Festmény szépségű borító és meglepő fülszöveg!
Nem beszélve a történetben helyet kapó gyönyörűséges illusztrációkról! Csak gratulálni tudok. Mesések!
Na ná, hogy nekem kell ez a könyv,végül sikeresen meg is szereztem. Aztán telt, múlt az idő és elfelejtkeztem róla.
A polcom legaljára kényszerült méltatlanul.
Ha tudtam volna, mit rejtegetek...
Végül a Minikönyvklub kitűzte az egyik havi könyvének, így előkerestem és belevágtam e nagy kalandba.
Mert egy nagy mese kaland.
A régen olvasott és felolvasott mesék jutnak eszembe róla, amik ma már ismerősek és én adom tovább őket.
De ez a mese új. Talán nem is igazán gyerekeknek való. Vagy mégis?
Gyermeklelkű felnőtteknek, akik még ma is hisznek?
Talán kiábrándult embereknek, akik újra reménykedhetnek.
Csilláról tudtam, hogy nagyszerű fordító, hisz rengeteg könyvet olvastam az ő tolmácsolásában.
Szerettem, ahogy a szavakat fűzi, finomságot kap egy-egy mondata. Írása ezt még jobban visszaadja.
A stílusa felemelő, izgalmas, újszerű, de nem túlcsorduló. Nem erőltetett és giccses. Nincsenek új szóképei, metaforái, de sok új, kevésbé használt szónak ad teret, eleveníti fel velünk.
A lassan hömpölygő történetét ezt tette elevenné.
Másnak talán túl lassú és nehézkes, unalmas ez a tempó a rohanó világunkban. Nálam vannak olyan idők, amikor az lett volna és inkább leteszem. Nehézkes, lassú, vontatott.
De most vagy jókor vettem kézbe vagy a stílus tette, de imádtam.
Ráérősen vettem magamhoz az oldalakat. És mégis nagyon hamar a végére értem. Mintha egy szempillantás alatt elfogyott volna.
Ám a történet olyan, mint egy virág. Lassan bomlik ki a magból, ám elképesztő magasságokig nő és rügyezik, él, virágzik.
Csilla egy varázsló. A mondatokból nem csak egy történetet varázsol, hanem a látványvilágot is elénk tárja rögtön.
A szereplők élettel teliek, érthetőek, ám követhetőek mégis. Könnyen azonosulhatunk velük. A jellemábrázolások nagyon egyediek.
Szépen alakul, fejlődik a történet során mindenki, azt hiszem egy kicsinykét.
Egyedülálló, szimbolikus tulajdonságokat kapnak, amiért könnyeden megjegyezhetjük őket és megszerethetjük. Kivétel nélkül mindegyikük a szívembe zártam, hol kevésbé, hol jobban.
A nevek voltak azok, amik még elvarázsoltak.
Egy népmese, mert a jó elnyeri a boldogságát talán, a rossz pedig méltó vagy méltatlan büntetését.
Tetszett, hogy mindegyik szereplő egyforma figyelmet kapott, és lehetőségük volt felszólalni, elmesélni az ő szemszögükből a történéseket, megszerettetni vagy megutáltatni magukat.
Könyvbeli grafika
Egy fekete tündérmese, ahol semmi sem az, aminek látszik, senki sem az, akinek lennie kellene, senki sem úgy végzi, ahogy elvárnánk.
Egy szó is száz, imádon a hangulatát, a helyszínt, a szereplőket, a nyelvezetét, a grafikáját, a borítóját és egyediségét!
Volt, ami fura volt, de nem ejtenék sok szót róla.
Hogy van e tanulsága? Millió!
Amiket én kihámoztam magamnak belőle:
- Ha szavad adod, akkor tartsd is be!
- Ha valamit kérsz, adnod is kell cserébe valamit!
- Merj önmagad lenni!
- Tégy úgy, hogy később ne bánhasd meg!
- Ne higgy feltétlenül a szemednek, nézz a dolgok mögé!
- Tegyél meg mindent, amit szeretnél, még ha falakba is ütközöl!
- Igyekezz tovább menni, még ha úgy is érzed, nincs elég erőd hozzá!
- Ne várd a csodát(önmagától is megérkezik, ha az élet úgy hozza), hanem tegyél érte!
- A család a legfontosabb összekötő kapocs, de néha gyenge ez az erő sajnos!
- A szerelem csodás verem, ami gúzsba köthet, romlásba dönthet, de életet is menthet és néha boldogságot is kaphatsz tőle hosszabb-rövidebb ideig!
- A megbocsájtás csodás erény!
És az utolsó kettő!
- Ide nekem a folytatást rögvest!
- Elolvasni Csilla összes megjelent könyvét, fordítását!
Könyvbeli grafika
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt.
Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte.
A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával…
Bár mese lenne!
Idézet:
Nem akarom, hogy a szabályokat a vére, a varázslat kényszerítse rá, azt akarom, hogy maga tudjon dönteni. Nem akarom, hogy olyan világban nőjön fel, ahol ölni kell azért, hogy változni és változtatni lehessen. A meséket érteni kell, nem megélni.
Gabo kiadó
360 oldal
Illusztrálta: Cserny Timi Pookah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése