2013. szeptember 30., hétfő

Kendare Blake: A rémálmok lánya











Kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, így lehet zavaros lesz némileg a postom, ahogy kavarodik a négy könyvről a benyomásom. De legjobb tudásom szerint írok róla, remélhetőleg.

Az első része a könyvnek a tipikus "meglátni és bele szeretni a borítóba és a fülszövegbe" volt. 
Így nem kérdéses, hogy alig bírtam kivárni, míg elolvashatom a folytatást. Nem rejtettem véka alá, hogy tetszett, de volt némi hiányérzetem is, nem voltam teljesen megelégedve, kicsit mást vártam a Vérbe öltözött Annánál
Most, így a második kötet olvasása után, eltűnt a hiányérzetem. Valahogy elütött az előző könyv hangulatától, kicsit a stílusától is, de így még jobban is tetszett.

A borítója megint fantasztikusra sikeredett, ami hozta a könyv sötét hangulatát és könnyedségét egyszerre. 

Gördülékeny, gyorsan olvasható ez a rész is, nem tartott 1 napnál tovább az elolvasása. Na jól van, vitt is előre, hogy megtudjam az író milyen sorsot szán a szerelmeseknek.

Kevesebb a mozgalmas, szellemgyilkolásszós rész, kevesebb a szereplők tini szokásainak leírása, viszont ezt ellensúlyozandó több a misztikum, több a horror jelegű történés. Ijesztőbbre sikeredett. 
Néhol egy rossz álomhoz tudnám hasonlítani, amiből zihálva ébredsz és nem tudod, hogy most a valóságban megtörtént, vagy csak álmodtad az egészet. 
Volt, ahol a sokat próbált gyomrom nekem is megugrott hirtelen. Bevallom hősiesen, betojtam.
Nem részletezném annyira, de talán elárulhatom, hogy az Öngyilkosok erdeje zseniális és vérfagyasztó ötlet volt, talán az egyik legjobb része a könyvnek. Utána sokáig eszembe is jutott ez a jelent. Pedig én nem kevés horror filmen nőttem ám fel. De nem ez volt az egyetlen momentum, ami miatt elvesztem a szellemek világába, a jó s rossz harcába. Akarom mondani nem mindig a jó és rosszak harcába. Hogy miért is?
Mert itt igen csak eltolódott, fejtörést okozott, hogy kik is a rosszak. 
Ha az első kötetet ifjúságinak tituláltam( elvileg az is a besorolása), ezt mérföldekkel feljebb helyezném el, talán thrillernek. 



Kiforrottabb a nyelvezete, a történések láncolata jobban megszerkesztett, több a háttér-információ, részletgazdagabbak a leírások.. Kevesebb az unalmas, semmitmondó rész. Örültem, hogy lényegesen kevesebb a suliban játszódó jelenet, a megszokott tini beszélgetések...Viszont több a humor. 
A szereplők némi jellemfejlődésen is átmennek, a pozitív értelemben. 
Carmel eddig nem volt a szívem csücske, sem Thomas. Míg az előbbit most már megértettem és elfogadtam olyannak, amilyen, addig Thomast nagyon csipáztam már.
Cas eddig is szerethető figura volt, de most még jobban megszerettem.
Anna, az ijesztő szellemünk nagyon hiányzott nekem a könyv lapjairól. Túl keveset szerepelt.
Gideon, a Rend és tagjai nekem sötét lovak voltak. Túl sokat nem nyomtak a latba, csak lógtak a levegőben.

A szerelmi szálból kettőt is kapunk rögtön. Az egyiket, az újat,  én eltúlzottnak, nevetségesnek tartom, a másik a misztikumával megint el lett találva annyira, hogy ne legyen giccses és rózsaszín, viszont meglehetősen érdekes.



Amiért kicsit csalódott vagyok, az a lezárás. Annyira rövidre sikeredett, hogy csak pislogtam  a gyors befejezésen. Nagy volt a beharangozás, az előkészület, aztán nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Több harcot, ijesztőbb Másvilágot képzeltem el. 
Pont azok léptek, akiktől nem vártam volna és akiktől elvártam, azok kisnyulakká változtak. Így nagyon talányosan hangzik, de ha elolvassátok a könyvet, helyre tudjátok tenni a dolgokat.
Nagyobb dologra számítottam, látványosabbra.

A többi dologgal maximálisan elégedett vagyok.
De ugye lesz még fojtatása? Mert ez a misztikus szellemvilág nagyon az én stílusom, a hangulata, a hideg rázós jelenetei megfogtak . És bár a vég kivitelezése nagyszerű és befejezett, él bennem a remény, hogy valami csoda folytán még olvashatok róluk a piros betűk tetőzéseként. Ha mást nem, Cas egyéb kalandjairól, vagy Anna életről és haláláról. Esetlegesen a Rendről, a megalakulásukról, a hatalmi harcukról...

A könyvet köszönöm a Geopen kiadónak!

Fülszöveg:
A Vérbe öltözött Anna folytatása Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

Idézet:
"Megcsókolom. Abban az egyetlen csókban benne van minden, amit el szeretnék mondani neki, és amit nyomban elfelejt majd, amint hátrafordul. Hogy szeretem. Hogy hiányozni fog. 
És akkor elengedem a kezét."

Kinek ajánlanám? 
A szellemeket, a misztikumot kedvelő olvasóknak, akik borzonganának egy kicsit.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
A humor, a hideg rázós jelenetek.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
A rövid és gyors lezárás.

Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/
304 oldal
saját, recenzió
FordítottaBíró Júlia







2013. szeptember 28., szombat

Kate Jacobs: Péntek esti kötőklub











Egy finom, kedves kis könyv, amit a frissen megnyílt könyvtárunk polcán fedeztem fel. 
Nem akartam én kihozni semmit magamnak, csak a kislányomnak. Hiszen stószokba állnak itthon az olvasatlanjaim. De a könyv csak úgy húzta magához a szemem, majd a kezem is. Így jött velem haza.

Röviden úgy tudnám jellemezni, mint a könyv fő témájának legfontosabb résztvevőjét a kötést, azaz  mint egy kötött pulcsit.
Meleg, otthonos, szép, nyugalmat ad és kényelmes. Viszont végtelenül egyszerű, szimpla, semmi bonyodalom. 
Ha erre vágysz, akkor ez a te könyved.

A szereplők bájosak, szerethetőek, de végtelenül egyszerűek. Nincsenek túlbonyolítva. Esetünkben akár ezerszer megírt karakterekkel találkozhatunk, más  tipikusan női regényekben.
Az ő társas kapcsolatuk a fő téma. Hogyan alakulnak a barátságok, mivé fejlődik egy kis esti kötögető klub.
Ezt a részt nagyon is szerettem. Érdekes volt, hogy honnan, hová jutottak el. Mindenkiről megtudtunk valamit, amit a kötögetések közepette nem is gondoltunk volna róla...
Bár nem értek nagy meglepetések, de érdekes volt azért.
Szerettem a kötögetős részeket, a fonalbolt bemutatását, a kötő klub estéit. Otthonosak voltak és melegséggel töltöttek el.
Viszont mindegyik szereplő jó karakter, ami  nekem túl giccses volt. Szerintem az életben sem mindenki jó. Így kevésbé életszagú. Túl rózsaszín.
Kedvenc szereplőm ez eseten nem lett. Talán azért, mert senki sem volt olyan kiemelkedő.

A romantikus szál nekem erőltetettnek hatott. Nem éreztem semmit az olvasása közben. Márpedig egy szerelemnek valami hatást ki kell váltania az olvasóból.

A könyv vége sem okozott meglepetést, vártam valami hasonlóra, egy tragédiára és egy majdnem akciós jelenetre.
Meg is kaptam, bár szerintem nem lett túl jól megírva, így kihagyható lett volna mindkettő.





A sztoriban nincs nagy fordulat, izgalom. Lustám hömpölyög és jó érzést kelt. Néhol unalomba fullad, rajtad áll, hogy kitartasz vagy feladod ilyenkor. Én nem adtam fel, és végül cseppet sem bánom.
Kellemes a léleknek. Megmelenget.
Néhol vannak benne jó kis mondanivalók, idézhető kis részek, okosságok. Eléggé közhelyesek, de szépek.

A szövevényessége követhető. Nem zavarodtam bele, pedig sokszereplős, sok szálas. Szépen tagolták és így nem zavart.

A könyv nyelvezete nincs túlbonyolítva, ne szépirodalmi megfogalmazást várjunk és akkor jól érezzük magunk az olvasása közben.
Én szerettem, semmi gondom nem volt a leírásokkal vagy a párbeszédekkel.

És végezetül, szerintem a magyar borító sikerült a legszebbre!


Fülszöveg:
Egy héten egyszer nők színes kis csoportja gyűlik össze egy New York-i fonalboltban, hogy az épp aktuális munkájukon dolgozzanak – s közben megosszák egymással az életüket…
A Walker és Lánya bolt középpontjában az üzlettulajdonos Georgia áll, aki egyedülálló anyaként egyszerre igyekszik megbirkózni vállalkozása vezetésével és tizenéves lánya nevelésével. Alig várja, hogy kicsit megfeledkezhessen a nehéz mindennapokról, és elkezdődjön a Péntek esti kötőklub, ahol a barátaival kötésmintákat csereberélnek, viccelődnek, és megbeszélik legféltettebb titkaikat. Ám amikor hirtelen újra feltűnik a férfi – aki egyszer már összetörte Georgia szívét –, hogy ő is kivegye a részét közös lányuk életéből, a nő világa összeomlik.
Szerencsére Georgiának ott vannak a barátai, hogy bátorítsák, és megosszák vele saját bizalmas meséiket összetört szívekről és csodatettekről. S amikor aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen, ezek a nők felfedezik, hogy kicsiny közösségük nem csupán egy kötőklub, hanem nővérek testvérisége.
Idézet:
-
Kinek ajánlanám? 
Annak, aki szeretne egy nyugodt, finom kis könyvet olvasni.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
A szereplők kapcsolatrendszere ahogy változik.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
Nem volt benne semmi izgalom vagy csavar.


I.P.C kiadó
könyvtári
400 oldal

















2013. szeptember 26., csütörtök

Interjú


A következő alanyom egyik kedvenc bloggerem lett, aki mesél nekünk magáról, blogról és könyvekről is természetesen.
Ő pedig nem más, mint Gretty!







- Hogy kerültél a bloggerek közé? Mi vett rá, hogy blogot írj?Mikor kezdted pontosan?
Volt egy olyan kemény időszaka az életemnek 2010 végén, amikor két hónap leforgása alatt elvesztettem a nagymamámat és keresztapámat, elhagyott az akkori párom, és még az akkori munkahelyemen is felmondtak. Mondhatni nem is a padlóra kerültem, hanem méterekkel alá, a pinceszintre.
Karácsony környékén jött el a depressziómban az a pont, amikor szinte választás elé kerültem: vagy feladom, mert már nem lehet úgy tovább folytatni, amibe kerültem, vagy ha kínkeservesen is, de felállok.
Mivel rengeteg minden munkált bennem, és többnyire csak az olvasás jelentett örömet ebben az időszakban, arra jutottam, hogy megpróbálom kiírni magamból, amolyan terápiás jelleggel.
Leültem hát a gép elé, és valami elnavigált a mostani helyemre, én meg írni kezdtem.
Előbb csak olyan hektikusan, majd nagyjából egy évre rá, mielőtt nagypapám is meghalt volna, már teljesen öntudatosan használtam fel az életem egyensúlyban tartásához, hogy a blogot vezetve, mondhatni uralom egy részét a világomnak.



- Az embernek rengeteg munkája és ideje benne van a szeretett blogjában. Érezted már azt, hogy abba kell hagynod, mert nem bírod vagy már nem okoz örömet?
A fenti körülmények miatt soha, egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom.
Voltak már kevésbé aktív időszakaim, és van, amikor úgy érzem, hogy abban a formában, ahogy van, nem mehet tovább a dolog, mert változtatni kell - és akkor változtatok; sőt, már olyan is volt, hogy kicsit pihentettem az intenzitás szempontjából, de hogy végleg elengedjem, olyan szerintem nagyon sokára lesz, ha lesz egyáltalán.
Bár mára már nagyon komolyan veszem az egészet, ez valójában annak szól, hogy ez az a területe az életemnek, amit kifejezetten én teremtek meg magamnak, én uralok, és ez tart egyensúlyban, élvezem, hogy van ilyen vetülete is világomnak. Itt is vannak persze hullámvölgyek, de az elkövetkezendő 5-10 éven belül a legdrasztikusabb dolognak maximum azt tudom elképzelni, hogy priváttá teszem a blogot.
- Mit gondolsz, kinek érdemes blogot indítani? Mit tanácsolnál a kezdőknek? Hogyan tudnak felépíteni egy sikeres és olvasott felületet?
Többször belefutottam már interjúsorozatba bloggerekkel kapcsolatban, ahol az indíttatást is kérdezték, így rá kellett jönnöm, hogy bár nem ismeretlen mások előtt sem, hogy lelki nyavalyáik kúrálására blogolnak, a könyves bloggerek közül igen kevés ilyen van. Épp ezért, nem feltétlenül tartom magam hitelesnek a témában, hogy kinek érdemes indítani.
Szerintem magunknak, hiszen a blog, mint olyan, egy internetes napló, márpedig naplót az ember nem úgy kezd el íri, hogy ő Anna Frank, aztán hurrá, évek múlva tuti millióan csüggnek majd szavain.
Nincs bajom persze az efféle tudatossággal, de mivel ez bennem nincs meg, így egyértelműen azon az elven vagyok, hogyha már kifelé akar valaki bizonyítani, de ez belül csak egy póz önmagának, akkor ne számítson átütő dolgokra.
Úgyhogy azt tanácsolnám, hogy jól gondolja meg magában, hogy miért indít blogot, és ha ezt őszintén beismerte magának, sose feledje, mert az lesz a biztos alap, amire építkezik, és ha az nincs erős öntudatosságon, sok görcsölést eredményezhet az egész.

Ráadásul ez az alapja a sikerességnek is, ami azért elég hülye szó. Mitől sikeres egy blog?
Nyilván vannak prózai dolgok, melyek mérhetőek - például olvasottság, feliratkozók száma -, de valójában nem ilyen egyszerű ez.
Ha az ember tisztában van azzal, hogy mi miért csinál, és azt meggyőződéssel, őszintén teszi, sokkal könnyebb sikeres blogot vinni, mert akkor egyedi, és ezáltal a rá, és senki másra nem jellemző egyediséggel lehet kitűnni.
Minden más, csak keresőmarketing kérdése, amihez meg vagy ért az ember, vagy nem. Ha nem, akkor vagy kitanulja, vagy sem.

Ahhoz pedig, hogy valaki egyéniség legyen, kőkemény önismeret kell, a hozzá járó tudatossággal, hogy azt ír, és úgy, ahogy neki jólesik, és egy csipetnyi igénnyel arra, hogy folyton megugorja önmagát, akár tartalmi, akár technikai kérdésekben.
- Sokan szeretnek téged olvasni. Milyen oldalakon találhatnak még meg ? Melyiket, miért ajánlanád másoknak?
Kedves vagy, köszönöm! A könyves bloggerek között talán az olvasottabbak közé számítok (?), de azért van még hová fejlődni, legalábbis a magam részéről pár nullát el tudok még képzelni akármelyik követőszámom végére. :D
Viccet félretéve... Én akkor is nagyon olvasottnak éreztem magam, amikor még csak pár olvasóm volt, mert velük szoros, mondhatni baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Úgy körülbelül 50 követőnél jött a forduló, ahonnan már nem bírtam személyre szólóan, egyénileg is tartani velük a kapcsolatot, és ez azért nagyon hiányzik még a mai napig is. Persze, akikkel így barátkoztam össze, a mai napig fontos részei az életemnek, de pont azért, amiért ők olyan fantasztikus emberek, sajnálom, hogy már nincs "kapacitásom" úgy megismerni az olvasóimat, mint régebben, mert biztos csatlakozott azóta is sok-sok nagyszerű ember, akivel megértetnénk egymást. És itt szeretném megemlíteni Nancy-t és Tittit, akik még hátulgombolós blogger koromban találtak rám, és mindkettőjüknek rengeteget köszönhetek. Ők voltak azok, akik azokban a bizonyos padlón fekvő időkben virtuálisan odahajoltak hozzám, és támogattak ismeretlenül is. A blog által ismertem meg őket, konkrétan az elsők között, és örökké hálás leszek nekik, amiért mellettem vannak azóta is. Igazi barátok lettek, még akkor is, ha jó, ha évente csak egyszer, ha találkozunk személyesen.

