2013. június 20., csütörtök

A. O. Esther: Hívogat a fény









Egy tündérmesét szeretnél olvasni vagy egy igazán érdekes romantikust? Most egy könyvben megkaphatod.

Az idei és a tavalyi év legszebb borítójú sorozatának simán megszavaznám.
Így is került hozzám az első rész, mert felkeltette a kíváncsiságom az angyallányos borító és az írónak írtam közvetlenül.
Aki volt oly kedves és eljuttatta a könyvét és a  második részt is. 
És bár lassan a sorozat harmadik könyvénél kellene tartanom olvasásban (pont a héten érkezett meg a nyomdából, a még egészen friss kiadás az írónőhöz-Eszterhez), most jutottam el idáig,  nem bírtam ellenállni a kísértésnek és sutba dobva az előre elkészített listámat, bele kezdtem a könyvébe.
Már hiányzott a lelkemnek némi kis romantika. De Eszter nagyon elbánt velem.
Csúnyán összetörte a szívem.
Azt vártam, hogy lesz itt romantikus andalgás, holdfényes séta, egy kis szex és némi perpatvar apróságokon a történetben. Ehelyett olyat kaptam, hogy majd hanyatt estem a meglepetéstől.

Még mindig egy igazi kis tündérmese nagyobbaknak. Ami ötvözi a romantikát, a misztikával és némi humort, egy kis izgalmat is csöpögtet bele.
Féltem, hogy a második rész nem fogja elérni az első színvonalát.
De tévedtem. Szerintem egy ici-pici kis visszaesés figyelhető meg a könyv elején (amit én a kedvenc szereplőm hiányának tudok be- Elijah), aztán töretlenül tart a színvonal felfelé.
Az elején bevallom unatkoztam. Valami hiányzott. Na ná, hogy Elijah volt az a valami, ami kellett, hogy megfűszerezze a történetet.
A különböző nézőpontváltozások, a folyton változó szereplők szemével nézve a történet, a visszaemlékezések és a jövőbe látások igazán érdekessé teszik az egészet.
Kapunk megint mindenféle morális kérdést, amit érdemes körbejárni kicsit és feldobja az amúgy sem unalmas történetet. Szeretem ezeket a részeket a könyvben. Az író csodálatosan szövi bele a könyv egyes részeibe. Érdemes kicsit megállni és elgondolkodni azon, hogy magunk hogy látjuk. Nagyrészt egyet is értettem az okfejtést folytató szereplőkkel ilyenkor.
Csak hogy példát is mondjak, ilyen a különféle istenekbe vetett hit és Isten "vajon mit gondol róla" dolog.

A két főszereplő mellett igazán ígéretes új szereplőket kapunk. 
És még a gonosz szereplőket is körbe járjuk annyira, hogy megismerjük őket és a mozgatórugójukat is. 
Dirilre igazán kíváncsi vagyok.
Sophiel nekem még mindig túl gyámolításra szoruló főszereplő. Nem szeretem az ilyen típusokat. Remélem, végre összeszedi magát kicsit a következő részre. Tudom, hogy ő a nagyon tiszta angyallány, de attól lehetne egy kicsit karakánabb, aki kiáll magáért is,  szeretteiért is néha. nem csak hagyja, hogy megtörténjenek a dolgok. Bár értékelem, hogy nem nyafka, pedig az élet ad neki rendesen. És mégsem rppan össze a teher alatt.
Elijah, csak Elijah. Imádom és kész. Tipikusan olyan szereplő, akiért megdobban a szívem. A férfias keménysége, és ahogy ellágyul a szeretett nőtől éles kontrasztot alkot, és ezt imádom benne a legjobban. Ő az a fajta pasas, akit meg kell kicsit téríteni és azt csak egy bizonyos nő teheti meg. 
Fura, hogy őt is kétségek gyötrik néhanap. De ettől még szerethetőbb.
Eszter igazán elbánt vele a könyv közepe felé, pedig azt hittem végre révbe ér.
De hát akkor túl hamar vége lenne a könyvnek és azt sokan bánnánk.
A romantikus szál rendben volt, sőt. 
Nem a csöpögős, hanem az igazán szép, érzelmes romantikus történet. 
A majdnem háromszög nekem kicsit túlbonyolítás. De valamiért nekem Gabriel nem jön be. Talán Elijah pozícióját féltem. Vagy azért, mert amúgy sem szeretem a szerelmi háromszögeket.
Az érzelmek ábrázolása a legnagyobb erőssége az írónőnek.
Varázslatosan bemutatja a fájdalmat vagy a félelmet, szorongást és bármilyen szabadon választott érzelmet.
Mestere a szónak, a táj leírásának. Érzékletesen adja vissza az utolsó cicomás ruha kinézetét is.
A legjobban a világfelépítés fogott meg ebben a kötetben is. És végre a "rossz" angyalok háttértörténete is helyet kapott, így váltva egésszé, körré a történetet.
Sokat számított, hogy az angyalos misztikus szál mellé kaptunk egy kis skandináv mitológiát is. Amit egyenesen imádtam. És azt hiszem, itt nem akad vége ezeknek a különlegességeknek a sorozatban, van egy olyan érzésem Eszter okoz majd némi meglepetést továbbra is.

Ami továbbra is fura nekem, az a japán neves kis falények. 
Aztán néhol tapasztaltam egy kis ellentmondást.
A három boszi halhatatlan és mégis elpusztultak? Vagy ez csak a látszat és kiderül majd a továbbiakban?

Íme, a következő rész, ha felkeltettem az érdeklődésed:






1. a történet: 5/4
2. a létrehozott világ: 5/5
3.  helyszín: 5/4.5
4. szereplők, karakterek megformázása, hitelességük: 5/4
5. kedvenc szereplő: Elijah
6. akit a legjobban utáltam:Sahranfer
7. érzelmek, érzések,romantika: 5/4
8.  erotika: -
9. dráma, drámaiság: 5/5
10. a könyv hangulata: 5 /4
11. legjobb jelenet:-
12. legrosszabb jelenet : -
13. a történet párbeszédei, tájleírás, metaforák, nyelvezete : 5/4.5
14. misztikum: -
15.  humor:5/4
16.  kedvenc idézet : 
"– Mit jelentek neked? 
Sophiel elmosolyodott. 
– A Napot. Te vagy az én Napom, ahogy Astrid is mondta. A Napom, amely beragyogja az életemet, Óvón vigyáz rám tüzes lángsugaraival, és elég csak felém fordulnia, máris megperzseli a szívemet."

17. kiknek ajánlom, melyik korosztály és nem könyve: nőknek, lányoknak, asszonyoknak
18.  fülszöveg: 5/5
19. a borító: 5/5
20. összességében: 5/4

464 oldal
saját, recenzió
Decens Magazin Média kiadó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék