobban rágörcsöl az ember lánya egy dologra, annál kevésbé talál rá megoldást.
 Ha azonban eltávolodik pár lépést, akkor előbb-utóbb a probléma megoldja saját magát, de legalábbis könnyebben szembe szökik a folytatás.


- Van olyan  könyv, amit sosem fogsz elolvasni?
  - A legtöbb mostanában felbukkant ifjúsági vámpíros-vérfarkasos sorozat.
 Az Alkonyattal is megjártam - ha már vámpírok, maradok Anne Rice-nál és Richelle Meadnél.


- Van olyan könyv, amiről lebeszélnél mindenkit?
  -Azt hiszem, nincs ilyen. Az sose baj, ha könyv van az emberek kezében - legfeljebb belenyomnék még mást is, ha olyasmiről van szó, ami nekem nem tetszett.

- Egyik vesszőparipám a kötelező olvasmányok a suliból.Kedvenc kötelező olvasmányod van?-  Gárdonyi Gézától az Egri csillagok. Minden benne van: gyerekrablás, alattomos félszemű főgonosz, harctéri taktika, álruhás menekülés, cselszövés, romantika, talpraesett nők, robbanások, akció. Imádtam.

- Az én kedvencem is pont az.
Az íráson kívül mi a foglalkozásod, hobbyd?
 -  PhD-hallgató vagyok az ELTE bölcsészkarán, és amikor ebben elfáradok, akkor rajzolok, olvasok, mozizom vagy dalra fakadok. Néhány hónapja rákaptam a snookerre is, de nem vagyok benne valami ügyes.

 - Egy fura kérdés jön most.Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
 -  Az biztos, hogy önszántamból nem mennék oda, de ha már muszáj, akkor a laptopomat egy áramfejlesztővel (hogy legyen mit olvasni, nézni és hallgatni, ha épp nem írok), ivóvizet és töméntelen mennyiségű naptejet.

- Ki a legfőbb kritikusod?
-  Alighanem saját magam. Újra és újra átolvasom a szöveget hibák, következetlenségek után kutatva, sosem zárom be a dokumentumot módosítás nélkül.
Mostanra megtanultam, hogy "befejezni" nem tudok valamit, csak "abbahagyni", de ez nem gátol meg abban, hogy "csakazértis" megpróbáljak tökéleteset alkotni.


- Hogyan találnak meg a szereplőid?Mind kitalált vagy van ,akit mintáztál valakiről?
-  Mivel az írás nekem egy meglehetősen intuitív folyamat (azaz a novellákat kivéve sosem úgy vágok bele egy történetbe, hogy minden lépését megtervezem), ezért egyik szereplőm sem tudatos tervezés eredménye. Utólag, amikor már jócskán benne vagyok az írásban, általában rájövök, hogy emlékeztetnek valakire, de előtte soha.

- Az erősségedet már ismerjük (az írás) Jöjjön a gyengéd. Legnagyobb fóbiád?
 -  Minden, aminek hatnál több ízelt lába van. Emellett tériszonyom van és a hirtelen hangos zajoktól is megijedek.


- Melyik műfajt kedveled a legjobban és milyen műfajban tuti nem fogsz írni sosem?
  - Legközelebb a fantasy áll hozzám, annak is az urban fantasy alfaja, de szívesen írok horrort is, ha van rá alkalmam.
Ami a legtávolabb áll tőlem, az talán a krimi: imádom olvasni, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy ebben a műfajban írjak.

- Családod mit szólt a nagy sikeredhez?
-  Örülnek, és büszkék is rám, azt hiszem. Édesanyám legalábbis előszeretettel olvassa a metrón jó feltűnően a Kísértés Rt.-t, pedig alapvetően nem is szereti annyira a fantasyt.


- Mit szólsz egy- egy kritikához?Előrébb visznek vagy csak sebeznek?
-  Ha a kritika építő jellegű, és olyan gyengeségre hívja fel a figyelmem, amit én nem vettem észre, akkor örülök neki, mert segít a fejlődésben. Azzal azonban nem tudok mit kezdeni, amikor olyan embertől kapok kritikát, aki maga is tisztában van vele, hogy nem ő volt a célközönség. Persze mindenki azt olvas, amit akar, de ami engem illet, én valószínűleg nem állok neki a közeljövőben egy Danielle Steel-regénynek sem, mert nagy eséllyel nem élvezném, és így csúnya kritika születne a találkozásból. Szerencsére ehhez hasonlót ritkán kapok. A Kísértés Rt. eddig kifejezetten jó recenziókat zsebelt be: inkább a negatív vélemény számít fehér hollónak.


- Kedvenc könyves bloggereid akiknek nyomon követed a blogját?
-  Nagyon kevés blogot olvasok, és mielőtt a Moly.hu-ra regisztráltam, a létezéséről sem tudtam a könyves blogoknak. Most már némileg jobban képben vagyok, és időnként olvasgatok néhányat, bár bevallom, nem rendszeresen. Az alkalmi áldozataim közé tartozik Amadea, Szilvamag, FFG, Nita, Nima, PuPilla és Gigi.

-Nekem is ők a kedvencek.
Mennyi beleszólásod van az utómunkálatokba, miután leadod a kéziratod?
Mennyit engedsz változtatni?
-  Az Őrült Hold alattból még nem kaptam vissza a szerkesztett verziót, ezért csak a Kísértés Rt.-vel kapcsolatban van tapasztalatom: ott a teljes regényt küldték vissza megszerkesztve, és elvileg lett volna jogom beleszólni, de nem éltem vele, mert Hudácskó Brigi, a szerkesztőm olyan jó munkát végzett, hogy egyetlen helyen vettem csak észre a keze nyomát, és ott kifejezetten örültem neki.
Novelláknál megesett, hogy komolyabb átírást kértek tőlem, de szívesen megcsináltam, mert úgy éreztem, valóban jobb lesz úgy a szöveg. Egyébként hálás vagyok a szerkesztésért: több szem többet lát, és a végcél az, hogy az olvasónak jó legyen. Ha foggal-körömmel ragaszkodnék minden betűmhöz, akkor okosabb lenne a fióknak írni.


- Mennyire vagy maximalista az életben és az írásban?
- Túlságosan. Minden alkalommal emlékeztetnem kell magam, hogy emberből vagyok én is, a tökéletességet legjobb esetben is csak megközelíthetem. Hosszú időbe telt ezt elfogadnom, de azóta sokkal könnyebben mennek a dolgok, és kevesebbet stresszelek az apróságokon.


- Nagyon nehéz a mai íróknak kiadót keresni? Rögös az út?
-  Igen. Nagyon sok múlik a kapcsolatokon, a szerencsén és a tehetségen... sokszor sajnos ebben a sorrendben.
 Egy éve egy kiadónál azt mondták nekem, hogy a hozzájuk érkező kéziratok száma alapján Magyarországon minden ötödik ember ír. Bár ez elképesztőnek tűnik, de ha belegondolunk, mennyire hozzátartozik manapság az emberek életéhez a számítógép, a szövegszerkesztő program és az internet, már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek. Ez egyrészt jó dolog, mert mindenkinek esélye nyílik megmutatni, mit tud - másrészt viszont megnehezíti az érvényesülést is, mert ha egy kiadóhoz naponta 5-10 kézirat fut be, abból az e-mailtengerből nehéz kihalászni a gyöngyszemeket.


- Mit ajánlanál a kezdő íróknak?
-  Először is olvass rengeteget, és ne csak a manapság divatos könyveket, hanem klasszikusokat is.
Írj sokat, megállás nélkül, rendszeresen.
 Ha írtál valamit, tedd félre, majd vedd elő 2-3 hónap múlva, és tanulj a hibáidból, javítsd ki őket.
Ha eljutsz oda, hogy tökéletesnek érzed a művet, olvastasd el valakivel, aki nem a rokonod, nem közeli barátod, nem az életed értelme - és hallgass rá.
Te és a hozzád közel állók olyan közelről nézitek az irományodat, hogy nem látjátok a hibáit, de egy kívülálló igen. Ha képtelen vagy elfogadni és felhasználni a kritikát, akkor inkább csak a magad szórakoztatására írj, ne másokéra.
Ha van egy kész írásod, akkor több út áll előtted. Nekiláthatsz kilincselni a kiadóknál, és reménykedhetsz, hogy egy nap kedvező válasz fogad a beérkező levelek közt. Ez lassú módszer, és semmi nem garantálja, hogy sikerhez vezet, ezért, ha a fejedbe vetted, hogy megjelensz, nem árt aktívabban tenni az ügy érdekében.
 Lépj be írókörökbe, indulj el pályázatokon!
Előbbi remek lehetőség a tanulásra és a kapcsolatépítésre, utóbbival esélyed nyílik megjelenni.
Ha ügyesen csinálod, hamarosan lesz egy publikációs listád, amit csatolhatsz a kéziratod mellé: valószínűbb, hogy a kiadónál egy már megjelent novelládat futják át, mint a több száz oldalas regényedet olvassák végig, bármennyire érdekes is a szinopszis, amit küldtél.
Persze, ami a legfontosabb, hogy legyél kitartó, és ne add fel.

- És végezetül  .
Mi az a dolog, amire most nagyon vágysz?
  - Ebben a pillanatban? Egy nagy pohár kakaó.
 Általában? Nyugalom, egy könnyen folyó történet... és még egy Evanescence koncert.

- És mi az , amire mi nagyon vágyunk?
A hamarosan megjelenő következő könyved, természetesen.
 Egy kis kedv csináló belőle:
"Milyen lehet az állandósult káoszban élni?
Mia hosszan mesélhetne erről, elvégre egész életét az éjszakánként átalakuló Nioba városában töltötte. Barátokat, családokat szakít el egymástól ez a különös, önálló akarattal bíró hely, és titkát még senkinek nem sikerült megfejtenie – legalábbis eddig.
Amikor Mia véletlenül belebotlik a mogorva, embergyűlölő tudósba, Lancasterbe, merész döntést hoz: az ismeretlent választja a férfi oldalán. Éppen csak arra nem számít, hogy az izgalmasnak ígérkező kutatás egy számára új, sötét világba vezet, amelyben a tudomány szorosan összefonódik a mágiával, az égitestek pedig nem egészen azok, aminek látszanak.
"


Ahogy olvasom, ez merőben más lesz, mint az első köteted.


Köszönöm szépen az interjút!
Azt kívánom neked, hogy a második könyved is legyen legalább olyan sikeres, ha nem jobban , mint az első.


Kedves olvasóim nektek meg egy nyereményjátékkal szeretnénk kedveskedni.
Hamarosan !
A nyeremény:
Kísértés Rt.-ben szereplő illusztrációk eredetije közül néhány kerül kisorsolásra dedikálva.
Szóval legyetek résen, és olvassátok a bloggom!
És persze kísérjétek figyelemmel Viktória honlapját is.
 http://imreviktoriaanna.blogspot.hu/
  http://underthemadmoon.blogspot.hu/


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék