Jodi Picoult: Vezeklés

Megtévesztően idillikus borító, amiből egy romantikus történetre asszociálhatnánk. De nem az!
Durva és félelmetes, mert bizony akár igaz történet is lehetne, megtörtént eseményeken alapul.
Nincs itt rózsaszín cukormáz, nincs romantika, csak fájdalom, félelem, gyűlölet az egyik oldalon. Kegyetlenkedés a másikon.
Nehéz olvasmány, a szó szoros értelemben véve, és amúgy is. Lelkileg megterhelő.

Picoult könyveinél megszoktam, hogy mindig érdekes témát boncolgatnak, különféle szereplők bőrébe bújva, a másik oldalt is láttatva. Most sem volt ez máshogyan.
Jó könyv volt, a témája ellenére is. Elégedett voltam vele.
Sokan azt mondják, hogy egy kaptafára készülnek Picoult kisasszony könyvei és egy idő után unalmasak, kiszámíthatóak. Én nem értek egyet velük.
Mindig izgalmas a témaválasztás, a szemszögek, idősíkok váltakozása.
A szereplők tényleg nagyon hasonlóak, a bajaikat leszámítva mind szerethető karakterek. De én még sem tudom megunni a könyveit. Talán két kötet maradt ki az eddig nálunk is megjelent sorozatából és reményeim szerint azokat is sorra vehetem hamarosan.
A majd 600 oldalát kiolvastam volna két nap alatt, ha nem a kórházban tengődve, az oldalakat gondosan beosztva kell lapozgatnom. Gyorsan haladható, könnyen emészthető a nyelvezete, ám nem bugyuta.

 Lelkileg igencsak megterhelő történetet kapunk a múltból és egy egyszerű, kicsit butácska részt a most-ból.
Ha már így elárultam magam, akkor kitűnik, hogy nekem a múlt szálai jobban tetszettek és a szereplők is.
És hogy miről szól? A zsidóüldözésről, a holokausztról és a túlélők harcáról, az emberi butaságról a túléléshez kellő kitartásról, az emberi gyűlöletről és butaságról, gonoszságról.
Ezek mellett az emberi kapcsolatok kusza szálai is körbefonják a történetet.
A múlt szereplői valahogy közelebb kerültek hozzám. Emberibbek, kevésbé megkomponáltak és műk.
Minka igazi túlélő, szertelen, kedves és kitartó. Őt nagyon megszerettem. Rettegtem minden egyes lap alján, hogy vajon mi fog történni vele a következőnél!
Még a fő gonosz karaktere is megfogott, még ha máshogyan is, mint Minka.

Minka plusz története egy meglepetés szál, ami igen csak döbbenetet váltott ki belőlem. Nem igazán illik a könyvbe, de bele került és elfér. A végére nagyon tetszett ez az apró újdonsága is Picoultnak.
Erről többet nem is írnék, a meglepetés ereje maradjon meg a könyvet választóknak, akik kedvet kapnak hozzá jelen beírásom alapján.

A jelen történései nekem erőltetettek voltak és Sage karaktere is szenvedős. Nem tudtam megérteni őt.
Nem tudtam sajnálni. Valahogy hiányzott  belőle valami fontos dolog. És a múlt eseményei miatt az őt ért katasztrófák olyan aprónak tűnnek. kidolgozatlanabb, mint a másik része a könyvnek.
A szokásos jogi, nyomozói rész most elég satnyára sikerült. nem tudom szándékos volt-e. Bár bevallom nem is hiányzott.
A szerelmi szál nem túl jelentős és szerintem teljességgel felesleges is volt bele. De ez csak az én szerény véleményem. Nem kell minden könyvbe szerelmi szál!

Tetszett, ahogy a könyv végén egybe olvadt a múlt és a jövő. Sejthető volt, bár azért még egy apró fordulatot kaptunk az írónőtől.
És a nagy etikai kérdés. Megbocsássunk vagy sem? Jogunk van megbocsátást adni vagy sem?
Ezt mindenki maga döntse el a saját vérmérséklete alapján.

A borító választást abszolúte nem értem. Tanácstalan is vagyok. szép, szép, de nem érzékelteti a történet sötétségét, bánatát.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak!


Fülszöveg:
Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?

Idézet:
Néha nem kell más, hogy visszaváltozzunk emberré, csak valaki, aki annak lát bennünket – bármilyen visszataszító alakban is mutatkozunk előtte.
Kinek ajánlanám?                                                                                                        
Csak azoknak, akik bírják az érzelmeket, az etikai kérdéseket, a mérhetetlen emberi butaságot és az érzelmi megterhelést. Ugyanakkor egy jó könyvet szeretnének elolvasni.                                                                                                                       
Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.
Picoult utánozhatatlan stílusa és a múlt szálai.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

A jelen karakterei kicsit kidolgozatlanok.

578 oldal

saját, recenziós

Athenaeum kiadó: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/

Fordította: Babits Péter