Oriana Fallaci A harag és a büszkeség

Oriana egyik könyvét olvastam már és nagy hatással volt rám. Ez a Levél egy meg nem született gyermekhez címet kapta. Szókimondó és megdöbbentő volt.

Így kapva kaptam a felajánláson és rögtön olvasni is kezdtem a Művelt Nép Kiadó gondozásában megjelent kötetet. Ezúton is köszönöm a lehetőséget.

"Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak gondolkodni."

Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója. 

A jelenleg folyó terrorizmusról szól. Az iszlám és a keresztények háborújáról. De ez már több annál. Ember harcol ember ellen. Ha harcnak lehet nevezni azt, ahogy Európa térdre kényszerül minden egyes bomba robbanásánál. Azok halnak meg, akik nem tehetnek semmiről.

Vajon meddig tűr még a köznép? Meddig hagyja, hogy folytatódjanak a terrorcselekmények? Érkezzenek az újabbnál újabb beszivárgók? Hogy a nagykutyák csak önmagukkal, a tetszelgéssel, a hibák halmozásával, szavazat vadászattal, a másik fél hibáztatásával legyenek elfoglalva?

Oriana ténylegesen felszólal. Egy harcos amazon, Kiáll az igazáért. Mer ellent mondani. Szembe menni mindenkivel és meri mindezt könyvbe foglalni! Tisztelem érte! 

Ezt megspékeli a hosszabb lélegzetű levelébe saját tapasztalatokkal, tényekkel, feltételezésekkel, élményekkel.

Felszólal a terrorizmus ellen, de az ezt hagyók ellen is! Konkrét személyek, városnevek is a pakliba kerülnek. 

Féltem az írónő életét.

Kicsit zavaros katyvasz a "levél". Érződik, hogy nem könyvnek indult. Hogy a düh beszél az írónőből. Az elkeseredés, a cselekvésképtelenség. Mivel ő író, az egyetlen fegyveréhez nyúl és ír.

Kiírja önmagából az érzéseit, gondolatait, az idegességét, bánatát, féltését...

Egy érzelmi bomba ez a könyv és remélem, legalább akkorát robban, mint Franciaországnál vagy Brüsszelnél. 

Végre tegyen valaki valamit!

Oriana pedig írjon még több könyvet, mert imádom, ahogy ír. Nem foglalkoztatott a káromkodása, a vulgáris kifejezések, a dühe és kifakadásai,  semmi az égadta világon.

Lehet homokba dugni a fejünk, lehet vitába szállni, elfordítani a fejünk, nem tenni semmit, más nézeteket vallani, de a könyvet érdemes elolvasni!

Jegyezzétek meg a nevet, mert érdemes. 

Oriana Fallaci

Egy megmondó ember, egy nagyszerű író, akivel számolni kell.

Nem szeretek a blogon politizálni. Ezután sem fogom. 

De a könyvet akkor is ajánlom figyelmetekbe!

U. I.: Sajnos Oriana nem fog már amazonként megmondani több igazságot. Elment már. Több ilyen írónő kellene a világnak! 

Fülszöveg:

A harag és a büszkeség című könyvével Oriana Fallaci tízéves csendet tört meg. Azt a csendet, amelyben manhattani otthonában a szeptember 11-ei apokalipszis pillanatáig élt. Most fülsüketítő zajjal törte meg ezt a csendet. Európában e könyv évtizedek óta nem tapasztalt felzúdulást váltott ki. Vitákat, veszekedéseket, szócsatákat, szenvedélyes dicséreteket, vad támadásokat. Olaszországban, ahol több mint egymillió példány kelt el, a mai napig a könyveladási listák élmezőnyében áll. Több százezren vették meg, és bestseller lett Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is. Közismert bátorságával Oriana Fallaci az iszlám terrorizmus által előtérbe tolt kérdéseket feszegeti: az iszlám világ és a nyugati világ közötti ellentétet, sőt – véleménye szerint – összeférhetetlenséget, a Dzsihád világméretű realitását és az erre adandó válasz hiányát, a Nyugat nemtörődömségét. Fallaci brutálisan nyers szókimondásával és őszinteségével sorolja megalkuvás nélküli vádpontjait és szenvedélyes érveit, és leplezi le azokat a kényelmetlen igazságokat, amelyekről mindnyájan tudunk, de egyikünk sem meri kimondani azokat. Könyörtelen logikával és szárnyaló értelemmel veszi védelmébe kultúránkat, és ítéli el vakságunkat, süketségünket, mazochizmusunkat, kényelemszeretetünket és a politikailag korrekt arroganciánkat. Minderről Fallaci modern Kasszandraként, egy próféta szavainak költői ihletettségével ír könyv hosszúságúvá nőtt nyílt levelében, amelynek mindnyájan címzettjei vagyunk. A könyvet egy drámai hangú bevezető is gazdagítja, amelyben Oriana Fallaci leírja, miként született és formálódott A harag és a büszkeség, amit ő maga „a kicsiny könyvem”-nek nevez. Ebben az előhangban az írónő felidézi rendkívüli életútjának néhány epizódját, feltárja elszigetelődésének okait, elvárásait és megmásíthatatlan döntéseit. Nem véletlen, hogy a Fallaci által „kicsiny könyv”-nek nevezett írás remekmű, lelkiismeretünket felrázó könyv, ugyanakkor egy lélek portréja is. Az írónőé. E könyv nyomot fog hagyni, akár egy tüske, amely értelmünkbe és szívünkbe fúródott.

Művelt Nép kiadó

176 oldal

Fordította: Földvári Katalin

Anna Lyndsey Lány a sötétben

Csukd be a szemed!
Képzeld el így az életed. 
Mit tudnál csinálni a rendszeres és megszokott szokásaidból? 
Mi az ami a legjobban hiányozna neked? 
A színek, a napsütés, az önfeledt mozgás, egy jól sikerült nyaralás, az olvasás, tv bámulása, barátokkal egy önfeledt kirándulás?
Mi történne ha szép fokozatosan mindenről le kellene szoknod? 
Aztán néha visszakapnád, csak hogy tudd, mit veszítettél? Hogy fájjon a szíved az elvesztett dolgoktól...
Ugye, hogy így már nem is olyan rossz az életed és panaszkodásra semmi okod?
Ilyenkor érzem azt, hogy köszönöm az életem minden percét, lehetőségét.

Anna egy hétköznapi lány, aki él, barátkozik, dolgozik, párra lel. Aztán egy betegség által majdnem mindent elveszít. Bezárva találja magát a lakása sötétségébe, sötétítő függönyök mögé, lefóliázva, megfosztva minden világosságtól, minden világítótesttől, színektől, érzésektől.
Ám van, aki mindent áthidal és támasza lesz. Van, aki elviseli vele a poklot. Visszahozza a színeket. 
És mindez igaz történet. Anna létezik, nem csak egy megálmodott történet. Mint ahogy a betegség is. Ám a gyógymód nem. 
Ez a betegség lehet fényallergia, fényérzékenység, porfíria és még sokféle...De sajnos megoldás még nem született rá.

Ilyenkor felértékelődik minden apró dolog, emlék, gesztus, az emberi kapcsolatok, a napi teendők.
Igazán akkor tudod meg mit vesztettél, mikor az már elveszett.

De a könyv nem csupán erről szól. Nem egy sirám vagy vádló irat. Inkább visszaemlékezés. Egy remény. 
Egy hihetetlenül erős nő életútja és azok, akik vele tartanak a nehéz óráiban is. Leírja azt is, hogy mit veszített, de nem az a kiemelkedő. Hanem az életösztön, a szeretet és a szerelem. A találékonyság, hogy csapja be Anna saját teste börtönét, ami ellene fordul. Hogy bírja megtébolyodás nélkül. 
Mi erősíti és mi gyengíti. Hogy telnek a mindennapjai. 
Mindezt tele érzelemmel, érzésekkel. Úgy adja vissza, hogy belesajdul a szívünk.
Erős könyv.
Annyira jól adja vissza minden apró rezdülését Annának, hogy hihetetlen. A legrejtettebb kincseit is elénk tárja. A kétségeit, reményét, megbánásait. 
És olyan szókinccsel, szófordulatokkal, metaforákkal, hogy azt érezzük Anna kap is e betegségétől valamit, nem csak elveszít.
Könnyedséggel meséli el a történetét, hogy fél nap alatt kiolvasható. Húz előre a történet szála. Várod, hogy mi fog történni a végén, boldog vagy végzetes befejezés lesz-e? Annyit elárulok, hogy megfelelően befejezett.

A borító képe nem adja vissza azt, hogy milyen szépséges is a könyv élőben!

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Fülszöveg:

Anna normális életet élt: az ambiciózus brit lány keményen dolgozott köztisztviselőként, épp lakást vásárolt és szerelembe esett, amikor is nyomasztó tüneteket kezdett észlelni magán. Ahányszor csak bekapcsolta a komputerét, az arca égni kezdett, idővel pedig már semmilyen mesterséges fényt nem viselt el a szervezete, sőt a napfényre is allergiássá vált.

Most, kilenc évvel az első szimptómák jelentkezése után, Anna – ha rosszabbodik az állapota – egy befüggönyözött lakásban él teljes sötétségben, és csak szürkületkor és hajnalban merészkedik az utcára. Hogy ez az ingerszegény élet milyen is valójában, arról vall az igaz történet alapján született Lány a sötétben.

Az írói álnév mögött megnyilvánuló elbeszélő saját tapasztalatait osztja meg velünk, és miközben sötét gondolatait sem titkolja el előlünk, együtt fedezhetjük fel vele a színeket is ebben a kietlennek tetsző világban. Mi több, megláthatjuk a fényt is, hiszen a könyv nem csupán életrajzi regény, de egy csodás szerelem története is

Idézet:

A barátság úgy veti el magát, akár egy kicsiny, jelentéktelen mag, aztán idővel vastag gyökereket fejleszt, melyek körbefonják az ember szívét.

352 oldal

Libri kiadó

Fordította: Farkas Krisztina

Hozleiter Fanny: Te döntesz

Gondoltam, hogy önéletrajzi ihletésű könyv. Arra számítottam,  hogy szomorú lesz. És mekkorát tévedtem. Fannyról hallottam már, láttam a tv-ben is, olvastam is róla. 
Tudtam, hogy egy aranyos, életvidám kis nőci. De arra nem számítottam, hogy ez átjön a könyve lapjain is. 
Példát mutat vidámságból, emberségből, kitartásból és küzdésből. Jó kedvre hangolt néha. 
Néha pedig elgondolkodtatott, hogy biztos nekem bajom van a világgal, mikor szinte semmiség az én bánatom a világban történtekhez képest? 
Így elmondhatom, hogy sokat adott nekem a könyve és egyszerre semmit. 
Egyszerre semmit? Ezt arra értem, hogy igazából nem történik igazi cselekmény. Fanny csak leírja a mindennapjait. Ami valljuk be más személy esetén nem is érdekelt volna, pár oldal után félre is dobom a könyvet. De Fanny, alias Mosolyka élete egyszerre mindennapi( hiszen ugyan olyan nő, mint több ezren a Földön) és mégsem hétköznapi( minden egyes nap új kihívás elé állítja őt).
Érdekes volt szembesülni vele, hogy milyen nehéz lehet egy kerekesszékben élő ember élete, mennyire nem egyszerű megoldani a közlekedést vagy a mindennapi dolgokat. 
Szomorúvá is tesz. Mint ahogy a gonosz megjegyzések is, ami Fannyról lepergett. Mindig értelmesen, viccesen reagálta le a dolgokat.
Érdekes kérdésekre adja meg a választ a könyve, amit nem tudtunk a kerekesszékben élőkről, de kíváncsiak voltunk, csak nem mertük megkérdezni.
Az életútja küzdelmes, de tele érzelmekkel, érzésekkel, élni akarással. Sokan példát vehetnének róla.
Nem kesereg. Ezt ne is várjátok a könyvben! Leírja az élete történéseit, legyen szó egy nagy szerelemről, egy új munkáról vagy a betegség elleni küzdelemről, kezelésekről.

És nem, nem sajnálom őt. Ő egy hihetetlenül pozitív személyiség, aki zokszó nélkül viseli a csapásokat, nehézségeket, vidáman él, cselekszik. Példát mutat. Inkább csodálom. A kitartásáért, a pozitív életszemléletért. 

Kedvenc részem a fára kiragasztott mosoly akció volt. De a szerencse bab is nagyon okos ötlet, a reménykeltő mosoly bögréről nem is beszélve. vicces, egyedi ötletek, amik az ember napját szebbé, bizakodóbbá varázsolják.

Köszönöm Fannynak, hogy megírta a Mosoly könyvét, ezáltal az én napjaimba is mosolyt hozott egy kicsit.
A blogján bővebben olvashattok tőle:
http://mosolyka.blog.hu/

320 oldal
könyvtári
Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

Reményeim szerint vele is készíthetek interjút, ha az ideje engedi majd.

Fülszöveg:
Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is… 

Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen!

Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján.
Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!

Idézet:
Ne gondolkozz túl sokat, menj és cselekedj! Használd ki az életet! 
És sose feledd: te döntesz

Palya Bea - Ribizliálom

Érdekes könyv volt. Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem. Néhol igen, néhol kevésbé és untam.
Lassan haladtam vele, talán túlságosan is.
Viszont színes, mint maga a szerző. Írót nem mondanék, mert Bea nem író, hanem énekes, színész, táncos és minden más is.

A könyv egy önéletrajz, egy emlék, egy visszaemlékezés, egy hangulat, egy életérzés.
Őszinte, megmondó, elmesélő, megnevettető, néhol megbotránkoztató.
Bea bele írta az élete fontosnak vélt eseményeit, a pályafutása alakulását, az összes együttesét, fellépését. 
Aki nem ismeri ezt a világot, nehezen tudja követni az eseményeket, nem tudja ki kicsoda. Annak talán csak Bea személyisége jön át a könyvön és maga az életérzés.

A szándékosan benne hagyott helyesírási hibák is vidámabbá, egyedivé teszik a könyvet.
Első körben nem értettem ezt, majd idomultam hozzá és viccesnek tartottam.

Szeretettel, finomsággal tud beszélni élete megkeserítéséről, megkeserítőiről is. Élete buktatóira is egy újabb lépcsőfokként tekint. Nem átkozódik. nem szid, nem ítélkezik, csak elmesél és elenged.
Imádom a hangulatváltozásait, a hangulatkeltéseit. De legfőképpen a hangját.
Szeretem, hogy olyan természetes, vidám, megéli a pillanatokat.
Így a könyve ő maga egyszerűen.
A könyv borítója is nagyon tetszett.
Egy szó is száz a könyv megosztott, de elvarázsolt.
Többet nem is nagyon tudok mondani róla, olvasni kell!

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!


Fülszöveg:
Könyvet írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok – mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket – kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki – de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok – eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Idézet:A szeretés az folyó, a düh benne a faág, amit áradáskor hoz a víz. Az ág ott van egy ideig, aztán eltűnik, a folyó marad.

Kinek ajánlanám?                                                                                                                             

Palya Bea jelenséget kedvelőknek.

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

Tele van érzelemmel, vidámsággal, életörömmel.

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

Nagyon száraz a sok felsorolt névvel, együttessel. És olyan jó lett volna bele pár fénykép.

324 oldal
saját, recenzió
Libri kiadó: http://www.libri-kiado.hu/

Hajnal Mária Cseppek és csillagok

Bevallom voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban. Féltem a tartalomtól és attól, hogy vajon miről is fog szólni. Féltem, hogy teljesen más lesz a tartalom. Valami olyasmi, ami nagyon a roma/ cigány kultúra és a magyar útkezespontjára hegyezi ki az egész történetet. Meggyőző könyv, vagy pont az ellenkezője.
Így szerencsésen csalódtam ezen részében.
Benne van az író személyisége. néha bele szövi a romaságát is, de nem erről szól a könyv. Az csak mellékes információ, ami Marcsi életében a plusz.
Egy életrajzi könyv leginkább, amiben az író leírja, ami éppen eszébe jut, élethelyzeteket, rosszat és jót is.
Egyszóval mindenről szól a könyv és tulajdonképpen semmiről sem. Nincs kerettémája, nincsenek szabályok, hol ebbe kap bele, hol abba.
Sok mindent megtudhatunk róla, ugyanakkor mégis azt éreztem, hogy nem adta ki magát igazán. Csak játszik velünk és egy szeletkét mutat magából. Az a szeletke viszont egy nagyon rokonszenves, életrevaló, mégis naiv, a sors által bántott emberkét mutat be, aki nagyon okos és érdekes a világ látásmódja. Őszintén feltárja egyes érzelmeit előttünk, bánatát, nyomorúságát, boldogságát is.

Mást nem nagyon tudok mondani a könyvről. Tipikusan az a kötet, amit elolvasni kell és vagy tetszik a szertelensége és a személy, akiről szól vagy nem.
Nekem tetszett.
A nyelvezete egyszerű . Gyorsan haladós olvasmány Én egy fél nap alatt kiolvastam.. 
Egy kis napsugarat csempész az olvasó napjába, pedig néha nem éppen vidám a sztori...
De mégis Marcsi pozitív személyisége átsejlik. 

Fülszöveg:
„Nem gondolnám, hogy író lennék. Csak egy nő, aki rendszerbe szedte az élményeit, és mérleget készített” – vallja Hajnal Mária, e kötet szerzője.

Kliséktől mentes, megragadóan őszinte könyvében Hajnal Mária nemcsak minket késztet arra, hogy mérleget vonjunk – ő is ezt teszi.

Mit is kívánhatnánk? Talán, hogy értő olvasók kísérjék figyelemmel rögös útját…

Idézet:
-

Kinek ajánlanám?                                                                                                                         
Bárkinek

Legjobb dolog a könyvben, amit a legjobbnak értékelek benne.

A könyv írójának a személyisége

Ami nagyon nem tetszett benne, kilógott a legjobban a könyvből.

-

A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!

200 oldal                                                                                                                                                             Álomgyár kiadó:      http://alomgyar.com/                                                                                                                                                                                                                                                                                                       saját, recenzió

Csaba Adrienn : Judy – Szemtől szemben – Igaz történet egy lányról, aki újjászületett

Nem szeretem Judyt különösebben, mint embert, a zenéit viszont régen nagyon szerettem.
Így a könyvet gondolkodás nélkül leemeltem egy kisbolt polcáról.
Majd halogattam és halogattam.

Bevallom autóbalaeset óbiás vagyok!
Rettegek, hogy egyszer utolér és nem egy kisebb koccanás keretében (mert az már megtörtént).
Sokszor autókázás közben látom lelki szemeim elött, hogy mi fog történii, ami persze nem történik meg , hála az égnek.
Talán ezért is halogttam a könyvet.
Most erőt vettem magamon és elolvastam.

Becsülöm és tisztelem, hogy mennyi mindent túlélt lelkileg és testileg is.
Túlélt minden szenvedést, a rengeteg beavatkozást, az esélyt , hogy meghalhat vagy a karrierje nem indul be ás lemondhat az álmairól.
Közben a közönség semmit sem vett észre a benne lezajló folyamatokról.
Ment és csinálta, mindig új cél lebegett a szeme elött.
Most boldog, családja van, pici kislányt nevele és szerintem elérte a z éneklésben is, amit szeretett volna.
Nagyszerű könyv, mert bemutatja, hogy küzdjünk minden áron egy célunk eléréséért. sikerülhet!
Megmutatja, hogy mindent túl lehet élni, csak akarni kell.

Viszont különösebben még mindig nem kedveltem meg őt valamiért.
Nem tudom megmondani miért ellenszenves.
Talán a média formálja őt ilyenné a szemembe?
Nem tudom.

Megrázó képek kaptak helyet a könyvben, így csak erős idegzetű olvasóknak ajánlanám.
Egy ilyen könyv után az ember természetesen elgondolkozik, hogy ő vajon mit tenne a helyében?
Tudna így harcolni? Lenne ennyi akaratereje?
Felülértékeli ilyenkor saját életét.
Az apró, piti dolgok miatti siránkozásai ilyenkor eltörpülnek.



Könnyen, gyorsan haladható kis könyv.
Amit sajnáltam, az az, hogy kimaradt belőle a miért megválaszolása.
Nem tudjuk meg, hogy ki hibázott vagy mi történt pontosan azon a végzetes napon.
Viszont az érzéseibe, a gondolataiba, félelmeibe bepillantást mer engedni, ami bátor dolog tőle.

Szerintem szép volt a baleset előtt és bár már ne úgy néz ki, nem az az ember köszön vissza a tükörbe, de most is egy szép nő.

Merj küzdeni céljaidért!

192 oldal
saját

történet::10/8
helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/9
érzelmek,romantika:10/8
 a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/8
a borító :10/8

Brooke Shields És hullott az eső

Az egyik élelmiszer boltban akadtam a könyv nyomára meglepetten, irtó akciósan.
Így megvettem még a szülésem elött.
De elfelejtkeztem róla és elmaradt az olvasása, míg valaki el nem szerette volna cserélni velem.
Erőt vettem magamon és gyorsan elolvastam.

 Azt kell mondjam, hogy nem hittem a Szülés utáni depresszióban!
Hisztinek tartottam.Ám egy igen enyhe lefolyású engem is utol ért, mikor napokig nem tudtam kimenni a lakásból mert- 25 fok volt, senki nem jött hozzánk.Alig aludtam.Estére hulla fáradt voltam.
De akkor sem jutott eszembe semmi szörnyűség a babámmal kapcsolatban és nem gondoltam úgy sosem, hogy vissza csinálnám az életem a gyermektelen időszakra.
Most már elhiszem hogy nem csak hiszti.

Jelen esetben egy híres színésznő meséli el hogyan alakult ki nála a depresszió
Sosem  kedveltem különösebben őt, sem a filmjeit.Most meg egyenesen ellenkezőleg.
Roppantul ellenszenves lett a színésznő számomra.
Nehéz volt teherbe esnie, nehéz volt megszülnie a babát és ott volt végre az a pici kis lény és neki azon járt az agya, hogy most akkor ő nem dolgozhat és hogy néz ki!
Az agyam eldobom.
Még egy ilyen hisztérikát, önző, egoista nőszemélyt rég nem láttam!
Rengeteg nő szeretne babát és nem lehet nekik.
 Úgy éreztem nem értékeli azt amije van(szerető férj, kisgyerek, jómód...)
Sokszor szinte falhoz vágtam volna a könyvet, annyira idegesített.
Egy pozitivuma van csak, hogy a szoptatást nagyon pártolta, ezzel példát mutatva sok nőnek.

Szerencsére máshoz került a könyv, amúgy biztos hogy kukába landolt volna.
Remélem neki jobban fog tetszeni, kíváncsian várom mit ír majd róla.

A fülszöveg:
 Miután Brooke Shields, végre magához ölelhette újszülött kislányát, valami szokatlan történt. Kétségbeesés, önvád és könnyek. Most először, a gyönyörű, mindig derűs hollywoodi sztár életének borús napjairól mesél. A depresszióról, a szégyenérzetről és a tanácstalanságról, amely érthetetlen hangulatváltozásait kísérte. Hiszen annyira várt erre a gyermekre Nők milliói élik át ugyanezt életük legfontosabb eseménye kapcsán, és esnek mélységes zavarba tőle. Brooke Shields nyíltan mesél arról a harcról, melyet általában kínos hallgatás övez, noha minden tizedik anyukának szembe kell néznie vele. És mesél a győzelemről is. Őszinte, női vallomás ez a könyv a gyermek utáni vágyról, az igaz szerelemről és a szinte tolerálhatatlan nyomásról, amely egy mai fiatal anyára nehezedik. A Golden Globe díjas színésznő élvezetes stílusával a legkomolyabb helyzetekben is megtalálja a szeretni való esendőséget, a humort, a nőies bájt.

Saját
270 oldal
Fordította:  Mörk Leonóra

történet::10/7
 helyszín:10/7
szereplők,karakterek megformázása,hitelességük:10/6
érzelmek,romantika:10/8
a könyv hangulata:10/7
a történet párbeszédei,tájleírás,metaforák,nyelvezete:10/7
a borító :10/8

Evelyne Lever: Marie Antoinette

Evelyne Lever:Marie Antoinette

Már régóta adós vagyok pár bejegyzéssel,ma pótolom is.

Marie-ről már sok könyvet olvastam,egyik kedvelt történelmi figurám.
Viszont ezzel a könyvvel nem voltam maradéktalanul elégedett.
Általában két megközelítése van a személyének.Vagy erkölcstelen,nemtörődöm,pénzszóró nőnek festik le vagy pedig egy szegény kislánynak aki nem tehet semmiről.
Esetünkben inkább az utóbbi az igaz.
Illetve egy olyan nőnek állítja be a könyv,aki csak élni,jól érezni szeretné magát.Minden rossz tulajdonságtól mentes,minden rossz ügybe csak belerángatják.Ő semmiért sem hibás,csak sodródik az eseményekkel.
Én mindezek ellenére nem kedveltem meg a karakterét.
A könyv nem pozitív emberként állítja be számomra.Így biztos nem lenne a kedvenc történelmi alakom és nem olvasnék róla többet.
Ami viszont a könyv pozitívuma az az,hogy napló szerűen írja le az eseményeket,mintha az egykori királyné irná.Így szépen megvan a töredezettség a könyvben.Bármikor abba lehet hagyni az olvasást és bármikor el lehet kezdeni.
Gyorsan tudtam haladni vele,talán egy napot vett igénybe a könyv olvasása.
A többi körülötte élő embert is érinti a könyv,de csak nagy vonalakban.családjáról,gyermekeiről nem tudunk meg semmit a történetben,számomra ez is egy nagy pontlevonással jár.

Spoiler!!!
Sajnos az utolsó napok nehézségei,a halála már nem került be a könyvbe,amit én sajnálok.Szerintem egy fontos része az életének.

A borítója szép lett,az keltette fel az érdeklődésem a könyvtárban a könyv után.

könyvtári
10/6
383 oldal

Irena Obermannová:Az anyák is akarják

Irena Obermannová:Az anyák is akarják


A témaválasztása a könyvnek nagyon jó.
Az anyák merjenek ne csak anyák lenni?Merjenek nők is lenni?
Vagy csak maradjanak meg a gyermekük édesanyjának?
Továbbá mikor jön el az a pont amikor is az anya engedje el csemetéjét?
A gyermek viszont engedj élni édesanyját?
Mennyire elítélendő egy fiatal fiú és egy idősebb nő kapcsolata?

