Oriana egyik könyvét olvastam már és nagy hatással volt rám. Ez a Levél egy meg nem született gyermekhez címet kapta.
Szókimondó és megdöbbentő volt.
Így kapva kaptam a felajánláson és rögtön olvasni is
kezdtem a Művelt Nép Kiadó gondozásában megjelent kötetet. Ezúton is köszönöm a
lehetőséget.
"Azt, hogy felnyissa azoknak a szemét, akik nem
akarnak látni, hogy kihúzza a dugót azoknak a füléből, akik nem akarnak
hallani, hogy gondolatokat ébresszen azokban, akik nem akarnak
gondolkodni."
Nagyon is aktuális az írónő mondanivalója.
A jelenleg folyó terrorizmusról szól. Az iszlám és a
keresztények háborújáról. De ez már több annál. Ember harcol ember ellen. Ha
harcnak lehet nevezni azt, ahogy Európa térdre kényszerül minden egyes bomba
robbanásánál. Azok halnak meg, akik nem tehetnek semmiről.
Vajon meddig tűr még a köznép? Meddig hagyja, hogy
folytatódjanak a terrorcselekmények? Érkezzenek az újabbnál újabb beszivárgók?
Hogy a nagykutyák csak önmagukkal, a tetszelgéssel, a hibák halmozásával,
szavazat vadászattal, a másik fél hibáztatásával legyenek elfoglalva?
Oriana ténylegesen felszólal. Egy harcos amazon, Kiáll
az igazáért. Mer ellent mondani. Szembe menni mindenkivel és meri mindezt
könyvbe foglalni! Tisztelem érte!
Ezt megspékeli a hosszabb lélegzetű levelébe saját
tapasztalatokkal, tényekkel, feltételezésekkel, élményekkel.
Felszólal a terrorizmus ellen, de az ezt hagyók ellen
is! Konkrét személyek, városnevek is a pakliba kerülnek.
Féltem az írónő életét.
Kicsit zavaros katyvasz a "levél". Érződik, hogy nem könyvnek indult. Hogy a düh beszél az írónőből. Az elkeseredés, a cselekvésképtelenség. Mivel ő író, az egyetlen fegyveréhez nyúl és ír.
Kiírja önmagából az érzéseit, gondolatait, az
idegességét, bánatát, féltését...
Egy érzelmi bomba ez a könyv és remélem, legalább
akkorát robban, mint Franciaországnál vagy Brüsszelnél.
Végre tegyen valaki valamit!
Oriana pedig írjon még több könyvet, mert imádom,
ahogy ír. Nem foglalkoztatott a káromkodása, a vulgáris kifejezések,
a dühe és kifakadásai, semmi az égadta világon.
Lehet homokba dugni a fejünk, lehet vitába szállni,
elfordítani a fejünk, nem tenni semmit, más nézeteket vallani, de a könyvet
érdemes elolvasni!
Jegyezzétek meg a nevet, mert érdemes.
Oriana Fallaci
Egy megmondó ember, egy nagyszerű író, akivel számolni
kell.
Nem szeretek a blogon politizálni. Ezután sem fogom.
De a könyvet akkor is ajánlom figyelmetekbe!
U. I.: Sajnos Oriana nem fog már amazonként megmondani több igazságot. Elment már. Több ilyen írónő kellene a világnak!
Fülszöveg:
A harag és a büszkeség című könyvével Oriana Fallaci
tízéves csendet tört meg. Azt a csendet, amelyben manhattani otthonában a
szeptember 11-ei apokalipszis pillanatáig élt. Most fülsüketítő zajjal törte
meg ezt a csendet. Európában e könyv évtizedek óta nem tapasztalt felzúdulást
váltott ki. Vitákat, veszekedéseket, szócsatákat, szenvedélyes dicséreteket,
vad támadásokat. Olaszországban, ahol több mint egymillió példány kelt el, a
mai napig a könyveladási listák élmezőnyében áll. Több százezren vették meg, és
bestseller lett Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is.
Közismert bátorságával Oriana Fallaci az iszlám terrorizmus által előtérbe tolt
kérdéseket feszegeti: az iszlám világ és a nyugati világ közötti ellentétet,
sőt – véleménye szerint – összeférhetetlenséget, a Dzsihád világméretű
realitását és az erre adandó válasz hiányát, a Nyugat nemtörődömségét. Fallaci
brutálisan nyers szókimondásával és őszinteségével sorolja megalkuvás nélküli
vádpontjait és szenvedélyes érveit, és leplezi le azokat a kényelmetlen
igazságokat, amelyekről mindnyájan tudunk, de egyikünk sem meri kimondani
azokat. Könyörtelen logikával és szárnyaló értelemmel veszi védelmébe
kultúránkat, és ítéli el vakságunkat, süketségünket, mazochizmusunkat,
kényelemszeretetünket és a politikailag korrekt arroganciánkat. Minderről
Fallaci modern Kasszandraként, egy próféta szavainak költői ihletettségével ír
könyv hosszúságúvá nőtt nyílt levelében, amelynek mindnyájan címzettjei
vagyunk. A könyvet egy drámai hangú bevezető is gazdagítja, amelyben Oriana
Fallaci leírja, miként született és formálódott A harag és a büszkeség, amit ő
maga „a kicsiny könyvem”-nek nevez. Ebben az előhangban az írónő felidézi
rendkívüli életútjának néhány epizódját, feltárja elszigetelődésének okait, elvárásait
és megmásíthatatlan döntéseit. Nem véletlen, hogy a Fallaci által „kicsiny
könyv”-nek nevezett írás remekmű, lelkiismeretünket felrázó könyv, ugyanakkor
egy lélek portréja is. Az írónőé. E könyv nyomot fog hagyni, akár egy tüske,
amely értelmünkbe és szívünkbe fúródott.
Művelt Nép kiadó
176 oldal
Fordította: Földvári Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése