2013. június 29., szombat

Tony Mendez · Matt Baglio: Az Argo-akció







Már olvastam róla valahol, mármint a megtörtént részről, majd egy dokumentum filmet is láttam. Így az emlékek felelevenítése miatt választottam ezt a könyvet következő olvasmányommá és közben megnéztem a könyvből készült filmet is. Így most kettő az egyben kritikát kaptok tőlem.

A cikk a megtörtént eseményekről:
A filmről: 


Nem szeretem Ben Afflecket. A filmjeit rendszerint kerülöm, de most nagyot alakított. Talán az egyetlen értékelhető szereplő a filmben. Nem volt rossz a történet, jól összeállított kis anyag, csak néhol unalmas volt, vagy túl sokat ferdítettek az eredetihez és a könyvhöz képest. A többi szereplő igazi szereplését hiányoltam, pedig nekik kellett volna a fő szerepet vinniük.
Durvább részek kimaradtak a filmből, aminek én örültem, nem a hatalmas látványra mentek, hanem igyekeztek visszaadni majdnem eredetiségében az egész hajcihőt.




 Műfajilag a dokumentum könyvek közé sorolnám, bár krimiként van feltüntetve.
A könyvről nagyon vegyesek az érzéseim.
A szereplőkről alig kapunk információt, amit én nagyon hiányoltam, hisz ennek tükrében nincs miért ismernünk és féltenünk az életük. Így izgulni sem tudunk a végkimenetele előtt. Talán ez az egyik legnagyobb hibája. Én elvesztem a rengeteg említett névben. Sokszor kevertem a szereplőket. Hiányoztak az érzéseik, a rettegésük vagy éppen unalmuk, a gondolataik. Még a főszereplő gondolataiba sem láttunk bele.
Nálam egy történetet majdnem 70 %-ban a jól megálmodott és megírt szereplők viszik el. Itt sajnos nemhogy közel nem kerültek hozzám, de sehová sem.
A másik pedig a túl részletesség. Annyira aprólékosan leírtak néha semmitmondó részleteket, hogy fárasztott.
Sokszor elkanyarodnak a történtek a fő száltól és elfeledjük hol is tartottunk. Bár vicces kis sztorikat kapunk ilyenkor rendszerint, ami feldobta a könyvet.
Nagyon informatív. Rengeteg belsős dolgot megtudhatunk egy túszmentési akcióról, az álcázásról, a CIA belső életéről. Amit én élveztem rendesen. Igazi ügynökké avanzsáltam én is az olvasása közben és pörgött az agyam, hogy mik lehetnek a buktatók, én hogy menekíteném ki őket a csávából.
Ez el is gondolkodtatott, hogy ez mennyiben kitalált, átkozmetikázott és mennyiben igaz?
Mert nem hiszem, hogy ilyen fontos dolgokat csak úgy elénk tárnának és ezzel lelepleznék önmagukat és a munkafolyamatukat.
Mindenesetre nagyon érdekes, ahogy szép lassan kockákról kockákra összeáll egy ésszerűtlen dolog egy igazi fantasztikus mentéssé, még ha hajmeresztő is. Ha nem tudtam volna a végkimenetelt, azt gondoltam volna, hogy bizony hatalmas bukás lesz.
A politikai háttér elénk tárása nagyon tényszerű és minden információ megtalálható a könyvbe belőle. Talán néhol túl sok is volt, mintha ismételte volna önmagát.
A nyelvezettel minden rendben volt. Ott nem fedeztem fel semmi hibát, így én az alapsztorit okolom. Talán nem elég érdekes az alapsztori egy jó könyvhöz.

fülszöveg: 
„Az Argo-akció” igaz történetet dolgoz fel: hat amerikai diplomata filmbe illő szökésének történetét. A menekülési akció kezdete Irán, ideje 1979 novembere. Több mint 30 évvel ezelőtt a világ közvéleményét is megrázó túszejtő akció történik Teheránban: több tucat amerikait rabolnak el iráni militánsok az amerikai nagykövetségről. Hatuknak azonban sikerül elrejtőznie, de csak ideig-óráig. Amerikában a tapasztalt CIA-ügynököt, Tony Mendezt jelölik ki a feladatra, hogy szervezze meg a hat bujkáló szöktetését Iránból. Mendez zseniális, ám kockázatos tervet eszel ki: ál-hollywoodi stábot szervez maga köré (CIA-emberekből és valódi álomgyári munkásokból vegyesen), majd Teheránba megy, hogy ott önmagát az Argo című hollywoodi sci-fi producerének, bujkáló honfitársait stábnak beállítva megkíséreljék az országból való kijutást… Egy eddig jó okkal elhallgatott eset a CIA nagy könyvéből, melyből Ben Affleck rendezett valódi hollywoodi mozit.

Ha a filmet és a könyvet össze kellene hasonlítanom, nagy meglepetésemre a film kerülne ki győztesként. Ilyenre nem is nagyon emlékszem még.

A könyvet köszönöm a Partvonal kiadónak!


1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/3.5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /3
11. legjobb jelenet: -
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : -
17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: főként férfiaknak, krimit kedvelőknek, vagy akik szeretik a politikai okfejtéseket
18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/5

20. összességében: 5/3

Partvonal kiadó:http://partvonal.hu/
saját, recenziós
304 oldal
FordítottaKrusovszky Dénes

2013. június 28., péntek

Blogban a blog












Blogban a blog, szóval gondoltam egy merészet és elindítottam egy gasztroblogot is.
akit érdekelnek az ilyen dolgok:
http://adrikonyhaja.blogger.hu/




Aurora White interjú









Megint  interjút készítettem nektek, egy most még mellőzött íróval, ami a jövőben változik reményeim szerint majd.
Ő pedig nem más, mint Aurora White.
Fogadjátok sok szeretettel!

- Mesélj kicsit magadról. Mit tudhatunk rólad, a magánéletedről, a hobbidról? Munkádról?
- Komárom-Esztergom megyében élek apámmal, és öcsémmel egy kis faluban. Laboránsként dolgozom már két éve egy neves gyógyszergyárnál. Előtte környezet- és munkavédelmi feladatokat láttam el egy vállalkozásban.
Hobbimról: sok mindent szeretek csinálni a szabadidőmben, de leginkább olvasni, írni és tanulni szoktam. Érdekelnek az idegen nyelvek, kultúrák, főleg a keletiek (ez benne lesz majd egy már megírt, de javítás alatt álló regényemben, mely valós eseményeken alapszik, és a párommal való megismerkedés áll a középpontjában).

- Hogy váltál íróvá? Nem ez a hivatalos munkád vagy igen?
- Körülbelül 9-10 éves lehettem, mikor elhatároztam, hogy, ha nagy leszek, akkor írni fogok. Erre az elhatározásomra a könyvek iránti hatalmas szeretetem ragadott, ami a mai napig is erősen él bennem. 
Kb tizenöt éves lehettem, mikor nekiláttam az első regényemnek, ami rövidesen a kukában végezte (nem tetszett). Ez után voltak további hasonló próbálkozások, majd 2008-ban kezdtem el ténylegesen az írással foglalkozni: eleinte novellákkal, majd kisregényekkel, végül 2011-ben megjelent az első kötetem is.
Sajnos nem ez a hivatalos munkám, de az egyik legnagyobb álmom, hogy egyszer azzá váljon.

- Az írói neved álnév. Honnan van? Van köze a saját nevedhez?
- Az álnevem a saját kitalációm. Egy időben rengeteget gondolkodtam, hogy milyen néven publikáljam a regényeimet - a sajátomon nem akartam -, ezért egy hozzám közel állót választottam.

- Mesélj kicsit a már megjelent könyveidről. Kiknek szólnak? Milyen jellegűek? Mennyi idő alatt jöttek létre?
- A könyveim mindenkinek szólnak, aki szívesen veszi kézbe írásaimat, de, hogy komolyra tereljük a szót, leginkább az ifjúságnak szánom őket, és a jövőben is főként ifjúsági regényeket szeretnék írni.
A Netes szerelem egy romantikus történet a mai ismerkedésről. Ősszel fog megjelenni a következő rész, és még tervezek hozzá néhány részt. Ennek a sorozatnak azt a célt szeretném állítani, hogy bemutassam az internet világának előnyeit és buktatóit, valamint, hogy a mai kort szeretném benne hűen ábrázolni. Eddig ezen a könyvemen dolgoztam a legtöbb ideig, olyan két évbe tellett, mire megírtam.
A sötétség gyermeke egy fiataloknak szóló fantasy, melyben a szeretetet, és a szeretet erejét próbáltam előtérbe állítani.

- A vers vagy a próza áll hozzád közelebb?
- A próza áll hozzám közelebb, bár időnként próbálkozom versírással is. Már gyerekként voltak versszerű próbálkozások (ma már csak így jellemezném őket).

- Megosztanád velünk esetleg egyik műved?
- Persze, szívesen.

"Félek,
túl forró a vérem,
karcsú lábaimmal
táncolok a jégen.
Tekintetem
a teliholdra vetem,
s táncolok, táncolok
át a téli éjjelen.

Messzire,
távolodnak gondolataim
el, egy téli éjjelen,
a hold fénye megpihen.

Mégis
lépkedek, lépkedek
a vékony, törékeny
jégen.

Várom,
hátha látom
még egyszer az életben
a Nagy Szerelmem.

Csak táncolok,
táncolok a repedező jégen,
de tudom, nem sokára
végem.

Egyre
hosszabban nyúlnak el
a jégen a repedések
mígnem…

Beszakadok,
karcsú testemet öleli
a végzet
s elmerülök a mélység
vizébe."



- Mi ad legtöbb inspirációt egy készülő műhöz?
- Az olvasott könyvekből szoktam inspirációt meríteni. Margit Sandemo, Jules Verne és Rowling a legnagyobb példaképeim, általában az ő munkásságukból próbálok erőt meríteni.
Gyerekkoromban rengeteg indiános regényt olvastam, ami szintén egy meghatározó pontja volt az életemnek. A hamarosan megjelenő  kötetemben az egyik történetben fontos szerepe lesz ennek.

- Karaktereid kitaláltak nagy részt vagy van olyan, amit valaki jellegzetességéről mintáztál?
- Fele-fele arányban szerepelnek kitalált szereplők, és valós karakterek a történeteimben. Gyakran a saját önéletrajzomból merítek ihletet íráskor.

- Hogy képzeljünk el, mikor írsz? Van sémád, helyed vagy időpontod egy regény írásakor?Vagy mikor eszedbe jut valami, leírod?
- Mielőtt elkezdek írni, általában egy kép jelenik meg előttem a történetből, amit szabad perceimben képzeletben tovább szövök, majd elkezdem leírni. Mikor már a gépelésnél tartok, megy minden magától, mintha olvasnám a könyvet. Ritka az, hogy azonnal leírjak valamit, legtöbbször elraktározom őket magamban, és, ha már befejeztem egy történetet, akkor előveszem az új ötletet, és nekiállok. Nem minden regényem éri el a publikálást, gyakran a felénél rádöbbenek, hogy nem tetszik a történet, és "elteszem a fiókba".

- Mennyire volt nehéz kiadót találni számukra?
- Nem könnyű jó kiadót találni manapság, a Holnap Magazint egy ismerősöm ajánlotta. Számomra az ár volt az elsődleges szempont.

- A molyon az egyik legnagyobb olvasói portálon is jelen vagy. Hogy fogadtak az olvasók, mint írót? Mások veled, miután elolvasták a könyved?- Mennyire mernek nyíltan véleményt formálni a könyvedről?
- Vegyesen fogadtak a többiek, sajnos, van, akivel jó ideje nem tudtam szót váltani. Néhányan nagyon megörültek nekem, és izgatottan kérték, dedikáltan küldjem nekik a könyvemet.
A legtöbben nyíltan formálnak véleményt, aminek őszintén örülök, mert tudom, hogy mik a gyenge pontjaim, hol kell erősítenem. Sajnos volt olyan eset is, ahol az értékelőt, kértem, hogy fejtse ki bővebben a véleményét írásomról, de erre a mai napig nem kaptam választ.
 A szavak nélküli csillagokat szeretem az oldalon a legkevésbé, mert abból lehet a legkevesebbet meg tudni. Ezt szerintem a szerzők bosszantására találták ki. Ha valakinek tetszett a regényem írja le, miért, ha pedig nem, arra is kíváncsi vagyok, mi nem tetszett nekik benne.

- Gondolom figyelemmel kíséred a könyved kritikáit? Kinek a kritikája esett eddig legjobban?
- A legjobban egyik írótársam kritikája tetszett a legjobban. Sokat tanultam belőle.

- Manapság nagy divat blogot vezetni. Téged még nem darált be ez a divat. Hogyhogy? Nem is tervezed?
- Volt régen egy blogom talán még most is ott kallódik valahol az interneten. Maradok inkább az írással foglalkozó oldalakon: az Amatőr Művészek Fórumán (Gilthonielként), és a Napvilág Íróklubon (Serenityként).

- Más írók blogját figyelemmel kíséred azért? Vagy van olyan blogger, akinek olvasod rendszeresen a blogját?
- Ritkán olvasok blogot, csak néhány ismerős írásait szoktam figyelemmel kísérni, például az interjú készítőjéét.

- Ki, vagy kik a kedvenc íróid, költőid, a profi, illetve az amatőr irodalomban?
- Sok kedvenc íróm és költőm van. 
Az amatőrök közül: Eliza Beth, Elisa Rot Mikle, Sz. Karker Mária
 profik közül: Lőrincz L. László, Szabó Magda Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Fekete István
külföldi: Stephen King, Margit Sandemo, J.R.R Tolkien, Karl May, J. K. Rowling.


- Mik a jövőbeli terveid az írás terén?
- Nincsenek konkrét terveim, talán csak annyi, hogy szeretném minél jobbra fejleszteni a technikámat, hogy egyszer bekerülhessek a legjobbak közé, és megmaradjak az utókor emlékezetében.


A nyárra tervezek néhány könyvbemutatót, amik egyelőre csak elméleti síkon szerepelnek. Néhány barátom segítségével kerülnének megrendezésre.
És persze több könyv is várható tőlem.
Gyöngyhalász, Netes szerelem 2





Ahol még megtalálható Aurora:


Aurora White: A sötétség gyermeke


A jó és a gonosz küzdelme örök téma az irodalomban, mégis kimeríthetetlen. Aurora White könyvében megelevenednek a félelmek, keverednek a mese, a krimi, a sci-fi és a horror elemei, hogy még színesebbé tegye történetét a szerző. Azonosulhatunk a szereplőkkel, és végig kísérhetjük egy olyan világ eseményeit, amely akár saját életünk is lehet. A szereplők itt élnek köztünk, mert ahogyan a szerző írja könyvében: 
„Minden századik évben megjelenik az ördög és az angyal a Földön. Születik egy tökéletesen jó, hibák nélküli ember és egy velejéig gonosz, aki semmiféle jó tulajdonsággal sem rendelkezik. Ezek ketten sokszor életük végéig nem tudnak egymásról, de előfordul, hogy a véletlen egymás mellé sodorja őket; olyankor feszültséggel telik meg a levegő…”


Aurora White: Netes szerelem

A társkeresés buktatóit bemutató regény olvasása közben egy kicsit önmagára ismerhet mindenki, aki már próbálkozott az arc nélküli ismerkedés formáival. Nick nevek mögé bújva kipuhatolni a másik ember szándékait, jellemvonásait, nem könnyű feladat. Sokan azonban felvállalják a bizonytalan álmodozást abban reménykedve, hogy az igazi nagy Ő ott ül egy másik számítógép mögött és ránk vár. 