De ha már így lehetőséget adtál rá, hogy ezekkel elkezdjük odapakolni a nullákat a felületeimre... :) akkor mondjuk el, hogy jelen van a blog a FacebookonTwitterenPinterestenYouTue-onSoundCloudonTumblren és már a Goodreadsen is. Ezen felül jelenleg kísérleti jelleggel még pár helyen, de azok még tesztelési fázisban vannak. :)

Facebookot gondolom nem kell bemutatni, én általában arra használom, hogy szabadabb asszociációkat is közzétegyek, amiket mondjuk a blogra nem tennék ki, és persze a posztjaim áttöltésére. :)

Az, hogy van Twitterem, az valahol röhej, mert én vagyok az, aki totál frusztrálódik a rendszer adta 140 karaktertől, mert hát én 500 karakter alatt nem igazán vagyok képes írni. :D Nem is szeretem, de arra jó, hogy ide is áttöltsem a posztjaimat.

Pinteresten most feszegetem a határaimat, jobbára a borítószenvedélyemet élem ki, de tervezem, hogy ide is áttöltöm majd a bejegyzéseket. (Szeretek áttölteni! ;))

Youtube-ra - azon kevés alkalmakkor, amikor van időm videoposztot csinálni -, a vlogbejegyzéseimet pakolom, SoundCloudra pedig a rádiós interjúimat.

Tumblren kicsit el vagyok maradva, az amolyan füveskönyve a blognak, bizonyos cikkeket teszek csak ott is elérhetővé. Igazából először egy alternatív felületet kerestem a blognak, ám arra nem tetszik a rendszer, viszont bizonyos dolgokat szeretek ott is megosztani.

Goodreads pedig az a hely, ahol a statisztikáimat vezetem, a következő olvasmányaimat kutatom fel, illetve, ahol nyomon követhetem a könyvnagyvilág eseményeit.
Bár az írókkal alapvetően e-mailben tartom a kapcsolatot, rengeteg friss információt lehet onnan felcsipegetni anélkül, hogy végig kellene járnom többük hivatalos oldalát is, vagy kérdeznem kellene egyesével.
Ráadásul nagyon jó az idézetes widgetük (bár tudok jobbat, de az még jelenleg tesztelés alatt), így a kedvenc könyves dumáimat is ott gyűjtöm.
Szerencsére a magyar közösség egyre duzzad, és már most nagyon lakájos az oldal, és a posztsorozatommal remélhetőleg még az is meg tudja tanulni kezelni, aki nem beszél angolul.

- Ismerünk, mint Gretty a könyves blogger. De milyen ember vagy, amikor nem írsz, blogolsz vagy olvasol?Mit szeretsz még csinálni, ami kikapcsol?
Amikor nem olvasok, írok és blogolok, akkor vagy eszek, vagy alszok. :D És ha belegondolok, ezek alapján egy falánk és lusta dögnek tűnhetek, pedig nem... annyira. :D Ja, vagy a valós és virtuális könyvespolcaimat csinosítom.
Komolyra fordítva a szót... általában átlagos tininek tűnök, vagy zenét hallgatok, vagy tanulok (html programozás és ilyenek); illetve kevésbé átlagos tini üzemmódban keresztanyával utazunk, vagy csak sütünk-főzünk náluk - ő süt-főz, én meg kuktáskodom, s egyszersmind csipegetem magamra a trükkjeit -, régi bútorokat restaurálok amatőr szinten, varrok, dolgozom és a kiskertünkben próbálok építő jelleggel segíteni édesapámnak. (Most például még megírom neked a gyorskérdésekre a válaszaimat, aztán megyek paprikát szárítani.) ;)

- Melyik könyv az, amit az idén:
- a legjobban vársz, hogy megjelenjen: egyértelműen a Holdvadász Karen Chancetől! ;) ♥ 






-a legnagyobb csalódás volt számodra: kisebb és nagyobb csalódás is ért, de nem szívesen emelnék ki egyet sem ezek közül
-a legjobban tetszett: *elszalad megnézni a Goodreadsen az idei olvasásait* Legyen mondjuk egy magyar és egy angol, mert hisz itt is sok mindenből lehet válogatni: magyarul Shannon Messengertől a Vihar szeli ketté, angolul pedig Scott Speertől az Immortal City, amiről még nem írtam, mert szentül elhatároztam, hogy vlogposztot kap :)






-a legszebb a borítója: az idei olvasásaim közül Kiera Cass Párválasztója nagyon bejön vizuálisan is



Üdv:
Gretty
És ahol elérhetitek őt: 

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút és remélem hozzá tudtam némileg járulni azokhoz a nullákhoz!

2013. szeptember 21., szombat

Borbás Edina: Hullámok csapdája














Azt  hét meg a nyolcát (durvább káromkodást nem írnék ki, bár amúgy sem jellemző rám)!
Az éjjel, olyan 1.30 körül csúszott ki hasonló a számon, mikor is befejeztem a könyvet.
Hogy már megint egy sorozat része, és megint nincs befejezés. Sejthettem volna, hiszen rohamosan fogytak az oldalak és semmi arra utaló jel, hogy vége lenne a történetnek. Pedig hittem benne, hogy egy gyors és frappáns dologgal zárják le. De nem.

Így, hogy szépen a végével kezdtem neki, most elmesélem a megismerkedésünk.
Nagyon vágytam egy könnyed, csajos regényre, bár már úgy néz ki, vége a strandszezonnak. Ezt a könyvet pedig strandkönyvnek kiáltották ki. Hogy kinek mit jelent ez pontosan, azt nem tudom. 
Számomra olyan könyvet, amit gyorsan kivégezhetek, nem kell gondolkodnom közben, egyszerű a nyelvezete, semmi probléma, gond nem merül fel a történetben. Végtelenül egyszerű és gyorsan fogyasztható, instant.
Így nálam nem üti meg ezt a mércét!
Hanem jobb könyv annál.
A fülszöveg ígéretesnek bizonyult, bár a borítója miatt elkerültem volna, ha az Álomgyár kiadó nem hívja rá fel a figyelmem. Így Edinától és a kiadótól kaptam egy dedikált könyvet. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem!
Hálás vagyok a könyvért.

Tele van humorral, élesen, sziporkázón megírt szócsatákkal. Vicces, könnyed és érdekes szereplőkkel.
Jól szórakoztam a könyv lapjainak forgatása közben. Igazán elszakadtam a jelenleg sötét és hideg világtól (a szavak összes értelmében). Kikapcsolt.
 Klisék vannak benne, de egy első könyves szerzőnél ez megbocsájtható. 
Eredetiséget is csempészet a történetbe jócskán, ami ellensúlyozza a közhelyeket.
A szereplők zseniálisak. Igaz itt is a megszokott elérhetetlen, morcos szépfiú (Dávid) és a naiv, önbizalom hiányos "szomszéd" csajszi ( Arabella) a fő attrakció, tűzdelve rossz és jó szereplőkkel. De szerettem őket. Viccesek, éreznek, a gondolataikba is bepillantást nyerhetünk. Egyszóval a szívembe lopták magukat egytől egyig. Az írónő mindenkire szánt időt, kialakította őket úgy, hogy szerethessük őket vagy ellenkezőleg.
Kaptak mélységet, igazi személyiséget még a kevésbé aktív résztvevők is, akik nyúlfarknyit tettek a történetbe.
Kedvencem Suzy volt Arabella után persze. Fiuk közül Russel lett a kedvenc.
Arabella igazán szeretni való csajszi, akinek a szája akkora, mint a Bécsi kapu. Mindig tud valami szellemeset mondani, még ha éppen ő kapja a bal horgot, akkor is. Viszont naiv és nem mer kiállni magáért, nem tudja, mikor mi lenne a helyes, vagy ha tudja is, nem cselekszik. Jellemfejlődésben nem jeleskedett, de hol van még a történet vége ugye.
Dávid az alfa hím. Sokszor engem is meglepett és nem tudtam mikor játszik, mikor nem.

