Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn

Már megjelenése előtt birizgálta a fantáziám a könyv.
A fülszövege nagyon figyelemfelkeltőre sikeredett.
Persze, mint ahogy lenni szokott, nem került a könyv egyhamar a birtokomba, míg meg nem szánt egy kedves író ismerősöm és elpostázta nekem kölcsönbe.

Ezúton is köszönöm és nagyon nehezen küldtem vissza neki, mert a történet behálózta a szívem.

A történetről: 
Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. 
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát. 
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk. 

Fanni nem várt módon produkált. Egy tini regényt vártam némi borzongással, ami felületes kissé, nyálas romantikus szállal.
Na, ilyet ne is keressetek a történetben sehol.
Mesterien adagolja a szépen felépített világot, a borzongást, az emberi érzelmeket, romantikát és kétségeket. Hol az egyik, hol a másik szálat élesíti be, majd visszatér a soron következőhöz.
Egyszerűen jegyzetelni is elfelejtettem, mire észbe kaptam a könyv fele elfogyott.
A hangulata már az elején érzékletes, megfogott és magába szívott. 
Csak ne ért volna olyan hamar véget, szűkre szabott volt ez a kikapcsolódás számomra.
Gyorsan olvasható könyv, tele izgalommal. A pihenésnek szánt üresjáratok is meghatározóak benne, egy újabb fontos dolgot vezetnek fel érzelmileg.

A világ nem új keletű, de jó érzékkel nyúlt a most divatos zombi/fura lény/élőhalott témához. Itt-ott kicsit változtatott rajta, így még emészthetőbb lett. Hihetőbb talán és félelmetesebb, mint a megszokott zombik.
Volt ahol féltettem a főszereplőket, pedig nekik nem az a dolguk egy történetben, hogy elhunyjanak. És mégis elhittem, hogy bármelyik húzós pillanatban utolérheti őket a végzetük.
Tetszettek és némi kacajt is okoztak a génkezelt, megváltoztatott dolgok.
Ti hogyan képzelnétek el egy fát, ami fogkrémet ad vagy a fogamzásgátló növényt, esetleg a szappanfát?
A vörös erdő és a furább állatok rendben voltak, van akkora képzeleterőm, hogy lássam magam előtt.
A megváltoztatott, génkezelt  emberekkel nem voltam elégedett teljesen. Ott vártam volna a "miértek" és "kik"  további taglalását. Arról a részről fájdalmasan kevés szó esik.
A zombik/lények zseniálisra sikeredtek, bár nem láttam magam előtt őket valahogy. De ez nem von le a könyv élvezeti értékéből egy csöppet sem.

A szavakat nagyszerűen forgatja az írónő.

Tetszettek a tájleíró részei, de a szereplők érzéseit taglalók is.

Szépséggel ír a szerelemről. A két fiatal egymásra találásáról. Tudjuk, hogy ez következik majd, de akkor is olyan finomsággal kezelte a bekövetkeztét, hogy mégis meglepett vele.

A szemszögváltások mindig a megfelelő időben érkeztek ahhoz, hogy felcsigázzanak. De valahol sajnáltam, hogy nem maradtunk az eredeti személy szemszögénél. Mintha lemaradtam volna a fontos érzéseiről.

A naplórészletek hirtelen váltása még jobban felfokozta az olvasói kedvemet, mert érdekelt, hogy a világ miért változott ekkorát.

Azt hiszem számomra egy fantasy könyvben mindig a világ felépítése a legeslegfontosabb. És az ebben a kötetben csillagos ötösre vizsgázott.

A történet főszereplői szépen megalkotottak, élnek, éreznek, nem bugyuták fiatal koruk ellenére. Cselekednek. Nehéz életkörülmények ellenére emberek maradtak. Nem csak önmaguk élete a fontos.

A női főszereplőkkel sokszor bajom van. Nyafkák vagy túl kemény, szupernők.

 Pippa az életkorát meghazudtolóan érett, néhol túlságosan is. Megkedveltem őt és végig köröm rágva szurkoltam az életéért.

Ruben a világ ellenére megtartotta humorérzékét, amit egy férfi főszereplőben sokra értékelek. Férfias, óvja partnerét, ám mégis esendő is egyben, kétségek gyötrik és majdnem hatalmasat hibázik. Ennek ellenére igazi álom pasinak képzelem el. Félig beleszerettem.

Nagyon rosszat kínkeservesen sem tudok a könyvről mondani.

Pedig az írónő, a képei alapján szemtelenül fiatal. mégis összeszedett a könyv, jól kigondolt. Nem zavarodott bele, megfelelő arányban volt benne minden, ami kell egy jó történethez.

Amit kifogásolok, az nagyon egyéni vélemény, és azt hiszem, majdnem egyedül is vagyok vele. Nekem ez a borító nem tetszik. Pippa olyan ijesztő és beteges rajta, inkább egy zombi, mint ember.

És a kétségeinket, a függővéget eloszlatandó, hamarosan itt a könyv  következő része.

Remélem, tényleg hamarosan és nem esik a színvonal, mert igen magasra tette a lécet.

És mint igazi könyvmoly, megragadnám a lehetőséget, hogy a könyvben szereplő szokást honosítsam nálunk is.

Ugyanis a könyvben Pippáék családjánál az volt a szokás, hogy a gyermeknek születésekor félretettek egy könyvet, amit a későbbiekben megkapott ajándékba!
Ez annyira jópofa ötlet.
Persze az újszülött érkezésekor ültetett fa sem rossz, de ez olyan igazi könyvmolyos.

1. a történet: 5/5
2. a létrehozott világ: 5/4.5
3.  helyszín: 5/5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/5
5. kedvenc szereplő: Pippa, Ruben
6. akit a legjobban utáltam: Pippa édesapja
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/5
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/4.5
10. a könyv hangulata: 5 /5
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4
14. misztikum: 5/4.5
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : -

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: ifjúságtól felfelé bárkinek, romantikát és izgalmakat kedvelőknek

18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/3
20. összességében: 5/5

Könyvmolyképző
304 oldal
kölcsönkönyv