De nagyjából itt ki is merül számomra a könyv jó tulajdonságai.
Be kell valljam nagyon nem tetszett.
A szereplők is ellenszenvesek,amivel még nem is lenne baj.Maga szex témaköre sem zavar.Hanem ahogy ír az írónő.Nem tetszik a vulgarizmusa,a szóhasználata.
Ahogy kapkodva bele fog ebbe aztán egy másik témába a szereplőnk,ahogy csapong.

Megértem Matyldát valahol.Csak szeretni szeretne és fiatal lenni.Szeretné,ha valaki viszont szeretné.
Megértem a fiatalabb fiúval a kapcsolatát is.Nem hiszem hogy rosszabb,mint egy idős férfi és fiatal lányka kapcsolat.
Előbbit mégis elítélik,míg az utóbbit nem.
Hanem az anyja-lánya kapcsolatot nem igazán értem.
Nekem kicsit kóros Matylda és lánya kapcsolata.

A könyvet gyorsan ki lehet olvasni,nekem 3 órát vett igénybe.

A borítója nem vészes.A tartalmat nézve,meg pláne nem.

Akiknek ajánlanám mégis ezt a könyvet,azok azok az emberek,akik szeretik a kapcsolatok bonyolultságát,változatosságát.Akik szeretik idősebb vagy akár fiatalabb anyák és nem mernek új életet kezdeni a válás után.
Akik nehezen engedik el gyermeküket.

A történetről:
Az anyai szeretet és az erotikus érzések nem feltétlenül zárják ki egymást. Ez a kétféle érzés bizony gyakran keveredhet... A negyvenéves Matylda, Irena Obermannová új regényének a hősnője sokat tud erről. Tudja a magáét. Egyedül neveli tizenhat éves lányát, Katerinát, meglehetősen viharos kapcsolatukat hol az elvakult majomszeretet, hol a kölcsönös gyűlölködés jellemzi. Katerina úgy próbál kitörni ebből a helyzetből, hogy cserediákként három hónapra elutazik Norvégiába tanulni. Helyette megérkezik Prágába Sindre, a tizenhat éves norvég kamasz fiú. Matyldától azt várják, hogy ez alatt a három hónap alatt a „pótanyja” legyen Sindrének. Ám minden másképp alakul...

A könyvért köszönet a Gabo kiadónak!

Gabo kiadó:
http://www.gabo.hu/
156 oldal
saját,recenziós
10/5

Ugron Zsolna:Úrilányok Erdélyben

Ugron Zsolna:Úrilányok Erdélyben


Nem igazán vagyok a kortárs írók olvasója és ha egy könyvet sokat reklámoznak,inkább elrettenek tőle.Félve vettem a kezembe a könyvet,végül az írónő gyönyörűséges neve meggyőzött és haza hoztam a könyvtárból.

Az eleje nem tetszett,döcögősen indult számomra,nehezen rázódtam bele az írónő stílusába.
Ám nem bántam meg.Ahogy rákaptam a stílusra,úgy fogytak az oldalak és kezdett egyre jobban tetszeni a könyv.

Tetszik a nem szokványos szerelmi szál,az út és épület leírások és legfőképpen a finom étel felsorolások,humoros kis történetek,beszólások.

Amit fel tudnák hozni ellene az csak két dolog.Az egyik az,hogy kellett volna a végére egy jó kis családfa,mert nehezen követhető ki kicsoda és kivel van.De én ezt sem bántam.
A másik hibája a könyvnek az az,hogy éhgyomorral nem szabad olvasni.:)

Egy kis tartalom:
"Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból."

Anna a főszereplőnk,aki az elején ellenszenves,beképzelt libának tűnt,majd egyre emberibb és szerethetőbb lett.Jót mosolyogtam a kezdeti szárnypróbálgatásait a konyhába.Magamra ismertem benne.
Vidám hangulatot adott ,hogy a nagyvárosból,a kényelemből átszokott egy gyönyörű Erdélyi kisváros életformájához minden kényelmetlenségével és szerethetőségével együtt.

Megmosolyogtam Gábor akcentusát és lelkes optimizmusát.

Tetszett,ahogy megtanulták egymást a szerelmesek,ahogy bele vágtak a közepébe és nem torpantak meg semmilyen nehézség ellenére sem.

Másik nagy kedvenc szereplőm Izi néni és a szervezkedései.

Kedvenc idézetet nem tudnék írni,nagyon sok kis kedves,vidám történet található a könyvben dőlt betűkkel hogy meg lehessen különböztetni.Ami szerintem egy jó ötlet.

A könyv bája,egyszerűsége,stílusa megfogott,azt kell hogy mondjam.

Ulpius ház:
http://www.facebook.com/ulpiushaz

302 oldal

könyvtári
10/9

Melanie Gideon:Házasságom története

Melanie Gideon:Házasságom története



Mi tehet egy nő, ha mindene megvan? Szerető férj, gyerek, békés családi élet… Van egyáltalán olyan, hogy megvan mindenünk? Negyven felett?! És lehet valaki boldog? Negyven felett?!

Ez a történet a romantikus love storyk után játszódik.
Mi van ha mindenünk megvan és talán mégsem vagyunk boldogok?
Lehet más férj kellett volna,vagy több gyerek,esetleg más városban élni,más munka?
Hogyan éli meg a változásokat egy jó humorú 40-es nő,a gyermeke lassan felnő,férje sem az az álompasi akit megálmodott,hiszen horkol.

A könyv nem egy össze függő történet,hanem sok apró, hol humoros,hol szomorú kis epizódokból össze álló rész.
Szó van Ben-ről kisfiáról,a kutyusról és haláláról,az ágymatrac vásárlásainak nyűgjéről,testvéreiről,néhol visszatekinthetünk a múltjába mikor ő volt még kislány.

Sokat mosolyogtam egy-egy bekezdésen.Vajon én is ilyen leszek 10 év múlva?
Én is ilyen nehezen engedem el a fiam nagyfiúvá válásakor?

A végén Melanie rádöbben hogy jó hely ahol él,nem kell neki semmi több az élettől.Férjével is újra élesztik a szunnyadó szerelmüket és Ben-t sem veszíti el,csak kicsit el kell engednie.

Ajánlom minden nőnek a könyvet,akinek egy kis önbizalom kell,vagy több boldogságot vár az élettől.Ajánlom azoknak akik szeretik a könnyed,humoros,ám tartalommal bíró könyveket.

Hiszen lehet hogy mindenünk megvan,boldogok vagyunk és mégis valamit keresünk,ami az orrunk előtt van,csak nem vesszük észre.

A könyvet köszönöm az Athenaeum kiadónak!

Athenaeum kiadó:
http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/

Saját
250 oldal
10/9

Victoria Holt: A királyné vallomása

Victoria Holt: A királyné vallomása


A tizenöt éves Mária Antónia sorsát a nagyhatalmak közötti viszony határozza meg. Mivel a francia és osztrák vezetők úgy vélik, az a helyes, ha a két ország közötti szövetség tovább erősödik, eldöntetik, hogy Mária Terézia lánya, Mária Antónia a francia trónörökös felesége lesz. Mária Antóniának, ha akar, ha nem, franciává kell válnia. Amikor megérkezik Franciaországba, már a neve sem a régi: Marie Antoinette-nek hívják. A franciák szeretettel fogadják, rajonganak érte. A párizsi polgármester szerint "kétszázezer férfi szeretett belé", amikor először járt a fővárosban. Senki, de legkevésbé ő maga gondolná, hogy ugyanezek az emberek néhány év múlva már az üvöltözték Párizs utcáin: "Lámpavasra Antoinette-tel!"
Maria Antoinette regényes önéletrajza a könyv tulajdonképpen.
Kiderül, hogy mi minden történt a néhány év alatt, miért lett a végtelenül népszerű királynéból gyűlölt figura?
Mi az igazság a "nyakék botrány" körül?
Marie Antoinette valóban könnyelmű és léha asszony volt?
Valóban hűtlen volt férjéhez, a francia királyhoz?
Mindenesetre: amíg ő "táncolt", elkezdődött a forradalom és bekövetkezett a tragédia.
A francia forradalom eseményeit is felelevenítő, a valóságos tényeket fiktív elemekkel kiegészítő regény.

Szegény Mária Antónia egy fiatal,naiv,butácska kislány amikor férjhez adják Franciaországba.
Kihasználják a jóhiszeműségét,butaságát sokan.
Szeret bálozni,költeni és ezért végül rákenik az egész forradalom kitörését.
Mindent az ő bűnének rónak fel.

Érdekes hogy az embereket mennyire könnyű félre vezetni.
Egyik percben imádják Mária Antóniát,másik percben pedig mindenki gyűlöli,több gyilkosságot megpróbálnak ellene és végül megalázzák.
A könyv és Mária Antónia életének vége gondolom ismeretes.Nagyon sajnáltam hogy így ért véget az élete
.Miért nem tudták egyszerűen csak a börtönben tartani,miért vették el a gyermekeit tőle….?
Engem megrázott az emberek csalárdsága,kegyetlensége.



I:P:C kiadó:
http://ekultura.hu/meta/kiado/i-p-c-konyvek-kft-

446 oldal
saját
10/8