A könyv nyelvezete tetszett. A fő erőssége az írónőnek a párbeszédekben van. Sok leíró részt nem kaptunk, néhol hiányoltam is, mert csak időnként lopóztak be a könyv lapjaira.
De a húza-vonák, csörték, veszekedések és ál-veszekedéseken irtó jót vigadtam. Könnyed.

Az alaptörténet nagyon tetszik. Leszögezném, utálom a valóság show-kat, nem is szoktam nézni, talán csak az elején indultakat itthon. De azóta nem. Viszont érdekeltek mindig is a kulisszatitkok. Így megvett kilóra a Hullámok csapdája. Sajnálatomra  keveredett még egy szál hozzá. Pedig ezt a fő vonulatot nagyon értékeltem, a másikat feleslegesnek tartom.
Mégpedig a krimi szálat. Részemről felesleges volt bele, elvette a vidámságát és fesztelenségét. A kevesebb néha több elvén kihagyható lett volna. De ez csak a szerény személyem véleménye. Nem is volt túl erősen megírva, nem is volt kifejtve eléggé ahhoz, hogy érdekelt volna. Valahogy a műfaji keveredéseket amúgy sem szeretem.

A borítója az, ami nekem nem igazán nyerte el a tetszésem. 
A könyv viszont több mint rendben volt.

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a könyvet!



Fülszöveg:
Arabella a fiatal, életvidám, New York-i zongorista lány, nem találja helyét a nagyvilágban. Úgy érzi, menekülnie kell a mindennapi kudarcok, és legfőképpen az őt érzelmileg kihasználó pasija elől.
Változást akar életében, ezért jelentkezik A nagy kaland című valóságshow-ba; azt remélve, hogy a műsor távol tartja tőle a férfit, aki annyi csalódást okozott már neki. Nem is sejti, hogy a lelkében háborgó hullámok csak még inkább felkorbácsolódnak; harcba kerül önmagával és egy új, nem várt szerelem is megérinti.
A játék egy Genovából induló luxushajón zajlik. A műsor szerkesztői mindent megtesznek, hogy végletekig hajszolják a szereplőket. A kezdeti barátságos légkör hamar átcsap ádáz, gátlástalan vetélkedésbe. A törés Arabella számára is elkerülhetetlen: hamar összemosódik játék és valóság.
A feszültséget fokozza, hogy bűnözők rabolják el a műsorvezetőt, váltságdíjat követelve a show szervezőitől. Az erőszak és a zsarolás miatt az irányítás kicsúszik a stáb kezei közül.
A nézők mindebből természetesen semmit nem vehetnek észre; a show-nak folytatódnia kell!
Borbás Edina valóságshow-ba ágyazott kalandos szerelmi története az olvasót New Yorkból Genovába repíti.
Éld át a veszélyt és a viharos szenvedélyeket!

Idézet:
" Csodálatos, nyúlánk testén minden izom megfeszült, ahogy ívben a víz felé ugrott. Mint egy műalkotás! A sport faragta test a mozgás művészetévé tette azt az embert. "

Kinek ajánlanám? 
Annak, aki szeretne egy jó könyvet olvasni, kikapcsolódni. Könnyed és vicces könyvre vágyó olvasónak kötelező.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
A humor.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
A krimi szál.

Álomgyár kiadó
recenzió
272 oldal





2013. szeptember 17., kedd

Benyák Zoltán Ars Fatalis






Benyák Zoltán könyvénél nem tudtam mit is várhatok. Köztudott, hogy nem vagyok oda a kortárs magyar írók könyveiért. 
10 könyvből 7 nem tetszik általában. Nem tudom miért alakult így.
A férfi kortárs írók könyveire még érzékenyebb vagyok ráadásul, ott a 10 könyvből 9 nem az én könyvem.
De most kellemesen csalódtam.
A hangulat sötét, a nyelvezete körülírós, a fejtegetései hosszan tartók, és mégis bejött a könyv stílusa. Pedig ezek alapján nekem nagyon utálnom kellett volna. És mégsem!

A borítója igazán különlegesre sikeredett, ami hűen tükrözi a bel tartalmat is.
Már itt nyert ügye volt nálam a könyvnek.
Az elején nehezen szoktam hozzá a stílushoz,  nyelvezethez, a szóhasználathoz. De ez az apróság nem tartott hosszan. 
A mondanivalója izgalmas és igazán egyedülállóra sikerült. Álljunk meg egy kicsit és gondolkozzunk el, mi a fontos nekünk a világban. Mi az, aminek hiánya szürkeséget okozna, ha eltűnne?
Te hiszel a sorsban, a végzetben, a jobb és a balszerencsében, a csodákban, a halál és a szerelem angyalában, az emlékek őrizőiben, az ihletben, a hősiességben, a múzsákban...és hasonló különös dolgokban? Vagy szerinted mindenki a saját sorsának kovácsa?
Nos, én hiszem, hogy valaki, vagy valami van, ami irányítja az életünk. Bár van beleszólásunk is.
Nehezebb lenne az életünk nélkülük és sötétebb, kevésbé színes.
Ami igazán egyedivé teszi a könyvet az az, hogy hús-vér emberek kapták ezeket a nehéz, ám olykor szép munkákat jelen esetben.

A könyvünk főszereplője Anton Pal nem kisebb dologra született, minthogy megtalálja és megvédelmezze, vagy csak megismerje őket személyesen, közben bejárja a világot… 
Zoltán szereplői mind mulatságos, érdekes figurák. 
Szívesen megismertem volna külön-külön is őket, egy hosszabb fejezet erejéig. Bár akkor elvesztették volna  a varázsuk, a titokzatosságuk. Hiányoltam az érzelmeik, a kinézetük, nem csak a mesés adományuk érdekelt volna és hogy hogyan jutottak el oda, ahol most tartanak.
Legjobban a halált bírtam a kalapjával, ami fura.
Anton Pal és Merin viszont maradt a titokzatosság szintjén. Ők keveset kaptak a könyvtől, pedig ők a fő mozgatórugói a történetnek. Az ő fejezetük hová lett? Rettenetesen hiányoltam.


A filozófiai értekezéseket is színesen adja elő az író, nem szájbarágós, tukmálós. Kellettek a könyvbe, alátámasztják megfelelő helyeken a szituációt. Nem mellesleg viszik a történetet előre, izgalmas gondolkodni valót adnak az olvasónak a történet mellé.

A szerkezeti felépítése sem  az unalomig ismételt. Kapunk egy kis szeletet a tortából, egy szereplőről piciny részletet,  majd az egészről kapunk némi képet, ami mutatja a történteket egészében. Utána ismét egy új szeletkéjét, egy új szereplő sorsát olvashatjuk. 

Nem találhatunk viszont igazi lezárást. Mindenki döntse el maga, melyik térfélén áll, ki győzzön szíve szerint. Ezt furcsának tartottam. Azt hittem olyan igazi lezárás lesz, ami visszavonhatatlan, megmásíthatatlan.

A könyv elolvasásának lehetőségét köszönöm az írónak!





Fülszöveg: 
Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját, a sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik, ami fenekestől fordítja fel a világképét. 
Egy üveggolyó Isztambul piacáról, egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről, egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban, egy holló tolla. 
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál az Ars Fatalis lapjain. Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra, és ott maradnak a könyv olvasása után is.


Idézet:
Az embert nem a bőre, szeme vagy haja színe jellemzi, hanem a létezés folyamán elszenvedett sebesülései.


Kinek ajánlanám? 
Annak, aki szeretne hinni a csodákban, aki egy mesés utazás részese akar lenni

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:
 Az emberi/isteni sorsok alakulása

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:
Hiányoltam a szereplők érzéseit, gondolatait.


Grafoman kiadó
recenzió
268 oldal


Egy kis változás




Akik rendszeresen követik a blogom, bizonyára észrevették, hogy pár post óta eltűnt a részletes, hosszú pontozás.
Egy egyszerűbbet vezettem be. Még alakulgat, de azt hiszem marad az idézet, a kinek ajánlom rész. És két új dolog, ami tetszett nagyon a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne és az ellenkezője, ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Remélem tetszeni fog nektek így is.
Az esetleges észrevételeket szívesen meghallgatom.

Továbbá a jövő héttől bizonyos ideig lehetséges, hogy kicsit ritkulni fognak a könyves beszámolók, de igyekszem azért írni majd nektek.
Köszönöm a meértéseteket!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék