Kate Jacobs: Péntek esti kötőklub

Egy finom, kedves kis könyv, amit a frissen megnyílt könyvtárunk polcán fedeztem fel. 
Nem akartam én kihozni semmit magamnak, csak a kislányomnak. Hiszen stószokba állnak itthon az olvasatlanjaim. De a könyv csak úgy húzta magához a szemem, majd a kezem is. Így jött velem haza.

Röviden úgy tudnám jellemezni, mint a könyv fő témájának legfontosabb résztvevőjét a kötést, azaz  mint egy kötött pulcsit.
Meleg, otthonos, szép, nyugalmat ad és kényelmes. Viszont végtelenül egyszerű, szimpla, semmi bonyodalom. 
Ha erre vágysz, akkor ez a te könyved.

A szereplők bájosak, szerethetőek, de végtelenül egyszerűek. Nincsenek túlbonyolítva. Esetünkben akár ezerszer megírt karakterekkel találkozhatunk, más  tipikusan női regényekben.
Az ő társas kapcsolatuk a fő téma. Hogyan alakulnak a barátságok, mivé fejlődik egy kis esti kötögető klub.
Ezt a részt nagyon is szerettem. Érdekes volt, hogy honnan, hová jutottak el. Mindenkiről megtudtunk valamit, amit a kötögetések közepette nem is gondoltunk volna róla...
Bár nem értek nagy meglepetések, de érdekes volt azért.
Szerettem a kötögetős részeket, a fonalbolt bemutatását, a kötő klub estéit. Otthonosak voltak és melegséggel töltöttek el.
Viszont mindegyik szereplő jó karakter, ami  nekem túl giccses volt. Szerintem az életben sem mindenki jó. Így kevésbé életszagú. Túl rózsaszín.
Kedvenc szereplőm ez eseten nem lett. Talán azért, mert senki sem volt olyan kiemelkedő.

A romantikus szál nekem erőltetettnek hatott. Nem éreztem semmit az olvasása közben. Márpedig egy szerelemnek valami hatást ki kell váltania az olvasóból.

A könyv vége sem okozott meglepetést, vártam valami hasonlóra, egy tragédiára és egy majdnem akciós jelenetre.
Meg is kaptam, bár szerintem nem lett túl jól megírva, így kihagyható lett volna mindkettő.

A sztoriban nincs nagy fordulat, izgalom. Lustám hömpölyög és jó érzést kelt. Néhol unalomba fullad, rajtad áll, hogy kitartasz vagy feladod ilyenkor. Én nem adtam fel, és végül cseppet sem bánom.
Kellemes a léleknek. Megmelenget.
Néhol vannak benne jó kis mondanivalók, idézhető kis részek, okosságok. Eléggé közhelyesek, de szépek.

A szövevényessége követhető. Nem zavarodtam bele, pedig sokszereplős, sok szálas. Szépen tagolták és így nem zavart.

A könyv nyelvezete nincs túlbonyolítva, ne szépirodalmi megfogalmazást várjunk és akkor jól érezzük magunk az olvasása közben.
Én szerettem, semmi gondom nem volt a leírásokkal vagy a párbeszédekkel.

És végezetül, szerintem a magyar borító sikerült a legszebbre!


Fülszöveg:

Egy héten egyszer nők színes kis csoportja gyűlik össze egy New York-i fonalboltban, hogy az épp aktuális munkájukon dolgozzanak – s közben megosszák egymással az életüket…
A Walker és Lánya bolt középpontjában az üzlettulajdonos Georgia áll, aki egyedülálló anyaként egyszerre igyekszik megbirkózni vállalkozása vezetésével és tizenéves lánya nevelésével. Alig várja, hogy kicsit megfeledkezhessen a nehéz mindennapokról, és elkezdődjön a Péntek esti kötőklub, ahol a barátaival kötésmintákat csereberélnek, viccelődnek, és megbeszélik legféltettebb titkaikat. Ám amikor hirtelen újra feltűnik a férfi – aki egyszer már összetörte Georgia szívét –, hogy ő is kivegye a részét közös lányuk életéből, a nő világa összeomlik.

Szerencsére Georgiának ott vannak a barátai, hogy bátorítsák, és megosszák vele saját bizalmas meséiket összetört szívekről és csodatettekről. S amikor aztán bekövetkezik az elképzelhetetlen, ezek a nők felfedezik, hogy kicsiny közösségük nem csupán egy kötőklub, hanem nővérek testvérisége.

Idézet:

-

Kinek ajánlanám? 

Annak, aki szeretne egy nyugodt, finom kis könyvet olvasni.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:

A szereplők kapcsolatrendszere ahogy változik.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:

Nem volt benne semmi izgalom vagy csavar.

I.P.C kiadó
könyvtári
400 oldal