Az egyedi stílusú és humorú regény főszereplője egy átlagos huszonéves lány, aki saját kis világában élve küzd a magány ellen, szerelmet, társat keresve. Hogy mindez sikerül-e neki, kiderül a kötetből…


2013. június 27., csütörtök

Rupáner-Gallé Margó: Kicsi Betti a nagyvárosban













Margó eddig megjelent összes könyvét olvastam már, csak ezt és a legújabbat nem, így ideje volt orvosolni a problémát.
Igazából lerendezhetném az egész postot azzal, hogy a sorozatában, amit eddig kifogásoltam ugyan úgy maradt, és ami az erőssége volt, tetszett a történetben, az is maradt.
De hát igazán rövid leírás és kedvcsináló lenne ekkor.
Úgyhogy azért kicsit kifejteném bővebben is.

Betti ennek a résznek a következő főhőse (Izidóra szálát is visszakapjuk egy bepillantás erejéig).
Eddig őt kedveltem a legjobban a talpraesettsége, nagyszájúsága miatt. 
Na vajon miért is? Valakire emlékeztet, csak tudnám kire? :) 
Á, már meg is van. Hát nagyjából hasonló karakter vagyok én is. Aprócska, nagyhangú, beszólogatós, aki nem tudja sosem tartani a száját. Ritkán mond humorost, de az nagyot szól akkor. Bár igaz, hogy én nem gyűlölöm a férfi nemet, de olyan vagyok sokszor, mint a sündisznó vagy a kaktusz. Az éles beszólásaimról vagyok híres én is.
Szóval azt hittem, hogy ez a könyv lesz a kedvencem.
De mégsem. Betti nekem túlontúl idegesítő volt, most hogy ő került a rivaldafénybe.
Néha azért valaki leállíthatta volna. Remélem, én nem vagyok ilyen. Valaki erősítsen azért ebben meg.? Ennyire nem, ugye?
Mert bizony sokszor felidegesítettem Betti miatt magam, mikor csak hajtogatja a magáét és nem hagy szóhoz jutni senkit sem. De megtalálta a zsák a foltját, mint ahogy Betti is azt, amit keresett az életben.
Túl görcsösen akart az álmait és boldog lenni, így majdnem lemaradt az nagybetűs ÉLETRŐL!
Nem kell túlbonyolítani. Egy kérdés.
Boldog vagyok-e így, vagy sem?
Főszereplőnk túlgondolkodta az egészet.
Tipikusan egy nyuszikás vicc jut eszembe róla, de nem írom ide, ha valakit érdekel, dobjon egy üzenetet.

A többi karakter szerethető, bár nekem még mindig nem túl mélyek igazán. 
Ráadásul valahogy ebből a részből hiányzott nekem a bonyodalom. Némileg hiányérzetem maradt a könyv olvasása után. Elmaradt az ijedelem, vagy ami után örülnünk kellene a boldog vagy kevésbé boldog befejezésnek.
A romantikus szál is túl kiszámítható volt, nem okozott semmi meglepetést.

Viszont Margó még mindig nagyon szépen fogalmaz. Imádom az apró kis morzsákat, amikkel eléri a megfelelő hangulatot.
Szeretem, ahogy hangulatba hoz a könyve. 
Még lekvárt is neki álltam készíteni, mert kedvet kaptam az előző könyv olvasása közben.
És most kedvem lett sétálni egyet Budapest utcáin, megnézni pár igazán szép látványosságot.
Pedig nem igazán szeretem a zsúfolt Pestet. De olyan kedvcsinálóként írja le, hogy még talán tetszene is andalogni a szürkületbe és nem a táskámat szorongatnám.
A pozitív életszemlélet, és amitől igazán Margós a könyv, azt visszakaptam ebben a kötetben is. 
Szeretem, ahogy olvasni kezdem, és jobb kedvre derülök tőle. Egy kis romantikát csempész a hétköznapokba.
Nem túl vastag, így élvezhető egy-két oldal erejéig is, ha nincs időm, de egy este alatt kiolvasva is eléri a hatását és kikapcsol, hangulatba hoz.

Az író megint csepegtetett némi morális kérdést is.
Most a szépségversenyek kisgyerekeknek volt az, amit érdekesen bele szőtt a történetben és száz százalékosan egyet kell értem vele. De nem fejteném ki jobban, nem ez a post fő célja jelen esetben. Lehet, hogy volt más is, de ez az, amit nagyon megjegyeztem a szál kibontakozása közben.


A szépséges, a sorozat eddigi részeihez hű borító maradt, mint ahogy a vastagság (inkább vékonyság) és az ár is.

Fülszöveg:
Gyarmati Bernadett huszonhét évesen már túl van egy nehéz váláson. Élete legnagyobb kihívásán, a Márai-kastély parkjának megépítésén is sikerrel jutott túl, mégis kiégettnek érzi magát. Főleg miután ő marad a kastély egyetlen állandó lakója, hiszen a többiek már mind megtalálták párjukat. Bár világéletében Kristályhegyen élt, mostanra úgy érzi, hogy megfullad, ezért úgy dönt, nem maradhat itt tovább. 
Egy multinacionális vállalat szállodaláncot építtet Budapest szívében és kertépítők referenciamunkáit várja, hogy kiválaszthassa a legalkalmasabb jelöltet. Betti elküldi pályázatát, el is nyeri a megbízást, és elköltözik egy számára teljesen idegen világba, a fővárosba, ahol semmi nem úgy alakul, ahogy szeretné. Új főnöke egyáltalán nincs elragadtatva attól, hogy munkatársként és majdnem egyenrangúként kell kezelnie egy aprócska, bizalmatlan, parancsolgató, mi több, a Föld összes férfiját gyűlölő nőszemélyt. 



A könyvet köszönöm az Atlantic Press/Aba kiadónak!





1. a történet: 5/3
2. a létrehozott világ: 5/4
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3.5
5. kedvenc szereplő: ikrek
6. akit a legjobban utáltam: -
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/3
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet: Bettiék perlekedései
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: -
15.  humor:5/4.5
16.  kedvenc idézet : 
17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: rózsaszín romantikára vágyóknak
18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5

20. összességében: 5/4


Atlantic Press/Aba kiadó:
saját, recenzió
142 oldal


A következő rész, ami már meg is jelent!



2013. június 25., kedd

Sara Fawkes: Amit csak ő akar








Erotikus tartalom:







Hol is kezdjem.
A szürke ötven árnyalata, Bomlás,  Bertice Small könyvek és Ward munkássága után, már nem lep meg az erotikus műfaj. Azt hittem nekem nem lehet újat mutatni már.
De lehet. Bizony vannak kitekert pózok, amik kivitelezhetetlenek. Vannak agyament ötletek, amiket nem vesz be a gyomrom.
És lehet elrontani egy könyvet, amit mindig újra és újra elkezdek élvezni, majd a következő oldalon ismét egy olyan momentum áll, ami lelomboz vagy nevetésre ingerel, ha másra már nem is.
Pedig pont az ellenkezőjét kellene elérnie.

