Kendare Blake: A rémálmok lánya

Kicsit el vagyok maradva a bejegyzésekkel, így lehet zavaros lesz némileg a postom, ahogy kavarodik a négy könyvről a benyomásom. De legjobb tudásom szerint írok róla, remélhetőleg.

Az első része a könyvnek a tipikus "meglátni és bele szeretni a borítóba és a fülszövegbe" volt. 
Így nem kérdéses, hogy alig bírtam kivárni, míg elolvashatom a folytatást. Nem rejtettem véka alá, hogy tetszett, de volt némi hiányérzetem is, nem voltam teljesen megelégedve, kicsit mást vártam a Vérbe öltözött Annánál
Most, így a második kötet olvasása után, eltűnt a hiányérzetem. Valahogy elütött az előző könyv hangulatától, kicsit a stílusától is, de így még jobban is tetszett.

A borítója megint fantasztikusra sikeredett, ami hozta a könyv sötét hangulatát és könnyedségét egyszerre. 

Gördülékeny, gyorsan olvasható ez a rész is, nem tartott 1 napnál tovább az elolvasása. Na jól van, vitt is előre, hogy megtudjam az író milyen sorsot szán a szerelmeseknek.

Kevesebb a mozgalmas, szellemgyilkolásszós rész, kevesebb a szereplők tini szokásainak leírása, viszont ezt ellensúlyozandó több a misztikum, több a horror jelegű történés. Ijesztőbbre sikeredett. 
Néhol egy rossz álomhoz tudnám hasonlítani, amiből zihálva ébredsz és nem tudod, hogy most a valóságban megtörtént, vagy csak álmodtad az egészet. 
Volt, ahol a sokat próbált gyomrom nekem is megugrott hirtelen. Bevallom hősiesen, betojtam.
Nem részletezném annyira, de talán elárulhatom, hogy az Öngyilkosok erdeje zseniális és vérfagyasztó ötlet volt, talán az egyik legjobb része a könyvnek. Utána sokáig eszembe is jutott ez a jelent. Pedig én nem kevés horror filmen nőttem ám fel. De nem ez volt az egyetlen momentum, ami miatt elvesztem a szellemek világába, a jó s rossz harcába. Akarom mondani nem mindig a jó és rosszak harcába. Hogy miért is?
Mert itt igen csak eltolódott, fejtörést okozott, hogy kik is a rosszak. 
Ha az első kötetet ifjúságinak tituláltam( elvileg az is a besorolása), ezt mérföldekkel feljebb helyezném el, talán thrillernek. 

Kiforrottabb a nyelvezete, a történések láncolata jobban megszerkesztett, több a háttér-információ, részletgazdagabbak a leírások.. Kevesebb az unalmas, semmitmondó rész. Örültem, hogy lényegesen kevesebb a suliban játszódó jelenet, a megszokott tini beszélgetések...Viszont több a humor. 
A szereplők némi jellemfejlődésen is átmennek, a pozitív értelemben. 
Carmel eddig nem volt a szívem csücske, sem Thomas. Míg az előbbit most már megértettem és elfogadtam olyannak, amilyen, addig Thomast nagyon csipáztam már.
Cas eddig is szerethető figura volt, de most még jobban megszerettem.
Anna, az ijesztő szellemünk nagyon hiányzott nekem a könyv lapjairól. Túl keveset szerepelt.
Gideon, a Rend és tagjai nekem sötét lovak voltak. Túl sokat nem nyomtak a latba, csak lógtak a levegőben.

A szerelmi szálból kettőt is kapunk rögtön. Az egyiket, az újat,  én eltúlzottnak, nevetségesnek tartom, a másik a misztikumával megint el lett találva annyira, hogy ne legyen giccses és rózsaszín, viszont meglehetősen érdekes.

Amiért kicsit csalódott vagyok, az a lezárás. Annyira rövidre sikeredett, hogy csak pislogtam  a gyors befejezésen. Nagy volt a beharangozás, az előkészület, aztán nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Több harcot, ijesztőbb Másvilágot képzeltem el. 
Pont azok léptek, akiktől nem vártam volna és akiktől elvártam, azok kisnyulakká változtak. Így nagyon talányosan hangzik, de ha elolvassátok a könyvet, helyre tudjátok tenni a dolgokat.
Nagyobb dologra számítottam, látványosabbra.

A többi dologgal maximálisan elégedett vagyok.
De ugye lesz még fojtatása? Mert ez a misztikus szellemvilág nagyon az én stílusom, a hangulata, a hideg rázós jelenetei megfogtak . És bár a vég kivitelezése nagyszerű és befejezett, él bennem a remény, hogy valami csoda folytán még olvashatok róluk a piros betűk tetőzéseként. Ha mást nem, Cas egyéb kalandjairól, vagy Anna életről és haláláról. Esetlegesen a Rendről, a megalakulásukról, a hatalmi harcukról...

A könyvet köszönöm a Geopen kiadónak!

Fülszöveg:

A Vérbe öltözött Anna folytatása Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…

Idézet:

"Megcsókolom. Abban az egyetlen csókban benne van minden, amit el szeretnék mondani neki, és amit nyomban elfelejt majd, amint hátrafordul. Hogy szeretem. Hogy hiányozni fog. 
És akkor elengedem a kezét."

Kinek ajánlanám? 

A szellemeket, a misztikumot kedvelő olvasóknak, akik borzonganának egy kicsit.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne:

A humor, a hideg rázós jelenetek.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből:

A rövid és gyors lezárás.

Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/

304 oldal

saját, recenzió

Fordította: Bíró Júlia