Sarah Pinborough 13 ​perc

Olvasok egy kis könnyed ifjúsági könyvet, gondoltam én. 
Az író pedig nagyon nem így okoskodott erről. Átejtett a palánkon több soron is. Már az eleje hátborzongatóan indul. Azok a leíró részek...Még most is lúdbőrös vagyok tőle. Aztán visszatérünk a normál keretek közé és majdnem normális ifjúsági regénnyé szelídül a történet. De csak majdnem. A nyugodt felszín alatt érzed a lüktetést. Érzed, hogy valami izgalmas fog történni. Valami olyan fog kiderülni, amire álmodban sem gondoltál volna... És tényleg.
Kedves kis szereplők. Átlagos lányok, szülők, tanárok. Minden a normális mederben folyik. Hétköznapi iskola történések, szekálások, kiközösítések. Semmi olyan dolog, ami ne történne meg minden nap ma is bármelyik iskolában. Szomorú, hogy ez a normális, de ez van. Ám az író zseniálisan csavarja a történteket. Nem szeretném lelőni az izgalmak okozóját és a csavart sem. Egy kicsit sem. Ha tudom, akkor olvasás közben tövig rágom a körmöm. Ittam a lapokat, sorokat a végén. Ha galád lennék, rögtön a végére lapozok, mert annyira szerettem volna tudni, mi lesz a vége.
Ha kiszámítható történetre vágysz, ne ezt a könyvet válaszd!
Manipuláció a köbön. Az író megszeretette velem a karaktereket, majd egy tollvonással visszavonta, aztán megint bizodalmat adott és megint elvette. A végén már senkinek sem hittem és nem tudtam kit csípjek! Tisza hideg zuhany!
Mesteri az írónő. Az igazi nagyok jutnak eszembe róla, mint King például.

Remek tanító, a könyv. 
Nekünk felnőtteknek megmutatja, milyen egy tini társadalom. Milyen valós problémákkal találkoznak, milyen gondoktól szenvednek. Mire figyeljünk szülőként. És még rengeteg dologra rámutat.
A fiataloknak megmutatja az élet illékonyságát, a barátságok változásait, az élet valós veszélyeire figyelmeztet és arra, hogy nem minden arany, ami fénylik...

Azt hiszem nekem ebből az a legnagyobb tanuláság, hogy ne vágyjak vissza ifjúságomba. Nem volt rossz, de jó sem. Visszahozta a ókori emlékeimet és nem a pozitívakat.
Azt hiszem ma meg pláne nem szeretnék fiatal lenni.

A könyv remekül ki van dolgozva, minden apró részletig. Hihető szereplők, hiteles történések, mai kori gondok. A leíró részekért külön piros pont, mert nagyon átjött a hangulat általa. Szerettem az írónő stílusát, még a borzongást is. Vajon mennyit dolgozhatott vele, hogy a szókincs, szleng, a párbeszédek a a mai kor tinijeinek és nekünk idősebbeknek is pont megfelelőek legyenek? Hogy tényleg hiteles legyen az egész, úgy ahogy van? 
Pszichológiai thrillernek is remek volt, nem csak az ifjúsági műfajban. 
Rejtélyes, izgalmas, lendületes, kikövetkeztethetetlen. Azt hittem tudom, mi lesz a vége. És nem!

Film készül belőle! Ha jól eltalálják a szereplőket, akkor izgalmas néznivaló is fog kerekedni belőle! Tuti vevő leszek arra is! 

Imádom a könyv borítóját. A szín, a megjeleníteni kívánt hatás, a mondanivaló átjön róla teljesen.

Köszönöm a 21. század kiadónak a könyvet!

Fülszöveg: Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de valamiben biztos vagyok – nem baleset történt és nem akartam megölni magamat. 
Azt mondják, tartsd közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb. De egy tinédzser lány nehezen tesz különbséget a kettő között… 

A 13 perc megragadó YA pszichológiai thriller Sarah Pinboroughtól – emberekről, félelmekről, manipulációról és az igazság erejéről. A könyv szerzőjét a magyar közönség a Ne higgy a szemének! című pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. 
A könyv filmes jogai már elkeltek, a regényből készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a nézők. 

400 oldal

21. század kiadó

Fordította: Tomori Gábor

Hermann Irén Dévény ​Anna

Dévény Anna neve sok szülőnek ismerősen csenghet. 
Dévény torna.
Így szerintem már azok is fölkapják a fejük, akik nem szülők, nem kaptak a gyermekeik ilyen kezelést valamilyen okból kifolyólag. 
A dévény módszer egy torna, egy masszás féle, ami sok emberen, gyereken segített. Kitalálója egy igazi úttörő volt. Egy nagyszerű ember.
Saját érintettség miatt is kaptam föl a fejem a könyv címe hallatán. Kíváncsivá tett.  Mindhárom gyerekem kapott Dévény torna kezelést. Dancim túl kötött volt, Vikim hipotón, Andris szintén kötött. Szóval sokat köszönhetek Panni néninek, ahogy sokan hívták és az ő módszerének, tanítványainak. 
Kíváncsi lettem, milyen is volt ő. Sajnos csak volt. Mert nem is oly rég, de itt hagyott minket. Remélem nem csak az emléke, hanem a hagyatéka, a Dévény torna is fenntartja majd a nevét hosszú évszázadokig. 
Elképzelem, hogy nagy hangú, ám szerény nő lehetett, aki imádta a gyerekeket annak ellenére, hogy neki nem született saját. Sok gyermeke lett végül, a mi gyerekeink által. 
Azt viszont el sem tudom képzelni, mennyi gyermeken, felnőtten segíthetett vajon. 
A könyv visszaemlékezés, egy kis magyarázat, életképek, hangulatok, baráti megemlékezés, kevés személyiséggel vegyítve. Talán magából Dévény Annából van a legkevesebb benne. Sajnálatomra. A módszerről lehet olvasni, hogy épült és alakult. A küzdelemről. Mi a háttere. Neves barátokról és ismeretlen kis életkékről, akik a keze által gyógyultak, esélyt kaptak. 
Anna nem lehetett könnyű interjú alany, könyvalany. Megvoltak a szokásai, beidegződései. Nem szívesen beszélhetett magáról. Erős akaratú nő lehetett. 
Vajon a könyv írója hány órát ülhetett ott, Annát hallgatva, a történeteket megismerve, de Annát teljesen sosem?
Vajon milyen gyorsan lopta magát a szívébe Anna?
Mikortól nem csak egy interjú alany volt, hanem majdnem családtag?
Szívesen megismertem volna őt személyesen én is.  Sajnálatomra a könyv nem teljesen adta vissza Annát, a személyiségét, a történetét. Csak egy kicsiny szeletke, amit a kívülállók megismerhettek, amit kaptunk.
Örülök, hogy a kezdeti küzdelmeiről, majd a révbe éréséről, a módszer alakulásáról olvashattam azért. 
Talán ez tükrözi legjobban Dévény Annát! A saját módszere. 

Köszönöm  a könyvet a 21. század kiadónak!

Fülszöveg:

Két ​éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.

21 század kiadó

300 oldal