Interjú

A következő alanyom egyik kedvenc bloggerem lett, aki mesél nekünk magáról, blogról és könyvekről is természetesen.
Ő pedig nem más, mint Gretty!

- Hogy kerültél a bloggerek közé? Mi vett rá, hogy blogot írj?Mikor kezdted pontosan?

Volt egy olyan kemény időszaka az életemnek 2010 végén, amikor két hónap leforgása alatt elvesztettem a nagymamámat és keresztapámat, elhagyott az akkori párom, és még az akkori munkahelyemen is felmondtak. Mondhatni nem is a padlóra kerültem, hanem méterekkel alá, a pinceszintre.

Karácsony környékén jött el a depressziómban az a pont, amikor szinte választás elé kerültem: vagy feladom, mert már nem lehet úgy tovább folytatni, amibe kerültem, vagy ha kínkeservesen is, de felállok.

Mivel rengeteg minden munkált bennem, és többnyire csak az olvasás jelentett örömet ebben az időszakban, arra jutottam, hogy megpróbálom kiírni magamból, amolyan terápiás jelleggel.

Leültem hát a gép elé, és valami elnavigált a mostani helyemre, én meg írni kezdtem.

Előbb csak olyan hektikusan, majd nagyjából egy évre rá, mielőtt nagypapám is meghalt volna, már teljesen öntudatosan használtam fel az életem egyensúlyban tartásához, hogy a blogot vezetve, mondhatni uralom egy részét a világomnak.

Erről bővebben itt írtam, illetve az ekultura.hu-nak is meséltem.

- Az embernek rengeteg munkája és ideje benne van a szeretett blogjában. Érezted már azt, hogy abba kell hagynod, mert nem bírod vagy már nem okoz örömet?

A fenti körülmények miatt soha, egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom.

Voltak már kevésbé aktív időszakaim, és van, amikor úgy érzem, hogy abban a formában, ahogy van, nem mehet tovább a dolog, mert változtatni kell - és akkor változtatok; sőt, már olyan is volt, hogy kicsit pihentettem az intenzitás szempontjából, de hogy végleg elengedjem, olyan szerintem nagyon sokára lesz, ha lesz egyáltalán.

Bár mára már nagyon komolyan veszem az egészet, ez valójában annak szól, hogy ez az a területe az életemnek, amit kifejezetten én teremtek meg magamnak, én uralok, és ez tart egyensúlyban, élvezem, hogy van ilyen vetülete is világomnak. Itt is vannak persze hullámvölgyek, de az elkövetkezendő 5-10 éven belül a legdrasztikusabb dolognak maximum azt tudom elképzelni, hogy priváttá teszem a blogot.

- Mit gondolsz, kinek érdemes blogot indítani? Mit tanácsolnál a kezdőknek? Hogyan tudnak felépíteni egy sikeres és olvasott felületet?

Többször belefutottam már interjúsorozatba bloggerekkel kapcsolatban, ahol az indíttatást is kérdezték, így rá kellett jönnöm, hogy bár nem ismeretlen mások előtt sem, hogy lelki nyavalyáik kúrálására blogolnak, a könyves bloggerek közül igen kevés ilyen van. Épp ezért, nem feltétlenül tartom magam hitelesnek a témában, hogy kinek érdemes indítani.

Szerintem magunknak, hiszen a blog, mint olyan, egy internetes napló, márpedig naplót az ember nem úgy kezd el íri, hogy ő Anna Frank, aztán hurrá, évek múlva tuti millióan csüggnek majd szavain.

Nincs bajom persze az efféle tudatossággal, de mivel ez bennem nincs meg, így egyértelműen azon az elven vagyok, hogyha már kifelé akar valaki bizonyítani, de ez belül csak egy póz önmagának, akkor ne számítson átütő dolgokra.

Úgyhogy azt tanácsolnám, hogy jól gondolja meg magában, hogy miért indít blogot, és ha ezt őszintén beismerte magának, sose feledje, mert az lesz a biztos alap, amire építkezik, és ha az nincs erős öntudatosságon, sok görcsölést eredményezhet az egész.

Ráadásul ez az alapja a sikerességnek is, ami azért elég hülye szó. Mitől sikeres egy blog?

Nyilván vannak prózai dolgok, melyek mérhetőek - például olvasottság, feliratkozók száma -, de valójában nem ilyen egyszerű ez.

Ha az ember tisztában van azzal, hogy mi miért csinál, és azt meggyőződéssel, őszintén teszi, sokkal könnyebb sikeres blogot vinni, mert akkor egyedi, és ezáltal a rá, és senki másra nem jellemző egyediséggel lehet kitűnni.

Minden más, csak keresőmarketing kérdése, amihez meg vagy ért az ember, vagy nem. Ha nem, akkor vagy kitanulja, vagy sem.

Ahhoz pedig, hogy valaki egyéniség legyen, kőkemény önismeret kell, a hozzá járó tudatossággal, hogy azt ír, és úgy, ahogy neki jólesik, és egy csipetnyi igénnyel arra, hogy folyton megugorja önmagát, akár tartalmi, akár technikai kérdésekben.

- Sokan szeretnek téged olvasni. Milyen oldalakon találhatnak még meg ? Melyiket, miért ajánlanád másoknak?

Kedves vagy, köszönöm! A könyves bloggerek között talán az olvasottabbak közé számítok (?), de azért van még hová fejlődni, legalábbis a magam részéről pár nullát el tudok még képzelni akármelyik követőszámom végére. :D

Viccet félretéve... Én akkor is nagyon olvasottnak éreztem magam, amikor még csak pár olvasóm volt, mert velük szoros, mondhatni baráti kapcsolatot alakítottunk ki. Úgy körülbelül 50 követőnél jött a forduló, ahonnan már nem bírtam személyre szólóan, egyénileg is tartani velük a kapcsolatot, és ez azért nagyon hiányzik még a mai napig is. Persze, akikkel így barátkoztam össze, a mai napig fontos részei az életemnek, de pont azért, amiért ők olyan fantasztikus emberek, sajnálom, hogy már nincs "kapacitásom" úgy megismerni az olvasóimat, mint régebben, mert biztos csatlakozott azóta is sok-sok nagyszerű ember, akivel megértetnénk egymást. És itt szeretném megemlíteni Nancy-t és Tittit, akik még hátulgombolós blogger koromban találtak rám, és mindkettőjüknek rengeteget köszönhetek. Ők voltak azok, akik azokban a bizonyos padlón fekvő időkben virtuálisan odahajoltak hozzám, és támogattak ismeretlenül is. A blog által ismertem meg őket, konkrétan az elsők között, és örökké hálás leszek nekik, amiért mellettem vannak azóta is. Igazi barátok lettek, még akkor is, ha jó, ha évente csak egyszer, ha találkozunk személyesen.

De ha már így lehetőséget adtál rá, hogy ezekkel elkezdjük odapakolni a nullákat a felületeimre... :) akkor mondjuk el, hogy jelen van a blog a Facebookon, Twitteren, Pinteresten, YouTue-on, SoundCloudon, Tumblren és már a Goodreadsen is. Ezen felül jelenleg kísérleti jelleggel még pár helyen, de azok még tesztelési fázisban vannak. :)

A Facebookot gondolom nem kell bemutatni, én általában arra használom, hogy szabadabb asszociációkat is közzétegyek, amiket mondjuk a blogra nem tennék ki, és persze a posztjaim áttöltésére. :)

Az, hogy van Twitterem, az valahol röhej, mert én vagyok az, aki totál frusztrálódik a rendszer adta 140 karaktertől, mert hát én 500 karakter alatt nem igazán vagyok képes írni. :D Nem is szeretem, de arra jó, hogy ide is áttöltsem a posztjaimat.

A Pinteresten most feszegetem a határaimat, jobbára a borítószenvedélyemet élem ki, de tervezem, hogy ide is áttöltöm majd a bejegyzéseket. (Szeretek áttölteni! ;))

Youtube-ra - azon kevés alkalmakkor, amikor van időm videoposztot csinálni -, a vlogbejegyzéseimet pakolom, SoundCloudra pedig a rádiós interjúimat.

Tumblren kicsit el vagyok maradva, az amolyan füveskönyve a blognak, bizonyos cikkeket teszek csak ott is elérhetővé. Igazából először egy alternatív felületet kerestem a blognak, ám arra nem tetszik a rendszer, viszont bizonyos dolgokat szeretek ott is megosztani.

A Goodreads pedig az a hely, ahol a statisztikáimat vezetem, a következő olvasmányaimat kutatom fel, illetve, ahol nyomon követhetem a könyvnagyvilág eseményeit.

Bár az írókkal alapvetően e-mailben tartom a kapcsolatot, rengeteg friss információt lehet onnan felcsipegetni anélkül, hogy végig kellene járnom többük hivatalos oldalát is, vagy kérdeznem kellene egyesével.

Ráadásul nagyon jó az idézetes widgetük (bár tudok jobbat, de az még jelenleg tesztelés alatt), így a kedvenc könyves dumáimat is ott gyűjtöm.

Szerencsére a magyar közösség egyre duzzad, és már most nagyon lakájos az oldal, és a posztsorozatommal remélhetőleg még az is meg tudja tanulni kezelni, aki nem beszél angolul.

Itt megtalálhatjátok: http://www.grettyszerintavilag.com/search/label/Goodreads

- Ismerünk, mint Gretty a könyves blogger. De milyen ember vagy, amikor nem írsz, blogolsz vagy olvasol?Mit szeretsz még csinálni, ami kikapcsol?

Amikor nem olvasok, írok és blogolok, akkor vagy eszek, vagy alszok. :D És ha belegondolok, ezek alapján egy falánk és lusta dögnek tűnhetek, pedig nem... annyira. :D Ja, vagy a valós és virtuális könyvespolcaimat csinosítom.

Komolyra fordítva a szót... általában átlagos tininek tűnök, vagy zenét hallgatok, vagy tanulok (html programozás és ilyenek); illetve kevésbé átlagos tini üzemmódban keresztanyával utazunk, vagy csak sütünk-főzünk náluk - ő süt-főz, én meg kuktáskodom, s egyszersmind csipegetem magamra a trükkjeit -, régi bútorokat restaurálok amatőr szinten, varrok, dolgozom és a kiskertünkben próbálok építő jelleggel segíteni édesapámnak. (Most például még megírom neked a gyorskérdésekre a válaszaimat, aztán megyek paprikát szárítani.) ;)

- Melyik könyv az, amit az idén:

- a legjobban vársz, hogy megjelenjen: egyértelműen a Holdvadász Karen Chancetől! ;) ♥ 

-a legnagyobb csalódás volt számodra: kisebb és nagyobb csalódás is ért, de nem szívesen emelnék ki egyet sem ezek közül

-a legjobban tetszett: *elszalad megnézni a Goodreadsen az idei olvasásait* Legyen mondjuk egy magyar és egy angol, mert hisz itt is sok mindenből lehet válogatni: magyarul Shannon Messengertől a Vihar szeli ketté, angolul pedig Scott Speertől az Immortal City, amiről még nem írtam, mert szentül elhatároztam, hogy vlogposztot kap :)

-a legszebb a borítója: az idei olvasásaim közül Kiera Cass Párválasztója nagyon bejön vizuálisan is

Üdv:
Gretty

És ahol elérhetitek őt: 

www.grettyszerintavilag.com/

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút és remélem hozzá tudtam némileg járulni azokhoz a nullákhoz!