Az írónő remekül ír, ezzel semmi hiba nincs. Na, nem fogunk a könyv nyelvezetéből új szavakat keresgélni az értelmező szótárban, az biztos. Nincsenek többszörösen összetett mondatok és elgondolkodni valót sem ad a könyv.
De kikapcsolna és szórakoztat a maga egyszerűségében.
Viszont több sebből vérzett maga a történet és a szereplők is.
Bőszen jegyzetelgettem a könyv olvasása közben. Férj meg is jegyezte, hogy többet vagy a jegyzetlap és toll a kezem ügyében, mint a könyv. Tán átírom a történetet vagy mi a szösz?

Nézzük miken akadt meg a szemem és néha az agyam is.
Az elején rögtön a lecsóba csapunk egy liftes erotikával, ami két ismeretlen között bontakozik ki.
Semmi újdonság, sokan megírták már vagy legalábbis ábrándoznak róla.
De mint nő, kikérem magamnak. Lehet prűd vagyok hozzá, de egy hátulról megejtett gyorsnál azért minimum a neve és hasonlók is érdekelnének.
Fél oldal elolvasása után szintén erotika következik, ami elég tömény. 
A durva szóhasználat valahogy sérti a szemem.
"Dugnivalóan érzéki"?  Ha nekem valaki ilyet mondana, nem kedvet kapnék, hanem esetleg finoman szájba vágnám, főként ismeretlenül.
De hát ízlések és pofonok. Mint ahogy az "Olyan az ízed, mint a szagod"-tól is borsódzik a hátam.
Ha valaminek szaga van, az már nagy baj. Esetleg illata.
Mindegy betudom a fordító apró eltévelyedésének.
De ezektől a beszólásoktól bizony nem támad kedvem "dugni", hogy éljek a szóhasználattal. Sőt.
Inkább röhöghetnékem támad. Voltak hasonló apróságok, de ezt hagyjuk.

A humor helyén van a történetben. Némi kis sziporka pont jókor kerül a könyvbe, hogy új lendületet adjon az olvasás mellé és így végig bírtam szenvedni az unalmasabb részeket.
Mert a "perzselően erotikus (a könyv fülszövege szerint) részeket az unalom váltja fel vagy éppen a megszokott unos-untalan ismételt, lerágott csontok. De túlnyomó részt az első viszi a prímet.








Az erotikus részek nem elhanyagolhatók a történetben.
Van olyan rész, ami tetszett, viszont van olyan,  ami kivitelezhetetlen volt. Lehet, én vagyok csak a fura, de valahogy el kell képzelnem a jelenetet kockáról kockára és sokszor furán volt fordítva vagy megírva, mert lehetetlen megoldani. Vagy a képzelőerőm erőteljesen szegényes, bár ezzel még nem vádoltak sosem.
A könyv néha elképesztően nagy tévedésben leledzik.
Mert az szexet, dugás helyett szerelmeskedésnek állítja be és szóba kerül két nap után a bűvös szerelem szó is.
Szintén kikérném magamnak. Ez pusztán dugás és testiség. Két nap és pár aktus után kizárt, hogy valódi érzelmek legyenek. Esetleg erőteljes vonzódás és vágy, több nem. Ami nem baj, hiszen a könyv erotikus akar lenni vagy romantikus is? Mert utóbbitól messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. 
Főként a pasi oldaláról nézve. 
Nem hiszek a " szerelem első látásra" történetben. Kell ismerni is valamennyire az illetőt, akit szeretünk. Különben kit szerettünk meg?
Erről egy remek kép ugrik be rögtön.
Akinek van FB profilja kukkolja meg rögtönjében:

Szereplők:
Jeremiah egy erőteljes hímsoviniszta. Elvileg a könyv szerint több arca van. Én csak egyet láttam.
A birtokló, erőszakos, megmondó, mindentől megvédelek és bezárlak, zárkózott, hű de rejtélyesnek mutatkozok pasi fajta. Amolyan igazi rossz fiú, akit minden lány meg akar változtatni. Kicsit sablonos és kiszámítható. De elmegy.
Lucy, a nőnemű egyed is a szokásos, irányítható naiva, aki csak pityog és meg kell védeni mindentől. Frászt kapok az ilyen nőktől. Némi önérzet legyen azért benne.
Bár az utolsó oldalak adtak a karakterhez némi pluszt. Talán fejlődőképes a szentem, de majd meglátjuk.
Kicsit lehettek volna jobban kidolgozva, az érzelmeik, a gondolataik rejtve maradnak végig előttem. 

Ilyen véggel nincs befejezés, az tuti.
Szóval említem a befejezést. Az ütősre sikerült, ha már a többi eléggé sablonosra.
Azért is kap némileg több pontot tőlem a könyv.
Mert a történet végig kiszámítható, nem okoz meglepetéseket, csak a legeslegvégén.
Az izgalmasra tervezett részek sem okoztak túl nagy körömrágást nekem. Valahogy nem érdekelt a szereplők sorsa, mert valamiért nem.

A fülszöveg becsapós. Az alapján teljesen mást vártam.
A könyv borítója viszont mesésen titokzatos!

Leírtam a könyvről a benyomásaim, de titeket ne tántorítson el a negatív kritikám. Inkább alkossatok róla ti egyet. Lehet, hogy  csupán nem nekem íródott a könyv, de nektek igen!

Fülszöveg:
Még sosem találkozott ilyen vonzó férfival. Tudja, hogy gazdag, befolyásos, okos. Mégis, nem ez a legfontosabb. Valami más hajtja egy eddig ismeretlen útra, ahol megadja magát legsötétebb vágyainak. Olyan szenvedély tör elő belőle, amelynek létezéséről nem is tudott. Vajon a férfi csak használja, hogy mind mélyebbre lökje kegyetlen játékaiban? A nő annyira belebonyolódik a szenvedélyes viszonyba, hogy már nem is akar mást, csak amit Ő. Meddig tarthat ez az őrjöngő, egyre veszélyesebb játszma? Az érzékek és érzelmek harcában ki kerül ki győztesen? A perzselően érzéki könyv szenvedélyes utazás az élvezetek sötét oldalán.

A könyvet köszönöm a Geopen kiadónak!

Spoiler!

Kissé felháborított a könyv azon tartalma, amikor a szerződést köti a két fél.
A hölgyemény taglalja, hogy milyen nehéz helyzetben van, mindent el kell vállalnia.
De ő bizony nem megy el mosogatni, nem azért tanult.
Ja és a luxusprosti dolog az jobb?
Hát inkább mosogatnék, mint egy férfi kénye kedve szerint azt csináljon velem, amit akar!
Ráadásul a hölgyike akkor nyugszik csak meg, mikor aláírják a szerződést, és ezáltal írásba kapja, hogy mit csinál most.
Miért? Más, ha papírja van róla?

Apropó a szállodai szoba tartozéka az ágyhoz kötözhető bőrszíj? Mert itt úgy festett.

Valaki mondja már nekem meg,  hogy a viharban van az, hogy minden erotikus könyv férfi szereplője dúsgazdag, érzéki, kicsit defektes és titokzatos? Ráadásul pont az egyszerű, semmi fakszni főhősünkkel akar hetyegni?


Spoiler vége!






1. a történet: 5/2.5
2. a létrehozott világ: -
3.  helyszín: 5/4
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/3
5. kedvenc szereplő: -
6. akit a legjobban utáltam:- 
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/2
8.  erotika: 5/3
9. dráma, drámaiság: 5/2
10. a könyv hangulata: 5 /3
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/3.5
14. misztikum: -
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : -
17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: nőknek, lányoknak, asszonyoknak és erotikát kedvelőknek, vagy akik szeretik a" botrányos" könyveket
18.  fülszöveg: 5/4
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4









Geopen kiadó: http://www.geopen.hu/
328 oldal
FordítottaFarkas Krisztina
saját, recenzió
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék