2014. június 30., hétfő

Hozleiter Fanny: Te döntesz










Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű könyv. Arra számítottam,  hogy szomorú lesz. És mekkorát tévedtem. Fannyról hallottam már, láttam a tv-ben is, olvastam is róla. 
Tudtam, hogy egy aranyos, életvidám kis nőci. De arra nem számítottam, hogy ez átjön a könyve lapjain is. 
Példát mutat vidámságból, emberségből, kitartásból és küzdésből. Jó kedvre hangolt néha. 
Néha pedig elgondolkodtatott, hogy biztos nekem bajom van a világgal, mikor szinte semmiség az én bánatom a világban történtekhez képest? 
Így elmondhatom, hogy sokat adott nekem a könyve és egyszerre semmit. 
Egyszerre semmit? Ezt arra értem, hogy igazából nem történik igazi cselekmény. Fanny csak leírja a mindennapjait. Ami valljuk be más személy esetén nem is érdekelt volna, pár oldal után félre is dobom a könyvet. De Fanny, alias Mosolyka élete egyszerre mindennapi( hiszen ugyan olyan nő, mint több ezren a Földön) és mégsem hétköznapi( minden egyes nap új kihívás elé állítja őt).
Érdekes volt szembesülni vele, hogy milyen nehéz lehet egy kerekesszékben élő ember élete, mennyire nem egyszerű megoldani a közlekedést vagy a mindennapi dolgokat. 
Szomorúvá is tesz. Mint ahogy a gonosz megjegyzések is, ami Fannyról lepergett. Mindig értelmesen, viccesen reagálta le a dolgokat.
Érdekes kérdésekre adja meg a választ a könyve, amit nem tudtunk a kerekesszékben élőkről, de kíváncsiak voltunk, csak nem mertük megkérdezni.
Az életútja küzdelmes, de tele érzelmekkel, érzésekkel, élni akarással. Sokan példát vehetnének róla.
Nem kesereg. Ezt ne is várjátok a könyvben! Leírja az élete történéseit, legyen szó egy nagy szerelemről, egy új munkáról vagy a betegség elleni küzdelemről, kezelésekről.

És nem, nem sajnálom őt. Ő egy hihetetlenül pozitív személyiség, aki zokszó nélkül viseli a csapásokat, nehézségeket, vidáman él, cselekszik. Példát mutat. Inkább csodálom. A kitartásáért, a pozitív életszemléletért. 




Kedvenc részem a fára kiragasztott mosoly akció volt. De a szerencse bab is nagyon okos ötlet, a reménykeltő mosoly bögréről nem is beszélve. vicces, egyedi ötletek, amik az ember napját szebbé, bizakodóbbá varázsolják.






Köszönöm Fannynak, hogy megírta a Mosoly könyvét, ezáltal az én napjaimba is mosolyt hozott egy kicsit.
A blogján bővebben olvashattok tőle:
http://mosolyka.blog.hu/

320 oldal
könyvtári
Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

Reményeim szerint vele is készíthetek interjút, ha az ideje engedi majd.

Fülszöveg:
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is… 
Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!
Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!


Idézet:
Ne gondolkozz túl sokat, menj és cselekedj! Használd ki az életet! 
És sose feledd: te döntesz




2014. június 26., csütörtök

Egy könyvtáros szemszögéből







Kifejezetten szeretek könyvtárba járni. A sajátságos atmoszféra, a könyvek illata, a válogatás öröme és a felfedezések. Ha ehhez egy barátságos könyvtáros is rendelkezésemre áll, akkor még szívesebben.
Fontosnak tartom, hogy a kislányomat is már most ( két és fél éves) hozzászoktassam ehhez a millióhoz. Ma már ő is nagy várakozással áll elébe a könyvtári kiruccanásunknak, amit havonta legalább egyszer megteszünk, de inkább sűrűbben.
Megvan a jó része annak, ha sajátunk, birtokolunk egy könyvet, az már igaz. De nem tarthatjuk a polcunkon a világ összes könyvét. Van amit nem is érdemes.:) Így a könyvtár ideális hely ilyen szempontból. kihozom a kívánt könyvet, kiolvasom és ha nagyon tetszik, meg is veszem. Ha nem, akkor nem terheli a lelkiismeretemet újabb pénzköltés.


Olvasni szerető emberként mindig érdekelt, hogy a könyvesbolti eladók és a könyvtárosok hogy élik meg a mindennapokat, szeretik-e a munkájukat...
Így az utóbbit, kedves könyvtárosunkat, Annát kaptam tollhegy végre és faggattam ki.





- Mesélj kicsit magadról. 
- Hajóson, egy dél-magyarországi kisvárosban vagyok jelenleg főállásban könyvtáros. Könyvtárunk tavaly nyílt meg, és mivel településünkön közel két évtizeden át szünetelt a szolgáltatás, az elsődleges cél jelenleg az, hogy a lakosságot újra "becsábítsam", és rászoktassam az olvasásra.
http://www.bacstudastar.hu/hajos
https://www.facebook.com/pages/V%C3%A1rosi-K%C3%B6nyvt%C3%A1r-Haj%C3%B3s/188013448047478?fref=ts
Emellett középkori viking-varég életmód-rekonstrukcióval, hagyományőrzéssel is foglalkozom, a környékbeli Varajti Hagyományőrző Egyesület tagjaként a csapattal lépek fel országszerte, főleg a nyári szezonban.
http://www.kalocsaineplap.hu/hu/kalocsa/varajti_hagyomany_orzes_ijasz_sport_egye

- Már kicsi korodtól kezdve tudatosan könyvtárosnak készültél vagy csak így hozta az élet?
-Tudatosan nem készültem erre a pályára, viszont olvasni mindig is szerettem. Érettségi előtt, a jelentkezési papírok beadásakor választottam az informatikus-könyvtáros szakot. Első sorban erre volt a legnagyobb esély, hogy felvesznek, és testhez állóbban éreztem, mint mondjuk egy szabad bölcsész szakot, és reálisak voltak az elhelyezkedési lehetőségek is.
Aztán az egyetemi évek alatt megszerettem a szakmát, a könyvtári rendszert.

- Ha nem könyvtárosként, akkor mit dolgoznál szívesen? - Régész lennék, az biztos. Az igazi nagy gyerekkori álmom.

- Mit szeretsz legjobban a munkádban? -Természetesen a könyveket A viccet félre téve: kreatív, hiszen változatos programokat 
kell kitalálni és lebonyolítani, különféle emberekkel találkozom. Vannak nyugodtak napok, 
amikor elmélyedhetek egy jó könyvben, és vannak igazi pörgős napok is. Tehát változatos is.
Negatív oldala: A különféle statisztikák naprakész vezetése nem a szívem csücske. Valamint nincs túl nagy 
lehetőségem a karrierépítésre. Néha ez zavar, néha nem.

- Akkor elég korán kezdted az olvasást is gondolom.
-Igen, anyukámnak köszönhetően egész kicsi koromtól kezdve "könyvmoly" vagyok.

-Melyik az első olyan könyv, ami a kedvenced lett, ami megmaradt az emlékezetedben?
-Tagadhatatlanul én is a Harry Potter-nemzedék tagja vagyok, így ez a sorozat vált gyerekkorom abszolút kedvencévé. :)

- Milyen stílusban olvasol szívesen és hogyan tudsz meggyőzni valakit, hogy próbálja ki ő is az adott stílust?
- Első sorban a fantasy, urban fantasy, mágikus realizmus és a horror-thriller műfaj áll hozzám legközelebb.
Sokszor elvakult vagyok a legkedvesebb szerzőimmel, könyveimmel szemben, viszont nem szeretem "tukmálni" a kedvenceimet. Csak aki vitt már ki hasonló műfajú, témájú könyvet, azoknak merem ajánlani. A történelmi romantikus műveket favorizáló középkorú hölgynek azért nem reklámozom Neil Gaimant. Bár, ki tudja :)

- Szívesen ajánlasz más olvasnivalót a könyvtárba betérőknek akkor?
- Igen. Számos olvasó fordul hozzám azzal a kérdéssel, hogy ajánljak valami "jót" mondjuk egy adott témában.

- Meg tudod nagyjából tippelni, hogy a hozzád betérő olvasó körülbelül milyen könyveket fog választani?
- Aránylag nem nehéz megsaccolni.

Mit szólsz ezekhez a váltakozó olvasási trendekhez? Követed te is?
- Könyvtárosként az a véleményem, hogy aktuális trendek, divatok ide vagy oda, az a fő, hogy olvassanak az emberek. Kicsik-nagyok egyaránt.
Megpróbálom követni, hiszen akkor tudok én is naprakész lenni, sikerkönyveket, bestsellereket ajánlani. Könyves blogokat, portálokat bújok, hiszen nem szeretnék lemaradni.

- Melyek most a legnépszerűbb, legkeresettebb könyvek a könyvtárunkba?
- Népszerűek a dokumentum-regények, a romantikus és ifjúsági regények és persze a fantasy-k. A Szent Johanna Gimiből sosincs elég példány.

- Van nálunk egy nagyon jó kis kezdeményezés a jóvoltodból, amit Könyvklubnak hívnak. Minden héten összegyűlik az olvasni szerető kis társaság, ahol megbeszéljük az éppen olvasott könyveket és jókat csacsogunk. Hogy jött a Könyvklub ötlete?

- Még az egyetemi évek alatt jártam néhány alkalommal a bölcsészkar kedd délutáni könyvklubjába, és mikor munkába álltam Hajóson, titkon reméltem, hogy itt is össze tudok hozni egyet. Szerencsére rajtam kívül akadt három lelkes jelentkező; és bár nem bővült a létszám, egy nagyszerű társaság jött össze.

-Szerinted mivel lehet a legjobban ösztönözni, rávenni a mai fiatalokat, gyerekeket az olvasásra?
- Iskolai könyvtáros kolléganőmmel próbáljuk megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, hiszen általános iskolás korban lehet legjobban megfogni őket pár "jól irányzott" olvasmánnyal.
Játékos könyvtári órákat, versenyeket, olvasásnépszerűsítő programokat szervezünk, de szerencsére sok diák van, akik mindenféle noszogatás nélkül is rendszeresen járnak hozzánk újabb és újabb könyvekért.

- Könyvtárosként volt tapasztalatod fura kérésekhez?
-Természetesen. Mint a legtöbb szakmámban vagy szolgáltatóhelyen, én is szembesülök pár furcsasággal.

- Melyik könyvtári szituáció volt a legviccesebb? - Nem kifejezetten vicces, de aranyos esetek, amikor az idősebb, nyugdíjas korosztály
érdeklődik a számítógép-használat iránt, valamint próbálkoznak az internethasználattal. Valamint megmosolyogtató, amikor a főként általános iskolás diákok keresik az angolos hangzású címeket. Mivel nálunk a német nyelv oktatása a hangsúlyos, mindig bajban vannak a nevekkel, címekkel. Egy kislány fél éven át "feruák"-ot keresett, de nem tudta, cím-e ez, vagy szerző neve, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy ezt eszik-e vagy isszák. Aztán nyitva volt az asztalomon egy könyves katalógus, a leányzó pedig kiszúrta a 'Fairy Oak' könyvsorozatot... volt nagy meglepetés De legalább fény derült a rejtélyre, és könyvtárközi rendeléssel azóta három kötetet is elolvashatott.

- Elégedett vagy a könyvtár forgalmával? - Nem Egy könyvtáros, főleg kisvárosban, sosem lehet elégedett a forgalommal. De azért persze nem panaszkodhatom, hiszen a település több, mint 12%-a van jelenleg beiratkozva, és legtöbben aktív könyvtárhasználók is. Szeretném, ha ezek a statisztikák kicsit javulnának.


- Bátran ajánlod a szakmádat a fiataloknak vagy inkább óva inted őket?
- Természetesen ajánlom, főleg a könyvet szerető fiataloknak. Változatos, és számos kihívásokkal meg kell küzdeni a könyvtárosoknak az információs technológia fejlődésével. Az elhelyezkedési lehetőség talán nem a legkönnyebb, de azt hiszem, manapság ez nem csak a szakmabelieket érinti.

Köszönöm szépen az interjút . 
Remélem más kíváncsi olvasóm kérdését is sikerült feltennem egy könyvtárosnak és kicsit sikerült ezzel az interjúval kedvet hoznom a könyvtárosi munkához vagy csak egyszerűen egy kis kiruccanást a helyi könyvtárba.

2014. június 23., hétfő

Jodi Picoult: Vezeklés









Megtévesztően idillikus borító, amiből egy romantikus történetre asszociálhatnánk. De nem az!
Durva és félelmetes, mert bizony akár igaz történet is lehetne, megtörtént eseményeken alapul.
Nincs itt rózsaszín cukormáz, nincs romantika, csak fájdalom, félelem, gyűlölet az egyik oldalon. Kegyetlenkedés a másikon.
Nehéz olvasmány, a szó szoros értelemben véve, és amúgy is. Lelkileg megterhelő.

Picoult könyveinél megszoktam, hogy mindig érdekes témát boncolgatnak, különféle szereplők bőrébe bújva, a másik oldalt is láttatva. Most sem volt ez máshogyan.
Jó könyv volt, a témája ellenére is. Elégedett voltam vele.
Sokan azt mondják, hogy egy kaptafára készülnek Picoult kisasszony könyvei és egy idő után unalmasak, kiszámíthatóak. Én nem értek egyet velük.
Mindig izgalmas a témaválasztás, a szemszögek, idősíkok váltakozása.
A szereplők tényleg nagyon hasonlóak, a bajaikat leszámítva mind szerethető karakterek. De én még sem tudom megunni a könyveit. Talán két kötet maradt ki az eddig nálunk is megjelent sorozatából és reményeim szerint azokat is sorra vehetem hamarosan.
A majd 600 oldalát kiolvastam volna két nap alatt, ha nem a kórházban tengődve, az oldalakat gondosan beosztva kell lapozgatnom. Gyorsan haladható, könnyen emészthető a nyelvezete, ám nem bugyuta.

 Lelkileg igencsak megterhelő történetet kapunk a múltból és egy egyszerű, kicsit butácska részt a most-ból.
Ha már így elárultam magam, akkor kitűnik, hogy nekem a múlt szálai jobban tetszettek és a szereplők is.
És hogy miről szól? A zsidóüldözésről, a holokausztról és a túlélők harcáról, az emberi butaságról a túléléshez kellő kitartásról, az emberi gyűlöletről és butaságról, gonoszságról.
Ezek mellett az emberi kapcsolatok kusza szálai is körbefonják a történetet.
A múlt szereplői valahogy közelebb kerültek hozzám. Emberibbek, kevésbé megkomponáltak és műk.
Minka igazi túlélő, szertelen, kedves és kitartó. Őt nagyon megszerettem. Rettegtem minden egyes lap alján, hogy vajon mi fog történni vele a következőnél!
Még a fő gonosz karaktere is megfogott, még ha máshogyan is, mint Minka.





Minka plusz története egy meglepetés szál, ami igen csak döbbenetet váltott ki belőlem. Nem igazán illik a könyvbe, de bele került és elfér. A végére nagyon tetszett ez az apró újdonsága is Picoultnak.
Erről többet nem is írnék, a meglepetés ereje maradjon meg a könyvet választóknak, akik kedvet kapnak hozzá jelen beírásom alapján.

A jelen történései nekem erőltetettek voltak és Sage karaktere is szenvedős. Nem tudtam megérteni őt.
Nem tudtam sajnálni. Valahogy hiányzott  belőle valami fontos dolog. És a múlt eseményei miatt az őt ért katasztrófák olyan aprónak tűnnek. kidolgozatlanabb, mint a másik része a könyvnek.
A szokásos jogi, nyomozói rész most elég satnyára sikerült. nem tudom szándékos volt-e. Bár bevallom nem is hiányzott.
A szerelmi szál nem túl jelentős és szerintem teljességgel felesleges is volt bele. De ez csak az én szerény véleményem. Nem kell minden könyvbe szerelmi szál!

Tetszett, ahogy a könyv végén egybe olvadt a múlt és a jövő. Sejthető volt, bár azért még egy apró fordulatot kaptunk az írónőtől.
És a nagy etikai kérdés. Megbocsássunk vagy sem? Jogunk van megbocsátást adni vagy sem?
Ezt mindenki maga döntse el a saját vérmérséklete alapján.

A borító választást abszolúte nem értem. Tanácstalan is vagyok. szép, szép, de nem érzékelteti a történet sötétségét, bánatát.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!


Fülszöveg:
Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?

Idézet:
Néha nem kell más, hogy visszaváltozzunk emberré, csak valaki, aki annak lát bennünket – bármilyen visszataszító alakban is mutatkozunk előtte.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        
Csak azoknak, akik bírják az érzelmeket, az etikai kérdéseket, a mérhetetlen emberi butaságot és az érzelmi megterhelést. Ugyanakkor egy jó könyvet szeretnének elolvasni.                                                                                                                       
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Picoult utánozhatatlan stílusa és a múlt szálai.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
A jelen karakterei kicsit kidolgozatlanok.

578 oldal
saját, recenziós
FordítottaBabits Péter







2014. június 14., szombat

Antti Tuomainen: A gyógyító







Érdekes könyv. Szól valamiről, de igazán mégsem az alap téma fogott meg benne. 
Krimi, de nem a krimi szál a legerősebb. 
Poszt apokaliptikus, de valahogy mégsem az...
Az érzelmek, két ember kapcsolata, és annak a leírása, a kételyek, a vágy, a hiány és a hasonló dolgok megjelenítése a legerősebb a könyvben talán. Bár az író nem hiszem, hogy ezt a hatást akarta elérni a könyvével.
Talán csak szövögette a történetet és ez sült ki belőle.

Maga a krimi része, a nyomozás, a "gonosz" elfogása elsikkadt. Talán nincs túl jól megírva sem. Csapong. Nem fejti ki bővebben. Nem olyan érdekes, mint lehetett volna. Egy közepes Reno filmhez tudnám hasonlítani, ahol az alap adatok hiányoznak ahhoz, hogy mi magunk is bekapcsolódjunk a nyomozásba. Csak megéljük(jelen esetben elolvassuk). Jobban szeretem azokat a krimiket, ahol én is társ vagy szereplő vagyok. Ahol gondolkodhatom a "megfejtésen".Nyomozhatok én is. Összefüggéseket kereshetek.

Gyorsan olvasható, tömör könyv. Kevés a felesleges szócséplés. Viszont a gyengéje is, mert hiányoznak a színesebb vagy inkább sötétebb, nyomasztóbb leírások, a benyomások magáról a világról, ami félresikerült az emberek hibájából. Feldobta volna a könyvet.
Így poszt apokaliptikus részek sem túl erősek. Pedig sok dolgot ki lehetett volna hozni belőle, volt benne ráció. Igazán nagyon jó az alap sztori. Csak hiányos.















Térjünk vissza most arra, hogy miért is tetszett mégis a könyv. A szereplők miatt. 
Tapani egy nem túl szimpatikus szereplő, akihez fokozatosan kerülünk közel, ismerjük meg és észrevétlenül megkedveljük.
Johanna a másik szereplőnk, aki nincs jelen az eseményeknél, csak férje visszaemlékezései alapján. Ő már az elején szerethető karakter. Ami az érdekes, hogy a vége felé kezdtem megutálni őt, vagy nem érteni inkább, a helyesebb kifejezés.
Kettőjük kapcsolata egy normális, bármely házasságnak megfelelő közeg. De mégis szívmelengetőek a visszaemlékezések. Az apró utalások. Az élethelyzetek.
Nagyon szerettem, mikor kettőjükről volt szó a könyvben.
Jó kis kontrasztot alkotott a benti légkör, az otthon melege, egy kapcsolat életereje és a kinti, felbomlóban lévő, kies, féktelen, pusztító világ hidege.




Értek meglepetések, kaptam orbitális csavart is. Így mégis elégedett vagyok a könyvvel.

A stílusa férfias, nyers, bár mégis érző, gondolkodóba ejtő, ijesztő és hihető is egyben a jövő, amit jósol.



Posztapokaliptikus = ez egy látomásszerű világkép, egy olyan végítéletszerű jövőkép, mely egy világméretű katasztrófa miatt (lehet az atomháború, valamilyen hatalmas természeti katasztrófa, gyilkos vírus, idegenek támadása stb.), egy világméretű katasztrófa után látunk olyannak, amilyen. Ez általában mindig egy baljós, sivár jövőkép, ezáltal elgondolkodtató is egyben...

Fülszöveg:
Két nappal karácsony előtt Helsinki a klímaváltozás kegyetlen hatásai ellen küzd. Az apokalipszis nem kíméli a lakosságot: a metróalagutak elöntve, az utcákon lángolnak az elhagyott autók, tombol a malária, a tuberkulózis, az ebola és a pestis. Az emberek Norvégia és Finnország legészakibb részei felé menekülnek, ahol még úgy-ahogy elviselhetőek a körülmények. A társadalmi rend felbomlott, a rendőrség helyett privát cégek felügyelik a közbiztonságot. Tapani Lehtinen azon kevesek közé tartozik, akik még hajlandóak és képesek is a városban maradni. Mikor a felesége, Johanna, a helyi bulvárlap újságírója eltűnik, kétségbeesve indul a keresésére. A nyomok alapján egyre biztosabbnak tűnik, hogy az asszony eltűnése kapcsolatban áll a „Gyógyító” néven ismert sorozatgyilkossal, aki után épp nyomozott. Újabb és újabb titkok bukkannak fel Johanna múltjából, amelyek egyre nyilvánvalóbban összekötik az egész várost rettegésben tartó gyilkosságokkal. Ha már minden más elveszett, vajon meddig tart ki két ember között a bizalom?

Idézet:
Mindaddig elégedett voltál, amíg úgy gondoltad, mindent tudsz, amit tudnod kell. Most viszont látod, hogy nem tudsz mindent, és ez rossz érzés. Nem árt feltenni magadnak a kérdést, hogy egyáltalán mennyit érdemes tudni bizonyos dolgokról.

Kinek ajánlanám?                                                                                                        
Nehéz kérdés. Inkább férfiaknak, bár az érzelmi töltet elég magas.                                                                                                                            
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
A két főszereplő kapcsolata

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.
Bővebb kifejtésre várt a poszt apokaliptikus része

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/
saját, recenziós
280 oldal
FordítottaMárk Sarolta






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Címkék